Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Nagy maréna – Coregonus lavaretus (Linnaeus, 1758)

Nagy maréna – Coregonus lavaretus (Linnaeus, 1758)

Család: Pisztrángfélék (Salmonidae)
Angol név: Powan
Német név: Große Schwebrenke

Ismertetőjegyek.  Teste megnyúlt, oldalról erősen lapított. Feje viszonylag kicsi, ehhez mérten a szeme nagy, átmérője alig marad el az orr hossza mögött. Kicsi, fogatlan szája félig alsó állású, vízszintes irányú szájhasítéka nem ér a szeme alá. Hátúszója rövid, elágazó sugarainak száma 9-11. Anális úszója hosszabb, 10-14 osztott sugár számlálható benne. Farokúszója közepes méretű, feltűnően mélyen bemetszett. A hát- és a farokúszó között, az anális úszó végének vonalában foglal helyet kicsi zsírúszója. Ezüstös színű pikkelyei aprók, számuk a majdnem egyenesen haladó oldalvonalon 80-110. Páratlan úszói szürkék, a páros úszók sárgásak. Közepes méretű hal, jól fejlett példányainak hossza 20-40, kivételesen 50 cm.

Hasonló fajok.  Leginkább közeli rokonával, a régebben már hazai Duna-szakaszon is észlelt törpe marénával (61) téveszthető össze, de annak a szája félig felső állású, tehát az alsó állkapcsa nyúlik túl a felsőn. A hasonló küllemű pénzes pér (62) zsírúszója ellenére is megkülönböztethető tőle magas és hosszú – 13-17 osztott sugarat tartalmazó – hátúszója alapján. Alakra nézve néhány pontyfélével is összetéveszthető, de azoknak nincs zsírúszója.

Környezet.  Tipikus élőhelyei a nagyobb, mély és tiszta állóvizek, amelyeket marénás tavaknak neveznek. Léteznek azonban folyóvízi és vándorló életmódot folytató állományok is, amelyek vagy valamely tavi populációval kapcsolatosak, vagy a hideg tengerekbe ömlő folyók alsó szakaszán és a félsós vizekben élnek.

Táplálék.  A marénás tavak nyílt vizében élők zömmel planktonrákokkal táplálkoznak, míg a folyóvíziek főleg fenéklakó gerinctelen állatokat, olykor kisebb halakat fogyasztanak.

Szaporodás.  Állandó élőhelyein, a tőlünk északra és nyugatra fekvő nagy tavakban november és december hónapokban ívik a kavicsos-sóderes mederfenékre. Az ikraszemek száma 20-80 ezer között változik, átmérőjük kb. 3 mm.

Elterjedés.  Európa és Ázsia hidegebb vidékein honos, Írországtól a Bering-tengerig. Tavi állományai az Alpok vidékén természetes eredetűek, Szlovákiába telepítéssel kerültek. E két helyről származhatnak a nálunk előkerülő példányok. Eddig – eltekintve a balatoni sikertelen telepítési kísérletektől – csak a Dunában észlelték: 1960-ban Vácnál, 1972-ben Neszmélynél, legutóbb pedig 1996-ban a Szigetközben. Ez utóbbi pontos helye:

  • Öreg-Duna (Dunasziget–Cikolasziget).

Jelentőség.  A sok marénás tóval rendelkező északi országok halászatában igen jelentős halfajnak számít, nálunk ellenben csak nagyritkán előforduló különlegesség. Faunánknak nem állandó tagja, de mint rendszeresen lesodródó és megjelenő faj, színesíti azt, gazdagítja változatosságát, ezért védelmet érdemelne.