Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Sujtásos küsz – Alburnoides bipunctatus (Bloch, 1782)

Sujtásos küsz – Alburnoides bipunctatus (Bloch, 1782)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Riffle minnow
Német név: Schneider
Védett. Eszmei értéke: 2 000 Ft.

Ismertetőjegyek.  Teste nyújtott, közepesen magas, oldalról erősen lapított. Orra rövid, a szeme nagy. Szája kicsi, csúcsba nyíló, de oldalról nézve a szájhasíték enyhén fölfelé irányul. Hátúszójában 7-8, farkalatti úszójában 14-17 elágazó sugár található. Pikkelyei közepes nagyságúak, számuk az oldalvonal mentén 45-52. Az oldalvonal fölött és alatt fekete pontokból álló sujtás húzódik, ami főként a test elején és a szaporodás időszakában látható jól. Úszói világosszürkék, de mell- és hasúszóinak töve vörhenyes. Kis termetű faj, fejlett példányai 8-12, maximum 15 cm hosszúak.

Hasonló fajok.  Közeli rokonának, a küsznek (24) a szája fölső állású, háta alacsonyabb, és mellúszójának a töve szürke. A balin (22) szája nagyobb, egészen a szeme alá ér, és szintén kevésbé magas testű. A többi, valamelyes hasonlóságot mutató pontyféle közül a bodorkának (11), a vörösszárnyú keszegnek (16) és a jászkeszegnek (20) a farkalatti úszójában 14-nél kevesebb, míg a karikakeszegnek (27), a dévérkeszegnek (28) és a laposkeszegnek (29) 17-nél több osztott sugár számlálható.

Környezet.  Igazi élőhelyét a bővizű patakok és folyók hegyi és dombvidéki szakaszai jelentik. Nagyobb folyókon a pér-, paduc- és márnazónát jellemzi. A kis folyóknak nem jellemzője, de amelyikben él, ott is csak a domolykózónát gazdagítja, a sügérzónába nem megy le.

Táplálék.  Változatos táplálékát, amely a vízbe hulló magvaktól és rovaroktól kezdve a férgekig, rákokig és puhatestűekig terjed, nagy csapatokban járva keresi, hol a felszín, hol pedig a mederfenék közelében.

Szaporodás.  Ivarérettségét 2-3 éves korban éri el. Májusban-júniusban ívik a folyóvizek kavicsos-sóderes mederszakaszain. Egy-egy nőstény 4-8 ezer ikrát rak le, de nem egyszerre, hanem több részletben. Az ikraszemek mérete 1 mm körül van.

Elterjedés.  Kelet-Franciaországtól az Urál hegységig előforduló, vizeinkben őshonos hal. Hazai lelőhelyei:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rába, Szakonyfalui-patak, Szölnöki-patak, Lapincs, Pinka, Strém, Gyöngyös, Répce, Meleg-víz, Gerence, Cuhai-Bakony-ér, Apátkúti-patak, Ipoly, Kemence-patak, Bernecei-patak, Lókos-patak,

  • Koppány,

  • Dráva, Mura, Kerka, Kerca, Cserta, Cupi-patak, Szentgyörgyvölgyi-patak,

  • Tisza, Batár-patak, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bózsva, Sajó, Bódva, Jósva, Szuhogyi-patak, Rakaca, Hernád, Bársonyos, Vadász-patak, Szerencs-patak, Csincse, Kácsi-patak, Zagyva, Tarna, Bene-patak, Tarnóca,

  • Sebes-Körös, Fekete-Körös, Maros.

Jelentőség.  Közvetlen gazdasági jelentősége nincs, de mint a paduc- és márnazóna egyik gyakori faja, a ragadozó halak fontos tápláléka. Elterjedési területe aránylag nagy, de az élőhelyéül szolgáló folyószakaszok szinttáj-jellegét már eddig is sokfelé megváltoztatták a megépült vízlépcsők. Ezért sorolják Európában a sebezhető és veszélyeztetett fajok közé, és ezért élvez 1974 óta hazánkban is törvényi védelmet.