Ugrás a tartalomhoz

Környezettechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

10. fejezet - 9. Környezeti hatásvizsgálatok

10. fejezet - 9. Környezeti hatásvizsgálatok

A hatvanas évek óta a környezetvédelem fontosságának fokozódó felismerése ráirányította a figyelmet a környezettel, a környezetvédelemmel kapcsolatos vizsgálatokra. Kezdetben ezen vizsgálatok elsősorban a meglévő, működő rendszerekre, technológiákra irányultak. A vizsgálati eredmények alapján jogi eszközökkel – törvények, rendeletek –, ajánlásokkal, szigorú bírságokkal elérték, hogy a környezetre mérhető módon veszélyt jelentő tevékenységek, technológiák visszaszorultak. Ezen vizsgálatokkal párhuzamosan kialakultak azon vizsgálati módszerek, amelyek a fejlesztések és azok környezeti hatásai közötti kölcsönhatások feltárására irányultak. Ezek a korai hatásvizsgálatok kezdetlegesek voltak, műszaki előtanulmányokra és/vagy gazdasági hatékonyságvizsgálatokra korlátozódtak. A gazdasági hatékonyságvizsgálatok hiányossága, hogy nem képes valós pénzértékeket rendelni a nem “számszerűsíthető” környezeti értékekhez. E hiányosságok kiküszöbölésére új értékelési szemlélet alakult ki, amely környezeti hatásvizsgálat (a továbbiakban KHV) néven vált ismertté. A KHV az értékelés átfogó szemléletévé vált, amelyben a környezetvédelmi, gazdasági és műszaki szempontok összhangban vannak a fenntartható fejlődés kritériumaival.

A KHV egy előrejelzési módszer, amelynek célja valamilyen tervezett emberi tevékenység – pl. fejlesztések, beruházások, stb. – következtében várható lényeges, értékelhető környezeti állapotváltozásoknak becslése, és ezalapján a tevékenységre vonatkozó döntés befolyásolása.

A módszer előnyei – többek között –, hogy:

  • a tervezéshez szükséges adatgyűjtés eszközeként segíti, a környezetvédelmi szempontoknak jól megfelelő és megalapozott fejlesztések megvalósítását,

  • a fenntartható fejlődés érdekében feltárja az élő és élettelen környezet minőségének alakulását, a természeti erőforrások felhasználhatóságát, valamint a tervezett tevékenységnek azokat a környezeti hatásokon keresztül érvényesülő következményeit is, amelyek az érintett lakosság társadalmi, egészségi állapotát és gazdasági helyzetét befolyásolják,

  • bővíti a fejlesztések információs alapját azzal, hogy az érintett lakossággal folytatott párbeszéden keresztül szerzett információkat a tervezésnél figyelembe véve, illetve felhasználva csökkenti vagy elkerüli a várható konfliktusokat.

9.1. A környezeti hatásvizsgálatoknál alkalmazott legfontosabb fogalmak

KHV hazai adaptációja szükségessé tette egyrészt, hogy új fogalmakat alkossunk, amelyek tartalma jól egyezik a külföldi gyakorlatban használtakéval, másrészt e területen is elkerülhetetlen, hogy egy jelenséget azonos fogalommal jelöljünk.

Környezetvédelem

A környezetvédelem olyan sokoldalú emberi tevékenységek összessége, amelyek célja a természetes és mesterséges környezeti értékek megóvása. A védelem az értékek megtartását, helyreállítását és károsodásuk megelőzését jelenti.

A környezetvédelem vonatkozásában az alábbi fontosabb elveket tartjuk szükségesnek megemlíteni:

  • az okozói elv azt jelenti, hogy meg kell keresni és megfelelően szankcionálni kell azokat a környezetszennyezőket, akik a környezetállapot romlását előidézték;

  • a megelőzési elv – amely a környezetvédelem egyik legfontosabb felismerése jelenti azokat az intézkedéseket, amelyek a környezeti károk keletkezését megelőzik. Tartalmát tekintve a megelőzési elv a védekezési célokban konkrétan a határértékekben, a levegő, a víz, a talaj minőségének biztosításában, a hulladékok, a zajhatás, egyéb sugárhatások elleni védelemben testesül meg;

  • a társadalmi együttműködés elve azt a felismerést tükrözi, hogy a környezet védelme, minőségének megőrzése, a károk helyreállítása nem egyes környezeti tudattal rendelkező emberek, kisebb környezetvédő zöld csoportok, nem kormányzati szervezetek ügye, hanem ebben, mindenki érdekében, az egész társadalomnak együtt kell működnie, a kormányzat irányításával közös erőfeszítéseket kell tennie. A kormányzati környezetpolitika ugyanis csak minden gazdasági erő szoros összefogásával vezethet eredményre.

Az ismertetett elvek a következő környezetvédelmi követelmények megvalósítását biztosíthatják:

  • a természet védelme, biológiai sokféleség (diverzitás) fenntartása;

  • a természeti erőforrásokkal való takarékosság (fenntartható harmonikus termelés);

  • az emberi egészség és biztonság.

Környezeti hatásvizsgálat (KHV)

Eljárás melynek célja, hogy egy megvalósítani kívánt tervezet, létesítmény, beruházás, eljárás vagy tevékenység tényleges megvalósításának megkezdése előtt annak várható környezeti hatásait felmérje, azokat lehetőség szerint meghatározza, értékelje és annak alapján befolyásoló tényezője legyen a megvalósítás engedélyezéséhez való döntésnek.

Környezeti hatástanulmány (KHT)

A hatástanulmányok a környezeti hatásvizsgálat során elkészített szakmai dokumentumok, amelyek a döntéshozatalhoz szükséges információkat – a KHV eredményeinek értékelését – tartalmazzák. A hatástanulmányokat szakértői munkacsoportok készítik helyszíni vizsgálatok, mérések, számítások, becslések, műszaki tudományos ismeretek és a témakörre vonatkozó más szükséges információk alapján.

Környezet

A környezet környezeti elemekből és környezeti rendszerekből áll, amelyekben emberi tevékenységek, beavatkozások történnek (9.1.ábra). A környezeti elemek és rendszerek között lejátszódó folyamatok, és a szerkezet alapvető fontosságú a környezetben bekövetkező változások megértéséhez.

9-1. ábra - A környezet rendszerszemléletű közelítése

A környezet rendszerszemléletű közelítése


A környezet részei:

  • környezeti elemek: levegő, felszíni és felszín alatti vizek, a föld, az élővilág (egyedek és populációk), művielemek, az ember, mint egyén;

  • környezeti rendszerek: ökoszisztémák (társulások és élőhelyek), és települési környezet.

A táj magába foglalja a természetes és mesterséges környezeti rendszert, kivéve magát az embert, mint egyént és közösséget. Mivel a környezetben jelentkező energiaformák nem, vagy nem mind részei a már említett kategóriáknak, azokat a nevükön nevezzük.

Természeti erőforrás

A – mesterséges környezet kivételével – társadalmi szükségletek kielégítésére felhasználható környezeti elemek vagy azok egyes összetevői.

Környezet igénybevétele

A környezetben változás előidézése, a környezetnek vagy elemének természeti erőforráskénti használata.

Környezet-igénybevettség

A környezetnek vagy elemének természeti erőforrásként történő használati mértéke.

Környezetterhelés

Valamely anyag vagy energia környezetbe bocsátása.

Környezetszennyezés

A környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése.

Környezetszennyezettség

A környezetnek vagy valamely elemének a környezetszennyezés hatására bekövetkezett szennyezettségi szinttel jellemezhető állapota.

Környezethasználat

A környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetőleg terhelésével járó hatósági engedélyhez kötött tevékenység.

Környezetkárosítás

Az a tevékenység, amelynek hatására környezetkárosodás következik be.

Környezetkárosodás

A környezetnek vagy valamely elemének olyan mértékű változása, szennyezettsége, illetve valamely környezeti elem igénybevételének olyan mértéke, amelynek eredményeképpen annak természetes vagy korábbi állapota (minősége) csak beavatkozással, vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetőleg, amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti.

Környezetveszélyeztetés

Az a tevékenység vagy mulasztás, amely környezetkárosítást idézhet elő.

Környezetre gyakorolt hatás

A környezetben környezetterhelés, illetőleg a környezet igénybevétele következtében bekövetkező változás.

Hatótényező

A vizsgált tevékenység része, amely a környezeti elemek vagy rendszerek állapotváltozásának az okaként adható meg. A hatótényezők, mint a folyamatok elindítói valamilyen tevékenységből származó anyag – és energiakibocsátások, illetve elvonások. Időben lehetnek egyszeriek, ismétlődőek, megszűnőek, állandóak, míg intenzitásuk szerint gyengülőek, erősödőek, állandóak és változóak. Hatótényező lehet például szennyezőanyag kibocsátás (szennyvízkibocsátás, levegőszennyezés), élőhelyek megszűntetése, művi elemek létesítése stb.

Környezetihatás

A környezeti hatás az emberi tevékenység okozta olyan állapotváltozás, amely értelmezhető és értékelhető környezetvédelmi szempontból. Mérhető következmények: pl. az ember egészségváltozása, a növény-és állatvilág állapotváltozása, a természeti erőforrások jövőbeni rendelkezésre állására kifejtett következmények stb.

Hatásviselő

A környezeti elem vagy rendszer, amelynek állapotában a változások érzékelhetőek, kimutathatóak és a kimutathatóság alapján a változás értékelhető. Ha a hatásviselő állapota közvetlenül valamilyen hatótényező következtében változik, közvetlen (elsődleges) hatásról, ha a változás oka egy másik hatásviselő elem vagy rendszer változása, akkor közvetett (másodlagos, harmadlagos) hatásról beszélünk.

Hatásfolyamat

A hatótényezőkből kiinduló olyan folyamat, amely a környezeti hatásokat létrehozza (több környezeti elem vagy rendszer állapotváltozása). A folyamatot azon ok – okozati lánc feltárásával, megjelenítésével lehet bemutatni, amely a közvetlen vagy közvetett változásokat előidézte.

Hatásterület

Hatásterületnek az a lehatárolható terület (térrész) tekinthető, amelyen az adott tevékenység valamely hatótényezőjének következtében minősíthető változás áll be a környezeti elemek, rendszerek állapotában, és ahol a jogszabályban meghatározott mértékű környezetre gyakorolt hatás a környezethasználat során bekövetkezett vagy bekövetkezhet. Ez az állapotváltozás lehet kedvező vagy kedvezőtlen is.

Háttérhatás

A hatásterületen meglévő, a tervezett vagy működő létesítménytől független környezeti hatás, amely az új hatást (pl. összegződés vagy szinergizmus következtében) módosítja. A háttérhatás a vizsgált tevékenységtől független olyan állapotjellemző, amely kimutathatóan befolyásolja az állapotváltozások alakulását.

Kontrollkörnyezet

A kontrollkörnyezet a teljes hatásterülettel megegyező területnek a tevékenység megvalósítása előtti állapotát jelenti. A kontrollkörnyezet kezdeti állapota a tervezett tevékenység előkészítésekor az alapszintnek felel meg, amely a természeti változások és az emberi beavatkozások hatására időben is változik. A kontrollkörnyezet jelenlegi és várható állapotának mennyiségi, minőségi jellemzői jelentik azt a viszonyítási alapot, amelyet a tervezett tevékenység következtében jelentkező változásokkal össze kell vetni.