MAGYARORSZÁG VIRÁGOS NÖVÉNYEI
Takács Zoltán (2006)
Hallgatói Információs Központ
XXI. osztály: Egylakiak. Monoecia.

XXI. osztály: Egylakiak. Monoecia.

A virágban vagy csak porzó, vagy csak termő van; a porzós és a termős virág egyazon növényen, de más-más helyen van.

1. rend: Egyporzósak. Monandria.

A porzós virágban csak egy porzó van, a mely szabad.

A) Lágyszárú növények. Testökben tejnedvvel.

Napraforgó fűtej.

Euphorbia helioscopia L. – (Éklevelű kutyatej. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Egyéves. 10–30 cm. Szára rendesen egyszerű, esetleg tövétől ágas. Levelei visszástojásalakúak, csúcsukon fűrészesek. Ernyős virágzata ötágú; minden ág a végén egy-kétszer villaszerűen ágas. Az ágak végén álló csészeszerű virágzat (a cyathium) burkát szegélyező mirigyei (mézfejtői) sziromneműek; keresztben kerülékesek. Termése sima. Terem mívelt talajon, tarlókon, útak, árkok szélén az egész országban. 6–10.

Napraforgó fűtej.

Színeváltó fűtej.

Euphorbia polychroma Kern. – (Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Évelő. 10–50 cm. Az egész növény szöszös. Szárának tövét pirosas pikkelyek fedik. Levelei hoszszúkás-kerülékesek. Virágzata sárga; tokocskái piros, gyakran görbe fonalszerű bibircsekkel vannak megrakva. Terméses korában rendszerint az egész növény megveresedik. Terem erdők, gyepük szélén az egész ország hegyvidékén. 4–7.

Czötkény fűtej.

Euphorbia palustris L. – (Tavi fűtej, szattyingkóró, szettyin, tejeskóró. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Évelő. 75–160 cm. Vaskos szára csöves és levelestűl kopasz. Levelei nyeletlenek, széles-lándsásak, aprón fűrészesek. Virágzata sokágú. Gallérlevelei kerülékesek, tőbe keskenyedők; a virágzati burok mirigyei keresztbe kerülékesek. Tokja aprón bibircses. Terem vízerek mentén, folyók holt ágai szélén az Alföldön helyenként seregesen, egyebütt szórványosan. 5–7.

Fényes fűtej.

Euphorbia lucida W. et K. – (Czötkin. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Évelő. 60–140 cm. Az előbbihez hasonló, de mirigyei félholdalakúak, termései kopaszok, kiemelkedő pontokkal. Terem ugyanazon helyeken mint előbbi, és helyenként, pl. a Tisza mentén, még gyakoribb annál, 5–7.

Pusztai fűtej.

Euphorbia Gerardiana Jacq. – (Gerardfüve, parti kutyatej. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Évelő. 10–50 cm. Töve sokágú, bokros. Keskenylándsás levelei sűrűn állanak, kopaszok, szürkék és épszélűek. Gallérlevelei tojásdadok, kihegyezettek. Murvái széles tojásalakúak – háromszögűek; mirigyei rendesen kerülékesek, ritkán félholdalakúak. Terem hazánk pusztáin, kivált homokos partokon; szikár napos dombokon. Az északi hegyvidéken nem tenyészik. 5–10.

Baraczklevelű fűtej.

Euphorbia amygdaloides L. – (Mandola kutyatej, kígyófű. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Évelő. 15–80 cm. Szára tövén lecsepült, rendesen rozsdásszínű szőrrel. Töve felé sűrűbben álló levelei lapiczkásak; gallérlevélkéi kiterülők, összenőttek; mirigyei kétszarvúak, többnyire pirosak. Toktermése mélybarázdájú, sima. Terem erdőkben, gyepükben az egész ország hegyvidékén. 3–6.

Farkas fűtej.

Euphorbia Cyparissias L. – (Ebtej, farkasfű, farkastej, kutyatej, szamártej, kutyatejke, tejesfű. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – 57. t. 3. k. Évelő. 10–35 cm. Levelei, főleg a meddő hajtásokon, igen sűrűn állanak; keskenyszálasak. Ernyője sokágú; ágai ismételten kétágú sugarakkal. Virágzata félgömbös; sárga. Mirigyei félholdalakúak. Toktermése szemcsés. Terem szikár legelőkön, parlagokon, útak szélén az egész országban. Legelőkön helyenként egymaga borít nagy területeket. 4–6, 8–10.

Kis-sár fűtej.

Euphorbia Esula L. – (Apró sármag, hasindítófű, kis-sárfű, ugrógyökér. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – 57. t. 2. k. Évelő. 30–50 cm. Szára sűrűn leveles; levelei keskenylándsásak, hamvasak, tövük felé keskenyedők, csúcsukon fogasak. A virágzatok murvái vesealakúak, vagy keresztbe kerülékesek; mirigyei kétszarvúak, sárgák, vagy zöldek. Tokja szemcsés. Terem útak szélén, árkok mentén az egész országban. 5–7.

Magyar fűtej.

Euphorbia pannonica Host. – (Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Évelő. 15–50 cm. Levele bőrnemű, durva, kékesszürke, hosszúkás-kerülékes, lekerekített csúcsú, kis szálkahegygyel. Virágai sárgák; vesealakú mirigyeinek csücskei hasogatottak. Toktermése pelyhes, végre lekopaszodó, kissé pontozott. Terem legelőkön, szikár gyepen hazánk közép és déli részében; helyenként óriási mennyiségben, pl. Temes vármegye déli részében. 5–7.

Dudva fűtej.

Euphorbia Peplus L. – (Kereklevelű vagy kerti kutyatej. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Egyéves. 10–25 cm. Szára gyakran lecsepült és tövétől ágas. Rövidnyelű szárlevelei visszás-tojásalakúak, lekerekítettek. Ernyője 2–3-sugarú, ágai ismételten 2–3-ágúak. Mirigyei félhold alakúak. Tokrekeszei 2–2 (összesen 6) hártyás orommal. Terem szórványosan, főleg zöldséges kertekben az egész országban. 7–10.

Dudva fűtej.

Apró fűtej.

Euphorbia exigua L. – (Vézna kutyatej, szettyinfűtej. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Egyéves. 8–20 cm. Szára vékony, levelei keskenyek. Ernyője három (4–5) ágú, ismételten ágas. Murvái szives alapból keskeny-hosszúkásak, kihegyezettek; mirigye kétszarvú, sárga; magja rücskös. Termése sima. Terem tarlókon, vetés közt szórványosan az egész országban. 6–10.

Más honi fajok: E. agraria MB.angulata Jacq.,carniolica Jacq.,dulcis Jacq.,epithymoides L.,falcata L.,glareosa MB.(?),Lathyris L. (elvadulva), – mehadiensis Kit. (lingulata Heuff.), – Myrsinites L.,paradoxa Schur,Paralias L.,platyphylla L.,pseudolucida Schur,salicifolia Host.,Schurii Simk.,segetalis L.,stricta L.,verrucosa Lam.,villosa W. et K.,virgata W. et K.,Wulfenii Hoppe.

Apró fűtej.

B) Lágyszárú növények; tejnedv nélkül.

Tavaszi mocsárhúr.

Callitriche verna L. – (Lencsefű, csillaghúr, mocsári lencse, vízi csillagfű, merettyűhúr. – Term. r.: Mocsárhúrfélék. Callitrichaceae.) – Évelő. 5–25 cm. Vízben úszó vagy az iszapban kúszó növényke. Levelei váltakozók, kerülékesek, vagy visszás tojásalakúak. Felső levelei a víz színén csillagosan terülnek szét. Virágai többnyire magánosak a levelek hónaljában, csupaszok. Terem pocsolyákban, mocsarakban szórványosan az ország hegy- és dombvidékén. 4–10.

Más honi fajok: C. hamulata Kütz.,stagnalis Scop.,transsylvanica Schur.

Tavaszi mocsárhúr.

Foltos kontyvirág.

Arum maculatum L. – (Áron-gyökér, Áron szakálla. Áron-vessző, borjulábfű, borsos baraboly, kontyos fű, mocskos kontyvirág, német gyömbér, sülyfű. – Term. r.: Kontyvirágfélék. Araceae.) – 57. t. 4. k. Évelő. 10–40 cm. Tőkéje gumós. Levelei mind tőlevelek, hosszúnyelűek, dárdásak, nyilas vállal; gyakran barnafoltos. Szára a csúcsán hordja a fölfuvódott zöldes virágzati buroklevéllel takart torzsavirágzatot, mely buzogányalakú, csupasz, csúcsán barnásviolaszínű; a közepe tája porzós, alsó részében termő virágokkal; a virágok mind csupaszok és részben csökevényes porzókból vagy termőkből állanak. A magházakból fejlődnek a borsó nagyságú, skárlátpiros, sokmagvú bogyók. Terem árnyas erdőkben az egész országban. Mérges. 4–5.

Más honi fajok: A. alpinum Sch. et K., – italicum Mill.

Fogas vízhúr.

Zannichellia palustris L. – (Fogas galáz. – Term. r.: Békaszőlőfélék. Potamogetonaceae.) – Évelő. 10–40 cm. Kúszó és gyökerező, vagy a vízben úszó szára fonalszerű. Levelei keskenyek, egyerűek, élénkzöldek, 2–4 cm. hosszúak. Virágai zöldek. Termő virágjában 4 termő van; bibéjük korongalakú. Terem álló és lassan folyó vizekben nagyon szórványosan, de helyenként seregesen. 5–10.

Más honi fajok: Z. aculeata Schur,major Bönningh.,pedicellata Wahlbg.

Fogas vízhúr.

C) Fás növények tű- vagy pikkelylevelekkel.

a) A tűlevelek egyenként állnak.

Lúcz fenyő.

Picea excelsa (Poir) Lk. – (Bálvány fenyő, bemagos-, vagy magos jegenye, ezüst, fehér, nemes, tiszafa-jegenye, fürtös, keresztes, kosztos, szurkos fenyő; keresztes jegenyefenyő, vörös fenyő. – Pinus Abies L., Abies Picea Mill., Abies excelsa Poir, Picea vulgaris Lk. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – 58. t. 2. k. Fa. 50–60 m. Koronája kúpalakú; kérge vöröses szürke; az alsó ágak galyai rendesen lefüggők. Tűi rövidek, csaknem négyélűek, fényes zöldek, magánosak és köröskörül vannak elhelyezve az ágon. Toboza hengeres, 12–15 cm. hosszú, lecsüngő; érés után lehull a fáról. Tobozpikkelyei barnák, bőrneműek, odasimulók, végre lazán elállók és egyenletesen laposak, hegyük felé kevéssé keskenyedők. Magja őszszel érik, de csak a következő tavaszszal hull ki a tobozból. Ez a leggyakoribb fenyőnk. Minden magasabb hegyvidékünkön erdőt alkot és 2000 méter magasságra is felmegy. 5–6.

Kitünő épületfát szolgáltat. Papiros- és cellulose-gyártásra is használják.

Jegenye fenyő.

Abies alba Mill. – (Fehér, fekete, veres jegenye; fehércsíkú, gyantás, közönséges, lúcz, puha, sima, szemerke, szurkos vagy szurokfenyő. – Pinus Picea L., Abies excelsa Lk., A. pectinata DC., A. vulgaris Poir. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – 58. t. 3. k. Fa. 50–60 m. Koronája kúpalakú. Kérge fehéres, sima; ágai vízszintesen elállók. Levelei rövidek, szélesebbek mint a lúczfenyőé, fölül sötétzöldek, fonákukon két fehér csíkkal, hegyük kicsípett, két sorban, fésüsen állók. Toboza vaskos, hengeres, 12–15 cm. hosszú, fölfelé álló és erősen szurkos, tompahegyű; tobozpikkelyei egyenletesen laposak, lekerekített hegyűek; az első évben érik, és éréskor a tobozpikkelyek hullnak le elsőbben a fáról. Hazánk hegyvidékén helyenként erdőket képez, az előbbinél azonban sokkal ritkább. Parkokba, kertekbe is ültetik. 5–6.

Fája értékes. Régebben a strassburgi terpentint szolgáltatta.

b) A tűlevelek kettesével-ötösével állnak a törpe ágacskákon.

Erdei fenyő.

Pinus sylvestris L. – (Búrfa, búrfenyő, fáklyafenyő, fejér fenyő, gyántás fenyő, fenyőperesznye, mandulafenyő, répafenyő, topolyafa, tűlevelű fenyő, tündérfenyő, vad fenyő, völgyi fenyő. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – 58. t. 1. (a–b) k. Fa. 25–40 m. Törzsének átmérője 0·6–1 m. Kérge cserepes világosbarna; koronája kupolaszerű, terebélyes. 4–6 cm. hosszú tízi kettesével állnak törpe ágacskákon, félhengeresek, sötétzöldek és maradók. Virágai mind csupaszok. Porzós virágai kénszín-sárgák, az idei hajtások alján csoportosan állnak, barkaszerűek; termő virágai veresek, barnásak, 12–15 mm. hosszúak; az idei hajtások csúcsán rövid kocsányokon állnak majdnem gömbölyű virágzatban. Termése, a toboz a második év őszén érik, de csak a harmadik év április havában hullatja ki a magokat; pikkelyei akkor egészen fásak, hegyük vastag (czímeres). Erdőket alkot az északnyugati hegyvidéken. Erdősítenek vele egyebütt is, és lazább, homokos, kevésbbé termékeny talajban is megterem. 5.

Kitünő szerszám- és tüzelőfát szolgáltat. Szurkot, gyantát és terpentinolajat készítenek belőle.

Fekete fenyő.

Pinus nigra Arn. – (Sötét vagy vad fenyő. – Pinus austriaca Tratt., nigricans Host. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – Fa. 20–30 m. Ágainak kérge, sőt a törzse is sötétbarna. Tűlevelei szintén kettesével állanak, de még egyszer olyan hosszúak és még sötétebb zöldek mint az erdei fenyőé. Eleinte pirosló, később kénsárga porzós virágai és tobozai is nagyobbak, de különben hasonlók az előbbiéihez.

Gyakran ültetik ligetekbe, parkokba, erdőkbe is, kivált oly helyeken, hol az altalaj sziklás; homokon erdősítésre is használják. 5.

Törpe fenyő.

Pinus Pumilio Haenke. – (Futó, görbe, hasaló, henye, kárpáti fenyő, magyar balzsam, borostyán fenyő, kigyó fenyő. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – 2–10 m. Törzse és ágai legalább alsó részökben földönfekvők. Tűi párosával állanak, 2–5 cm. hosszúak és 6–8 évig maradnak a fán. Egyéves tobozai tojásalakúak, csaknem gömbösek, a leveleknél rövidebbek és érés kezdetén kékeshamvasak; tobozpikkelyei vastaghegyűek. Terem hazánk északi és keleti havasain, a fatenyészet határán övet alkotva. 6–7.

Védi az alatta fekvő területeket a hócsuszamlástól és kőomlástól. Megsebzett törzséből szivárog a »magyar balzsam.«

Bérczi fenyő.

Pinus Mughus Scop. – (Horvát fenyő, mugo fenyő. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – Fa. 5–10 m. Hasonlít a törpe fenyőhez, de toboza egy éves korában inkább kúpalakú, legalább olyan hosszú mint a levelek és sohasem hamvas. Hazánkban nem tenyészik, terem azonban Horvátország havasain. 5–7.

Bérczi fenyő.

Havasi fenyő.

Pinus Cembra L. – (Czembra-fenyő, czirbolyafenyő, dió-, gyeplős magvú, tátra-, tojásbarkájú fenyő. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – Fa. 25–35 m. A fiatal ágak kérge rozsdasárgán molyhos. Tűi ötösével állanak a törpe ágacskákon, hajlékonyak, majdnem háromélűek, sötétzöldek. Toboza kocsánytalan, tojásalakú, 5–8 cm. h. és 3–4 cm. sz.; csúcsán tompán lekerekített; tobozpikkelyei hegye alig vastagodott. Terem Árva vármegyétől a szepesbélai havasokig, a radnai havasokon, végre a Retyezát hegycsoporton és onnan keletre a déli határhegylánczon, de nem nagy számban. Pusztulófélben levő fánk. 6.

Szép fa, mely két ezer m. tengerfölötti magasságban még szépen díszlik és ez övben hazánk egyedüli törzszsel biró fája. Magja jóízű, ehető; a pásztornép magja kedveért is ledöntötte a fát. Illatos, szivós és vöröses fája faragásra és hegedűkészítésre becses.

Havasi fenyő.

Sima fenyő.

Pinus Strobus L. – (Árboczfenyő. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – Fa. 15–20 m. Sima kérge fényes. Ötösével álló tűi 10–15 cm. hosszúak, igen vékonyak, hajlékonyak és háromszögletűek, kevéssé kékesszürkék. Toboztermése hengeres; pikkelyei éréskor erősen szétnyilnak; vastagodók. Hazája Észak-Amerika; nálunk parkokba, kertekbe ültetik. 5–6.

c) A tűlevelek többesével állnak a törpe ágacskákon.

Vörös fenyő.

Larix decidua Mill. – (Európai czédrusfenyő, koriandrom, manna, német ostor, pacsirta, picsirke, rozmaring, varjú-fenyő, nyári zöld-, rozmaringfenyő, terpentin- v. vörösfa. – Pinus Larix L., Larix communis Lk., Larix europaea DC. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae – Fa. 30–35 m. Koronája kúpalakú; főágai elállók, mellékágai csüngenek. Kérge vaskos és repedezett. Levelei csomókban fejlődnek (10–20) apró ágacskákon; fűneműek, élénk zöldek; őszszel lehullók. Tojásalakú tobozai aprók, fölfelé állók; tobozpikkelyei vékonyak. Terem erdőkben, szórványosan a Kárpátokban. 4–5.

Vöröses fája igen értékes, kivált vizi építkezésekben nagyon ellenálló. A velenczei terpentint szolgáltatja.

Vörös fenyő.

d) A pikkely levelek keresztbe átellenesen állanak.

Közönséges tuja.

Thuja occidentalis L. – (Életfa, kerti czédrus. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – Cserje. Fa. 5–15 m. Lapított hajtásai vízszinben ágaznak el. Apró levelei pikkelyszerüek, fedelékesek és kétfélék: azok a melyek az ágak lapos oldalán fejlődnek, nem ormósak, hátukon mirigygyel; az ágak élén fejlődők ormós hátuak és mirigyük nincsen. A porzós barkák az alsó, a termő tobozok a végső oldalágacskákon fejlődnek. Az elsők aprók, gömbösek; utóbbiak kisebbszerüek, 10–12 bőrnemü pikkelylyel; melyeken függelék nincsen. Magja köröskörül hártyás. Hazája Észak-Amerika. Díszül mindenütt ültetik. Temetőinkben pedig a keletvidéki cziprust pótolja. Fája, kivált gyökértuskója értékes. 4– 5.

Keleti tuja.

Thuja orientalis L. – (Biota orientalis (L.) Endl. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.). – Cserje. Fa. 3–6 m. Hajtásai merőleges síkban ágaznak el. Sűrűn fedelékes levélkéi hátukon árkoltak. Toboza nagyobb mint a közönséges tujáé, 6–8 pikkelye érés előtt hamvas és csúcsuk táján hátragörbült függelékük van. Magja nem szárnyas. Hazája Khina és Japán. Hazánk déli felében mindenütt ültetik, de előbbinél kényesebb és ritkább. 4–5.

2. rend: Kétporzósak. Diandria.

A porzók száma kettő, szabadok.

E rendbe sorolható a Betula (XXI. o. 5. r.) továbbá az Abies, Larix, Picea, Pinus. (XXII. o. 1. r.)

3. rend: Háromporzósak. Triandria.

A porzók száma három, szabadok.

Széleslevelű gyékény.

Typha latifolia L. – (Baka, bakaselyem, bodnározó gyékény, buzogányfű, buzogánysás, kákabot, nádbotikó, páklya. – Term. r.: Gyékényfélék. Typhaceae.) – 57. t. 5. k. Évelő. 1–2 m. Taraczkot fejleszt. Tövön hüvelyes levelei, szálasak és igen hosszúak. Virágai igen tömött, 15–30 cm. h. torzsaszerű füzérben fejlődnek, még pedig a felső részben vannak a porzós virágok, az alsó részben a termősek. Az utóbbiak hegyükön barna, puha szőrrel vannak körülvéve. A sárga porzós virágok elvirítás után lehullanak. Terem álló és lassan folyó vizek körül az egész országban. Leveleit a bodnárok használják. 7–8.

Más honi fajok: T. angustifolia L.,minima Funk.,Schuttleworthii Koch. et Sond.

Ágas béka-buzogány.

Sparganium erectum L. – (Ágas baka, botikós sás, vizi buzganika, vizi tövis disznó. – Term. r.: Békabuzogányfélék. Sparganiaceae.) – 57. t. 6. k. Évelő. 25–60 cm. Szára ágas. Levelei mereven fölfelé állanak. Mindenik ágán van 6–12 borsónagyságú, porzós virágokból álló csomó, melyek alatt hasonló, de termő virágokból összetett csomók fejlődnek. Terméskéje fordított piramisalakú, rövid csücskökkel. Terem álló és lassan folyó vizek partján, mocsarakban az egész országban. 7–8.

Más honi fajok: S. minimum Fr.,neglectum Beeby,simplex L.

Csöves tengeri.

Zea Mays L. – (Kukoricza, málé, tengeri málé, török v. indiai búza. – Term. r.: Pázsitfűfélék. Gramineae.) – Egyéves. 1–3 m. Szárát bél tölti ki. Levelei szélesen szálasak. Porzós virágai szártetőző bugás füzérekben, termővirágai pedig levélhónalji torzsán fejlődnek. Lapított szemtermései sárgák, fehérek, vagy pirosbarnák, a torzsán 6–12 sorban elhelyezve. Hazája Amerika. Hazánkban számos fajtában nagyban termesztik, a búza után körülbelül a legnagyobb mennyiségben főleg az Alföldön. 6–8.

Csöves tengeri.

Szittyós sás.

Carex stenophylla Whlbg. – (Madármák. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 8–25 cm. Vékony taraczkot hajt, gyepes. Levelei keskeny szálasak. Virágfüzérkéi tojásalakú tömött fejet képeznek; minden füzér egyforma ugyan, de a felső virágok mindig porzósak, az alsók termősek. Murvái széles tojásalakúak, hártyásak. Termése tojásalakú, hátán 9–11-erű; fehéres, élén érdes csőrű. Terem homokos mezőkön, a magasabb hegyvidékek kivételével, az egész országban, főképen az Alföldön. 4–5.

Róka sás.

Carex vulpina L. – (Kaszabántóka. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 20–80 cm. Gyepes, de taraczkot nem hajt. Szára vaskos, háromélű és élein metszőn érdes. Levelei 3/4–1 cm. szélesek. Füzérei sárgászöldek. Termései hátukon 5–7-erűek, púposak, a szemben fekvő oldalon laposak. Terem vizenyős réteken, mocsarak és vízerek szélén az egész országban. 5–6.

Berki sás.

Carex nemorosa Lumn. – (Bajuszos v. bereki sás. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 20–50 cm. Az előbbihez hasonló, de szára kevésbbé éles; karcsú virágzata pedig rendesen nagyon szakgatott. Termésének háta nem erezett. A murvák háta zöld. Terem erdős, cserjés helyeken az egész országban. 5–7.

Korai sás.

Carex praecox Schreb. – (Jókori v. tavaszi sás. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – 59. t. 1. k. Évelő. 8–30 cm. Szára hosszabb mint hosszan kihegyezett levelei. Levelei keskenyek, rendesen 1·5–2 mm. szélesek (tehát keskenyebbek mint a képen látszik.) A porzós és termő virágok külön füzérben fejlődnek; még pedig a porzós füzér magános, a termő füzér pedig lehet 2–3; az alsók rendesen kocsányosak. Murvái lándsásak, szálkahegyűek, szélükön hártyásak. Terem szikár mezőkön, ritkás erdőkben az egész országban. 3–6.

Zsombék sás.

Carex stricta Good. – (Merőlevelű sás, sugársás. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 0·8–1 m. Töve sűrű, vakondoktúrásra emlékeztető gyepeket alkot. Szára erős. Levelei fűzöldek, az alsók hüvelyei világosbarnák. Van 1–2 porzós és 2–3 termő füzére; az utóbbiak 5–6 cm. hosszúak és csaknem kocsánytalanok. A bibék száma kettő. Termései kerülékesek, kékeszöldek és haterűek. Alföldünkön ez alakítja legtöbb helyt a hepehupás lápokat és az úgymondott zsombékokat. Szórványosan egyebütt is terem, pld. még Árva vármegyében is. 4–6.

Zsombék sás.

Gyepes sás.

Carex caespitosa L. – (Gyepi sás, zsombék csáté. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 20–50 cm. Töve sűrűn gyepes. Keskeny, szálas levelei sárgászöldek; olyan hosszúak mint a szár; az alsó levélhüvelyek pirosak, hasadtak. Szártetőző füzére porzós; a 2–3 oldalsó termő. A bibék száma kettő. Terméskéi mindkét oldalukon púposak, nem eresek. Terem vizenyős réteken, tőzeges lápokban az északi és keleti hegyvidéken és Vas vármegyében. 4–5.

Gyepes sás.

Ujjas sás.

Carex digitata L. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 10–30 cm. Töve gyepes. A füzérkék kocsányai tövükön csonkán elmetszett hártyás murvába vannak burkolva. A porzós füzérkék rendesen magánosan állanak; a termő füzérek pedig többnyire hármasával ujjasan fejlődnek. Megtörténik az is, hogy a porzósak és a termősek vegyest ujjasan állanak. A termőfüzérek kevés termésűek; termésük tojásalakú, háromoldalú, szőrösödő és rövid csőrű. Terem erdők, cserjések nyiltabb térségein az egész ország hegy- és dombvidékén. 4–5.

Ujjas sás.

Szürke sás.

Carex flacca Schreb. – (Carex glauca Murr. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 45–50 cm. Levelei szélükön érdesek. Van rendesen 3 porzós és 2–3 termő füzére, melyek egymástól elég távol állanak. Füzérkéi tömöttek, hosszú kocsányúak, végre csüngők; az alsók 5–6 cm. hoszszúak. Termése visszás tojásalakú vagy kerülékes, megvilágított oldalán biborfekete, kopasz vagy kissé érdes, rövid szőrű. Terem vizenyős réteken, cserjésekben az egész országban. 4–5.

Szürke sás.

Sápadt sás.

Carex pallescens L. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 20–30 cm. Levelei és az alsó hüvelyek szőrösek; a felső szárlevél rendesen hosszabb a virágzatnál. Porzós füzérkéje kicsiny és magános; 2–3 termő fűzére rövid, hengeres, rövidnyelű és bókoló. Terem vizenyős, árnyas réteken, erdőkben az egész ország hegy- és dombvidékén. 5–7.

Sápadt sás.

Korhadó sás.

Carex Michelii Host. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 10–35 cm. Taraczkot hajt. Porzós füzére magános, sárga; termő füzére 1, ritkán 2. Az utóbbi esetben egymástól távol állanak és kevés termésűek; rendszerint oly hosszúak mint a murvájok. Termései csaknem gömbölyűek; nagy kétágú csőrrel. Terem erdők, cserjések nyilt, füves térségein az egész ország hegy- és dombvidékén. 4–5.

Ritkás sás.

Carex distans L. – (Elváló, válott sás. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 20–60 cm. Két-három hosszúkás termőfüzére igen távol áll egymástól. Kopasz termései háromoldalúan tojásalakúak; csőrük hasadt, hátuk erezett, pelyvájok érdes szálkában végződik. Terem vizenyős réteken az egész országban, főleg az Alföldön, hol helyenként nagy területeket is borít. 4–6.

Ritkás sás.

Erdei sás.

Carex sylvatica Huds. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 30–80 cm. Levelei szélesen szálasak. Porzós füzére magános. 3–4 termőfüzére karcsú és laza virágú; hosszúnyelű, halvány és csüngő. Termése hosszú, hasadtcsőrű. Terem árnyas erdőkben az egész ország hegyvidékén; szórványosan az Alföldön is, kivált a szélén. 4–6.

Erdei sás.

Parti sás.

Carex riparia Curt. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 60–120 cm. Szára háromélű, élei érdesek. Levelei 1·80–2 cm. szélesek. Van 2–6 porzós és 2–5 termő fűzére; mind kocsányos és 10 cm. hoszszúra is nőhetnek. Termőfüzérei barnás-zöldek. Termései tojásdadkúposak, sűrűn eresek, duzzadtak és a kétcsúcsú csőrbe fokozatosan vékonyodók. Terem nádasok szélén, vizerek, mocsarak partján kivált az Alföldön; egyebütt szórványosan. 5–6.

Borzas sás.

Carex hirta L. (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) Évelő. 15–50 cm. Levelei és levélhüvelyei sűrűn szőrösek. Van 2–3 porzós és ugyanannyi termő füzére. Termése tojásalakú, borzas; csőre rövid, csúcsán kétfogú. Terem árkok, vízerek mentén, ártereken az egész országban. 4–6.

Borzas sás.

Más honi fajok: C. acutaeformis Ehrh.,alba Scop.,atrata L.,banatica Heuff.,bicolor All.,brachystachys Schrk.,brevicollis DC.,brizoides L.,Buekii Wimm.,Buxbaumii Whlbg.,canescens L.,capillaris L.,caryophyllea Latour.,clavaeformis Hoppe,curvula All.,cyperoides L.,dacica Heuff.,Davalliana Sm.,dinarica Heuff.,dioica L.,disticha Huds.,divisa Huds.,echinata Murr.,elongata, L.,ericetorum Poll.,evoluta Hartm.,extensa Good.,ferruginea Scop.,filiformis L.,firma Host.,flava L.,frigida All.,fuliginosa Sckk.,Goodenoughii Gay.,Halleriana Asso,hordeistichos Vill.,Hornschuchiana Hoppe,humilis Leyss.,irrigua Sm.,lagopina Whlbg.,lepidocarpa Tsck,leporina L.,limosa L.,montana L.,mucronata All.,muricata L.,nigra L.,nitida Host,nutans Host,Oederi Elarh.,ornithopoda Willd.,panicea L.,paniculata L.,paradoxa Willd.,parviflora Host,pauciflora Lightf.,pediformis C. A. M.,pendula Huds.,pilosa Scop.,pilulifera L.,Pseudo-Cyperus L.,pulicaris L.,pyrenaica Whlbg.,remota L.,rigida Good.,rostrata With.,rufa L.,rupestris All.,secalina Whlbg.,sempervirens Vill.,strigosa Huds.,supina Whlbg.,teretiuscula Good.,tomentosa L.,transsylvanica Schur.,tristis MB.,turfosa Fr.,umbrosa Host (polyrrhiza Wallr.), – ventricosa Curt.,verna Vill.,vesicaria L.,virens Lam. (divulsa Good.)

E rendbe sorolható még: Amarantus (XXI. o. 5. r.)

4. rend: Négyporzósak. Tetrandria.

A porzók száma négy, szabadok.

A) Lágyszárú növények.

Apró csalán.

Urtica urens L. – (Árva csalán. – Term. r.: Csalánfélék. Urticaceae.) – Egyéves. 20–60 cm. Levelei tojásdadkerekek, egyformán és durván fűrészesek. Az egész növény merev, csalánozó mirigy-sertékkel (fulánkszőrszállal) van megrakva. Minden levél hónaljában ered két virágfüzér, melyeken a porzós és termővirágok keverten állnak. Füzérkéi rövidebbek mint a levél nyele. Tenyészik mívelt talajon, parlagokon utak szélén, főleg emberi lakások körül az egész országban. 7–10.

Apró csalán.

Nagy csalán.

Urtica dioica L., – (Égető nagycsalán, kétlaki csalán. – Term. r.: Csalánfélék. Urticaceae.) – Évelő. 20–120 cm. Taraczkot fejleszt. Az egész növény az égető mirigyszőrökön kívül még egyszerű szőrökkel is bir. Alsó levelei szíves tojásdadok, kihegyezettek, durván fűrészesek. Kétlaki, t. i. egyik növényen csak porzós, másikon csak termő virágok vannak. Lecsüngő fűzérei akkorák vagy hosszabbak mint a levélnyél. Terem parlagokon, utak szélén, erdőkben, gyepűkben, helyenként egész irtásokat belep. 7–9.

Rostjaiból fonalat készíthetni. Összevagdalt s korpával kevert zöld részeivel baromfiakat is etetnek és sertéseknek is adják.

Más honi faj: U. Kioviensis Rog. (Bollae Kanitz, radicans Bolla.)

Nagy csalán.

B) Fás növények.

Télizöld puszpáng.

Buxus sempervirens L. – (Kuruszpán, téli zöld. – Term. r.: Puszpángfélék. Buxaceae.) – Cserje. 2–3 m. Örökzöld levelei bőrneműek, hosszúkás tojásalakúak, vagy kerülékesek és keresztbe átellenesek. Virágai aprók, sárgászöldek; rendesen több porzós, és 1–2 termővirág fejlődik egy és ugyanazon levél hónaljában. Hazája Nyugat-Ázsia. Dél-Európában elvadulva él, nálunk kertekbe ültetik. A metszést jól birja, ezért virágágyak szegélyezésére és sövényül használják. 3–4.

Télizöld puszpáng.

Savanyú eper.

Morus nigra L. – (Bécsi szeder, dudafa, szedereper, törökszeder, fekete eperfa. – Term. r.: Eperfafélék. Moraceae.) – 59. t. 2. k. Fa. 4–6 m. Levelei nagyon változók; szíves tojásalakúak, egyszerűek vagy öblösen szabálytalanul karéjosak, fűrészesek és mindkét lapjokon pelyhesen érdesek. Gyakran kétlaki. Termő virága két bibéjű. Termései bíborfeketék, savanykásak, ehetők. Hazája Kelet-Ázsia. Nálunk, kivált hazánk déli felében ültetik, udvarokon, s kertekben is. Közönségesen a selyemeperre oltják, hogy magasabb törzsü fát neveljenek belőle. 5–6.

Selyem eper.

Morus alba L. – (Fehér eper, selyem szederfa, fehér szederfa, olasz szeder. – Term. r.: Eperfafélék. Moraceae.) – Fa. 6–12 m. Ágai az előbbiénél vékonyabbak, rügyei kisebbek. Levele változó, szíves tojásdad, kerekded, egyenetlenül fűrészes, szabálytalanul öblösen karéjos, kopasz. A kocsánya körülbelöl olyan hosszú, mint a termés. Termése rendesen kisebb, mint a savanyú eperé; a nemesített fajoké azonban nagyobb, rendesen fehér, de lehet szürkés, lilás, sárga, piros és fekete is; mindég édes izű. 5.

Hazája szintén Kelet-Ázsia. Hazánk déli felében nagy mennyiségben ültetik utczákra, utak mellé; sövénynek is.

Levelével etetik a selyemhernyót, miért is országszerte tenyésztik, sokféle fajváltozatban.

Selyem eper.

Mézgás éger.

Alnus glutinosa. (L.) Gärtnz. – (Fekete beregfa, mezgés eger. – Term. r.: Nyirfafélék. Betulaceae,) – 59. t. 3. k. 18–20 m. Ha szabadon fejlődik, a koronája kúpalakú; kérge táblásan repedezik. Levele viszszás tojásalakú; alapja ék módjára keskenyedik és ép, egyebütt egy-kétszer fogas, hegyén lekerekített vagy kevéssé öblös; fiatalon ragadós, később sima és fonákán csak az érzugokban gyapjas. 3–4 porzós barkája a gallyak végén csüng; ibolyás v. pirosbarna-színű. Termő barkái aprók, gömbölyűek. Termése áltoboz, mely a következő tavaszig a fán marad. Virágainak bimbói már az előző év őszén jelennek meg. Terem mocsaras, árteres helyeken az egész országban, főleg az Alföldön. 2–4.

Fája vízi- és bányabeli építkezésre alkalmas.

Hamvas éger.

Alnus incana (L.) DC. – (Fehér éger, egerfa. – Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) – Fa. 6–24 m. Kérge kevésbbé repedezik. Levele tojásdad, vagy kerülékes, kihegyezett; alapja lehet ékalakú is, de rendesen lekerekített; kétszer-fűrészes. Levele fiatalon mindkét lapján szőrös, nem ragadós, végre felül kopasz, fonákán szürkén szőrös. A termő fürtök szélső fűzérei csaknem ülők. Különben az előbbivel megegyezik. Terem patakok, folyók mentén hazánk magasabb hegyvidékein. 4–5.

Havasi éger.

Alnus viridis (Vill.) DC. – (Nyír éger, zöld éger. – Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) – Cserje. Fa. 1–5 m. Törzse gyakran heverő. Levelei tojásalakúak vagy kerülékesek, kisebbszerűek, tompahegyűek, kétszer és élesen fűrészesek; fesléskor ragadósak. Tavaszszal megjelenő porzós barkái zöldesek. Érett áltoboza hoszszúkás, hengeres. Makkocskája szárnyas. Tenyészik hazánk összes havasain és magas hegységein, kivált a keleti hegyvidéken. Túl a Dunán Vas vármegyében. 4–5.

Más honi faj: A. pubescens Tsch.

Ebbe a rendbe sorolható: Atriplex (XXI. o. 5. r.), Arum (XXI. o. 1. r.), Ludwigia (IV. o. 1. r.), Parietaria (IV. o. 1. r.), Sanguisorba (IV. o. 1. r.), Viscum (XXII. o. 4. r.).

5. rend: Öt-, egészen sokporzósak. Pentandria–Polyandria.

A porzók száma öt vagy több, szabadok.

A) Vizi növények.

Füzéres süllőhínár.

Myriophyllum spicatum L. – (Süllőfű, tókefe, vízi kapor, tóborosta. – Term. r.: Süllőhínárfélék. Halorrhagidaceae.) – Évelő. 1–2 m. Az iszapban terjedő töve számos ágat hajt, melyek részben a víz alatt maradnak, részben a víz színére emelkednek. Örvös levelei számos hajszálszerű levélkéből vannak összetéve. A vízből csak kevéssé kiemelkedő virágos szára felső részében porzós, alsó részében termő virágokat visel. A portokok előbb bíborszínűek, végre sárgák. Tenyészik árkokban, tócsákban, nagyon szórványosan az egész országban. 6–8.

Más honi fajok: M. pectinatum Schur, – verticillatum L.

Füzéres süllőhínár.

Közönséges tócsagaz.

Ceratophyllum demersum L. – (Birkafarkfű, bozontka, szarvas locsa, borzhínár, locsagaz. – Term. r.: Tócsagazfélék. Ceratophyllaceae.) – Évelő. 50–100 cm. Számos szárat fejleszt, melyek fölemelkednek a víz mélyéből és mindjárt a víz színe alatt nagy, sötétzöld leveles bojtokat képeznek. Örvös levelei villás ágúak. A levelek hónaljában fejlődő zöld virágai aprók és mindenik sok kis pikkelyszerű lepellevelektől van körülfogva. Termései nem hártyásak, tojásalakúak, 3 tüskével, még pedig két horgas tüske a termés tövén, egy a csúcsán fejlődik. Tenyészik árkokban, tócsákban, lassan folyó vizekben szórványosan az egész országban. 7–9.

Más honi faj: C. submersum L.

Közönséges tócsagaz.

Nyíllevelű nyílfű.

Sagittaria sagittifolia L. – (Csókfű, vízi nyíl. – Term. r.: Hídőrfélék. Alismaceae.) – 59. t. 4. k. Évelő. 30–125 cm. Minden levele tőlevél, melyek hosszúnyelűek, dárdásak és hosszan nyilasak; a vízbeliek keskeny lándsásak. A tőkocsány végén több virágörv fejlődik. Virágai fehérek, kissé pirosasak. Porzói számosak, sárgák; a kisebb, jelentéktelen külsejű termő virágok rövidebb kocsányokon a porzós virágok alatt állanak. Terem álló vizekben, folyók holt ágaiban, kiöntéseiben szórványosan az egész országban, kivált a lapályon. 6–7.

B) Lágyszárú szárazföldi növények.

Tatár disznóparéj.

Amarantus viridis L. – (Eperparéj, eperspenót, kövér amaránt, czigányparéj. – Amarantus Blitum L., Albersia Blitum (L.) Kunth. – Term. r.: Disznóparéjfélék. Amarantaceae.) – Egyéves. 15–30 cm. Szára ágas és terebélyes, felemelkedő; kopasz. Levele tojásdad-rhombos, kikanyarított élű. Zöld virágai a levelek hónaljában csomókban fejlődnek; a végsők vaskos, levéltelen fűzért alkotnak. Murvái a lepelnél rövidebbek, termése nem kovad fel. Tenyészik házak körül, főleg hazánk nyugati felében. 7–8.

Tatár disznóparéj.

Dudva disznóparéj.

Amarantus retroflexus L. – (Term. r.: Disznóparéjfélék. Amarantaceae.) – Egyéves. 15–120 cm. Levele hosszúnyelű, nagy és tojásalakú. Igen tömött fűzérei zöldek, szártetőzők, vagy a legfelső levelek hónaljában fejlődnek. A murvák tüskés szálkában végződnek, még egyszer olyan hosszúak, mint a lepellevelek. Az utóbbiak szálkahegyűek és valamivel rövidebbek a termésnél. Virágai zöldek, 5 porzósak. A termés kovad. Terem parlagokon, kertekben, ugarakon, általában mívelt talajon az egész országban; közönséges gyom. 7–10.

Más honi fajok: A. commutatus Kern.,deflexus L.

Dudva disznóparéj.

Útmenti laboda.

Atriplex patulum L. – (Labdafű, labdaparéj, maglapél. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – 59. t. 5. k. Egyéves. 30–100 cm. Levelei háromszögűen lándsásak, az alsók fogasok és csaknem dárdásak, a felsők lándsásak v. keskenyszálasak. Az egész növény többnyire lisztes. Virágai karcsú fűzérekben, csomókban fejlődnek, még pedig porzósak és termősek vegyest. Termésleple tojásalakú v. tojásdad háromszögű; tövön összenőtt. Terem utak szélén, parlagokon, ugarakon az egész országban. 7–9.

Kerti laboda.

Atriplex hortense L. – (Izetlen fű, ízetlen maglapél, laboda paréj, német paréj. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 10–125 cm. Alsó levelei nagyok, háromszögűek; hosszukás szívesek vagy dárdásak; öblösen fogasak; a felsők lándsásak, épek. Számos virága szártetőző bugát képez. Az egész növény gyakran vérszínű, piros. Termésleple tojásalakú, tövéig hasadt. Helyenként termesztik és spenótot főznek a leveleiből. Lakások körül el is vadul. 7–8.

Kerti laboda.

Rózsás laboda.

Atriplex roseum L. – (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 30–90 cm. Szára felemelkedő. Levelei öblösen fogasok; az alsók kótaalakúak, a felsők tojásdadok. Az egész növény bőven lisztes. Fűzérei csúcsukig levelesek. Termésének lepelburka szélesen tojásdadháromszögű; félig összenőtt, ránczos erű, szélén fogas és tövén porczogós. Terem utak szélén, lakások körül az egész országban. 7–10.

Más honi fajok: A. hastatum L.,litorale L.,nitens Schk.,oblongifolium W. et K.,tataricum L.

Bojtorjános szerbtövis.

Xanthium strumarium L. – (Czigány-, diák, v. disznómogyoró; disznó bojtorján, gelyvafű, kemény- v. szamárlapu, koldustetű, szúrós csimpaj, tövises lapu. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 30–130 cm. Levelei szívesek, három karéjúak és fogasak; mindkét lapjukon szőrösek, kevéssé érdesek, de zöldek. Virágfejecskéi szártetőzők és levélhónaljiak, zöldek; a porzós virágok felül, a termősek alul fejlődnek. Termései tojásalakúak, zöldek és horgas kapaszkodó tüskékkel vannak megrakva. Terem utak szélén, parlagokon az egész országban. 7–10.

Bojtorjános szerbtövis.

Szívós szerbtövis.

Xanthium spinosum L. – (Birka-, disznó-, muszka-, orosz-, ördög-, rácz-, v. szamártövis v. tüske; disznó bürök, (sió-)foki tüske, gaz, gyengén szúró, kolera- v. orosz bogács v. bogáncs, rosz-seb- v. rozmaring-tüske, sváb kóró, szerb burján, török gilicze. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Egyéves. 20–45 cm. Szára háromágú, sárga, érzékenyen szúró tövisekkel felfegyverezve. Levelei kerülékesek, karéjosak, alapjok ékalakú, visszájok ezüstösen molyhos. Termése kisebb, mint a bojtorjános szerbtövisé, horgas tüskéivel szintén kapaszkodik. Terem utak szélén, legelőkön, különösen községek körül a magas hegyvidék kivételével az egész országban. Kártékony gyom, irtása kötelező. 7–9.

Más honi fajok: X. italicum Moretti, – macrocarpum DC. (Mindkettő csak Fiume m.)

C) Fás növények.

a) A levelek szárnyasak.

Pompás diófa.

Juglans regia L. – (Olasz dió. – Term. r.: Diófafélék. Juglandaceae.) – Fa. 20–25 m. Levelei páratlanul szárnyasak, 5–7 levélkéjűek, erős szagúak. Porzós virágai zöldes, később megfeketedő csüngő barkában fejlődnek. Termővirágai bimbószerűek, magánosak v. 2–5-ével csomósak az ágak hegyén. Hazája Perzsia. A hol az éghajlat megengedi, mindenütt ültetik. Délibb vidékeinken helyenként el is vadult (pld. Krassó-Szörény vármegyében). 4–5.

Virága a fagy iránt érzékeny. Fája igen értékes; főleg borító lemezekre használják. Négy gerezdű magjából olajat sajtolnak; eszszük és süteményekbe használjuk; éretlen termése kitünő befőtt.

Pompás diófa.

b) A levelek egyszerűek, karéjosak.

Kocsányos tölgy.

Quercus Robur L. – (Gubacsfa, mocsárfa, suskafa, mocsártölgy. – Quercus pedunculata Ehrh. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – 61. t. 2. k. Fa. 30–40 m. Derék, nagy, terebélyes fa. Kérge mélyen repedezett. Levelei visszás-tojásalakúak, szabálytalanul, de szárnyasan öblösen karéjosak; karéjai lekerekítettek; alapjok rendesen füles, nyelök igen rövid, majdnem hiányzik. Porzós barkái gyérvirágúak, vékonyak, zöldesek és csüngők. A lepel 6 levelű, 4–12 porzóval. Termő zöld virágai zöldek, és többnyire a hosszú kocsány végén 1–5-ével állanak; leplök felül álló apró pikkelyekből áll. A magházat a murvák piros pikkelyei fogják körül; ezekből fejlődik a kupacs. Az érett termés kocsánya 8–10 (1–16) cm. h. A makk sárgásbarna; kupacsa rásimuló, apró pikkelyekkel sűrűn fedett. Tenyészik az egész országban, a mélyebben fekvő helyeken nagy kiterjedésű erdőket alkot. 4–5.

Fája értékes és tartós; kérge cserzésre szolgál; makkját a sertés eszi.

Kocsánytalan tölgy.

Quercus sessiliflora Salisb. – (Fürtös tölgy. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – Fa. 30–35 m. Kérge nem nagyon vastag és kevésbbé durva. A levelek nyele rendesen hosszabb, alapjok ékalakú; fonákuk, legalább az érközökön, nyár közepéig csillagszőrös. Termései kocsánytalanok, magánosan, vagy csomósan állnak. Makkja átlag kisebb, durvább tapintatú; kupacsát simuló apró pikkelyek sűrűn fedik. Tenyészik az egész ország dombvidékén. 4–5.

Fája az előbbi fájától alig különböztethető meg. Állítólag nem hasad oly jól és szilárdabb. Legközönségesebb hazai alakja a Quercus aurea Wierzb.

Molyhos tölgy.

Quercus lanuginosa Lam. – (Bolyhos, magyal, mogyoró, pelyhes, szőrösödő, szöszös tölgy. – Quercus pubescens Willd. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – Fa. 18–20 m. Kérge erősen ripacsos. Levéllemezének alakja nagyon változó, többnyire fordított tojásalakú, széle lehet alig karéjos, kihegyezett karéjú, öblös, mélyen hasadt, sima vagy fodros; felső lapján csoportosan szőrös, később lekopaszodó, erei kiemelkedők; viszája sűrűn és puhán szőrös és még őszszel is van legalább az erek mentén az erek vastagságával egyenlő hosszú szőrözete. Rügyei és hajtásai molyhosak; az utóbbiak lekopaszodók. Termései csoportosan fejlődnek, rövid (alig 1 cm. h.) kocsányon vagy egészen kocsánytalanok. Kupacs pikkelyeik háromszögűek, szőrösek, rövid, rendesen vereses barna nyelvecskével. Makkja kisebbszerű, a többi fajénál édesebb. Terem hazánk déli felében. 5.

Magyar tölgy.

Quercus conferta Kit. – (Qu. hungarica Hubeny. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – Fa. 20–25 m. Csúcsrügyei hosszúkás kúpalakúak, vörösek; hátukon selymes, élükön borzasan pillás pikkelyekkel. Levele nagyobb mint bármely más hazai tölgyé mindkét lapján legalább fiatalon szőrös, fonákának főerein hosszabb sertéjű; karéjai öblösen fogasok. Kupacsának pikkelyei szálas hoszszúkásak, selymesek és lazán fedelékesek. Termései csoportosak és kocsánytalanok. Tenyészik hazánk déli, főleg délkeleti dombvidékén. 4–5.

Magyar tölgy.

Cser tölgy.

Quercus austriaca Willd. – (Magyar cserfa. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – Fa. 25–50 méter. Kérge mélyen repedezett. Rügyei korbácsalakú, csavarodott pálhákkal vannak körülvéve, melyek csak ősz végén vagy a következő tavaszszal hullanak le. Levelének alapja ékalakú, felső lapja fényes és sötétzöld, fonáka halvány és érdes; széle szárnyasan hasogatott, sekélyen öblös; karéjai vagy hasábjai rendesen hegyesek, de lehetnek tompák is, sokszor rövidek, csak fogalakúak. Termése csak a második évben fejlődik ki. Kupacsa nagy, kígyódzó szálas pikkelyektől bozontos, fészekszerű; makkja hosszában karczolt és fanyarabb ízű mint a többi tölgyfajé. Tenyészik az északi Kárpátok déli lejtőitől az egész ország dombvidékén. 4–5.

Más honi fajok és keverékfajok: Qu. Bedői Borb.,budensis Borb.,calvescens Vukot.,Cerris L.,dacica Borb.,Haynaldiana Simk.,Ilex L. (Fiume mellett), – Kerneri Simk.,semilanuginosa Borb.,Streimii Heuff.,Tabajdiana Simk.,Tufae Simk. és még tömérdek egyéb keverékfaj v. eltérés.

Cser tölgy.

Nyugati boglárfa.

Platanus occidentalis L. – (Virginai platán. – Term. r.: Boglárfafélék. Platanaceae.) – Fa. 15–20 m. Kérge különböző nagyságú cserepekben válik le. Ágai fölfelé irányulók. Levele ötszögű, nem mély öblü, tenyeresen álló karéjokkal öblösen fogas, fiatalon molyhos, később kopasz. Alapja rendesen szíves. Középső karéja legfeljebb olyan hosszú mint a milyen széles a tövén, gyakran rövidebb. Virágai, úgy a porzósak mint a termősek, hosszú kocsányokon csüngő gömbökben fejlődnek. Hazája Észak-Amerika. Nálunk parkokba, útczákra ültetik. Fiatal levelének szőre a nyálkahártyát erősen izgatja; mondják, hogy torokgyulladást is idézhet elő. 5–6.

Parkokban ültetik még a keleti boglárfát (Platanus orientalis L.), melynek hazája Európa délkeleti része és Ázsia délnyugati része.

Nyugati boglárfa.

c) A levelek egyszerűek és épek, nem karéjosak.

α) A termés kupacsos makk; a kupacs megkeményedő és fájosodó, tüskés.

Erdei bükk.

Fagus sylvatica L. – (Bikkfa. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – 60. t. 1. k. Fa. 25–35 m. Törzse hengeres, sima kérgű; koronája gömbölyű, sűrű; levelei kerülékesek, épek vagy kevéssé fogasok; fiatalon selymesek, később kopaszok és fénylők, bőrneműek. Gömbölyű porzós barkái hosszú kocsányokon csüngenek. Termő barkája csaknem ugyanolyan nagy; felfelé álló; kemény, tüskés kupacsa 4-felé válva nyílik. Makkja kemény, háromoldalú. Hazánkban terjedelmes erdőket alkot, kivált a magasabb hegyvidéken. 5.

Fája értékes (butor-, szerszám-, tüzelőfa). Makkját szeretik a sertések; olajat is ütnek belőle.

Sötét bíbor-barna levelű fajtáját (vérbükk, Fagus purpurea Hort.) parkokba ültetik.

Jóféle gesztenye.

Castanea sativa Mill. – (Szelid gesztenye. – Castanea vesca Gärtn. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – 61. t. 1. k. Fa. 20–30 m. Levelei hosszúkás lándsásak; durván szálkásan és élesen fűrészesek; 12–15 cm hosszúak. Virágai sárgák, csomókból összetett hosszú fűzérekben állanak, melyek alsó részén a termős, felső részén a porzós virágok vannak. Hosszútüskéjű kopácsa többnyire négyfelé hasadva nyílik és 2–3 makkot (gesztenye) foglal magában. Hazánk nyugati és déli felében általában ültetik. Túl a Dunán, pl. Vas vármegyében terjedelmes erdőket képez. 6.

Termésében sok keményítő van, ezért tápláló, kellemes ízű eledel.

β) A kupacs nem fásodó, nem tüskés; lomblevélszerű.

Közönséges mogyoró.

Corylus Avellana L. – (Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) – 60. t. 2. k. Cserje. Fa. 2–5 m. Fiatal hajtásai, levélnyelei és kocsányai piros mirigyszőrrel vannak fedve. Levele kerekded vagy fordított tojásalakú; széle kétszer fűrészes; fiatalon mindkét lapján selymes szőrű, később csak fonákának érzúgaiban szőrös. Porzós barkái sárgás-barnák, 3–5 cm. hosszúak; már őszszel megjelennek és februáriusban–márcziusban nyilnak. Termő virágai aprók, 3–6-ával vannak egy-egy rügyben, a rügypikkelyek közül csak a piros bibeszálak nyúlnak ki. Kupacsa lomblevélszerű, szélén rongyosan hasadt, nem fedi egészen a termést. Terem erdőkben az egész országban. 2–4.

Csöves mogyoró.

Corylus tubulosa Willd. – (Term. r.: Nyírfafélék Betulaceae.) – Cserje. 8–10 m. Ágai vagy egészen, vagy csaknem kopaszok. Kupacsa a termésnél jóval hosszabb, befűződve egészen bezárja és csak azután van sallangokra hasadva. Mogyorói hosszúkásak. Kertekbe ültetik, de hazánk déli részén vadon is terem. 2–4.

Török mogyoró.

Corylus Colurna L. – Ugyancsak kertekbe ültetik. Mindig fatermetű; kupacsa közepén alúlig keskeny, hosszú, hajlongó czafatokra van hasogatva. Krassó-Szörény vármegye déli részében vadon is terem. 2–4.

Csöves mogyoró.

Közönséges gyertyán.

Carpinus Betulus L. – (Gyertya- vagy gyurtyánfa, irmesfa. – Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) – 60. t. 3. k. Fa. 15–20 m. Törzse sima kérgű, ormosan hengeres. Levelei tojásalakúak, vagy tojásdadlándsásak; szélök kétszer fűrészes; a fogak csúcsa porczogós. Szálas lándsás pálhái nyomban a kizöldülés után lehullanak. A porzós barkák pikkelyei széles tojásalakúak, pillásak; virágai 10–12-porzósak; a portokoknak szőrüstökük van. Csüngő termésfűzére, kocsány nélkül mérve, 7–8 cm. h. Kupacsai 3–4 cm. hosszúak, világos-zöldek, karéjosak, a középső karéj nyelvalakú 3–4 cm. sőt hosszabb is, csaknem ép és 2–4-szer hoszszabb mint a szélső két karéj. Terem lombos erdőkben az egész ország hegyvidékén. 5.

Fája igen értékes. Kitűnő szerszámfa (kerék, orsó-fogak stb.) és kitünő tüzelőfa; fehérszínű.

Aprólevelű gyertyán.

Carpinus duinensis Scop. – (Alföldi, keleti gyertyán. – Carpinus orientalis Lam. – Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) – Cserje. Fa. 3–10 m. Rendszerint cserje; levelei kisebbek. A kupacs tojásdad, egyenetlenül és élesen fűrészes; nincs középső megnyúlt karéja és az egész 1 cm-nél alig hoszszabb. Tenyészik hazánk délkeleti hegyvidékén. 5.

Komlós vénicz.

Ostrya carpinifolia. Scop. – (Komlófa, komlósbükk, véniczfa. – Carpinus ostrya L., Ostrya vulgaris Willd. – Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) – Fa. 10–15 m. Levele hosszúkás vagy hosszúkás tojásdad; alapja, kissé szíves, széle kétszer fűrészes. Lecsüngő porzós barkája hengeres, pikkelyeinek a szegélye barnavörösen pillás. Termés-fűzére tojásalakú, a komló tobozához némileg hasonló. Hólyagszerű kupacsai 1–1·5 cm. hosszúak. Vadon nem terem nálunk, csak itt-ott hazánk déli részén (Somogy vármegye); néhol ültetik. 4–5.

Komlós vénicz.

d) A levelek egyszerűek, nem karéjosak; kupacs nem fejlődik.

Fehér nyír.

Betula alba L. – (Svéd liliomfa. – Betula pubescens Ehrh. – Term. r.: Nyírfélék. Betulaceae.) – 60. t. 4. k. Fa. 10–18 m. Idősebb fák sudaras törzse fehér kérgű; fiatal hajtásai kezdetben szőrösek. Levele durva, csaknem bőrnemű; alapja lekerekített vagy nagyon tompán ékalakú; különben szívalakú és kihegyezett; széle 1–2-szer fűrészes; fiatalon pelyhes, végre lekopaszodó. Porzós barkái hengeresek, murvapikkelyei barnapillásak, 2–3 cm, hosszúak. Termő barkái, az u. n. áltobozok 7–10 mm. h. kocsányokon csüngenek; murvapikkelyei molyhosak és pillásak. Hártyásszárnyú makkocskája fordított tojásalakú; szárnyai legfeljebb 1·5-szer szélesebbek a makknál. Tenyészik szórványosan az egész országban; ültetik is. 3–5.

Bibircses nyír.

Betula verrucosa Ehrh. – (Term. r.: Nyírfélék. Betulaceae.) – 16–18 m. Idősebb törzse alul mélyen repedezett, feljebb fehéres-barna kérgű. Levele kevésbbé bőrnemű, vékonyabb; háromszögletű, hosszan kihegyezett, kétszer fűrészes, csak alapja ép. Fiatal hajtása, levélnyele, leveleinek fonáka számos mirigytől bibircsós; különben rendszerint kopasz. Makkocskájának szárnyai 2–3-szor szélesebbek mint a makk. Tenyészik szórványosan az egész országban és a fehér nyírnél többnyire jóval közönségesebb. 4–5.

Törpe nyír.

Betula nana L. – (Term. rend.: Nyírfélék. Betulaceae.) – Cserje. 30–70 cm. Apró, csak 5–10 mm h. levelei kerekdedek, szélesebbek mint hosszúak és tompán csipkések. Kocsánytalan barkái is kicsinyek; áltoboza felálló. Tenyészik állítólag a Bory-mocsár lápjában Árva vármegyében. Újabb bizonyíték kivánatos volna. 5–6.

Más honi fajok: B. carpatica W. et K.,humilis Schrk.,pseudocarpatica Simk.

E rendbe sorolható még: Abies (XXI. o. 1. r.), Larix (XXI. o. 1. r.), Mercurialis (XXII. o. 8. r.), Picea (XXI. o. 1. r.), Pinus (XXI. o. 1. r.), Sanguisorba (IV, o. 1. r.), Sedum. (X. o. 5. r.)

Törpe nyír.

6–8. rend: Összenőtt porzósak. Monadelphia-Polyadelphia

Vagy a porzószálak, vagy a portokok egy, vagy több falkába vannak legalább részben összenőve.

Kerti riczinusz.

Ricinus communis L. – (Cziczi, csudafa, csudafű, Jónás fája, Jónás kabakja, tökszár, kerti berzseny, kiki, kikinos, kikojona, Krisztus keze, Krisztus pálma, Krisztus tenyere, nagy sárfű, ötujjú-fű, repedő himboj, sárfűz, törökmag, vakondakfa. – Term. r.: Fűtejfélék. Euphorbiaceae.) – Egyéves. 1–3 m. Levelei igen nagyok, 8–10 karéjúak, tenyeresen eresek és durván fogasak. Virágai fürtösek; porzós virágai a termő virágok alatt fejlődnek. Számos porzószála egy falkába nőtt (helyesebben: porzói száluk alján összenőve elágaznak). Háromrekeszű toktermései tüskések. Magja csinos, tarka babszemhez hasonló. Díszül ültetik. Olajverés czéljából megkísérelték hazánkban nagyban is termeszteni, de siker nélkül. Hazája Ázsia. 7–10.

Olaja kitünő hashajtó szer, nedves helyen álló gépek kenésére pedig a legjobb.

Savanyító uborka.

Cucumis sativus L. – (Ugorka. – Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) – 59. t. 6. k. Egyéves. 2–4 m. Szára heverő, kuszó, kacsokkal kapaszkodó; merev rövid szőröktől érdes. Levelei szíves alapból ötszögűek, hegyesek, érdesek. Virágai sárgák; a porzósak összeborúló portokokkal. Termése hosszúkás, bibircses. Hazája Ázsia. Termése kedvéért számos fajtában mívelik. 5–10.

Sárga dinnye.

Cucumis Melo L. – (Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) – Egyéves. 1–2 m. Szára heverő, kacsos. Levélkaréjai lekerekítettek. Virága sárga. Termésének alakja különböző, de inkább gömbölyű; sima, vagy hosszában árkolt, gerezdes; héja többnyire reczézett; húsa sárga, fehér-zöldes vagy pirosas, édes és fűszeres zamatú; hűsítő. Indiából származik; helyenként nagyban termesztik. 6–10.

Görög dinnye.

Citrullus vulgaris Schrad. – (Cucumis Citrullus L. – Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) – Egyéves. 1–2·5 m. Szára heverő, kacsos. Levele hasogatott. Termése nagy, csaknem gömbölyű; a héja kemény, sima, sötétzöld egyszinű vagy sárgászöld hullámos sávokkal. Húsa igen leves, piros, sárga vagy fehér, édes. Hazája Afrika. Nagyban termesztik. 6–10.

Piros földi-tök.

Bryonia dioica Jacq. – (Gőnye, kabak bogyó. – Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) – 62. t. 1. k. Évelő. 2–3 m. Gyökere répás. Szára egyszerű vagy elágazó kacsokkal kapaszkodik. Levele ötszögű, karéjos. Virágai kétlakiak, vagyis az egyes növények vagy csak porzós, vagy csak termő virágokat fejlesztenek. A párta sárgás-fehér; a termő virágok csészéje csak félakkora mint a párta. Bogyói pirosak. Terem gyepűkben, kerítések mentén, az egész országban. Mérges. 6–7.

Fekete földi-tök.

Bryonia alba L. – (Büdös gőnye, ebcseresznye, kúszó répa, fehér búrján. – Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) – 2–3 m. Az előbbihez nagyon hasonló, de virágai egylakiak, vagyis egy és ugyanazon növényen van porzós és termő virág. A termő virágok csészéje épen olyan hosszú mint a zöldes-sárga párta. Bogyói feketék. Terem hasonló helyeken az egész országban; előbbinél közönségesebb. Mérges. 6–7.

Úri tök.

Cucurbita Pepo L. – Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) – Egyéves. 5–9 m. Szára heverő vagy kúszó, kacsos, levelestűl szúró sertéktől érdes. Levelei különböző alakúak és különböző nagyságúak, többnyire ötkaréjúak; karéjaik lekerekítettek, nyelök csöves. Virágai sárgák; portokjaik összenőttek. Termései nagyok, fajta szerint különböző alakúak és más-más szinűek. Számos fajtában nagyban termesztik, kivált tengeri közé vetve. 5–10.

Fajtái közűl megemlítjük a gyöngyfényű csemege tököt; a takarmánynak termesztett disznó- vagy paraszt tököt és a sütő tököt. A legérdekesebb a lopótök (Lagenaria vulgaris Sér.), melynek termése kitisztítva és kifúrva az ismert »borszívót« szolgáltatja.

Úri tök.

Szegletes szicziosz.

Sicyos angulatacs L. – (Szigormag. – Term. r.: Tökfélék. Cucurbitaceae.) – Egyéves. 5–6 m. Kúszó szára kacsokkal kapaszkodik, merev szőröktől érdes. Levelei három-ötszögesen karéjosak, fűrészesek és érdesek; válluk szíves. Zöldes-fehér virágai kicsinyek. A porzósak hosszúnyelű fürtökben fejlődnek; szálaik összenőttek; a termősek sűrű álernyőben állnak. Egy magvú termése kihegyezett tojásalakú, sárgás; sűrű, apró, fehér szőrözetéből serték is nyúlnak ki. Hazája Észak-Amerika. Helyenkint falakat futtatnak be vele és könnyen vadul el, kivált hazánk keleti részében, hol a városok és falvak szélén, keritéseken elég gyakori. 7–9.

Ebbe a rendbe sorolhatók: Abies, Larix, Picea, Pinus, Thuja (XXI. o. 1. r.) Typha (XXI. o. 3. r.)