Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Lénai tok – Acipenser baeri Brandt, 1869

Lénai tok – Acipenser baeri Brandt, 1869

Család: Tokfélék (Acipenseridae)
Angol név: Siberian sturgeon
Német név: Sibirische Stör

Ismertetőjegyek.  Teste hengeres, feje kúpos, orra megnyúlt. Hosszú és sima bajuszszálai közelebb erednek az orrcsúcshoz, mint a szájnyíláshoz, s hátrasimítva a felső ajkat elérik. Alsó állású szája közepes méretű. Alsó ajka középen megszakított, felső ajka – szintén a középtájon – az alsó ajak felé enyhén becsúcsosodik. A farokrészen elhelyezkedő hátúszójában 30-56, farkalatti úszójában 17-33 úszósugár található. Vértjei beolvadnak a test színébe, attól élesen nem különülnek el. Vértpikkelyeinek száma a háton 10-20, az oldalán 32-62, a hason 7-16 (20). Testszíne a háton barnásfekete vagy barnásszürke, halványabb árnyalatban hasonló az oldala is, a hasa fehéres. Testhossza elérheti a 3 métert, tömege a 100 kilogrammot.

Hasonló fajok.  A többi tokfajtól bajuszszálainak hossza és szájnyílásának alakja alapján jól megkülönböztethető. A viza (3) bajuszszálai is elérik a felső ajkat, de nagy szája szinte a fej egyik szélétől a másikig ér. A kecsege (8) bajuszszálai ugyancsak elérik a felső ajkat, de rojtozottak. A simatok (5) ajkai megszakítás nélküliek. A vágótok (4) és a sőregtok (6) bajuszszálai nem érik el a felső ajkat.

Környezet.  A fajnak három formáját írták le a vonulás tekintetében. Az Ob és Jenyiszej folyókban élő vándorló forma életének nagy részét a tengeröblökben és a folyótorkolatokban tölti, de szaporodáskor akár 2-3 ezer kilométert is felúszik a folyókon. A Léna, Jana, Ingyigirka és Kolima folyókban honos folyóvízi forma egész életét édesvízben tölti, s csupán rövid utat tesz az ívóhelyekig. A Bajkál és Zajszan tóban élő tavi-folyóvízi forma a környező folyókba, a Szelengába és az Angarába vonul fel ívni.

Táplálék.  A kifejlett tokok táplálékát főként fenéklakó gerinctelen szervezetek alkotják, de néha kisebb halak is szerepelnek étlapjukon. Egyes megfigyelések szerint kedvelik a fiatal botos kölöntéket.

Szaporodás.  A lénai tok hímjei általában 17-18, a nőstényei 19-20 éves korukra érik el ivarérettségüket, de ezután sem ívnak minden évben. Az ikrások 3-6 évenként, a tejesek 2-4 évenként érlelik be ivartermékeiket. Ívása június–júliusban zajlik, ikráját a gyorsan áramló folyószakaszok kavicsos aljzatára rakja. Az ikraszemek száma 16,5-144 ezer között változik, átmérőjük 2,4-2,9 mm.

Elterjedés.  A lénai tok a tágabb elterjedésű szibériai toknak állandóan folyóvízben élő formája, amely a Lénában, Janában, Ingyigirkában és a Kolimában él. Hazánkba 1981-ben került. A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet abból a célból importálta, hogy kecsegével keresztezve egy gazdaságilag jelentős hibridet állítson elő. Természetes vizeinkbe nem telepítik, de 1996-97-ben – a hatóság engedélye nélkül – több száz kilogramm hibridet helyeztek ki a Drávába. Néhány horgásztóba is betelepítették.

  • Dráva, Pécsi-tó,

  • Jóléti-tó (Újlőrincfalva, Heves megye),

  • Bikazugi-Holt-Körös (Szarvas).

Jelentőség.  Természetes élőhelyein ez a tokfaj is veszélyeztetett, állománya csökkenőben van. Ennek oka egyrészt az, hogy igen nagy mennyiségben fognak ki ivaréretlen példányokat, amelyek így egyszer sem képesek részt venni a szaporodásban, másrészt a szibériai folyókban megépített vízlépcsők akadályozzák őket ívási vándorlásukban. Az állomány növelése céljából a szibériai tok az őshazájában fokozott védelem alatt áll.