Ugrás a tartalomhoz

Környezettechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

6.6. Az építésügy, a területrendezés és településüzemeltetés és az úttervezés zajvédelmi feladatai

6.6. Az építésügy, a területrendezés és településüzemeltetés és az úttervezés zajvédelmi feladatai

A korábban használatos „építésügy” fogalma az Alkotmány 1990-es módosításánál új színezetet kapott, miszerint „az állampolgárok lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát a Magyar Köztársaság – egyebek mellett természetesen – az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg”. Itt jelent meg tehát először az épített környezet fogalma. A környezet – valljuk valamennyien – egységes egész, amelyben az épített és a természeti elemek, tehát a természet és az építési munka eredményeként létrehozott környezet egységes egészet alkot, amelyek egymást alakítják, befolyásolják. Ezek együtt képezik az ember szűkebb és tágabb környezetét. Ezt a fontos elvet hangsúlyozza már az 1995-ben elfogadott LIII. törvény, mely a környezet védelmének általános szabályairól szól. A környezetvédelmi törvény azt mondja ki és célként azt fogalmazza meg, hogy az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítását biztosítani kell. A természeti környezet mellett egyre dominánsabb módon kell foglalkozni az építési munka eredményeként létrejött környezettel is. Ez utóbbi az „épített környezet”, melynek szabályait az 1997. évi LXXVII törvény, mely „az épített környezet védelméről” címet viseli.

Az új szemléletű törvény megalkotását a környezet problémájának előtérbe kerülése – mely már a ‘80-as évek közepén már erőteljesen jelentkezett – segítette. Az Építészek Nemzetközi Szervezete 1993. évi Chicagói Konferenciájának záró nyilatkozatában például azt a mondatot fogadta el mottójául, hogy „a jelenkor igényeinek kielégítése nem történhet a jövő rovására”. Tehát mindenek előtt a környezettel szembeni szemléletváltozás az, amely motiválta az új törvény megalkotását. Épített környezetünk jelenlegi állapota, elmaradottsága számos feszültség okozója. A korábban elmondottakból is látható, hogy környezeti zaj szempontjából is döntő jelentősége van az építészeti tervezésnek, településrendezésnek.

A településrendezési terveknek két fő típusát különböztetjük meg. Az egyik a településszerkezeti terv, amelyik a terület-felhasználással, az infrastruktúra rendszerekkel foglalkozik. Ez nem az építés közvetlen része, inkább távlati, stratégiai célkitűzést takar. A másik, a szabályozási terv, illetve a helyi szabályzat, ami viszont inkább akcióterv jellegű, és azt mondja meg, hogy egy konkrét helyen mit, hogyan szabad építeni. Jelentős különbség a korábbi általános és részletes rendezési tervvel szemben, hogy itt nem pusztán a két tervfajta részletezettségében van különbség, hanem alapvetően más a „műfajuk”. Az egyik stratégiai, a másik akciójellegű tervfajta. Szabályozási tervet minden esetben kötelező olyankor készíteni, ha új építési területet alakítottak ki, vagy új építési akció indul valahol, illetve ha a környezet, építészeti vagy természeti érték figyelembevétele azt megköveteli.

A törvény településrendezés céljaként jelöli meg a környezet védelmét is. Előírja, hogy a településrendezés során biztosítani kell a területek közérdeknek megfelelő felhasználását, figyelembe véve a környezet-és természetvédelem szempontjait.

A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás előtt véleményeztetni kell a külön jogszabályban meghatározott államigazgatási szervekkel, többek közt az illetékes környezetvédelmi felügyelőségekkel is.

A településszerkezeti terv meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és a fejlesztés irányait az országos és a térségi érdek, a szomszédos vagy a más módon érdekelt többi település alapvető jogainak és rendezési terveinek figyelembevételével a környezet állapotának javítása vagy legalább szinten tartása mellett.

Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania.

Az építmények elhelyezésével kapcsolatban biztosítani kell mind a megvalósítandó új építmény, mind a szomszéd építmény és szomszéd ingatlan rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságát, a környezetvédelem sajátos követelményeit és érdekeit.

Az építmény kialakítására vonatkozóan szintén konkrét követelményeket határoz meg a törvény. Ebben különálló pontként jelenik meg (kiválva a környezetvédelemből!) a zaj és rezgés elleni védelem. Előírja, hogy az építmény rendeltetésszerű használatával járó környezetterhelés az adott helyen a megengedett mértéket ne lépje túl.

Építési engedély akkor adható meg, ha az építmény megépítése, tervezett használata, fenntartása nem okoz a környezetében olyan káros hatást, amely a terület rendeltetésének megfelelő mértéket meghaladná, az egészséget vagy a közérdeket egyéb módon sértené.

A törvényhez kapcsolódó miniszteri szintű jogszabályok előírják azt is, hogy az építési engedélyezési dokumentáció szükségszerűen tartalmazza a zaj és rezgés elleni védelmi (akusztikai) megoldásokat, az építmény és környezete kölcsönhatását is. Igazoló műszaki számításokat kell végezni zajforrást tartalmazó, illetve határérték feletti környezeti zajjal terhelt épületnél az akusztikai megoldásokról. (A bontási engedélynél meg kell vizsgálni az építmény és környezete jelenlegi és tervezett állapotát is – pl. árnyékolás megszűnése.)

Az építményeket csak úgy szabad elhelyezni, hogy együttesen sem eredményezhetnek a jogszabályokban vagy a szakhatóságok eseti előírásaiban megállapított követelményeket meghaladó mértékű káros hatást környezetükre.

Egyes konkrét részletekre is kiterjedő szabályozások :

Az építményt és részeit, szerkezeteit úgy kell méretezni és megvalósítani, hogy a környezetből ható zaj-és rezgéshatásoknak az előírt mértékben ellenálljon, illetőleg azt meghatározott mértékig csillapítsa. Gondoskodni kell a beépített vezetékhálózatok esetén azok zaj elleni védelméről is. A vezetékeket olyan helyen és módon kell vezetni és felszerelni, hogy a szomszédos helyiségek és önálló rendeltetési egységek rendeltetésszerű használatát ne veszélyeztesse. Kazánhelyiségekre vonatkozóan előírja, hogy a kazánhelyiséget, megközelítését, szellőzését az üzemelés céljának, környezetvédelmi és a vonatkozó egyéb előírásoknak megfelelően kell megvalósítani.