Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

2. fejezet - A halak rendszere

2. fejezet - A halak rendszere

Földünk élővilága évmilliók sokaságán át tartó fejlődés eredményeként alakult ki. Darwin óta az élőlények rendszerezésében az evolúciót, a törzsfejlődést tekintjük meghatározó jelentőségűnek, tehát mindenekelőtt a fajok származását, rokonságát vesszük figyelembe. A kutatások egyre többet tárnak fel az evolúció múltbeli történéseiről, ennek megfelelően a rendszert is mindig pontosítani kell, hogy mind hívebben tükrözze a különböző élőlénycsoportok között fennálló rokoni kapcsolatokat.

A halak kialakulása

Bár a törzsfejlődés folyamatának egyre több részletére derül fény, ma sem tudjuk pontosan, hogy a gerincesek milyen ősi állatcsoportból alakultak ki. A legelfogadottabb feltevés szerint a körülbelül 550 millió éve élt gerinchúrral rendelkező zsákállatokból, illetve ezek lárvakorban szaporodóképessé vált formáiból származnak. A legegyszerűbb, állkapocs nélküli halszerű gerincesek (Agnatha) a földtörténet ordovíciumnak nevezett időszakában, mintegy 500 millió éve alakultak ki. A szűkebb értelemben vett halak képviselői, vagyis a legprimitívebb állkapcsos gerincesek (Gnathostomata) a szilúr és devon időszak határán, tehát kb. 420 millió éve jelentek meg. Legősibb csoportjukat a későbbiekben teljesen kihalt páncélos őshalak (Placodermi) alkották, melyeknek kezdetleges formáiból indulhatott ki egyik ágon a porcosvázú (Chondrognathostomata), másik ágon a csontosvázú halak (Osteognathostomata) fejlődése.

A porcosvázúak két legismertebb csoportja – a cápák és a ráják – aránylag későn, mintegy 150 millió éve különült el egymástól. A csontosvázúak differenciálódása ellenben már a devon elején (kb. 400 millió éve) megkezdődött. Ennek eredményeként egyik ágon a tüdőshalak (Dipneusti), másikon a bojtosúszós halak (Crossopterygii), harmadikon pedig a napjainkban virágkorukat élő sugarasúszójú halak (Actinopterygii) fejlődtek ki. A magyarországi halak – az állkapocs nélküliek közé sorolható két ingolafajunktól eltekintve – valamennyien ez utóbbi csoportba tartoznak.