Ugrás a tartalomhoz

Modern metafizika

Huoranszki Ferenc

Osiris Kiadó

8. Természetes tulajdonságok és okság

8. Természetes tulajdonságok és okság

A természetes tulajdonságok problémája az okság és a természeti törvények fogalmához kapcsolódik. Talán a természetes tulajdonságok problémáján keresztül érzékeltethetjük a legjobban, mi motiválja a lehetséges világok melletti realista elkötelezettséget. Ezért érdemes e kérdéssel részletesebben is foglalkoznunk. A kauzalitás és a természeti törvények kapcsán már láthattuk, hogy ezek elemzése megköveteli a tulajdonságok egy sajátos csoportosítását. Az oksági relációk elemzése során döntő szerepe van annak, milyen tulajdonságok segítségével írunk le egy bizonyos eseményt. Ez már sejteni engedi, hogy a tulajdonságokat két csoportra oszthatjuk: azokra, amelyek az események oksági magyarázatában szerepet játszanak, tehát a kauzálisan hatékony tulajdonságokra, és a többi tulajdonságra.

A realista törvényfelfogás képviselői azt feltételezték, hogy a kauzálisan hatékony tulajdonságok univerzálékra utalnak. Láttuk azonban, hogy ennek a megközelítésnek milyen nehézségekkel kell szembenéznie. Hogyan viszonyulnak az univerzálék a partikuláris dolgokhoz és eseményekhez? Hogyan azonosítható az a feltételezett viszony, amely az ily módon értelmezett univerzálék közt fennáll? A kérdések sora tovább bővíthető. Mi a helyzet például a többi (a természeti törvényekben nem szereplő) tulajdonsággal? Azok vajon nem utalnak semmire? És ha azok is utalnak valamire, akkor vajon miért nem univerzálékra utalnak? Ha viszont arra utalnak, akkor hogyan különböztethetjük meg azokat a tulajdonságokat, amelyek a kauzalitás és a természeti törvények szempontjából relevánsak azoktól, amelyek nem? E kérdések megválaszolása további nehézséget jelent azok számára, akik a kauzalitás és a természeti törvények fogalmát az univerzálék bevezetésével kívánják értelmezni. Talán közelebb kerülünk a megoldáshoz, ha ahelyett, hogy az univerzálékra hivatkoznánk, a különbségeket a modalitás segítségével kíséreljük meg elemezni.

Mint láttuk, David Lewis elképzelése szerint a kauzalitás a tényellentétes kijelentések fogalma segítségével értelmezhető. Ehhez azonban szükség van arra, hogy meg tudjuk mondani, mi tesz egy tényellentétes kijelentést igazzá. A Lewis-féle elemzés szerint a kontrafaktuálisokat az teszi igazzá, hogy abban (vagy azokban) a legközelebbi lehetséges világban (vagy világokban), amelyben (vagy amelyekben) a tényellentétes állítás előtagja fennáll, az utótag is fennáll. De mit jelent pontosan az, hogy “legközelebbi világ(ok)”?

Lewis szerint a világok közelsége a hasonlóság segítségével elemezhető. Az a világ van a legközelebb az aktuális világhoz, amelyik a legjobban hasonlít rá. Nyilvánvaló, hogy bár a hasonlóság fogalmát a matematikában, pontosabban a geometriában is alkalmazzuk, a Lewis által megkövetelt hasonlóság elemzéséhez nem lesznek elegek a matematikai fogalmak. A hasonlóság azon fogalma, amelyre a kauzális relációkat kifejező tényellentétes állítások elemzése során szükségünk van, nem fejezhető ki a matematikai értelemben vett hasonlósági reláció segítségével.

A dolgok természetesen rendkívül sokféle módon lehetnek hasonlatosak egymáshoz. Ezt már láttuk a kauzalitás hume-i fogalma kapcsán, amikor is éppen ez jelentette az egyik legfontosabb problémát: miként választhatjuk ki azokat a szempontokat, pontosabban a tárgyak és események azon tulajdonságait, amelyek relevánsak lesznek a kauzális reláció szempontjából? Azt is láttuk, hogy miután ennek a kérdésnek a megválaszolása nélkül nem adhatunk megfelelő beszámolót az oksági viszonyról, az okság problémája elválaszthatatlan a tulajdonságok elemzésétől. A tényellentétes kijelentések lehetséges világok segítségével történő elemzése mármost lehetővé teszi, hogy kiválasszuk egy esemény végtelenül sok lehetséges leírása közül azokat, amelyek az esemény kauzálisan hatékony tulajdonságaira utalnak. Ez az elemzés azonban csak akkor lesz elfogadható, ha meg tudjuk mutatni, mi teszi igazzá a kauzális kapcsolatot kifejező tényellentétes kifejezéseket.

Lewis (szemben Hume-mal) az oksággal kapcsolatban realista nézetet képvisel: úgy véli, hogy a kauzális relációkat kifejező állításokat a tények teszik igazzá. Az oksági relációkat kifejező állítások igazságfeltételei kapcsán viszont a tényellentétes kijelentésekre hivatkozik. De miért függne egy tény igazsága egy tényellentétes kijelentés igazságától? Nem éppen fordított a viszony? Nem csak az aktuális tények határozzák meg, hogy mi mivel áll kauzális kapcsolatban? Nem feltétlenül: ha létezésük szempontjából nincs köztük különbség, ha tehát vannak olyan tények, amelyek nem az aktuális, hanem egy (vagy több) lehetséges világban állnak fenn, akkor eltűnik az ellentmondás; akkor ezek éppúgy hozzájárulhatnak az oksági állítások igazságának eldöntéséhez, mint az aktuális tények. A kontrafaktuális állítás azért teszi igazzá az aktuális kauzális kapcsolatra vonatkozó állítást, mert csak bizonyos világokban igaz. Másképp fogalmazva: a lehetséges világok közti viszonyok magyarázzák, miért okai egyes események más eseményeknek.

Az érdekes szempont mármost, mint a kauzalitás kapcsán már említettük, a következő: azt, hogy mely világokban lesz az aktuális világban tényellentétes állítás igaz, részben a természeti törvények határozzák meg. Minden tényellentétes kijelentés számos különböző módon értelmezhető, és így számos különböző módon tehető igazzá. Az, hogy

A ciános kávé okozta a nagynéni halálát

a javasolt elemzés szerint csak akkor igaz, ha igaz a következő tényellentétes állítás:

Ha nem ivott volna a ciános kávéból, nem halt volna meg.

Ez utóbbi állítást viszont az teszi igazzá, hogy a legközelebbi lehetséges világban, ahol az illető nem ivott a kávéból, még él. (Ez a Lewis-féle elmélet kissé leegyszerűsített megfogalmazása. Lehetséges, hogy valaki egy másik világban is éljen? Lewis szerint a válasz: nem. Ezzel a kérdéssel az azonosság kapcsán részletesebben foglalkozunk majd. Egyelőre az egyszerűség kedvéért tegyük föl, hogy valamilyen értelemben lehetséges.)

Nem kizárt azonban, hogy a tényellentétes állítás hamis. A nagynéni talán olyannyira érzékeny a koffeinra, hogy akkor is meghalt volna a kávé elfogyasztása után, ha abban nincs cián. Másrészt a biológia törvényei is lehetnek olyanok, hogy a ciános kávé az adott világban a legtáplálóbb és legegészségesebb italok közé tartozzék. Ha az ezekben a világokban fennálló tényeket tekintenénk relevánsnak a tényellentétes állítás elemzése során, kontrafaktuális állításunk hamis lenne. De nem ezek a világok lesznek a relevánsak, mivel ezek a világok “távolabb vannak”, s ezért “kevésbé hasonlítanak” az aktuális világra, mint azok, amelyekben az első mondat által kifejezett eseményt a második által kifejezett esemény követi. A kauzális állítás igazságfeltételeinek meghatározása során tehát azok a világok relevánsak, amelyekben a természet törvényei azonosak az aktuális világ törvényeivel (vagy azokhoz a leginkább hasonlók).

A kauzalitás és a természeti törvények problémája mármost azért függ össze a tulajdonságok problémájával, mert azokat a tulajdonságokat fogjuk természetes tulajdonságoknak tekinteni, amelyek a természeti törvényekben szerepelnek és ezért okságilag relevánsak. Tegyük föl, hogy a nagynéni halálát valóban egy ciános, tejszínes feketekávé okozta. Ha a lötty, amit a nagynéni megivott, egy másik világban nem fekete (nem tartozik a fekete dolgok osztályába), és nem tejszínes (mondjuk az adott világban nincsenek tehenek), de ciános, akkor is halált (pontosabban egy hozzánk hasonló biológiai felépítésű lény halálát) okozza. Ha az adott világban csak fekete és tejszínes, de nem ciános, akkor ártalmatlan (vagyis nem váltja ki a vizsgált kérdés szempontjából releváns kauzális hatást).

Mindezen megfontolásoknak fontos következményei vannak a modalitások, illetve a lehetséges világok értelmezésére nézve. A de re és de dicto modalitások megkülönböztetése, valamint a tulajdonságok osztályok segítségével történő elemzése megköveteli, hogy feltételezzük a lehetséges individuumokat. A kauzalitás és a természeti törvények elemzésekor a tulajdonságokat a lehetséges világok segítségével csoportosíthatjuk. Mindez Lewis szerint a lehetséges világok egy, a puszta matematikai modellnél erősebb fogalmát követeli meg. A természeti törvények és az oksági relációk csak a lehetséges világokban “található” individuumok és tulajdonságok segítségével értelmezhetők. De vajon következik-e ebből, hogy a lehetséges világok, bennük a lehetséges individuumokkal és tulajdonságokkal valóban léteznek is? És ha valóban megköveteli, vajon hogyan értelmezhetjük a lehetséges világok létezését?