Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Állasküsz – Chalcalburnus chalcoides mento (Agassiz, 1832)

Állasküsz – Chalcalburnus chalcoides mento (Agassiz, 1832)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Danubian bleak
Német név: Mairenke
Védett. Eszmei értéke: 10 000 Ft.

Ismertetőjegyek.  Teste megnyúlt, oldalról lapított, háta és hasa kevéssé ívelt. Feje aránylag kicsi, a szeme nagy. Szája felső állású, erőteljes alsó állkapcsa kissé előreugró. A szájzug nem éri el a szem vonalát, többnyire csak az orrnyílásig ér. Pikkelyei kicsik, feltűnően lazán ülnek, számuk az oldalvonal mentén 58-68. Hátúszójának alapja a hasúszó alapjánál hátrébb indul, de még az anális úszó kezdete előtt végződik. A hátúszóban 8-9, míg az anális úszóban 14-17 osztott úszósugár található. Előbbi szegélye többnyire egyenes, az utóbbié enyhén homorú. A háta kékeszöld, az oldala ezüstös színű, a hasa fehér. Maximális testhossza 30-35 cm.

Hasonló fajok.  Hasonlít a küszhöz (24), de annak oldalvonalán a pikkelyek száma csak 45-53. Nagyobb problémát jelent a fiatal balinoktól (22) történő megkülönböztetése, mert a pikkelyszámban átfedés van köztük. A balinok szájhasítéka azonban eléri a szem vonalát, illetve túlér azon, az anális úszójuk széle pedig erősen homorú. A nyúldomolykó (17), a domolykó (18), a vaskos csabak (19) és a jászkeszeg (20) anális úszójában 11-nél kevesebb osztott sugár van, a kurta baing (23) oldalvonala pedig csupán néhány pikkelyre terjed ki.

Környezet.  A faj tengeri, folyóvízi és tavi környezetben is előfordul, mindenütt az oxigéndús nyílt vizeket részesítve előnyben. Íváskor a tengerben élők a betorkolló folyamokba vándorolnak, az alpesi tavak állománya pedig zömmel a hegyi folyók sekély, kavicsos partszakaszait keresi fel.

Táplálék.  Táplálékát főként planktonszervezetek (kandicsrákok, vízibolhák) alkotják, de étrendje a nyári időszakban vízfelszínen kikelő kisebb rovarokkal, esetleg más halfajok lárváival is kiegészül.

Szaporodás.  Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, szaporodása április végétől júniusig tarthat. Ikráját a sekély vízben – látványos a nászjáték közepette – a kavicsos mederfenékre rakja. A beérlelt ikraszemek száma 15-23 ezer között van, méretük 1,4-1,6 mm.

Elterjedés.  A faj elterjedési területe a Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tenger melléke, valamint az Aral-tó vízgyűjtője. Az areálján belül több alfaját is megkülönböztetik. Hozzánk legközelebbi anadrom populációi a Fekete-tengerben és a Duna Vaskapu alatti szakaszán éltek, állandóan édesvízi állományai pedig a Felső-Duna medencéjének egyes folyóiban és tavaiban, illetve a Dráva ausztriai vízgyűjtőjén található Wörthi-tóban fordulnak elő. Hazánk területén a XIX. század végén észlelték. Több vizünkből leírták a XX. század folyamán is, de az észlelésről nincs se bizonyító preparátum, se fénykép, se részletes leírás, illetve az állasküsznek tartott konzervált példányok a revízió során más fajnak bizonyultak. Hazánk jelenlegi területéről az előfordulása nem bizonyított. Egy régi – bizonytalan – észlelési adata:

  • Tisza (Szeged, XIX. század vége).

Jelentőség.  Európai értékelés szerint az erősen veszélyeztetett, eltűnőben lévő fajok közé tartozik. Ausztriában, Szlovéniában és Ukrajnában a Vörös könyvben szerepel. Magyarországi védettsége sajnos nem sokat jelent, ugyanis faunaterületünkről nagy valószínűséggel már kipusztult. Védelme az esetlegesen ide eljutó példányok megóvását szolgálja.