Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

4. fejezet - A halak védelme

4. fejezet - A halak védelme

A természetes életközösségekben egyetlen élőlény sem felesleges, mindegyiknek megvan a maga sajátos helye és szerepe. Anyagaival, energiatartalmával és kapcsolatrendszerével mindannyian hozzájárulnak a rendszer stabilitásához, a biológiai sokféleség fenntartásához. Természetes viszonyok között nincs értelme az egyes fajok értékét latolgatni, mert az igazi értéket maga a rendszer képviseli, amely valamennyi elemével együtt, egészében védendő.

Törvényi szabályozás

Általános elvként a halászati vízterületekre is kimondja a törvény (1997. évi XLI. törvény a halászatról és horgászatról), hogy minden olyan fogási eszköz és módszer tiltott, amely a halállományt és élőhelyét károsíthatja. Ezért zárja ki például a mérgező és kábító hatású anyagok meg a robbanószerek használatát, valamint a halakon sú­lyos sérülést okozó eszközök (pl. szigony) és módszerek (pl. gereblyézés) alkalmazását. Persze a halászati törvény végrehajtási rendeletei elsősorban a gazdasági szempontból értékes fajokat védik. Ezeknek a nemes halaknak a fogását két előírás szabályozza: a méretkorlátozás és a fajlagos tilalom.

A méretkorlátozás annak esélyét igyekszik megteremteni, hogy élete során legalább egyszer minden halpéldány részt vehessen a szaporodásban. Ennek érdekében úgy határozza meg az egyes fajok legkisebb kifogható méretét, hogy a halászat csak a már ivarérett korosztályokra irányuljon. A fogásra érett példányok minimális testhosszát – az orrcsúcstól a farokúszó kezdetéig mérve – az 1. táblázat mutatja be.

A másik korlátozás, amelyet fajlagos tilalomként szoktak említeni, rögzíti azt a naptári időszakot, amelynek tartama alatt – az eredményes szaporodás érdekében – tilos az illető faj példányainak fogása. Az 1997-től érvényben lévő, 2002-ben módosított tilalmi idők a 2. táblázatban láthatók.

4.1. táblázat - A legkisebb kifogható méretek

FajMéret
KősüllőSander volgensis20 cm
Sebes pisztrángSalmo trutta m. fario22 cm
Szivárványos pisztrángOncorhynchus mykiss22 cm
PontyCyprinus carpio30 cm
SüllőSander lucioperca30 cm
PisztrángsügérMicropterus salmoides30 cm
MárnaBarbus barbus40 cm
AmurCtenopharyngodon idella40 cm
BalinAspius aspius40 cm
CsukaEsox lucius40 cm
KecsegeAcipenser ruthenus45 cm
HarcsaSilurus glanis50 cm

4.2. táblázat - Tilalmi időszakok

FajTilalmi idő
Sebes pisztrángSalmo trutta m. fariooktóber 1. – december 31.
CsukaEsox luciusfebruár 15. – március 31.
BalinAspius aspiusmárcius 1. – április 30.
SüllőSander luciopercamárcius 1. – április 30.
KősüllőSander volgensismárcius 1. – május 31.
KecsegeAcipenser ruthenusmárcius 1. – május 31.
PontyCyprinus carpiomájus 2. – június 15.
MárnaBarbus barbusmájus 2. – június 15.
HarcsaSilurus glanis (10 kg alatti példányok)május 2. – június 15.

A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény végrehajtására kiadott ­ 78/1997. (XI. 4.) FM rendelet az egyes fajokból kifogható mennyiségről is intézkedik. Eszerint a horgász a méretkorlátozás alá tartozó halfajokból – a gyermek horgász kivételével – naponta legfeljebb összesen öt darabot, de fajonként legfeljebb három darabot, méretkorlátozás alá nem tartozó fajokból pedig naponta összesen tíz kilogrammot foghat ki. Amennyiben a horgász a méretkorlátozással nem védett halfajokból olyan példányt fog ki, amellyel a tíz kilogrammos súlyhatárt túllépi, a halat megtarthatja, a horgászatot azonban a méretkorlátozással nem védett halfajokra köteles arra a napra beszüntetni.

Az állami gyermek horgászjeggyel rendelkező horgász a méretkorlátozás alá tartozó halfajokból naponta összesen egy darabot, méretkorlátozás alá nem eső fajokból pedig naponta összesen öt kilogrammot foghat ki. Ha a gyermek horgász a méretkorlátozással nem védett halfajokból olyan példányt fog ki, amellyel az öt kilogrammos korlátozást túllépi, a halat megtarthatja, a horgászatot azonban a méretkorlátozással nem védett halfajokra köteles arra a napra beszüntetni.

4.3. táblázat - Természetvédelmi oltalom alatt álló halaink az egyes évek jogszabályai szerint

HalfajokVédett (+) és fokozottan védett (*) halak az egyes évek jogszabályai szerintEszmei érték
Magyar névLatin név197419821988199319962002Ft
Tiszai ingolaEudontomyzon danfordi+++++*250 000
Dunai ingolaEudontomyzon mariae+++++*100 000
VizaHuso huso--++++10 000
VágótokAcipenser gueldenstaedtii--++++10 000
SimatokAcipenser nudiventris--++++10 000
SőregtokAcipenser stellatus---+++10 000
KecsegeAcipenser ruthenus+------
Dunai nagyheringAlosa pontica-----+2 000
LeánykoncérRutilus pigus-----+10 000
Gyöngyös koncérRutilus frisii meidingeri-----+2 000
NyúldomolykóLeuciscus leuciscus--+----
Vaskos csabakLeuciscus souffia agassizi++++++10 000
Fürge csellePhoxinus phoxinus---+++2 000
Kurta baingLeucaspius delineatus--++++2 000
Sujtásos küszAlburnoides bipunctatus++++++2 000
Állas küszChalcalburnus chalcoides---+++10 000
Petényi-márnaBarbus peloponnesius petenyi+++++*100 000
Fenékjáró küllőGobio gobio-----+2 000
Halványfoltú küllőGobio albipinnatus++++++10 000
Felpillantó küllőGobio uranoscopus++++++50 000
Homoki küllőGobio kessleri--++++10 000
Szivárványos ökleRhodeus sericeus-----+2 000
RéticsíkMisgurnus fossilis++++++2 000
VágócsíkCobitis elongatoides++++++2 000
TörpecsíkSabanejewia aurata++++++2 000
KövicsíkBarbatula barbatula++++++2 000
Lápi pócUmbra krameri+++++*100 000
Pénzes pérThymallus thymallus---+++10 000
Dunai galócaHucho hucho+++-**100 000
Tüskés pikóGasterosteus aculeatus-++----
Botos kölönteCottus gobio--++++10 000
Cifra kölönteCottus poecilopus++++++10 000
Széles durbincsGymnocephalus baloni---+++2 000
Selymes durbincsGymnocephalus schraetser++++++10 000
Magyar bucóZingel zingel+++++*100 000
Német bucóZingel streber+++++*100 000
Folyami gébNeogobius fluviatilis--++---
Tarka gébProterorhinus marmoratus++---+2 000

1974-től kezdve a kiemelkedő természeti értéket képviselő halakat is törvény védi, fogásuk tilos. A védett halak köre változott az évek során, ugyanis a védetté nyilvánítás feltételei nincsenek egyértelműen meghatározva, és így az egyéni mérlegelés is szerepet játszik a döntésben. A védett fajok száma 1974-ben 19 volt, jelenleg 34, melyből 7 fokozottan védett. A 3. táblázat áttekintést ad arról, hogy miként alakult a védett halak köre az utóbbi évtizedekben.

Védett halaink között egy sincs, melynek fogása kifejezett célja lenne a halászatnak vagy a horgászatnak. Megritkult, eltűnőben lévő halaink számára tehát a védetté nyilvánítás önmagában biztosan nem hoz megoldást. Mert mit ér a réticsík fogásának ti­lalma, ha hagyjuk kiszáradni az életterét adó mocsarat? És hiába védjük a fürge csellét meg a kövicsíkot, ha az otthonukat adó patakot tavak láncolatává duzzasztják. Helyettük bodorka, razbóra és ezüstkárász fogja benépesíteni a vizet.

Ennek ellenére a védetté nyilvánításnak van jelentősége. Egyrészt ugyanis ráirányítja a figyelmet kiemelkedő természeti értékeinkre, másrészt a védett fajok egyedeire megállapított eszmei érték megadásával lehetővé teszi az okozott károk pénzbeli kifejezését. Megőrizni azonban csak úgy tudjuk az értékes fajokat, ha az élőhelyet és az életközösséget, amelyben élnek, egészében védjük a károsító hatásoktól.

Az egyes országok jogszabályain túlmenően nemzetközi egyezmények is szolgálják a halak és a vizes élőhelyek védelmét.

A Magyarország által is törvénybe iktatott Washingtoni Egyezmény (CITES) a kereskedelem korlátozásával igyekszik óvni a veszélyeztetett fajokat. A megállapodás II. függeléke, amely a kevésbé veszélyeztetett fajokat tartalmazza, valamennyi tokféle halunkat érinti. Ezek nemzetközileg csak korlátozott mennyiségben forgalmazhatók, és kizárólag az illetékes természetvédelmi hatóság engedélye alapján (4. táblázat).

A Berni Egyezmény, amelyhez hazánk 1990-ben csatlakozott, az európai vadon élő növények és állatok, valamint természetes élőhelyeik védelmét segíti. Ebben a tagállamok kötelezettséget vállalnak rá, hogy megteszik a szükséges jogi és adminisztratív intézkedéseket az egyezmény függelékeiben szereplő fajok védelme és fennmaradása érdekében. Az egyezmény II. függelékében a fokozottan védett, III. függelékében a védett, illetve kevésbé veszélyeztetett, de sérülékeny állatfajok szerepelnek. A II. függelékben halaink közül a fokozottan védett lápi póc, míg a III. függelékben 41 sérülékeny halfaj található. Utóbbiak közül zárójelben adjuk meg azokat, amelyekre nézve Magyarország kötelezettséget nem vállalt (4. táblázat).

Az Európai Unió természetvédelmének gerincét a Natura 2000 nevet viselő program adja. Ennek lényegét az 1979-ben elfogadott, majd 1992-ben lényegesen kibővített úgynevezett Madár- és élőhelyvédelmi irányelvek (Bird and Habitat Directive) foglalják össze. A dokumentum eredetileg csak a madárvilág megóvását célozta, utóbb azonban úgy egészült ki, hogy hatálya valamennyi vadon élő európai növény- és állatfajra kiterjed. Halaink közül 34 szerepel név szerint az irányelv mellékleteiben. A II. függelék a közösség szempontjából jelentős növény- és állatfajokat tartalmazza, amelyek megőrzéséhez különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges (NATURA 2000). A IV. függelék a közösségi jelentőségű, szigorú védelmet igénylő növény- és állatfajokat tartalmazza, míg az V. függelékben azokat a növény- és állatfajokat találhatjuk meg, amelyek természetből való kivétele, illetve hasznosítása adminisztratív korlátozást igényelhet. Az irányelv függelékeiben szereplő fajok fenntartásáról, élőhelyeik és létfeltételeik biztosításáról valamennyi tagállam gondoskodni köteles. A fontosabb nemzetközi természetvédelmi egyezményekben szereplő halainkról a 4. táblázat nyújt tájékoztatást, amelyben római szám jelzi, hogy az adott fajt az egyezmény hányas számú függeléke említi.