Fizikai kislexikon
Patkós András (2007)
Typotex Elektronikus Kiadó Kft.
P

P

pálcika

Az egyik típusú fényérzékeny receptorsejt, ami a gerincesek retinájában található. A pálcikák rodopszin nevű pigmentet tartalmaznak. Gyenge megvilágítás esetén elengedhetetlen a szerepük a látásban. Vesd össze csap.

pálya

1. (csillagászatban) Egy égitest térbeli útvonala az űrben egy másik égitest körül. Egy kis test egy másik test gravitációs terében kúpszelet pályán mozog. Az ilyen pályák többsége ellipszis és a Naprendszerben a legtöbb bolygó pályája közel kör alakú. Egy ellipszis pálya alakját és méretét a numerikus excentricitás és a fél nagytengelye határozza meg. (Lásd ellipszis). 2. (fizikában) Egy elektron atommag körüli útvonala. Lásd elektronpálya.

pályaelemek

Hat paraméter, amellyel meg lehet adni egy égitest pályáját. A pálya alakját annak numerikus excentricitása és fél nagytengelye határozza meg. A pálya irányítását az égitest pályasíkjának egy referencia síkhoz (általában az ekliptika síkjához) viszonyított elhajlása (inklináció) és a felszálló csomó hossza (a tavaszponttól a pálya felszálló csomójáig mért szög) határozza meg. Az égitest pályáján elfoglalt helyzetét az excentrikus anomáliája határozza meg, az időtől függő helyzetet a periapszison történő áthaladás idejéből számolják ki. Lásd periapszis, apoapszis.

pályaintegrál-megfogalmazás

A kvantummechanika 1942-ben, Richard Feynman által javasolt értelmezése, amely szerint egy kvantummechanikai rendszerben a részecske összes lehetséges pályáját összegezni kell a pálya valószínűségi amplitúdójával súlyozva. A pályaintegrál fogalmát széles körben használják mind a kvantummechanika alapjainak elemzése során, mind pedig bizonyos kvantumelméleti problémák megoldására.

pályamenti sebesség

A Föld vagy más égitest körüli pályán keringő műhold, űrhajó vagy egyéb test sebessége. Ha a pálya ellipszis, akkor a pályamenti sebesség a következő

ahol a nehézségi gyorsulás értéke, a vonzócentrumot jelentő test (pl. Föld) sugara, a fél nagytengely, a keringő test és a rendszer tömegközéppontjának a távolsága. Körpálya esetén és .

parabola

Olyan kúpszelet, melynek excentricitása . A parabola azon pontok mértani helye, melyeknek a fókuszponttól és a direktrixtől mért távolsága megegyezik. A fókuszponton keresztül a parabola tengelyére merőlegesen húzott húrt latus rectumnak nevezzük (magyarban nem használatos). Azon parabola egyenlete, melynek csúcspontja az origóban van, és szimmetrikusan helyezkedik el az tengely felett, , ahol a parabola csúcspontja és a fókuszpont távolsága. A direktrix ekkor az egyenes, a latus rectum hossza pedig . Lásd az ábrát.

parabolikus tükör

Olyan tükör, amelynek síkmetszete parabola. A konkáv parabolikus tükör a párhuzamos sugarakat a fókuszpontjában gyűjti össze és fordítva, azaz a fókuszpontjába helyezett sugárforrás sugarait párhuzamos nyalábként vetíti ki. Parabolikus tükröt alkalmaznak a tükrös optikai távcsövekben és olyan fényforrásokban, amelyeknek párhumos nyalábot kell kisugározniuk. A rádiótávcsövek tányérja szintén parabolikus tükör.

paraboloid

Forgásparaboloid az a test, melyet egy parabolának a szimmetriatengelye körüli megforgatásával kapunk. Origó csúcspontú legáltalánosabb – nem forgásszimmetrikus – paraboloid derékszögű koordinátákkal felírt egyenlete . Forgásparaboloid esetén az egyenletben és megegyezik egymással.

paralelepipedon

Hat parallelogramma alakú lap által határolt test.

parallaxis

1. Egy távoli objektum látszólagos elmozdulása (a még távolabbi háttérhez képest) ha a két különböző helyről nézik. Ha egy ilyen objektumot egy alapszakasz két végéről néznek, az objektumot a két végponttal összekötő két egyenes által bezárt szög a parallaxis. Ha az alapszakasz egy megfigyelő két szeme közötti szakasz, akkor a szöget binokuláris parallaxisnak hívják. 2. Egy égitest látszólagos helyzetének szögelmozdulása két különböző helyről megfigyelve. A napi vagy magassági parallaxis a Föld napi forgásának következménye, mivel az égitesteket a Föld felszínéről nézzük, nem pedig a Föld középpontjából. Az éves parallaxist a Föld Nap körüli keringése okozza amiatt, hogy egy égitestet nem a Nap közepéről nézünk, hanem a Földről. A szekuláris parallaxist a Naprendszernek az állócsillagokhoz viszonyított mozgása okozza.

paramágnesség

Lásd mágnesesség.

paraméteres egyenlet

Egy görbe paraméteres egyenlete az egyenletnek olyan alakja, melyben a görbén lévő egyes pontokat paraméterek függvényében kapjuk meg. Egy egyenes paraméteres egyenletrendszere . Egy origó középpontú kör paraméteres egyenletrendszere .

parapozitrónium

Lásd pozitrónium.

páratlan-páratlan atommag

Olyan atommag, amely páratlan számú protont és páratlan számú neutront tartalmaz. Nagyon kevés stabil páratlan-páratlan atommag ismeretes.

páratlan-páros atommag

Olyan atommag, amely páratlan számú protont és páros számú neutront tartalmaz.

paraxiális sugár

Olyan fénysugár, amely tükröző vagy törő felületet annak tengelyéhez közel és a tengellyel csaknem párhuzamosan éri el. Az ilyen sugarakra és kis szögekre teljesül a lencsetörvény, amelyet az ún. kisszögű közelítés alkalmazásával lehet a teljes elméletből levezetni.

parazita befogás

Egy neutron abszorpciója valamely atommagban, amely befogás se maghasadást, se pedig hasznos mesterségesen előállított elemet nem eredményez.

parciális

Egy összetett hang egy komponense. Mikor egy zenei eszköz hangot ad, például a középső C-t, egy összetett hang jön létre, melyben az alapfrekvencia keveredik a különböző egyéb parciális hangokkal. Ha a hangot úgy hoztuk létre, hogy megpengetünk egy kifeszített húrt, akkor a keletkező parciális hangok harmonikusok lesznek, vagyis az alaphang és felharmonikusai (melyek frekvenciája az alaphang frekvenciájának többszöröse). Ha a húrt megütjük, akkor a parciális hangok egy részének frekvenciája már nem lesz egzaktul az alaphang frekvenciájának többszöröse. A parciális ezért nem azonos a felharmonikussal.

parciális derivált

Két vagy több független változót tartalmazó függvény infinitezimális megváltozása, miközben csak az egyik változó változik, az összes többi változó azonban változatlan marad. Ha , akkor a függvény szerinti parciális deriváltja, miközben változatlan marad. Egy parciális differenciálegyenlet, mint például a Laplace egyenlet, olyan egyenlet, amely a meghatározandó függvény parciális deriváltjait tartalmazza.

parciális nyomás

Lásd Dalton-törvény.

páreloszlás-függvény

Annak valószínűsége, hogy a kiválasztott részecskétől való távolság függvényében egy második részecskét találunk; ezt a valószínűséget az érintett rendszer (például valamilyen folyadék) statisztikai átlagából tudjuk meghatározni. A -szel jelölt páreloszlás-függvény triviális esete a pontszerű részecskékből álló ideális gáz; ebben az esetben a függvény nem függ a helytől, . A páreloszlás-függvény struktúrákat, részecskék közötti kölcsönhatásokat és ütközési kísérleteket jellemez. A páreloszlás-függvény kiszámítását egyszerűsíti, ha a rendszer homogén és transzlációinvariáns. A függvény fontos szerepet játszik a folyadékok fizikájában.

párhuzamos feldolgozás

Olyan technika, amely egynél több folyamatot – tevékenységet – engedélyez a számítógép számára, ezért egy időben több program, illetve programrész is futhat egymással párhuzamosan. Ez azt jelenti, hogy egy adott pillanatban két vagy több processzor is aktív.

párhuzamos körök

Olyan áramkörök, amelyek áramköri elemei úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy az áramerősség megoszlik rajtuk. Párhuzamosan kapcsolt ellenállásokra az eredő ellenállást az összefüggés adja, ahol az egyes elemek ellenállása. Párhuzamosan kapcsolt kondenzátorok kapacitására a összefüggés teljesül.

párhuzamos spinek

Olyan szomszédos elektronok, amelyek spinje és ezért mágneses momentuma is ugyanabba az irányba mutat. Az atomban lévő elektronok interakcióit a kicserélődési erők uralják. A mágneses momentumok közötti kölcsönhatás bizonyos feltételek között a párhuzamos spineknek, más feltételek mellett az antiparallel spineknek kedvez. A ferromágnesség (lásd mágnesesség) a párhuzamos spinű rendszerre példa.

paritás

Jele P. A hullámfüggvény azon tulajdonsága, amely meghatározza a viselkedését, amikor összes térkoordinátájának előjelét ellentétes előjelűre változtatjuk, vagyis amikor a függvény változóit -re cseréljük. Ha a hullámfüggvény kielégíti a egyenlőséget, akkor páros paritásúnak nevezzük, míg ha a egyenlőséget elégíti ki, akkor páratlan paritású. Általában , ahol egy kvantumszám, melyet paritásnak nevezünk, értéke , illetve lehet. A paritásmegmaradás (vagy tértükrözés szimmetriája) akkor állna fenn, ha az összes fizikai törvény, melyet egy koordinátarendszerben kimondhatunk, független lenne a bal- illetve jobbkezességtől. Ha a paritás megmaradna, akkor nem lenne semmilyen módszer arra, hogy a bal és a jobb között különbséget tehessünk. Az elektromágneses és az erős kölcsönhatásban a paritás megmarad. 1956-ban azonban kimutatták, hogy a paritás nem marad meg a gyenge kölcsönhatásban. A kobalt-60 béta bomlásában például a bomlás során az elektronok többnyire a kobalt spinjével ellentétes irányban bocsátódnak ki. Ez a kísérlet lehetővé teszi a bal és a jobb közötti megkülönböztetést. Nem ismert az oka, hogy a paritás miért sérül a gyenge kölcsönhatásban, és miért nem az elektromágneses és az erős kölcsönhatásban.

párkeltés

Egy fotonból egy elektron és egy pozitron keltése erős elektromos erőtérben, olyanban, mint például ami az atommagot veszi körül. Az elektron és a pozitron mindegyikének tömege kg, ami a tömeg-energia egyenértékűség alapján ( ) összesen J energiának felel meg. Az ehhez az energiához tartozó foton frekvenciája (az összefüggés alapján) Hz. A párkeltéshez így nagy energiájú fotonok (fékezési sugárzás vagy gammasugarak) szükségesek. A foton ezt meghaladó energiája a keletkező részecskék kinetikus energiájaként fog megjelenni.

párolgás

A folyadék gőzzé alakulása a folyadék forráspontjánál alacsonyabb hőmérsékleten. A párolgás a folyadék felszínén jön létre, a legnagyobb kinetikus energiával rendelkező molekulák lépnek át a gázfázisba. Ennek következtében a folyadék molekuláinak átlagos kinetikus energiája, s ezzel együt a hőmérsékletük is csökken.

párologtató hűtés

Az anyag hűtése párologtatás révén. Lásd még lézeres hűtés.

páros-páratlan atommag

Olyan atommag, amely páros számú protont és páratlan számú neutront tartalmaz.

páros-páros atommag

Olyan atommag, amely páros számú protont és páros számú neutront tartalmaz.

parsec

Csillagászati távolságok kifejezésére használatos hosszúságegység. A távolság ahonnan a földpálya közepes sugara merőleges rálátás esetén pontosan egy szögmásodpercnek látszik (azaz a parallaxisa 1"). Egy parsec (pc) méter vagy 3,2616 fényév.

parton

Pontszerű, majdnem szabad részecske, a nukleon feltételezett alkotórésze. A partonmodell tette lehetővé a nagyon nagy energiájú nukleonokon végzett kísérletek eredményeinek megértését. Lásd kvantumszíndinamika.

Paschen-sorozat

Lásd hidrogénszínkép.

Paschen–Back-effektus

Az atom vonalas színképében tapasztalható jelenség, amely akkor figyelhető meg, ha az atomot erős mágneses térbe helyezzük. Azok a spekrumvonalak, amelyek az anomális Zeeman-effektust mutatják, ha az atomokat gyenge mágneses térbe helyezzük, erős mágneses térben a normális Zeemann-effektusra állnak vissza, de az egyes vonalak egymáshoz nagyon közeli energiájú komponensekre hasadnak fel. A Paschen–Back-effektus Louis Carl Heinrich Friedrich Paschen (1865–1947) és Ernest E. A. Back (1881–1959) német fizikusokról kapta a nevét, ugyanis ők fedezték fel a jelenséget 1912-ben. A kvantumelmélet a Paschen–Back-effektust azzal a ténnyel magyarázza, hogy az elektron pályaimpulzus-momentumának és spinjének a mágneses tér körüli precessziójával társított energia nagyobb, mint az és közötti csatolási energia. A Paschen–Back-effektusban a pálya mágneses momentuma és a spin mágneses momentuma függetlenül precesszál iránya körül.

passzív eszköz

1. Egy erősítésre nem alkalmas áramköri elem, például kondenzátor vagy ellenállás. 2. A bejövő jeleket erősítés nélkül visszatükröző műhold. 3. Egy olyan napenergia-beredezés, amely szivattyúk és propellerek használata nélkül csak a már meglévő létesítményeket használja a napenergia begyűjtésére és felhasználására. 4. Mikrohullámú sugárzás begyűjtésével navigációs, irányítási és felügyelési célból információt szolgáltató radar. Az ilyen passzív radarok maguk nem bocsátanak ki mikrohullámú sugárzást, így nem fedik fel a helyzetüket. 5. A tárgyakat nem a róluk visszaverődött, hanem az általuk kibocsátott sugárzás alapján észlelő rendszer, mint például a passzív infravörös érzékelő (passive infrared detector, PIR detektor). Vesd össze aktív eszköz.

pásztázó alagútmikroszkóp (STM)

Olyan mikroszkóp, amelyben a minta felülete fölött egy apró vezető szonda van elhelyezve. Az elektronok alagúteffektus révén átjutnak a mintáról a szondára, miközben elektromos jelet produkálnak. A szonda lassan mozog a felület mentén, hol közelebb, hol távolabb tőle úgy, hogy a jel erőssége állandó legyen. Ily módon előáll a felület profilja, valamint egy számítógép által generált kontúrtérkép. Ezzel a technikával az egyes atomok is láthatóvá tehetők, de vezető anyagok esetén jobban működik. Lásd még atomerő mikroszkóp.

pásztázó elektronmikroszkóp

Lásd elektronmikroszkóp.

Pauli, Wolfgang Ernest

(1900–1958) osztrák születésű svájci fizikus. Először Niels Bohrnál és Max Bornnál, aztán Heidelbergben, végül pedig Zürichben tanult. Az 1925-ben általa megfogalmazott Pauli-féle kizárási elv megmagyarázta az atom elektronszerkezetét. Munkáját 1945-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták. 1930-ban megjósolta a neutrínó létezését, amelyet végül 1956-ban fedezett fel Clyde Cowan (1919–1974) és Frederick Reines (1918–1998). Nagyban hozzájárult a kvantumtérelmélet fejlődéséhez is, többek között a spin-statisztika kapcsolatra vonatkozó tételével.

Pauli-féle kizárási elv

A fermionokra érvényes, de a bozonokra nem alkalmazható kvantummechanikai elv: egy kvantummechanikai rendszerben, például az atom körül elhelyzkedő elektronok között vagy a hadronban lévő kvarkok között nem lehet két olyan részecske, amelynek minden kvantumszáma megegyezik. Ezt az elvet Wolfgang Pauli fogalmazta meg 1925-ben. A Pauli-féle kizárási elv gyökerei a relativisztikus kvantumtérelmélet spinstatisztika-tételre nyúlnak vissza.

PC

Lásd személyi számítógép.

p.d. (potenciálkülönbség)

A potenciálkülönbség angol röviditése. lásd elektromos potenciál.

pebi-

Lásd bináris előtagok.

Pécsi Tudományegyetem (PTE)

Fizikai Intézet

A Természettudományi Kar Fizikai Intézete 1998-ban alakult meg, négy tanszéket foglal magába. Ezek a következők: Kísérleti Fizika Tanszék, Általános Fizika és Lézerspektroszkópiai Tanszék, Elméleti Fizika Tanszék Pécsett és a Csillagászati Tanszék Baján. (Ez utóbbi a Bács-Kiskun megyei önkormányzathoz tartozik.) Az intézetben folyó kutatások közül néhány terület: femtoszekundumos nemlineáris optika és spektroszkópia, fluoreszcencia spektroszkópia, nemlineáris és mikrostrukturált optikai berendezések, impulzus gázlézerek kutatása, fejlesztése, lézerindukált plazmaemissziós spektroszkópia, grafit excimer lézeres ablációjának vizsgálata, fizika oktatás szakmódszertana, kvantumoptika és kvantuminformatika, nukleáris anyag kutatása. Az MTA-PTE Nemlineáris és Kvantumoptikai Kutatócsoportja 2003 tavasza óta működik.

A PhD hallgatók közül néhányan az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézetével, mások a Szegedi Tudományegyetem TTK Doktori Iskolájának tagjaiként készítik disszertációjukat.

Honlap: http://physics.ttk.pte.hu

pekuliáris mozgás

(szokatlan, furcsa mozgás) Egy galaxis a Hubble-törvény (lásd Hubble-állandó) által leírt tágulástól eltérő mozgása. Ilyen pekuliáris mozgások a Világegyetem nagyléptékű szerkezetének következtében lépnek fel.

Peltier-hatás

A hőmérséklet megváltozása két különböző fém- vagy félvezetőréteg találkozásánál elektromos áram hatására. Az áramirány dönti el, hogy a határfelületen hőmérséklet-csökkenés vagy -emelkedés következik be. A jelenséget először bizmut és réz határfelületén vizsgálták; ha az áram a bizmuttól a réz irányába folyik, akkor a hőmérséklet emelkedik. Ha az áramirányt megfordítjuk, a hőmérséklet csökkenni fog. A jelenséget 1834-ben fedezte fel J. C. A. Peltier (1785–1845), és kismértékű hűtésre még ma is használják. (V.ö. Seebeck-hatás.)

pen-drájv

Lásd USB-eszköz.

Penrose, Sir Roger

Lásd Hawking.

Penrose folyamat

Folyamat, amelyben egy forgó fekete lyuk forgási energiáját ki lehet nyerni. Egy az eseményhorizonthoz közeli objektum két részre szakad. Az egyik, negatív energiájú rész, beleesik a fekete lyukba ezzel csökkentve a forgás szögsebességét. A másik rész az eredeti objektumnál nagyobb energiával (és nagyobb forgási energiával) eltávolodik. A folyamat végeredménye, hogy sikerült energiát kivonni a fekete lyuk forgási energiájának a terhére. A folyamatot Sir Roger Penrose javasolta 1969-ben. Lásd még Blandford-Znajek folyamat.

pentakvark

Megjósolt, öt kvarkból álló hosszú élettartamú részecske, melynek tömege éppen valamivel 1500 MeV felett van. Vannak a részecske létezésére utaló bizonyos kísérleti adatok, de jelenleg ez az evidencia még nem bizonyító erejű.

pentóda

Elektroncső, amelybe a tetróda anódja és árnyékoló segédrácsa közé egy fékező segédrácsot helyeztek. A fékező segédrács célja, hogy az anódból másodlagos emisszióval létrejövő elektronveszteséget kiküszöbölje. Az anódhoz és az árnyékoló segédrácshoz képest a fékező segédrácsot negatív feszültségen tartják.

periapszis

Lásd apoapszis.

pericintion

Egy Földről indított, Hold körül keringő műhold pályájának Holdhoz legközelebbi pontja. A Holdról indított műhold esetén a megfelelő pont a perilune. Vesd össze apocintion.

perigeum

Lásd apogeum.

perihélium

Egy bolygó, üstökös vagy műhold Nap körüli pályájának Naphoz legközelebbi pontja (napközel). A Föld körülbelül január 3-án van perihéliumban. Vesd össze afélium.

periodikus mozgás

Valamely rendszer folyamatosan ismétlődő mozgása. Egy rezgés vagy egy hullám teljes ciklusának bejárásához szükséges időt periódusidőnek nevezzük. Ez a frekvencia reciproka. Periodikus mozgás a harmonikus rezgőmozgás, az ingamozgás, a hullámmozgás.

periódus

Lásd periodikus mozgás.

perióduskettőződés

A káoszba való átmenet leírásának egyik módja bizonyos dinamikai rendszerekben. Ha egy testre ható erő a testet meghatározott periódussal rendelkező szabályos pályára kényszeríti (lásd periodikus mozgás), akkor az erő hirtelen megnövekedése hirtelen megkettőzheti a pálya periódusát, és ezáltal a mozgás jóval bonyolultabbá válik. Az eredeti, egyszerű mozgást egyciklusúnak nevezzük, a perióduskettőződést követő bonyolultabb mozgást pedig kétciklusúnak. A perióduskettőződés folytatódhat, s így n ciklusú mozgás is előállhat. Ahogy határ nélkül növekszik, a mozgás aperiodikussé válik. A káosz kialakulása perióduskettőződés útján sokféle nemlineáris rendszerben megfigyelhető, így a lézereknél és bizonyos kaotikus kémiai reakcióknál. A káoszhoz vezető perióduskettőződés fogalmát Mitchell Feigenbaum amerikai fizikus vezette be és vizsgálta az 1980-as évek elején. A káoszhoz a perióduskettőződésen túl más utak is ismeretesek.

periszkóp

Olyan optikai eszköz, amelynek segítségével a megfigyelő átlátszatlan objektumokon túlra nézhet. A legyegyszerűbb periszkó egy hosszú cső, melynek mindkét végén egy-egy, a látóiránnyal 45 -os szöget bezáró tükör van. A jobb minőségű periszkópokban síktükör helyett belső tükröző prizmákat alkalmaznak. Periszkóp van a tankokon (azért, hogy a megfigyelő átnézhessen az akadályok fölött anélkül, hogy esetleg lelőnék) és a tengeralattjárókon (amit akkor használnak, ha a hajó lemerült). Az ilyen periszkópok általában már meglehetősen bonyolult, távcsővel kombinált eszközök.

permanens gáz

Olyan gáz – például az oxigén és a nitrogén –, amelyről korábban úgy gondolták, hogy nem cseppfolyósítható. A permanens gázokra ma úgy tekintenek, mint amelyek normál hőmérsékleten csupán a nyomás növelésével nem cseppfolyósíthatók (azaz az ilyen gáz kritikus hőmérséklete a szobahőmérséklet alatt van).

permeabilitás (mágneses permeabilitás)

Jele . A mágneses indukcióvektor ( ) és a külső mágneses térerősség ( ) hányadosa, azaz . A vákuum permeabilitása , amely SI egységekben , ezt angol nyelvterületen mágneses állandónak is szokták nevezni. Egy közeg relatív permeabilitása , amelyet a kifejezés ad meg, és ezért dimenziótlan. Lásd mágnesesség.

permittivitás

Lásd dielektromos állandó.

permutációk és kombinációk

A kombináció az objektumok egy halmazának bármely részhalmaza, az objektumok kiválasztásának sorrendjére való tekintet nélkül. Ha egy elemű halmazból objektumot választunk ki, akkor különböző kombináció van. Jelölése .

A permutáció a kiválasztott objektumok rendezett részhalmaza (vagyis amikor figyelembe kell venni a kiválasztott elemek sorrendjét). Ha egy elemű halmazból elemet választunk ki, akkor az összes permutáció száma . Jelölése .

perturbációszámítás

A klasszikus mechanikában (például a bolygópályák) és a kvantummechanikában (például az atom elektronszerkezete) egyaránt használt számítási módszer. A rendszert leíró dinamikai függvényt pontosan kiszámítható viselkedésű részre, valamint olyan kicsiny tagokra bontjuk fel, amelyek a rendszer egészének kiszámíthatóságát megakadályozzák. A perturbációelmélet tecnikája lehetővé teszi, hogy a kis tagok hatását végtelen sorként (általában aszimptotikus sorként) vegyük tekintetbe. A sor minden egyes tagja egy korrekciós tagot ad az egzaktul kiszámítható rendszer megoldásához. A klasszikus fizikában a bolygópályák meghatározásához használjuk a perturbációszámítást. A kvantummechanikában pedig a molekulák energiaszintjeinek kiszámításához használható. A kvantummechanikai soktestproblémában és a relativisztikus kvantumtérelméletben a perturbációs tagokat képszerűen Feynman-diagramokkal ábrázoljuk (lásd kvantumelektrodinamika).

perverzió

Lásd oldalfordítás.

PET

Lásd pozitronemissziós tomográfia.

Pfund-sorozatok

Lásd hidrogénszínkép.

phon

A hangosság egysége, amely a hangossságot egy adott intenzitású és frekvenciájú hanghoz viszonyítja. Referenciaként általában 1 kilohertz frekvenciájú és pascal négyzetes hangnyomással jellemzett hangot használnak. A megfigyelő mindkét fülével felváltva meghallgatja a referenciahangot és azt a hangot, amelynek hangosságát meg szeretnék mérni. Ezután a referenciahang hangosságát addig növelik, míg a megfigyelő a referenciahang és a mérni kívánt hang hangosságát azonosnak nem ítéli. Ha eközben a referenciahang intenzitása decibellel nőtt, akkor a mérendő hang hangosságát phonnak veszik. A decibelskála és a phonskála nem azonos, mivel a phonskála szubjektív, a fülünk érzékenységére támaszkodik.

photino

Lásd szuperszimmetria.

pi

Jele . Egy kör kerületének és átmérőjének hányadosa. A transzcendens szám, közelítő értéke .

pi-elektron

Pi-pályán lévő elektron (lásd elektronpálya).

piezoelektromos effektus

Potenciálkülönbség generálása bizonyos nem-vezető kristályok (piezoelektromos kristályok) szemközti oldalain, azáltal hogy mechanikai feszültséget hoznak létre a két lap között. A generált elektromos polarizáció (lásd dielektrikum) arányos a mechanikai feszültséggel, és a polarizáció iránya megfordul, ha nyomóerők helyett a feszültség húzóerőkből származik. A inverz piezoelektromos effektus az fordított jelenség, ha a piezoelektromos kristály szemközti lapjaira feszültséget kapcsolunk, akkor a kristály megváltoztatja az alakját. A Rochelle-só és a kvarckristály a legyakrabban használt piezoelektromos anyagok. Míg a Rochelle-só nagyobb polarizációval reagál adott mechanikus feszültségre, a kvarckristály szélesebb körben elterjedt, mert a kristályai erősebbek és 100 C-t meghaladó hőmérsékletekig stabilak.

Ha egy kvarclemezkére váltakozó elektromos teret kapcsolnak, akkor az inverz piezoelektromos effektus következtében a lemezke kitágul és összehúzódik a mező frekvenciájának megfelelően. Ha a mezőnek ezt a frekvenciáját összehangolják a kristály természetes rugalmas sajátfrekvenciájával, akkor a lemez rezonál. Ekkor a direkt piezoelektromos effektus növeli a külső elektromos mezőt. Ez a kristály-oszcillátor és a kvarcóra alapja. Lásd még kristálymikrofon, kristályhangszedő.

piezoelektromos kristály

Lásd piezoelektromos effektus.

piezoelektromos oszcillátor

Lásd piezoelektromos effektus.

pillangó-effektus

Lásd káosz.

pi-mezon

Lásd pion.

pinch-effektus

Párhuzamos, azonos irányú áramot szállító vezetők közötti mágneses vonzóerő. Az erőre a korai indukciós kemencékben figyeltek fel. Az 1940-es évek végétől kezdődően széles körben tanulmányozták, mint a plazma összeszorításának, bezárásának eszközét termonukleáris reaktorokban. Kísérleti toroid alakú termonukleáris reaktorban (tokamakban) nagy elektromos áram indukálódik a plazmában elektromágneses indukció révén, ez az áram egyrészt fűti a plazmát, másrészt távoltartja azt a faltól a pinch-effektus következtében.

pion (pi-mezon)

A mezonok csoportjába tartozó elemi részecske. Három típusa van: semleges, pozitívan töltött és negatívan töltött. A töltött pionok müonokra és neutrínókra, a semleges pionok pedig két gamma fotonra bomlanak. A pionok egy kvarkból és egy antikvarkból állnak.

Pirani-féle vákuum-mérő

Marcello Pirani által 1906-ban kitalált, alacsony nyomás (1– torr, 100–0,01 Pa) mérésére szolgáló műszer. Egy elektromosan fűtött izzószálból áll, amelyet abba a gázba helyeznek, aminek a nyomását mérni kívánják. Az izzószáltól elvezetett hő mértéke függ a gáz nyomásától, ami az egyensúlyi hőmérsékletet szabályozza. Mivel az izzószál ellenállása függ a hőmérséklettől, a nyomás az izzószál ellenállásával hozható kapcsolatba. Az izzószál egy Wheatstone-híd áramkör része, és a nyomás a nyomás-egységekben kalibrált mikroáram-mérőről olvasható le. Mivel az effektus függ a gáz hővezetési tényezőjétől, a kalibrálást minden egyes alkalommal, amikor egy különböző fajta gáz mérése történik, el kell végezni.

PIR detektor

Lásd passzív eszköz.

pirometria

Magas hőmérsékletek meghatározása pirométer segítségével, a kisugárzás mennyisége alapján. A modern keskenysávú vagy spektrális pirométerek a látható fényt leválasztó szűrők mögött elhelyezett infravörös-érzékeny fotocellákat használnak. Az optikai pirométerben (vagy eltűnő izzószál pirométerben) az izzó forrás fényét egy elektromosan fűtött wolfrám izzószál síkjába fókuszálják. Változtatható ellenállással szabályozzák az izzószálon átfolyó áramot, amíg az izzószál egy vörös szűrőt tartalmazó nézőkén keresztül szemlélve beleolvad a forrás képébe. A hőmérséklet ekkor leolvasható egy kalibrált ampermérővel, vagy a változtatható ellenállás kalibrált beosztásáról. A teljes sugárzás pirométerben a forrás által kibocsátott sugárzást homorú tükörrel fókuszálják egy hőelemekre erősített, befeketített fóliadarabra. A forrás hőmérséklete a hőelemek által létrehozott elektromotoros erő nagyságából számolható ki.

pirometrikus kúpok

Lásd Seger-kúpok.

pixel

Csöppnyi méretű pont, amelyek sokaságából a számítógépek vizuális megjelenítőjén vagy bizonyos típusú tévékészülékek képernyőjén a kép összeáll; a pixel tehát röviden egy képelem. A képernyő felbontását a pixelek száma szabja meg (ha több pixel van, jobb a felbontás), minden pixelhez megadott szín és fényesség tartozik. Egy tipikus nagyfelbontású színes képernyőnek pixele van.

Planck, Max Karl Ernst Ludwig

(1858–1947) német fizikus, 1892-től a Berlini Egyetem professzora. ő fogalmazta meg a kvantumelmélet alapjai egy 1900-ban publikált cikkében. (Lásd még Planck-állandó; Planck-féle sugárzási törvény.) A kvantumelmélet a 20. század egyik legfontosabb tudományos felfedezése volt, s ezért Planck 1918-ban fizikai Nobel-díjat kapott.

Planck-állandó

Jele . Alapvető fizikai állandó, valamely kvantum energiájának és frekvenciájának a hányadosa: . Számszerű értéke  Js. Max Planckról kapta a nevét. A kvantummechanikai számításokban (különösen a részecskefizikában) leggyakrabban az ún. racionalizált Planck-állandót használják leggyakrabban:  Js. Ez Dirac-állandóként is ismeretes.

Planck egységek

Egységrendszer, melyet elsősorban a kvantumgravitáció elméletének leírásánál használnak, melyben a hosszúságot, a tömeget és az időt a Planck hossz, tömeg és idő többszöröseivel fejezik ki. Ez ekvivalens azzal, mintha a gravitációs állandót, a fénysebességet és a redukált Planck állandót egységnyinek vennénk. Az összes olyan mennyiség, mely csak hossz, tömeg és idő dimenziójú mennyiségeket tartalmaz – és így szokásosan dimenzióval rendelkezik -, a Planck egységrendszerben dimenziótlan lesz. Abban a tárgykörben, ahol a Planck egységeket használják, természetszerű, hogy az elektromágneses mennyiségekre a Gauss egységrendszert vagy a Heaviside–Lorentz egységrendszert alkalmazzák, így azok is dimenziótlanok lesznek.

Planck-féle sugárzási törvény

Max Planck által kimondott törvény, amely megadja egy fekete test által kisugárzott energia frekvencia szerinti eloszlását. Ez vezette be a fizikába azt az energiára vonatkozó új elképzelést, hogy egy test diszkrét csomagokban sugároz energiát, nem pedig folytonos emisszióval. Ezeket a kis csomagokat kvantumoknak nevezték el, és a törvény a kvantumelmélet alapját képezi. A Planck-törvény megadja az egységnyi idő alatt, frekvencián, egységnyi frekvenciaintervallumban, egységnyi térszögben, egy infinitezimálisan kicsi kúpban a fekete test felületének egy felületeleméről kibocsátott energiát úgy, hogy a felületelemnek a kúp tengelyére merőlegesen vetített felülete egységnyi. a monokromatikus energia-sűrűség kifejezése

ahol a Planck-állandó, a fénysebesség, a Boltzmann állandó és a fekete test termodinamikai hőmérséklete. mértékegysége watt/ négyzetméter /szteradián /hertz ( ). A monokromatikus energia-sűrűség kifejezhető a hullámhosszon egységnyi hullámhossz intervallumon kisugárzott energiával is, ezt -nak nevezik, és a Planck formula ekkor

A Planck-törvénynek két fontos határesete van. Kis frekvenciákra (vagy másképpen nagy hullámhosszakra ) a Rayleigh-Jeans törvény érvényes

vagy

Vegyük észre, hogy ezek a kifejezések nem tartalmazzák a Planck-állandót. Klasszikusan levezethetők és nem érvényesek nagy frekvenciákon, azaz nagy energiákon, ahol a fotonok; kvantumos tulajdonságait már figyelembe kell venni. A másik határeset a Wien törvény, amely nagy frekvenciákra érvényes ( ). (vagy másképpen rövid hullámhosszokra ):

vagy

Lásd még Wien-féle eltolódási törvény.

Planck-hossz

A távolságskála, amelyen a gravitáció klasszikus elmélete elveszti érvényét, és a kvantummechanikát figyelembe kell venni. Ismert állandókkal kifejezhető, , ahol a gravitációs állandó, a redukált Planck- állandó ( )), a fénysebesség. A Planck hossz értéke m (20 nagyságrenddel kisebb, mint a proton mérete, m).

Planck-idő

Az időtartam, amelyre a ( ) fénysebességgel haladó fotonnak szüksége van egy Planck-hossznyi út megtételéhez. Kifejezése: , ahol a gravitációs állandó és a redukált Planck-állandó. A Planck-idő értéke nagyságrendileg másodperc. Az ősrobbanás kozmológiai elméletében, a kezdőpillanattól időig a kvantumgravitáció elméletét kell használni a Világegyetem fejlődésének leírására.

Planck-tömeg

Egy olyan részecske tömege, amelynek a Compton hullámhossza egyenlő a Planck-hosszal. Kifejezése , ahol a redukált Planck-állandó, a gravitációs állandó, fénysebesség. Ekkora elemi tömegű részecske vagy ekkora egy részecskére jutó energiával kölcsönható részecskék leírása megköveteli a kvantumgravitáció elméletének használatát. Minthogy a Planck-tömeg kg nagyságrendű (ekvivalens GeV energiával), míg például a proton tömege kg, továbbá a modern részecskegyorsítókkal elérhető egy részecskére jutó energia GeV (2007/2008-tól GeV, az LHC-n, ezért kvantumgravitációs effektusok nem lépnek fel a részecskefizikai laboratóriumi kísérletekben. Ugyanakkor Planck-tömeg nagyságrendű energiák előfordultak a korai Világegyetemben az ősrobbanás elmélet szerint, és a kvantumgravitáció fontos az akkori körülmények tárgyalásában. Lásd Planck-idő.

plazma

Erősen ionizált gáz; nagyjából ugyanannyi szabad elektron van benne, mint pozitív ion. Időnként az anyag negyedik halmazállapotának is tekintik. Plazma van a csillagközi térben, a csillagok légkörében (a Napéban is), a kisülési csövekben és a kísérleti termonukleáris reaktorokban.

Mivel a plazmarészecskéknek elektromos töltésük van, a plazma bizonyos vonatkozásokban másképpen viselkedik, mint a gáz. Plazmát laboratóriumi körülmények között kis nyomású gáz hevítésével lehet előállítani: a gázt addig kell hevíteni, ameddig a gázrészecskék kinetikus energiája már összemérhetővé válik a gáz atomjainak vagy molekuláinak ionizációs potenciáljával. Igen magas hőmérsékleten, nagyjából 50 ezer kelvin fölött a gázrészecskék közötti ütközések a gáz kaszkádionizációjához vezethetnek. Bizonyos körülmények között azonban – például fluoreszcens lámpában – a hőmérséklet eléggé alacsony marad, mivel a plazmarészecskék minduntalan az égő falába ütköznek, és ott lehűlnek, rekombinálódnak. Ilyenkor az ionizáció csak részleges, és nagy energiabevitel kell a plazmaállapot fenntartásához. A termonukleáris reaktorokban a plazmát elektromágneses mezővel tartják távol az tárolóedény falától (lásd pinch-jelenség), így lehet nagyon nagy a hőmérséklet. A plazma vizsgálatával a plazmafizika foglalkozik.

plazmarezgés

Plazmában kialakuló kollektív rezgés. A plazma semleges: a szabad elektronok pozitív töltésű háttér előtt mozognak, s ez a háttér megzavarja az elektronok sűrűségeloszlását; az elektronok elmozdulnak tehát ennek az árnyékolására. Ilyenkor túllendülnek az egyensúlyi helyzeten, emiatt visszalendülnek, majd újra túllendülnek és így tovább. Végeredményképpen egyszerű harmonikus rezgésű töltéssűrűség alakul ki, s ennek a rezgésnek a frekvenciája a Langmuir-frekvencia. Ezt a frekvenciát Irving Langmiur (1881–1957) amerikai kémikusról nevezték el, aki 1928-ban elemezte az plazmarezgéseket. Bizonyos plazmatípusokat, például az elektrongázt, a fémplazma elektronjait a kvantummechanika írja le, és a kvantált oszcillációknak plazmon a nevük (lásd Landau-csillapítás).

plazmon

A fémbeli elektronok kvantált kollektív rezgéseinek kvantuma.

plutónium

Vegyjele Pu. Sűrű, ezüstszínű, radioaktív, fémes, az aktinidák csoportjába tartozó transzurán elem; rendszáma 94, legstabilabb izotópjának tömegszáma 244 (felezési ideje év), sűrűsége 19.84 g/cm , olvadáspontja 641℃, forráspontja 3232℃. Tizenhárom izotópja ismert, kimagaslóan a legfontosabb közülük a plutónium-239 (felezési ideje év), amely lassú neutron hatására hasad. Alapvető erőforrása a nukleáris fegyvereknek és fűtőanyaga bizonyos típusú nukleáris reaktoroknak. Plutóniumból a világ nukleáris reaktorai egy év alatt körülbelül 20 tonnát termelnek – minden grammjáról részletes leltárt készítve annak érdekében, hogy megelőzzék a katonai célú visszaélést. Az elemet először Seaborg, McMillan, Kennedy és Wahl állította elő 1940-ben.

Poincaré gömb

Egy monokromatikus sugárzás által kibocsátott hullám polarizációs állapotának geometriai megjelenítése. Az Stokes paraméterek úgy tekinthetők, mint egy sugarú gömbön lévő pont derékszögű koordinátái. Ez a reprezentáció azt jelenti, hogy egy adott intenzitású (vagyis , ahol konstans) síkhullám összes lehetséges polarizációs állapota és az gömb pontjai között kölcsönösen egyértelmű kapcsolat van. Ezt a leírást – melyet Poincaré gömbnek neveznek – Henri Poincaré (1854–1912) francia matematikus és fizikus, vezette be 1892-ben. A Poincaré gömb alkalmazható például a fény kristályokban fellépő polarizációjának leírására.

Poisson-folt

Átlátszatlan körlap árnyékképének középpontjában megjelenő fényes folt. Létére Siméon-Denis Poisson következtetett a fény hullámelmélete alapján. A jelenséget Dominique François Arago (1786–1853) figyelte meg először, ezért néha Arago-foltnak is nevezik.

Poisson-szám

A haránt irányú és a hosszanti deformáció aránya egy megfeszített rúdban. Ha a rúd eredeti átmérője és a feszültség miatti átmérőváltozás , akkor a haránt irányú deformáció ; ha az eredeti rúdhossz és a megnyúlás , akkor a hosszanti deformáció ; a Possion-szám ilyenformán . Acélrudakban ez a szám 0,28 és 0,30 közé esik, alumíniumötvözetből készült rúdban nagyjából 0,33. Ezt a számot Siméon-Denis Poisson (1781–1840) vezette be.

polariméter (polariszkóp)

Olyan műszer, amellyel meg lehet határozni, hogy egy optikailag aktív anyagon való áthaladás következtében milyen szögben fordul el egy síkban polarizált fény polarizációs síkja. Lényegében egy polariméter a következőkből áll: fényforrásból, polarizátorból (ez általában egy Polaroid lap), amely síkban polarizált fényt állítanak elő, egy átlátszó foglalatból, ahová a mintát lehet elhelyezni és egy analizátorból. Az analizátor egy polarizáló anyag, amelyet forgatni lehet. A forrásból érkező, a polarizátor által síkban polarizált fény áthalad a mintán, aztán az analizátoron a kísérletező szemébe vagy egy fénydetektorba jut. A polarizáció szögét úgy állapítják meg, hogy az analizátort olyan szögbe fordítják, ahol maximális fény jut át. Az elfordítás szögét egy skáláról lehet leolvasni. Egyszerű hordozható polarizátorokat kisebb cukrászműhelyekben használnak a cukoroldat koncentrációjának meghatározására. Lásd még fotoelaszticitás.

polarizálhatóság

Jele . Egy molekula külső elektromos térre adott válaszának a mértéke. Ha egy molekulát külső elektromos térbe helyeznek, akkor az elektromos töltések elmozdulása, eltolódása dipólusokat indukál a molekulában (lásd elektromos eltolódási vektor). Ha az elektromos térerősséget -vel, az indukált elektromos dipól-momentumot -vel jelöljük, akkor a polarizálhatóságot a következőképpen definiáljuk, . A molekulák polarizálhatóságának alapelvekből történő kiszámolásához a molekulák kvantummechanikáját kell használni. Ugyanakkor, ha paraméternek tekintjük, akkor az polarizálhatóság mikroszkopikus és makroszkopikus elméletek között teremt kapcsolatot, mint a Clausius–Mossotti egyenletben és a Lorentz–Lorenz egyenletben.

polarizátor

A fény polarizálásánál alkalmazott eszköz (lásd a fény polarizálása). Polarizátorként Nicol-prizmát és polaroidot használhatunk. Ha a polarizálatlan fényt kibocsátó fényforrás elé polarizátort helyezünk, akkor a kilépő fénysugár meghatározott irányban polárossá válik. Mivel az emberi szem nem tud külöbséget tenni a poláros és a nem poláros fény között, a polarizáció irányának megállapításához analizátort használunk. A polarizátor és az analizátor együttes alkalmazásával az ún. keresztezett helyzetben a fény kioltható, azaz ha a polarizátor és az analizátor polarizációs síkjai merőlegesek egymásra, akkor a fény nem jut át a két eszközön. Mind a polarizátor mind az analizátor a polariméter egyik komponense.

polárkoordináták

Az analitikus geometriában használt koordinátarendszer. Adott egy kezdőpont (O) és egy kezdőirány (az -tengely). A pont origótól való távolsága , az -tengely és az rádiuszvektor szöge , azaz a pont kétdimenziós polárkoordinátái . Ha Descartes-koordinátái , akkor és .

Három dimenzióban úgy képzelhetjük, hogy egy hengerfelület pontja – ekkor hengerkoordinátákat kapunk – vagy egy gömbfelület pontja – és ekkor gömbi koordinátákat kapunk. Az első esetben koordinátai , a másodikban lesznek (lásd az ábrát).

Polaroid

Kettőstörést mutató anyag, amely a rajta áthaladó nem polarizált fényt síkban polarizálttá teszi. Egy műanyag lemezből áll, ami úgy van kifeszítve, hogy a molekulái egy irányban sorakoznak, ezáltal kettősen törővé válik. A Polaroid anyagból készült napszemüvegek a vízszintes felületekről visszatükröződő, vízszintesen rezgő fénysugarakat elnyelik, csökkentve ezzel a vakító csillogást.

polaron

Csatolt elektron–ion rendszer; akkor keletkezik, ha elektron kerül egy tökéletes ionkristály vezetési sávjába; ez az elektron pár polarizálja maga körül a kristályrácsot.

poláros molekula

Olyan molekula, amelynek dipólusmomentuma van, azaz amelyben a kémiai kötés során töltésszétválasztás következett be. Ezért a molekula egyik részének pozitív, másik részének negatív töltése van.

poliéder

Sokszög alakú lapokkal határolt test. Egy szabályos poliéderben az összes oldal megegyező szabályos sokszög. A kocka egyike az öt lehetséges szabályos poliédernek. A többi a tetraéder (melynek négy háromszög alakú lapja van), az oktaéder (nyolc háromszög alakú lapja van), a dodekaéder (tizenkét ötszögletű lapja van) és az ikozaéder (húsz háromszög alakú lapja van).

polikromatikus sugárzás

Olyan elektromágneses sugárzás, amely különböző hullámhosszak keverékéből áll. Ez nem feltétlenül csak látható sugárzásra (fényre) vonatkozik. Vesd össze monokromatikus sugárzás.

polinomiális

Egy változó különböző hatványait tartalmazó, három vagy több tagot tartalmazó matematikai kifejezés. Általános alakja , ahol konstansok, pedig a változó legmagasabb hatványa, melyet a polinom fokszámának neveznek.

polónium

Vegyjele Po. Ritka, radioaktív, fémes, a periódusos rendszer 16 (régebben VIB) csoportjába tartozó elem; rendszáma 84, relatív atomtömege 210, sűrűsége 9.32 g/cm3, olvadáspontja 254℃, forráspontja 962℃. Az elem uránércekben fordul elő, körülbelül 100 mikrogramm az érc 1000 kg-jában. Több mint 30 izotópja van, több mint bármely más elemnek. Leghosszabb élettartamú izotópja a polónium-209 (felezési ideje 103 év). A polónium iránt – mint az űrhajók lehetséges hőforrása iránt (bomlása során kibocsátott energia ) – nagy az érdeklődés. Marie Curie fedezte fel 1898-ban egy szurokérc mintában.

pólus

1. Lásd mágneses monopólus. 2. Egy görbült tükör optikai középpontja.

ponthiba

Lásd kristályhiba.

populációinverzó

Lásd lézer.

populáció-típus

1944-ben Wilhelm Baade (1893–1960) által kitalált módszer, amellyel a csillagok az I. vagy a II. populációba sorolhatók. Az I. populációban fiatal, fémben gazdag fényes csillagok vannak, amelyeket a galaxisok spirál-karjaiban találtak. A II. populáció csillagai öregebbek, viszonylag kevesebb fémet tartalmaznak és a galaxisok középpontjaiban fordulnak elő.

porkohászat

Eljárás, amelyben porrá tört fémeket vagy ötvözeteket préselnek magas hőmérsékleten különböző formákba. Az eljárás alkalmazása a 20. század első évtizedében kezdődött porított wolfrámnak izzólámpák izzószáljává történő préselésével, és manapság széles körben használják ön-kenő csapágyak és szilárdított wolfrám-karbid vágóeszközök előállítására.

A porokat olvadt fémek porlasztásával, fémvegyületek kémiailag történő felbontásával, vagy a fémek, illetve ötvözetek aprításával és őrlésével állítják elő. A részeket Pa és Pa közötti nyomáson préselik az öntőformákba, amiket aztán kontrollált összetételű légkörben addig hevítenek, amíg a szemcsék megkötnek (lásd zsugorítás).

porvasmag

Lásd vasmag.

potenciométer

1. Lásd feszültségosztó. 2. Kis feszültségkülönbségek mérésére, összehasonlítására vagy osztására szolgáló eszköz. A használatának tipikus példája egy elem ( ) elektromotoros erejének mérése egy szabványos elem ( ) elektromotoros erejével történő összehasonlítással. Ebben az esetben az áramkör összeállítását az ábra mutatja. Az AB szakasz egy egyenletes ellenállású huzal, S pedig rajta egy csúszóérintkező. Az X akkumulátor állandó, a huzalon átfolyó áramot biztosít. Egy C elem elektromotoros erejének megméréséhez azt az ábrán látható módon kell bekötni az áramkörbe. A csúszóérintkezőt addig kell eltolni, hogy C elektromotoros ereje pontosan kiegyenlítse az akkumulátortól származó feszültséget, ami a G galvanométer nulla állásából állapítható meg. Ha ekkor az AS hosszúság , akkor értékét az összefüggés adja meg, ahol az AS hosszúság értéke akkor, amikor a C elem helyén a szabványos viszonyítási elem áll.

Poynting-vektor

Jele . Elektromágneses mezőben az elektromágneses energia terjedését kvantitatívan leíró vektor. A Poynting-vektort vektoriális szorzat adja meg, , ahol az elektromos térerősség és a mágneses térerősség. John Henry Poynting (1852–1914) brit fizikus fedezte fel 1884-ben.

pozitív töltés

Lásd töltés.

pozitív visszacsatolás

Lásd visszacsatolás.

pozitron

Az elektron antirészecskéje. Lásd még annihiláció, elemi részecskék, párkeltés.

pozitronemissziós tomográfia (PET)

Képalkotó vizsgálat (a tomográfia egy változata), melynek során az emberi szövetekbe olyan természetes biokémiai anyagot juttatnak, ami pozitron-emittáló izotópot tartalmaz. Ez gamma-sugárzás kibocsátást okoz, amit gamma kamerával detektálnak. A gamma-sugárzás forrásának helyét számítógép segítségével határozzák meg. A kapott képszeleten az izotópot tartalmazó anyag lokális koncentrációinak eloszlása válik láthatóvá. A PET-et in vivo alkalmazzák anyagcsere- és élettani vizsgálatokban.

pozitrónium

Egy elektronból és egy pozitronból álló kötött állapot. A pozitróniumnak két típusa van: az ortopozitrónium, amely alkotórészeinek spinjei párhuzamosak és a parapozitrónium, amelyben a spinek antiparallel helyzetűek. Mindkét forma rövid életű, az ortopozitrónium hozzávetőleg  s alatt három fotonra bomlik, míg a parapozitrónium ennél is rövidebb idő alatt körülbelül  s alatt két fotonra esik szét. A pozitróniumnak a hidrogénhez hasonló színképe van, de más frekvenciaértékekkel, mivel a positron jóval könnyebb mint a proton.

preon

Hipotetikus részecskék, melyeket a kvarkok és a leptonok építőköveiként posztuláltak. A preonok létezésére nincs kísérleti bizonyíték, de az elképzelés elméletileg igen vonzó. A tudósok azt várják, hogy létezésükre bizonyítékot csak sokkal nagyobb energiák alkalmazásával kaphatnak, mint amelyet a jelenlegi gyorsítók képesek elérni.

Prévost-féle kicserélési elmélet

Egy test egyenlő mértékben nyel el és sugároz ki energiát, ha egyensúlyban van a környezetével. A hőmérséklete ekkor állandó marad. Ha a test hőmérséklete eltér a környezet hőmérsékletétől, akkor energia-áramlás alakul ki a környezet és a test között az eltérő emisszió és abszorpció következtében. Az elméletet Pierre Prévost (1751–1839) javasolta 1791-ben.

primer elem

Olyan galvánelem, amelyben az elektromotoros erőt létrehozó kémiai reakció nem fordítható meg kielégítően, így az elemet nem lehet töltőáram segítségével újra feltölteni. Lásd Daniell-elem; Leclanché-elem; Weston-elem; higany elem. Vesd össze szekunder elem.

primer tekercselés

Egy transzformátor vagy indukciós tekercs bemenő oldali tekercselése. Vesd össze szekunder tekercs.

printer

Lásd nyomtató.

prizma

1. (matematika) Olyan poliéder, amelynek alap és fedőlapja két egymással párhuzamos helyzetű és egybevágó sokszög, többi oldallapja pedig paralelogramma. A háromszögprizma alaplapja háromszög. 2. (optika) Egy üvegből vagy más átlátszó anyagból készült tömb, amelynek alaplapja általában háromszög. A prizmát többféle módon alkalmazzák az optikai rendszerekben: fénysugarak eltérítésére, a fehér fény összetevőkre bontására, fordított állású kép megfordítására (lásd binokulár). Különféle sugárzásokhoz különféle anyagból készült prizmákat szokás alkalmazni. Lásd még Nicol-prizma; Wollaston-prizma.

program

Lásd számítógép.

projektor

Optikai eszköz, amelynek segítségével egy kétdimenziós tárgy képét kivetíthetjük egy képernyőre. Az episzkóp egy átlátszatlan, kétdimenziós objektumról (például egy diagramról vagy fényképészeti nyomatról) visszaverődő fénysugarak alkotta képet tükrök vagy lencsék segítségével felnagyítja és egy távolabbi ernyőre vetíti. A diaszkópban a fény áthalad a kétdimenziós tárgyon (például diapozitívon vagy filmen), s egy gyűjtőlencse segítségével nagyítja fel az ernyőre vetítendő képet. Az epidiaszkóp episzkópként és diaszkópként egyaránt használható. Az írásvetítő projektor egyfajta diaszkóp, amely a képet kezelője fölé vagy mögé is képes kivetíteni. A mozgókép-projektorban (vagy filmvetítőben) a képek hosszú sorozatát tartalmazó film elhalad a fényforrás előtt úgy, hogy minden kocka rövid időre megáll előtte. A képek egymás utáni gyors váltakozása kelti a mozgás képzetét. Képváltás közben a fény kialszik.

PROM (programozható csak olvasható memória)

Olyan memóriatípust tartalmazó integrált áramkör, amelyet egy alkalommal programozni lehet, de azután tartalma többé már nem változtatható. Lásd még ROM.

prompt neutronok (azonnali neutronok)

Azok a neutronok, melyek a maghasadás után egy mikroszekundumon belül kibocsátódnak. Vesd össze késleltetett neutronok.

proporcionális számláló

Az ionizáló sugárzás egy detektortípusa, melyben a kimenő jel nagysága arányos az ionizáló sugárzás által keltett ionok számával. Egy bizonyos feszültségtartományban, az úgynevezettt proporcionális tartományban működik, mely az ionizációs kamrában és a Geiger számlálónál alkalmazott értékek között van. Az ionizációs zápor itt sokkal inkább az elsődleges ionizáció közvetlen környékére korlátozódik, és nem jelenik meg a számláló közepén végigfutó drótelektróda teljes hossza mentén.

protaktínium

Vegyjele Pa. Radioaktív, fémes, az aktinidák csoportjába tartozó elem; rendszáma 91, relatív atomtömege 231.035, sűrűsége 15.37 g/cm (számított érték), olvadáspontja ℃(becsült érték). Legstabilabb izotópja a protaktínium-231, melynek felezési ideje év, legalább további tíz izotópja ismeretes. A protaktínium-231 az összes uránércben előfordul, mint az urán-235 bomlásterméke. A protaktíniumnak nincs gyakorlati felhasználása, Lise Meitner és Otto Hahn fedezte fel 1917-ben.

protocsillag

Lásd csillagfejlődés.

proton

Stabil elemi részecske, mely pozitív töltésének nagysága megegyezik az elektron töltésének nagyságával. Tömege kg, ami az elektron tömegének 1836.15-szerese. A proton az összes atommagban előfordul (a hidrogén matommagja egyetlen protonból áll).

protonbomlás

A nagy egyesített elméletekben (Grand Unified Theory (GUT)) – melyekben a barionszám nem megmaradó mennyiség – megjósolt

folyamat, melyben a proton pozitronra és pionra bomlik. A folyamat felezési ideje függ a konkrét elmélettől, általában év, azonban a nagy egyesítést és a szuperszimmetriát kombináló elmélet körülbelül évet ad. Számottevő kísérleti erőfeszítést fordítottak a protonbomlás keresésére, de eddig sikertelenül. Ez a negatív eredmény azt jelenti, hogy azok a nagy egyesített elméletek, melyeket nem kombinálnak a szuperszimmetriával, kizárhatóak.

protonszám

Lásd rendszám.

protuberancia

A Nap kromoszférájának felső, vagy a korona belső részén ideiglenesen kialakuló gázfelhő. Hőmérséklete alacsonyabb, de sűrűsége nagyobb mint a környezetéé és fényes nyúlványként figyelhető meg.

pszi részecske (J részecske)

Egy 1974-ben felfedezett mezon, amely a negyedik, a charm kvantumszámot hordozó "bájos" kvark létezésének bevezetésével terjesztette ki a kvarkmodellt (lásd elemi részecskék). A pszi részecske egy bájos kvark-antikvark párból áll.

p típusú vezetés

Lásd félvezető; tranzisztor.

ptolemaioszi világkép

Eredetileg a pergai Apolloniosz által az időszámításunk előtti harmadik században javasolt, majd az alexandriai Klaudiosz Ptolemaiosz (i.sz. 100–178) által véglegesített csillagászati rendszer. Azt feltételezték, hogy a Föld van a Világegyetem középpontjában, és minden ismert bolygó, a Hold és a Nap körülötte kering deferensnek nevezett körpályán. A keringő égitestek a deferensen haladó körpályákon, epiciklusokon (mellékkörökön) mozogtak. A rendszer viszonylag jó jóslatokat adott, de végül teljesen felváltotta a kopernikuszi heliocentrikus világkép a 16. században. A ptolemaioszi rendszert fő művében, az arab nevéről ismert tizenhárom kötetes Almagestben Ptolemaiosz maga publikálta.

pulzár

Égi sugárforrás, amely rövid periódusidejű (0,03-tól 4 másodpercig tartó) szabályos impulzusokat sugároz ki. Először 1968-ban fedeztek fel pulzárokat, és azt gondolják, hogy forgó neutroncsillagok. A neutroncsillag erős mágneses tere két tartományba gyűjti össze a töltött részecskéket, és két irányított nyalábban bocsát ki sugárzást. A pulzáló (lüktető) effektus a nyalábok forgásából származik. A pulzárok többsége rádióforrás (rádiófrekvenciás elektromágneses hullámokat bocsátanak ki), de találtak néhány látható fény, vagy röntgen tartományban sugárzót is. A Galaxisunkban több mint 300 pulzárt találtak eddig.