Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Felpillantó küllő – Gobio uranoscopus (Agassiz, 1828)

Felpillantó küllő – Gobio uranoscopus (Agassiz, 1828)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Danubian gudgeon
Német név: Steingreiβling
Védett. Eszmei értéke: 50 000 Ft.

Ismertetőjegyek.  Küllőink között viszonylag magas hátú, de a farokrészen erősen elvékonyodó, hengeres testű hal. Hátvonala a fejtől a farokig nagyjából szimmetrikus ívelésű. Feje hosszú, orra legömbölyített, aránylag kicsi szemei fölfelé tekintenek. Alsó állású szájának szögletében 1-1 hosszabb bajuszszálat visel. Hátúszójában 7, farkalatti úszójában 6 elágazó sugár van. A hátúszó mögött, a hátoldalán három, ritkán négy sötétebb folt látható. A hát- és a farokúszó nem pettyezett, legfeljebb 2-2 halvány harántsáv látható rajtuk. A faroknyél vékony és hengeres, az anális úszó alapja után mért vastagsága meghaladja a legkisebb magasságát. Végbélnyílása vagy egyenlő távolságra van a hasúszó és a farkalatti úszó alapjának felé eső szélétől, vagy az utóbbihoz esik közelebb. Pikkelyeinek száma az oldalvonalon 40-43. Kis termetű hal, hossza általában 8-10, maximum 15 cm.

Hasonló fajok.  A fenékjáró küllő (37) erősen pettyezett hát- és farokúszója, valamint magas faroknyele jó megkülönböztető bélyeg. A halványfoltú küllő (38) faroknyele is magas, és végbélnyílása a hasúszók alapjához esik közelebb. A homoki küllő (40) teste nyújtottabb, háta alacsony, hátúszójában 8 osztott sugár van, és végbélnyílása szintén a hasúszók tövéhez van közelebb. A márnának (35) és a magyar márnának (36) nem 1, hanem 2 pár bajusza van.

Környezet.  Küllőink közül ez a faj ragaszkodik legjobban a sodró vízhez, de egyben a nagyobb víztömeghez is. Ezért nem a kis patakokban, hanem a folyók hegylábi szakaszán él, ahol a víz hűvös és oxigéndús, sebessége másodpercenként 1 méter körüli, és a meder kövekkel vagy nagyobb kavicsokkal bélelt. A felpillantó küllő tehát a pérzóna alsó régiójának és a paduczónának a jellemző hala. Csekély vízhozamú kis folyókban és patakokban, valamint a nagyobb folyók lassabb szakaszain és a tavakban nem él meg.

Táplálék.  Rokonaihoz hasonlóan apró fenéklakó gerinctelen állatokat fogyaszt, emellett a folyó által görgetett szerves hordalékból is kiválogatja a neki megfelelő falatokat.

Szaporodás.  Már 2 éves korban ivaréretté válik, szaporodása áprilistól júniusig tart. Aránylag kevés ikrája szakaszosan érik be, ezért az ívás ideje is elhúzódik. Az ikraszemeket több részletben, főként a folyók fölső szakaszain rakja le a homokos-sóderes mederfenékre.

Elterjedés.  A Duna vízrendszerének nemcsak őshonos, hanem bennszülött hala, tehát a faj kialakulása is itt ment végbe. Hazai elterjedéséről sok a téves és bizonytalan információ. Olyan vizekből is leírták, amelyek igényeinek nem felelnek meg. Ezek az észlelések valószínűleg a nagyon hasonló halványfoltú küllőre vonatkoznak, amelyet 1960 előtt még nem ismertek nálunk. Jelenleg néhány magyarországi élőhelyéről tudunk:

  • Dráva, Mura,

  • Tisza.

Jelentőség.  Kicsinysége és rendkívüli ritkasága miatt semmi gazdasági jelentősége nincs. Természeti szempontból viszont nagyobb értéket képvisel, mint amennyire a védettségéről szóló jelenleg érvényes rendelkezés becsüli, hiszen azon kevés fajok egyike, amelyek kizárólag a Duna-medence vizeiben élnek.