Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Nílusi tilápia – Oreochromis niloticus (Linnaeus, 1758)

Nílusi tilápia – Oreochromis niloticus (Linnaeus, 1758)

Család: Bölcsőszájúhal-félék (Cichlidae)
Angol név: Nile tilapia
Német név: Nilebuntbarsch

Ismertetőjegyek.  Teste magas, oldalról erősen lapított. Feje és szeme aránylag nagy, csúcsba nyíló vagy félig fölső állású szája ellenben kicsi. Szokatlanul hosszú hátúszójának az elejét 15-18 osztatlan sugár, a hátulsó, magasabb részét 11-15 osztott sugár merevíti. Anális úszójában 3 tüske és 8-11 osztott sugár számolható. Hátrasimítva mindkét páratlan úszó megközelíti vagy eléri a farokúszó tövét. Hasúszói elöl, a mellúszók alatt, de valamivel hátrébb foglalnak helyet. Farokúszója bemetszés nélküli, a széle egyenesen levágott vagy enyhén homorú. Rajta 7-12 keresztirányú, enyhén hullámos lefutású sötétebb sáv látható. Az oldalvonala a sügérfélékhez és díszsügérfélékhez hasonlóan a test felső részén húzódik, rajta 31-35 jól fejlett pikkely számolható. Testszíne a hátán sötétebb, az oldalain világosabb ezüstös szürke vagy olajzöld, amit sötétebb harántsávok díszítenek, a hasa piszkosfehér. Kopoltyúfedőjének a hátsó szélén olykor fekete folt látható. Uszonyai világosszürkék vagy füstös színűek. Maximális testhossza elérheti a 60 centimétert.

Hasonló fajok.  A hátúszó sugárszáma és a farokúszót díszítő harántsávok alapján minden más fajtól megkülönböztethető. Leginkább a naphalhoz (72) hasonlít, de a naphal farokúszója – a harántsávok hiányán túl – abban is eltér, hogy mélyebben beöblösödik, továbbá az idősebb példányok a kopoltyúfedőjük bőrfüggelékén egy piros-fekete foltot viselnek. A pisztrángsügér (73) szája nagyobb, szeglete eléri a szem vonalát, és testének mintázata nem rendeződik függőleges sávokba. A sügér (74) sávozottsága ugyan hasonló, de két, egymástól jól láthatóan elkülönülő hátúszója van, amelyek közül az elsőnek a végét egy sötét folt díszíti. A szivárványsügér (83) farokúszóján nincsenek harántsávok, anális úszója hosszabb, hátrasimítva jelentősen túlér a farokúszó kezdetén.

Környezet.  Trópusi eredetű faj, amely minimum 16-18 fokos vizet igényel, ugyanakkor a víz oxigéntartalmára kevésbé érzékeny. Eredeti hazájában kisebb tavakban, csatornákban, árkokban és mocsarakban él. A víz sótartalmának változását jól tűri, a félsós és édesvizekben egyaránt megtalálja életfeltételeit.

Táplálkozás.  A fiatalok planktont, főként kék- és zöldalgákat fogyasztanak. A kifejlett példányok étrendjében a lebegő és fenéklakó algák mellett a magasabb rendű vízinövények hajtásai is jelentősek, emellett azonban kisebb állati szervezeteket, főként férgeket és a rovarlárvákat is fogyasztanak.

Szaporodás.  Ivarérettségét már 4-6 hónapos korában eléri, ívása 21-30 fokos vízhőmérsékleten következik be. Az ikrások által lerakott ikraszám átlagosan 200-400 db, az ikraszemek átmérője 2,5 mm. Íváskor a hím egy 20-30 cm átmérőjű, 5-8 cm mély fészket készít. Az ide lerakott ikrát – megtermékenyítés után – a nőstény a szájába gyűjti, elhagyja velük a fészket, és kikelésig a szájában őrzi azokat. A kikelt lárvák a nősténnyel 5-7 napig együtt maradnak, s veszély esetén az anyjuk szájában találnak menedéket.

Elterjedés:  Eredetileg Észak- és Közép-Afrika folyóinak vízrendszerében honos, de Afrika számos kisebb-nagyobb tavába is betelepítették. Meghonosították az izraeli Yarkon folyóban és néhány más, trópusi területen is. Hazánkba 1958-tól több alkalommal is importálták. A halakból egyebek közt került a Fővárosi Állatkertbe, a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetbe és a makádi tógazdaságba. Az utóbbi időkből egyetlen fogási adata ismert:

  • Bikazugi-Holt-Körös (Szarvas).

Jelentőség.  A szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézetben kísérleti célból tartják, de egyes termálvizes telepeken iparszerű nevelésével is foglalkoznak. A bevásárlóközpontok kék sügér néven kínálják.