Ugrás a tartalomhoz

Környezettechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

8.3. A kívánatosnak tekinthető vállalati környezeti menedzsment rendszer

8.3. A kívánatosnak tekinthető vállalati környezeti menedzsment rendszer

Ezek után önként kínálkozik a kérdés: mi alapján döntheti el a vállalati felső vezetés, hogy hogyan és a vezetés melyik szintjén kell foglalkoznia a környezetvédelemmel, illetve, hogy milyen környezetvédelmi szervezetre és általában milyen környezeti menedzsmentre van szüksége? A következőkben ezekre a kérdésekre próbálunk választ keresni nagyrészt az irodalomból jól ismert stratégiai hálókat felhasználva.

A vállalkozás környezeti érzékenységének értékelését illetően a menedzsment kétféle hibát követhet el:

  • Alul-vagy túlbecsülheti a környezeti kihívásban rejlő üzleti lehetőségeket a vállalat jövőbeni fejlődése szempontjából.

  • Túlértékelheti vagy bagatellizálhatja a környezeti kihívás támasztotta korlátokat. A vállalat versenyhelyzete szempontjából bármelyik hiba súlyos következményekkel járhat.

Amennyiben a vállalatvezetés nem ismeri fel a környezeti kihívásban rejlő kedvező üzleti lehetőségeket, kiszorul egy egyre bővülő környezetvédelmi piacról, ami a vállalat jövőbeni növekedési lehetőségeit veszélyezteti.

Ha túlértékeli a környezetvédelmi követelmények szigorodása miatti fenyegetettséget, esetleg felhagy az egyébként jövedelmező tevékenységekkel, ami ismét üzleti lehetőségeit korlátozza.

Ha túlértékeli a környezetvédelemben rejlő üzleti lehetőségeket, esetleg olyan fejlesztésekbe fog, amelyekből nem származik elegendő bevétele. Ha viszont nem fordít megfelelő figyelmet a vállalat a környezeti teljesítményére, akkor lemarad a fejlesztésben és nem lesz képes megfelelni a szigorodó követelményeknek, illetve meggyűlik a baja a környezetvédő csoportokkal. Ez végül akár a vállalat megszűnéséhez is vezethet.

Sajnos a téves helyzetértékelést leggyakrabban a tudományos kutatók, illetve a vállatok környezeti menedzsmentjét értékelő auditáló szakértők inspirálják, amikor általános elképzelések alapján próbálják értékelni az eltérő természeti és társadalmi környezetben működő, ráadásul eltérő profilú vállalkozásokat. Charták (lásd pl. ICCvagy CERES-elvek), újabban szabványok rögzítik a fenntartható fejlődés, illetve a környezeti menedzsment alapelveit.

A menedzserek, akik ismerik a játékszabályokat, próbálnak a szabványhoz alkalmazkodni, és közben sokszor elfeledkeznek arról, hogy milyen a tevékenységük speciális környezeti kockázata.

A környezeti menedzsmenttel kapcsolatos kutatatási eredmények persze erőteljesen az előfeltevések, munkahipotézisek függvényei. Elég nehéz univerzális választ adni arra a kérdésre, hogy mi a jó környezeti menedzsment. Egyet kell értenünk T. R. Bartmannal: „Nincs világosan megfogalmazott szabvány a környezeti menedzsmenttel szembeni követelményeket illetően.”

Annak ellenére, hogy a fenti állítást mindenki elfogadja, a jogi intézmények és a legtöbb kutató is arra kényszerül, hogy egy univerzális ideálhoz mérje a vállalatok környezeti menedzsmentjét.

Ann Rappaport és Margaret Flatherty például a multinacionális vállalatok környezeti menedzsmentjét vizsgálva ugyan megállapítják, hogy a környezet, egészség és biztonság ügyével kapcsolatos döntéseiket a következő tényezők befolyásolják:

1. a fejlettségük szintje,

2. a földrajzi elhelyezkedésük,

3. a lakossági hozzáállás,

4. a biztonsági kérdések,

5. a külső szabályozás,

a későbbiekben viszont, erről megfeledkezve, az igen eltérő iparokban és földrajzi, politikai körülmények között működő multinacionális vállalatok környezeti menedzsmentjének tapasztalatait olyan hipotézisek tesztelésére használják, amelyek implicit módon feltételezik, hogy létezik egy univerzális szabvány, ami független a vállalat külső és belső meghatározottságától.

A szerzők által vizsgált hipotézisek: 1. Lesznek olyan különbségek a vállalatok környezeti menedzsmentjének hatásosságában, amelyek azzal magyarázhatóak, hogy a vállalat milyen ágazatban és milyen típusú tevékenységet folytat. 2. Az ismertebb, jó nevű vállalatok környezetvédelmi szempontból is jobbak, mint a kevésbé ismert nevű vállalatok. 3. A kisvállalatok programjai és döntései kevésbé környezetbarátok, mint a nagyvállalatok hasonló programjai és döntései. 4. A vállalat jövedelmező tevékenysége fontos feltétele annak, hogy erős környezeti-biztonsági rendszert működtessenek.

5. A működtetett környezeti-biztonsági rendszer annál kevésbé lesz összhangban a társasági központ által kifejlesztettel, minél távolabb van az üzem a központtól, illetve minél nagyobbak a kulturális és a politikai különbségek a központ és a vállalat között.

6. A felsővezetés kedvező attitűdje esetén jobb a vállalat környezeti-biztonsági rendszerének működése. 7. Egy nagy nyilvánosságot kapott környezeti baleset a vállalat történetében erősen katalizálja a színvonalas környezeti-biztonsági menedzsment kifejlesztését.

A hipotézist a vizsgált mintával csak részben sikerült igazolni, nem feltétlenül azért, mert a hipotézis helytelen, hanem azért is, mert a vizsgált vállalatok szinte kivétel nélkül reflektorfényben lévő, nagyrészt sikeres vállalatok, így érthető, hogy például a nyilvánosságra került környezeti baleset „nem volt kimutatható hatással” a környezeti menedzsmentjükre, de az is lehet, hogy csak nem akarták beismerni, hogy hatással volt rá.

A nyugati tapasztalatok szerint a szabványosított környezeti menedzsment rendszerekkel a helyzet az egyszerű szabó esetéhez hasonlatos, aki elkészítette a ruhát az optimális méretarányú emberre, így aztán a ruha senkire sem illett igazán. Nyilván vannak a jó környezeti menedzsmentnek általános érvényű jellemzői, de ettől még a vállalat külső és belső meghatározottságát figyelembe vevőnek, vagyis testre szabottnak kellene lennie. Az indokolatlanul szigorú követelményeket támasztó környezeti menedzsment is veszélyes lehet. A túlbiztosításnak ugyanis nem mindig a nagyobb biztonság az eredménye, néha elkényelmesedést, a figyelem lazulását is okozhatja. A tűzoltóság is csak azokban a városokban jól szervezett és hatékony, ahol azért néha előfordul tűz. Ugyanez a helyzet a környezeti menedzsmenttel is. Ahhoz, hogy a jól kitalált rendszer zökkenőmentesen működjön, használni kell.