Ugrás a tartalomhoz

Modern metafizika

Huoranszki Ferenc

Osiris Kiadó

4. Illuzórikus idő

4. Illuzórikus idő

Az arisztotelészi hagyomány szerint tehát az idő lényegéhez tartozik a dinamikus változás. Az időt az teszi lehetségessé, hogy ami valaha jövő volt, az most jelen, és ami most jelen, az valamikor múlt lesz. Amennyiben a dinamikus változás valóban az idő lényegét alkotja, akkor ha meg tudjuk mutatni, hogy a változás fogalma értelmetlen, mivel ellentmondást rejt magában, azzal az idő mint olyan lehetetlenségét is bizonyítottuk. Erre a bizonyításra tesz kísérletet az úgynevezett brit hegelianizmus (vagy brit idealizmus) egyik legnagyobb hatású képviselője, J. M. E. McTaggart.[105]

Ahhoz, hogy a bizonyítást (vagy bizonyítás-kísérletet) követni tudjuk, mindenekelőtt meg kell különböztetnünk az időbeliség kifejezésének két módját. Az egyikről már volt szó. Ez a megközelítés kitüntetett szerepet tulajdonít a jelennek. A temporális viszonyokat a jelen szempontjából vizsgálja. Az eseményeket időhatározók segítségével rendezi. Azt mondjuk például, hogy ez vagy az tegnap történt, vagy holnap fog történni. Ha mármost ezen a módon értelmezzük a temporális viszonyokat, annak két fontos következménye is lesz.

Az egyik, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a jelennek kitüntetett szerepet kell tulajdonítanunk, hiszen csak akkor van értelme az időbeli viszonyokat a “tegnap” vagy az “egy óra múlva” kifejezésekkel jellemeznünk, ha azokat a jelen időponthoz (mint az “egy óra múlva” esetében) vagy időintervallumhoz (mint a “holnap”, vagy a “tegnap” esetében) kötjük. A másik fontos következmény, hogy el kell fogadjuk a “mozgó múlt” és a “mozgó jövő” elképzelését, mivel a jelen szempontjából a múltbeli események egyre távolodnak, a jövőbeliek pedig egyre közelednek. Ami ma tegnap, az holnap tegnapelőtt lesz. Tavaly 1999 év választott el bennünket Krisztus születésétől, idén már 2000. S ahogyan távolodunk a múlttól, úgy közeledünk a jövő felé. Amikor e sorokat írom, minden, ami 2002-ben történik majd, az két év múlva történik; de jövőre ilyenkor már csak egy év múlva.

McTaggart az idő ezen “mozgó”, “dinamikus” felfogását A-sorozatoknak nevezte. A temporális viszonyokat azonban nem csak az A-sorozatok segítségével fejezhetjük ki. Lehetséges az időre oly módon utalni, hogy az nem vonja maga után a jelen kitüntetett szerepét, valamint a “mozgó” időt. Mondhatjuk például, hogy

Egy hónappal azután, hogy Gavrilo Princip merényletet követett el Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen, kitört az első világháború.

Vagy hogy

Rousseau korábban élt, mint Robespierre.

Magyarország később csatlakozik az Európai Közösséghez, mint Portugália.

Amikor ilyen módon fejezzük ki a temporális viszonyokat, a jelennek nincs kitüntetett szerepe. Rousseau és Robespierre a múltban éltek. Az első világháborúnak már régen vége. Magyarország csatlakozása az Európai Közösséghez viszont még csak jövő. De a fenti mondatok igazsága anélkül is megállapítható, hogy tudnánk, mi történt a múltban, és mi történik a jövőben. A “korábban”, “később”, illetve “egyidőben” (“szimultán”) fogalmak attól függetlenül alkalmazhatók, hogy tudnánk, azok az események, amelyek temporális viszonyait e fogalmak segítségével meghatározzuk, a múltban vagy a jövőben történnek-e.

McTaggart az ily módon kifejezett temporális viszonyokat nevezte B-sorozatoknak. A B-sorozatok fenti elemzése az időbeliséget kifejezetten relációként (az “előbb”, az “utóbb”, illetve a “szimultán” relációiként) értelmezi. De a relációs jelleg nem központi eleme a B-sorozatként értelmezett időnek. Azt is mondhatnánk, hogy aki B-sorozatként értelmezi az időt, az dátumok sorozatának tekinti. Minden időpillanathoz rendelhető egy dátum-pont. A korábbi és későbbi eseményeket a hozzájuk rendelt dátumok segítségével azonosítjuk, illetve ezek segíségével állapítjuk meg, milyen távolság választja el őket egymástól.

Az idő B-sorozatként történő értelmezésének fontos jellegzetessége, hogy a B-sorozat változatlan viszonyokat fejez ki. Mindörökké igaz az, hogy az első világháború egy hónappal Ferenc Ferdinánd halála után tört ki. Mindörökké igaz az, hogy Magyarország belépése az Európai Közösségbe későbbi esemény, mint Portugália belépése. Az események közti temporális viszonyok éppolyan megváltoztathatatlanok, mint a térbeliek. Az, hogy az események (dátumszerűen) mikor történtek, éppoly kevéssé változó tulajdonságuk, mint az, hogy hol történtek. Ezért is nevezzük a B-sorozatként értelmezett időt az idő statikus felfogásának. A temporális viszonyok tehát arra szolgálnak, hogy kifejezzék, mikor történt egy esemény, hasonló módon ahhoz, ahogyan a térbeli viszonyok meghatározzák, hogy hol történt egy esemény. Tegyük föl mármost, hogy azt állítom

A Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet az Egyenlítőtől északra történt.

Ha ez az állítás igaz, akkor abból következik, hogy sem

A Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet az Egyenlítőn történt

sem pedig

A Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet az Egyenlítőtől délre történt

állítás nem lehet igaz. Utóbbi két állítás ugyanis, ha ismerjük a “délre”, illetve “északra” szavak jelentését, ellentmond az első állításnak. Ahogyan a második is ellentmond az elsőnek és a harmadiknak, a harmadik pedig ellentmond az első kettőnek. Röviden: a három állítás igazsága összeegyeztethetetlen.

McTaggart állítása mármost az, hogy az A-sorozat értelmében vett idő fogalmáról könnyen megmutatható, hogy ellentmondáshoz vezet, mivel ha az időt A-sorozatként értelmeznénk, akkor az eseményeknek egymással összeegyeztethetetlen tulajdonságai lennének. Minden eseményről igaz kellene, hogy legyen: múltbeli is, jelenbeli is, és jövőbeli is. De nyilvánvaló, hogy ha egy esemény múltbeli, akkor lehetetlen, hogy jelenbeli is legyen. Ha pedig jelenbeli, akkor lehetelen, hogy jövőbeli is legyen. Nem állíthatom, hogy

A jövőben, Ferenc Ferdinánd trónörököst megölik.

A jelenben, Ferenc Ferdinánd trónörököst éppen ölik.

A múltban, Ferenc Ferdinánd trónörököst megölték.

A három kijelentés egyszerre nem lehet igaz. Pedig az adott eseményről, Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásáról, mindhárom kijelentés egyformán igaz módon állítható.

Persze rögtön azt válaszolhatná valaki: mi az, hogy “egyszerre” nem lehet igaz? Vajon nem azt jelenti ez, hogy egyidőben nem lehetnek igazak? Ezt mindenki elismeri. De ettől még mondhatjuk azt, hogy a valamikori múltban igaz volt, hogy Ferenc Ferdinánd trónörököst a jövőben meg fogják gyilkolni, 1914. június 24-én igaz, hogy éppen most ölik, és 1914. július 24-én pedig igaz lesz, hogy egy hónappal korábban ölték meg. De nem igaz valamennyi kijelentés egyszerre. A kérdés azonban az, hogy kifejezhetők-e ezek a tulajdonságok az A-sorozat értelmében vett időfogalom segítségével? Azt mondhatnánk például, hogy egy adott eseményről igaz a következő:

A múltban jövő volt, most jelen, és a jövőben múlt lesz.

Ebben pedig nincs semmi ellentmondás.

Csakhogy McTaggart szerint ezzel a manőverrel nem lehet megmenteni az A-sorozat értelmében vett időfogalom konzisztenciáját. Ekkor ugyanis nem teszünk mást, mint hogy azokat az egyszerű temporális tulajdonságokat, amelyek szerint egy esemény múltbeli, jelenbeli vagy jövőbeli, a következő összetett tulajdonságokkal helyettesítettük:

a múltban múltbeli, múltban jelenbeli, múltban jövőbeli

a jelenben múltbeli, jelenben jelenbeli, jelenben jövőbeli

a jövőben múltbeli, jövőben jelenbeli, jövőben jövőbeli

Ezek a tulajdonságok azonban éppúgy megilletnek minden eseményt, mint az egyszerű tulajdonságok, de némelyek közülük (az egy sorban levők) szintúgy összeegyeztethetetlenek egymással. Ferenc Ferdinánd halála a múltban jövőbeli, a múltban jelenbeli és a múltban múltbeli is. Ezek a tulajdonságok viszont éppúgy összeegyeztethetetlenek, mint az, hogy egy esemény a jelenben múltbeli, jelenbeli és jövőbeli is legyen. S bármennyire bonyolult tulajdonságokat vezessünk is be (például a “múltban múltbelien jövőbeli” stb., amikor is az eseményeket már nem kilenc, hanem mondjuk 27 különböző temporális tulajdonság illetheti meg), az ellentmondás ismét fel fog bukkanni.[106]

Hasonló ellentmondást fedezhetünk fel akkor is, amikor az időbeni távolságokat szeretnénk az A-sorozatok segítségével kifejezni. Például egy eseményről, ami tegnap történt, igaz lesz, hogy tegnapelőtt történt, aztán hogy egy éve történt, és így tovább. Nyilvánvaló módon azonban nem lehet valamely eseményről igaz az is, hogy tegnap történt, meg hogy tegnapelőtt történt, meg hogy egy éve történt. Az időintervallumok A-sorozat segítségével történő kifejezése is ellentmondáshoz vezet tehát.

Összefoglalva McTaggart érve a következőt állítja:

[1] Az idő lényege a változás

[2] A változást csak az A-sorozatként értelmezett idő fejezheti ki

[3] Az A-sorozatként értelmezett idő fogalma ellentmondásos

Az idő nem létezik.



[105] McTaggart 1927.

[106] Lásd erről Dummett 1960; valamint Mellor 1998, 70–83.