MAGYARORSZÁG VIRÁGOS NÖVÉNYEI
Takács Zoltán (2006)
Hallgatói Információs Központ
II. osztály: Kétporzósak. Diandria.

II. osztály: Kétporzósak. Diandria.

A virágban porzó és termő együtt van; a porzók száma kettő; szabadok.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia.

Egy bibeszál, vagy egy bibe.

A) Vizen úszó növények.

Apró békalencse.

Lemna minor L. – (Fű-, vad-, vizi-lencse, kácsaparéj, lepcse. – Term. r.: Békalencsefélék. Lemnaceae.) – Évelő. Uszó levélszerű szára kicsiny, 3–4 mm h.; visszásan tojásdad, mindkét oldalán lapos, a vízbe függő egy gyökérszállal. Terem tócsákban, árkokban az egész országban. 4–6.

Apró békalencse.

Keresztes békalencse.

Lemna trisulca L. – Évelő. Levélszerű lándsás úszó szára 5–10 mm h., nyeles, s rendszerint hármasával van összenőve; egy gyökérszállal. Az egymással érintkező, vagy egymásra boruló szárak sokszor keresztalakot ábrázolnak. Terem, a legészakibb vármegyék kivételével, az egész ország álló vizeiben, de az előbbinél sokkal ritkább. 4–5.

Púpos békalencse.

Lemna gibba L. – (Lencsés lepcse.) – Évelő. Szára akkora, mint az apró békalencséé, de alul szivacsosan kipúposodó. Szintén egy gyökérszála van. Északon hiányzik, különben szórványosan az egész országban. 4–7.

Bojtos békalencse.

Lemna polyrrhiza L. – (Fanos lencse, sokgyökerű lencse.) – Évelő. Szára 3–4 mm h., mindkét oldalán lapos, egynél több gyökérszállal; ezért hívják rojtos vagy bojtos békalencsének. A legészakibb vármegyéket kivéve, szórványosan az egész országban. 5–6.

Közönséges rencze.

Utricularia vulgaris L. – (Hínáros rencze, hólyaghínár, sárga hínárvirág, tömlőfű, tömlőke. – Term. r.: Renczefélék. Utriculariaceae.) Évelő. 15–30 cm. Gyökere nincs. Vízben úszó levelei finoman szabdaltak; legtöbbjük hajszálszerű, sok levélsallangon azonban levegővel telt tömlő van. E tömlők tölcsérszerű nyílását egy alsó vaskos és egy felső vékony, rugalmas hártya zárja. A vékony hártya a legkisebb nyomástól befelé mozdul s a nagyobb állatkáktól üldözött apró rákok, szunyogálczák, ázalék-állatkák gyakran ide menekülnek. Az alsó hártya tüskéi és a hozzá szoruló felső hártya elzárják azonban a kivezető utat, az állatkák kimulnak és testök elbomlott anyagait fölszívja a tömlő belső felülete. A növény tehát húsevő. Virágzó szára a vízből kiemelkedik. Laza fürtben 4–10 virágot fejleszt; kocsányai 3–4-szer akkorák, mint murvái. Virágai nagyok, tojássárga színűek, tátogatók és sarkantyúsak. Felső ajkuk akkora, vagy alig hoszszabb, mint az íny, alsó ajkuknak széle visszahajlott. Terem álló vizekben, árkokban, szórványosan az egész országban. 6–8.

Más honi fajok: U. Bremii Heer. – intermedia Hayne, – minor L.

Közönséges rencze.

B) Szárazföldi növények.

a) Fák vagy cserjék egyszerű levelekkel.

Vesszős fagyal.

Ligustrum vulgare L. – (Fagyálló fa, télálló fagyal, madárhúr. – Term. r.: Olajfafélék. Oleaceae.) – 1. t. 2. k. – Cserje. 1–3 m. Hajtásai vesszősek, levelei lándsásak, épek, rendszerint átellenesen állók, ritkán örvösek. Fehér, jó illatú virágai tömött fürtben állanak; borsónagyságú bogyói feketék. Terem a legészakibb vidékek kivételével az egész ország erdős, bokros helyein. 6–7.

Fája fehér, vagy sárgás és esztergályos, szíjas vagy metsző munkákra alkalmas. A nyírást jól bírja, ezért helyenként élő sövényül alkalmazzák. Kertekben van zöldbogyójú és foltos levelű változata is. A madarak csak a feketét eszik.

Közönséges orgona.

Syringa vulgaris L. – (Borostyán- v. boroszlánfa, indiai mogyoró, lila, tengeri-, spanyol- v. török bodza, szelenczefa. – Term. r.: Olajfafélék. Oleaceae.) – 1. t. 3. k. Cserje. 3–7 m. Hajtásai merevek, vesszősek és látszólag villásan elágazók. Levelei tojásalakúak, szívesek, kihegyezettek, égszélűek. Virágai 15 mm. hosszúak és gazdag virágú fürtben állanak; pártájok csöves, tányérformán kiszélesedő karimája 4-felé bemetszett, lila, kék v. fehér. Terem hazánk délkeleti vidékein, főleg Krassó-Szörény vármegye déli részeiben. 5.

Szép és kellemes illatú virágaiért számos fajtában ültetik; összes díszcserjéink között ez a legelterjedtebb és legkedvesebb. Fája esztergályozható.

Jósika orgona.

Syringa Josikaea Jacq. fil. – Cserje. 2.5–4 m. Hajtása mirigyszőröktől sűrűn pelyhes, apró csészéje lehet meztelen is. Levelei rövid nyelűek, tövön kerekítettek vagy ékalakuak, inkább hosszukásak és visszájukon aprón pelyhesek. Különben előbbinél gyérebb, hosszúra nyúlt virágzata az új leveles hajtás végén fejlődik, ezért az előbbinél később is virágzik. Pártája 17–18 mm., karimája felé egyenletesen tágul, és 4-felé metszett rövidebb karimája rézsút felálló. Illata nem oly kellemes, mint az előbbi fajé. Terem hegyvidékek sziklás, nyirkos, többnyire nehezen megközelíthető helyein hazánk északkeleti és délkeleti részeiben, mint hazánk benszülött ritkasága: Délkeleti Érczhegység, Biharhegység, Ung, Bereg és Máramaros vármegyékben. Újabban ültetik is. 5–6.

Kertekbe ültetik még főleg a Perzsiából származó Syringa persica L.-t, és a S. dubia Pers.-t.

b) Fák szárnyas levelekkel.

Közönséges kőris.

Fraxinus excelsior L. – (Büdös kőrösfa, sebfa. – Term. r.: Olajfafélék. Oleaceae.) – 1. t. 4. k. Fa. 18–36 m. Rügyei feketék, bársonyosak. Levelének 9–13 levélkéje majdnem nyeletlen; mind hosszúkás, lándsásan kihegyezett, aprón fűrészes. Virágai a levelek előtt jelennek meg. Lehetnek csak porzósak vagy csak termők, vagy porzósak és termők. A porzós virágok tömöttebb, apróbb virágzatban fejlődnek. Virágtakarója egyiknek sincsen. Termése csucsán szárnyas, lándsás. Terem nedves erdőkben, folyók, patakok mentén az egész országban. Ültetik is. Fája asztalos, esztergályos és kocsigyártó munkára nagyon alkalmas. 3–5.

Virágos kőris.

Fraxinus Ornus L. – (Manna kőris, vad kőrös.) – Fa. 9 m. Rügyei szürkék, molyhosak. Nyeles levélkéinek száma csak 7–9. Virágai a levekkel együtt jelennek meg. Virágzata sokvirágú, kúpalakú. Virágai illatosak, csészéjök zöldes, a 2–4 szirom hosszúkás lándsás, sárgás-fehér. Termése csucsán szárnyas. Terem főleg az Alföldet környező mészkődombokon. 5–6.

Fája az előbbiénél fehérebb és keményebb. A rajta ejtett sebekből, kivált a melegebb vidékeken – a manna kabócza szúrása következtében is – a »mannaczukor« szivárog, mely orvosságul szolgál.

Kedvelt díszcserjék a khinai Forsythia viridissima Lindl. és suspensa Vahl. Leveleiknek feslése előtt nyílnak sárga, négymetszetű virágaik. Az előbbinek ágai felfelé állók, levelei egyszerűek.

c) Lágyszárú növények. Pártájok felső állású.

Közönséges varázslófű.

Circaea lutetiana L. – (Varázsfű, varázsló szirompár, ördögüzőfű, üvegfű. – Term. r.: Ligetszépefélék. Oenotheraceae). – 1. t. 1. k. Évelő. 25–50 cm. Levelei tojásdadok, néha kissé szívesek, szélök aprón fogazott. A virág-kocsányok hátragörbülők, murvátlanok. Pártája akkora, mint a csésze, pirosló, végre fehér. Termése visszásan tojásdad, horgosan sertés, két üregű. Terem erdőkben az ország hegyes és dombos vidékén. 6–8.

Más honi fajok: C. alpina L.,intermedia Ehrh.

d) Lágyszárú növények. Pártájok alsó állású, virágjok magános; termésök tokocska.

Közönséges hízóka.

Pinguicula vulgaris L. – (Kövérke, mocsári kövérfű. – Term. r.: Renczefélék. Utriculariaceae.) – Évelő. 5–15 cm. Húsos nyeletlen levelei rózsában állnak, tojásalakúak vagy kerülékesek, csúcsuk lekerekített, szélük felgöngyölődött; zsírfényűek és mirigyektől ragadósak. 1–3, ritkán több tőkocsányt hajt, s mindenik végén magános, kékeslila sarkantyús virág fejlődik. Terem tőzeges, mohos, vizenyős hegyi réteken mindig csoportosan, hazánk északi és keleti magasabb hegyvidékén. 5–6.

Közönséges hizóka.

A levelekre szálló apró rovarok odaragadnak, megfogódznak és 2–3 napig ily helyzetben maradva meg is emésztődnek, húsevő.

Más honi faj: P. alpina L.

Orvosi csikorka.

Gratiola officinalis L. – (Innyujtófű, Isten kegyelme, kegyelemfű, réti csikorgófű. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 1. t. 5. k. Évelő. 8–30 cm. Tőkéje terjedő, ágas; szára felálló, rendszerint ágatlan, felső részében négyélű. Levelei lándsásak, nyeletlenek, fűrészesek, esetleg – kivált az alsók – épélűek. Virágai a levelek hónaljában; a párta csöve élénk sárga, hátsó oldalán barnás, karimája fehér v. vöröslila. Terem árkok mentén, vizenyős réteken az egész országban. Mérges. Helyenként házi orvosságul szolgál. 6–8.

Borostyánlevelű verónika.

Veronica hederaefolia L. – (Parlagi szigorál. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 10–30 cm. Lecsepült szára apró szőrű. Levelei rövid nyelűek, kerekdedek v. hosszúkás tojásdadok; kissé szívesek s 3–7, többnyire 5 karéjúak. A középső karéj a legnagyobb. Csészéjének sallangjai szives alapúak, kihegyezettek és szegletesen összeállók. Virágai aprók, halvány kékek. Termés üregei 1–2 magvúak. Terem parlag- és mívelt talajon az egész országban. 3–5.

Borostyánlevelű verónika

Mezei verónika.

Veronica Persica Poir. – (V. agrestis Auct. Hung., – Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 6–30 cm. Szára heverő, virágzó ágai és a szár vége fölemelkedő. Virágkocsányai hosszabbak mint a levél (az ábrán az alsó ág jellemzőbb); csésze-sallangjai tojásdadok, a termésnél hoszszabbak. A párta átmérője 8–10 mm., égszínkék; a termés szélesebb, mint hosszú, szőrös v. kopasz, reczés erű, két karéjú és karéjai élükön összenyomottak. Minden üregben van 5–8 mag. Terem parlagokon, kertekben az egész országban. 2–10.

Mezei verónika.

Városi verónika.

Veronica polita Fr. – (Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 7–30 cm. Az előbbitől főleg abban különbözik, hogy kocsányai a leveleknél legfeljebb valamivel hosszabbak, csészesallangjai szélesebbek, széleikkel még az érett termésen is fedik egymást. Termése egészben fölfúvódott, széle nem lapított, üregei 4–14 magvúak. Virága sötétkék, ritkán fehér. Terem mívelt talajon az egész országban. 4–10.

e) Lágyszárú növények; a virágok csoportosan állanak.

Orvosi verónika.

Veronica officinalis L. – (Dicső v. dicsőségesfű, drága jó, erdei zsálya, patikai szigoráll, sarlófű. – Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – 2. t. 1. k. Évelő. 15–30 cm. Csomóin gyökerező szára földre csepűlt; szőröktől érdes. Levelei rövid nyelűek, visszás tojásdadok, fűrészesek és szőrösek. Virágfürtjei tömöttek; pártája világoskék sötéten erezve v. fehér. A termés 3-szögűen visszásan tojásalakú, hegyén tompán kivágott és kocsányánál hosszabb. Terem legelőkön, erdők szélén az ország valamennyi hegyvidékén, még a legmagasabb havasokon is. 6–8.

Ösztörűs verónika.

Veronica Chamaedrys L. – (Fattyú- v. cserszigoráll, ördögcsíptefű. – Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Évelő. 15–45 cm. Szárának tagjai átellenesen, vagyis ösztörűsen szőrősek. Levelei kerekdedek v. hosszúkás tojásdadok; ülők, ritkán rövid nyelűek; szélük csipkésen fürészes. Kocsánya hosszabb a murvalevélnél. Pártája égszínkék, sötétebb erekkel; alsó karéja fehéres. Termése a csészénél kisebb, háromszögűen visszásan szívalakú. Terem száraz mezőkön, utak mentén, cserjésekben az egész országban. 4–6. Gyakran őszszel újra virit.

Ösztörűs verónika.

Derécze verónika.

Veronica Beccabunga L. – (Vízi pólé, vízi v. téli saláta, vízi derécze. – Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Évelő. 15–60 cm. Töve lecsepűlt, csomóin gyökerező. Szára hengeres, húsos. Levelei rövidnyelűek, kerülékesek v. hosszúkásak, aprón fűrészesek vagy csaknem épek; csúcsukon tompítottak. Laza fürtjei a levelek hónaljában állanak. Virágai égszínkékek, ritkán fehérek. Termése kerekded, fölfuvódott. Az egész növény kopasz. Terem vízparton, nedves réteken az egész országban. Helyenként salátának eszik. 5–9.

Derécze verónika.

Pólé verónika.

Veronica Anagallis L. – (Vízi pólé. – Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Évelő. 15–50 cm. Húsos szára alsó részében gyökerező, csaknem 4-élű. Levelei hosszúkásak, kissé fűrészesek és hegyesek. A virágzat ritkásan mirigyszőrős, különben kopasz az egész növény. Pártája kékesfehér, sötétebb erekkel. Termése kerekded. Terem olyan helyeken mint az előbbi faj, az egész országban. 5–9.

Pólé verónika.

Macskafarkú verónika.

Veronica spicata L. – (Kék macskafark, fűzéres szigoráll. – Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Évelő. 15–45 cm. Szára rendszerint magános, egyenes; levelei átellenesen állók, fűrészesek, csúcsukon épek és a szárral együtt rövid szőrűek, vagy molyhosak. Virágai a szár végén álló tömött fűzért alkotnak. A kocsányok jóval rövidebbek mint a molyhos csésze; pártája égszínkék, ritkán rózsaszínű v. fehér. Termése kerekded, visszásan tojásdad és felfúvódott. Terem napos, dombos mezőkön, cserjésekben az egész országban. 6–9.

Szép rokonfajtája a szőke verónika (V. pallens Host), melynek szára, levelei és virágzata sűrűn fehér molyhú.

Macskafarkú verónika.

Kakuk verónika.

Veronica serpyllifolia L. – (Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Évelő. 5–20 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő, felső részében gyakran szőrös, töve felé pedig ágas. Levelei tojásdadok, kissé fűrészesek; a felsők épek. Csészéje körűlbelül olyan hosszú, mint a kocsány. Pártája fehéres, kéken erezett. Termése oldalt összenyomott; hosszánál szélesebb és a csészével együtt mirígyesen pillás. Terem mívelt talajon, nedves réteken, erdőkben az egész országban. 4–9.

Kakuk verónika.

Ugar verónika.

Veronica arvensis L. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 5–25 cm. Szára felegyenesedő, elálló szőröktől borzas. Levele szívesen tojásdad, a felsők lándsásak, épszélűek; az alsók fűrészesek, a legalsók nyelesek. Kocsánya csak félakkora, mint a csésze. Pártája világoskék. Termése olyan hosszú, mint széles és hegyén mélyen hegyes szögűen kicsipett. Terem mívelt talajon, füves térségeken az egész országban. 4–9.

Ugar verónika.

Tavaszi verónika.

Veronica verna L. – (Term. r.: Tátogatók, Scrophulariaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 3–15 cm. Szára rövid szőrű, felső részében mirígyes. Levele 5–7 részre osztott. Az alsó virágok murvája szárnyas, a felsőké lándsás és épszélű. Kocsánya valamivel rövidebb a csészénél. Virága igen apró, kék. Termése szélesebb mint hosszú, hegyén kissé kicsipett. Bibeszála legfeljebb egy harmada a termés válaszfalának és alig éri el a karéjok szélét. A termés minden üregében 6–8 mag van. Terem homokos mezőkön és dombokon az egész országban. 4–5.

Tavaszi verónika.

Újjaslevelű verónika.

Veronica triphyllos L. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 5–15 cm. Alsó levelei nyelesek, tojásdadok; a középsők újjasok, 3–5-felé hasadtak; a felsők lándsásak. Laza fürtben álló virágai sötétkékek. Termése visszás tojásdad, töve felé felfúvódott. Terem mívelt talajon, főleg agyagos homokon, az egész országban. 3–6.

Más honi fajok: V. acinifolia L.,acutifolia Gilib (aquatica Bernh.), – alpina L.,anagalloides Guss.,aphylla L.,austriaca L.,Bachofeni Heuff.,Baumgartenii R. et S.,bellidioides L.,crinita Kit.,elatior Ehrh.,foliosa W. et K.,fruticans Jacq.,hybrida L.,Jacquini Baumg.,latifolia L.,longifolia L.,montana L.,multifida L.,opaca Fr.,orchidea Cr.,polita Fr.,praecox All.,prostrata L.,Pseudo-Chamaedrys Jacq.,scutellata L.,Teucrium L.,Velenovskyi Uechtr

Újjaslevelű veronika.

f) Terméskék apró makkocskák, melyek négyesével a csésze fenekén feküsznek.

Vízi pesztercze.

Lycopus europaeus L. – (Czigány-fű, farkasláb-fű, farkastalp-fű, kina-fű, vízi pemete, peszercze, peszércz v. peszére. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae). – Évelő. 30–100 cm. Szára négyszegletű, elágazó, levelei rövid nyelűek, hosszúkás tojásdadok vagy lándsásak és durván fűrészesek, alul csaknem szárnyasan bevagdaltak; rövid szőrűek vagy kopaszok. Virágai aprók, levél hónaljiak. A csésze fogai háromszögűen lándsásak, szálkahegyűek, hosszabbak mint a párta csöve. Pártája fehér, bíborszínű pettyekkel. Terem árkok, patakok mentén az egész országban. 6–8.

Vizi pesztercze.

Kerti zsálya.

Salvia officinalis L. – (Orvosi v. patikai zsálya. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 2. t. 2. k. Évelő. 30–80 cm. Szárának töve fás, sűrű rövid szőröktől szürkés. Fiatal levelei és hajtásai fehér molyhúak. Alsó és középső levelei nyelesek, hosszúkás lándsásak, ránczosak. Virágai 15–23 mm. h., rendszerint hármasával a lehulló murvák honaljában, lilaszínűek. A párta csöve belül szőr-koszorúval. Csészefogai tüskés szálkában végződnek. Kellemes és erős illata van. Orvosságul is használják és kertekben, temetőkben ültetik. 6–7.

Mezei zsálya.

Salvia pratensis L. – (Foszló virág, lóbárzsing, réti, vad v. skárlát-zsálya. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 30–60 cm. A szár felső része, a murvák és csészék mirígyesek. Tőlevelei rózsában állnak, nagyok, hosszúnyelűek, tojás alakúak, szíves vállúak. Szélökön egyenetlenül csipkések, ránczosak, fölül kopaszok, fonákon ritkásan szőrösek. Murvái maradandók, hátrahajlók; rövidebbek, mint a csésze, mely 7–10 mm. h. Sötétkék virágai hatosával örvösen állók, ritkán rózsaszínűek v. fehérek. Szép és erős illatú mezei növényünk, mely főleg napos hegyoldalakon gyakori. Terem az egész országban. 5–9.

Mezei zsálya.

Ló zsálya.

Salvia verticillata L. – (Gyűrűs v. pereszlén-forma zsálya, macskaláb. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 30–60 cm. Felső levelei csaknem háromszögűek. Virágai számosan, rendszerint 20-ával örvösen állók. Murvái aprók, visszahajlók és hártyásak. Virágai 12–20 mm. h., búzavirágszínűek, a párta belsejében szőrkoszorúval. Csészéje 5–8 mm. rendszerint bíborszínű. Terem utak mellett, erdők szélén az egész országban. 6–9.

Enyves zsálya.

Salvia glutinosa L. – (Méregvonó lapú.) – Évelő. 30–125 cm. Szárának felső része, murvája és csészéje sűrűn mirígyes, enyves. Levelei nagyok, hosszú nyelűek, vállukon nyílasan szívesek. Virága kénszínsárga, barnán pettyezett. 30–35 mm. hosszú. Terem patakok mentén, erdőkben az egész ország magasabb hegyvidékén. 6–7.

Polyhos zsálya.

Salvia austriaca Jacq. – (Osztrák zsálya.) – Évelő. 30–100 cm. Tőlevelei rózsát alkotnak, nagyok, szíves alakúak, erősen ránczoltak. Szára fölül a csészével együtt mirígyes és hosszabb szőröktől borzas, csak az első elágazásnál leveles. Pártája sárgás fehér, 17–20 mm. h. és még egyszer akkora, mint a csésze. Terem főleg az alföldi mezőkön. Északon hiányzik. 5.

Más honi fajok: S. Aethiopis L. (barlanglapu), – betonieaefolia Etling., – Bertolonii Vis.,dumetorum Andrz., – nemorosa L. (Szent-Ilona füve), – nutans L.,transsylvanica Schur., – villicaulis Borb. (amplexicaulis Rchb. et Auct. Hung.) A zsályák számos keverékfajt is alkotnak; ilyenek: Degeni Simk., – Kanitziana Simk., – sylvestris L.,Telekiana Simk. et Thaisz. és mások.

Ide tartoznék még: Alchemilla (IV. o. 1. r.), Chenopodium (V. o. 2. r.), Corispermum (V. o. 2. r.), Cyperus (III. o. 1. r.), Lepidium ruderale (XV. o. 1. r.), Lythrum (XI. o. 1. r.), Salicornia (I. o. 1. r.); Scirpus (III. o. 1. r.), Valerianella (III. o. 1. r.), Verbena (XIV. o. 2. r.), Rosmarinus XIV. o. 1. r.).

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia.

Ide sorolhatók: Anthoxanthum, Bromus, Crypsis és Hierochloa füvek (III. o. 2. r.), Salicornia (I. o. 1. r.), Salix, (XXII. o. 2. r.)

III. Osztály: Háromporzósak. Triandria.

A virágban porzó és termő együtt van; a porzók száma három, szabadok.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia.

A) A virágtakaró csészéből és pártából áll.

Mezei macskagyökér.

Valeriana officinalis L. – (Badián, baldrián, fordulófű, gyökönke, mezei- v. római nárdus, serjék-fű, Szent Magdolna-fű. – Term. r.: Macskagyökérfélék. Valerianaceae.) – 2. t. 3. k. Évelő. 30–150 cm. Tőkéje vaskos, gyakran rézsútos. Számos fonalszerű, rövid taraczkot hajt, melyeknek erős és sajátságos, a macskákra részegítő illatjok van. Szára gyöngén barázdált, legfeljebb töve felé szőrösödő. Levelének 5–11 pár levélkéje keskenyszálú és kerülékes ép v. fűrészes. Virágai aprók, halvány pirosak; illatjok a bodzáéra emlékeztet. Terem ritkás erdőkben, vízparton, árkok mentén, valamint sziklákon az egész országban. 6–7.

Hármaslevelű macskagyökér.

Valeriana tripteris L. – (Term. r.: Macskagyökérfélék. Valerianaceae). – Évelő. 15–50 cm. Taraczkja nincs. Tőlevelei, valamint a meddő hajtások levelei épek. Szárlevelei három részre osztottak, v. bemetszettek. Virága fehér v. rózsaszinű. Terem magasabb hegyek árnyas helyein hazánk északi és keleti részeiben.

Más honi fajok: V. collina Wallr., – dioica L.,exaltata Mik., – montana L., – samubcifolia Mik., – simplicifolia Rchb., – ternata Schur.

Saláta galambbegy.

Valerianella olitoria (L.) Poll. – (Apró-, bárány-nyelvű-, kikeleti- v. mezei saláta; gyökönkécske, téli czikória. – Term. r.: Macskagyökérfélék. Valerianaceae.) – 2. t. 4. k. Áttelelő egyéves. Egyéves. 7–25 cm. Szára villaszerűen elágazó. Lapiczkás tőlevelei rózsában állnak. Apró virágai halványkékek. Termése gömbölyded-tojásalakú, lapított, mindkét oldalán két bordával, három üregű, de csak egyikben fejlődik mag, miért is ez az üreg nagyobb, mint a másik kettő együttvéve. Terem mezőkön, ligetekben, mívelt talajon az egész országban. 4–5, 7–8.

Kora tavaszszal salátának gyűjtik s e czélból termesztik is konyhakertekben.

Más honi fajok: V. carinata Lois. – coronata L. főleg subsp. hamata Bast. – dentata (L). Poll. (Morisonii Spreng.), – mutica L.

B) A virágtakaró lepel, vagyis nem áll külön csészéből és pártából.

Bókoló dákoska.

Gladiolus communis L. – (Dárdácska, legényvirág, madárliliom. – Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – 2. t. 6. k. Évelő. 40–80 cm. Gumóját a mult évi levélmaradványok borítják, melyek rostjai erősek, egyenközűek, és csak a felső részükben hálósan reczézettek. Levele keskeny, lándsás, a szárnál rövidebb. 4–8 bíborszínű virága egy oldalra konyul. Termése három hasábú, az élek a csúcs felé erősen kiállók. Dél-Európa növénye, melyet nálunk kertben ültetnek. Elvétve elvadul. 5–6.

Fedelékes dákoska.

Gladiolus imbricatus. L. – (Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – Évelő. 30–50 cm. Az előbbitől főleg abban különbözik, hogy gumója héjának rostjai vékonyabbak, sűrűbbek, termésének szögletei pedig mindenütt letompítottak. Terem nedves réteken a Kárpátok öszszes hegyvidékein. 6–7.

Dél-Afrikából származó ékes rokonait széltében ültetik.

Más honi fajok: G. palustris Gaud., – illyricus Koch és segetum Kern. (az utóbbi kettő csak a tengerparton).

Sás nőszirom.

Iris Pseudacorus L. – (Békaliliom, sárga-, vízi-, nagy v. kardliliom. – Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – 2. t. 5. k. Évelő. 60–100 cm. Szára hengeres, többvirágú és a kardalakú leveleknél legfeljebb valamivel hosszabb. Virága élénk sárga; a külső lepel sallangjai szakálltalanok, a belső sallangok keskenyebbek, rövidebbek, mint a levélforma bibék. Termése hengeres. Terem sekély álló vizekben, árkokban az egész országban. 5–6.

Pázsitos nőszirom.

Iris graminea L. – (Természetes r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – Évelő. 15–25 cm. Levelei hosszabbak mint a kétélű és rendszerint két-virágú szár, sőt 60 cm hosszúságot is elérhetnek 6–7 mm. szélesség mellett. A lepel szakálltalan, külső szétterűlő sallangjai kékes fehérek sötétkék erekkel. A belső sallangok, valamint a külsők nyaka (a befűződés alatt) bíborszínűek. Termése hatszegletű. Terem erdős dombvidéken szórványosan az egész országban. Északon és a Dunántúl némely vidékén hiányzik. 5–6.

Homoki nőszirom.

Iris arenaria W. et K. – (Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae). – 67. t. 5. k. Évelő. 5–10 cm. Rendszerint kétvirágú. Levele legfeljebb 5 mm széles s körülbelül olyan hosszú, mint a szár. Virága sárga, külső lepel sallangjai szakállosak és főleg e szakáll, kis termete, keskeny levelei különböztetik meg a sás nősziromtól. Terem csoportosan az Alföld homokbuczkáin. Másutt csak elvétve és szálanként, pld. a Balaton vidékén, a tordai hasadékban stb. 4–5.

Apró nőszirom.

Iris pumila L. – (Leányka nőszirom, leányliliom. – Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – Évelő. 5–10 cm. Szára a tőleveleknél rendszerint rövidebb, egyvirágú; leplének csöve megnyúlt. Virága leginkább sötétviola, ritkán halványkék vagy halványsárga; külső sallangjai szakállasak. Terem napos, sziklás, főleg mészköves helyeken az északi megyék kivételével az ország dombvidékén, helyenként az Alföld homokbuczkáin is. 4.

Kedves kerti növény, melyet különösen szegélynek (temetőben is) ültetnek.

Pompás nőszirom.

Iris germanica L. – (Ékes-, v. német kardliliom. – Term. r.: Nőszirom félék. Iridaceae.) – Évelő. 30–90 cm. Szára többvirágú és tőleveleinél jóval hosszabb. Murvái virágzáskor felül hártyásak. Virágai nagyok, a sallangjai 8–10 cm h.; a külsők sötét-kékes violaszínűek, a belsők világosabbak. Illata nem erős, de kellemes. 5–6.

Elterjedt kerti virág. Húsos tőkéje az I. pallida Lam. és florentina L. tőkéjével együtt az ibolya- v. viola-gyökeret szolgáltatja, melyet főleg fogporba, és csecsemőknek rágásra használnak.

Más honi fajok: I. caespitosa Pall.,furcata MB.,humilis MB.,hungarica WT et K.,leucographa Kern.,Reichenbachii Heuff,sibirica L.,spuria L.,subbarbata Joó,variegata L.

Magyar sáfrány.

Crocus Heuffelianus Herbert. – (Heuffel sáfránya, kikeleti-, tavaszi v. vadsáfrány. – Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – 3. t. 1. k. Évelő. 10–20 cm. Gumója mogyoró-nagyságú; héjának rostjai hajszálszerűek. Levele keskeny, szálas, tövén több hártyás hüvelylyel körülvéve. Virága tölcsérszerű, sötétliláskék, ritkán fehér vagy fehér alapon kéken csíkolt. Egy murvájú. A párta torka csupasz. A bibe háromosztatú, fésűsen kiszélesedő függelékekkel, melyek a porzóknál hosszabbak. Terem hegyi réteken a Kárpátokban mindenütt. 3–5.

Pompás sáfrány.

Crocus banaticus Gay – (Bánsági v. őszi sáfrány, kikerics. – C. iridiflorus Heuff. – Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – Évelő. 15–25 cm. Két murvájú. Virága nagyobb és élénk lilaszínű; külső sallangjai sokkal nagyobbak, mint a belsők. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén. Legnyugotibb termőhelyei: Bihar, Arad és Krassó-Szörény vármegye. 8–10.

Tarka sáfrány.

Crocus reticulatus. Stev. (C. variegatus Hoppe. – Term. r.: Nősziromfélék. Iridaceae.) – Évelő. 10–20 cm. Gumója igen erős czérnaszerű, rozsdaveres, hurkolt rostokkal van borítva. Virága halványkék; külső lepelsallangja 3–5, sötétlila-színű csíkkal. Terem a Nagy-Alföldet környékező dombvidék déli felében, helyenként az Alföld homokbuczkáin is. 3–4.

Fűszeres sáfrány.

Crocus officinalis L. (Bécsi, jóféle, valódi sáfrány.) – Évelő. 8–30. Gumói diónagyságúak. Keskeny, szálas levelei a virágokkal együtt jelennek meg, és rendszerint túlemelkednek rajtok. Három bibéje hosszú, tölcséresen begöngyölődött. Ázsiából származik és régen nagyban termesztették. Bibeszála és 3 bibéje adja azt az illatos fűszert, melyet levesbe, kalácsba tesznek, és a liqueurgyárosok és czukrászok festéknek használnak. Mint gyógyszer elavult; a gazdag mohamedánok a Mekkába szállítandó tetemeket szagosítják vele és megtörténik, hogy az e czélra használt sáfrányt fűszerül importálják. Hazánkban jelenleg alig termesztik. 9–10.

A görögországi aranyszín sárga Crocus aureus Sibth. et Sm. csinos, korán nyíló kerti virág.

Más honi fajok: C. albiflorus Kit., – moesiacus Ker.

Fűszeres sáfrány.

C) A virágtakaró vagy egészen hiányzik, vagy csak szőrök alakjában van meg; a virágok pelyvaszerű murvák hónaljában vannak.

a) A virágok sokvirágú, oldalt összenyomott kalászkákban.

Sárgálló palka.

Cyperus flavescens L. – (Sárguló iszapsás. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae). – Egyéves. 5–25 cm. Szára háromszögletű. Levelei a szárnál rövidebbek, keskenyszálasak; számuk többnyire kettő, de hiányzanak is; vályúsak. A virágzatot 2–3 nagy, zöld murva támasztja; mind vízszintesen, esetleg lefelé álló. Füzérkéi 7–12 mm h. 3 mm. sz. Pelyvaszerü murvái sárgásak 2–2·5 mm h. Van 2 bibéje. Termése visszásan tojásalakú, kétélű, félakkora mint a pelyvája. Terem vizenyős homokon, agyagos, árvizes helyeken, a legészakibb vármegyék kivételével az egész országban. 8–9.

Sárgálló palka.

Magyar palka.

Cyperus pannonicus Jacq. – (Bogár-palka. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Egyéves. 3–30. Szára 1 levelű v. leveletlen. A 2 (3) murva közül egyik nagyobb és a szár folytatásának irányában áll, ezért a virágzat oldalt állónak látszik. A murvaszerü pelyvák 2 mm hosszúak, zöldek, 2 rozsdaszínű ponttal tarkázva. Van 2 bibéje. A termés egyik oldala lapos, a másik domború. Terem hazánk összes szíkesein, vízállások, tócsák körül. 8–10.

Barna palka.

Cyperus fuscus L. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Egyéves. 5–25. Szára háromélű. Füzére 3–6 mm. h., 1–1·5 mm. sz. Murvái sötétbarnák, középen zöld csíkkal. Van 3 bibéje. Termése háromszögletű. Terem ugyanott, a hol a sárgálló palka. 7–9.

Barna palka.

Csomós palka.

Cyperus glomeratus L. – (Ízelt sás. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 10–100. Róka- v. rozsdaszinveres kalászkái csomóban állanak. Murvái igen hosszúak. Terem árkok mentén, árvizes, főleg homokos helyeken, az ország déli felében. 8–10.

Más honi fajok: C. glaber L.,longus L. (olasz káka), – serotinus Rottb.

b) A füzérkék kevés virágúak, oldalt összenyomottak. 1–6 lepelsertével.

Kormos csáté.

Schoenus nigricans L. – (Term. r.: Sásfélék. Cyheraceae.) – Évelő. 15–40. Szára hengeres, még egyszer akkora mint szálas levelei. Virágzata 5–10 füzérkéből áll; a murvák száma 2, melyek közül az egyik még egyszer akkora mint a virágzat, a másik kisebb. Terem mocsaras, tőzeges helyeken szórványosan az egész országban, rendszerint csoportosan.

Más honi faj: S. ferrugineus L.

Kormos csáté.

c) A füzérkék tojásalakúak; a virág leple többnyire 6 érdes sertéből áll, melyek a pelyvaszerü murváknál rövidebbek.

Árva káka.

Scirpus palustris L. (Helyesebben: Heleocharis p. (L.) R. Br. – Csír-káka. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 10–60. Csaknem fás tőkéje számos taraczkot hajt. Szára hengeres, végén egyetlenegy fűzérkével. Pelyvaszerü murvái tojásdadok, barnák, fehér hártyás szegéllyel és zöld középcsíkkal. Van 2 bibéje. Terem mocsaras helyeken, árkok mentén az egész országban. 6–8.

Árva káka.

Tavi káka.

Scirpus lacustris L. – (Csuhu. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – 3. t. 2. k. Évelő. 80–300. Csaknem fás tőkéje több méterre kúszó taraczkokat hajt, melyekből számos szár nő ki a talajfelszínére. A szár vastagsága tövön 1·5 cm átmérőjű is lehet; fűszinzöld, hengeres és laza béllel van kitöltve. Tövét számos levélhüvely burkolja, melyek közül legfeljebb a felsőnek van 10–15 cm h. lemeze. Murvalevele látszólag a szár folytatását képezi, ezért 3–5 csomós füzérkéje oldalt áll. A pelyvaszerü murvák csúcsa kivájt, középen szálkahegygyel. Terem ártereken, árkok mentén, állandó mocsarakban az egész országban. 6–7.

Csomagolásra és fonómunkákra alkalmazzák. Igen csinos szakgatókat és kosarakat készítenek belőle.

Erdei káka.

Scirpus sylvaticus L. – (Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 60–125. Szára csöves és leveles. Levelei széles-szálasok (8–12 mm.) Fűzérkéi aprók, 2–5 mm h., a virágzat alatt több nagy, levélalakú murva látható. A pelyvaszerü murvák hegyesek. Terem hegyvidéki erdők vizenyős laposain, forrásos helyein az egész országban. 6–7.

Erdei káka.

Szürke káka.

Scirpus Holoschoenus L. – (Csuhu-csáté v. csátéforma káka. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 30–100. A levelek és murvák csak 1 mm. szélesek, vályúsak. Virágzata gombos, látszólag oldalt áll (a murva, könnyen a szár folytatásának nézhető); fűzérei 3–4 mm. h. Terem nedves mezőkön, ritkábban száraz helyeken is hazánk lapályain, főleg vízállásos, homokos mezőkön. 6–8.

Más honi fajok: S. acicularis L.,alpinus L.,caespitosus L.,carinatus Sm.,carniolicus Koch.,compressus L.,digynus Godr.,maritimus L.,Michelianus L.,mucronatus L.,ovatus Roth.,pauciflorus Lightf.,pungens Vahl.,radicans Schkuhr.,setaceus L.,supinus L.,Tabernaemontani Gmel.,triqueter L.,uniglumis Link.

d) A füzérkék tojás alakúak; a lepel számos (kivétel a havasi gyapjúsás) szálból áll, melyek a termés éréséig 2–4 cm hosszúra nőnek.

Keskenylevelű gyapjúsás.

Eriophorum polystachium L. – (Fürtös gyapjú, gyapjas magperje, gyapjas sás vagy gyapjúfű, macskanadrág. – E. angustifolium Roth. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – 3. t. 3. k. Évelő. 30–60. Szára három-szögletű. Virágzáskor csak 15–20 cm. magas. Van 3–1 levele. Tőlevelei 3-élűek, vályúsak, kocsánykái símák. Gyapja 4 cm. hosszúra megnő. Terem vizenyős, tőzeges réteken, szórványosan az egész országban, helyenként az Alföldön is. 4–5.

Széleslevelű gyapjúsás.

Eriophorum latifolium Hoppe. – (Macskanadrág. – Term. r.: Sásfélék. Cyperaceae.) – Évelő. 30–60. Az előbbihez hasonló, de levelei szélesebbek, laposabbak, kocsánykái érdesek és gyapja rövidebb. Terem ugyanazon helyeken, az Alföldön még gyakoribb. 4–5.

Más honi fajok: E. alpinum L.,gracile Koch.,Scheuchzeri Hoppe,vagiatum L.

Ide sorolhatók még: Asperula tinctoria (IV. o. 1. r.). Nardus (III. o. 2. r.).

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia.

Két bibeszállal. A virágok pelyvásak. Valamennyi felsorolt növény a term. r. szerint: Pázsitfűféle. Gramineae.

A) A kalászkák egyszerű kalászt képeznek, vagyis a kalászkák a virágzati tengelyen ülnek.

a) A virágzat csak egy szártetőző kalász.

Négysoros árpa.

Hordeum vulgare L. – Egyéves. Kétéves. 50–100. A kalász bókoló, hoszszú szálkákkal. Kalászkái hatsorosak, de az átellenesen álló két sor a tengelyhez símuló és meddő (a többi elálló), ezért 4 hasábú a kalász. Az egymás mellett lévő három-három kalászka mindenike két-ivaru és termékeny. Termesztik az egész országban. 6.

Négysoros árpa.

Hatsoros árpa.

Hordeum hexastichum L. – Áttelelő egyéves. Egyéves. 50–100. Minden kalászkában van porzó és termő, mindenik egyformán fejlődik, ezért szembetünően 6-sorú. Kisebb, keményebb szemet terem.

Hatsoros árpa.

Kétsoros árpa.

Hordeum distichum L. – (Laposfejű- v. sörárpa.) – 3. t. 4. k. Egyéves. 50–100. Az előbbiekhez hasonló. Főkülönbség az, hogy az együttálló három kalászka közül csak a középsőben van porzó és termő, ez termékeny és szálkás; az oldalt állók csak porzósak, terméketlenek és szálkátlanok. Ezt tavaszszal vetik; az előbbi kettőt ősszel. Mind a 3 fajt az ország minden részében termesztik, helyenként keverten is. Használják állatok etetésére, árpakása, dara készítésére, szeszgyártásra, a kétsorosat főleg sörfőzésre. Kneipp kávéja pörkölt árpa. 6.

Egér árpa.

Hordeum murinum L. – (Béka-, czigány-, kőrontó árpa.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 10–40. Mindig gyepet képez. Középső kalászkája 2-ivarú, pelyvája 3-erű, szélén hosszú szőröktől pillás és hosszú szálkában végződő; a szélsők porzósak, szintén szálkás pelyvával. Terem parlagokon, útak mentén az egész országban mindenütt. 6–10.

Egér árpa.

Hozzá nagyon hasonló a szíki- v. czigányárpa.Hordeum Gussoneanum Parlat. – Kalásza rövidebb, hamvas- vagy kékes-zöld, pelyvái nem pillásak, egyformán serteneműek és igen érdesek. Szikeseinken seregszámra terem és helyettesíti ott az egér árpát. 6–10.

Más honi fajok: H. bulbosum L.,martimum Willd., – secalinum Schreb.

Föveny czimbor.

Elymus arenarius L. – (Hajfű, hajperje, lengyel zab, őzárpa, szálkapázsit.) – Évelő. 100–175. Taraczkja messze kúszik. Az egész növény hamvaszöld. Kalásza 30 cm.-nél is hosszabb; halászkái 3-virágúak, pelyvái lándsásak, puhaszőrűek. Északeurópai tengerparti növény s mint kitünő homokkötő növényt ültetik. Temesi homokpuszta, Szt.-Endrei sziget. 7.

Más honi fajok: E. crinitus Schreb., – europaeus L.

Föveny czimbor.

Közönséges búza.

Triticum vulgare Vill. – (Tiszta buza.) – 3. t. 5. k. Áttelelő egyéves. Egyéves. 60–130. Kalásza szembetűnően 4-szögletű: kalászkája rendesen 4-virágú, az alsó 1–3 virág termékeny. A leghidegebb néhány vármegyén kivül mindenütt nagyban termesztik; hazánk fő mezőgazdasági terméke.

Van őszi buza (T. hybernum L.), melynek pelyvái rövid szálkájúak, esetleg szálkátlanok (tarbuza) és tavaszi buza (T. aestivum L.), melynek pelyvái mindig hosszú szálkájúak. A nálunk uralkodó rövid tavasz, késői fagyok és a korán beálló hőség miatt főleg őszit vetnek és csak ha ez valami okból nem sikerül, vetnek tavaszit, sőt a tavaszi helyett is leginkább a »járó buzát« kedvelik, melyet úgy őszszel, mint tavaszszal lehet vetni.

A buza ma a földkerekség legfontosabb terméke. Legtöbbet termesztenek az Amerikai Egyesült-Államok, Oroszország és hazánk. Buzánk kiváló minőségű, sok helyt »aczélos« és lisztünk is világhírű. 6.

Közönséges búza.

Tönköly-búza.

Triticum Spelta L. – (Piros- v. nagy alakor.) – 3. t. 6. k. Áttelelő egyéves. Egyéves. 60–120. Kalásza törékeny; éréskor darabokra hull és a szemek a pelyvákba zárva maradnak. Pelyvái széles tojásdadok, rhombosak, rövid szálkában végződők. A pelyvák tövében rendszerint még egy rövid, vastag fog található. Nálunk ma már nem termesztik. 6–7.

Taraczk búza.

Triticum repens. L. (Helyesebben: Agropyrum repens (L.) Beauv. – Buzaperje v. buzalevelű fű, ebgyógyító pázsit v. gyökér, kutyaperje, lábasperje.) – Évelő. 30–120. Töve számos hosszú taraczkot hajt. Szálas levelei fonákukon símák, színükön kiemelkedő pontoktól érdesek. Kalászkái 4–5-virágúak, pelyvái 3–5-erűek, a fél kalászkánál hosszabbak. Terem szántóföldön, kertekben, mezőkön, útak mentén az egész országban s legtöbb helyt kellemetlen gyom. 6–9.

Taraczk búza.

Eb búza.

Triticum caninum L. – (Kutyabuza. – Agropyrum, caninum (L.) Schreb). – Évelő. 30–120. Az előbbihez hasonló, de taraczkja nincs; levele mindkét oldalán érdes s kivált színén hamvas. Kalászkái hosszabb szálkájúak. Terem erdők, cserjések szélén, kerítések mentén az egész országban. 6–7.

Tarajos búza.

Triticum cristatum (L.) Schreb. (Agropyrum cristatum (L.) Bess.) – Évelő. 15–60. Töve gyepes és rövid taraczkot is hajt. Levelei széle rendesen be van göngyölve. Kalásza erősen összenyomott. Kalászkái két oldalt fésűsen állók, meztelenek v. borzasok. Pelyvái keskenyek, árformán kihegyesedők. Terem napos, homokos lejtőkön, parlagokon, útak mentén, hazánk déli felében; helyenként bőven. 5–6.

Más honi fajok: T. acutum DC., – banaticum Heuff., – biflorum Brign., – glaucum Desf., – intermedium Host., – junceum L., – Panormitanum Bert. (petraeum Vis. et Pè.), – villosum (L.) MB. – Külföldön, különösen Német- és Oroszországban termesztik még a T. dicoccum Schrank és T. monococcum L. fajokat is.

Tarajos búza.

Hengeres kecskeszem.

Aegilops cylindrica Host. – (Kalászbog v. kalászbojt.) – Egyéves. 20–50. Kalásza hengeres, 5–11 kalászkából összetett. Pelyvái egyszálkájúak; az alsók szálkája rövid, a felsőké hosszabb, és a kihegyesedő kalász csúcsán 4, lefelé simítva igen érdes 4–5 cm.-nyi, sőt hosszabb szálka van. Kalásza éréskor körülbelül 1. cm hosszú barna ízekre hull szét, melyek inkább valamely pálcza darabkáinak nézhetők. Terem szikár helyeken, szőlőkben, hazánk déli felében, nagyon szórványosan. 5–6.

Közönséges rozs.

Secale cereale L. – 3. t. 7. k. Egyéves. Kétéves. 60–200. Hamvas-zöld. Bókoló kalásza 8–15 cm h. 4 hasábú s az érett szelnek is 4 sorba vannak helyezve. Szálkája hosszú, pelyvái a kalászkáknál rövidebbek. Tengelye nem törékeny.

Van tavaszi és őszi rozs. Sok helyt buzával keverve vetik; ez a »rozs-buza«, a »tiszta buzá«-val szemben. A buzánál kevésbbé kényes, ezért hidegebb és kevésbbé termékeny vidékek fő terméke. A lisztjéből sütött kenyér nem szárad ki oly gyorsan. Magházát gyakran elpusztítja az anyarozsgomba, mely nyár elejéig a szem helyén 2–3 cm, hosszú, meglehetős kemény, fekete, hosszúkás testet képez. Lisztbe őrölve, veszedelmes méreg; máskülönben becses orvosság. 6.

Más honi faj: S. fragilis MB.

Többnyaras vadócz.

Lolium perenne L. – (Angol perje, évelő v. útszéli vadócz, konkoly, kutyazab.) – 4. t. 7. k. Évelő. 30–100. Gyepet alkot és meddő szárakat is hajt. Virágzó szára csak alul leveles; fiatal levelei két rét behajlottak. Kalásza 15–30 cm h. Kalászkái lazán állanak és 8–10 virágúak. Pelyvái szálkátlanok, legfeljebb rövid hegyűek, rövidebbek a kalászkáknál. Terem kaszálókon, mezőkön, főleg a mezők szélén az egész országban. Takarmánynak is vetik. 6–9.

Szédítő vadócz.

Lolium temulentum L. – (Részeg- v. részeges fű, üszögös konkoly.) – Egyéves. 30–100. Meddő szárat soha sem hajt. Pelyvái a kalászkánál hosszabbak, szálkásak v. szálkátlanok. Terem vetés közt, főleg árpa- és zabföldön, az egész országban. 6–8.

Mérges hatását már az ó-korban ismerték, azt azonban nem tudták, mitől ered ez a hatása. 1898-ban úgy a magvaiban mint a szárában, különösen a bütykök táján, a növénynyel valószinűleg symbiosisban élő gomba fonalait fedezték fel és újabban ezeknek tulajdonítják a szédítő hatását.

Más honi fajok: L. italicum A. Br., – remotum Schrk., – rigidum Gaud.

Szédítő vadócz.

Magyar tőrfű.

Lepturus pannonicus Kunth. – (Tőrpázsit.) – Egyéves. 10–25. Töve ágas, szára alsó részében lecsepült, fölegyenesedő. Levelei laposak, meztelenek. Kalásza 5–12 cm h., kalászkái két-virágúak, a tengelybe bemélyedtek és az egész fűzér tőrhöz hasonló. Terem a Kis- és Nagy-Alföld szíkesein szórványosan. 5–6.

Havasi sertefű.

Nardus stricta L. – (Hajszálfű, magár, merő nárdus, síkos szőr- vagy tőrfű.) – Évelő. 10–30. Töve sűrű, párnás gyepet hajt. Levelei be vannak göngyölődve, serteneműek. Szára vékony, czérnaszerű. Kalászkái egyoldalra konyulók, egyvirágúak, szennyes violaszinűek. Csak egy bibéje van. Terem sovány, tőzeges talajon, hazánk öszszes magas hegyein. 5–7.

Havasi sertefű.

Erdei szálkaperje.

Brachypodium sylvaticum (Huds.) R. et. Sch. – (Erdei buza, kurtatop, nyelecz, górkalász.) – Évelő. 50–120. Töve gyepes. Szára a bütykökön sűrűn, egyebütt ritkásan szőrös. Kalásza bókoló, kalászkái 6–15-virágúak. A felső pelyvák szálkái hoszszabbak mint a pelyvák. Terem erdőkben, csalitokban az egész országban. 7–8.

Más honi faj: B. pinnatum (L.) Beauv.

Erdei szálkaperje.

b) A kalászok a szár végén ujjasan állanak

Közönséges csillagpázsit.

Cynodon Dactylon (L.) Pers. – (Bermuda-fű, boszorkánykása, burkos kutyapázsit, daruláb, taraczkfű, ebfogfű, ujjas muhar.) – Évelő. 20–50. Töve taraczkos. Levelének alsó lapja szőrös, széle érdes. Kalásza keskeny, 3–5-ével ujjasan álló. Virágzati tengelye zöld, kalászkái rendszerint violaszínnel befuttatvák. Terem sovány mezőkön, szíkeseken, útak mentén néhány legészakibb vármegye kivételével az egész országban. 7–9.

Közönséges csillagpázsit.

Vérállító fenyérfű.

Andropogon Ischaemum L. – (Éles fű, sokkalászú v. szürke fenyér, mosogatófű, sikárfű, tevekáka.) – Évelő. 15–45. Az egész növény hamvas-zöld; levele keskeny, szálas, vályús. Kalásza 2–10-ével ujjasan áll. Kalászkái lilaszinűek. Tengelye, kocsánykái, valamint a kalászkái töve hosszabb szőröktől érdes. Terem szikár mezőkön, hazánk sík és dombosvidékén. 7–9.

Vérállító fenyérfű.

Pirók ujjasmuhar.

Digitaria sanguinale (L.) Scop. – (Mannaköles, vérmuhar. – Panicum sanguinale L.) – Egyéves. 15–60. Töve térdelt, lecsepült és rendesen gyökerező. Levele aránylag széles, szálas és szőrös; 4–6 kalásza ujjasan vagy csaknem ujjasan áll. Kalászkái keskeny-lándsásak, bibéje bíborszínű. Pelyvája csupasz v. pillás. Az egész növény gyakran bíborszínnel van befuttatva. Terem mívelt földön, parlagokon, az egész országban. 6–8.

Más honi fajok: D. ciliaris (Rotz) Koel. (dérfű, dérkoma). – humifusa Rich (lineare Krock.).

Pirók újjasmuhar.

Hernyós czinczor.

Beckmannia eruciformis (L.) Host. – Évelő. 50–120. Tőkéje terjedő. Szára tövén néhány íz csomósan meg van vastagodva. Levele élénk-zöld. Virágzata 10–30 cm h., tengelye 3-élű, rendszerint több mint 20 ülő kalászszal. Pelyvái kidomborodók, középen széles zöld csíkkal. Terem vízerek mentén, szíkes ártereken, szórványosan a Nagy-Alföldön. 6–7.

Hernyós czinczor.

B) A kalászkák hosszú ágacskával vannak a tengelyhez erősítve, vagy a mellékágak ismét elágaznak, a virágzat tehát buga; ez azonban az oldalágak rövidsége miatt fűzér- vagy kalászképű is lehet (például a ragadó muharon).

Éles mosófű.

Chrysopogon Gryllus (L.) Trin. – (Csigavér-fű, éles mosófenyér, éles-fű imola, rókahátú fű, sikár-fű. – Pollinia Gryllus (L.) Spr.) – Évelő. 50–100. Töve gyepes, számos levélhüvelylyel körülfogva. Levelei 2–3 mm. szélesek, alul símák, színükön és szélükön ritkás, hosszú szőröktől érdesek. Bugája 1–2 dm h., ágas, egy-egy örvben 12 ág is, s az ágak 1 dm hosszúak is lehetnek. Kalászkái tövükön 2–3 mm h. aranysárga vagy barnás, fénylő szőröktől bojtosak. Pelyvái rendszerint pillásak. Terem homokos mezőkön, napos lejtőkön; helyenként nagy területeket borít és hazánk déli felére kiválóan jellemző növény. 6–7.

Fás gyökérszálait kiszedik a földből, rongy közt dörgölve megfosztják a héjától, és csomóba kötve »sikár« néven edénysúrolásra árúba bocsátják; fonásra is használják és suroló keféket is kötnek belőle.

Éles mosófű.

Seprő czirok.

Sorghum vulgare Pers. – (Tatárköles.) – Egyéves. 1–2·5 m. Levelei szálasak; 1–2 cm szélesek. Bugája terebélyes, 2 dm h. is lehet. Kalászkái visszás tojásdadok; a kétivarúak pelyvái puhaszőrűek. A porzós kalászkák csak egy pelyvájúak és igen rövid kocsányúak. Keletindiai növény, melyet nálunk főleg a kukoriczaföldek szélére vetnek. 7–8.

Bugájából czirokseprő készül.

Vizi kakaslábfű.

Echinochloa Crusgalli (L.) Beauv. – (Kakaslábfű, kaszirva, muharköles, órafű.) – Egyéves. 40–160. Szára töve felé lapított, leveleivel együtt csupasz. Kalászkái szálka nélkűl mérve 3–4 mm. h.; gyakran lilaszínnel befuttatva. Valamennyi pelyvája egyszerűen kihegyezett, vagy pedig a 2-ik rövid, a 3-ik igen hosszú szálkában végződik, a mikor is a kalász erősen bajuszos. Terem nedves szántóföldön, árkokban, kertekben az egész országban. Rizs közt kellemetlen gyom. 6–8.

Vizi kakaslábfű.

Termesztett köles.

Panicum miliaceum L. – Egyéves. 30–100. Levelei széles szálasak, pelyhesek. Bugája laza virágzatú, terebélyes és bókoló. Kalászkái szálkátlanok, pelyvái 7-erűek. Gömbölyded szemtermése sárgás v. pirosas. Kelet-Indiából származik és szórványosan, kivált homokos talajon vetik csekély mennyiségben. Köleskását és baromfi-eleséget szolgáltat. 7–8.

Termesztett köles.

Fényesmagú kanári-köles.

Phalaris canariensis L. – (Kanáriai fényperje, polyvacsukk.) – Egyéves. 60–100. Levelének hüvelye fölfúvódott; bugája tojásalakú, csaknem gömbölyű. Kalászkái fehéresek; szélük zöld. Külső pelyvái még egyszer akkorák, mint a belsők. Európa déli részében és Afrikában vadon terem. Magját szeretik a pintyek, főleg a kanári, ezért termesztik helyenként; városok körűl időnként elvadúl. 6–7.

Fényesmagú kanári-köles.

Zöld pántlikafű.

Baldingera arundinacea (L.) G. M. Sch. – (Nádforma fényperje, nádas tippan, polyvacsukk.) – Évelő. 50–100. Termete emlékeztet némileg a fedőnádra. Levelei szélesek, szalagneműek. Bugája sok ágú. Kalászkái csomósak, kocsányai elállók. Árnyas helyen sárgás, napos helyeken vereses. Meddő virágai szőrösek, a termők meztelenek. Terem vízerek, folyók mentén, nádasok szélén az egész országban. 5–6.

Fehér-csíkos levelű fajtáját a tarka pántlikafüvet (B. picta L.) kertjeinkben termesztik (czifra sás).

Zöld pántlikafű.

Termesztett rizs.

Oryza sativa L. – 5. t. 8. k. Egyéves. 100–150. Levele csaknem 1 m hosszú; nyelvecskéje 2 cm. Bugája hosszú; kalászkái egy virágúak, rendszerint 6-ával egy kocsányon kétsorosan elhelyezve. Pelyvája 7–9 mm. h., 5-erű; a porzók száma 6., két bibeszállal. 8.

A rizs a Föld igen sok lakójának szolgál táplálékul. Khinában már 5000 év óta termesztik; és ma az összes trópusi vidékek, valamint a mérsékelt égöv melegebb, öntözhető vidékein termesztik. Hazánkban Temes (T.-Topolya. Gr. Karácsonyi birtokán), Torontál és Bács-Bodrog vármegyében. (Rizskása, hintőpor, arak, rizskeményítő, szalmakalap és papiros.)

Vizi durcza.

Leersia oryzoides (L.) Sw. (Vad rizskásafű. – Oryza clandestina A. Br.) – Évelő. 40–150. Taraczkot hajt. Levelei főleg szélükön igen érdesek. A buga kocsányai vékonyak, hajlítottak. Kalászkái 4–5 mm. hoszszúak, pelyvái sertések. Van 3 porzója. Terem folyók, vízerek, patakok mentén, ártereken, szórványosan az egész országban. 8–9.

Vizi durcza.

Ragadó muhar.

Setaria verticillata (L.) Beauv. – (Pereszlén-forma muhar, ragadvány kalász, muhar, selyemfű, sertepázsit v. fű.) – Egyéves. 30–80. Alfűzére kivált alsó részében többszörösen meg van szaggatva. Szára közvetetlen a virágzat alatt érdes. Levelei igen érdesek. Kalászkái, valamint a visszagörbülő fogaktól igen érdes sertéi, zöldek. Alulról fölfelé simítva, erősen ragad. Mívelt talajon az egész országban. 7–8.

Zöld muhar.

Setaria viridis (L.) Beauv. – Egyéves. 20–80. Álfűzére nincs megszaggatva; szára hengeres, a kalász alatt fölfelé görbülő fogaktól érdes: lefelé simítva ragad. A termő virágok pelyvái laposak, nem kipúposodók. Terem az előbbivel az egész országban. 7–5.

Zöld muhar.

Olasz muhar.

Setaria italica (L.) Beauv. – Mint takarmány növényt sok helyt termesztik.

Más honi fajok: S. ambigua Guss., – glauca (L.) Beauv.

Bojtorjános tövisperje.

Tragus racemosus (L.) Desf. – (Baltapikk, bojtorjános pázsit, fürtös pelyvaborz. – Lappago racemosa Willd.) – Egyéves. 10–35. Töve gyepes. Szára heverő; a levelek hónaljából gyakran gyökerező hajtásokat terem. Levélhüvelye fölfúvódott; sokszor hosszabb mint a sertésen pillás levél. Kalászkái sötét biborszínnel vannak befuttatva; pelyvái erős, horgas kapaszkodó sertékkel vannak megrakva. Terem homokos területeken hazánk déli felében. 7–9.

Bojtorjános tövisperje.

Árvaleány hajka.

Stipa pennata L. – (Árvalányhaj v. leányhaj, fejér árva, kócsag-toll v. tollufű.) – Évelő. 50–100. Töve gyepes: szára merev; levelei keskenyszálasok, rendszerint kétrétbe hajtva serteneműek, ritkán laposan elterülők. Kalászkái 1 virágúak, 2 pelyvájúak. Toklásza porczogós, térdelt s 20–30 cm hosszú szálkában végződik, mely a térdhajlás fölött eleinte rásimuló, majd elálló szőröktől borzas és kócsag-tollszerű. Száraz időben a toklász szálkájának főleg alsó harmada megcsavarodik, nedves időben kiegyenesedik; tollas forgójával, mely egyúttal repülő szerv is, kórókba kapaszkodva belefúrja termését a földbe. A magyar népnek, főleg a puszták lakójának kedves füve s mint kalapdísz pótolja a ma már ritka és drága kócsagtollat. Terem sziklás, homokos mezőkön, körülb. azokon a helyeken, a hol a magyarság lakik. Van számos változata; ilyenek: Stipa Joannis Èelak., longifolia Borb., villicaulis Simk. és mások. 5–6.

Árvaleány hajka.

Kunkorgó hajka.

Stipa capillata L. – (Eleven fű, kákaforma tollúfű, oroszlánhaj, szűrfű, vad lányhaj.) – Évelő. 50–100. Toklásza 10–12 mm, szálkája csak 10–15 cm hosszú; érdes, de nem szőrös, nem tollas. Minthogy toklásza igen hegyes, és forgója még jóval nagyobb erővel csavarodik: a legelő állatokra, főleg juhokra veszedelmes lehet. Oroszországban óriási kárt tesz, hazánkban pedig már HABERLE figyelte meg 1823-ban egy czeglédi uradalomban, hogy e növény termései a juh bőrén áthatolva, húsát, zsigereit átfúrják s végre a juhok elhullását okozzák. Terem az előbbivel. 5–6.

Kunkorgó hajka.

Más honi fajok: S. aristella L.,Lessingiana Trin. et Rupr.

Zilált kásafű.

Milium effisum L. – (Pongyola v. ziláltfejű köles-perje.) – 5. t. 3. k. Évelő. 100–150. Töve terjedő; szára vékony és fényes. Zilált bugája nagy, 30 cm h. és terebélyes; többnyire 5 ágú örvökkel. Kalászkái aprók (3 mm.), pelyvái érdesek. Terem erdőkben, főleg nyirkos helyeken az egész országban. 5–7.

Szagos borjupázsit.

Anthoxanthum odoratum L. – (Két-hím pázsit, porodapár.) – 5. t. 1. k. Évelő. 30–50. Gyepes töve számos csomóban álló szárat növeszt. Keskeny levelei alapjuk felé pillásak. Bugája hosszúkás, fűzérszerű. Kalászkája barnás; külső pelyvái kihegyezettek, csak az ereken szőrösek, a belsők egészben szőrösek és a toklásznál alig hosszabbak. Porzóinak száma csak 2. Terem az ország összes hegyvidéki kaszálóin és legelőin. 5–6.

Erős cumarin-szagával a szénának kellemes, úgynevezett szénaillatot kölcsönöz.

Mezei ecsetpázsit.

Alopecurus pratensis L. – (Búzaperje, komócsin, rókafark, vadperje.) – 5. t. 2. k. Évelő. 50–100. Töve rövid taraczkot hajt. Bugája hengeres, egy-egy ágán 4–10 kalászkával. Pelyvái lándsásak, kihegyezettek, tövükön összenőttek, élükön szöszösen pillásak. Szálkája még egyszer akkora mint a kalászka. Portokjai violaszínűek, végre barnulók. Terem mezőkön, kivált kissé nedves réteken az egész országban. 5–6.

Más honi fajok: A. agrestis L.,fulvus Sm. (ruczaperje), – geniculatus L. (gombos fenyer, libafű).

Búbos bajuszfű.

Crypsis aculeata L. Ait. – (Tövisperje.) – Egyéves. 3–35. Szára lecsepült bokros; levélhüvelye bő, lemeze többször hoszszabb s kivált a felső leveleké árszerűen kihegyesedő; mindkét oldalán ritkás, hosszú szőrökkel. Nyelvecskéje csak pillás szőrök alakjában van meg. Bugája tömött, gombos, 15 mm széles és csak körülb. 8–9. mm hosszú. Virága 2 porzós. Terem a Nagy- és Kis-Alföld szíkesein, tócsák körül, különösen ártereken. 7–9.

Más honi fajok: C. alopecuroides Pill. et Mitterp. (ruczaperje), – schoenoides L.

Búbos bajúszfű.

Mezei komócsin.

Phleum pratense L. – (Macskafarkú perje, réti lóperje, timóthfű.) – Évelő. 30–100. Levele puhaszőrű, szélén érdes. Bugája hengeres, 3–17 cm h. Pelyvái hoszszúkásak, élükön sertésen pillásak; ferdén bemetszettek és hirtelen szálkában végződők. Szálkája a pelyvának csak egy harmada. Terem kaszálókon, mezőkön az egész országban. 5–6.

Más honi fajok: Ph. alpinum L., – bulbosum (L.) Richt., – Michelii All., – montanum Koch (ciliatum Pourr.), – paniculatum Huds. (asperum Vill.), – phleoides L. (Boehmeri Wib. – phalaroides Koel., (veres nadrág).

Mezei komócsin.

Taraczkos tippan.

Agrostis alba L. – (Bokrétapázsit, fehér tippan, harmatpázsit, harmattartó szélfű, szőrfű.) – Évelő. 15–90. Száraz, szikár helyeken néha csak 4–6 cm. Töve taraczkot és gyepet hajt; levelei keskenyek, szalagformájúak, érdesek; nyelvecskéje hosszúkás, hosszabb a szárlevelek szélességénél. Bugája virágzáskor szétterpedő, elvirítás után összeboruló; kocsányai érdesek. Kalászkái fehéresek vagy violaszinűek. Pelyvái rendszerint szálkátlanok. Terem mezőkön, erdei réteken az egész országban, főleg a hegyvidékeken. 5–6.

Más honi fajok; A. alpina Scop., – canina L.,dubia Leers., – rupestris All., – vinealis Schreb., – vulgaris With.

Taraczkos tippan.

Harmattartó széltippan.

Apera Spica Venti (L.) Beauv. – (Szellőperje.) – Egyéves. 40–100. Az egész növény kopasz, fényes; levele keskeny szálas, nyelvecskéje hosszúkás. Bugája nagy, 15–30 cm h., ágai igen vékonyak. Kalászkái aprók, zöldek v. violaszinűek; 2–3 mm hosszúak. Szálkája 5–7 mm. Terem vetésben szórványosan az egész országban; helyenként ártalmas gyom. 6–7.

Más honi faj: A. interrupta (L.), Beauv.

Harmattartó széltippan.

Nádképű siska.

Calamagrostis Epigeios (L.) Roth. – (Bugafény, csenkesz, cseplesz, halmi nádtippan, nádperje, siskanád v. siskafű.) – Évelő. 50–120. Termete emlékeztet a fedő nádéra. Taraczkot is hajt. Az egész növény hamvas. Levelei merevek, szélök, valamint a hüvelyök és száruk felső része érdes. Bugája 15–30 cm h., merev; kalászkái csomókban, zöldek, gyakran biborszínnel befuttatva. Pelyvái keskenyek, hosszú hegyben végződők, ormukon érdesek. Szálkája a toklász háta közepéből ered s a kalászkák szőre körülbelül akkora mint a pelyvák s mégegyszer akkora mint a toklász. Terem cserjés dombokon, szőlőkben, erdőirtásokban, ártereken az egész országban. 7–8.

Nádképű siska.

Parti siska.

Calamagrostis Pseudophragmites (Hall.) Baumg. – Évelő. 90–120. Bugája virágzás idején egyenletesen szétterpedt; szálkája a toklász csúcsából ered, és félakkora mint a toklász. Terem folyók, viz-erek partján, szórványosan az egész országban. 6–7.

Más honi fajok: C. arundinacea (L.) Roth., – bihariensis Simk., – lanceolata Roth., – neglecta Ehrh., – varia (Schrad.) Baumg., – villosa (Chaix) Mut.

Kék nyúlfarkfű.

Sesleria coerulea (L.) Host. – (Bibikra, bibirka, czinczor.) – Évelő. 10–50. Gyepes töve taraczkot hajt. Hüvelye zárt, nyelvecskéje igen rövid. Leveleinek széle érdes; csúcsa hirtelen szintén érdes szálkában végződik. Bugája tojásdad; pelyvája akkora mint a virág; toklásza 2–4 sertében és középen álló szálkában végződik. Terem napos mészhegyeken hazánk északi részében. 3–5.

Kék nyúlfarkfű.

Budai nyúlfarkfű.

Sesleria Budensis Borb. (S. Sadleriana Jka.) – Évelő. 10–40. Az előbbihez némileg hasonló, de minden részében vaskosabb. Aczélszín-kék bugája 3 cm h. és 1 cm átmérőjű. Kalászkája 7 mm h. s legalább a felső szálka szintén 7 mm, a virágoknál jóval hoszszabb. Toklásza apró szőröktől sürün pelyhes. Hazánk kiváló ritkasága, tavaszi ékessége, mely egyedűl Budapest és a Balaton mellett fordul elő. 3–5.

Más honi fajok: S. autamnalis (Scop.) Kern., – coerulans Friv., – disticha Wulf., – Heufleriana Schur., – rigida Heuff., – tenuifolia Schrad.

Budai nyúlfarkfű.

Illatos Máriafű.

Hierochloa odorata (L.) Whlbg. – (Darryfű, harmad mag, szagos czirok, szent pázsit.) – Évelő. 30–60. Taraczkja hosszú (3 dm.), töve mindig hajt meddő, csak a jövő évben virágzó szárakat is. Ezeknek a levéllemeze egyenes, hamvasszürke, színe lefelé fordulva, visszája pedig fölfelé néz. Nyelvecskéje hosszúra kihegyezett. Bugájának ágai simák. A porzós virágok pelyvái aprók, szálkásak, a porzós és termősöké szálkátlan. Terem szántóföldön, szőlőkben szórványosan az egész országban. 4–6.

Cumarin tartalmánál fogva a »májusi ital«-hoz használják helyenként.

Illatos Máriafű.

Ezüstös Máriafű.

Hierochloa australis (Schrad.) R. et S. – Évelő. 30–60. Az előbbihez hasonló, de taraczkja legfeljebb 1 cm. hosszú, gyakran hiányzik. Kocsánya a kalászkák tövén szőrcsomóval; a felső pelyva szálkája 3 mm h., csavart és térdszerűen görbülő. Bugája a nagy részt fehérhártyájú pelyváktól ezüstös. Terem erdőkben, árnyas, sziklás helyeken szórványosan az egész országban. 3–5.

Ezüstös Máriafű.

Gyapjas selyemperje.

Holcus lanatus L. – (Mézfű, gyapjas v. pelyhes czirok.) – 5. t. 5. k. Évelő. 30–80. Sűrűn gyepes töve taraczkot nem hajt. Szára a bütykökön és a bütykök alatt, valamint levélhüvelye sűrű szőröktől selymes. Kalászkái fehéresek, csúcsuk felé gyakran biborszínnel befuttatva. A porzós virágok szálkája befelé görbülő, legfeljebb a pelyvák széléig érő. Terem mezőkön, utak, folyók mentén az egész országban. 6–8.

Puha selyemperje.

Holcus mollis L. – Évelő. 30–70. Töve taraczkot hajt. Szára csak a bütykökön szőrös v. azokon is lekopaszodó. A felsőbb levelek hüvelye is kopasz. A porzós virágok szálkája könyökformán félre görbül és a pelyvákból hosszan kiáll. Terem cserjésekben, erdőkben szórványosan az egész országban: az északi hegyvidéken helyenként seregesen. 6.

Közönséges czigányzab.

Arrhenatherum elatius (L.) M. et K. – (Franczia perje, üre zab.) – Évelő. 30–120. Töve gyepet hajt. Levele széles (– 1 cm), kissé szőrös; nyelvecskéje rövid, csonkított. Bugája hosszúkás, ágai érdesek. Virága 8–9 mm h.; kalászkája két virágú; az alsó termője csökevényes, szálkája még egyszer akkora mint a toklásza. Terem parlagokon, mezőkön, utak mellett az egész országban. 6–10.

Közönséges czigányzab.

Abrak zab.

Avena sativa L. – 3. t. 8. k. Egyéves. 60–120. A buga ágai vízszintesen és mindenfelé elállók. Pelyvái 7–11-erűek, hosszabbak a virágoknál. Szára a buga tövében, szőrösödő. Toklásza szálkátlan. Sárgás v. fekete kalászkája két virágú. – Számos fajtában mívelik az egész országban és a legjobb lótakarmányt szolgáltatja. Lisztet és darát is készítenek belőle és hámozva jó madáreleség. 6–8.

Termesztett rokonfajai közűl legkönnyebben ismerhető fel a zászlós zab (A. orientalis Schreb.), melynek bugája zászlóformán egy oldalra konyul. 6–8.

Héla zab.

Avena fatua L. – (Szőrös, fekete zab, üre v. vad zab.) – Áttelelő egyéves. 60–120. Bugája terebélyes; kalászkája rendesen 3 virágú. A kalászkák tengelye és a toklász alsó fele hosszú barna szőröktől érdes. Minden virág toklászának hátából szálka nő ki. A toklász csúcsa kicsípett; a termés éréskor azonnal lehulló. Terem vetés közt szórványosan az egész országban. Sok helyt kellemetlen gyom. 6–8.

Más honi fajok: A. alpina Sm. (adsurgens Schur), – Besseri Grsb., – compressa Heuff.. – decora Jka., – dabia Leers., – laevigata Schur., – planiculmis Schrad., – pratensis L., – pubescens Huds., – strigosa Schreb., – versicolor Vill.

Héla zab.

Úri aranyzab.

Trisetum flavescens (L.) Beauv. – Évelő. 30–60. Töve gyepes. A levél színe az ereken gyapjas, fonákán érdes; hüvelye többnyire gyapjas. Bugája minden irányban egyformán terebélyes; a hosszabb ágakon többnyire 5–6 kalászka van. Kalászkái három virágúak, fénylő aranyszín-sárgák, ritkán a pelyvák tövén lilásak. Pelyvái a virágoknál rövidebbek; az alsók egyerűek, a felsők háromerűek és hosszabbak. Toklászának mindkét csücske röviden szálkás; van továbbá szálkája még a hátán is. Terem mezőkön, cserjésekben szórványosan az egész országban. 6.

Más honi fajok: T. carpaticum. (Host) R. et S., – distichophyllum (Vill.) Beauv.

Úri aranyzab.

Pázsitos séd-búza.

Deschampsia caespitosa (L.) Beauv. – (Gyepes nápicz, éra- vagy szűk-perje, pázsit-perje. – Aira caespitosa L.) – Évelő. 5–100. Töves űrű gyepet hajt. Levele keskeny, szálas, szinoldalán igen érdes, erősen kiemelkedő erekkel. Bugája terebélyes; ágai vizszintesen elállók, szintén érdesek; kalászkái világosbarnák, lilásan befuttatva. Szálkája körülbelül akkora mint a pelyvája. Terem mezőkön, erdőkben, utak szélén az egész országban. 6–7.

Más honi fajok: D. flexuosa (L.) Trin. Közel áll hozzá a nápicz, Aira L. nem, a capillaris Host., caryophyllea L. s más honi fajokkal.

Pázsitos sédbúza.

Hamvas pákhordó.

Weingaertneria canaescens (L.) Bernh. – (Corynephorus canescens. (L.) Beauv. – Buga-hur, bunkó-pót, arany- vagy ezüst-perje, hamvas vagy szürke nápicz.) – Egyéves. 15–50. Töve gyepes. Levele serteszerűvé van öszszegöngyölödve, hamvas. Nyelvecskéje hosszúkás, kihegyezett. Bugája virágzáskor szétterpedt, később összeboruló; szine változó, fénylő szalmaszin-sárga vagy ezüstszin-szürke. Szálkája buzogányformán megvastagodott. Terem szikár mezőkön, futóhomokon az egész országban, de nagyon szórványosan. 6.

Hamvas pákhordó.

Taréjos fésűperje.

Koeleria cristata (L.) Pers. – Évelő. 25–60. Sűrűn gyepes; hüvelye gyapjas, levelei pillásak vagy legalább szélükön érdesek. Bugája fűzérszerű, töve felé megszaggatva. Kalászkái sárgásfehérek, fénylők; pelyvája kihegyezett, szálkás vagy szálkátlan. Terem homokos, szikár mezőkön az egész országban. 6–7.

Más honi fajok: K. ciliata Kern., – glauca (Schk.) DC., – gracilis Pers., – phleoides Pers.

Taréjos fésűperje.

Bókoló gyöngyfű.

Melica nutans L. – (Függő léhapót, gyöngy-perje, gyöngy-pázsit, mézes-fű.) – 5. t. 6. k. Évelő. 30–60. Töve taraczkot hajt. Szára és levélhüvelye kissé érdes; nyelvecskéje igen rövid, barnaszinű. A levél szine és széle érdes. Hosszúkás kalászkái egy oldalra függők; pelyvái pirosasbarnák, szélökön fehérek, hártyásak. Toklásza fűnemű, zöld, öterű. Terem lombos erdőkben az egész országban. 5–6.

Más honi fajok: M. altissima L., – ciliata L., – nebrodensis Parl., – picta Koch, – transsylvanica Schur, – uniflora Retz.

Fedő nád.

Phragmites communis Trin. – (Bog-nád, borda-, homok- vagy tető-nád.) – 5. t. 4. k. Évelő. 1–3·5 m. Tőkéje vaskos, csaknem fás. Taraczkja néha messze kúszik. Szára igen kemény. Levele szálas; hosszan kihegyesedő. Bugája nagy, virításkor szétterpedt, később összeboruló. Kalászkái barnák, lilásak, ritkán rozsda-, vagy fahéjszinűek. Terem álló és lassan folyó vizekben és partján, mindig csoportosan, a »nádasokat« alkotva. 7–8.

Fednek vele házat, főleg tanyai kunyhót, használják az épitkezésben a menyezetek készítéséhez, ezért helyenként szaporítják is. Egy kat. hold körülbelül 150 k-t jövedelmez.

Csomós ebír.

Dactylis glomerata L. – (Villás ebír, ebgyógyulás, kutyaperje.) – 4. t. 3. k. Évelő. 30–120. Töve sűrűn gyepes. Levelei keskenyszálasak, hamvasak és érdesek. 3–5 virágú kalászkái csomósak; kocsányai vaskosak, érdesek. Külső pelyvája egyerű, toklásza öterű. Terem mezőkön, erdőkben az egész országban. 5–6.

Közönséges kőperje.

Sclerochloa dura. (L.) Beauv. – Egyéves. 12–15. Szára lecsepült, hamvaszöld; levélhüvelye lapított, nyelvecskéje igen rövid. Bugája 2–3 cm h., kalászszerű, néha csomós. Alsó pelyvája 3 erű, a felső 7–9-erű. Terem utak mentén, taposott legelőkön hazánk déli felében egészen az északi hegyvidékig. 5–6.

Közönséges kőperje.

Egynyári perje.

Poa annua. L. – Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–30. Töve gyepes. Szára alul térdelt, levele 2–5 mm széles, kihegyezett; hüvelye kissé összenyomott. A felső levelek nyelvecskéje hosszabb, mint az alsóké. Kalászkája 3–7-virágú, zöld vagy lila. Bugája rendszerint egy oldalra konyuló; toklásza keskeny, tojásdad, letompított. Terem utak mentén, szántóföldeken, kertekben az egész országban. 4–10.

Egynyári perje.

Sovány perje.

Poa trivialis L. – 4. t. 1. k. Évelő. 50–100. Töve taraczkot hajt. Szára hengeres, a levélhüvelyekkel együtt kissé érdes. Levelei 2–5 mm szélesek, nyelvecskéjök hosszúkás, kihegyezett. Kalászkák 3–4-virágúak, zöldek, esetleg lilásak; ágacskái igen érdesek. Toklásza 5 kiemelkedő érrel. Terem mezőkön, főleg kissé vizenyős réteken az egész országban. 6–7.

Réti perje.

Poa pratensis L. – Évelő. 30–100. Töve hosszú taraczkot hajt. Kissé összenyomott szára és a levélhüvelyek simák. A felső levél hüvelye sokkal hosszabb mint a lemeze. Levelei alul érdesek; nyelvecskéjök rövid, csonkított. Bugája laza; az alsó örvében rendesen 5 ág van; kalászkája 2–5 virágú. Terem mezőkön, réteken; hazánk legközönségesebb füveinek egyike. 5–6.

Réti perje.

Gumós perje.

Poa bulbosa L. – (Borsókás perje.) – Évelő. 10–40. Szára a töve felé gumószerűen megvastagodott, meddő hajtásoktól körülvéve; melyeknek levelei jóval keskenyebbek mint a virágos száréi. Bugája virágzáskor szétterpedt, később összeboruló. Kalászkái 4–6-virágúak, zöldek, vagy bibor-, violaszinnel vannak befuttatva, majdnem mindig kileveledzők (var. vivipara) és sajátságos külsőt kölcsönöznek a növénynek. Pelyvái gyapjasak. Terem napos mezőkön, utak mentén az egész országban. 5–6.

Más honi fajok: P. alpina L.,attica Boiss. et Heldr., – badensis Haenk., – caesia Sm., – cenisia All., – compressa L.,Chaixii Vill., – hybrida Gaud., – laxa Haenk., – minor Gaud., multiflora Rchb., – nemoralis L.,pannonica Kern.; – palustris L., – pumila Host, – sterilis MB., – ursina Vel., – violacea Bell.

Kis-kalászú tőtippan.

Eragrostis minor Host. – (Alfafű, bajuszpázsit, keselyperje.) – Egyéves. 15–45. Szára lecsepült v. felegyenesedő. Levélhüvelye alul ritkásan szőrös, fölül sűrűn pelyhes. Kalászkái 8–20-virágúak; 5–7 mm. hosszúak és csak 2 mm. szélesek; zöldek vagy rendesen lilásan befuttatvák. Pelyvák hosszúkás, kihegyezettek; toklásza tompított. Szántóföldeken, utak szélén az egész országban közönséges. 7–8.

Más honi fajok: B. major Host (megastachya Link), – pilosa (L.) Beauv.

Kis-kalászú tőtippan.

Kék pipafű.

Molinia coerulea (L.) Mnch. – (Kék perje.) – Évelő. 15–100. Töve terjedő. Szára csak közvetetlen a gyökér fölött bütykös. Bugája 20–40 cm hosszú, keskeny; kalászkái a tengelyhez simulók, palaszinkékek. Terem hegyvidéki nyirkos, árnyékos helyeken, szórványosan az egész országban. 7–8.

Kék pipafű.

Fodros harmatkása.

Glyceria aquatica (L.) Whlbg. – (G. spectabilis M. et K. – Boszorkánykása, csiksás, édpázsit, fodorsás, harmatcsenkesz, mannakása, mézpázsit, szikperje.) – 4. t. 2. k. Évelő. 120–200. Messze kúszó taraczkot hajt. Szára emlékeztet a nádéra, vaskos; levélhüvelye hengeres, a lemez főere alatt ormós. Nyelvecskéje igen rövid és csonkított; a lemezének széle érdes. Bugája nagy, és mindenfelé egyformán berzedt; kalászkája legfeljebb 5–8 virágú, csúcsán bókoló, halványzöld, éréskor barna vagy lilaszinű.

Pelyvája hosszúkás, tompa, 7 kiemelkedő érrel. Terem folyók, patakok árterein, nádasok szélén főleg hazánk Alföldjén nagy menynyiségben. 7.

Valódi harmatkása.

Glyceria fluitans (L.) R. Br. – Évelő. 40–120. Szárának töve lecsepült, taraczkos. Levele kihegyezett, csúcsa felé, kivált a fonákán érdes; nyelvecskéje nagy, hasogatott. Bugája igen hosszú, keskeny, csak virításkor szétterpedő; kalászkái különben a tengelyhez simulva egy oldalra konyulók és zöldek; 7–11-virágúak. Portokja violaszinű. Pelyvája kihegyezett, 7 kiemelkedő, egyenlően érdes érrel. Terem ártereken, viz-erek és árkok szélén szórványosan az egész országban, főleg a Nagy-Alföldön. Magját sok helyütt gyüjtik és kásaként eszik. 5–7.

Valódi harmatkása

Más honi fajok: G. loliacea Huds., – nemoralis Uechtr et Körn., – plicata Fr.

Vízi szűk-perje.

Catabrosa aquatica (L.) Beauv. – (Sárfű, vízi nápicz.) – Évelő. 20–60. Töve terjedő. Levele hirtelen kihegyesedő, vagy tompított. Nyelvecskéje tojásdad, kihegyezett. Bugája egyformán berzedt, ágai esetleg hátra törtek. Kalászkája 2 virágú, rendesen lilaszinnel befuttatva; a pelyvák fehér hártyás csúcsa jól szembe tünik. Pelyvája 3 kiemelkedő érrel. Terem forrásos, tőzeges helyeken szórványosan az egész országban. 6–7.

Vizi szűk-perje.

Közepes rezgőfű.

Briza media L. – (Nyúlkenyér, nyúlperje, rengő-, reszkető- v. rezge-fű, pillangófű.) – 5. t. 7. k. Évelő. 20–50. Töve lazán gyepes. Levelei keskenyek, érdesek; nyelvecskéje rövid. Bugája egyenes, ágai vékonyak, szétterpedők. Kalászkái laposak, szíves tojásdadok, 5–9-virágúak, rengők. Pelyvái lilásak, szélökön zöldesfehérek. Terem hazánk minden hegyvidékén. 5–6.

Más honi faj: B. maxima L. (a tengerparton).

Réti csenkesz.

Festuca pratensis Huds. – (Szálka perje, széna-csenkesz.) – 4. t. 5. k. Évelő. 15–100. Töve terjedő. Szárának rendesen 3 levele van; felső bütyke körülbelül a szár közepére esik. Levele sima. Bugája keskeny, 10–20 cm h., csak virításkor terpedt. Alsó ágai párosak, egyik csak 1, a másik 4–6 kalászkájú s a nagyobb ág is félakkora sincs mint a buga. Kalászkái 7–8 (3–13) virágúak, sárgászöldek. Terem kaszálókon, mezőkön az egész országban és kitünő takarmányt ad. 6–7.

Magyar csenkesz.

Festuca vaginata W. et K. – 67. t. 7 k. Évelő. 30–75. Gyakran lilásszinű gyökerei czérnaszerűek, sűrűn bojtosak, szálaik igen hosszúak. Töve számos levélhüvelylyel van övezve. Hüvelye hasított, csak a tövén összenőtt, gyakran palaszinű. Levelei hamvasak, különösen a csúcsuk felé serteneműek. Bugája igen laza, 15–20 cm hosszú, termésben is kissé szétterpedő. Halványzöld kalászkái csak 5 mm hoszszúak; pelyvái tompítottak. Terem hazánk futóhomokján. 6–7.

Kitünő homokkötő s e czélra vetik is. Érdekes magyar-földi növény, mely hazánk határát csak Alsó-Ausztria, Morvaország és Galiczia felé lépi át.

Berbécs csenkesz.

Festuca pseudovina Hack. – Évelő. 51–40. Hüvelye tövig hasadt. Meddő hajtásainak a levelei laposak, szárítva barázdáltak, a többi hajszálszerű, szürke, de nem hamvas. Kalászkája 5–6 mm, toklásza 3–4 mm h. Terem legelőkön, szikár kaszálókon az egész országban. 6–7.

Más honi fajok: F. amethystina L., – arundinacea Schreb., – carpathica Dietr., – dalmatica Hack., – dimorpha Guss., – distans L., – duriuscula L., – gigantea (L.) Vill., – limosa (Schur) Simk., – montana MB. (drymeia M. et K.), – myurus L., – ovina L., – pannonica Wulf., – picta Kit., – Porcii Hack., – pulchella Schrad., – pumila Vill., – rubra L., – salinaria Simk., – sylvatica (Poll.) Vill., – sulcata Hack., – varia Hnk., – xanthina R. et S. és mások.

Puha rozsnok.

Bromus mollis L. – (Hélya v. hölyefű, vadzab.) – 4. t. 6. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–60. Levélhüvelyei és kalászkái puhán pelyhesek. Kalászkái 6–10-virágúak, szélesen kerülékesek, fedelékesek; alsó pelyvái 3–5, a felsők 5, vagy többerűek. Bugája felálló. Virítás után összeboruló. Toklásza széle, felső felében, tompaszögűen kihajlott. Terem szikár mezőkön az egész országban. 5–6.

Érdes rozsnok.

Bromus asper Murr. – (Durvaszőrű r.) – Évelő. 50–90. Szára és levele a hüvelylyel együtt rövid-szőrű, kissé érdes. Nyelvecskéje tojásdad. Bugája keskeny, bókoló, ágai 1–5-kalászkájúak, az alsók tövéből pedig 2–5 mellékág is nő ki. Lándsás kalászkája 7–9-virágú. Az alsó pelyva 1-, a felső 3-erű. Terem árnyas, erdős, cserjés helyeken szórványosan az egész országban. 6–7.

Érdes rozsnok.

Meddő rozsnok.

Bromus sterilis L. – Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–70. Szára sima, halványzöld; a levelek hüvelye, esetleg a lemeze is puhaszőrű. Bugája igen nagy, laza, éréskor lecsüngő ágakkal. Ágai a csúcs felé érdesek. Kalászkái a csúcs felé szélesedők, zöldek; végre barnák v. violaszinűek. Az alsó pelyva 1-, a felső 3-erű. Toklásza sertésen pillás. Terem parlagokon, utak, szántóföldek szélén az egész országban. 5–6.

Meddő rozsnok.

Berzedt rozsnok.

Bromus squarrosus L. – Áttelelő egyéves. Egyéves. 20–60. Levelei szőrösek; nyelvecskéje legfeljebb 2 mm. h. Bugája nagy (–20 cm.) és virítás után egy oldalra konyuló; ágai legfeljebb 5 cm hosszúak s mindenik körülbelül egyforma hosszú. Alsó pelyvája 3–5, a felső 5, vagy több-erű. Kalászkái nagyok (–4 cm.); a felső virágok szálkája 1 cm hosszú, mely éréskor, tövén erősen csavarodva, mereven eláll. Terem szikár mezőkön, iszapos lejtőkön, szőlőkben és hazánk déli felében elég gyakori. 5–6.

Más honi fajok: B. arvensis L., – barcensis Simk., – commutatus Schrad., – erectus Huds., – inermis Leyss., – pannonicus Kumm. et Sendtn., – patulus M. et K., – racemosus L., – secalinus L., – tectorum L., – transsylvanicus Hack.

Tarajos fésűfű.

Cynosurus cristatus L., – (Ebfarkfű v. perje, fésű-pázsit, taréjos czinczor.) 4. t. 4. k. Évelő. 20–60. Töve gyepes. Levelei keskenyek. Bugája kalászforma, tömött, 2–6 cm hosszú. Egy oldalra konyult virágzata meddő és virágos kalászkákból áll. A meddők kihegyesedő és fésűs pelyváikkal burkot képeznek a virágos kalászkák körül. Terem hazánk összes hegyvidéki kaszálóin. 6–8.

Ide tartoznának még: Amarantus (XXI. o. 5. r.), Chenopodium, Corispermum és Ulmus (V. o. 2. r.), Juncus (VI. o. 1. r.) nemek.

3. rend. Hárombibeszálúak. Trigynia.

Kanadai átokhinár.

Elodea canadensis Rich. – (Vizdög. – Term. r.: Békatutajfélék. Hydrocharitaceae.) – Évelő. 30–80. Szára törékeny-, levelei keskenylándsásak, 3–4-esével egy-egy örvben. Vannak csak porzós, csak termős, porzós-termős vagy vegyes virágú példányok. A porzós virágokban van 9 ülő portok; a csak termős virágokban van 3 kettémetszett bibe; végre a porzós-termős virágban van 3–6 porzó és 3 ülő bibe. Noha egyszikű növény, van kis csészéje és pártája; a csésze pirosas, a párta fehér. Hazája Észak-Amerika. Európában 1836-ban vették észre először. Minthogy minden letört darabkája kihajt, rohamosan terjedt s Angliában, Belgiumban, Németországban kárt is tett a csatornák ellepésével. Hazánkban ritkaság. Még csak a Mura vidékén, Pozsony és Budapest mellett észlelték.

Kanadai átokhinár.

Ide tartoznának még: Holosteum és Stellaria media (X. o. 3. r.), Arnarantus (XXI. o. 5. r.)