Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Nyúldomolykó – Leuciscus leuciscus (Linnaeus, 1758)

Nyúldomolykó – Leuciscus leuciscus (Linnaeus, 1758)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Dace
Német név: Hasel

Ismertetőjegyek.  Teste nyúlánk, oldalról lapított. Tompán lekerekített orra rövid, hossza közelítőleg megegyezik a szem átmérőjével. Félig alsó állású szája kicsi, szöglete nem éri el a szem elejének vonalát. Hátúszójában 7, anális úszójában többnyire 8-9 elágazó sugár található, és mindkettőnek a széle homorúan ívelt, a farokúszó mélyen bemetszett. Hátúszója hátrébb kezdődik, mint a hasúszója. Pikkelyei közepes nagyságúak, számuk az oldalvonalon 46 és 53 között változik, fölötte 7-8 pikkelysor számolható. Alsó úszóik sárgás színezetűek, legföljebb a tövük vörhenyes. Fejlett példányainak testhossza 15-25, maximálisan 30 cm.

Hasonló fajok.  Összetéveszthető közeli rokonával, a domolykóval (18), de annak feje és teste vaskosabb, csúcsba nyíló szájának szöglete elér a szem vonaláig, és farkalatti úszójának a széle domborúan ívelt. A jászkeszeg (20) magasabb hátú, szája csúcsba nyíló, oldalvonalán 55-60 pikkely számlálható. A leánykoncér (12) is magasabb hátú, és anális úszójában 10-12 osztott sugár van. A paduc (33) és a szilvaorrú keszeg (31) szája teljesen alsó állású. Előkerülhet esetleg vizeinkből a vaskos csabak (19) és a gyöngyös koncér (13). Mindkét hal szája és testformája a nyúldomolykóéhoz hasonló, de előbbi oldalvonala narancssárga, utóbbi oldalvonalán pedig 62-67 pikkely sorakozik. Az amur (14) és fekete amur (15) hátúszója valamivel a hasúszók előtt ered.

Környezet.  Közepes és nagyobb folyóinkban főleg a paduc- és márnazóna hala, de lehúzódhat a dévérzóna felső régiójába is. Patakokban és kis folyókban inkább csak akkor fordul elő, ha a befogadó nagyobb folyóban is megtalálható.

Táplálék.  A folyókban kisebb csapatokba tömörülve, a patakokban inkább magányosan keresi táplálékát, amely részben növényi hajtásokból és magvakból, részben ászka- és bolharákokból, férgekből, rovarlárvákból áll.

Szaporodás.  Változó vízhőmérséklet mellett, márciustól májusig ívik. Ikráit többnyire a sóderes aljzatra rakja, de ennek hiányában a vízinövények is megfelelnek számára. Az ikraszemek mérete 1,5-2 mm, számuk 10-20 ezer. A hímek 3, a nőstények 4 évesen válnak ivaréretté.

Elterjedés.  Vizeinkben őshonos euro-szibériai elterjedésű faj, amely a Pireneusoktól kezdve majdnem egészen a távol-keleti partvidékig megtalálható. Magyarországi előfordulása:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Hársas-patak, Huszászi-patak, Répce, Lapincs, Pinka, Strém, Cuhai-Bakony-ér, Ipoly, Kemence-patak, Fekete-víz, Ménes-patak, Dobroda, Nagyvölgyi-patak, Morgó-patak,

  • Dráva, Mura, Kerka, Kerca, Szentgyörgyvölgyi-patak, Kebele, Cserta, Alsó-Válicka, Bajánházi-patak, Rinya,

  • Tisza, Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Ronyva, Sajó, Csörgős-patak, Bódva, Rakaca, Hernád, Vadász-patak, Tarna, Tarnóca,

  • Fekete-Körös, Sebes-Körös, Maros.

Jelentőség.  Egy-egy vízfolyás esetében a nyúldomolykóból fogott mennyiség számottevő lehet, országos viszonylatban azonban jelentéktelen. Korábban – valószínűleg viszonylagos ritkasága miatt – a védett fajok listáján szerepelt, de fogási tilalmát 1993-ban feloldották. Erre azért kerülhetett sor, mert a faj elterjedési területe igen nagy, továbbá olyan vizeinkben él, ahol intenzív halászat és horgászat nem folyik, tehát nem is veszélyezteti fennmaradását. Élőhelyeinek megóvásával többet tehetünk érte.