Ugrás a tartalomhoz

Modern metafizika

Huoranszki Ferenc

Osiris Kiadó

9. Azonosság a különböző világokban

9. Azonosság a különböző világokban

Az a kérdés, hogy értelmes dolog-e a különböző lehetséges világokban azonos individuumokról beszélni, nyilván nem független attól, ki mit gondol a lehetséges világok természetéről. Aki szerint csak az aktuális világ létezik, és aki ezért a lehetséges világokat az aktuális individuumokkal kapcsolatos kikötések vagy elkötelezettségek segítségével értelmezi, az könnyen feltételezheti, hogy a különböző világokban ugyanazok a konkrét partikulárék szerepelnek. Úgy is fogalmazhatnánk, a lehetséges világokról alkotott eme felfogás szerint átfedés van a világok között. A legutóbb említett példát felidézve, az a világ, amelyben Arisztotelész nem volt Nagy Sándor nevelője, éppúgy magában foglalja Arisztotelészt és Nagy Sándort, ahogyan a mi világunk. A különbség annyi, hogy Arisztotelész és Nagy Sándor abban a világban nem állnak olyan viszonyban egymással, mint amilyen viszony az aktuális világban létezik közöttük.

Annak az elképzelésnek, hogy a lehetséges világokban ugyanazon individuumok szerepelhetnek, mint az aktuális világban, számos előnye van. Mindenekelőtt nem kell azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy milyen kritériumok alapján feleltethetjük meg egymásnak a különböző világokban található individuumokat. Egyszerűen kikötjük, hogy ugyanazokról az individuumokról van szó, mint amelyek az aktuális világban léteznek. Ez persze kétségkívül emlékeztet egy kicsit a haeccetizmusra. De miért is okozna ez problémát? Hiszen a lehetséges világok szerepe e felfogás szerint arra korlátozódik, hogy segítségükkel a tényellentétes kijelentéseket értelmezni tudjuk. Márpedig amikor azt állítjuk

Lehetséges lett volna, hogy Arisztotelész sohasem találkozik Nagy Sándorral

akkor az aktuális Arisztotelészről szeretnénk valamit mondani, és nem valaki másról.

Másodszor: láttuk, hogy az azonosság szükségszerűsége csak úgy értelmezhető, ha azokat a leírásokat, amelyek különböző világokban más és más individuumokra utalhatnak, megkülönböztetjük a merev jelölőktől. De ennek a megkülönböztetésnek csak akkor van értelme, ha feltesszük, hogy vannak olyan terminusok, amelyek minden világban ugyanarra az individuumra utalnak. Hasonló a helyzet az esszenciális és az esetleges tulajdonságok megkülönböztetésével. Ha elfogadjuk, hogy a megkülönböztetés értelmes, akkor úgy tűnik, azt is fel kell tennünk, hogy ugyanazok az individuumok létezhetnek különböző lehetséges világokban. Mint láttuk, azt a tulajdonságot tekintjük esszenciális tulajdonságnak, amelyről igaz, hogy a tulajdonság elvesztése az azonosság elvesztésével jár együtt. Feltéve, hogy az eredet valóban esszenciális tulajdonság, akkor a fenti tényellentétes állítást minden további nélkül igaznak tarthatjuk, viszont azt, hogy

Lehetséges, hogy Arisztotelész Mária Antoinette fia

hamisnak kell tartanunk. Hiszen bárki is lett légyen (valamely lehetséges világban) Mária Antoinette fia, nem lehet azonos Arisztotelésszel, akit származása segítségével azonosítunk. A két modális állítás közti különbséget azonban csak úgy értelmezhetjük, ha Arisztotelész és a lehetséges Mária Antoinette azonosak az aktuális világban élőkkel.

Végül létezik egy harmadik fontos érv amellett, hogy a különböző lehetséges világokban az individuumok azonosak lehetnek (sőt kell, hogy legyenek). Vegyük szemügyre a következő tényellentétes mondatot:

Bárcsak most Rómában lennék!

Nyilvánvaló, hogy amikor ezt mondom, nem azt kívánom, hogy igaz legyen: egy lehetséges világban valaki más Rómában legyen. Ha léteznek lehetséges világok, olyan világ is létezik, amelyben mások Rómában vannak, de ez engem aligha fog vigasztalni. Az óhaj lényege, hogy én szeretnék egy olyan lehetséges világban lenni, ahol éppen Rómában vagyok.

A lehetséges világokon keresztüli azonosság kapcsán érdemes azonban megemlíteni, hogy a fenti érvek nem teljesen egyeztethetők össze egymással. Mint láttuk ugyanis, az egyik érv szerint az individuumok lehetséges világokon keresztüli azonosságának fogalma nélkül értelmezhetetlen lenne az azonosság szükségszerűsége, valamint az esszenciális és esetleges tulajdonságok közti különbség. Ez az érv azonban összeegyeztethetetlen azzal, amely szerint azért kell elismernünk, hogy az individuumok a különböző lehetséges világokban azonosak, mivel csak így értelmezhetjük helyesen például a kívánságokat. Az a kijelentés ugyanis, hogy

Maugli azt kívánta, bárcsak tigrissé változhatna

nyilvánvalóan nem egyeztethető össze az esszencializmus semmiféle változatával. Ugyan milyen közös “esszenciális” tulajdonsága lehet Mauglinak meg a tigrisnek? Nagyon valószínű tehát, hogy ha a lehetséges világokon keresztüli azonosság feltevése mellett az utóbbi érvet használjuk, akkor el kell ismernünk a haecceitást mint az azonosság egyetlen kritériumát.

Az individuumok lehetséges világokon keresztüli azonosításával kapcsolatban azonban nem csak a mellette szóló érvek belső inkonzisztenciája jelent nehézséget. Tekintsük ugyanis a következő két tényellentétes állítást

Ha VI. Edwardnak lett volna öccse, nem Erzsébet lett volna Anglia első királynője.

Arisztotelész a 30. születésnapján lehetett volna egy centivel magasabb, mint amilyen valójában volt.

Ami az előbbi mondatot illeti, vajon melyik lehetséges világ teszi igazzá? Nem elég, ha azt mondjuk, hogy egy olyan világ, amelyben VI. Edward és Erzsébet azonos az aktuális világban élt VI. Edwarddal és Erzsébettel. VI. Edward öccse is azonos kellene, hogy legyen az aktuális világban nem-létező öccsével. De ez nyilvánvaló képtelenség, hiszen ami nem létezik, az nem lehet azonos semmi mással.

Hasonló képtelenség következik abból, ha a második mondatot az individuumok lehetséges világokon keresztüli azonosságának feltételezése segítségével szeretnénk értelmezni. Minden lehetséges világban, amelyben Arisztotelész több mint harminc évig él, létezik egy olyan nap, amelyen Arisztotelész éppen harminc éves. Ha feltesszük, hogy a különböző világokban ugyanaz az Arisztotelész él, akkor azt a tulajdonságot kellene neki tulajdonítanunk, hogy az egyikben egy centivel alacsonyabb lehet önmagánál. Miután azonban senki sem lehet alacsonyabb önmagánál, csak akkor értelmezhetjük a kontrafaktuális állításokat megfelelő módon, ha feltesszük, hogy az individuumok a lehetséges világokban nem azonosak az aktuális világbeliekkel.[140]

De ha a különböző világokban nem lehetnek azonos individuumok, akkor vajon mi teszi a róluk szóló tényellentétes ítéleteket igazzá? A modalitás kapcsán már említettük, hogy David Lewis elmélete szerint a lehetséges világok olyan konkrét univerzumok, amelyek sem kauzálisan, sem pedig a téridőben nem érintkeznek egymással, s amelyek ezért nem is “fedhetik át” egymást. A lehetséges világok között azonban hasonlósági viszonyokat értelmezhetünk. Azt mondhatjuk, hogy az egyik világ, vagy egyes világok bizonyos tekintetben jobban hasonlítanak egy másik világra (például az aktuális világra), mint a többi. Azt, hogy mi az a “bizonyos tekintet”, mindig az éppen vizsgált kontrafaktuális határozza meg. A hasonlóság, mint azt már a családi hasonlóság kapcsán említettük, kontextusfüggő fogalom. Például a

Péter hasonlít Pálra

kijelentés igaz lehet, ha a küllemükre gondolunk, de hamis, ha az intellektuális képességeikre, és megfordítva. A kontrafaktuálisok elemzése során viszont éppen arra van szükségünk, hogy a lehetséges világok közötti hasonlóság mértékét a kontextustól tegyük függővé.

A kontrafaktuálisok igazságértékének lehetséges világok segítségével történő elemzéséhez nem szükséges tehát föltételeznünk, hogy ugyanaz az individuum több lehetséges világ lakója. Azt kell csupán föltennünk, hogy a különböző világokban léteznek az aktuális világban létező individuumok “hasonmásai”. A hasonmásokról feltételezzük, hogy kellőképpen hasonlítanak azokhoz az individuumokhoz, amelyek hasonmásai, azaz a releváns szempontból azonos tulajdonságokkal rendelkeznek. A hasonmás elméletből nem következik, hogy ne tehetnénk különbséget esszenciális és esetleges tulajdonságok közt. E megkülönböztetésre szükségünk van, hiszen az esszenciális tulajdonságok azonossága szükséges feltétele annak, hogy egy individuumot egy másik hasonmásának tekinthessünk. Az viszont következik belőle, hogy nincsenek olyan tulajdonságok, amelyet a vizsgált kontextustól függetlenül esszenciálisnak tarhatnánk. Arisztotelésznek például a mi világunkban nem lényegi tulajdonsága, hogy milyen magas, ezért igaz, hogy 30 évesen lehetett volna egy centiméterrel alacsonyabb. Az az állítás viszont, hogy

Az etalon lehetne egy centiméterrel rövidebb is

hamis, mivel a releváns szempontból legközelebbi lehetséges világban az etalonnak pont olyan hosszúnak kell lennie, mint amilyen hosszú a mi világunkban. (Ellenkező esetben az etalon nem egy bizonyos hosszúságot határozna meg.)

Sok esetben persze nem dönthető el egyértelműen, hogy egy tulajdonság lényegi-e vagy sem. Például mondhatnánk, hogy

Az Eiffel-torony készülhetett volna üvegből is

kijelentés hamis, mivel egy olyan világot, amelyben Párizsban egy üvegtorony áll, nem neveznénk a mi világunkhoz közelinek. (Hiszen a Párizsban álló torony történeti jellegzetessége, hogy Eiffel éppen egy vastornyot tervezett.) Mégsem találnánk értelmetlennek a következő kijelentést

Ha az Eiffel-torony üvegből lenne, kevésbé rontaná a párizsi látképet.

Az, hogy a mondatot igaznak tartjuk-e, esztétikai megítélésünktől függ. De kétségtelen, hogy amikor ennek a mondatnak az igazsága felől döntünk, lehetségesnak tartjuk, hogy (ha talán nem is egy nagyon közeli) lehetséges világban az Eiffel-torony üvegből legyen. Hogy mit tekintünk az azonosság szempontjából releváns hasonlóságnak, azt részben a tárgy természete, részben az adott tényellentétes kifejezés kontextusa határozza meg. Az esszenciális és esetleges tulajdonságok közti megkülönböztetést – ha elfogadjuk a hasonmás-elméletet – a következőképpen kell módosítanunk:

Egy tulajdonság akkor esszenciális, ha egy adott tárgy vonatkozásában, és egy adott tényellentétes ítélet kontextusában nincs olyan lehetséges világ, amelyben a tárgy hasonmása ne rendelkeznék az adott tulajdonsággal.

Az Eiffel-toronyra vonatkozó ítélet esetében ez például azt jelenti, hogy az adott tényellentétes ítélet értékelésekor az Eiffel-torony alakja, elhelyezkedése és magassága fogja meghatározni, mi számít egy lehetséges világban az aktuális Eiffel-torony hasonmásának, s nem alkotóelemeinek típusa.

Miután a hasonmás-elmélet a vizsgált kijelentés kontextusától teszi függővé, hogy mi számít esszenciális tulajdonságnak és mi nem, a hasonmás-elmélet segítségével sok esetben könnyen tudunk értékelni olyan tényellentétes állításokat is, amelyeket nehéz lenne értelmezni akkor, ha feltennénk, hogy a különböző lehetséges világokban azonos indivuduumok léteznek. Nem jelent problémát a lehetséges individuumok fogalmának megértése sem. A hasonmás-elmélet segítségével könnyen választ kaphatunk arra, mi teszi a VI. Edwardról és Erzsébet királynőről szóló tényellentétes kijelentést igazzá. A hasonmás-elmélet annyi individuummal gazdagíthatja a lehetséges világokat, amennyivel csak akarja, hiszen a lehetséges világokat nem a tényleges individuumok esetleges tulajdonságainak módosítása segítségével értelmezi. VI. Edward egyes hasonmásainak akár öccsük is lehet. Ha az adott világ a releváns tekintetben eléggé hasonló a mi világunkhoz, akkor Erzsébet hasonmása nem lesz királynő. A tényellentétes állítás tehát igaz.

Amint azt már korábban említettük (a második és a harmadik fejezetben), a lehetséges világok közti hasonlóság fogalma tulajdonképpen a közelségi reláció értelmezése. Egy világ annál “közelebb” van a másikhoz, minél jobban hasonlít rá a releváns szempontból. A tényellentétes kijelentések igazságfeltéteiről az első fejezetben adott jellemzésünket tehát a következőképp tehetjük pontosabbá:

Egy tényellentétes feltételes állítás akkor igaz, ha a mi világunkhoz a releváns szempontból leghasonlóbb lehetséges világban, amelyben az előtagja igaz, az utótagja is igaz.

A hasonmás elméletnek azonban a hasonlóság kontextusfüggősége nehézségeket is okoz. A probléma érzékeltetésére lássunk egy példát. A következő érvet érvényesnek kell tartanunk:

[1] Marylin Monroe azonos az ötvenes évek legnépszerűbb amerikai színésznőjével

[2] Az ötvenes évek legnépszerűbb amerikai színésznője azonos Norma Jeannel

Marylin Monroe azonos Norma Jaennel.

Az alábbi érv azonban nyilvánvalóan nem helyes:

[1] Marylin Monroe bizonyos szempontból hasonlít Margaret Thatcherre

[2] Margaret Thatcher bizonyos szempontból hasonlít Ronald Reagenre

Marylin Monroe bizonyos szempontból hasonlít Ronald Reagenre.

Marylin Monroe hasonlíthat Margaret Thatcherre, mondjuk a neme tekintetében. Margaret Thatcher pedig hasonlíthat Ronald Reagenre, mondjuk politikai és gazdasági nézeteik tekintetében. De ebből nem következik, hogy Marylin Monroe bármiben is hasonlítana Ronald Reagenhez.

Tegyük föl mármost, hogy egy közeli lehetséges világban Marylin Monroe hasonmásának, bár továbbra is nagyon hasonlít Marylin Monroe-ra, van egy olyan tulajdonsága, amely az aktuális világban Margeret Thatcher tulajdonsága. Tegyük föl továbbá azt is, hogy e közeli lehetséges világban Margaret Thatchernek van egy olyan tulajdonsága, amely az aktuális világban Marylin Monroe tulajdonsága. Ekkor természetesen nem lesz nehéz megállapítani, hogy a vizsgált lehetséges világban ki az aktuális Monroe és az aktuális Thatcher hasonmása. De tegyük föl azt is, hogy a vizsgált világhoz képest egy közeli lehetséges világban van két másik olyan tulajdonság is, amelyet a hasonmások “kicseréltek”; és így tovább, míg valamennyi tulajdonságukat “ki nem cserélik”. Vajon, amikor már csaknem minden tulajdonságukat kicserélték, igaz lesz-e, hogy Marylin Monroe egy bizonyos szempontból hasonlít Ronald Reagenre?

A probléma a következő. Minden lehetséges világról egyértelműen meg tudjuk mondani, hogy melyik “szomszédos” világban beszélhetünk Marylin Monroe és melyikben Margaret Thatcher hasonmásáról. De amikor már csaknem minden tulajdonságukat “kicserélték”, vajon hogyan tudjuk megállapítani, hogy az aktuális világhoz képest melyikük Marylin Monroe és melyikük Margaret Thatcher hasonmása? Ha azt mondjuk, hogy mindenki, akihez a hasonlósági reláció ismételt alkalmazása segítségével “eljuthatunk” az aktuális világból, hasonmása az aktuális világban lévő individuumnak is, akkor ahhoz az abszurd következményhez jutunk, hogy minden lehetséges individuum ellenpéldánya minden másnak: hiszen lépésről lépésre kicserélhetjük bármely két individuum tulajdonságait oly módon, hogy a “megfelelő távolságból szemlélve” bármi más hasonmása is lehet.[141]

Vajon ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a hasonmás-elmélet, amely a kontextustól teszi függővé, hogy mit tekintünk esszenciális tulajdonságnak és mit nem, szükségképpen abszurd következményekhez vezet? Nem feltétlenül. Pontosan azért, mert a hasonlóság fokozat kérdése, mondhatjuk ugyan, hogy valami egy közeli világban lévő tárgy vagy személy hasonmása, de nem kell azt állítanunk, hogy egy távolabbi világban lévő individuum, amelyhez a releváns hasonlóság kritériumának lépésről lépésre történő alkalmazásával jutottunk el, a “kiinduló világban” lévő individuumnak is hasonmása. Igen ám, de hol és hogyan húzható határ? Milyen alapon mondhatjuk, hogy egy világ már “olyan távol van”, hogy a benne található individuumok nem hasonmásai, mondjuk, az aktuális világ individuumainak? Vagy a Monroe–Thatcher példa esetében, mit fogunk mondani, egy távoli világban ki Thatcher, és ki Monroe hasonmása? Ezekre a kérdésekre nem lehet válaszolni, hacsak el nem ismerjük, hogy különböző lehetséges világokban azonos individuumok létezhetnek, amelyek azonosságát kontextustól függetlenül azonosítható esszenciális tulajdonságaik változatlansága biztosítja. Kérdés, hogy ez az ár elfogadhatatlan-e vagy sem, azokkal az előnyökkel szembesítve, amelyeket a hasonmás-elmélet magyarázóeréjének gazdagsága kínál.



[140] Az intrinszikus tulajdonságokkal kapcsolatos problémáról lásd Lewis 1986, 199–202.

[141] Kissé technikai nyelven fogalmazva: ez azért van így, mert az azonosság tranzitív reláció, a hasonlóság viszont nem.