Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Légzés

Légzés

A valódi vízi állatokat az jellemzi, hogy légzésük a vízi közeg felhasználásával megy végbe. A fejletlenebbek még egész testfelületükön veszik fel a vízben oldott oxigént, illetve adják le a sejtjeikben termelődött szén-dioxidot, a fejlettebbekben azonban már külön szervek, kopoltyúk alakulnak ki e feladat ellátására.

A halak légzőszervei a kopoltyúüregben elhelyezkedő fésűs kopoltyúk. A külső kö­zeg és a hal szervezete közötti gázcsere a kopoltyúíveken párosával sorakozó kopoltyúlemezkék felületén játszódik le, ahová részben áramlás révén, részben légzőmozgások segítségével jut a friss légzővíz. Úszás közben vagy folyóvízben, ha a hal szája nyitott, a légzővíz folyamatosan cserélődik a kopoltyúkon, álló helyzetben ugyanezt a légzőmozgások biztosítják. Belégzéskor – zárt kopoltyúrések mellett – a víz beáramlik a száj nyitásakor megnagyobbodó szájüregbe. Kilégzéskor a hal előbb összezárja száját, majd izmai segítségével csökkenti szájüregének térfogatát. Ekkor a víz a kopoltyúívek között áthaladva a kopoltyúlemezekre jut, ahol megtörténik a gázcsere, majd a nyitott kopoltyúrésen át visszakerül a külvilágba.

Ha a víz oxigéntartalma csökken, a légzőmozgások üteme felgyorsul. További csökkenés esetén számos faj a víz felszínére úszva úgynevezett pipálásba kezd. Ennek során a halak levegőt szippantanak vagy levegővel kevert vizet szürcsölnek, ily módon igyekezve több oxigénhez jutni. A szájüreg vérerekben gazdag nyálkahártyája ugyanis rendszerint képes bizonyos mértékű gázcserére is. A fajok oxigénigénye nem egyforma, egyeseké magas (pisztráng, süllő), másoké alacsonyabb (ponty, harcsa). Némelyek igen mostoha viszonyok között is képesek életben maradni, ezek azonban – a kopoltyú mellett – valamilyen speciális kisegítő légzőszervvel is rendelkeznek.

A törpeharcsa vagy az angolna – hűvös és párás időben – órákat, félnapokat tölthet el szárazon károsodás nélkül. Ilyenkor kopoltyújuk mellett nedves bőrfelületük is részt vesz a gázcsere lebonyolításában. A széles kárásznál és a lápi pócnál az úszóhólyag működik kisegítő légzőszervként. A falában lévő gazdag hajszálérhálózat a lenyelt és úszóhólyagba préselt levegőből is lehetővé teszi az oxigén felvételét. A réticsík légzését lárvakorban a kopoltyúrésből kinyúló, felületnövelő kopoltyúbojtok segítik, a kifejlett példányok pedig – hajszálerekkel dúsan átszőtt utóbelük segítségével – a vízfelszínen nyelt levegőből pótolják a hiányzó oxigént. A járulékos légzőszervek azonban csak segítik a halak oxigénhez jutását, önmagukban nem képesek a szervezet ellátására.