Ugrás a tartalomhoz

Környezettechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

9.2. A környezeti hatásvizsgálatok helye és sajátosságai a környezettel kapcsolatos vizsgálatok rendszerében

9.2. A környezeti hatásvizsgálatok helye és sajátosságai a környezettel kapcsolatos vizsgálatok rendszerében

A környezettel, a környezetvédelemmel kapcsolatos vizsgálatok kezdetben kimondottan azt a célt szolgálták, hogy az adott tevékenység milyen mértékben károsítja a környezetet. A környezeti állapotvizsgálatok új módszerek, eljárások kidolgozását igényelték. Az új módszer – környezeti (öko) auditálás – alkalmazásával meg lehetett állapítani, hogy a tevékenység környezetvédelmi szempontból mennyiben felel meg a törvényekben, rendeletekben megfogalmazott előírásoknak (eredményre irányuló audit). Ezen eredményre irányuló környezeti auditok megteremtették annak lehetőségét, hogy a vizsgált tevékenységet végző szervezetek nem eseti intézkedésekkel igyekeznek megfelelni a környezetre vonatkozó előírásoknak, hanem a környezeti problémák megoldását egy folyamatosan működő, ú.n. környezetirányítási rendszer keretében valósítják meg. A környezeti vizsgálatok, a környezetirányítási rendszerek bevezetése, a kialakult környezetgazdálkodás a környezetvédelem területén jelentős előrelépést eredményezett.

A globálissá vált környezeti problémák új gazdaságfejlődési modell, az ún. fenntarthatófejlődéskidolgozását igényelték, amely a természeti értékeket a jövő nemzedékek számára is megőrzi, de anyag-és energiatakarékos termeléssel, a megújuló erőforrások hasznosításával, a fogyasztás ésszerű módosításával egyúttal azt is célul tűzi ki, hogy az emberek számára biztosítsa az alapvető szükségletek kielégítését és az életminőség javítását.

A fenntartható fejlődés kritériumrendszerének való megfelelés egyik jelentős módja az emberi tevékenységek várható környezeti hatásainak értékelése, becslése, előrejelzése, azoknak megismertetése a társadalom tagjaival (az érintett lakossággal és a döntéshozókkal). Ennek az alapvető célnak az elérését szolgálja a KHV.

A KHV egy előrejelzési módszer, amelynek célja valamilyen tervezett emberi tevékenység – pl. fejlesztések, beruházások stb. – következtében várható lényeges, értékelhető környezeti állapotváltozások becslése, és ezalapján a tevékenységre vonatkozó döntés befolyásolása.

A definícióból következik, hogy a KHV olyan eljárás, amelynek legfontosabb alapelve, hogy a döntéshozókat informálja a javasolt új tevékenység – fejlesztés, beruházás stb. – várható környezeti hatásairól.

Az emberi tevékenység magában foglalja a vizsgált tevékenység megkezdéséhez szükséges eljárásokat, magát a tevékenységet és a tevékenység felhagyását. Például ha a feladat egy kénsavgyártási tevékenység hatásvizsgálata, akkor foglalkozni kell a gyártóbázis (gyár) felépítése, a kénsavgyártás és a tevékenység felhagyása következtében keletkező környezeti állapotváltozásokkal.

A KHV célja a tevékenységre vonatkozó döntés befolyásolása. A legszigorúbb szabályozás a döntést környezetvédelmi engedély formájában jeleníti meg.

A hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységek jogszabályban jelennek meg megfelelő formában, amely tartalmazza a döntési folyamatot is. A hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységek leggyakrabban a beruházásokravonatkoznak. A beruházásoknál történik közvetlen, tényleges beavatkozás a környezet állapotában. A teriiletfejlesztési tervek, ágazatpolitikák, fejlesztési koncepciók, makrogazdasági programok, jelentős környezeti következményekkel járó jogalkotás esetén is végeznek környezeti hatásvizsgálatokat.

A KHV sajátosságai:

  • a KHV a tervezési és döntési folyamatok szerves része. Általában jogszabályok írják elő, hogy a tervezés melyik lépcsőjéhez kötődjék a vizsgálat;

  • a KHV az érdekelt felek érdekegyeztető folyamata is, amely tárgyalások, egyeztetések, módosítások, kompromisszumok során valósul meg;

  • a környezet állapotában bekövetkezett változások hatásait viselő lakosság–ala-kosságot képviselő társadalmi szervezetek – a KHV folyamatában a részeredményeket is megismerhetik, arról véleményt alkothatnak. Véleményüknek a döntéseknél érvényt szerezhetnek, ha szükséges, bírósági úton is;

  • a hatásvizsgálat eredményei prognózis jellegűek, amiből következik, hogy a jelzések egy része becsléseken alapul, amelyek bizonytalanságokat hordoznak. Ezeket a bizonytalanságokat el kell ismerni, a jelentésekben meg kell jeleníteni. A tudomány fejlődésével, e témakörben folyó kutatások eredményei és a gyakorlati tapasztalatok értékelései szűkítik a bizonytalanságok körét. A gyakorlati tapasztalatok legmegbízhatóbb forrása a megvalósult tevékenységek környezeti auditálása során nyert információk. Ezek az auditálások azt vizsgálják, hogy a KHV előrejelzései mennyire voltak eredményesek, a feltárt eltéréseknek mik voltak az okai;

  • a KHV alternatívákkal dolgozik, ami azt jelenti, hogy a lehetséges feltárt megoldások közül melyik a környezeti hatás szempontjából a legkedvezőbb. Általános tapasztalat, hogy a környezetet legjobban kímélő eljárások a legdrágábbak. Az ilyen esetekre vonatkozó döntéseknél – hogy melyik eljárást választjuk – a politika szintjén kell eldönteni. Több esetben valós alternatívaként számításba kerül, hogy mi történik, ha a tervezett tevékenység nem valósul meg. Ezt a lehetőséget is meg kell vizsgálni.

A KHV néhány sajátosságát bemutatva érzékelhető, hogy a vizsgálat összetett, sokoldalú rendszer, amely bonyolult kérdésekre kívánt választ adni. Működése több fél alkotó együttműködését igényli.