Ugrás a tartalomhoz

Környezettechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

8.6. A környezeti menedzsment szabványosítása, nemzetközi szabványosítási törekvések

8.6. A környezeti menedzsment szabványosítása, nemzetközi szabványosítási törekvések

A korábbiakban azt próbáltuk bebizonyítani, hogy a környezeti menedzsmentnek testreszabottnak, a vállalat tevékenységéhez, külső és belső kockázataihoz igazodónak kell lennie, és az univerzális megoldások veszélyeket hordoznak a vállalat számára. A gyakorlatban mégis komoly erőfeszítések történnek a jónak tartott környezeti menedzsment rendszerek elterjesztésére, illetve ilyenek kifejlesztésére. A szabványosítási törekvések először az Egyesült Királyságban vezettek eredményre, ahol a Brit Szabvány Intézet 1990-ben kezdett hozzá a BS 5750 számú minőség-menedzsment szabvánnyal kompatibilis környezeti menedzsment rendszerre vonatkozó szabvány kifejlesztéséhez, amit BS 7750 számmal először l992-ben tettek közzé. A szabványt széles körű vitára bocsájtották, csaknem ötszáz résztvevőt vontak be a szabvány bevezetésébe, a visszajelzések alapján a jelenleg is érvényes változatot 1994-ben adták ki.

Nagyrészt a brit szabvány, illetve annak munkaváltozatai váltak alapjává világszerte a környezeti menedzsment rendszerek kifejlesztésének.

Az Európai Únió 1836/93 számú rendelete, az EMAS (Environmental Management and Audit Scheme = Környezeti Menedzsment és Audit Terv) nagyrészt a BS 7750 tapasztalataiból fejlődött ki. Az EMAS-t 1993. június 13-án hirdették ki és 21 hónap múlva 1995 áprilisában lépett hatályba.

Az EMAS 21 cikkből és 5 mellékletből álló dokumentum, amely ipari tevékenységet végző vállalatok, illetve azok telephelye számára ad útmutatást a követendő környezeti menedzsment rendszerre vonatkozóan. Az EMAS mind a vállalati tevékenységi kört, mind azt a szervezetet tekintve, amire vonatkozik, valamivel szűkebb, mint a BS 7750-es szabvány. Itt fontos kiemelni, hogy csak ipari tevékenységet folytató vállalkozásokra (EEC No 3037/90 sz. rendelet C és D részében felsorolt gazdasági aktivitást végző vállalkozások az elektromos, a gáz-, gőz-és forróvíz-termelő, valamint a reciklálást és a szilárd-és folyékonyhulladék-kezelést végző cégekkel kiegészítve) vonatkozik, és azoknál is csak a vállalkozás egy telephelyen működő részére. Vagyis egy több telephelyen működő vállalat esetén előfordulhat, hogy néhány telephely megfelel az EMAS követelményeinek, míg más telephelyek nem.

Az EMAS 21 cikkelyének tartalma (Hillary, 1993 nyomán) a következő:

Cikkely A cikkely címe és tartalma

  • Öko-menedzsment és audit eljárás és céljai Meghatározza a „terv” céljait és viszonyát az érvényes környezetvédelmi törvénnyel.

  • Fogalmak Meghatározza azt a 15 fogalmat, amit a szabályozás használ, köztük olyanokat, mint: telephely, környezeti audit, ipari tevékenység, akkreditált környezeti ellenőr stb.

  • A terv résztvevői Kifejti azokat az elemeket, amelyeket egy telephelynek teljesítenie kell ahhoz, hogy a terv szerint bejegyezzék.

  • Auditálás és érvényesítés Leírja, hogy ki folytathatja le a belső környezeti auditálást, hogyan és milyen gyakran és részletezi az akkreditált ellenőrök tevékenységét.

  • Környezeti állapotjelentés Felsorolja azokat az információkat, amelyeket a környezeti állapotjelentésnek tartalmaznia kell és bemutatja az egyszerűsített éves állapotjelentést.

  • A környezeti ellenőr akkreditálása és felülvizsgálata Meghatározza a környezeti ellenőrök akkreditációs rendszerét, amelyet a tagállamok kötelesek létrehozni.

  • Felsorolja az akkreditált környezeti ellenőröket Meghatározza a listák közzétételének a gyakoriságát és a publikálás helyét.

  • A telephelyek jegyzékbevétele Leírja a telephely jegyzékbevételének és a jegyzékből való törlésének a módját és az erre felhatalmazott szervezetet.

  • A bejegyzett telephelyek jegyzékének közzététele Mehatározza a módját, ahogyan az Európai Unió hivatalos lapjában közzé kell tenni a bejegyzett telephelyek jegyzékét.

  • A bejegyzettség közlése Meghatározza, hogy a telephely hol használhatja a bejegyzés tényét.

  • Költségek és díjak Lehetővé teszi a tagállamoknak a díjak megállapítását.

  • A nemzeti, európai és nemzetközi szabványokhoz való viszony Meghatározza, hogy a szabványok milyen feltételek mellett használhatóak az EMAS-szal együtt

  • A kis-és középvállalati kör részvételének támogatása Mehatározza, hogy a tagállamok hogyan ösztönözhetik a vállalatok részvételét.

  • Más ágazatok bevonása Meghatározza, hogy milyen feltételek esetén vehetnek részt más ágazatok a programban.

  • Információ Meghatározza, hogy a tagállamok hogyan támogathatják és publikálhatják a tervet.

  • Megszegés Felhatalmazza a tagállamokat a szabályozást sértőkkel szembeni fellépésre.

  • Mellékletek Lehetővé teszi a mellékletek alkalmazását azelőtt, hogy a szabályozást felülvizsgálnák.

  • Illetékes személyek Meghatározza az illetékesek pártatlanságának a kritériumait.

  • Bizottság Rögzíti a bizottság szerkezetét és a szavazás módját.

  • Felülvizsgálat Meghatározza a határidőket a Bizottság számára, ameddig a szabályozást felül kell vizsgálni.

  • Hatálybalépés Megadja azt a határidőt, amelytől a szabályozás alkalmazandó és megadja, hogy a tagállamok mikortól alkalmazzák.

Az 1946-ban a harmonizált és egységesített világszabványok megalkotására létrehozott Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (ISO International Organization for Standardization) tevékenysége a vállalati menedzsment rendszerek területén az ISO 9000 minőségügyi szabványrendszerrel kezdődött. A világ több mint 100000 ISO 9000 szerinti tanúsítványt szerzett vállalata a szabványrendszer egyértelmű sikerét bizonyítja. Az ISO 14000 szabványrendszer létrehozását nagyrészt a minőségi menedzsment szabványok sikere motiválta, de az ISO 14000 látványos sikereiben szerepet játszott a már említett brit szabvány kedvező fogadtatása mind az ipar, mind a zöldmozgalmak részéről, valamint az a tény, hogy a gazdaságban rohamosan emelkednek a Környezetvédelemi, Munkaegészségügyi és Üzembiztonsági (KMÜ), angolul EHS (Environment, Health and Safety) kiadások. Egyes becslések szerint az Egyesült Államokban 1995-ben az EHS kiadások elérték az 500 milliárd dollárt, aminek kevesebb mint fele volt a szennyezéssel összefüggő költségrész.

Az ipar fokozott érdeklődését részben a hatóságok részéről tapasztalható erősödő nyomás tartja ébren, ami a költségek növekedése miatt zsebbevágó, de nem kisebb a jelentősége a társadalmi nyomásnak sem, aminek hatására a menedzsment ilyen irányú felelőssége morális és büntetőjogi értelemben is új megvilágításba kerül.

A környezetvédelmi szakemberek meglehetősen szkeptikusan szemlélik az ISO 9000 és az ISO 14 000 között vont párhuzamot. A zöldek talán okkal félnek tőle, hogy az ISO 9000 körüli bürokráciának (értsd útmutatók, jelmondatok és mérési eredmények papírhalmai) áldozatul eshet a környezeti menedzsment rendszer lényege, vagyis a formai jegyek mellékessé tehetik a környezeti menedzsment rendszerek eredeti célját, nevezetesen a fenntartható fejlődés elveinek betartását és a környezeti teljesítmény szakadatlan javítását.

Az ISO 1993-ban kezdett a 14 000 szabványsorozat kidolgozásához, a rendszer sikereit mutatja, hogy 1996-ban elfogadták a szabványt és 1997 elején már Magyarországon is volt két tanúsított vállalat.

Az ISO 14 000 szabványrendszer nem diktál valamiféle környezetvédelmi követelményt. Ez azt jelenti, hogy az a vállalat, amelyik az ISO 14 000 szabvány szerinti tanúsítvánnyal rendelkezik, nem feltétlenül környezetbarát, sőt a környezetvédelmi teljesítménye sem feltétlenül elismerésre méltó. A tanúsítás csupán azt jelenti, hogy a vállalat megfelelő környezeti menedzsment rendszert működtet, környezeti teljesítményét ellenőrzi, értékeli és vállalja a folyamatos javítást. Az ISO 14 000 esetében tehát nem annyira a tanúsítvány megszerzése a probléma, hanem a megtartása lesz a nehezebb feladat.

Az ISO 14 000 szabványok kidolgozásakor mennyire az üzleti és csak másodlagosan a környezeti szempontok domináltak, jól mutatja a szabványrendszer deklarált céljait tartalmazó 8.2. táblázat.

8-2. táblázat - Az ISO 14 000 szabványrendszer feladatai

  • Az egyes országok eltérő szabványaiból származó kereskedelmi korlátok minimalizálása

  • A környezeti menedzsment területén a minőségmenedzsmentnél elérthez hasonló egységes közelítésmód és közös nyelvezet megteremtése.

  • Megerősíteni a vállalatokat atekintetben, hogy képesek legyenek elérni és mérni környezeti teljesítményük javulását.

  • Felállítani a vállalatok számára a regisztráláshoz szükséges egységes követelményrendszert.

  • Csökkenteni a párhuzamos auditálások számát, amit a fogyasztói szervezetek, a szabályozó hatóságok, a partnervállalatok vagy a regisztrálást végző intézmények kezdeményeznek.


A gazdasági racionalitás vezérelte célok valószínűleg mégis nagyobb eredményekkel kecsegtetnek a környezet állapotának javulásában, mint amit a büntetésekkel és ökoadókkal ez ideig elértek a szabályozó hatóságok.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a költségvetés által centralizált és újra elosztott környezetvédelmi költségvetés felhasználásának hatékonysága igen alacsony. Egyes szakértői vélemények szerint az USA Superfound-jának kb. 60–70%-a szakértői, ügyvédi díjakra fordítódott, vagyis csak kevesebb mint 40% szolgálta a környezetvédelmet és az sem biztos, hogy megfelelő hatékonysággal.

A vállalatok „önként” vállalt környezeti teljesítményjavulása esetén a környezet állapota a lehető legkisebb költséggel valósul meg, hiszen ez esetben a hatékonysági kritérium ugyanúgy érvényesül mint a vállalatok bármely üzleti tranzakciója esetén.

A vállalatok által önként vállalt teljesítményjavulást a versenytársak ellenőrzik, nincs szükség bürokratikus és a dolog természetéből fakadóan mindig megvesztegethető hivatalokra, az üzleti világ elvégzi a teljesítmények önellenőrzését is. Az egész rendszer működéséhez nem kell más, mint környezettudatos és igényes társadalom, amelyik bölcs, a környezeti értékeket tiszteletben tartó politikusokat választ és demokratikus intézményrendszert működtetve kikényszeríti a vállalatok etikus magatartását. A többit a piaci mechanizmusok igen hatékonyan megoldják. Az ISO 14 000 szabványok és a hozzájuk kapcsolódó intézményrendszer (auditáló, tanúsító, tanácsadó cégek, az auditorok képzése, a programok akkreditálását végző intézmények stb) egy fontos, de nem egyedüli eleme a fenntartható fejlődés intézményrendszerének. Az ISO 14 000 szabvány önmagában nem csodaszer, de segítségével jelentős eredmények érhetőek el a termelés és a fogyasztás káros környezeti hatásainak mérséklésében, a fenntartható fejlődés elveit szem előtt tartó gazdaság megteremtésében.