Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Szúnyogirtó fogasponty – Gambusia holbrooki Girard, 1859

Szúnyogirtó fogasponty – Gambusia holbrooki Girard, 1859

Család: Fogaspontyfélék (Poecilidae)
Angol név: Mosquitofish
Német név: Gambuse

Ismertetőjegyek.  Teste megnyúlt, oldalról kissé lapított. A nőstények nagyobbak és vaskosabbak, a hímek kisebbek és nyúlánkabbak. Feje aránylag kicsi, a tarkótájat pikkelyek fedik. Homloka széles, alig emelkedő. Orra hegyes, a szeme nagy. Felső állású szája a testhez viszonyítva nagy és kiölthető. Szájszöglete megközelíti vagy eléri a szem vonalát, az állkapcsain apró fogakat visel. Hátúszója meglehetősen hátul, az anális úszóval egy vonalban, esetleg kissé mögötte ered. Úszói lekerekítettek, szegélyük domborúan ívelt. A hátúszóját 6-8, a nőstények anális úszóját 9-10 úszósugár merevíti. A hímek anális úszójának néhány sugara tüskeszerű párzószervvé alakult, ez alapján könnyen megkülönböztethetők a nőstényektől. Oldalvonala nincs, a test hosszában 30-32 pikkely számolható. Színe a háton és az oldalán szürkésbarna, a hasa sárgásszürke, uszonyai áttetszőek. A hímek mindössze 3-3,5 cm, a nőstények 6 cm hosszúak.

Hasonló fajok.  Alakra hasonlít a razbórához (41), de annak a hátúszója az anális úszó vonala előtt helyezkedik el, a szája felső állású, és van oldalvonala. Színezete és lekerekített farokúszója miatt esetleg összetéveszthető a lápi póccal (59) is, de annak a hátúszóját 12-nél több úszósugár merevíti, s hátúszója jóval az anális úszó előtt ered.

Környezet.  A melegebb éghajlatú vidékek lassan áramló folyóiban, csatornáiban és mocsaraiban él, csapatokban jár a vízfelszín közelében. A víz sótartalmára nem érzékeny, ezért a félsós tengerparti mocsarakban is otthon érzi magát. Melegigényes hal, ezért nálunk csak a termálvizekben marad meg.

Táplálék.  A fiatalok kerekesférgekkel és planktonrákokkal táplálkoznak, a kifejlett példányok főként a csípőszúnyogok vízfelszínen úszó lárváit és vízre hulló rovarokat fogyasztják, de olykor saját ivadékukat is befalják.

Szaporodás.  Ivarérettségét egyéves korára éri el. Szaporodási ideje áprilistól októberig tart. A hímek az ivarszervvé módosult anális úszójukkal a nőstény testén belül termékenyítik meg az ikrákat. A nőstények a spermium tárolására képesek, ezért újabb párzás nélkül több alkalommal is képes a beérő ikrát megtermékenyíteni. Az 5-8 heti terhességi idő leteltével egyszerre 8-12 igen fejlett, eleven ivadékot hoz a világra.

Elterjedés.  A faj eredeti elterjedési területe Amerikában található, Alabama és Florida déli részétől a tengerpart mentén New Jersey déli részéig nyúlik. Biológiai védekezés céljából első ízben a Panama-csatorna építésekor vetették be a maláriaszúnyogok ellen. Az elért sikereken felbuzdulva, 1920-tól szinte minden kontinensre betelepítették. Európába 1922-ben hozták be, Spanyolországba. Hazánkba a múlt század első felében jutott el. Elterjesztésével többen és többfelé is próbálkoztak, de csak melegforrásaink vizében maradt meg. Lelőhelyei:

  • Kis-Balaton (Holt-Zala), Tapolcai tavasbarlang tava, Hévizi-tó, ahonnan nyáron a Gyöngyös-patakon Fenékpusztáig lehatol,

  • miskolctapolcai hőforrás tava.

Jelentőség.  Mint a csípőszúnyogok pusztítóját tartják számon, de melegigényes volta miatt vizeink túlnyomó többségében nem él meg, és akváriumi halként is kevesen tartják.