Ugrás a tartalomhoz

Modern metafizika

Huoranszki Ferenc

Osiris Kiadó

9. Modális realizmus és modális aktualizmus

9. Modális realizmus és modális aktualizmus

Meggyőződésem, hogy vannak más lehetséges világok, nemcsak az, amelyben történetesen élünk. Ha valaki egy érvet is szeretne, hát íme: aligha vitatná bárki is, hogy a dolgok másképp is lehettek volna, mint ahogyan éppen vannak. Meg vagyok róla győződve, ahogyan mindenki más is, hogy számtalan mód van arra, hogy a dolgok másképp álljanak. De mit jelent ez valójában? A köznyelv lehetővé teszi, hogy így fogalmazzunk: a dolgok sok más módon is állhatnának, mint ahogyan éppen állnak. Első látásra kitűnik, hogy ez a mondat egy egzisztenciális kvantifikáció. Azt állítjuk, hogy számtalan entitás létezik, amely megfelel a következő leírásnak: “az, ahogyan a dolgok lehettek volna”. Amiről pedig meg vagyok győződve, annak megengedhető átfogalmazásairól is meg vagyok győződve. Ha szó szerint vesszük tehát, meg vagyok győződve azoknak az entitásoknak a létéről, amelyeket talán úgy nevezhetnénk “az, ahogyan a dolgok lehettek volna”. A magam részéről inkább “lehetséges világoknak” nevezem őket.[80]

Lewis érve szerint tehát, ha elismerjük, hogy azok a mondatok, amelyek lehetőségekre utalnak, értelmesek és igazak is lehetnek, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy léteznek lehetséges világok; méghozzá, és ez fontos eleme az elméletnek, ugyanabban az értelemben léteznek, mint az aktuális világ.[81] Az a világ, amelyben élünk, és amit “aktuálisnak” nevezünk, csupán egy a számtalan lehetséges közül. Nincs semmi, ami kitüntetné, nincs semmi, amiért “inkább” létezőnek tekinthetnénk, mint a többi, nem aktuális, “csak” lehetséges világot. De vajon miért kellene ezt feltételeznünk? Miért nem állíthatjuk, hogy a lehetséges világok olyan fikciók vagy kikötések rendszerei, amelyek bizonyos episztemológiai elkötelezettségeket fejeznek ki? Miért kellene azt állítanunk, hogy éppúgy léteznek, ahogyan az aktuális világ?

Az érvek egy részét fentebb már megvizsgáltuk. Számos olyan, a modalitással kapcsolatos logikai és filozófiai probléma van, amelyek elemzéséhez nem elegendő a lehetséges világokat puszta matematikai objektumoknak tekinteni. E problémák elemzéséhez szükség van a lehetséges individuumok és tulajdonságok feltételezésére. De vajon nem lehetséges-e, hogy elfogadjuk ezen érveket, elismerjük, hogy szükség van a lehetséges világok gazdagabb fogalmára, anélkül, hogy létezésüket elismernénk, vagy hogy feltételeznénk: ugyanabban az értelemben léteznek, mint az aktuális világ? Ezt tekinthetjük a modális metafizikával kapcsolatos alapvető kérdésnek.

A modális realista szerint a válasz természetesen negatív. A modális realizmus melletti legfontosabb érv éppen ez: ha elismerjük, hogy a modális kijelentéseket csakis a lehetséges individuumokból és tulajdonságaikból szerkesztett világ teheti igazzá, azt sem tagadhatjuk, hogy e világok léteznek. Bár az a feltevés, hogy a lehetséges világok léteznek, első hallásra bizarrnak tűnik, bizonyos tekintetben ez a legegyszerűbb és legvilágosabb megoldás a következő problémára:

1. Bizonyos modális állítások vagy igazak, vagy hamisak.

2. Igazságuk feltétele, hogy a lehetséges világokban (vagy azokban is) fennálljanak bizonyos tények.

Láttuk már, hogy a modális antirealisták a második állítást nem fogadnák el. A lehetséges világokat nem tények összességének, hanem sajátos modális elkötelezettségek kifejezésének tartják. Ha azonban elfogadjuk, hogy a természeti törvények bármely megismerőtől függetlenül is léteznek, és (Reichenbach példája nyomán) azt is elfogadjuk, hogy a természeti törvények modalitást feltételeznek, akkor az antirealista értelmezést el kell vetnünk. Bizonyos állításokat a megismerés lehetőségétől független tények tesznek igazzá. Ha a természeti törvények és a kauzális viszonyok tények, de olyan tények, amelyek lényegéhez tartozik a modalitás, akkor a lehetséges világokat nem értelmezhetjük pusztán az episztémikus elkötelezettségek kifejezéseként. Ha ezek alapján az antirealista értelmezést elvetjük, akkor a következők felől kell döntenünk. Igaz-e, hogy

3. A lehetséges tények a létező lehetséges világokban állnak fenn.

4. Létezni egyféleképp lehet: valami vagy létezik, vagy nem.

Ha a 3. és a 4. állítás igaz, akkor el kell fogadnunk a lehetséges világokkal kapcsolatos realizmust. Ha viszont tagadni akarjuk a 3. állítást, akkor meg kell tudnunk magyarázni, miként állhatnak fenn lehetséges tények anélkül, hogy léteznének lehetséges világok. Azt az álláspontot, amely szerint ezt meg tudjuk magyarázni (szemben az antirealista aktualizmussal és a modális realizmussal) modális aktualizmusnak fogjuk nevezni.

A modális realizmussal és aktualizmussal kapcsolatos metafizikai vita lényege a következőképp foglalható össze. A modális aktualista szeretné mindazokat az előnyöket megőrizni, amelyeket a lehetséges világok erős értelmezése nyújt, anélkül azonban, hogy elfogadná azt a bizarr ontológiai nézetet, mely szerint a lehetséges világok éppúgy léteznek, ahogyan az aktuális. A modális realista pedig azt próbálja bizonyítani, hogy egy efféle kompromisszum nem lehetséges.

A vita természete talán jobban érthető, ha párhuzamba állítjuk egy matematikafilozófiai problémával. Senki sem vitatja, hogy a számok igen fontos szerepet játszanak a hétköznapi és tudományos problémák megoldása során. De vajon következtethetünk-e ebből arra, hogy léteznek a számok? Ha nem, akkor vagy azt kell tudnunk megmutatni, hogy a számok miként küszöbölhetők ki, vagy azt, hogyan elemezhetők nem numerikus tulajdonságok segítségével. Amennyiben ezt nem tudjuk megtenni, és nem akarjuk tagadni, hogy vannak olyan numerikusan kifejezhető összefüggések, amelyek igazak (például hogy ez a könyv nyolc részből áll), akkor el kell ismernünk, hogy a számok léteznek.

Az első két kérdés, amelyre az ellentétes álláspontoknak választ kell tudniuk adni, a következő. Mi különbözteti meg egymástól a lehetséges világokat, és mi különbözteti meg az aktuális világot a lehetséges világoktól? Ami az első megkülönböztetést illeti, a modális realista van könnyebb helyzetben. Ami a másodikat, a modális aktualista.

A modális realista szerint a lehetséges világok olyan konkrét univerzumok, amelyek nem állnak egymással téridőbeli (vagy tér- és időbeli) kapcsolatban. Miután oksági kapcsolatban csak olyan tények állhatnak egymással, amelyek azonos univerzumhoz tartoznak, a lehetséges világok nem állnak egymással kauzális kapcsolatban. Végtelenül sok ilyen világ létezik, benne végtelenül sok lehetséges individuummal és azok lehetséges tulajdonságaival. Ami mármost az aktuális világot illeti, az természetét tekintve semmiben sem különbözik más lehetséges világoktól. Egy a végtelenül sok lehetséges világból, amelyet az azonos univerzumhoz tartozó események, individuumok, tulajdonságok sokasága alkot. Természetesen ez az univerzum számunkra különösen fontos, mivel mi ebben élünk. Mindnyájan ugyanannak a világnak a polgárai vagyunk. De abból, hogy ez az univerzum a mi világunk, nem következik, hogy más univerzumok ne léteznének, vagy hogy másképp léteznének, mint a miénk; mint ahogyan abból, hogy mi Magyarország polgárai vagyunk, nem következik, hogy más országok ne léteznének, vagy másképp léteznének, mint a miénk.

Röviden tehát, a modális realizmus álláspontja szerint

(α) A lehetséges világok konkrét téridőbeli univerzumok.

(β) Az “aktuális világ” fogalmáról indexikus értelmezést kell adnunk.

Hogy mit jelent az “indexikus” kifejezés, arról az idő és a dualizmus kapcsán még részletesebben is lesz szó. Egyelőre elégedjünk meg azzal a jellemzéssel, hogy azokat a kifejezéseket nevezzük indexikusaknak, amelyek igazsága nem független attól, hogy mikor, hol és általában milyen körülmények között használjuk őket. Nem indexikus például az a kijelentés, hogy

2000. február 10-én délután Budapesten esik az eső

mert bármikor, bármilyen környezetben hangozzék is el, vagy igaz lesz, vagy hamis. Ez azonban nem áll a következő kijelentésre

Odakinn éppen esik.

Ennek a kijelentésnek az igazsága attól függ, hogy ki mondja, valamint hogy mikor és milyen körülmények között hangzik el.

Az aktuális világ indexikus értelmezéséből mármost az következik, hogy az aktuális világot semmi sem tünteti ki a többi lehetséges világhoz képest. Persze nekünk fontos, hogy épp ebben a világban élünk, és hogy épp az ezzel a világgal kapcsolatos igazságokat ismerjük meg; éppúgy, mint amikor eldöntjük, vigyünk-e magunkkal esernyőt (és Budapesten élünk), az számít, hogy itt esik-e az eső, nem pedig az, hogy mondjuk esik-e Dakarban. De ettől még a budapesti eső nem lesz “inkább eső”, mint a dakari, és az az univerzum, amelyben mi létezünk, nem lesz “inkább univerzum”, mint az összes többi.

A modális aktualista szerint azonban a fenti két feltevés elfogadhatatlan. Mindenekelőtt azért, mert teljesen ellentmond a józan észnek, hogy az aktualitást az indexikusok segítségével értsük meg. Az “aktuális világ” kifejezés ugyanis azt jelenti: minden, ami valójában létezik, létezett, vagy létezni fog. Az aktualitást nem csak az különbözteti meg a lehetséges világoktól, hogy mi épp ebben a világban élünk. Az aktuális világ az, amelyik létezik. Ezért semmilyen létező világ sem tekinthető a “mi világunktól” elkülönült világnak.

A modális aktualista tehát világos és könnyen elfogadható választ tud adni arra a kérdésre, mi különbözteti meg az aktuális világot a lehetségestől: az, hogy csak az aktuális világ létezik. Választ tud-e adni azonban az első kérdésre? A modális realista szerint nem. Lássuk miért. Összefoglalva, a modális aktualista a következőket állítja:

Egyetlen konkrét univerzum (az ugyanazon téridőbeli rendszerhez tartozó események, individuumok és tulajdonságok összessége) létezik: az aktuális világ. A lehetséges világok absztraktumok vagy absztrakt reprezentációk.

Ami az első kijelentést illeti, arról nincs mit többet mondani. A másodikkal kapcsolatban azonban bőven van helye az értelmezésnek. Mit jelent az, hogy a lehetséges világok “absztrakt reprezentációk”? Kezdjük talán azzal a kérdéssel, mit jelent az, hogy “reprezentáció”? Egy Napóleonról festett képet például szokás Napóleon reprezentációjának tekinteni. Ebben az értelemben tehát a reprezentáció valamilyen tárgy képi ábrázolását jelenti. A lehetséges világ, ha így értelmeznénk, valami olyasmi lenne, mint egy elképzelt tájról készült festmény. A hegyek, patakok, fák stb. olyanok lennének rajta, mint a tényleges hegyeket, patakokat és fákat ábrázoló fényképeken, de más elrendezésben, esetleg tónussal stb. Bár talán sokszor felködlik valami ilyesmi előttünk, amikor a lehetséges világ kifejezést halljuk, a szó metafizikai és filozófiai értelmében egy ilyen lehetséges világ nagyon szegényes. Hogyan tudnánk például értelmezni a képi reprezentáció fogalma segítségével a következő kijelentéseket:

Lehetséges, hogy a birkák hápognak, és a kecskék bégetnek.

Ez a húsleves lehetne sósabb is.

Minden páros szám kettővel maradék nélkül osztható kell, hogy legyen.

Ezek a kijelentések teljesen értelmesek, de tökéletesen értelmezhetetlenek, ha a reprezentáció fogalmát a képi ábrázolás mintájára gondoljuk el. Nincs olyan kép, amelyen a birkák hápognak, mint ahogyan olyan sincs, amelyen bégetnek. A húslevest nem lehet se sósabbnak, se kevésbé sósnak ábrázolni, mint amilyen, a páros számokat meg egyáltalán nem lehet se lefesteni, se lefényképezni.

Amikor a modális aktualisták reprezentációról beszélnek, akkor persze nem a képi ábrázolásra gondolnak. A “reprezentáció” kifejezést egy speciális értelemben használják: azt feltételezik, hogy a világot a mondatok vagy propozíciók reprezentálják. E felfogás szerint egy világot a tényállások összessége alkot.[82] A tényállásokat pedig a nyelv, illetve a propozíciók segítségével reprezentálhatjuk. Egy hang vagy egy szósor például egy tényállást reprezentál. Az a szósor, hogy

“Magyarország első miniszterelnöke Batthyány Lajos volt”

azt a tényállást (ami egyben tény is – lévén, hogy a kijelentés igaz) reprezentálja, hogy Batthyány Lajos volt Magyarország első miniszterelnöke. A modális aktualizmus egyik értelmezése szerint tehát a lehetséges világok a tényállások nyelvi reprezentációi.

Persze nagyon sok nyelven és különböző módon lehet kifejezni ugyanazt a gondolatot. Ezért egyes filozófusok szerint érdemes bevezetni egy olyan elméleti terminust, amely a mondatok helyett absztrakt igazságérték-hordozókra, propozíciókra hivatkozik. Egy propozíció reprezentációs tartalma kifejezhető a mondatokkal (tehát konkrét nyelvi entitásokkal), maguk a propozíciók viszont absztrakt igazságérték-hordozók. Ahogyan a “három”-ról mondhatjuk, hogy végtelenül sokféle dolog reprezentálható vele (minden, amiből “három van”), úgy egy propozíció végtelenül sokféle nyelvi kifejezést helyettesíthet. Mindent, aminek ugyanaz a gondolati tartalma.

A lehetséges világok aktualista értelmezése során mondatok helyett ezért talán helyesebb a propozíciókra hivatkozni. A propozíciók tényállásokat reprezentálnak, méghozzá az igazságérték segítségével. Egy propozíció igaz egy adott világban, ha megfelel azoknak a tényállásoknak, amelyek a világot alkotják; hamis, ha nem. A tényállásokat a tárgyak és események tulajdonságai segítségével értelmezzük. Ha egy adott tárgy rendelkezik egy tulajdonsággal, vagy valamely esemény megtörténik, akkor az a propozíció, amelyik reprezentálja, igaz. Ha nem, akkor a propozíció hamis. Azok a mondatok tehát, hogy “Esik”, “It is raining”, “Es regnet”, vagy “Il pleut” stb. ugyanannak a propozíciónak különböző nyelvi kifejezései.

A modális aktualista szerint mármost a propozíciók, mint absztrakt reprezentációk, az aktuális világ részei. A lehetséges világok pedig oly módon értelmezhetők, mint bizonyos tényállásokat reprezentáló mondatok vagy propozíciók rendszerei. A mondatok vagy propozíciók e rendszereinek persze ki kell elégíteniük bizonyos feltételeket ahhoz, hogy “lehetséges világoknak” nevezhessük őket. Először is “maximálisaknak” kell lenniük, ami azt jelenti, hogy minden, az adott világban fennálló tényállásnak meg kell feleljen egy mondat vagy propozíció. Például, ha egy adott világban van Magyarország, és annak van első miniszterelnöke, akkor vagy az a tényállás, hogy Magyarország első miniszterelnöke Batthyány Lajos volt, vagy az, hogy nem ő volt. Másodszor a lehetséges világot alkotó propozíciók rendszere ellentmondásmentes kell, hogy legyen. Nincs olyan világ, amelyben igaz lehetne, hogy Magyarország első miniszterelnöke Batthyány Lajos volt, és hogy Magyarország első miniszterelnöke nem Batthyány Lajos volt.

Ha nem absztrakt reprezentációkról, hanem konkrét mondatokról lenne szó, akkor a lehetséges világok valami olyasmire emlékeztetnének, mint egy minden képzeletet felülmúlóan részletes és konzisztens regény.[83] E felfogás legnagyobb nehézsége azonban éppen ebből a képletességből fakad. A nyelv kifejezőkészsége véges. Véges számú individuumot lehet megnevezni, és bizonyára számos olyan tulajdonsága lehet ezeknek az individuumoknak, amelyeket nem tudunk leírni. Ebben az esetben attól az esetleges ténytől válna függővé, hogy mi lehetséges és mi nem, hogy éppen mit tudunk egy adott nyelv segítségével leírni.

Ez a korlátozás nem okoz problémát, ha a modalitás antirealista értelmezését fogadjuk el, hiszen ebben az esetben a lehetséges világok csak sajátos elkötelezettségeket fejeznek ki; s hogy mi mellett köteleződünk el, azt akár egy adott nyelv keretei is meghatározhatják. De ha a modális aktualizmust realista módon szeretnénk értelmezni, akkor a nyelvi kifejezés végessége súlyos problémát jelent. Nem tudunk például megkülönböztetni egy olyan világot, amelyben a rózsaszín egy sajátos árnyalatát láttuk már, egy olyan világtól, amelyben nem; hiszen nyilvánvaló, hogy nincs minden színárnyalatra szavunk.

Tegyük föl azonban, hogy a lehetséges világokat nem mondatok, hanem propozíciók rendszerének tekintjük, s ezek segítségével minden szükséges megkülönböztetést meg tudunk tenni. (Néhányat ezek közül ki tudunk fejezni a természetes nyelv segítségével, másokat talán nem.) Megmutatható, hogy ez sem lesz elegendő a lehetséges világok megfelelő értelmezéséhez.

A lehetséges világok ebben az esetben úgy képzelhetők el, mint a tényállások elemeinek kombinációi, vagy azok propozíciók által történő reprezentációi. A tényállások azt határozzák meg, hogy a tárgyak vagy az események milyen tulajdonságokkal rendelkeznek egy bizonyos időpontban. Egy propozíció igaz az aktuális világban, ha azokat a tulajdonságokat rendeli egyes tárgyakhoz, amelyekkel azok az adott időpontban valóban rendelkeznek. Ezzel szemben az a propozíció, amely egy olyan tulajdonságot rendel egy tárgyhoz, amivel az nem rendelkezik, egy lehetséges tényállást reprezentál. Néhány a lehetséges tényállások közül aktuális tény, pontosabban az aktuális világot alkotó tényállás; a többi konstituálja, alkotja a lehetséges világokat.

A kérdés mármost a következő: hogyan leszünk képesek ezen elmélet segítségével megkülönböztetni a különböző világban lévő individuumokat? A különböző lehetséges világokban, ha absztrakt reprezentációknak tekintjük őket, csak úgy különböztethetjük meg az egyes individuumokat, ha legalább némely tulajdonságukban különböznek egymástól. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha két világ ugyanazokat a tulajdonságokat rendeli minden egyes individuumhoz, akkor a két világ, mint reprezentáció, nem különbözik egymástól. Gondoljunk például a következőre: a Háború és béke két különböző kiadása épp azért ugyanaz a regény, mivel az egyik ugyanazokhoz a személyekhez, tárgyakhoz, eseményekhez ugyanazokat a tulajdonságokat rendeli, mint a másik.

Vegyünk példaként két nagyon egyszerű világot, amelyekben mindössze két egymást kizáró tulajdonság és két individuum létezik. Hogyan különböztethető meg egymástól az a világ, amelyben az egyik individuum rendelkezik a két egymást kizáró tulajdonság egyikével attól, amelyikben a másik rendelkezik vele? Ha a lehetséges világokat absztrakt reprezentációnak tekintjük, nagyon nehéz lesz a kérdésre választ adni. Ugyanez a probléma akkor is felmerül, ha sokkal több tulajdonságról és sokkal több individuumról van szó. (Az individuumok azonosságáról az egyes világokban később még részletesebben is esik szó.)

További kérdés, hogy az elmélet segítségével miként értelmezhetjük a lehetséges tulajdonságok fogalmát? Hiszen bár az elmélet elismeri, hogy a lehetséges objektumok az aktuális tulajdonságok bármelyikével jellemezhetők (természetesen addig, amíg azok nem mondanak ellent egymásnak), de csakis azokkal. Ugyan mi tünteti ki az aktuális világ tulajdonságait? Miért lenne lehetetlen, hogy egy lehetséges világban a tárgyak más tulajdonságokkal is rendelkezzenek, mint amilyenekkel a mi világunkban jellemezhetők? A kérdés fordítva is fölvethető. Ha egy másik világban kevesebb tulajdonság van, mint a mi világunkban, akkor ezek szerint onnan nézve a mi világunk nem is lehetséges? Ez a felfogás eleve kizárná a szimmetrikus elérhetőséget olyan világok esetében, amelyekben nem pontosan ugyanazok a tulajdonságok vannak. Semmi sem támasztja azonban alá, hogy egy ilyen lehetőséget valóban ki kellene zárnunk.[84]

Helyesebb tehát azzal a feltevéssel élni, hogy vannak olyan tulajdonságok, amelyek nem léteznek az aktuális világban. Ekkor azonban a következő probléma merül fel: miként azonosíthatjuk ezeket a tulajdonságokat a tényállásokat kifejező propozíciók segítségével? Másképp fogalmazva: hogyan határozhatjuk meg, hogy melyek lesznek a maximálisan konzisztens propozíciók anélkül, hogy a lehetőségekre hivatkoznánk? Az aktuális világban vannak negatív töltésű részecskék és vannak pozitív töltésű részecskék. Vannak (teljes felszínükön) piros labdák és vannak (teljes felszínükön) sárga labdák. Ezek páronként is különböző aktuális tulajdonságok. Mégsem mondanánk, hogy egy részecske lehet pozitív meg negatív töltésű is, egy labda piros is meg sárga is. Nem minden tulajdonság kombinálható ugyanis minden más tulajdonsággal – vannak egymást kizáró tulajdonságok. Azt azonban, hogy milyen tulajdonság kombinálható milyen más tulajdonsággal, az fogja meghatározni, hogy mi lehetséges és mi nem. Tehát a lehetséges világok fogalmának elemzésekor a lehetőségekre kell hivatkoznunk, ami körben forgónak tűnik.

A lehetséges világ tehát nem elemezhető a tulajdonságok újrakombinálása segítségével. Ha ugyanis csak az aktuális tulajdonságokat kombináljuk, indokolatlanul szűkítjük a lehetőségek számát. Ha viszont megengedjük a lehetséges tulajdonságokat is, akkor a lehetséges világ fogalmára van szükségünk ahhoz, hogy megmagyarázzuk, mely tulajdonságok kombinálhatók egymással és melyek nem.

A lehetséges individuumokkal és tulajdonságokkal kapcsolatos probléma röviden a következőképp foglalható össze. Mint láttuk, ahhoz, hogy lehetséges világokként értelmezzük őket, fel kell tételeznünk, hogy a propozíciók rendszere egymástól jól megkülönböztethető, valamint ellentmondásmentes, konzisztens. Csakhogy a megkülönböztethetőség és a konzisztencia fogalma maga is modális fogalom. A kijelentések valamely rendszeréről akkor állíthatjuk, hogy konzisztens, ha van legalább egy olyan világ, amelyben valamennyi kijelentés egyszerre igaz. Mindebből pedig a modális realista szerint az következik, hogy a lehetséges világ fogalma metafizikailag alapvetőbb, mint a maximális és konzisztens propozíciók rendszere.

Legalábbis annak tekinthetjük, ha elismerjük, hogy a lehetséges világ fogalmát a konzisztencia fogalma nélkül is jól értjük. Ha Lewis a fejezet elején idézett mondatai helytállóak, akkor viszont miért is ne érthetnénk? Vajon az következik ebből, hogy azt is kénytelenek vagyunk elfogadni: létezik végtelenül sok olyan világ, amely nem áll egymással sem téridőbeli, sem pedig kauzális kapcsolatban? Ez ellen a legtöbben berzenkednénk. De talán van más lehetőség is a modalitások értelmezésére, amely nem követeli meg, hogy végtelen sok egymástól teljesen elszigetelt világ létezését feltételezzük.



[80] Lewis 1973, 83.

[81] Erre a fontos feltételre Stalnaker felhívja a figyelmet. Lásd jellemzését a lewisi realizmusról, Stalnaker 1987, 45.

[82] A Wittgenstein Tractatusából származó “Sachverhalt”, angol fordításban “state of affairs” kifejezést magyarítottam így. A modális aktualista szerint a tények csak az aktuális világ tényei. A tényállások viszont valami olyasmik, mint a tények az aktuális világban, csak éppen “nem állnak fenn”.

[83] Jeffrey 1983, 12.8. fejezet.

[84] Armstrong válasza e nehézségre az, hogy a lehetséges tulajdonságok csak olyan strukturált tulajdonságok lehetnek, amelyek elemei léteznek az aktuális világban. De ez a válasz aligha fogadható el. Miért ne lehetne valami pontosan 210 kg tömegű, még akkor is, ha nincs ilyen súlyú tárgy az aktuális világban?