Ugrás a tartalomhoz

Modern metafizika

Huoranszki Ferenc

Osiris Kiadó

5. Kauzalitás és tényellentétes kijelentések

5. Kauzalitás és tényellentétes kijelentések

Mint láttuk, számos, az oksággal kapcsolatos modern probléma és elmélet elsődleges forrása Hume filozófiája. A regularitás-elmélet különböző változatai egészen bizonyosan Hume okság-felfogásának örökösei. Hume azonban a Tanulmány az emberi értelemről című művében egy helyen a következő zavarba ejtő megjegyzést teszi:

... az okot olyan dologként határozhatjuk meg, amelyet egy másik követ, éspedig olyképpen, hogy az elsőhöz hasonló összes dolgot a másodikhoz hasonló dolgok követik. Vagy másképp fogalmazva: éspedig olyképpen, hogy ha az első nem lett volna, a második sose létezhetett volna.[57]

A fenti idézetben Hume második mondata a tényellentétes, vagy kontrafaktuális kijelentésekre utal. Egy tényellentétes kifejezés tartalma arra vonatkozik, hogy mi következne abból, ha fennállna egy olyan tény, amely valójában nem áll fenn. Tegyük fel például, hogy igaz:

Lujza sok pálinkát ivott, ezért berúgott.

A tényellentétes állítás a következőt mondja:

Ha nem ivott volna sok pálinkát, nem rúgott volna be.

Mi a zavaró mármost Hume állításában? Az, hogy úgy tűnik, az oksági reláció tényellentétes kijelentések segítségével történő elemzését tulajdonképpen a regularitás-elmélet átfogalmazásának tekinti. Pedig nyilvánvaló módon nem az. A tényellentétes állítások igazak lehetnek anélkül is, hogy feltételeznénk: hasonló eseményeket mindig más, egymáshoz ugyancsak hasonló események követnek. Kétségtelen, hogy sok pálinka elfogyasztását általában a berúgás szokta követni. De számos olyan, például történeti, kontrafaktuális kijelentés létezik, amelyek elemzése nem feltételezi, és nem is teszi értelmessé a hasonlóságra vagy a szabályszerű ismétlődésre történő hivatkozást. Például igaz lehet az, hogy

Ha nem dobták volna le az atombombát, a második világháború tovább tartott volna.

Hogy azonban az állítást igaznak tartjuk-e vagy sem, az nem attól függ, feltételezzük-e: az atombomba-ledobásokat háború-rövidülések követik. Egyáltalán, hogyan figyelhetnénk meg olyasmit, mint a “háború-rövidülés”? Egy háború nem úgy rövidül, ahogyan mondjuk egy fémrúd. Megfigyelhetjük, hogy a fém rudak általában rövidülnek, mikor lehűlnek. Ebben az esetben értelmes hasonlóságról és ismétlődésről beszélni. De egyedi (“történeti”) események tartamára vonatkozóan értelmetlen.

A tényellentétes kijelentésekre történő hivatkozás tehát nem tekinthető a regularitás-elmélet egyszerű átfogalmazásának. Helyesebb azt mondani, hogy az okság alternatív értelmezésének kiindulópontja. Legalábbis ezt javasolja David Lewis, aki a tényellentétes kijelentések segítségével magyarázza az oksági kapcsolatot.[58] Az elmélet lényege röviden összefoglalható.

Δ Egy esemény akkor oka egy másik eseménynek, ha igaz róluk a következő állítás: Ha az első esemény nem következne be, a második sem következne be.

Ez persze valóban csak az elmélet “lényege” vagy “magja”, s nem az elmélet maga. Számos olyan kérdés van ugyanis, amelyet meg kell válaszolni ahhoz, hogy az elmélet kielégítő beszámolót adhasson az oksági kapcsolatokról. Ezek közül néhány a kontrafaktuális és a kauzális állítások logikájával, illetve a kettő közti különbségekkel kapcsolatos. Ezzel a kérdéssel most nem foglalkozunk.[59] A kauzalitás és a kontrafaktuálisok kapcsolata azonban jó néhány érdekes metafizikai problémát is felvet. A következőkben ezek közül említünk meg néhányat.

Az első, elég kézenfekvő ellenvetés, hogy sok olyan tényellentétes állítás van, amelynek igazsága nem kauzális kapcsolaton alapul. Ízelítőül néhány:

Ha tegnap nem lett volna kedd, ma nem lenne szerda

Ha nem 1961-ben születtem volna, most nem 39 éves volnék

Ha lányának nem született volna gyermeke, nem lenne most nagypapa

Ha nem parkolt volna a járdán, nem követett volna el szabálysértést.

Az, hogy tegnap kedd volt, nem okozta azt, hogy ma szerda van. Az, hogy 1961-ben születtem, nem oka annak, hogy 2000-ben hány éves vagyok. A tilosban parkolás sem oka a szabálysértésnek, mint ahogy egy gyermek születése sem lesz oka annak, hogy valaki nagyapa lesz. Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, milyen tényellentétes kijelentésekre alapozhatók az oksági kapcsolatok, mindenekelőtt tisztázni kell, mi különbözteti meg a fenti kontrafaktuálisokat a kauzális kapcsolatokat kifejező tényellentétes állításoktól.

Talán úgy válaszolhatjuk meg ezt a kérdést, ha felidézzük az oksági kapcsolatok egyik, már Hume által is említetett (de nem mindenki által elfogadott) kritériumát.[60] A kritérium szerint csak olyan események állhatnak egymással kauzális kapcsolatban, amelyek egymástól függetlenül is fennállhatnak – tehát nem állnak egymással fogalmi (vagy logikai) kapcsolatban. Világos, hogy az első két tényellentétes kifejezés azért igaz, mert a két állítás között logikai, illetve matematikai kapcsolat áll fönn. A “kedd” és a “szerda” szavak jelentéséből következik ugyanis, hogy ma nem lehetne szerda, ha tegnap nem lett volna kedd. A második kijelentés pedig egy matematikai igazságon alapszik. A harmadik esetében, bár ez kevésbé szembetűnő, szintén fogalmi kapcsolatot kell feltételeznünk. A furcsa ebben az esetben az, hogy itt látszólag két jól elkülöníthető esemény áll egymással logikai kapcsolatban: az egyik egy gyermek születése, másik egy felnőtt férfi nagyapává válása. De miért is ne lehetnének olyan események, amelyek bár különböző helyen és különböző személyekkel vagy tárgyakkal történnek, logikailag mégsem függetlenek egymástól? Hiszen (hogy Hume saját kritériumát használjuk) nyilvánvalóan elképzelhetetlen, hogy valaki lányának gyermeke szülessék, és az illető mégse legyen nagyapa. Ezért el kell fogadnunk, hogy a két esemény között fogalmi kapcsolat állhat fenn.

A negyedik példa értelmezése azonban már kissé bonyolultabb. Miért lenne fogalmi kapcsolat a “járdán parkolás” és a “szabálysértés” között? Hiszen minden további nélkül el lehet képzelni, hogy valaki a járdán parkoljon, mégse kövessen el szabálysértést. A megoldás a következő lenne: a járdán parkolás és a szabálysértés azért nem lehetnek egymással oksági kapcsolatban, mert valójában nem két különböző esemény kapcsolatáról állítanak valamit. Az adott esetben “a szabálysértés elkövetése” és a “a járdán parkolás” ugyanannak az eseménynek két különböző leírása. Mivel pedig semmilyen esemény sem lehet önmagának oka, a járdán parkolás sem lehet a szabálysértés oka.

Ez a megoldás persze feltételezi, hogy a leírásuktól függetlenül tudjuk, mely események különböznek egymástól. (Hiszen ezért állíthatjuk, hogy a két leírás valójában ugyanarra az eseményre utal.) Mint láttuk, az egyik leggyakrabban használt (bár nem mindenki által elfogadott) kritérium az események megkülönböztetésére a tér és idő koordináták megadása. Eszerint azok az események különböznek egymástól, amelyek máshol és/vagy más időben történnek. Ennek alapján természetesen a járdán-parkolás és a szabálysértés elkövetése nem tekinthető két különböző eseménynek. Ezért nem is állhatnak egymással oksági kapcsolatban. A tér és időkoordinátákra történő hivatkozás, mint az események elkülönítésének kritériuma, azonban nem működik mindig hibátlanul. Tekintsük például a következő tényellentétes kijelentést:

Ha nem lett volna tervutasításos rendszer, nem ment volna tönkre a magyar gazdaság.

Fogadjuk el, hogy a kijelentés igaz. Tételezzük fel továbbá, ami eléggé nyilvánvaló, hogy oksági kapcsolatot fejez ki: a tervutasításos rendszer okozta a gazdaság tönkremenetelét. De a gazdaság ugyanott és ugyanakkor ment tönkre, mint ahol, és amikor a tervutasításos rendszer működött. A tervutasítások nem előzték meg mindazt, ami a gazdaságban történt: részei voltak annak. Akkor vajon független-e egymástól a két esemény? Ha függetlenek egymástól, akkor nem igaz, hogy az eseményeket a hely és az idő segítségével különböztetjük meg. Ha viszont nem függetlenek, akkor nem igaz, hogy csak független események között állhat fenn oksági kapcsolat. Úgy tűnik, valamelyik feltevést el kell vetnünk.

Létezik azonban egy megoldás, amivel talán sikerül kilábalni a dilemmából. Mint fentebb említettük, vannak egyszerű, és vannak összetett események. Egy vaku villanása egyszerű esemény. Egy háború összetett esemény. Akárcsak a tervutasításos rendszer működése vagy egy gazdaság tönkremenetele. Miután az összetett események egyszerű eseményekből állnak, elképzelhető, hogy amikor azt feltételezzük, hogy a tervutasításos rendszer tette tönkre a gazdaságot, akkor valójában nem két esemény, hanem események két olyan csoportja között állapítunk meg kauzális kapcsolatot, amelyeknek minden eleme különböző helyen és/vagy időben történik.

Ahhoz, hogy ez a megoldás elfogadható legyen, még elég sokat kell finomítani rajta. Tegyük föl azonban, hogy a függetlenség fogalma segítségével valahogyan sikerül meghatározni, melyek azok az események, amelyek kauzális kapcsolatban állhatnak egymással, és így azt is sikerül tisztázni, melyek azok a kontrafaktuális állítások, amelyek igazsága a kauzális kapcsolatokat magyarázza. Hátra van még azonban legalább két fontos kérdés megválaszolása. Az egyik, hogy vajon mi teszi ezeket a tényellentétes kijelentéseket igazzá. A másik, hogy vajon valóban nem állhat-e fönn oksági kapcsolat egyetlen olyan esetben sem, amikor a megfelelő tényellentétes kijelentés hamis.

Az első kérdésre adott választ most csak vázolhatjuk. A következő fejezetben még visszatérünk rá. Az elmélet lényege a következő. Nevezzük a valójában megtörtént események összességét aktuális világnak. Minden olyan világ, amelyben valamilyen, az aktuális világban megtörtént esemény nem történik meg, vagy valamilyen, az aktuális világban meg nem történt esemény megtörténik, egy lehetséges világ.

David Lewis (az elmélet kidolgozója) szerint mármost egy tényellentétes állítás igazsága a következőképp értelmezhető. Vizsgáljuk meg azokat a lehetséges világokat, amelyekben a feltételes tényellentétes állítás első tagmondata igaz. Ha a hozzánk “legközelebbi” ilyen világban (vagy világokban[61]) a tényellentétes állítás utótagja is igaz, akkor a tényellentétes állítás maga is igaz lesz.

Egy példa talán segít a megértésben. Tekintsük a következő két állítást:

Ha nem ivott volna annyi alkoholt, most nem lenne részeg

Ha nem ivott volna annyi alkoholt, most helyből öt méter magasra tudna ugrani.

Az első állításról azt gondoljuk, hogy igaz, a másikról azt, hogy hamis. De miért? Azért, mert az a világ, amelyben az illető nem ivott alkoholt és ezért nem is részeg, közelebb van a tényleges világhoz, mint az, amelyben nem ivott alkoholt, és mégis részeg. Ami viszont a második állítást illeti, az a világ, amelyikben az illető nem ivott alkoholt, mégsem tud helyből öt métert ugrani, közelebb van a tényleges világhoz, mint az, amelyben nem fogyasztott alkoholt és helyből öt méter magasra tud ugrani. Ezért mondhatjuk azt, hogy az első tényellentétes állítás igaz, a második viszont hamis.

Ahhoz természetesen, hogy a tényellentétes állítások igazságáról adott fenti beszámoló elfogadható legyen, számos kérdést kell még megválaszolni. Hogyan értelmezhető az, hogy mi a tényleges világ és mi a lehetséges? És mit jelent az, hogy az egyik világ “közelebb van” a másikhoz? Ezeket a kérdéseket majd a modalitás metafizikája kapcsán tárgyaljuk. A közelség fogalmáról azonban már most is mondanunk kell valamit, ha meg akarjuk érteni, hogyan függ össze kauzalitás és a tényellentétes állítások igazsága. Lewis szerint annak eldöntése során, hogy mely világ van közelebb az aktuális világhoz  a következő két szempontot kell tekintetbe vennünk:

Először is, hogy a tények a vizsgált világban minél kevésbé térjenek el a mi világunk tényeitől, vagy másképp fogalmazva, hogy a világ minél szélesebb “régióiban” a tények szerkezete feleljen meg az aktuális világ tényeinek. Ha például azt a kérdést vizsgáljuk, igaz-e, hogy tovább tartott volna a második világháború, ha nem dobják le az atombombát, akkor az a világ, amelyben az atombomba ledobásáig a második világháború minden eseménye megfelel annak, ami az aktuális világban történt, közelebb van a mi világunkhoz, mint az a világ, amelyben mondjuk Japán egy évvel később lép hadba, vagy amelyben Japán államformája köztársaság és nem császárság.

Az oksági kontrafaktuálisok esetében azonban kitüntetett szerepe van egy másik megfontolásnak: annál közelebb van egy világ a mi világunkhoz, minél kevésbé sérülnek benne a (tényleges világ által meghatározott) természeti törvények. A példánkban említett két tényellentétes állítás közül például azért tartanánk az elsőt igaznak, mert kevésbé sérülnek a természeti törvények, ha az, aki nem iszik alkoholt, nem részeg, mint abban az esetben, amikor ha nem iszik, akkor is részeg. A másodikat viszont azért tartanánk hamisnak, mert azt gondoljuk, sérülnének a természeti törvények, ha a puszta absztinencia képessé tenne valakit arra, hogy helyből öt méter magasra ugorjon. A természeti törvényeknek tehát döntő szerepük lesz az oksági kontrafaktuálisok igazságának eldöntésekor. Ezért, bár Lewis okságról adott beszámolója kétségtelenül nem a regularitás elmélet egy változata, hanem annak egy alternatívája, mégis, akárcsak a korábban vizsgált elméletek, az okság elemzésében kitüntetett szerepet tulajdonít a természeti törvényeknek.

Az okság Lewis-féle elemzése tehát azt állítja, hogy bizonyos tényellentétes állítások igazsága az oksági kapcsolat tulajdonításának szükséges és elégséges feltétele. De vajon valóban az-e? Nem lehetséges-e, hogy oksági viszony álljon fönn abban az esetben is, amikor a tényellentétes állítás hamis? S nem lehetséges, hogy ne álljon fönn oksági viszony, amikor a tényellentétes állítás igaz? Érdemes két olyan esetet megvizsgálnunk, amikor úgy tűnik, a tényellentétes állítás igazsága nem elégséges, illetve amikor nem szükséges az oksági kapcsolat fennállásához. Az egyik a közös okok, és az epifenomének problémája. A másik az oksági túldetermináltság, illetve oksági megelőzés esetei. (Érdemes megjegyezni, hogy ezek a jelenségek nemcsak a kontrafaktuális elemzés, hanem az okság feltételekkel történő elemzése számára is problémát jelentenek. Hogy miért, az gondolom, a példákból nyilvánvalóvá válik majd.)

Valaki bárányhimlős lesz. Először megjelennek a testén a jellegzetes kiütések, majd felmegy a láza. Ha nem lettek volna a testén a kiütések, a magas láz sem következett volna be. De nyilván nem a kiütések okozták a lázat. A kiütés csupán a betegség tünete, kísérőjelensége. Görög eredetű szóval: csupán epifenomenon. Vagy másképp fogalmazva, a kiütésnek és a láznak közös oka kell legyen: a baktériumfertőzés. Ebben az esetben azt mondanánk, a tényellentétes kijelentés igaz. Ha nem lett volna a kiütés, nem lett volna láz sem. De nem áll fenn oksági viszony a kiütés és a láz közt. Ezért a tényellentétes kijelentések igazsága nem elégséges feltétele az okságnak.

Megölni valakit annyit tesz, mint szándékosan az illető halálát okozni. Julius Caesar halálát például számos tőrdöfés okozta. Ezek közül egy volt Brutus döfése. De sok más olyan döfés is érte Caesart, amely halálos volt. Ha Brutus és valaki más egyszerre adta a halálos döfést, akkor azt mondjuk, hogy Caesar halála kauzálisan túldeterminált. Ezért az a tényellentétes állítás, hogy ha Brutus nem döfte volna le, Caesar tovább élt volna, nem igaz. De Brutus döfése mégis (az egyik) oka volt Caesar halálának. Tegyük föl most, hogy Brutus egy kicsit előbb döfött Caesarba tőrt, mint a társa. De ha társa azt látja, hogy Brutus nem emeli a tőrt, akkor Caesarhoz közelebb állván, ő döfött volna ugyanabban a pillanatban, amikor valójában Brutus döfött. Ebben az esetben kauzális megelőzésről beszélünk. Brutus döfése, és csak az, okozta Caesar halálát. De nem igaz, hogy ha Brutus nem döfött volna, Caesar tovább élt volna, hiszen ha ő nem teszi, társa ugyanabban a pillanatban ledöfte volna. Vagyis a tényellentétes kijelentés igazsága nem szükséges feltétele az oksági kapcsolatnak.

Ezek a problémák nem megválaszolhatatlanok. Lewis például azt állítja, hogy a kísérőjelenségek esetében a kontrafaktuális egyszerűen hamis. A második esetben pedig azt állíthatjuk, hogy valójában a döfések nem közvetlenül okozták Caesar halálát, hanem egy kauzális lánc révén, ahol a lánc minden egyes tagjára igazak lesznek a tényellentétes kijelentések. Ezeket a megoldási javaslatokat most nem tárgyaljuk. Mindössze a következőt kell megjegyeznünk. A fentebb vizsgált esetekben mindig abból indulunk ki, hogy már a tényellentétes kijelentések vizsgálata előtt tudjuk, milyen események között áll fenn a kauzális reláció. Ha a tényellentétes kijelentés nem fejezi ki megfelelően a relációt, nem azt fogjuk mondani, hogy valójában nincs is oksági kapcsolat, hanem fordítva, vagy tagadjuk egy intuitíve igaznak tűnő tényellentétes kijelentés igazságát, vagy úgy fogalmazzuk újra a vizsgált esetet, hogy a tényellentétes kifejezések valamiképp mégis igazzá tegyék az oksági kapcsolatra vonatkozó állítást. Mindez, ha persze nem is bizonyítja, de legalábbis erősen valószínűsíti, hogy nem a tényellentétes állítások igazságán alapul a kauzális viszonyokra vonatkozó állításaink igazsága, hanem épp fordítva, azért fogadjuk el bizonyos tényellentétes állítások igazságát, mert feltételezzük, hogy az oksági kapcsolat fennáll. S ha ez így van, akkor nem a tényellentétes állítások igazsága magyarázza a kauzalitást, hanem épp fordítva, a kauzális kapcsolatok magyarázzák, hogy miért tartunk bizonyos tényellentétes kijelentéseket igaznak.



[57] Hume 1973, 117.

[58] Lewis: Causation, in Lewis 1986, 159–172.

[59] Egy fontos különbség például, hogy a kauzális reláció tranzitív, a kontrafaktuális függés viszont nem az. Ha ugyanis A oka B-nek, és B oka C-nek, akkor A oka C-nek is. Az azonban nem áll minden esetben, hogy ha B nem lenne A nélkül, és C nem lenne B nélkül, akkor C A nélkül sem lenne.

[60] Davidson például nem fogadja el ezt a feltételt.

[61] Egyes értelmezések megkövetelik, hogy csak egy ilyen világ legyen, de Lewis szerint nem kell kikötnünk az unicitást.