Ugrás a tartalomhoz

Né/ma?

DERÉKY PÁL ÉS MÜLLNER ANDRÁS

RÁCIÓ KIADÓ

18. fejezet - Aladár, Wendriner Kotányi Attila (1923–2003) és a nemzetközi szituacionista-urbanista mozgalom

18. fejezet - Aladár, Wendriner Kotányi Attila (1923–2003) és a nemzetközi szituacionista-urbanista mozgalom

Kotányi Attila neve két olyan mozgalomhoz is kapcsolódik, amelyeket a legizgalmasabb, igen nagy hatású kísérleti irányok között tartanak számon a 20. század második felének történetével foglalkozó művészettörténészek: ezek a Szituacionista Internacionálé (Situationist International) és az Egyetemes Várostervezés (Unitary Urbanism). Mindkettő a történeti avantgárd örökösének és folytatójának tekintette magát.

A SZI-t 1957-ben alapították egy olaszországi falucskában olyan experimentális írók és művészek, akik a Lettrista Internacionálé és az IMIB (International Movement for an Imaginist Bauhaus), illetve a COBRA (Koppenhága, Brüsszel, Amszterdam) csoport tagjai voltak, és 1972-ben oszlott fel Párizsban.[495] Különösen a COBRA, más nevén az Experimentális Művészek Internacionáléja képviselte következetesen a második világháborúban megsemmisült avantgárd folytatásának gondolatát, és a kísérleti irodalom valamint művészet nemzetközi kapcsolatrendszerének helyreállítását. Ezért szerepel olyan hangsúlyosan a csoportok nevében az internacionálé szó, nem a nemzetközi munkásmozgalomhoz való kötődés jeleként. Utópikus jellegű művészeti elképzeléseikkel mindazonáltal a szituacionisták és az urbanisták is hangsúlyosan az emberek, a tömegek életét akarták szabadabbá, kellemesebbé, élvezetesebbé tenni, tehát nagy súlyt helyeztek mozgalmuk társadalmi relevanciájára.

Kotányi Attila katonacsaládból származott, őt is katonaiskolába adták. lMint Ottliknak, Örleynek vagy Bébének, neki is egy vágya volt: kiszabadulni ebből a világból. 17 éves korában szerencséjére kiderült, hogy apai nagyapja zsidó származású volt. Lehetett építészmérnök. Első mestere 19 évesen Hamvas Béla lett. Hamvasék megismertették barátaikkal is. Weöres Sándor 1943-ban írt Bolond Istókjának alakját az akkori Kotányi Attiláról mintázta. Szabó Lajossal és Tábor Bélával is Hamvas ismertette meg 1945-ben. Tábor Béla meghívta a Haris közben induló filozófiai beszélgetésekre. Hamarosan Szabó Lajost választotta mesteréül, aki 1946 és 1948 között néhány fiatalnak, köztük neki és barátjának, Kunszt Györgynek filozófiai szemináriumot tartott [h] Kotányi és Kunszt jegyzeteltek, este legépelték a szöveget, amit azután a kilencvenes években adtak közre.l[496] 1956-ban az emigrációt választotta, Brüsszelben került kapcsolatba a SZI-vel, amelyből őt történetesen lezoterikus elhajlásl, a Hamvas Béla és Szabó Lajos képviselte szellemiség hangsúlyozása miatt zárták ki (míg a legtöbb kizárásra a művészetbe és irodalomba vitt politikai agitáció miatt került sor). Kotányi 1964-ben Szabó Lajos után ment Düsseldorfba, a Kunstakademie tanáraként Anti-építészet címmel tartott szemináriumokat. 1989 után visszatért Budapestre, összebarátkozott egész sor fiatal művésszel, esztétával, kritikussal; előadásokat tartott, konferenciákon vett részt. Egyéniségének, szellemének varázsa nemcsak kortársait és a fiatalokat bűvölte el, hanem a középgenerációhoz tartozó ismerőseit, barátait is. A filozófus Hannes Böhringer, aki (Beuys és Nam June Paik mellett) Kotányi kollégája volt a Düsseldorfi Művészeti Akadémián, egyik levelében így ír neki: lMagyarországról elűzve, Brüsszelen keresztül, Düsseldorfban célirányosan leltél rá az ottani Akadémiára, mint a város szellemileg legelevenebb helyére, és tanítottál ott hetente egyszer urbanisztikát. Hogy brüsszeli időszakodban a Nemzetközi Szituacionistákhoz tartoztál, csak mellékesen említetted. Csak évek múltán jöttem rá ennek az avantgárd csoportnak, azoknak a reményeknek a jelentőségére, amelyekben megcsalattál. [h] Nem az a különös megfelelés vonzott Hozzád, hogy mindketten paralízistől bénítottak vagyunk, Neked a karod, nekem a lábam, hanem sokkal inkább az, hogy másik filozófiai hagyományból szólsz, melyben a művészet és a tudomány, mindenekelőtt a művészet és a filozófia nincs egymástól elszakítva.l[497] Valóban ez az a gondolkodói és művészi magatartás, ami Kotányi eszménye volt. Ezt Tillmann így árnyalja Attila széke című írásában: lAttila széke nem a hun fejedelem trónja, hanem az Attila nevű szétnyitható karszék, mely éppen öt éve került »törvényes védelem« alá. A termék németországi eredetű, és onnan nézve mégiscsak van némi köze a Kelethez. Igaz, nem a hun, hanem a magyar kultúrához. A szék elnevezésével ui. tervezője, Norbert Wangen a mestere, Kotányi Attila iránti tiszteletadását fejezte ki. Wangen a Düsseldorfi Művészeti Akadémián látogatta Kotányi óráit, és az ott hallottak évekkel később is hatottak. A hatás nem pusztán a névadás gesztusában mutatkozik meg; ennél többről van szó. A szék nem éppen közönséges konstrukció: ülőlapja és háttámlája a szék tengelye mentén szabadon követi a rajta ülő mindenkori testhelyzetét, miközben mindvégig megőrzi stabilitását, és rajta ülve – a hintaszékkel ellentétben – nem kelti a hajózás képzetét. Ez az ülőalkalmatosság a hajlékonyságnak és a szilárdságnak azt a sajátos egyensúlyát mutatja, ami Kotányi Attila gondolkodásának is jellemzője. [h] Kotányi – saját meghatározása szerint – zen buddhizmust és (anonim) alkohológiát tanított. (Utóbbira nem saját szenvedélye, hanem családi okok késztették). A buddhizmus elevenítő erejét még pop-buddhizmussá (Umberto Eco) válása előtt, nagy európai közvetítői – Dumoulin, Enomiya-Lasalle – révén fedezte fel a maga számára. A 90-es évek elején Budapesten a szabbatról tartott előadás-sorozatában ezek a távol-keleti tanítások és tanulságok tették hallgatói számára is beláthatóvá a feledésbe veszett héber és keresztény hagyományokat.l[498] S végül így idézi fel egy fiatal hazai művész Kotányi Attila emlékét: lTihanyban találkoztunk, a művésztelepen. Az Anonim Alkoholistákról beszélt, illetve előadott egy leírhatatlan performanszot: körülbelül tizenöt perc alatt, egy törölköző és a kacska kezei segítségével átvette a fürdőnadrágját a strandon, fiatal, döbbent intermédiás lányok gyűrűjében, nem megállva a Sabbat elemzésében, majd ugyanezt vissza, pancsolás után.l[499]

Kotányi a nemzetközi szituacionisták egyik vezető egyénisége volt, az ötödik számtól a nyolcadik számig (1960–1963) a mozgalom folyóiratának, az Internationale Situationniste szerkesztőbizottságának tagja volt, valójában ő szerkesztette ezekben az években a lapot.[500] Az Asger Jorn dán festő körül kialakult festőkből, építészekből, írókból, költőkből és gondolkodókból álló nemzetközi összetételű kör egyaránt elhatárolta magát a kommunizmus eszméjétől, a mozgalomtól, a szocreáltól, valamint a szürrealizmustól (persze – mint látni fogjuk – az elhatárolódás nem sikerült teljes mértékben egyiktől sem). A szituacionisták az experimentalizmus, a kísérleti, kísérletező művészet hívei voltak, a nem-realista, mégis nyers, primitív és közvetlen kifejezés útját-módjait keresték (igen sokan például a tasizmus révén). Le Corbusier racionalizmusával ellentétben új, irracionálisabb városi környezet megteremtését tűzték ki célul. Ez az inkább filozófiai, semmint konkrét várostervezés nőtte ki magát azután önálló mozgalommá Egyetemes Várostervezés néven. ABureau of Public Secrets közli az Egyetemes Várostervezés kiáltványát, amelyet Kotányi Attila és Raoul Vaneigem írt 1961-ben.[501] Ken Knabb, aki a kiáltványt franciából angolra fordította, a következő megjegyzést fűzi a szöveghez: lThe French word urbanisme usually means »city planning«, but it also refers to the general policy and ideology of urban development.l Úgy gondolom, hogy érdemes az legyetemes várostervezésl elnevezés mellett megmaradni, mivel maga az elképzelés oly mértékben spekulatív (és jóval túlmegy bármiféle mérnöki munka határain), hogy a városrendezés szó használata félrevezető lenne. A kiáltvány szövege így hangzik magyarul (saját fordításomban):



[495] A COBRA, az IMIB és a LI történetét lásd az art.ntu.ac.uk/mental/storie/bbpre.htm (Basic Banalites) honlapon.

[496] Huszár Magda, Búcsú Kotányi Attilától, Élet és Irodalom, 2003/44., 14. A ’90-es években kiadott könyv: Szabó Lajos szemináriumi előadásai 1946–1950, kiad. Kotányi Attila, Kunszt György, Typotex, Budapest, 1997.

[497] Hannes Böhringer, Levél Kotányi Attilának, ford. J. A. Tillmann = Attila Kotányi, Warum schaffen sie es nicht wie wir Klangkörper, den glückbringenden Pfad zu erwischen? Kunstverein Gianozzo, Berlin, 1999. Hannes Böhringerhez lásd még lJe länger man in einer Kunsthochschule lehrt, desto mehr lockern sich die Bande zur Universitätsphilosophie.l J. A. Tillmann im Gespräch mit Hannes Böhringer, Marburger Forum 2 (2001), Heft 3. Tillmann beszélgetését lásd még Monory M. András – Tillmann József, Ezredvégi beszélgetések, Kijárat, Budapest, 1998. Böhringer magyarul megjelent könyvei: Kísérletek és tévelygések. A filozófiától a művészetig és vissza, Art Expo Alapítvány – Balassi, Budapest, 1995; Mi a filozófia? ford. Tillmann J. A., Palatinus, Budapest, 2004.

[498] J. A. Tillmann, Attila széke, www. exindex.hu/media/szek.html.

[499] Erhardt Miklós, Kis színesek Kotányi Attila kapcsán, www.exindex.hu/media/szines.html.

[500] Vö. a The Situationist International Text Library anyagával: library.nothingness.org/articles/SI. A folyóirat összes száma megjelent egy kötetben: Internationale situationniste, 1958–69, Champ libre, Párizs, 1975. Magának a mozgalomnak a könyvészetét lásd Bibliographie Situationniste 1957–1972.

[501] Basic Program of the Bureau of Unitary Urbanism – lásd a Bureau of Public Secrets honlapján: www.bopsecrets.org/SI, illetve németül: www.glocalweb.de/html/cs/vaneig001.htm.