Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Bevezetés

Bevezetés

Könyvünk – bár igen sok tartalmi és formai elemét megőrizte – nem egyszerűen újabb kiadása Harka Ákos Halaink c. munkájának. Lényegesen többet ad elődjénél, amit jól mutat, hogy a korábbi 69-cel szemben 90 magyarországi előfordulású fajról ad részletes leírást, s ezzel az eddigi legteljesebb képét adja halfaunánknak.

Magyarország halfaunáját azoknak a halfajoknak az összessége adja, amelyek vizeit benépesítik. Mivel elsősorban a jelenkori helyzetről kívántunk képet adni, a bemutatásra kerülő fajok listájának összeállításánál elsőként azokat a halakat vettük számba, amelyek az utóbbi 25 évben bizonyítottan előfordultak vizeinkben. Szólunk azonban azokról is, amelyek napjainkra eltűntek folyóinkból (pl. sőregtok, dunai nagyhering), illetve amelyek a trianoni békeszerződést követően határainkon kívül rekedtek (pl. cifra kölönte). Nemcsak azért mutatjuk be őket a többiekhez hasonló részletességgel, mert történetileg részei a magyar faunának, hanem azért is, mert törvényeink védik a vizeinkben esetleg felbukkanó példányokat, az eltűnt tokféléknek pedig a visszatelepítésére is sor kerülhet a következő években.

Az akváriumi díszhalak nem részei a faunának, még ha olykor egy-egy törvénysértő módon természetes vízbe kihelyezett képviselőjük hálóba vagy horogra akad is, ezért velük nem foglalkozunk. Kivéve azokat, amelyeknek olyan önfenntartó állománya alakult ki, mint pl. a szúnyogirtó fogaspontynak vagy a szivárványsügérnek a Hévízi-tóban.

Nem tartoznak faunánkba azok a fajok sem, amelyeket kísérleti célból tartanak egyes kutatóhelyeken (pl. kisszájú buffaló), vagy kereskedelmi célzattal nevelnek az erre alkalmas gazdaságokban (pl. afrikai harcsa, nílusi tilápia). Kiszökött példánya azonban már többnek előkerült, s ez a jövőben is megeshet. Ezért közülük is bemutatjuk azokat, amelyeket már észleltek természetes vizeinkben, elősegítve az esetleg előkerülő újabb egyedek azonosítását.

A könyv bevezető része a halak szervezetével, rendszerezésével, környezetével és védelmével foglalkozik. Ennek ismeretanyaga elsősorban a halhatározás, illetve a halra irányuló konyhai munkák kapcsán felmerülő kérdések megválaszolását segíti. A gyakorlati halismeret szempontjából kisebb jelentőségű témákat – köztük az élettani folyamatokat – a kötet nem tárgyalja.

Terjedelmének túlnyomó részét a fajismertetők teszik ki, amelyekben kiemelt szerepet kap halaink hazai elterjedése. A lelőhelyek között név szerint elsősorban a természetes vizeket soroljuk fel. A halastavakra és csatornákra, amelyeknek halállománya zömmel a tápláló vízfolyástól és a telepítésektől függ – a Keleti- és Nyugati-főcsatorna kivételével – inkább csak általánosságban utalunk. Az idevágó szöveget mindenütt térképvázlat egészíti ki, amely pontosítja, hogy az illető hal vizeinknek mely pontján, mely szakaszán fordul elő.

Halfaunánk folytonosan változik, ezért a vázolt kép csupán aktuális helyzetjelentésnek tekinthető vizeink ezredforduló körüli halállományáról.