Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Razbóra – Pseudorasbora parva (Temminck & Schlegel, 1842)

Razbóra – Pseudorasbora parva (Temminck & Schlegel, 1842)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Stone moroko
Német név: Blaubandbärbling

Ismertetőjegyek.  Teste megnyúlt, oldalról lapított. A fiatalok nyúlánkabbak, az idősebbek vaskosabbak és zömökebbek, hátuk és faroknyelük magasabb. Hátvonalának íve a hátúszó kezdetéig domború, onnan kezdve enyhén homorú. Feje alacsony és kúpos, orra rövid, a hossza alig nagyobb a szem átmérőjénél. Fölső állású szája kicsi, hasítéka meredeken fölfelé irányul. Hátúszójában 7, farkalatti úszójában 6 elágazó sugár van, mindkét úszó széle domborúan ívelt. Pikkelyei jól fejlettek, számuk az oldalvonalon 34-38, és mivel hátsó szélük sötétebb árnyalatú, olyan hatást keltenek, mintha a bőrből kidomborodnának. A fiatalok és a nőstények oldalán egy sötét csík húzódik végig, az orrtól – a szemen át – egészen a farokúszóig. Apró termetű faj, a nagyobbak hossza 8-10, legfeljebb 12 cm.

Hasonló fajok.  Halaink közt nem találunk olyat, amelyiktől gondot jelentene megkülönböztetése. Alakra talán az amur (14) ivadéka hasonlít hozzá leginkább, mert faroknyele szintén magas és vaskos, hát- és anális úszója is lekerekített szélű, de utóbbiban nem 6, hanem 8 osztott sugár van, és a szája nem fölső, hanem félig alsó állású. Fölső állású szája miatt esetleg még a kurta bainggal (23) lehetne összetéveszteni, de annak farkalatti úszója sokkal hosszabb, és inkább homorúan ívelt a széle. A Hévízi-tó szúnyogirtó fogaspontyai (68) barnás színűek, farokúszójuk lekerekített.

Környezet.  A könnyen felmelegedő nyugodt vizeket kedveli, legnagyobb állományaival a sekély tavakban és az alig mozgó vizű kisebb csatornákban találkozhatunk. Kiváló alkalmazkodóképességéből adódóan azonban a hegyi patakok kivételével szinte minden típusú halasvízben fellelhető.

Táplálék.  Kezdetben csak igen apró planktonszervezeteket fogyaszt, később nagyobb planktonrákokkal, úszó és lebegő rovarlárvákkal, valamint a víz alatti tárgyakon és növényeken kialakuló élőbevonattal táplálkozik.

Szaporodás.  Ivarérettségét már 1 évesen eléri, március közepétől június végéig szaporodik. A nőstény maximálisan ezer, kb. 2–2,5 mm átmérőjű, kissé ovális ikraszemet érlel, amit több részletben rak le valamilyen szilárd aljzatra. Az ikrát a hím kikelésig őrzi, gondozza.

Elterjedés.  Eredeti hazája az Amur folyótól délre eső terület, Európába véletlenül került, az amur és a busafajok ivadékaival. Hazánkban 1963-ban észlelték először. Jelenleg a Kárpát-medencében és a környező területeken él, de terjedőben van. Hazai előfordulása:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Répce, Rába, Szakonyfalui-patak, Lapincs, Pinka, Strém, Csörnöc-Herpenyő, Marcal, Gerence, Csángota-ér, Cuhai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Ménes-patak, Dobroda, Bükkös-patak, Apátkúti-patak, Morgó-patak, Sződi-patak, Váli-víz, Benta, Szent László-víz,

  • Zala, Sió, Sárvíz, Kapos, Baranya-patak, Koppány,

  • Dráva, Mura, Kerka, Cserta, Zsdála, Rinya, Taranyi-Rinya, Fekete-víz, Karasica,

  • Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Sajó, Bódva, Rakaca, Hernád, Eger-patak, Csincse, Laskó, Zagyva, Tápió, Tarna, Bene-patak, Gyöngyös-patak, Rédei-Nagy-patak,

  • Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Maros,

  • Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,

  • egyéb tavak, halastavak, holtágak, csatornák, mocsarak.

Jelentőség.  Tömeges jelenléte az ivadéknevelő gazdaságokban komoly veszteséget okoz, mert a természetes táplálékot és a takarmányt is fogyasztva csökkenti a haszonhalak gyarapodását.