Ugrás a tartalomhoz

Modern metafizika

Huoranszki Ferenc

Osiris Kiadó

5. Determinizmus és szabad akarat összeegyeztethetetlensége

5. Determinizmus és szabad akarat összeegyeztethetetlensége

De vajon igaz-e, hogy a determinizmus és a szabad akarat összeegyeztethetetlenek? Mint láttuk, van olyan álláspont, nevezetesen a “puha determinizmus”, amely szerint nem azok. Sőt, egyes filozófusok szerint ennél többet is állíthatunk: a szabad akarat fogalma értelmetlenné válna, ha a determinizmus tézise nem lenne igaz.

Ezt a nézetet viszonylag könnyű elfogadni addig, ameddig a determinizmust pusztán a kauzális szükségszerűség terminusaiban értelmezzük. Végül is mit jelent a szabad cselekvés? Azt, hogy valaki képes az akaratának megfelelő cselekvésre. Például elhatározza, hogy nem szív el több cigarettát. Ha képes ezen elhatározásának megfelelően cselekedni, akkor szabad. Ha vannak olyan külső vagy belső (pszichológiai) korlátok, amelyek lehetetlenné teszik, hogy így cselekedjék, akkor nem szabad. Ha a szabadság jelentése nem más, mint hogy tudatos döntések határozzák meg a cselekvést, akkor a szabadsággal nem a kauzális szükségszerűségként értelmezett determinizmus, hanem a cselekvés (külső és belső) korlátai állnak szemben.

Mi több, érvelhet valaki, nemcsak arról van szó, hogy a szabadságnak nem mond ellent a determinizmus. A szabadság feltételezi a determinizmus igazságát. Hiszen hogyan beszélhetnénk szabad cselekvésről anélkül, hogy feltételeznénk: akaratunk kauzálisan szükségszerűsíti tetteinket? Ha nem így volna, megfontolásaink és döntéseink nem befolyásolhatnák azt, hogy mit teszünk. A puszta véletlenen múlna, hogy ha úgy döntünk, nem fogunk elutazni Rómába, akkor nem is utazunk el. Ha a kauzális szükségszerűségként értelmezett determinizmus tézise nem áll, rejtély, hogy döntéseink miként okozhatják cselekedeteinket.

Ezt az érvet a huszadik század elején (Jonathan Edwards nyomán) G. E. Moore fogalmazta újra a szabad cselekvés kondicionálisokkal (feltételes ítéletekkel) történő elemzése segítségével.[181] A szabad cselekvés eszerint a következőt jelenti:

Δ Cselekedhetett volna másképp. =df Ha másképp döntött volna, másképp cselekedett volna.

A szabad cselekvés ezen értelmezése, állítja némely filozófus, nem mond ellent a determinizmusnak. Sőt, mint a fentebbi érv bizonyítani igyekszik, éppenséggel feltételezi a determinizmus igazságát. Az, hogy valaki cselekedhetett volna másképp, mint ahogyan valójában cselekedett, feltételezi, hogy cselekedetének oka a saját döntése volt. Persze rögvest adódik az ellenvetés, hogy lehetséges volt-e, hogy valaki másképp döntsön, mint ahogyan valójában döntött. Ha nem, akkor mégsem szabad. Ha igen, akkor pedig a szabadság összeegyeztethetetlen a determinizmussal.

Vajon mit válaszolhat erre az ellenvetésre a “puha” determinista? Az egyik lehetséges válasz, hogy az ellenvetés érdektelen, mert a “szabad” jelző csak a cselekvésre alkalmazható, a döntésre nem. Szabad az a cselekvés, amely nem mond ellent a fizikai szükségszerűségnek. Miután a megfontolás és a döntés nem cselekvés, ezért nincs értelme feltenni azt a kérdést, hogy szabad volt-e vagy sem. Tegyük föl például, hogy hosszas morfondírozás után úgy döntök, hogy elmegyek Rómába. Ugyan mi értelme van magára a morfondírozásra és a belőle származó döntésre a “szabad” jelzőt alkalmazni? Mondjuk, azért akarok Rómába menni, mert azt gondolom, ott a legszebb a tavasz. Értelmes dolog-e azt állítani, hogy “szabad vagyok azt gondolni, hogy Rómában a legszebb a tavasz”? Nyilvánvalóan nem. A döntéseim pedig ilyen, nem “szabadon választott” megfontolásokon alapulnak. Tehát magukkal a döntésekkel, illetve a döntéshez vezető megfontolásokkal kapcsolatban értelmetlen felvetni azt a kérdést, hogy szabadok-e vagy sem.

Ez az érv azonban félrevezető. Mindnyájan tapasztaltuk már, hogy képesek vagyunk legjobb megfontolásaink alapján hozott döntésünk ellenében cselekedni. Mindnyájan éreztünk már olyat, hogy eldöntöttük, ezt vagy azt kellene adott szituációban tenni, mégsem tettük meg. Ezt a jelenséget szokás akaratgyengeségnek nevezni. Az akaratgyengeség jelensége viszont éppen azt bizonyítja, hogy a döntések önmagukban nem elégségesek a cselekvéshez. Mármost a kérdés az, hogy az a további feltétel, ami a döntésen és bizonyos fizikai körülményeken túl szükséges a cselekvéshez, a cselekvő saját ellenőrzése alatt áll-e. Ha a cselekvő ellenőrzése alatt áll, akkor a determinizmus hamis, hiszen semmilyen korábbi ok nem teheti a cselekvést szükségszerűvé. Ha viszont a cselekvés kauzálisan szükségszerű, akkor a cselekvő nem szabad, mivel nem rendelkezik ellenőrzéssel a felett, amit tesz.

Még ha el is fogadnánk, hogy a szabad cselekvés és döntés viszonyáról adott fenti meghatározás helytálló, akkor sem bizonyos, hogy a szabad akarat összeegyeztethetővé válik a determinizmussal. Ahhoz, hogy lássuk, miért nem, a kauzális szükségszerűség tézisét a természeti törvények természetére hivatkozva kell megfogalmaznunk (ahogyan azt a determinizmusról adott meghatározásunkban is tettük). Egy korábbi fejezetben már részletesen elemeztünk néhány, a természeti törvények természetével kapcsolatos problémát. Az összeegyeztethetőség problémájának jobb megértéséhez e törvények egyetlen jellegzetességét kell csupán fölidéznünk. Bármilyen állítás fejezzen is ki egy természeti törvényt, bizonyos, hogy az állítás igazságát döntéseink nem befolyásolhatják. Természetesen ez nem minden állítás esetében van így. Vegyük például a következő két kijelentést

Soha nem utaztam léghajón.

Soha nem utaztam gyorsabban a fény sebességénél.

Mindkét állítás igaz. Azonban, bár nyilvánvalóan némi pénzt, erőfeszítést és nem kevés bátorságot igényelne, ha akarnám, az első kijelentést hamissá tehetném. Amennyiben viszont a relativitáselmélet igaz, aligha lehetséges, hogy a második kijelentést hamissá tegyem. (Természetesen nem kell állításokra vagy kijelentésekre hivatkozni ahhoz, hogy a különbséget megértsük. Fogalmazhatnánk úgy is: elérhetem, hogy a tény, amely az első kijelentést hamissá teszi, fönnálljon, de nem érhetem el, hogy az a tény, amely a második kijelentést igazzá teszi, fönnálljon. Az egyszerűbb fogalmazás kedvéért csak kijelentésekre, illetve propozíciókra hivatkozunk majd, de a probléma, amelyet vizsgálunk, természetesen nem logikai vagy nyelvfilozófiai, hanem metafizikai természetű.)

Hasonló a helyzet a különböző igeidejű állítások esetében is. Például nem tehetem hamissá azt az állítást, hogy

Eddig soha nem utaztam léghajón.

De jelenleg semmi nem zárja ki, hogy hamissá tegyem azt az állítást, amely szerint

Sohasem fogok léghajón utazni.

Mint azt az idővel kapcsolatos fejtegetéseink kapcsán láthattuk, senki sem tagadja, hogy a múltat nem lehet megváltoztatni. Tehát senki sem tehet olyasmit, amely egy múltra vonatkozó igaz ítéletet hamissá tenne. A szabad akarattal és determinizmussal kapcsolatos probléma mármost a következőképp is megfogalmazható: ha a világban determinisztikus törvények uralkodnak, vajon értelmes-e azt állítani, hogy döntésem és akaratom segítségével képes vagyok bizonyos jövőre vonatkozó állításokat igazzá tenni? Az összeegyeztethetetlenség melletti érv azt igyekszik bizonyítani, hogy nem.[182]

A bizonyításhoz azon a nehezen tagadható feltevésen túl, hogy a múltra és a természeti törvényekre vonatkozó állítások igazságát senki sem képes megváltoztatni, még egy további elv elfogadására is szükség van. Az elv a következőt mondja ki. Tegyük föl, hogy egy adott kijelentés igazságát senki sem képes befolyásolni. Tegyük föl továbbá, hogy ebből a kijelentésből következik egy másik kijelentés, és azt, hogy utóbbi valóban következik az előbbiből, senki sem képes befolyásolni. Ebben az esetben azt sem lehet képes senki befolyásolni, hogy az utóbbi kijelentés igaz-e vagy sem. Ez így talán egy kicsit körmönfontnak hangzik, de egy példával könnyen szemléltethető, miről is van szó.

Hasonlítsuk össze azt a következtetést, hogy

[1] Brúnó ma reggel (Budapestről) nem utazott el az Egyesült Államokba

[2] Aki ma reggel nem utazott el az Egyesült Államokba, az ma kora délelőtt nincs New Yorkban

∴Brúnó ma délben nincs New Yorkban

azzal a következtetéssel, hogy

[1] Brúnó ma reggel (Budapesten) lekéste a Pécsre tartó vonatot

[2] Aki reggel lekési a Pécsre tartó vonatot, az délben nincs a Dzsámiban

∴Brúno délben nem volt a Dzsámiban.

Mindkét következtetés helyes. Van azonban egy fontos különbség a kettő között. Az első esetben lehetetlen (legalábbis a technológiai fejlettség mai fokán), hogy a feltételes állítást igazzá tegyük. Ha valaki korán reggel nem indul el Budapestről az Egyesült Államokba, lehetetlen, hogy ma délben New Yorkban legyen. Ez azonban nem áll a második kijelentésre. Végül is miért ne lenne lehetséges, hogy taxiba üljön és még időben a Dzsámihoz érkezzék? A következtetés helyes, ha elfogadjuk a premisszák igazságát. Sőt a premisszák igazak is lehetnek. De természetesen nem igaz az, hogy a második (feltételes) premissza ne lehetne hamis.

Ha tehát egy, a fentihez hasonló érv mindkét premisszája olyan, hogy azok igazságát senki döntése sem befolyásolhatja, akkor a konklúzió igazságát sem lehet képes valaki befolyásolni. Ha mármost mindezt megértettük, akkor igen könnyű átlátni, hogyan is fest a szabad akarat és determinizmus összeegyeztethetetlensége melletti érv. Az érv logikáját bevezetésként érdemes egy példa segítségével érzékeltetni.

Lehetséges lenne-e, hogy úgy döntök, a könyvírás helyett most az utcán sétáljak? Ha a determinizmus igaz, akkor azt, hogy mi történik most, részben az határozza meg, hogy mi történt a múltban, például a születésem előtt. Ezt pedig nyilván nem befolyásolhatom. A determinisztikus törvények viszont azt is meghatározzák, hogy a világ múltbeli állapotait milyen jövőbeli eseményeknek kell követniük. Feltételezésünk szerint azonban a természeti törvények érvényesülését sem befolyásolhatom. Ha viszont nem befolyásolhatom sem a múltat, sem pedig a múltat a jelennel összekapcsoló törvényeket, akkor (ahogy fentebb láttuk), nem befolyásolhatom azt sem, ami most történik – tehát lehetetlen, hogy másképp cselekedjem, mint ahogyan éppen cselekszem. Ha a determinizmus igaz, lehetetlen, hogy döntésem révén most az utcán sétáljak.

Általánosítva, az érvet a következőképp foglalhatnánk össze. A szabad akarat meghatározása szerint:

Δ Ha valaki rendelkezik a szabad akarat képességével, akkor cselekedhetne másképp is, mint ahogyan valójában cselekszik.

Ámde:

[1] Senki sem befolyásolhat cselekedeteivel múltbeli tényeket

[2] Senki sem befolyásolhatja cselekedeteivel a természeti törvényeket

[3] Ha a világban determinisztikus természeti törvények uralkodnak, akkor a világ állapota egy múltbeli időpontban egyértelműen meghatározza a világ teljes állapotát bármely későbbi időpontban, beleértve azt is, hogy valaki most mit tesz

[4] Ezért ha valaki másképp cselekedne, mint ahogyan cselekszik, akkor cselekedetével vagy a világ korábbi állapotát, vagy a természeti törvényeket befolyásolná

∴Senki sem cselekedhetett volna másképp, mint ahogyan cselekedett.

Összefoglalva: miután lehetetlenség megváltoztatni a múltat és a természeti törvényeket, és a determinizmus tézise szerint, ha bizonyos múltbeli állapotok és természeti törvények fennállnak, akkor ezek egyértelműen meghatározzák a világ minden jövőbeli állapotát, senki sem cselekedhet másképp, mint ahogyan cselekszik. Amennyiben tehát a világ determinisztikus, lehetetlen másképp cselekednünk, mint ahogyan valójában cselekszünk; tehát nem rendelkezünk a szabad akarat képességével.

Ez az érv rendkívül erősnek tűnik. Vajon mit válaszolhat rá az, aki szerint a determinizmus és a szabad akarat összeegyeztethető? Vegyük sorra. A harmadik premissza érvényessége aligha kérdőjelezhető meg, hiszen elfogadtuk, hogy ez a determinizmus definíciója. A negyedik premissza igazsága az első premissza elfogadásából és a szabad akarat definíciójából következik. Miután minden jelenbeli eseményt, beleértve döntéseinket is, egyértelműen meghatározzák a múltbeli tények és a természeti törvények, csak akkor rendelkezhet valaki azzal a képességgel, hogy másképp cselekedjék, mint ahogyan cselekszik, ha cselekedetével képes befolyásolni a múlt tényeit vagy a természeti törvényeket.

Marad tehát az első két premissza. Hogyan kérdőjelezhetnénk meg ezeket? Azt a feltevést, hogy a cselekvő döntéseivel képes lenne a múltat befolyásolni, minden további nélkül elvethetjük. A természeti törvények befolyásolhatatlanságára vonatkozó premissza tagadása azonban talán nem tűnik olyan képtelenségnek. Az a feltevés ugyanis, hogy egy döntés befolyásolhatja a természeti törvényeket, kétféleképpen is értelmezhető.

[5a] Ha most valami mást tennék, megváltoztatnék egy természeti törvényt.

[5b] Ha most valami mást tennék, mint amit teszek, valamilyen természeti törvény is más lenne, mint ami ténylegesen.

Az első értelmezés azt jelenti, hogy képes vagyok egy olyan cselekedet végrehajtására, amelyik érvénytelenítene egy természeti törvényt, vagy legalábbis olyan hatásai lennének, amelyek érvénytelenítenek egy törvényt. Tegyük fel, gyorsabban tudnék futni, mint a fény sebessége. Vagy meg tudnék koccantani egy biliárdgolyót úgy, hogy az a fénysebességnél gyorsabban guruljon. Mindez nyilvánvalóan képtelenség.

A második értelmezés azonban már sokkal kevésbé tűnik képtelenségnek. Eszerint nem arról van szó, hogy csak úgy cselekedhetem másképp, ha a cselekedetem maga, vagy annak valamilyen hatása érvénytelenít egy természeti törvényt. Például: most éppen ülök, de persze állhatnék is. Ha egy perccel ezelőtt felálltam volna, azzal nem érvénytelenítettem volna semmilyen természeti törvényt, és nincs is olyan hatása cselekedetemnek, amely ezt tenné. Persze ha a determinizmus igaz, kétségtelen, hogy valamilyen természeti törvénynek különböznie kellene a ténylegestől ahhoz, hogy mást tegyek, mint amit éppen teszek. De, érvelhet valaki, ez nem mond ellent a determinizmusnak. Csak az mondana ellent neki, ha az, hogy másképp is cselekedhetnék, egyben képessé tenne arra, hogy valamilyen törvényt érvénytelenítsek.[183]

Bár az első értelmezés nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen azzal, amit a természeti törvények realitásáról gondolunk, a második talán nem az. Hiszen utóbbi esetben nem arról van szó, hogy valaki tudatos döntése révén megváltoztatna egy természeti törvényt, hanem csak arról: valamilyen természeti törvénynek különböznie kell a ténylegestől ahhoz, hogy másképp cselekedhessünk, mint ahogyan cselekszünk. Ez azonban a “puha determinista” szerint még összeegyeztethető a determinizmussal.

Akiket viszont ez az érvelés nem győzött meg, azoknak nincs más választásuk, mint elfogadni, hogy egy determinisztikus világban értelmetlen a szabad akarat fogalma. De vajon igazuk van-e a “puha” deterministáknak abban, hogy egy indeterminisztikus világban még kevésbé lenne értelmes?



[181] Carnap 1932.

[182] Vö. például Kim 1993, 327–335; valamint Kim 1999, 32–45.

[183] Vö. Lewis érveit a kompatibilizmus mellett: Are We Free To Break the Laws?, in Lewis 1986, 291–298.