Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Szivárványsügér – Herotilapia multispinosa (Günther, 1869)

Szivárványsügér – Herotilapia multispinosa (Günther, 1869)

Család: Bölcsőszájúhal-félék (Cichlidae)
Angol név: Rainbow cichlid
Német név: Regenbogen Cichlide

Ismertetőjegyek.  Magas hátú, oldalról erősen lapított testű hal. Feje aránylag nagy, meredeken emelkedő homloka a tarkótájon hirtelen megtörik. Csúcsba nyíló szája viszonylag kicsi, szeglete nem éri el a közepes méretű szem elejének vonalát. Hátúszója nagyon hosszú, közvetlenül a fej mögött kezdődik, s majdnem a farokúszóig húzódik. Elülső részét 17-19 osztatlan, magasabbra ívelő hátulsó részét 8-9 osztott sugár merevíti. Szokatlanul hosszú a farkalatti úszója is, melyben 10-11 osztatlan sugár mellett 6-8 osztott, az előtte lévőknél hosszabb úszósugár számolható. Hátrahajtva mindkét páratlan úszó túlér a lekerekített szélű farokúszó kezdetén. Jól fejlett hasúszói egészen elől, a mellúszók alatt, azzal szinte egy vonalban erednek. Pikkelyei aránylag nagyok, számuk az oldalvonalon rendszerint 28 és 35 között változik. Alapszíne a sárgásbarnától a szürkésbarnán át a vörösbarnáig változó, melyet a háton sötétebb árnyalatú foltok vagy harántsávok tarkítanak, de az akvaristák más színváltozatokat is kitenyésztettek. Az oldalán – a kopoltyúfedőtől a farokúszó tövéig – egy szabálytalan barnásfekete foltokból összeálló sáv húzódik. Szaporodás idején a halak színe egészen sötétre változhat. Kis növésű hal, maximális testhossza mintegy 10-12 cm.

Hasonló fajok.  Alkatra nézve leginkább a nílusi tilápia (82) fiatal példányai hasonlítanak hozzá, de azok anális úszójában csak 3 osztatlan sugár van, és egyenesen levágott szélű farokúszójukat sötét harántsávok díszítik. A méretben hasonló fiatal pisztrángsügérekkel (73) az oldalukon húzódó sötét sáv miatt téveszthetők össze, de azok szája nagyobb, állkapocsszegletük a szem alá ér. A naphal (72) hátúszója és anális úszója lényegesen rövidebb, hátrasimítva meg sem közelíti a farokúszó tövét.

Környezet.  Melegigényes faj, amely csak 21 és 35 fok közötti hőmérsékleten érzi jól magát. Trópusi hazájában szívesen tartózkodik a tavak és mocsarak növényekkel benőtt iszapos aljzatú részein és az ezekkel kapcsolatban álló csatornák vizében.

Táplálkozás.  Mindenevő hal, amely az apró rovarlárváktól az algákon át a szerves törmelékig sokféle táplálékon megél. A rovarlárvák közül a szúnyogok- és árvaszúnyogok lárváit, az algák közül a fonalas zöldmoszatokat részesíti előnyben.

Szaporodás.  Ivarérettségét már egyévesen elérheti. A sárgásbarna, enyhén ovális ikraszemekből egy-egy nőstény kb. 300 darabot érlel be. Íváskor a nőstények egy kiválasztott kőre rakják az ikrát, amelyet a hímek megtermékenyítenek. A fejlődő ikrát a szülők kikelésig őrzik, s egy-két napig a kikelt ivadékot is együtt tartják az aljzatnak egy üledéktől megtisztított kis gödrében.

Elterjedés:  Eredeti hazája Közép-Amerikában van, ahol a trópusi tavakban, mangrovemocsarakban és az ezeket összekötő csatornákban él. Magyarországra akváriumi halként hozták be, s nyilván akvaristák közreműködésével került ki a szabad természetbe, ahol az 1980-as évektől stabil, önfenntartó állománya alakult ki. Jelenleg egyetlen hazai körzetből ismert:

  • Hévizi-tó (és környékének meleg vizű csatornái).

Jelentőség.  Akváriumi halként tett szert hírnévre, és ilyen minőségben – a család nagyon sok más képviselőjével együtt – ma is kereskedelmi forgalomban van. Tartása és szaporítása nem különösebben nehéz, ezért világszerte elterjedt.