Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Simatok – Acipenser nudiventris Lovetzky, 1828

Simatok – Acipenser nudiventris Lovetzky, 1828

Család: Tokfélék (Acipenseridae)
Angol név: Ship sturgeon
Német név: Glattdick
Védett. Eszmei értéke: 10 000 Ft.

Ismertetőjegyek.  Nyúlánk, hengeres testű hal. Feje kúpos, homloka meredeken emelkedik. Testmagassága az első háti vértpikkely táján a legnagyobb, a farok felé haladva fokozatosan csökken. Hátvértjeinek száma 11-16, a hasvérteké 12-16. Alsó állású, a fej szélességének mintegy felét elérő szájnyílását egységes, megszakítás nélküli húsos ajak keretezi. Bajuszszálai hengeresek, finoman rojtozottak, hátrasimítva csupán megközelítik a felső ajkat, de nem érik el. Hátúszója a test vége felé helyezkedik el, sugarainak száma rendszerint 45-47. Farkalatti úszója a hátúszó alatt foglal helyet, 23-37 sugár támasztja. Nagy növésű hal, kifejlett példányainak hossza meghaladhatja a másfél métert.

Hasonló fajok.  Csak a rokon tokfélékkel téveszthető össze, ezektől kell megkülönböztetni. A viza (3) szája nagyobb – közel azonos a fej szélességével –, az alsó ajka középen megszakított. A kecsege (8) bajuszszálai hátrasimítva a felső ajakra érnek, és az alsó ajka középen megszakított. Hasonlóképpen megszakított a vágótok (4) alsó ajka is, és a bajuszszálai simák. A faunánkból már valószínűleg kiveszett sőregtok (6) orra feltűnően hosszú és keskeny. A lénai tok (7) bajuszszálai teljesen simák, közelebb erednek az orrcsúcshoz, mint a szájhoz, hátrasimítva a felső ajkat elérik.

Környezet.  A simatok eredetileg tengeri hal, de a szaporodásra édesvizekbe vándorló ivarérett példányok – meg a kikelt ivadék is – szokatlanul hosszú időt töltenek a folyókban. A Duna vízrendszerében élőkről pedig az derült ki, hogy a vándorlással fölhagyva, egész életüket édesvízben töltik. Áramláskedvelő faj, főként a nagyobb, tiszta vizű folyók márnazónájában fordul elő.

Táplálék.  Alsó állású szájával főként a mederfenéken található gerinctelen állatokat – rákokat, rovarlárvákat, csigákat, kagylókat – szedegeti össze, de a nagyobb példányok rendszeresen fogyasztanak halat is.

Szaporodás.  A hímek 6-9, a nőstények 12-14 évesen válnak ivaréretté, de utóbbiak csak 2-3 évente ívnak. Szaporodásuk április végétől június elejéig zajlik a folyók sóderes szakaszain. Az ikraszemek száma 0,2-1 millió, átmérőjük kb. 3 mm.

Elterjedés.  Eredetileg a Fekete- és a Kaszpi-tenger partközeli vizeinek lakója, ahonnan ívásra a betorkolló folyókba vándorol. Vizeinkben őshonos, állandó jelenlétű hal, bár kezdetben nyilván itt is vándorhalként jelent meg. Sosem tartozott a gyakori tokféléink közé, de régebben minden nagyobb folyóvizünkből ismerték. Ma már ritkaság, az utóbbi időkben csupán három vizünkből került elő:

  • Öreg-Duna,

  • Dráva,

  • Tisza.

Jelentőség.  Habár kitűnő ízű szálkamentes húsa van, ritkasága miatt a tengerparti országok halászatában sem játszik komoly szerepet. Hazánkban egyáltalán nincs gazdasági jelentősége, mert egyrészt nagyon ritka, másrészt a faj fennmaradása érdekében törvény védi, kifogása tilos.