Ugrás a tartalomhoz

Kémiai kislexikon

Patkós András (2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

D

D

Dakin-reakció

Lásd Baeyer-Villiger reakció.

dalton

Lásd atomi tömegegység.

Dalton atomelmélete

A kémiai egyesülés, elmélete amelyet elsőként John Dalton állapított meg 1803-ban. A következő posztulátumokat alkalmazta:

(1) Az elemek oszthatatlan kis részecskékből állnak (atomok).

(2) Egyazon elemnek minden atomja azonos; különböző elemek különböző típusú atomokkal rendelkeznek.

(3) Az atomokat nem lehet létrehozni vagy elpusztítani.

(4) ’Vegyület elemek’ (azaz vegyületek) képződnek, amikor különböző elemek atomjai kapcsolódnak egyszerű arányok szerint ’vegyület atomokat’, (azaz molekulákat) létrehozva.

Dalton szimbólumokat is javasolt a különböző elemek atomjaira, amelyet később változtattak át a jelenlegi, betűkkel történő jelölési rendszerre.

Dalton törvénye

Gázok vagy gőzök keverékének nyomása egyenlő a komponenseik parciális nyomásának összegével; azaz azoknak a nyomásoknak az összegével, amelyeket az egyes komponensek gyakorolnának, ha egyedül foglalnák el ugyanazt a térfogatot. Szigorúan véve a törvény csak ideális gázokra érvényes. A törvényt John Dalton fedezte fel.

Dalton, John

(1766-1844). Brit kémikus és fizikus. 1801-ben fogalmazta meg a parciális nyomásról szóló törvényt, (lásd Dalton-törvény), de a legismertebb a Dalton-atomelméletről, melyet 1803-ban közölt. Dalton tanulmányozta a színvakságot is (egy állapot, melyet valamikor

Daniell-elem

Primer galvánelem, amely egy pozitív réz elektródból és egy negatív cinkamalgám elektródból áll. A cinkamalgám elektródot híg kénsav, vagy cink-szulfát elektrolit oldatba helyezik egy porózus edénybe, amely a rézelektródot tartalmazó réz-szulfát oldatban áll. A reakció során ionok vándorolnak a porózus edényen keresztül. Használaton kívül az elemet szét kell szerelni, hogy megakadályozzák az egyik elektrolitnak a másikba való diffundálását. A cella e.m.e. 1,08 V kénsavval, és 1,10 V cink-szulfát oldatban. 1936-ban találta fel a brit kémikus, John Daniell (1790-1845)

darmstadtium

Jele Ds. Radioaktív transzaktinida; rendszáma 110. Több izotópja létezik, a legstabilabb a 281Ds, aminek a felezési ideje körülbelül 1,6 perc. Előállítható plutóniumot bombázva kén atommagokkal, vagy ólmot bombázva nikkel atomaggokkal. Kémiai tulajdonságai valószínűleg hasonlóak a platináéhoz. A darmstadtium a német Darmstadt város után kapta a nevét, ahol az ’Institute of Heavy Ion Research’ működik. Itt állították elő először.

datív kötés

Lásd kémiai kötés.

Davy, Sir Humphry

(1778-1829). Brit kémikus, a gázokat tanulmányozta Bristolban a Pneumatic Institute-ban, ahol felfedezte a dinitrogén-oxid érzéstelenítő hatását. 1801-ben, Londonban, a Royal Institute-ban folytatta a munkáját. Öt évvel később elektrolízissel izolálta a káliumot és a nátriumot. Előállította a báriumot, bórt, kalciumot és stronciumot is, továbbá bebizonyította hogy a klór és a jód elemek. 1816-ban kifejlesztette a Davy-lámpát.

Davy-lámpa

Olajégő, bányász biztonsági lámpa, amelyet Sir Humphry Davy vezetett be 1816-ban, amikor a sújtólég (metán) robbanásokat tanulmányozta a szénbányákban. A lámpában a lángot egy fém szövetháló veszi körül, ami vezetéssel lehűti a forró gázokat, megakadályozza a gáz begyulladását a fémszövethálón kívül. Ha sújtólég van jelen, az a fémszövet burkon belül ég. Az ilyen típusú lámpát ma is használják gázok tesztelésére.

DDT

Diklór-difenil-triklóretán; egy színtelen, szerves kristályos vegyület, (ClC6H4)2CH(CCl3), amelyet triklór-metanal és klór-benzol reakciójával állítanak elő. Ez a legismertebb a mezőgazdaságban az 1940-s és 50-s években a kiterjedten használt klórtartalmú peszticidek közül. A vegyület stabil, akkumulálódik a talajban, koncentrálódik a zsírszövetekben és veszélyes szinteket ér el a táplálékláncban magasan lévő húsevőknél. Mára korlátozták a DDT és hozzá hasonló peszticidek használatát.

de Broglie, Luis-Victor Pierre Raymond

(1892-1987.) Francia fizikus, Párizsban a Sorbonne-on tanított 34 évig. Legismertebb a 1924-es elméletéről, a hullám-részecske dualitásról (lásd de Broglie-hullámhossz), mely összeegyeztette a fény hullám és korpuszkuláris elvét, és fontos a kvantumelméletben. Ezért a munkájáért 1929-ben Nobel-díjjal tüntették ki.

de Broglie-hullámhossz

Egy mozgásban lévő részecske hullámának hullámhossza. A hullámhosszat (λ) a λ=h/mv összefüggés adja meg, ahol h a Planck-állandó, m a részecske tömege, v a sebessége. A de Broglie-hullámot először de Broglie javasolta 1924-ben, azon az alapon, hogy ha az elektromágneses hullámok részecskékként kezelhetők (fotonok), elvárható, hogy a részecskék bizonyos körülmények között hullámként viselkedjenek. Később az elektron diffrakciós megfigyelések igazolták az érvelését, és a de Broglie-hullám a hullámmechanika alapjává vált.

de novo reakcióút

Olyan anyagcsere-folyamat, amelyben biomolekula szintetizálódik egyszerű prekurzor molekulából. Példa erre a nukleotid szintézis.

Deacon-eljárás

Egy régebbi eljárás klór előállítására hidrogén-klorid oxidálásával 450 oC-on réz-klorid katalizátor alkalmazásával. 1870-ben szabadalmaztatta Henry Deacon (1822-76).

debye

Elektromos dipólusmomentum egysége az elektrosztatikus rendszerben; molekulák dipólusmomentumának kifejezésére használják. Az a dipólusmomentum, ami két, ellentétes töltés közt jön létre, amikor mindkettő 1 statccoulomb, és egymástól 10-18 cm távolságra helyezkednek el (3,33564x10-30 coulombméter). Peter Debye után nevezték el.

Debye, Peter Joseph, William

(1884-1966.) Holland születésű fiziko-kémikus; számos témán dolgozott. Ő vezette be az elektromos dipólusmomentum elképzelést a molekulákra, és 1932-ben Erich Hückellel dolgozva publikálta az elektrolitok Debeye–Hückel-elméletét. 1936-ban Debye-nak ítélték a kémiai Nobel-díjat.

Debye-elmélet a specifikus hőről

Elmélet a szilárd anyag specifikus hőkapacitásáról, amelyet Peter Debye terjesztett elő 1912-ben. Ebben feltételezte, hogy a specifikus hő a szilárd anyag rácsában lévő atomok vibrációs energiájának a következménye. Ellentétben Einstein specifikus hő elméletével, amely azt feltételezi, hogy minden atomnak ugyanaz a vibrációs frekvenciája, Debye egy kontinuus frekvenciatartomány létezését posztulálta, ami egy, az adott szilárd anyagra jellemző maximális frekvenciánál megszakad. Az elméletből következik, hogy egy szilárd anyag specifikus hőkapacitása arányos T3-nel, ahol T a termodinamikai hőmérséklet. Ez az eredmény alacsony hőmérsékleten nagyon jó egyezésben van a kísérleti eredményekkel. A kulcsmennyiség az elméletben a Debye-hőmérséklet, θD amelyet a következőképpen definiált: θD=hγDk, ahol h a Planck-állandó, és k a Boltzmann-állandó. A Debye-hőmérséklet jellemző az adott szilárd anyagra. Például a nátrium Debye-hőmérséklete 150 K, a réz Debye-hőmérséklete 315 K.

Debye-hőmérséklet

Lásd Debye-elmélet a specifikus hőről.

Debye-Hückel-elmélet

Elmélet az elektrolitok nem ideális viselkedésének magyarázatára; 1923-ban publikálta Peter Debye és Erich Hückel (1896-1980). Feltételezi, hogy az elektrolitok egy oldatban teljesen disszociálnak, és az ideálistól eltérő viselkedést az ionok közötti elektrosztatikus kölcsönhatások okozzák. Az elmélet megmutatja, hogyan kell kiszámítani az ilyen kölcsönhatásokból az egyes ionokra jutó extra szabadenergiát, és következésképpen az aktivitási koefficienst. Jó leírást ad a nem ideális elektrolitok tulajdonságaira nagyon híg oldatok esetén, de töményebb oldatoknál nem használható.

Debye-Hückel-Onsager-elmélet

Elmélet az elektrolitok nem ideális viselkedésének magyarázatára; 1923-ban publikálta Peter Debye és Erich Hückel (1896-1980). Feltételezi, hogy az elektrolitok egy oldatban teljesen disszociálnak, és az ideálistól eltérő viselkedést az ionok közötti elektrosztatikus kölcsönhatások okozzák. Az elmélet megmutatja, hogyan kell kiszámítani az ilyen kölcsönhatásokból az egyes ionokra jutó extra szabadenergiát, és következésképpen az aktivitási koefficienst. Jó leírást ad a nem ideális elektrolitok tulajdonságaira nagyon híg oldatok esetén, de töményebb oldatoknál nem használható.

Debye-Scherrer-módszer

A röntgendiffrakciónál használt technika. Egy poralakú kristályt egy vékony szálhoz, vagy egy vékony szilíciumcsőre rögzítenek, amelyet azután a monokromatikus röntgensugár útjába forgatnak. Egy, az el nem hajlított fénnyel koncentrikus, cirkuláris diffrakciós gyűrű jön létre, amit Debye–Scherrer-gyűrűnek neveznek. A diffrakciós diagramot az anyag forgástengelyével párhuzamos tengelyű hengeres filmen rögzítik. A Debye–Scherrer-módszert arra alkalmazzák, hogy információt kapjanak az anyagról. A röntgensugár diffrakció kialakulásának feltétele, hogy a poralakú kristály szemcséi nagyobbak legyenek az atomi dimenzióknál.

Debye-Waller-faktor

Egy mennyiség, amely jellemzi a rácsvibráció hatását a szórás intenzitására a kristályok röntgendiffrakciójában. A Debye–Waller-faktor létezését Peter Debye mutatta ki 1913-1914-ben, és Ivar Waller számolta ki 1923-25–ben. Mivel a rácsvibráció amplitúdója a hőmérséklettel nő, a röntgendiffrakciós vizsgálatok nagyon korai időszakában úgy gondolták, hogy a diffrakciós diagram magas hőmérsékleten el fog tűnni. Debye és Waller munkája kimutatta, hogy a rácsvibráció magasabb hőmérsékleten csökkenti ugyan a diffrakciós sugár intenzitását, de a diffrakciós diagramot nem szünteti meg teljesen.

deci-

Jele d. Előtag a metrikus rendszerben a tizedrész jelölésére. Például 0,1 couluomb = 1 decicouloumb (dC); 0,1 méter = 1 deciméter(dm).

degeneráció

Degenerált állapotban létezik.

degenerált

Azonos energiájú kvantumállapotokkal rendelkező. Például, egy izolált átmeneti-fématom öt d-pályája azonos energiával rendelkezik (bár a térbeli elrendeződésük különböző), és így degenerált. Mágneses vagy elektromos tér hatására a kvantumállapotok különböző energiájúvá válhatnak (lásd kristálytérelmélet). Ilyen esetben azt, hogy mondják a degenerált állapot 'megszűnt'.

degenerált átrendeződés

Molekula átrendeződése, amelyben a termék kémiailag nem különböztethető meg a reagenstől. A degenerált átrendeződést izotópos jelzéssel lehet kimutatni.

degradáció

Szerves kémiai reakciók olyan típusa, amelyben egy vegyület egyszerűbb vegyületté alakul át, lépésekben.

dehidratálás

1. Vízelvonás egy anyagból. 2. Kémiai reakció, amelyben egy vegyület 2:1 arányban veszít hidrogént és oxigént. Például az etanol forró horzsakövön átvezetve dehidratálódik, és etén keletkezik:

C2H5OH–H2O→CH2:CH2.

Azok az anyagok, mint például a tömény kénsav, amelyek képesek a H2O elvonásárára ilyen módon, a dehidratálószerek. Például kénsavval a metánsav szén-monoxidot ad:

HCOOH-H2O→CO.

dehidrogenáz

Biológiai folyamatokban a hidrogénatomok elvonását, a dehirogénezést katalizáló enzim. A dehidrogenázok számos biokémiai folyamatban előfordulnak, de különösen fontosak a sejtlégzésben az elektronszállító láncreakciókban. A hidrogénfelvevő koenzimekkel (NAD+-dal és FAD-dal) együttesen fejtik ki hatásukat.

dehidrogénezés

Hidrogén elvonása egy vegyületből kémiai reakcióval. Szerves vegyületeknél a dehidrogénezés az egyszeres szén-szén kötést kettős kötéssé alakítja. Általában fém katalizátorral, vagy biológiai rendszerekben a dehidrogenázzal játszódik le.

deka–

Jele da. Előtag, amit a metrikus rendszerben használnak a tízszeres jelölésére Például 10 Coulomb=1dekacoulomb (daC).

dekahidrát

Kristályos hidrát, amelyben egy mól vegyület tíz mól vizet tartalmaz.

dekalin (dekahidronaftalin)

Folyékony, kétgyűrűs szénhidrogén, C10H18, oldószerként használják. Két sztereoizomerje létezik, a cisz (op. 198 oC) és transz (op. 185 oC); előállítják a naftalint magas hőmérsékleten és nagy nyomáson katalitikusan hidrogénezve.

dekánsav (kaprinsav)

Fehér, kristályos, egyenes szénláncú, telített karbonsav, CH3(CH2)8COOH; op. 315 oC. Észtereit parfümökben és ízesítésre használják.

dekantálás

Folyamat egy folyadék elkülönítésére egy leülepedett szilárd szuszpenziótól, vagy egy másik, nehezebb, nem elegyedő folyadéktól, óvatosan átöntve azt egy másik tartóedénybe.

dekarboxilezés

Szén-dioxid eltávolítása egy molekulából. A dekarboxilezés sok biokémiai folyamatban fontos, így a Krebs-ciklusban és a zsírsavak szintézisében is.

dekrepitálás

Egy recsegő zaj, amit bizonyos kristályok adnak ki melegítéskor a kristályvíz elvesztése következtében a szerkezetükben létrejövő változás miatt.

delokalizáció

A vegyértékelektronok kiterjedése két vagy több kötésre egy kémiai vegyületben. Bizonyos vegyületekben az elektronok nem tekinthetők az atomok közötti adott kötésre korlátozottnak, hanem több atom felett mozognak a molekulában. Az ilyen elektronokat delokalizáltnak nevezik. Delokalizáció különösen olyan esetekben történik, amikor a molekula váltakozó (konjugált) kettős, vagy hármas kötéseket tartalmaz, a pi pálya elektronjai a delokalizált elektronok. A molekula ilyen esetben stabilabb, mintha az elektronok lokalizáltak lennének; ez az a hatás, ami a benzol és a többi aromás anyag tulajdonságaiért felelős. Az energia különbség a tényleges delokalizált állapot, és a lokalizált állapot között a delokalizációs energia. Másik példa a karbonsavak ionjaiban, a karboxilát csoport –COO-. A kémiai kötések egyszerű modellje szerint, ebben a csoportban a szénatom kapcsolódna az oxigénnel egy kettős kötéssel (azaz C=O), és egy egyszeres kötéssel az O- hoz (C-O-). Valójában a két C-O kötés azonos, mert az O- extra elektronja és a C=O pi kötés elektronjai delokalizálódnak a három atom felett. Elektronok delokalizációja jellemző a fémes kötésre is. A molekulák delokalizációs energiája közelítően számítható a Hückel-közelítéssel, ahogy eredetileg Hückel számolta, a modern számítástechnika pedig lehetővé teszi a delokalizációs energia számítását ab initio számításokkal, még nagy molekulák esetében is.

delta-érték

Mennyiség, amely a mágneses magrezonanciában (NMR) az eltolódást méri.

delta-kötés

Kémiai kötés delta (δ) pályákkal. A δ-pályát azért nevezik így, mert ha a molekula tengelye mentén nézzük, alakja emlékeztet a d-pályára, és két pályaimpulzusmomentum egységgel rendelkezik a magok közti tengely körül. A δ-kötés különböző atomok d-pályáinak átlapolásából jön létre. A delta kötések hozzájárulnak az átmeneti fémek klaszter vegyületeinek kötéséhez.

delta-pálya

Lásd delta-kötés.

delta–sárgaréz

Erős, kemény típusú sárgaréz, ami a réz és cink mellett kis százalékban vasat is tartalmaz. Főleg töltényhüvelyek készítésére használják.

delta-vas

Lásd vas.

denaturálás

1. Egy mérgező, vagy kellemetlen ízű, szagú anyag adagolása az etanolhoz, hogy azt emberi fogyasztásra alkalmatlanná tegyék. (Lásd metil-alkohollal denaturált szesz.) 2. Egy szerkezeti változás előidézése egy fehérjében, vagy nukleinsavban, ami a biológiai tulajdonságaik csökkentését, vagy elvesztését okozza. A denaturálást hő, kémiai anyagok, vagy extrém pH értékek okozzák. A különbség a nyers és a kemény tojás között nagyrészt a denaturálódás eredménye. 3. Egy hasadóanyaghoz egy másik izotóp adagolása, hogy atomfegyver készítésére alkalmatlanná tegyék.

dendrimer (dendrites polimer)

A makromolekulák egy típusa, amelyben számos lánc ágazik szét egy központi atomból, vagy az atomok egy csoportjából. Számos alkalmazásuk van. Lásd szupramolekuláris kémia.

dendrit

Kristály, amely növekedése során két ágra szakadt. Az ilyen módon növekedő kristályok (dendrites növekedés) elágazó, fa-szerű megjelenést mutatnak.

dendrokronológia

Egy abszolút kormeghatározási technika, amely a meghatározáshoz a fa gyűrűinek a növekedését használja fel. Azon alapul, hogy az azonos helyen található fák, az éghajlati körülmények miatt, jellemző gyűrűnövekedési mintázatot mutatnak. Így az élő fában minden egyes növekedési gyűrűhöz hozzárendelhető egy határozott dátum, és a gyűrűnövekedési mintázata felhasználható a kormeghatározásra olyan fosszilis fa, vagy faminták (pl. régészeti helyek házépítő anyagainak) esetében, amelyeknél időbeli átfedés volt az élő fával. Például, az akár 5000 évig is elélő tüsketobozos fenyőt (Pinus aristata) használták 8000 éves minták korának meghatározására. A dendrokronológiával pontosan meghatározott fosszilis mintákat felhasználták a *radioaktív szén kormeghatározási-technika korrigálására. A dendrokronológia nagy segítség a múlt éghajlati körülményeinek tanulmányozásában is. A gyűrűk különböző metszeteinek nyomelem analízise pedig a múlt légszennyezéséről ad információt.

denitrifikálás

Kémiai folyamat, amelynek során a talajban lévő nitrátok molekuláris nitrogénné redukálódnak, amely ezután az atomszférába kerül. A folyamatot a Pseudomonas denitrificans baktérium végzi, ami nitrátot használ energiaforrásként más kémiai reakciókhoz, más organizmusok légzéséhez hasonló módon. Hasonlítsd össze a nitrifikációval. Lásd nitrogén-ciklus.

depolarizáció

Egy primer elem polarizációjának megakadályozása. Például a Leclanche-elemben mangán(IV)-oxidot (depolarizátor) helyeznek a pozitív elektród köré, az ott keletkező hidrogén oxidálására.

destruktív desztilláció/ száraz lepárlás

Egy folyamat, amelynek során összetett szerves anyagokat hevítenek levegő kizárásával, amikor azok illékony termékek keverékére bomlanak, amelyeket azután kondenzálnak és összegyűjtenek. Valamikor a szén száraz desztillációja (kokszot, szénkátrányt és széngázt eredményezve) volt a fő forrása az ipari szerves vegyületeknek.

deszikkáns

Szárítószer. Számos típusa létezik, így a vízmentes kalcium-klorid, vízmentes kalcium-szulfát, koncentrált kénsav, foszfor(V)-oxid, szilárd nátrium-hidroxid, kalcium-oxid és szilikagél.

deszorpció

Adszorbeált atom, molekula vagy ion elvonása egy felületről.

desztillált víz

Az oldott sóktól és egyéb anyagoktól desztillációval megtisztított víz. A levegő szén-dioxid tartalmával egyensúlyban lévő desztillált víz vezetőképessége körülbelül 0,8x10-6 siemens cm-1. Vákuumban történő, ismételt desztillálás leviheti a vezetőképességet 0,0043x10-6 siemens cm-1-re 18 oC-on (néha a víz vezetőképességének nevezik). A határ-vezetőképesség a víz ionizációja miatt van: H2O↔H++OH-.

desztilláció

Egy folyamat, amelynek során egy folyadékot forralva, a gőzt kondenzáltatják és összegyűjtik. Az összegyűjtött folyadék a desztillátum. Felhasználják folyadékok tisztítására és elegyek elválasztására (lásd frakcionált desztilláció; vízgőz-desztilláció).

detailed balance

Egy folyamat hatásának érvénytelenítése egy másik, azonos időben, ellenkező hatással működő folyamattal. Például, olyan esetben, ha két molekuláris species, A és B kémiai reakciója C és D molekuláris species képződéséhez vezet, ilyen egyensúly akkor jön létre, ha a sebesség, amivel A+B→C+D lejátszódik egyenlő a C+D→A+B sebességével. A termodinamikában az egyensúlyi állapotot ez az egyensúly jellemzi.

detergens

Egy anyag, amelyet a vízhez adagolnak, tisztító hatásának javítására. Bár a víz sok vegyület jó oldószere, nem oldja a zsiradékokat és természetes olajokat. A detergensek olyan vegyületek, amelyek vízoldhatóvá teszik az ilyen, nem poláris anyagokat. Például a szappan, amelynek a hatása a hosszúláncú zsírsavakból képződött ionok (pl. oktadekanoát (sztearát)-ion, CH3(CH2)16COO-) jelenlétének tulajdonítható. Ezek két részből állnak: a nem poláris részből (a szénhidrogén lánc), amely a zsiradékhoz kapcsolódik; és a poláris részből (COO- csoport), amely a vízhez vonzódik. A szappan hátránya, hogy kemény vízzel csapadékhártyát képez és viszonylag drága az előállítása. Különböző szintetikus, („szappanmentes”) detergenseket fejlesztettek ki petrolkemikáliákból. A legközönségesebb, a mosóporokban használt nátrium-dodecil-benzolszulfonát, ami CH3(CH2)11C6H4SO2O- ionokat tartalmaz. Ez, a szappanhoz hasonlóan egy anionos detergens, azaz az aktív rész egy negatív ion. A kationos detergensek hosszú szénhidrogén láncot tartalmaznak egy pozitív ionhoz kapcsolódva. Rendszerint aminsók, mint a CH3(CH2)15N(CH3)3+Br-, amelyben a –N(CH3)3+ a poláris csoport. Nem ionos detergensek egy nem ionos, poláris csoportot tartalmaznak, mint például a –C2H4-O-C2H4-OH, amely hidrogénkötést alakít ki a vízzel. A szintetikus detergenseket felhasználják nedvesítőszerként, emulgeálószerként és habok stabilizálására is.

deutérium (nehéz hidrogén)

Jele D. A hidrogén izotópja, tömegszáma 2 (relatív atomtömege 2,0144). A magja egy protont és egy neutront tartalmaz. A deutérium gyakorisága a természetes hidrogénben körülbelül 0,015 %. Jelen van a vízben HDO oxid formában (lásd nehézvíznél is), rendszerint ebből nyerik ki elektrolízissel, vagy frakcionált desztillációval. Kémiai tulajdonsága majdnem azonos a hidrogénnel, bár a deutériumvegyületek hajlamosak lassabban reagálni, mint a nekik megfelelő hidrogénvegyületek. Fizikai tulajdonságai kissé különböznek a hidrogénétől, pl. fp. 23,6 K (hidrogéné 20,4 K).

deutérium-oxid

Lásd nehézvíz.

deuteron

A deutérium atommagja, egy proton és egy neutron alkotja; a D+ ion a deutériumatom ionizációjával keletkezik.

Devarda-ötvözet

Réz (50 %), alumínium (45 %) és cink (5 %) ötvözete. A nitrátion kémiai vizsgálatára használják (lúgos oldatban redukálja a nitrátot ammóniává).

devitrifikáció

Az üveg amorf jellegének elvesztése a kristályosodás következtében.

Dewar-palack

Forró, vagy hideg folyadékok tárolására szolgáló edény, amelyben azok megtartják a hőmérsékletüket, függetlenül a környezettől. A környezettel való hőcserét a minimumra csökkentik azzal, hogy az edény fala két vékony üvegrétegből áll (vagy nagy edények esetében acélból), amelyek vákuummal vannak elválasztva a kondukció és konvekció csökkentésére; az üvegedény belső felülete ezüstözött a sugárzás csökkentésére és az edény le van zárva a párolgás megakadályozására. Az edényt 1872 körül tervezte meg Sir James Dewar, és az első kereskedelmi márkaneve után Thermos palackként is ismert. Lásd a kriosztátnál is.

Dewar, Sir James

(1842-1923.) Skóciában született, brit kémikus és fizikus. 1875-ben a Cambridge University professzora lett, miközben a legtöbb kísérletét Londonban, a Royal Institution-ban végezte. A gázokat tanulmányozta alacsony hőmérsékleten; 1872-ben feltalálta a Dewar-palackot. 1891-ben Frederick Abellel együtt (1827-1902) kifejlesztette a füst nélküli hajtógázas robbanóanyagot, a korditot; 1898-ban elsőként cseppfolyósította a hidrogént.

Dewar-szerkezet

Sir James Dewar által javasolt szerkezet a benzolra; hat szénatomból álló hatszöges gyűrű, ahol a két ellentétes helyen lévő szénatom egy hosszú, egyszeres kötéssel kapcsolódik a gyűrűn keresztül, és két kettős C-C kötéssel egy, a hatszög minden oldalán.

dextrán

Bizonyos baktériumok által előállított, enyvszerű glükóz-polimer. Előállítható szacharóz (nádcukor) fermentálásával; felhasználják sűrítőszerként, fagylaltban stabilizátorként és vérátömlesztésnél plazma helyettesítésére. Kénsavas észtereinek nátriumsóit véralvadásgátlóként alkalmazzák.

dextrin

Átmeneti poliszacharid vegyület, a keményítőnek amiláz enzimmel maltózzá történő hidrolízisekor keletkezik.

dextróz

Lásd glükóz.

dezacetilezés

Acetilcsoport (-COCH3) elvonása egy molekulából. Fontos reakció sok biokémiai folyamatban, így a Krebs-ciklusban is.

dezaktiválás

Egy anyag reakcióképességének részleges csökkenése vagy teljes elveszítése, például katalizátormérgezésnél.

dezaminálás

Aminocsoport (-NH2) elvonása egy vegyületből. Enzimatikus dezaminálás játszódik le a májban; fontos az aminosav-anyagcserében, különösen a lebontásukban és az azt követő oxidációban. Az aminocsoport kivonása ammóniaként történik, majd változatlanul, karbamidként, vagy húgysavként kerül kiválasztásra.

dezoxiribonukleinsav

Lásd DNS.

dialízis

Módszer, amellyel egy oldatban a nagy molekulák (pl. keményítő, vagy fehérje) és kis molekulák (pl. glükóz, vagy aminosav) elválaszthatók egy féligáteresztő hártyán történő szelektív diffúzióval. Például, ha keményítő és glükóz keverékének oldatát egy féligáteresztő anyagból (pl. celofán) készült zárt tartóedényben egy főzőpohár vízbe merítik, a kisebb glükózmolekulák áthaladnak a membránon a vízbe, maguk után hagyva a nagy keményítőmolekulákat. Az élő szervezetek sejtmembránjai féligáteresztők; dialízis játszódik le a vesében a nitrogén tartalmú hulladék kiválasztására. A mesterséges vese (dializátor) hasznosítja a dialízis elvét a beteg vese funkcióinak átvételekor.

diamágnesesség

Lásd mágnesesség.

diaszpor

Egy vegyes alumínium-oxid, -hidroxid ásványi formája. AlO.OH. Lásd alumínium-hidroxid.

diasztáz

Lásd amiláz.

diasztereomerek

Sztereoizomerek, amelyek nem azonosak és nem tükörképei egymásnak. Például a borkősavnak a d-formája és a mezo forma egy diasztereomer párt ad. Lásd optikai aktivitás.

diatómaföld

Lásd kovaföld.

diatomit

Lásd kovaföld.

diazin

Lásd azin.

diazóniumsók

C6H5N2+ -iont (diazóniumion, lásd a szerkezetet) tartalmazó, nem stabil vegyületek. Diazotálással keletkeznek.

diazotálás

Diazóniumsók képződése egy aromás aminnak salétromossavval, alacsony hőmérsékleten (5 oC alatt) történő reakciójával. A salétromos sav a reakcióelegyben képződik, nátrium-nitritnek sósavval való reakciójakor:

ArNH2+NaNO2+HCl → ArN+N+Cl-+Na++OH-+H2O.

diazovegyületek

Szerves vegyületek, amelyek két, egymáshoz kapcsolódó nitrogént tartalmaznak. Ide sorolják az azovegyületeket, diazóniumvegyületeket, és az olyan vegyületeket, mint a diazometán CH2N2.

dibór-trioxid

Lásd bór(III)-oxid.

dielektromos állandó

Lásd permittivitás.

Diels, Otto Paul Hermann

(1876-1954.) Német szerveskémikus, aki többnyire a kieli egyetemen dolgozott. 1906-ban felfedezte a trikarbon-dioxidot (C3O2). Fontos a szteroidokon végzett munkássága is, de Diels az ún. Diels–Alder-reakcióról híres, amelyet 1928-ban kollegájával, Kurt Alderrel (1902-1958) fedezett fel. 1950-ben Diels és Alder megosztva nyerte el a kémiai Nobel-díjat.

Diels-Alder-reakció

Kémiai reakció egy típusa, amelyben egy olyan vegyület, ami két kettős kötést tartalmaz egy egyszeres kötéssel elválasztva (azaz egy konjugált dién) addicionál egy megfelelő, egy kettős kötéssel rendelkező vegyületet (úgynevezett dienofilt), gyűrűs vegyület kialakításával. A dienofilben a kettős kötés karboxilcsoportot kell, hogy tartalmazzon mindegyik oldalon. Német kémikusokról, Otto Dielsről és Kurt Alderről nevezték el.

dién

Egy alkén, amelynek két kettős kötés van a molekulájában. Amikor a két kettős kötést egy egyszeres kötés választja el, mint a 1,3-butadiénben (CH2:CHCH:CH2), a vegyület egy konjugált dién.

dienofil

Lásd Diels–Alder-reakció.

dietanolamin

Lásd etanolamin.

Dieterici-egyenlet

Gázállapotra vonatkozó egyenlet a következő formában:

P(V-b)[exp(a/VRT)]=RT

Ahol P a nyomás, V a térfogat, T a termodinamikai hőmérséklet, R a gázállandó, a és b a gázra jellemző állandók. A Dieterici-egyenlet a van der Waals-egyenlet módosítása, amely figyelembe veszi a gáz határánál a nyomásgradienst. Alacsony nyomáson a Dietierici-egyenlet egyenlővé válik a van der Waals-egyenlettel.

dietil-éter

Lásd etoxi-etán.

difenil-amin

Színtelen, kristályos, aromás vegyület, (C6H5)2NH; op. 54 oC. Előállítják fenil-amint (anilin) fenil-amin-hidrokloriddal melegítve. Szekunder amin. Gyengén savas is (N-káliumsót képez), és gyengén bázisos is (ásványi savakkal sókat képez). Származékait stabilizátorként alkalmazzák szintetikus guminál és rakéta üzemanyagnál.

difenilmetanon (benzofenon)

Színtelen, szilárd anyag C6H5COC6H5, op. 49 oC. Jellegzetes szaga van; parfümök készítésére használják. Benzolból és benzoil-kloridból Friedel–Crafts-reakcióval állítják elő alumínium-kloridot használva katalizátorként.

differenciál szkenning kalorimetria (DSC)

Lásd termoanalízis.

differenciál termoanalízis (DTA)

Lásd termoanalízis.

diffúzió

1. Különböző anyagok keveredésének a folyamata; alkotó molekuláik, atomjaik, ionjaik véletlenszerű mozgásának eredményeként. Gázokban minden alkotóelem tökéletesen elegyedik egymással, és a keverék végül egyenletessé válik, bár a gravitáció kissé hatással van rá (lásd a Graham-törvényt is). Az oldott anyag diffúziója egy oldószerben egyforma koncentrációjú oldat képződésére lassabb, de különben nagyon hasonló a gázok diffúziójához. Szilárd anyagokban, normál hőmérsékleten a diffúzió nagyon lassú.

2. Elemi részecskéknek egy anyagon való áthaladása olyan esetben, amikor a szóródás valószínűsége nagy, a befogásé kicsi.

diffúziólimitált aggregáció (DLA)

Egy aggregációs folyamat, ahol olyan diffundáló részecskék dominálnak, amelyeknél a valószínűsége annak, hogy érintkezéskor irreverzibilisen összetapadnak nem nulla. A DLA által képzett klaszterek fraktál típusúak.

diffúziós grádiens

Lásd koncentrációs grádiens.

diffúziós szivattyú (kondenzációs szivattyú)

Vákuumszivattyú, amelybe egy fúvókán olajat, vagy higanygőzt diffundáltatnak be, ami magával ragadja a gázmolekulákat a tartóedényből, ahol a nyomást csökkenteni akarják. A diffúziós gőz a magával ragadott gázmolekulákkal együtt a szivattyú hűtött falán kondenzál. A diffúziós szivattyúnak ezzel a kifinomult formájával akár 10-7 Pa nyomás is elérhető.

difoszfán (difoszfin)

Sárga folyadék, P2H4, levegőben spontán lángra lobban. Kalcium-foszfid hidrolízisével nyerik. Számos esetben a foszfin (PH3) öngyulladása valójában a nyomokban jelenlevő P2H4 szennyezésnek tulajdonítható.

difoszfin

Lásd difoszfán.

dihidrát

Kristályos hidrát, amelyben egy molekula vegyület két molekula vizet tartalmaz.

dikarbid

Lásd karbid.

dikarbonsav

Olyan karbonsav, amelynek molekulájában két karboxilcsoport van. A szisztematikus kémiai nomenklatúrában a dikarbonsavak -disav végződést kapnak, például a hexán-disav HOOC(CH2)4COOH.

dikén(VI)sav (pirokénsav)

Színtelen, higroszkópos, kristályos, szilárd anyag, H2S2O7; relatív sűrűsége 1,9; op. 35 oC. Általában kénsavas keveréke ismert, amely kén-trioxidnak koncentrált kénsavban történő oldásával keletkezik. A gőzölgő folyadékot, az óleumot vagy Nordhausen kénsavat a kontakt kénsavgyártás folyamán állítják elő, és széles körben használják szerves vegyületek szulfonálására. Lásd kénsavnál is.

dikén-diklorid (kén-monoklorid)

Narancssárgás-vöröses folyadék, S2Cl2, amely vízzel könnyen hidrolizál, oldható benzolban és éterben; relatív sűrűsége 1,678, op. -80 oC; fp. 136 oC. Előállítható klórt olvadt kénen átvezetve; jód vagy fém-klorid jelenlétében kén-diklorid (SCl2) is keletkezik. Gőzfázisban a S2Cl2 molekulák Cl-S-S-Cl láncba rendeződnek. A vegyületet kén oldására használják; magasabb, Cl-(S)n-Cl (n<100) típusú klórszulfánokat képezhet, melyek értékesek a vulkanizációs eljárásoknál.

diketonok

Két karbonilcsoportot (-C=O) tartalmazó szerves vegyületek (lásd ketonok). A karbonilcsoportok elhelyezkedésétől függően három típusuk van. Az 1,2-diketonok (melyet α-ketonnak is neveznek) R.CO.CO.R', a karbonilcsoportokat a szomszédos szénatomokon tartalmazzák. Az alifás 1,2-diketonok átható szagú, sárga olajok, míg az aromás vegyületek kristályos, szilárd anyagok. Az 1,3-diketonok (vagy β-ketonok), R.CO.CH2CO.R', savasabbak, és mind keto, mind pedig enol formában léteznek (lásd keto-enol tautoméria); fémekkel stabil komplexeket képeznek. Az 1,4-diketonok (vagy γ-ketonok), R.CO.CH2.CH2CO.R' szintén léteznek, és könnyen átrendeződnek ciklusos vegyületekké.

diklórbenzol

Bármelyik a C6H4Cl2 vegyület három, folyékony, aromás izomerje közül. Az 1,2-diklórbenzolt (op. 179 oC) és az 1,4-diklórbenzolt (op. 174 oC) a benzol klórozásával állítják elő vas katalizátor jelenlétében, és frakcionált desztillációval választják el az izomerek keverékét; az 1,3-diklórbenzolt (op. 172 oC) a másik kettő egyikéből állítják elő katalítikus izomerizációval. Az 1,2-izomert inszekticidként és festékek készítésére használják; az 1,4-izomert dezodorként és molyirtóként alkalmazzák.

diklóretánsav

Lásd klóretánsavak.

diklórmetán (metilén-diklorid)

Színtelen, enyhén mérgező folyadék, CH2Cl2; fp. 41 oC. Jellegzetes, a triklórmetánhoz (kloroform) hasonló illata van; abból állítják elő cinkkel és sósavval melegítve. Használják hűtőközegként és oldószerként (festék felszedésére és zsírtalanításra).

diklór-oxid (klór-monoxid)

Erélyesen oxidáló narancs-színű gáz, Cl2O, a klórnak higany(II)-oxiddal történő oxidálásával állítják elő. A klór(I)savnak a savanhidridje.

dikroizmus

Néhány kristálynak, így pl. a turmalinnak az a tulajdonsága, hogy egy síkban szelektíven abszorbeálják a fényrezgést, míg erre a síkra merőlegesen lehetővé teszik a fényrezgés áthaladását. A polaroid szintetikus dikroikus anyag. Lásd polarizáció.

dikromát(VI)

Cr2O7--iont tartalmazó só. A dikromát(VI)iont tartalmazó oldatok erélyesen oxidálnak.

dilatáció

Térfogatnövekedés.

dilatancia

Lásd newtoni folyadék.

dimer

Két azonos, összekapcsolódott molekula. A molekulák reagálhatnak nagyobb molekulák létrehozására, mint a dinitrogén-tetroxid képződésekor (N2O4) a nitrogén-dioxidból (NO2), vagy az alumínium-klorid (Al2Cl6) dimer kialakulásakor a gőzben. Más esetben hidrogénkötés tarthatja őket össze. Például karbonsavak szerves oldószerekben dimereket képeznek, amelyekben hidrogénkötés van a –C=O csoport oxigénje és az –OH csoport hidrogénje között.

dimetilbenzolok (xilolok)

Három vegyület azonos képlettel ((CH3)2C6H4), mindegyikben két metilcsoport van szubsztituálva a benzolgyűrűben. 1,2-dimetilbenzol, az orto-xilol stb. Az izomerek keverékét (fp. 135-145 oC) a kőolajból nyerik, és tisztítószerként alkalmazzák az optikai mikroszkópokhoz történő minta-előkészítésnél.

dimetilformamid (DMF)

Színtelen folyadék, HCON(CH3)2; op. –61 oC; fp. 153 oC. Széles körben használják szerves vegyületek oldószereként.

dimetilglioxim (DMG)

Színtelen, szilárd anyag, (CH3CNOH)2, op. 234 oC. 215 oC-on szublimál, és állás közben lassan polimerizálódik. A nikkel kémiai kimutatására használják, amellyel egy sötétvörös komplexet képez.

dimetil-szulfoxid (DMSO)

Színtelen, szilárd anyag, (CH3)2SO; op. 18 oC; fp. 189 oC. Oldószerként és reagensként használják szerves szintéziseknél.

dimorfizmus

Lásd polimorfia.

dinamikus egyensúly

Lásd egyensúly.

dinamikus rendszer

Olyan rendszer, amelyben a dinamika az uralkodó (akár klasszikus mechanika akár kvantummechanika). A dinamikus rendszer kifejlődése nagyon összetett lehet, még olyan rendszerek esetén is, amikor a rendszer csak néhány szabadságfokkal rendelkezik, és tanulmányozható a fázistér alkalmazásával. A káosz egy példa egy dinamikus rendszerben kialakuló összetett viselkedésre.

dinamit

Bármely nitroglicerin alapú, nagy erejű robbanószer. Az eredeti forma, amelyet 1867-ben Alfred Nobel talált fel, kovaföldbe abszorbeált nitroglicerinből állt. A robbantásokhoz használt modern dinamitok nitroglicerinnel érzékennyé tett nátrium- vagy ammónium-nitrátot tartalmaznak és más abszorbens anyagot (pl. facellulózt) használnak. Bármely nitroglicerin alapú, nagy erejű robbanószer. Az eredeti forma, amelyet 1867-ben Alfred Nobel talált fel, kovaföldbe abszorbeált nitroglicerinből állt. A robbantásokhoz használt modern dinamitok nitroglicerinnel érzékennyé tett nátrium- vagy ammónium-nitrátot tartalmaznak és más abszorbens anyagot (pl. facellulózt) használnak.

dinátrium-hidrogén-foszfát(V) (dinátrium-ortofoszfát)

Színtelen, kristályos, szilárd anyag, Na2HPO4, oldható vízben, de nem oldódik etanolban. Ismert a dihidrátja (relatív sűrűsége 2,066), heptahidrátja (relatív sűrűsége 1,68), és dodekahidrátja (relatív sűrűsége 1,52). Előállítható foszforsavat titrálva nátrium-hidroxiddal lúgos végpontjelzéssel (fenolftalein); a textiliparban kazán tápvíz kezelésére használják.

dinátrium-ortofoszfát

Lásd dinátrium-hidrogénfoszfát(V).

dinátrium-tetraborát-(10 víz)

Lásd bórax.

dinitrogén-oxid (nitrogén-oxid)

Színtelen gáz, N2O, sűrűsége 1,97 gdm-3; op. -90,8 oC; fp. -88,5 oC. Oldható vízben, etanolban és kénsavban. Előállítható a kloridmentes ammónium-nitrátot 250 oC-ra melegítve, majd a keletkezett gázt vas(II)-szulfát oldaton keresztülvezetve a szennyezésként jelenlévő nitrogén-monoxid elnyeletésére. Normál hőmérsékleten viszonylag nem reakcióképes; inert a halogénekkel, az alkálifémekkel és az ózonnal. Hevítés hatására 520 oC-on bomlik nitrogénre és oxigénre, és sok vegyület égését táplálja. A dinitrogén-oxidot használják érzéstelenítő gázként (kéjgáz) és aeroszólokban hajtóanyagként.

dinitrogén-tetroxid

Színtelen, vagy halványsárga folyadék, vagy barna gáz, N2O4; relatív sűrűsége 1,45 (folyadék); op. -11,2 oC; fp. 21,2 oC. Oldódik vízben, amely reakció során salétromsav és salétromossav keverékét adja. Könnyen előállítható a laboratóriumban rezet tömény salétromsavval reagáltatva; dinitrogén-oxidot tartalmazó kevert nitrogén-oxidok előállíthatók fémnitrátok hevítésével is. A szilárd vegyület teljesen, a folyadék a forrásponton 99%-ban N2O4-ból áll; a N2O4 diamágneses. A gázfázisban nitrogén-dioxidot adva disszociál:

N2O4↔2NO2

A párosítatlan elektron miatt ez paramágneses, és barna. A folyékony N2O4-t széles körben tanulmányozták nem vizes oldószerként (önionzációja NO+ és NO3--ionokat ad). A dinitrogén-tetroxid más nitrogén-oxidokkal együtt a belső égésű motorok terméke; úgy gondolják, hogy szerepet játszik a sztratoszféra ózontartalmának kimerítésében.

dinukleotid

Két nukleotidból álló vegyület.

diol (kétértékű alkohol)

Egy alkohol, amely molekulánként két hidroxilcsoportot tartalmaz.

dioxin (2,4,7,8-tetraklórdibenzo-p-dioxin)

Mérgező, szilárd anyag, a 2,4,5-T herbicid gyártásánál képződik, és szennyezésként jelen van az ’Agent Orange’-ban. Bőrelváltozásokat, és magzatoknál komoly fejlődési rendellenessége okozhat.

dipeptid

Két aminosav egységből álló vegyület; az egyik amino vége (-NH2) kapcsolódik a másik karboxil végéhez (-COOH). Ez a peptidkötés (lásd peptid) kondenzációs reakcióval keletkezik egy molekula víz kilépésével.

dipiridil (bipiridil)

Olyan vegyület, amely két piridin gyűrűnek egy egyszeres C-C kötéssel való kapcsolódásával keletkezik (C5H4N)2. A nitrogénatomok relatív helyzetétől függően különböző izomerek lehetségesek. Az izomerek keveréke állítható elő piridint fém nátriummal reagáltatva, és a kapott nátriumsót oxidálva. A 2,2'-izomer egy erős kelátképzőszer, kémiai nevében bipi-ként jelölik. Mind a 2,2' és a 4,4'-izomer képes kvaterner vegyületek létrehozására, ezeket herbicidként használják, pl. Paraquat (4,4') és Diquat (2,2').

dipoláris kötés

Lásd kémiai kötés.

dipól-dipól kölcsönhatás

Két rendszer, mint például atomok, vagy molekulák kölcsönhatása, a dipólusmomentumaikkal. A dipól-dipól kölcsönhatás energiája függ a dipólusok erősségétől, irányától és a köztük lévő távolságtól. A vízmolekulának permanens dipólusmomentuma van, amely dipól-dipól kölcsönhatást eredményez, amikor két vízmolekula közel van egymáshoz. Az elszigetelt atomoknak nincs dipólusmomentumuk, de dipólusmomentum indukálódhat egy másik atom közelsége miatt, ami így indukált dipólus-dipólus kölcsönhatáshoz vezet. A dipólus-dipólus kölcsönhatás okozza a van der Waals erőket, és a folyadékok felületi feszültségét.

dipólus

Elkülönített, ellentétes elektromos töltéspár. A dipólusmomentum/dipólusnyomaték (jele μ) a pozitív töltés és a töltések közti távolság szorzata. A dipólusmomentumot gyakran fejezik ki debye-ban; az SI egysége coulomb méter. Egy kétatomos molekulában, pl. a HCl-ben a dipólusmomentum a kötés poláris jellegének a mértéke (lásd poláris molekula); azaz az átlagos elektrontöltés eltolódása valamelyik atom felé. Egy többatomos molekulában a dipólusmomentum az egyes kötések dipólusmomentumainak vektoriális összege. Szimmetrikus molekulában, például a tetreklórmetánban (CCl4), nincs eredendő dipólusmomentum, noha az egyes C-Cl kötések polárisak.

dipólus sugárzás

Lásd tiltott átmenetek.

Diquat

Herbicid kereskedelmi neve. Lásd dipiridil.

Dirac, Paul Adrien Maurice

(1902-1984.) Brit fizikus, az 1933-as Nobel-díjat megosztva kapta Erwin Schrödingerrel, Schödinger nem-relativisztikus hullámegyenletének tovább fejlesztéséért a relativitás figyelembevételével. Dirac, függetlenül Enrico Fermitől bevezette a kvantumstatisztikát is, mely Fermi–Dirac-statisztikaként ismert.

Dirac-állandó

Lásd Planck-állandó.

Dirac-egyenlet

A nem-relativisztikus Schrödinger-egyenlet egy olyan verziója, amely figyelembe veszi a speciális relativitáselméletet. A Dirac-egyenlet szükséges a nehéz atomokban az elektronok kvantummechanikájának tárgyalásához, még általánosabban, az atomspektrumok finomszerkezeti jellemzőinek, pl. a spin-pálya-csatolásnak a tárgyalásához. Az egyenletet Paul Dirac vezette be 1928-ban. Pontos a megoldása a hidrogénatom esetében, bonyolultabb atomoknál csak közelítő technikákkal oldható meg.

diradikális

Lásd biradikális.

disszipatív rendszer

Egy rendszer, irreverzibilis folyamatokkal. Minden reális rendszer disszipatív (ellentétben az ideális rendszerekkel, mint a súrlódásmentes inga, amely az idő visszafordításakor változatlan). A disszipatív rendszer esetén, a rendszer egy egyensúlyi állapot felé tart, ami a fázistér attraktor pontja felé történő haladásnak tekinthető; ez egyenértékű a szabadenergia (F) minimuma felé való haladással.

disszociációs nyomás

Egy szilárd anyag egy vagy több gázalakú termékre történő disszociációjakor egyensúly esetén, az adott hőmérsékleten a szilárd anyaggal egyensúlyban lévő gáz nyomása. Például kalcium-karbonátot egy állandó, magas hőmérsékleten tartva egy zárt edényben, a disszociációs nyomás az adott hőmérsékleten a képződött szén-dioxid nyomása a következő egyensúlyból:

CaCO3(s)↔CaO(s)+CO2(g).

diszacharid

Két, összekapcsolt monoszacharid molekulából álló cukor. Például a szacharózban egy glükózmolekula kapcsolódik egy fruktózmolekulához.

diszilán

Lásd szilán.

diszlokáció

Lásd kristályhiba.

diszperz fázis

Lásd kolloidok.

diszperziós erők

Lásd van der Waals-erő.

diszperziós közeg

Lásd kolloidok.

diszproporcionálás

A kémiai reakció egy típusa, amelyben egy adott vegyület egyszerre redukálódik és oxidálódik. Például a réz(I)-klorid a következőképpen diszproporcionálódik:

2CuCl→Cu+CuCl2.

A reakcióban az egyik molekula oxidálódik

CuI→CuII+e

és a másik redukálódik

CuI+e→Cu.

Másik példa a halogének reakciója hidroxidionokkal:

Cl2(g)+2OH-(aq)↔Cl-(aq)+ClO-(aq)+H2O(l).

Az ellentétes folyamat a komproporcionálódás.

diszprózium

Jele Dy. Lágy, ezüstös fémes elem a lantanoidákhoz tartozik; atomszáma 66; relatív atomtömege 162,50; relatív sűrűsége 8,551; op. 1412 oC. Előfordul apatitban, gadolinitben és xenotimben, amelyből ioncserével nyerik ki. Hét természetes izotópja létezik. Korlátozottan használják neutronbszorbensként különösen a nukleáris technológiában. Paul Lecoq de Boisbaudran (1838-1912) fedezte fel 1886-ban.

disztektikus keverék

Anyagoknak keveréke, amely konstans maximum olvadásponttal rendelkezik.

ditionát

A ditionsav S2O62--iont tartalmazó sója, általában a szulfitnak mangán(IV)-oxiddal történő oxidációjával állítják elő. Az ion se kimondott oxidáló, se redukáló tulajdonsággal nem rendelkezik.

ditionit

Lásd szulfinát.

ditionossav

Lásd szulfinsav.

ditionsav

Sav H2S2O6, sói formájában ismert (ditionátok).

D-izomer

Lásd abszolút konfiguráció.

d-izomer

Lásd optikai aktivitás.

DLA

Lásd diffúziólimitált aggregáció.

dl-izomer

Lásd optikai aktivitás; racém elegy.

DLVO elmélet

A kolloid stabilitásra vonatkozó elmélet, melyet az 1940-es években a szovjet Boris Derjaguin és Lev Landau és tőlük függetlenül a holland Evert Verwey és Theo Overbeek javasoltak. A DLVO elmélet egy stabil kolloidban két erőt vesz figyelembe: a van der Waals-erőt, amely vonzóerő és összetartja a részecskéket, és az elektrosztatikus taszítást. A teljes kölcsönhatási potenciál számítható a távolság függvényeként; a kolloid akkor stabil, amikor a két erő kiegyensúlyozza egymást. A DLVO elméleti alapot ad a kolloidok stabilitásának megértéséhez, és a kísérletek nagymértékben alátámasztják. Nem megfelelő azonban az aggregált állapotú kolloidokra, amelyek az ionok specifikus tulajdonságát figyelembe vevő rövidtávú kölcsönhatásoktól függenek inkább, és nem tekinthetők pontszerű részecskéknek.

d-mező elemei

A periódusos rendszer elemei: a szkandium, ittrium, és lantán, együtt az átmeneti elemek három periódusával titántól cinkig, cirkóniumtól kadmiumig és hafniumtól higanyig. Ezen elemek mindegyike rendelkezik két s-elektronnal a külső héjon, és d elektronokkal az alatta lévő héjon; azaz a külső elektronhéj konfigurációja (n-1)dxs2, ahol x változik 1-től 10-ig. Lásd az átmeneti elemeknél is.

DMF

Lásd dimetilformamid.

DMG

Lásd dimetilglioxim.

DMSO

Lásd dimetil-szulfoxid.

DNS (dezoxiribonukeleinsav)

A legtöbb élő szervezet genetikai anyaga, a sejtmagon belül a kromoszómák fő alkotója, a sejtek fehérjeszintézisének szabályozásával központi szerepet játszik az örökletes tulajdonságok meghatározásában. A DNS egy nukleinsav, két nukleotid láncból áll, amelyekben a cukor a dezoxiribóz és a bázisok adenin, citozin, guanin és timin (hasonlítsd össze a RNS-el). A két lánc csavarodik egymás körül; bizonyos specifikus komplementer bázisok közötti hidrogénhíd kapcsolja őket össze, és egy spirál létra-alakú molekulát hoz létre (kettős hélix, lásd az illusztrációt).

Amikor a sejt osztódik, a DNS-e oly módon replikálódik, hogy a keletkezett két molekula mindegyike azonos a kiindulási molekulával. A kiindulási molekulában a komplementer bázisok közötti hidrogénkötés felszakad, a láncok elválasztódnak. Építőtéglaként használva a magban jelenlevő nukleotidokat mindkét lánc egy új, saját magához komplementer molekula szintézisét irányítja. A replikáció elindítását, szabályozását és megállítását a polimeráz enzimek végzik.

dodecilbenzol

Szénhidrogén, CH3(CH2)11C6H5; Friedel–Crafts-reakcióval állítják elő dodekénből (CH3(CH2)9CH:CH2) és benzolból. Szulfonálható; szulfonsavának nátriumsója a közönséges detergensek alapja.

dodekánsav (laurinsav)

Fehér, kristályos zsírsav, CH3(CH2)10COOH; relatív sűrűsége 0,8; op. 44 oC; fp. 225 oC. A sav gliceridjei jelen vannak a természetes zsírokban és olajokban (pl. kókuszolaj, pálmamagolaj).

dodekén

Egyenes láncú alkén, CH3(CH2)9CH:CH2; kőolajból nyerik és dodecil-benzol előállításánál használják.

dolomit

Karbonátásvány; vegyes kalcium-magnézium-karbonátból áll, CaCO3MgCO3; romboéderes rendszerben kristályosodik. Rendszerint fehér, vagy színtelen. A kifejezést használják a kőzet megnevezésére is, amelyben magas a magnézium aránya a kalcium-karbonához. Lásd mészkő.

domén

A fehérjék harmadlagos szerkezetének működő egysége. Aminosavláncokból áll, amelyek alfa-hélixet vagy béta-redőt adnak, globuláris szerkezetet kialakítva. A különböző doméneket viszonylag egyenes polipeptidlánc-szakaszok kötik össze, így alakítva ki a fehérjemolekulát. A domének egy bizonyos mértékű mozgást tesznek lehetővé a fehérjeszerkezetben.

Donnan-egyensúly

Két, az oldatban lévő ionok nem mindegyikére áteresztő hártyával elválasztott oldat között kialakuló egyensúly. A gyakorlatban a membrán gyakran áteresztő az oldószerre és kis ionokra és nem áteresztő a kolloid méretű, töltéssel rendelkező egységekre, vagy polielektrolitokra, például a fehérjékre. Elektromos potenciál alakul ki a membrán két oldalán; a két oldat különböző ozmózisnyomású. A Donnan-egyensúlyt Frederick George Donnan (1870-1956) után nevezték el, aki kidolgozta a membrán egyensúly elméletet. A Donnan-egyensúly fontos a biológiában.

donor

Atom, ion vagy molekula, ami elektronpárt ad a kovalens kötés kialakításakor.

dopa (dihidroxi-fenilanalin)

A tirozin aminosav származéka. Különösen nagy mennyiségben található a mellékvesében; a dopamin, noradrenalin és adrenalin szintézisének prekurzora. A balra forgató formát (L-dopa) alkalmazzák a Parkinson-kór kezelésére, amikor az agy dopaminszintje csökkent.

dopamin

Pirokatechin-amin, ami a noradrenalin és az adrenalin prekurzora. Működik az agyban neurotranszmitterkén is.

Dow-eljárás

Eljárás a magnéziumnak a tengervízből történő kinyerésére; kalcium-hidroxidot adagolva a magnézium-hidroxid kicsapására.

Downs-eljárás

Eljárás a nátrium kinyerésére nátrium-klorid olvadékelektrolízisével. A Downs-cella egy központi grafit anódból és azt hengeresen körülvevő acél katódból áll. A keletkező klórt az anód feletti elszívón keresztül vezetik el. A katódon olvadt nátrium keletkezik, amit a katódhenger tetején levő elszívón vezetnek el (sűrűsége kisebb, mint a nátrium-kloridé). A két elszívó és az elektródok egy koaxiális, hengeres acélhálóval vannak elválasztva. Az olvadáspont csökkentésére kis mennyiségű kalcium-kloridot adagolnak a nátrium-kloridhoz. A nátrium-kloridot elektromos úton olvasztják, és a cellán áthaladó áram tartja olvadék állapotban. Az elektrolízis előrehaladásával a nátrium-kloridot pótolják.

doziméter

Az abszorbeált ionizáló sugárzás dózisának mérésére alkalmas eszköz. A használt módszerek közé tartoznak az ionizációs kamra, fotofilm, vagy bizonyos kémiai reakciók lejátszódásának sebessége az ionizációs sugárzás jelenlétében.

dózis

Annak a mértéke, hogy milyen mértékben volt az anyag ionizáló sugárzásnak kitéve. Az abszorbeált dózis az abszorbeált energia tömegegységre vonatkoztatva, ilyen kitettség eredményeképpen. Az SI mértékegysége a gray, bár gyakran mérik radban (1 rad = 0,001 gray, lásd sugárzás egységei). A maximális megengedett dózis az abszorbeált dózisnak egy javasolt felső határértéke, egy emberre vagy szervre, egy bizonyos időtartam alatt az International Comission of Radiological Protection (Nemzetközi Sugárzásvédelmi Bizottság) szerint.

Döbereiner-féle triádok

Kémiailag hasonló elemek hármas csoportjai, melyet Döbereiner (1780-1849) írt le 1817-ben. Annak ellenére, hogy abban az időben az atomtömegek adatai pontatlanok voltak, megfigyelték, hogy ha a hármasokat növekvő atomtömeg szerint állítják sorba a középső tag tömege körülbelül a másik kettő átlagával volt egyenlő. A kémiai és fizikai tulajdonságok hasonló összefüggést mutattak. A triászok ma a periódusos rendszer egy csoportjában egymást követő tagok. Például a lítium, nátrium és a kálium; a kalcium, stroncium és a bárium; és a klór, bróm és a jód.

DSC

Differenciál szkenning kalorimetria. Lásd termikus analízis.

D-sorozat

Lásd abszolút konfiguráció.

DTA

Differenciál termoanalízis. Lásd termikus analízis.

dublett

Elektronpár kovalens kötésben.

dubnium

Jele Db. Radioaktív transzaktinida elem; rendszáma 105. Jelenlétét először 1967-ben jelezte egy csoport a Moszkva közeli Dubnában, majd 1970-ben megerősítették ezt Dubnában és a kaliforniai Berkeley-ben. Kalifornium-249 magot nitrogén-15 maggal bombázva állítható elő. Eddig mindössze néhány atomot állítottak elő.

Dulong-Petit-törvény

Szilárd elemek esetében a relatív atomtömeg és a specifikus hőkapacitás szorzata állandó, körülbelül 25 Jmol-1K-1. 1819-ben így írta le a francia Pierre Dulong (1785-1838) és Alexis Petit (1791-1820). A törvény a modern terminológiával kifejezve a következőt állítja: egy szilárd elem moláris hőkapacitása körülbelül egyenlő 3 R-el, ahol R a gázállandó. A törvény csak közelítő, de viszonylag megfelelő pontossággal alkalmazható normál hőmérsékleten, egyszerű kristályos szerkezettel rendelkező elemek esetében.

Dumas, Jean Babtiste Andre

(1800-1884.) Francia kémikus. Gyógyszerészként Genfben 1818-ban tanulmányozta a jód alkalmazását a golyva gyógyításában. Majd kémiával kezdett el foglalkozni és Párizsba költözött. 1826-ban kidolgozott egy módszert a gőznyomás mérésére. Később különböző szerves vegyületeket fedezett fel, így az antracént (1832), az uretánt (1833), és a metanolt (1834), mely felfedezések arra vezették, hogy javasolja a típusok (funkciós csoportok) elméletét.

Dumas-módszer

1. Módszer a nitrogéntartalom meghatározására egy szerves vegyületben. A mintát lemérik és réz(II)-oxiddal összekeverve egy csőben hevítik. A vegyületben található összes nitrogén nitrogén-oxiddá alakul, melyet forró rézen vezetnek keresztül, hogy nitrogéngázzá redukálódjon. Összegyűjtve és megmérve ennek a térfogatát, egy ismert tömegű minta nitrogéntartalma kiszámítható. 2. Módszer illékony folyadék relatív molekulatömegének meghatározására tömegméréssel. Egy hosszú, szűk nyakú, vékony üveglombikot használnak. Ezt egy adott hőmérsékleten levegővel töltve lemérik, majd kis mennyiségű mintát helyeznek el benne és a lombikot egy fürdőben melegítik úgy, hogy a gőz elpárologjon, és a levegőt kiszorítsa. A nyak végét lezárják majd a lombikot lehűtik és ismét (szobahőmérsékleten) lemérik. A lombik térfogatát úgy határozzák meg, hogy megtöltik vízzel, és azt is lemérik. Ha a levegő sűrűsége ismert, az ismert térfogatú gőz tömege kiszámítható. A technikákat Jean Babptiste Andre Dumas után nevezték el.

duralumínium

Erős, könnyű alumíniumötvözetek egy csoportjának kereskedelmi neve, melyek rezet, magnéziumot, mangánt és néha szilíciumot tartalmaznak. A duralumíniumötvözetek egyszerre erősek és könnyűek, széles körben alkalmazzák őket a repülőgépgyártásban, versenyautóknál stb.

durranógáz

A víz elektrolízisekor keletkező, rendkívül robbanékony gáz. Két térfogatrész hidrogénből és egy térfogatrész oxigénből áll.

dúsítás

Egy olyan folyamat, amelynek során egy adott izotóp gyakoriságát növelik egy izotópkeverékben. Alkalmazzák az U-235 arányának növelésére, vagy a Pu-239 hozzáadására a természetes uránhoz, atomenergia vagy atomfegyver céljára.

D-vitamin

Zsíroldható vitamin; két szteroid származék formájában fordul elő: a D2 vitamin (ergokaciferol vagy kalciferol) az élesztőben található; és D3-vitamin (kolekalciferol), mely az állatokban. A D2-vitamin egy szteroidból képződik ultraibolya sugárzás hatására, a D3 a napsugárzás hatására keletkezik egy koleszterin-származékból a bőrben. A halmájolaj a fő forrása. A D-vitamin aktív formája a mellékpajzsmirigy hormon kiválasztására keletkezik válaszul, ami akkor történik, ha a vér kalciumszintje alacsony. Megnöveli a kalcium felvételt a bélből, ami növeli a csontképzés kalcium ellátását. A D-vitamin hiánya a fiatal állatokban angolkórt a kifejlett állatokban csontlágyulás okoz. Mindkettőt a gyenge, deformált csontok jellemezik.

D-vonalak

Két közeli vonal a nátrium látható spektrumának sárga tartományában az 589,0 nm és 589,6 nm hullámhosszaknál. Mivel kiemelkedők, és könnyen felismerhetők, standardként használják őket a spektroszkópiában.