Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Kessler-géb – Neogobius kessleri (Günther, 1861)

Kessler-géb – Neogobius kessleri (Günther, 1861)

Család: Gébfélék (Gobiidae)
Angol név: Kessler’s goby
Német név: Kessler-Grundel

Ismertetőjegyek.  Zömök, a fejtájékon fölülről, a farokrészen oldalról lapított hal. Feje nagy és széles, homloka lapos, szemei a békákéhoz hasonlóan a fejtetőn ülnek. A szemek közötti távolság a szemátmérőnek mintegy 80 százaléka. Fölső állású nagy száját vastag, a testhez hasonlóan mintázott ajkak keretezik. Szájrése ferdén fölfelé irányul, állkapocsszöglete a szem alá nyúlik. Két hátúszója közül az elsőben 5-6 osztatlan, a hátsóban 1 osztatlan és 15-19 osztott sugár van. Utóbbiban a sugarak hossza hátrafelé haladva is azonos marad. Farkalatti úszója hosszú, 1 osztatlan és 11-16 elágazó sugár támasztja. Jól fejlett farokúszójának és mellúszóinak a széle lekerekített. A hasúszók összenövésével kialakult tapadókorongjának hossza a has hosszának mintegy 80 százalékát teszi ki. A korong elülső lemezének a két szélén egy-egy kis lebeny csúcsosodik ki. Pikkelyei igen aprók, számuk a test hossza mentén 64-79. Pikkelyzete a fej hátsó részére is ráterjed, a szemek közé azonban nem nyomul be. Sárgás- vagy zöldesszürke alapszínét szabálytalan sötét foltok mintázzák, amelyek közül öt nagyobb rendszerint a testoldal középvonalába rendeződik. Úszóit – a tapadókoronggá alakult hasúszók kivételével – sötétebb harántsávok díszítik. Apró termetű hal, testhossza 12-15 cm.

Hasonló fajok.  Hazai halaink közül összetéveszthető a folyami gébbel (85), de annak feje és szája kisebb, mellúszói és anális úszója sávozatlan, és második hátúszójában a sugarak hátrafelé egyre rövidülnek. A csupasztorkú géb (86) kopoltyúfedője, mellúszójának alapja és torka pikkelytelen. A feketeszájú géb (88) elülső hátúszójának végén egy fehérrel szegett fekete folt látható. A Szirman-géb (89) tapadókorongja kisebb, a has hosszának csak 65-70 százalékát teszi ki, a szemei közti távolság ellenben nagyobb, a szemátmérőnek 90-100 százaléka. A tarka géb (90) feje keskenyebb, szája kisebb, és az orrán két kis előrenyúló csövecskét visel. Alakját tekintve hasonlít hozzá a botos és a cifra kölönte is, de azok hasúszói nem nőttek össze tapadókoronggá, s testük pikkelytelen.

Környezet.  Főleg édesvizekben él, de előfordul a tengerparti félsós és sós vizekben is. Korábban a folyóknak csak a tengerhez közelebbi, alsóbb szakaszairól volt ismert, ahol legnagyobb számban a kiöntések vizében élt. Újabban viszont a Duna márnazónájának egyes részein is kezd gyakorivá válni, főként a sekély vizű és kavicsos mederszéleken.

Táplálék.  Elsősorban apró gerinctelen állatokat fogyaszt – férgeket, rovarlárvákat, rákokat, puhatestűeket –, de gyakran zsákmányol méretéhez illő apró halakat is.

Szaporodás.  Rokonaihoz hasonlóan 2 éves korban válik ivaréretté, április végétől június elejéig szaporodik. A nőstények íváskor a sóderes folyószakaszok szélvizében rakják le ikrájukat. A kavicsokra ragadó megtermékenyített ikrát a hímek kikelésig őrzik.

Elterjedés.  Eredetileg a Fekete- és a Kaszpi-tenger partvidékén, nagyobbrészt a betorkolló folyók alsó szakaszain, kisebbrészt a parti félsós és sós vizekben élt. Ennek megfelelően a Dunának csak a Vaskapu alatti szakaszáról volt ismert, de 1994-ben Bécs környékéről, 1996-ban pedig Magyarországról is előkerült. A faj nyugati irányú terjeszkedése részben természetes folyamat, Bécs környéki megjelenésében azonban valószínűleg akvaristák működtek közre fölöslegessé vált halaik kihelyezésével. Jelenleg ismert hazai lelőhelyei:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna.

Jelentősége.  A Duna alsó szakasza mentén, ahol gyakoribb és valamivel nagyobbra nő, kicsinysége ellenére is szívesen fogyasztják, mert húsa jóízű. Nálunk egyelőre még közvetett jelentősége sincs, várható terjedésével és helyenkénti elszaporodásával azonban szerepe lehet nagyobb ragadozóink táplálkozásában.