Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Kurta baing – Leucaspius delineatus (Heckel, 1873)

Kurta baing – Leucaspius delineatus (Heckel, 1873)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Sunbleak
Német név: Moderlieschen
Védett. Eszmei értéke: 2 000 Ft.

Ismertetőjegyek.  Teste erősen megnyúlt, de vaskos, oldalról kevéssé lapított, hát- és hasvonala csak enyhén ívelt. Orra rövid és tompa, a szeme nagy. Felső állású szája meglehetősen nagy, de mivel szájhasítéka meredeken felfelé irányul, szájszöglete nem éri el a szem vonalát. Alsó állkapcsa kampószerűen felhajlik, szinte álarcként takarja a fej elejét. Hátúszójában 7-8, anális úszójában 11-13 elágazó sugár van. Pikkelyei aprók, könnyen lehullanak, számuk a testoldal hosszában 40-50. Oldalvonala rövid, csupán az első 7-12 pikkelyen látható. Apró hal, fejlett példányainak hossza is csak 6-8, maximum 10 cm.

Hasonló fajok.  Több pontyféle ivadékával is összetéveszthető, mivel azok fiatal példányain az oldalvonal gyakran nem látszik végig. A küsz (24) teste oldalról lapítottabb, anális úszójában 16-20 sugár van. A balin (22) szájhasítéka csak enyhén irányul fölfelé, szöglete viszont a szem alá ér. A domolykó (18) teste hasonlóan vaskos, de szája csúcsba nyíló, és farkalatti úszójában csak 7-9 osztott sugár található. A garda (32) szája hasonló állású, de nagy mellúszója eléri a hasúszó tövét, oldalvonala teljes, ráadásul kanyargós lefutású.

Környezet.  Az álló és a lassan áramló kisvizek jellemző halfaja, amely apró mérete miatt gyakran észrevétlen marad. Állományának nagysága ugyanabban a vízben is szélsőséges változásokat mutat. Egyik évről a másikra tömegessé válhat, majd esetleg hirtelen eltűnik. Nagyobb folyóinkból rendszerint csak olyankor kerül elő, amikor kiáradva elöntik a hullámteret, ugyanis ilyenkor a kubikgödrökben, holtágakban nevelkedett állomány is kimozdul a helyéről. A kisebb, de állandó vizű csatornáknak gyakori hala.

Táplálék.  Csapatokban járva keresi táplálékát, amely főleg planktonikus élőlényekből, árvaszúnyoglárvákból és a víz felszínére hulló apró rovarokból áll.

Szaporodás.  Áprilistól júliusig is elhúzódhat a szaporodása. Ikráit gyöngysorszerűen ragasztja a víz alatti növényekre, és ezeket a hím kikelésükig őrzi. Az ikraszám mindössze 100-150 db, átmérőjük kb. 1 mm. Már 1-2 évesen ivarérett.

Elterjedés.  A Szajnától az Urál hegységig folytonos előfordulású, vizeinkben őshonos európai faj. Lelőhelyi adatok:

  • Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Huszászi-patak, Répce, Strém, Csörnöc-Herpenyő, Által-ér, Ipoly, Sződi-patak, Benta, Szent László-víz, Dunavölgyi-főcsatorna,

  • Zala, Zala-Somogyi-Határárok, Felső-Válicka, Miháldi-vízfolyás, Vindornya-csatorna, Malom-tó (Tapolca), Eger-víz, kádártai bányató (Veszprém), Váraljai-árok (Váralja), Sárvíz,

  • Dráva, Mura, Rinya, Taranyi-Rinya, Karasica, Baláta-tó,

  • Égerláp (Ócsa), Kolon-tó (Izsák), Péteri-tó (Pálmonostora), tőzegbányatavak (Szank), Dong-éri-főcsatorna (Csengele),

  • Tisza, Batár-patak, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Csaronda, Szipa-főcsatorna, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Keleméri-patak, Takta, Csincse, Laskó, Zagyva, Tápió, Szuha, Gyöngyös-patak, Tarnóca, Leleszi-patak,

  • Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Maros,

  • Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,

  • egyéb tavak, holtágak, kubikgödrök, csatornák.

Jelentőség.  Gazdasági jelentősége nincs. Európában ritkának számít, nálunk az alföldi csatornákban kedvező feltételeket talál.