Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Botos kölönte – Cottus gobio Linnaeus, 1758

Botos kölönte – Cottus gobio Linnaeus, 1758

Család: Kölöntefélék (Cottidae)
Angol név: Bullhead
Német név:Westgroppe
Védett. Eszmei értéke: 10 000 Ft.

Ismertetőjegyek.  Elöl hengeres, hátulsó részén oldalról összenyomott, megnyúlt testű hal. Feje nagyon széles, fölülről lapított. Szája nagy, csúcsba nyíló, szöglete eléri a szem elejének vonalát, állkapcsain apró fogacskák ülnek. Szeme magasan helyezkedik el, aránylag nagy, de átmérője kisebb az orr hosszánál. Két hátúszója szorosan egymás mellett helyezkedik el, az elsőben 6-9, a másodikban 15-18 osztatlan sugár található. Farkalatti úszójának sugárszáma 10-13, farokúszójának széle domború. Hasúszói, amelyek rendszerint nem érik el a végbélnyílást, a jól fejlett, széles mellúszók alatt foglalnak helyet. Teste csupasz, pikkelyei egyáltalán nincsenek, oldalvonala teljesen végighúzódik a testén, egészen a farokúszóig. Sárgásszürke alapszínét sötétbarna foltok márványozzák. Mell-, hát- és farokúszóján sötétebb harántsávokat visel, az anális és a hasúszó legtöbbször folttalan. Apró termetű hal, jól fejlett példányai 10-12 cm hosszúak.

Hasonló fajok.  Nagyon hasonlít hozzá a határainkon kívül élő cifra kölönte (71), de annak oldalvonala a test hátsó részén, a hátúszó vége alatt megszakad, és minden úszóját, tehát az anális és a hasúszóját is sötétebb harántsávok díszítik, valamint hosszú hasúszója legtöbb esetben a végbélnyílásáig ér. A hazai halfajok közül a gébek (85, 86, 87, 88, 89, 90) hasonlítanak hozzá valamelyest, de a gébek testét pikkelyek borítják, fejük keskenyebb, és a hasúszóik egymással tapadókoronggá nőttek össze.

Környezet.  A tiszta, sebes sodrású, köves és kavicsos medrű folyóvizek áramláskedvelő hala. Elterjedési területén a pisztrángos hegyi vizekben gyakori, de a mi csekély vízhozamú középhegységi és dombvidéki patakjainkban nem él. A nagyobb folyók pér- és paduczónájában is otthon érzi magát, sőt néhol a márnazóna fölső régiójában is előfordul, ha a víz hőmérséklete nem emelkedik túlságosan magasra, és a tisztasága is megfelelő.

Táplálék.  Táplálékát, ami főleg rovarlárvákból, puhatestűekből és egyéb fenéklakó gerinctelen állatokból áll, a meder kövei alól és a görgetett hordalékból szedegeti össze. Alkalomadtán apró halivadékot is zsákmányol.

Szaporodás.  Kétéves korban válik ivaréretté, március-áprilisban szaporodik. A hímek a kövek és nagyobb kavicsok alá barlangszerű üreget készítenek. A nőstények ennek a tetejére ragasztják fel íváskor a beérlelt mintegy 100-200 ikraszemet. A megtermékenyített ikrát a hímek őrzik.

Elterjedés.  Európai elterjedésű faj, amely kontinensünk legészakibb és legdélibb területeit kivéve, az Atlanti-óceán partjaitól az Urál hegységig megtalálható. Gyakori a Kárpát-medence peremrészein és magasabb hegységeinek vizeiben is, de hazai patakjaink nem felelnek meg igényeinek. Ennek ellenére őshonos halunknak tekinthetjük, bár jelenleg csupán néhány folyónkból ismerjük:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Grajka (Szakonyfalu), Ipoly,

  • Dráva,

  • Tisza.

Jelentőség.  Gazdasági szempontból a botos kölöntének nincs jelentősége, de törvényeink védik. Nemzetközi értékelés szerint Európa sebezhető halai közé tartozik, hazánkban pedig – a Dráván tervezett vízlépcső miatt – az egyik legfontosabb élőhelye veszélybe került.