Ugrás a tartalomhoz

Modern metafizika

Huoranszki Ferenc

Osiris Kiadó

6. Redukcionizmus és tulajdonság-dualizmus

6. Redukcionizmus és tulajdonság-dualizmus

Azokat a filozófusokat, akik szerint a fenti két állítást nem lehet összeegyeztetni, reduktív materialistáknak szokás nevezni. Szerintük a materializmus csak úgy értelmezhető, ha lelki tulajdonságokat (elsősorban a meghatározott tartalmú gondolatokat, érzéseket) bizonyos típusú fizikai tulajdonságokkal azonosítunk. Először érdemes megvizsgálnunk, miért is nevezzük ezt a megközelítést “redukcionistának”. Másodszor meg kell vizsgálnunk, lehetséges-e nem-redukcionista materializmus, és ha igen, miként értelmezhető. Ehhez meg kell ismerkednünk a “szuperveniencia” vagy “ráépülési reláció” fogalmával.

Miért mondjuk tehát, hogy a lelki és fiziológiai állapotok típusainak azonosságát állító elmélet redukcionista? A redukcionizmus kifejezés a tudományfilozófiából származik. Eredeti jelentése ezért nem is egy metafizikai tézisre, hanem a tudományos elmélet- és fogalomalkotás egy bizonyos módszerére utal.[156] Vegyünk például egy jól ismert kémiai fogalmat, a vegyérték fogalmát. A vegyérték azt határozza meg, hogy bizonyos elemek milyen más elemekkel, vagy azok milyen csoportjaival alkothatnak kötést. Az oxigén vegyértéke például kettő, a hidrogéné egy. Ezért amikor a vizet elemeire bontjuk, kétszer annyi hidrogén atom keletkezik, mint amennyi oxigén. Ezek kémiai törvényszerűségek. De ugyanezek a jelenségek magyarázhatók más módon is. Leírhatjuk az oxigén és a hidrogén elektronhéj-szerkezetét, elemezhetjük a köztük fellépő erőket stb. Ebben az esetben a jelenséget a fizika nyelvén írtuk le. Ha mármost lehetséges valamennyi kémiai jelenséget a fizika nyelvén leírni, akkor azt mondhatjuk: a kémiát (tehát a jelenségek kémiai tulajdonságok segítségével történő magyarázatát) a fizikára, pontosabban a fizikai tulajdonságokkal történő magyarázatra redukáltuk.

A fenti értelemben vett redukció megköveteli, hogy bizonyos tulajdonságok azonosságát állítsuk. Például azt fogjuk mondani, hogy az oxigéngáz azonos az ilyen és ilyen szerkezetű atomok összességével. Az azonosság pedig szimmetrikus reláció: ha az oxigén azonos az ilyen és ilyen szerkezetű atomok összességével, akkor az ilyen és ilyen szerkezetű atomok összessége is azonos kell, hogy legyen az oxigénnel. Az azonosság állítások tehát nem fejezhetnek ki aszimmetrikus viszonyt. A redukció ezzel szemben aszimmetrikus fogalom: ha a kémia redukálható a fizikára, akkor nem lehet igaz, hogy a fizika is redukálható a kémiára.

A redukció aszimmetriája abban nyilvánul meg, hogy milyen körre terjed ki a két tudomány által használt fogalmak (illetve tulajdonságok) magyarázóereje. Azt feltételezzük ugyanis, hogy vannak olyan fizikai jelenségek, amelyeket nem magyarázhatunk a kémia nyelvén, de nincsenek olyan kémiai jelenségek, amelyeket ne magyarázhatnánk a fizika nyelvén. Például a csillagmozgások leírásához (részben) ugyanazokat a fogalmakat használhatjuk, amelyekkel az atomok közti viszonyokat leírjuk. De a vegyérték fogalma nem fog bennünket segíteni, amikor egy műhold mozgását akarjuk magyarázni. A fizikalizmus néven ismert álláspont hátterében mármost az a tudományfilozófiai meggyőződés áll, hogy minden jelenség leírható és magyarázható a fizika nyelvén, de nem minden írható le és magyarázható az egyéb tudományok nyelvén. Ezért állítják a (redukcionista) fizikalisták, hogy ha minden más tudomány redukálható a fizikára: a nem fizikai jelenségek is valójában fizikaiak.[157]

A tudományok nyelvének ezen (feltételezett) aszimmetriája azonban később metafizikai értelmezést nyert. A metafizikai értelmezés szerint nem csak arról van szó, hogy a fizika tudományának nyelve alkalmas bármely más tudomány által vizsgált jelenség elemzésére is. Ez annál is kevésbé lenne meggyőző, mert jelen pillanatban a kémia kivételével nem sok olyan tudomány van, amelyet ténylegesen redukáltak, vagy akár megpróbáltak redukálni a fizika nyelvére. Van azonban egy másik feltételezett aszimmetria is a fizika és a többi tudomány között. Idézzük fel egy pillanatra azt, amit a természeti törvények kapcsán a ceteris paribus érvényes törvényekről mondtunk. Ceteris paribus törvény például, hogy

A C-vitamin tabletta szedése elősegíti a meghűléses betegség gyógyulását.

Ahhoz, hogy a fenti összefüggés igaz legyen, számos feltételnek kell kielégülnie, amelyek mindegyike nem is tehető explicitté. Ezért mondjuk, hogy a törvény csak ceteris paribus (“normális” körülmények között) érvényes.

A fizika és a nem-fizika által vizsgált jelenségek közti aszimmetria mármost a következőképp is megfogalmazható. Minden olyan törvény, amely nem fizikai jelenségek közti összefüggésekre vonatkozik, csak ceteris paribus lehet igaz, mert lehetséges, hogy vannak olyan fizikai körülmények, amelyek a törvényt érvénytelenítik. Viszont ez fordítva nem áll, mivel egy fizikai törvény érvényességének legfeljebb más fizikai állapotok lehetnek a korlátozó feltételei. Tehát ha vannak olyan törvények, amelyek nemcsak ceteris paribus érvényesek (egyes tudományfilozófusok szerint, mint említettük, nincsenek ilyenek), akkor azok csakis fizikaiak lehetnek. A ceteris paribus fizikai törvények érvényességi feltételei pedig csakis fizikaiak lehetnek.

Eszerint az értelmezés szerint a fizikalizmus nem a fizika tudományának nyelvéről szól, hanem sokkal inkább a tulajdonságok szerkezetéről. A redukcionizmus tulajdonképpen azt állítja, hogy a fentebb vizsgált okokból a megfigyelhető tények és események szerkezetének alapját (“a világ metafizikai vázát”) a fizikai tulajdonságok kell, hogy alkossák. Ha visszaemlékszünk arra, amit a modalitás kapcsán mondtunk, a tézis talán úgy is megfogalmazható, hogy az összes “természetes tulajdonság”, az összes olyan tulajdonság tehát, amely a jelenségek oksági magyarázatában szerepet játszik, vagyis amely nem puszta epifenomén, fizikai tulajdonság.

Mi a helyzet mármost a többi tulajdonsággal? A redukcionista elképzelés szerint az összes többi tulajdonságot vagy meg kell tudnom feleltetni (azonosítanom kell) bizonyos fizikai tulajdonságokkal, vagy pedig nem állíthatjuk róluk, hogy “valóban” léteznek. Például azt a tulajdonságot, hogy valami egy hurrikán, vagy azonosítani tudom egy fizikai tulajdonsággal (vagy inkább fizikai tulajdonságok egy meghatározott együttesével), vagy tagadnom kell, hogy léteznek hurrikánok. A redukcionizmus szerint tehát éppenséggel csak azok a tulajdonságok léteznek, amelyeket azonosítani tudunk meghatározott fizikai tulajdonságok összességével (ahogyan azt a vegyérték vagy a hurrikán példáján láttuk). Persze nem árt ismét hangsúlyozni, hogy itt már egy metafizikai posztulátumról, nem pedig egy tényleges tudományos gyakorlatot irányító regulatív elvről van szó. Gyakorlati szempontból sok esetben teljesen felesleges a fizika nyelvén megfogalmazni a problémákat. Az elv csupán azt mondja ki, hogy ha az adott jelenséget fizikai jelenségként is képesek vagyunk leírni, akkor az egyben a fizikai tulajdonságok segítségével is magyarázható.[158]

Aki azonban elfogadja a redukcionista elképzelést, annak, úgy tűnik, azt is el kell ismernie, hogy bizonyos tulajdonságok, amelyekről korábban úgy gondoltuk léteznek, valójában puszta illúziók. Gyakran vitatott téma a színek kérdése. A világot színesnek látjuk. De a színek nem játszanak szerepet az események fizikai magyarázatában. Ezért ahhoz, hogy elismerjük, a színek létező tulajdonságok, fel kell tételeznünk, hogy vannak olyan fizikai tulajdonságok (például a fény hullámhossza, vagy a visszaverődéssel kapcsolatos tulajdonságok), amelyekkel a színeket azonosíthatjuk. Ha viszont (mint azt egyes elméletek állítják) nincsenek ilyen fizikai tulajdonságok, akkor az a meggyőződésünk, hogy a világ színes, illúzió.

A redukcionista felfogás szerint tehát azért létezik fájdalom, mert a fájdalom jól azonosítható bizonyos fiziológiai (és ezért fizikai) tulajdonságokkal. De mi a helyzet például azzal a gondolattal, hogy Arisztotelész fiatalabb volt, mint Platón? Fenti érveink azt látszanak bizonyítani, hogy reménytelen kísérlet ezt a gondolatot valamely fizikai tulajdonsággal (vagy fizikai tulajdonságok meghatározott csoportjával) azonosítani. Ha elfogadjuk ezt a következtetést, és úgy gondoljuk, hogy a fizikalizmus redukcionista értelmezése helyes, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a gondolatok (meggyőződések, vágyak, remények) csupán illúziók. Valójában, akárcsak egyesek szerint a színek, ezek sem léteznek. Ezt az álláspontot szokás eliminatív materializmusnak nevezni.

Az eliminatív materializmust azonban igen kevesen fogadják el. Már felfogni is nehéz, pontosan mit jelentene az, hogy a “gondolatok valójában nem léteznek”. Hiszen végső soron az eliminatív materializmus is csak egy gondolat! Természetesen az eliminativistáknak van válaszuk erre az egyszerű ellenvetésre, de ettől elméletük nem lesz plauzibilisebb. A fizikalisták többsége ezért ahelyett, hogy elfogadná az eliminativizmust, arra törekszik, hogy a fizikalizmusnak egy, a redukcionizmusnál elfogadhatóbb értelmezését adja: olyan értelmezést, amely nem tagadja, hogy a fizikai tulajdonságok kitüntetett tulajdonságok, de mégsem feltételezi, hogy csak azok a tulajdonságok léteznek, amelyek fizikai tulajdonságokkal azonosíthatók.

A javaslat lényege mármost a következő. A fizikai és nem-fizikai tulajdonságok közti aszimmetria nem abban áll, hogy utóbbiak redukálhatók kell, hogy legyenek az előbbiekre. A metafizikai aszimmetria inkább abban jut kifejezésre, hogy a nem fizikai tulajdonságok nem lehetnek függetlenek a fizikai tulajdonságoktól. Ez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy azonosak lennének velük. Ennek a sajátos függőségi viszonynak a kifejezésére használjuk a “szuperveniencia” vagy ráépülés fogalmát.

A fogalmat a következőképp értelmezhetjük. Képzeljük el, hogy van két alapvetően különböző típusú számítógépünk: az egyik modern elektromágneses elven működő, a másik viszont mondjuk lyukkártyás, mechanikusan működő matuzsálem. (Talán nehéz elképzelni, hogy még van ilyen, de miért is ne lehetne?) Mindkét gépet bekapcsoljuk, és mindkettő kiírja a szabad memória nagyságát. A két gép által jelzett mennyiség azonos. Azt mondhatjuk tehát, hogy a két gép azonos “számítástechnikai” állapotban van. De nem lehetnek azonos fizikai állapotban, hiszen az egyik alapvetően más fizikai elvek szerint működik, mint a másik. Ez azt látszik bizonyítani, hogy a “számítástechnikai állapot” bizonyos mértékig független attól, hogy milyen fizikai tulajdonságokkal rendelkező szerkezet van az adott állapotban. Nem létezhet “számítástechnikai állapot” anélkül, hogy ne lenne valamilyen fizikai tárgy egy meghatározott fizikai állapotban. Nem szükséges azonban feltennünk, hogy azonos típusú “számítástechnikai állapotoknak” azonos típusú fizikai állapotok felelnek meg.

Képzeljünk most el két olyan számítógépet, amelyek egymás tökéletes fizikai másolatai. Ugyanazon típusú elemekből állnak, ugyanolyan tápegység működteti őket, pontosan ugyanabban az időben kezdik el használni őket, és ugyanolyan programokat futtattak rajtuk. A számítógépek rendelkeznek bizonyos nem fizikai, “számítástechnikai” tulajdonságokkal. Például, ha bekapcsoljuk őket, kiírják, hogy hány kilobyte szabad memóriájuk van. Pontosan ugyanazt fogják kiírni. De tegyük föl, egyszer csak azt tapasztaljuk, hogy az egyik két kilobyte-tal kevesebbet ír ki, mint a másik. Mit fogunk ekkor feltételezni? Azt, hogy léteznie kell valamiféle különbségnek a két gép fizikai állapota között (például az egyiken elromlott valami). Ellenkező esetben lehetetlen lenne, hogy különböző adatok jelenjenek meg a képernyőn. A számítógépek esetében tehát azt fogjuk mondani, hogy a gépek számítástechnikai állapotai “szuperveniálnak” fizikai állapotaikon.

Mit is jelent a szuperveniencia? Nyilvánvalóan nem jelentheti azt, hogy a gépek fizikai állapotai azonosak a számítástechnikai állapotokkal, hiszen mint azt az első példa mutatja, lehetséges, hogy két gép azonos számítástechnikai állapotban legyen, miközben fizikai állapotaik különböznek. Az viszont nem lehetséges, hogy különböző számítástechnikai állapotban legyenek anélkül, hogy ne legyen valamilyen különbség a fizikai állapotaik között! Ezt bizonyítja a második példa. Mivel (talán végtelenül sokféle) fizikai tulajdonság valósíthatja meg ugyanazt a nem fizikai tulajdonságot, nem állíthatjuk, hogy a fizikai tulajdonságok azonosak lennének a nem fizikai tulajdonságokkal. De mivel lehetetlen, hogy két dolog, amelyek tökéletesen megegyeznek fizikai tulajdonságaik tekintetében, különbözzenek egyéb tulajdonságaikban, a nem fizikai tulajdonságok nem függetlenek a fizikai tulajdonságoktól.

Térjünk most már vissza a test és lélek kapcsolatára vonatkozó kérdésünkhöz. Ahhoz, hogy a lelket a testhez kapcsoljuk, nem kell azt feltételeznünk, hogy létezik olyan fizikai állapot, amely megegyezik minden olyan egyén esetében, aki azt gondolja: Arisztotelész fiatalabb volt, mint Platón. Azt viszont igen is ki kell kötnünk, hogy két egyén, akik pontosan ugyanolyan típusú fizikai környezetben élnek és fizikai felépítésük molekuláról molekulára megegyezik, nem lehetnek különböző lelki állapotban. Vagyis: kell, hogy létezzék valamilyen különbség a fizikai szinten ahhoz, hogy valamilyen különbség létezhessék a mentális szinten. Ez a lelki jelenségek szupervenienciájának tézise. Általánosságban a tézis a következőképp fogalmazható meg:

Δ Két olyan lehetséges világ, amelyek egymás tökéletes fizikai másolatai, nem különbözhetnek semmilyen más, nem fizikai jellegzetességük tekintetében.[159]

A materializmusnak van tehát egy olyan változata, amely elismeri, hogy a lelki tulajdonságok valóban létező tulajdonságok, de tagadja, hogy redukálhatók lennének a fizikai tulajdonságokra; ehelyett a lelki tulajdonságok egy sajátos módon függnek a fizikaiaktól: a lelki tulajdonságok a fizikaiakra “épülnek”. Lehetséges, hogy két egyén ugyanabban a lelki állapotban legyen, még akkor is, ha fizikai állapotuk nem tökéletesen azonos. De az nem lehetséges, hogy tökéletesen azonos fizikai állapotban lévő egyének lelki állapotai különbözzenek.

E sajátos függőségi reláció segítségével értelmezni tudjuk, miként lehetséges, hogy a fájdalomcsillapító hatására megváltozik fájdalomérzetünk, de nem létezik olyan gyógyszer, amellyel meg tudnánk változtatni gondolataink tartalmát. Amikor egy bizonyos típusú fájdalmat érzünk, mindnyájan ugyanabban a típusú fizikai állapotban vagyunk. Ezért a fájdalomcsillapító ugyanúgy fog ránk hatni. (Persze vannak egyéni eltérések, minthogy a biofizikai felépítés azonossága sohasem tökéletes.) Viszont a gondolatok tartalmának azonossága nem feltételezi, hogy pontosan ugyanabban a fizikai állapotban legyünk. Ezért nem lehet olyan drogot előállítani, amely egységesen ugyanazokat a gondolati-tartalom változásokat fogja okozni mindnyájunkban. Ez magyarázza, hogy a hallucinogének miért kelthetnek hasonló érzéseket, anélkül, hogy pontosan ugyanazokat a gondolatokat, látomásokat keltenék mindenkiben. Ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy gondolataink tartalma egyáltalában ne függne agyunk fizikai állapotától. Nem változhat például meg valamely meggyőződésünk anélkül, hogy agyunkban ne történne valamilyen fizikai változás.

Két kérdés azonban még mindig válaszra vár. Az egyik, hogy ha nem pusztán belső idegrendszeri állapotaink, akkor vajon mi határozza meg gondolataink tartalmát? Ez a modern elmefilozófia egyik legvitatottabb kérdése, de ezzel jelen munkában nem foglalkozhatunk. A másik metafizikai természetű kérdés viszont az, hogy miként lehetséges kölcsönhatás az ily módon azonosított lelki és a fizikai állapotok között.



[156] Vö. Nagel 1961, 345–366.

[157] Carnap 1932.

[158] Vö. például Kim 1993, 327–335; valamint Kim 1999, 32–45.

[159] Ezt a megfogalmazást persze lehet, hogy tovább kell finomítanunk. Aki ugyanis elfogadja ezt a megfogalmazást, aszerint a fizikalizmus szükségszerű, nem pedig esetleges igazságot fejez ki. Chalmers 1996 szerint például a fizikalizmus nem esetleges igazságot fejez ki. D. Lewis szerint viszont inkább a ráépülési tézis megfogalmazásán kellene változtatnunk. Vö. Lewis 1999, 33–38.