Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Törpeharcsa – Ameiurus nebulosus (Lesueur, 1819)

Törpeharcsa – Ameiurus nebulosus (Lesueur, 1819)

Család: Törpeharcsafélék (Ictaluridae)
Angol név: Brown bullhead
Német név: Zwergwels

Ismertetőjegyek.  Zömök, a fejtájékán felülről, a farokrészén oldalról lapított testű hal. Nagy feje elől lapos, hátrafelé fokozatosan emelkedik, orra hosszú, a szeme kicsi. Széles szájában sűrű kefefogazat található. Szája körül 8 bajuszszálat visel, melyek közül 4 a felső, 4 az alsó állkapcson foglal helyet. Hátúszójának elején egy erős, szúrós csonttüske van, melyet 6 úszósugár követ. Farkalatti úszója hosszú, sugarainak száma 17-23, fölötte a hátoldalon egy apró zsírúszó helyezkedik el. A mellúszók első sugara hegyes, kimereszthető csonttüskévé alakult. Farokúszója nagy, hátsó széle kissé beöblösödő. Bőre pikkelytelen, oldalvonala – helyenként kisebb kihagyásokkal – végigfut a testén. A halak színe az okkersárgától a barnásfeketéig változó, oldalait szabálytalan foltok felhőzik. Úszóinak árnyalata a test színével egyező, az úszósugarak és a köztük feszülő hártya színe közt nincs érdemi eltérés. Nagyobb példányai 25-30 cm hosszúak, a hazai horgászrekord 1,98 kg (1996).

Hasonló fajok.  Legjobban a fekete törpeharcsa (54) hasonlít hozzá, melynek alaktani bélyegei szinte ugyanilyenek, de az oldala nem foltos, úszóiban a hártya jóval sötétebb árnyalatú a sugaraknál, és farokúszója előtt egy világos harántsáv húzódik. A pettyes harcsa (55) farokúszója bemetszett, az afrikai harcsa (57) hátúszója feltűnően hosszú. A harcsát (56) a zsírúszó hiánya, a menyhalat (67) két hátúszója különbözteti meg.

Környezet.  Igazi élőhelyei a növényzetben gazdag sekély állóvizek, az áradások által rendszeresen meglátogatott öreg holtágak, amelyekben időnként mértéktelenül képes elszaporodni. Nem hiányzik a folyóvizekből sem – kivéve a patakokat –, de ott ritkább. Nagyobb folyókban a márnazónától lefelé, kis folyókban a domolykózóna alsó részén és a sügérzónában él.

Táplálék.  Főként apróbb gerinctelen állatokkal táplálkozik, de mellettük növényi anyagokat is fogyaszt. Nagyobb példányai az apró halivadékot is elkapják.

Szaporodás.  Ivarérettségét 3 éves korban éri el, szaporodása vizeinkben június-júliusra esik. A nőstények ikraszáma 1-7 ezer között változik, de ennek csak harmada érik be, amit egyszerre raknak le a homokos mederfenéken farkukkal kialakított fészekgödörbe. Néhány hétig az ikrát és a kikelt ivadékot együtt őrzik a szülők.

Elterjedés.  Eredetileg Észak-Amerika középső és keleti részén élt, onnan hozták be Európába a XIX. század végén, más rokon fajokkal együtt. Itt alakult ki az Európában elterjedt Ameiurus nebulosus pannonicus alfaj. Hazai lelőhelyei:

  • Mosoni-Duna, Répce, Duna, Rába, Marcal, Ipoly, Sződi-patak, Dunavölgyi-főcsatorna,

  • Dráva, Mura, Taranyi-Rinya, Karasica,

  • Vörös-mocsár (Császártöltés),

  • Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Csaronda, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Takta, Eger-patak, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Tarnóca

  • Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Maros,

  • Balaton, Kis-Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó,

  • egyéb tavak, halastavak, holtágak, tározók, csatornák.

Jelentőség.  A természetes vizek halászatában néhány évtizede még igen komoly tételként szerepelt a törpeharcsa, az utóbbi időkben azonban megfogyatkozott, néhány vizünkből pedig – így például a Fertőből – eltűnt. A csökkenő fogás ellenére is jelentős halunk, amely a piacon is keresett.