Ugrás a tartalomhoz

Modern metafizika

Huoranszki Ferenc

Osiris Kiadó

11. Meghatározatlan azonosság

11. Meghatározatlan azonosság

Az ókori legenda szerint az athéniak féltve őrizték Thészeusz hajóját. Amikor észrevették, hogy egy deszka elöregedett, egy újjal helyettesítették. Így aztán egy év alatt minden deszkát és minden szöget kicseréltek a hajón. Vajon állíthatjuk-e az ily módon átalakított hajóról, hogy az még Thészeusz hajója? Ha igen, vajon ez azt jelenti-e, hogy az alkotórészek azonossága egyáltalán nem befolyásolja, hogy mikor mondhatjuk valamiről: ez ugyanaz a tárgy? Ha nem, akkor melyik deszka kicserélés után lesz igaz, hogy ez már nem Thészeusz hajója? S milyen alapon húzhatjuk meg a határt az azonosságot még nem befolyásoló, és az azt megváltoztató deszkák között?

A hegymászók, miután megmászták a csúcsot, elindulnak lefelé a völgyben csörgedező patak felé. Egyre lejjebb erszkednek, minden lépéssel közelebb jutva a patakhoz. De mikor hagyták el a hegyet? Hányat kell még lépniök ahhoz, hogy azt mondhassák, most már a völgyben járnak? Át kell hozzá lépniük egy bizonyos magasságban található sziklát? Ha nem, mi határozza meg, hogy még a hegyen vannak-e? Ha igen, mi határozza meg, hogy melyik sziklánál ért véget a hegy, és hol kezdődik a völgy?

A tárgyak, élőlények és emberek azonosságára általában úgy gondolunk, mint ami minden vagy semmi kérdése. Valami vagy azonos valami mással, vagy nem. Ez a meggyőződésünk szorosan kötődik az önazonosságról alkotott felfogásunkhoz: minden az, ami, és semmi se valami más. Mivel minden azonosság végső soron csak önazonosság lehet, értelmetlen azt állítani, hogy egy dolog részben azonos valami mással, vagy hogy azonos is valamivel, meg nem is. A fenti példák azonban azt mutatják, hogy vannak esetek, amikor az azonosság talán mégsem minden vagy semmi kérdése. Például mondhatjuk, hogy az idő haladtával az athéniek által foltozgatott hajó egyre kevésbé Thészeusz hajója, és egyre inkább valami más. De talán mindaddig, amíg az utolsó deszkát is ki nem cserélték, nem mondhatjuk, hogy valami más. A hegyről leereszkedő hegymászók pedig egyre kevésbé vannak a hegyen, és egyre inkább a völgyben. De talán mindaddig, amíg el nem érték a patakot, egy kicsit még a hegyen is vannak.

Ez a megoldás azonban elfogadhatatlan. De nem azért, mert megkérdőjelezi az önazonosság minden-vagy-semmi jellegét. Nyilvánvaló, hogy amikor az athéniak kicserélték az első deszkát Thészeusz hajóján, az még egyértelműen Thészeusz hajója maradt. És az is nyilvánvaló, hogy amikor a hegymászók megtették az első lépést lefelé a hegycsúcsról, akkor még a hegyen voltak. Hogyan dönthető el, hogy hányadik deszka kicserélése után kezd a foltozott hajó csak részben azonos lenni Thészeusz hajójával? Hogyan dönthető el, hogy melyik szikla után kezd a hegy egyre inkább “völggyé válni”? Ha elismerjük, hogy van részleges azonosság, meg kell tudnunk mondani, hol ér véget a teljes azonosság. Ennek meghatározása pedig épp olyan önkényesnek tűnik, mint ha afelől kellene döntenünk, hány deszka kicserélése változtatja meg egy hajó azonosságát, vagy melyik sziklánál ér véget a völgy és kezdődik el a hegy.

El kell tehát ismernünk, hogy nem tudjuk pontosan megmondani, hány deszka kicserélése után változik meg egy hajó azonossága, és nem tudjuk megmondani, a hegy csúcsától pontosan hány méterre kezdődik a völgy: se teljes egészében, se részlegesen. Sok esetben az időbeli változás során sem jelölhetünk ki egy meghatározott pontot, amikor azt mondhatnánk: eddig a pontig ugyanaz a tárgy változott. Ez a változás viszont már egy új tárgyat hozott létre. Hasonló a helyzet a térbeli kiterjedéssel is. Vannak olyan tárgyak, amelyek esetében nem mondhatjuk: eddig a pontig egy tárgy, innentől kezdve egy másik. Az azonosság tehát, szemben azzal, amit a minden-vagy-semmi szemlélet sugall, bár talán nem lehet részleges, de lehet meghatározatlan.

Egyes nézetek szerint azonban a meghatározatlan azonosságú tárgy fogalma értelmetlen. A fejezetet egy erre vonatkozó bizonyítási kísérlet rövid elemzésével zárnám.[144] A bizonyítás szerint a meghatározatlan azonosság logikai ellentmondáshoz vezet. A bizonyítás reductio ad absurdum formájú. Tegyük föl, hogy létezik meghatározatlan azonosság. Például: a hegy azonos a hegyet alkotó sziklák összességével, de a domboldal egyes pontjairól meghatározatlan, hogy a rajtuk található sziklák a hegyet vagy a völgyet alkotják-e. Eszerint igaz az, hogy

[1] Meghatározatlan, hogy a hegy azonos-e bizonyos mennyiségű sziklával.

Ezt talán a következőképpen is kifejezhetjük:

[2] A hegy olyasvalami, hogy meghatározatlan vele kapcsolatban, hogy azonos-e bizonyos mennyiségű sziklával.

Másfelől viszont tudjuk, hogy az önazonosság nem lehet meghatározatlan, vagyis:

[3] Nem meghatározatlan, hogy a hegy azonos a heggyel.

Ez pedig a következőképp is kifejezhető:

[4] A hegy olyasvalami, hogy nem meghatározatlan vele kapcsolatban, hogy azonos-e a heggyel.

Ha viszont a hegy meghatározott tulajdonsága, hogy azonos a heggyel, és meghatározatlan tulajdonsága, hogy azonos bizonyos mennyiségű sziklával, akkor abból az következik, hogy

∴A hegy nem azonos bizonyos mennyiségű sziklával.

Ami ellentmond eredeti feltevésünknek, amely szerint a hegy, meghatározatlanul bár, de azonos az őt alkotó sziklákkal.

Ez a bizonyítás azonban nem meggyőző. Mindenekelőtt azért, mert a sziklák és a hegy azonosságának állítása nem feltétlenül fejezi ki a hegy valamely tulajdonságát. Nem igaz, hogy minden, ami egy individuumról igaz módon állítható, az az individuum tulajdonsága. Például igaz lehet valakiről, hogy rossz hírbe keveredett. De elég furcsa lenne azt mondani, hogy ez az illető tulajdonsága. (Erre a kérdésre még részletesebben is visszatérünk a dualizmus kapcsán.) Hasonlóképpen, a hegyről tett azonosság-állítások, akár meghatározott, akár meghatározatlan azonosságról legyen szó, talán nem a hegy valamely tulajdonságát fejezik ki.

Másodszor, még ha az azonosság a hegy valamiféle tulajdonsága lenne is, abból sem következne feltétlenül ellentmondás. A meghatározatlan azonosság nyelvi kifejezése a fenti érvben ambivalens. Egyrészt értelmezhető úgy, hogy

∴Meghatározatlan, hogy a hegy azonos-e bizonyos mennyiségű sziklával.

Ha így fogalmazunk, akkor a “meghatározatlanság” egy kijelentés természetéről mond valamit: azt, hogy a kijelentésről nem tudjuk határozottan eldönteni, igaz-e. A meghatározatlan azonosságra vonatkozó állítást azonban másképp is megfogalmazhatjuk. Mondhatjuk, hogy

∴A hegy meghatározatlanul azonos bizonyos mennyiségű sziklával.

A második állítás az, amely a “valamivel való meghatározatlan azonosság” tulajdonságát állítja magáról a hegyről. Ebben az esetben viszont nincs ellentmondás, hiszen a “meghatározottan azonos a heggyel” és a “meghatározatlanul azonos bizonyos mennyiségű sziklával” különböző, de egymásnak nem ellentmondó tulajdonságok. Az ellentmondáshoz azt kellene feltételeznünk, hogy maga az azonosság-tulajdonság, amit a hegyről állítunk, ne különbözzék egymástól a két azonosságot kifejező mondatban. Ha viszont a valamivel való meghatározatlan azonosság az azonosságtól különböző tulajdonság, akkor nem ellentmondás azt állítani, hogy a materiális tárgyak bizonyos esetekben rendelkezhetnek vele. Ezért akár tulajdonságot kifejező állításnak tekintjük a meghatározatlan azonosságra vonatkozó állításokat, akár nem, a materiális tárgyak azonossága lehet meghatározatlan. A “minden az, ami, és semmi se valami más” elve nem szabad, hogy megtévesszen bennünket. Persze, hogy minden az, ami. De hogy mi teszi azzá, ami, az sok esetben meghatározatlan.



[144] Evans sok vitát kiváltó rövid írásáról van szó; Evans 1978. Megjegyzendő, hogy David Lewis szerint Evans érve éppen azt igyekszik bizonyítani, hogy az azonosság-állítások kifejezhetnek meghatározatlan azonosságot is. Vö. Lewis 1996.