Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Kisszájú buffaló – Ictiobus bubalus (Rafinesque, 1818)

Kisszájú buffaló – Ictiobus bubalus (Rafinesque, 1818)

Család: Bivalyhalfélék (Catostomidae)
Angol név: Smallmouth buffalo
Német név: -

Ismertetőjegyek.  Nyújtott testű, viszonylag magas hátú, oldalról lapított hal. Kúp alakú feje a testhez képest kicsi, a szeme közepes méretű. Alsó állású, aránylag kicsiny száját húsos ajkak szegélyezik, de bajuszszálakat nem visel. A felső állkapocs hossza kisebb az orr hosszánál. Az idősebb példányok tarkótájéka kiemelkedő. Hosszú hátúszóját 25-31, az anális úszóját 9-11 úszósugár merevíti. Hasúszói nagyjából a hátúszó kezdetével egy vonalban erednek, hátrasimított anális úszója eléri a farokúszó tövét. Farokúszója enyhén bemetszett. Pikkelyei nagyok, számuk az oldalvonal mentén 36-39. A hosszanti pikkelysorok száma az oldalvonal fölött 7-8, alatta 6-7. Testszíne egyetlen őshonos halunkéhoz sem hasonlít igazán. A háta bronzosan fénylő sötétebb olívzöld, az oldala világosabb olívzöld, hasa sárgásfehér. Uszonyai sötétek, színük zöldesszürke. A kifejlett példányok testhossza elérheti a fél métert.

Hasonló fajok.  Leginkább a pontyhoz (45) hasonlít, de annak bajuszszálai vannak, és az anális úszója hátrasimítva nem éri el a farokúszó tövét. A széles kárásznak (43) és az ezüstkárásznak (44) ugyan nincs bajusza, de hátúszójukat 24-nél kevesebb sugár támasztja. A faj azonosítását az élő példányok jellegzetes testszíne is segíti.

Környezet.  Őshazájában a kisszájú buffaló a nagyobb folyók vízzel borított árterein, a holtágakban és mellékágakban, valamint víztározókban és csatornákban él.

Táplálék.  Fiatal korban főként zooplanktonnal él, de valamennyi algát is fogyaszt. A kifejlett példányok tápláléka különféle vízi gerinctelenekkel, elsősorban csigákkal, kagylókkal, rákokkal és rovarokkal, valamint növényi hajtásokkal egészül ki.

Szaporodás.  Ívása 19-27 fokos vízhőmérséklet mellett következik be, és áprilistól szeptemberig tarthat. Többnyire az áradások által elöntött területek szárazföldi növényzetére ívik. A nőstények kétévesen, a hímek már egy éves korukban ivarérettek. Az ikrások által érlelt ikra mennyisége a testtömegtől függően többnyire 100–300 ezer között változik. A lerakott ikra megtermékenyítésében több hím is részt vehet.

Elterjedés.  Eredetileg Észak-Amerika folyóiban, holtágaiban és tavaiban él, elterjedési területe Mexikótól a Jeges-tenger medencéjéig tart. Megtalálható a Mississippi folyó medencéjében és a Michigan-tó vízgyűjtő területén. Előbb a volt Szovjetunió területére telepítették be, majd az ott nevelt állományból jutott el hozzánk. Hazánkba először – kísérleti céllal – az 1970-es évek elején került a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetbe, ahol halastavakban jelenleg is tartják. Természetes vizeinkben csak véletlenül kijutó példányai fordulhatnak elő. Eddig két észleléséről van adatunk:

  • Hármas-Körös (Kunszentmárton, 1997), Bikazugi-Holt-Körös (Szarvas, 1998).

Jelentőség.  A kisszájú buffaló tartására irányuló kísérletek eddig nem hoztak olyan átütő eredményeket, amelyek alapján indokolt lenne a faj bevezetése a hazai halgazdálkodás gyakorlatába.