Ugrás a tartalomhoz

Magyarország halfaunája

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007)

Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán

Izomzat és mozgás

Izomzat és mozgás

A halak izomzata viszonylag egyszerű. Legnagyobb tömegét a törzs és a farok két oldalán elhelyezkedő oldalizom (musculus lateralis) teszi ki, melyet a gerincoszlop vonalában vízszintesen futó kötőszöveti válaszfal (myoseptum horizontale) egy háti (epaxialis) és egy hasi (hypaxialis) kötegre tagol (10. ábra). Az oldalizom – a gerinc­oszlophoz hasonlóan – haránt irányú szelvényezettséget mutat.

1.10. ábra - A törzsizomzat keresztmetszete

A törzsizomzat keresztmetszete

Az izomszelvényeket (myomerek) kötőszöveti sövények (myoseptumok) választják el egymástól. E kötőszöveti hártyák utólagos és részleges elcsontosodásával alakulnak ki azok a jellegzetes, többnyire Y-alakú képződmények, amelyeket halszálkának nevezünk. Anatómiailag a vázrendszert alkotó csontok nem minősülnek szálkának, a köznapi szóhasználat azonban általában nem tesz különbséget a hal csontja és szálkája között.

Számos hal testoldalának középvonalában, közvetlenül a bőr alatt egy vörös színű hosszanti izom is látható, a felületi oldalizom (musculus lateralis superficialis). Sötétebb színe abból adódik, hogy rostjai kevesebb izomfonalat, viszont több plazmát tartalmaznak. Az ilyen, úgynevezett vörösizmok nem gyorsak ugyan, de nem is fáradékonyak. Szerepük főként a lassú, de kitartó úszásban van, amire akkor is szüksége lehet egy halnak, ha csupán helyben akar maradni az áramló vízben.

A törzs és a farok izomzatának megkülönböztetett szerep jut a halak mozgásában. Az erősen megnyúlt testű és fejletlen farokúszójú fajok (ingola, réticsík, angolna) lényegében az oldalizmokkal keltett kígyózó mozgás eredményeként haladnak előre. A jól fejlett farokúszóval rendelkező halak előrejutásában is a kígyózó mozgás a meghatározó tényező, de az úszóval megnövelt felület révén nagyobb sebességet érhetnek el, hasonlóan az uszonyokat viselő könnyűbúvárokhoz. A munkát azonban természetesen ekkor is az oldalizmok végzik.

A fej izomzatának tömege a halaknál csekély. Egyedül az alsó állkapocs közelítőizma mondható fejlettnek, de az is inkább csak a ragadozóknál, amelyeknél komoly erőt igényel a zsákmány megragadása és megtartása. A légzőmozgásokban játszott szerepe miatt jelentős a kopoltyúfedő emelőizma és záróizma, valamint az alsó állkapcsot mozgató izmok.

Az úszók izomzata még a fej izomzatánál is kisebb tömegű. A páros úszók összetettebb mozgását a függesztőövet és az úszót összekötő két közelítő- és két távolító­izom teszi lehetővé. A páratlan úszók sugarait apró izmocskák feszítik, illetve hajlítják, amelyek a támasztó vázelemeken erednek és az úszósugarak alapjánál tapadnak.

A halak előrehaladásában az úszóknak – a farokúszót leszámítva – igen csekély szerep jut. Nagyobb jelentőségük az egyensúlyi helyzet megtartásában, a kormányzásban, a lassú hátrálásban, továbbá a helyzetváltoztató mozgásokban van.

Sajátos hidrosztatikai szervüknek, az úszóhólyagnak köszönhetően a halak úszás nélkül is képesek bizonyos hely- és helyzetváltoztató mozgásokra a vízben. Az úszóhólyag a hasüreg felső részén elhelyezkedő rugalmas falú, gázzal telt szerv, amely az előbél kitüremkedéséből alakul ki. Ürege lehet egységes (pisztráng, csuka) vagy egy szűkülettel két részre osztott (ponty, dévér), illetve a külvilággal való kapcsolata alapján légjáratos vagy zárt. A légjáratos halaknál (például pontyfélék, harcsafélék) az előbelet és az úszóhólyagot egy vezeték köti össze, melyen át a lenyelt levegőt oda bejuttathatják, illetve a gáztartalom egy részét onnan kipréselhetik. A zárt úszóhólyagos halak (például a sügér- és a díszsügérfélék) légjárata néhány napos korukban elzáródik, így ezeknél az úszóhólyagban lévő gáz mennyiségének növelése és csökkentése a vér közvetítésével történik.

A rugalmas falú úszóhólyag gáztartalmának változtatásával a halak testük térfogatát is képesek módosítani. Növekvő térfogatnál a víz felhajtóereje is nő, ellentétes változásnál csökken, ami lehetővé teszi, hogy a vízben úszás nélkül emelkedhessenek, süllyedhessenek, illetve súlytalanul lebeghessenek. A kétrészes úszóhólyag a helyzetváltoztatást is lehetővé teszi. Ha a hátsó rekeszből az elülsőbe préselődik a gáz, a hal feje emelkedik, teste ferdén fölfelé irányul, ellenkező esetben viszont az aljzat felé fordul.

Kisebb számban akadnak úszóhólyag nélküli halak is, ilyenek a vizeinkben élő bucó- és gébfajok. Ezek főként fenéklakó állatok, hiszen a köztes vízrétegekben megmaradni csak folyamatos úszómozgással képesek, mozdulatlanná válva süllyedni kezdenek.