Ugrás a tartalomhoz

Környezettechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

6.4. Zajmérés és értékelés

6.4. Zajmérés és értékelés

A zajterhelés (zajimmisszió) jellemzésére olyan mennyiségeket kell használnunk, amely kifejezi a zaj emberre gyakorolt hatását. Erre a célra nem alkalmas a hallható hangok frekvenciatartományában (kb. 20 Hz és 16 kHz között) mért lineáris hangnyomásszint, dB(lin), mert ez a fizikai mennyiség nem veszi figyelembe a hallás tulajdonságait. A hallás sajátosságai közül a legfontosabbak a frekvenciától és intenzitástól függő érzet, a hangosságszint és a hangosság.

6.4.1. Hangosságszint, hangosság

A 6.23. ábrán az egyenlő hangosságszintek görbéit ábrázoltuk, ismertebb nevükön a phon-görbéket. A görbék kétfülű hallásra, az emberrel szemben érkező, szinuszos, szabadtéri hanghullámokra vonatkoznak. A görbéket sok emberen végzett kísérletek alapján állapították meg. A szaggatott vonallal rajzolt görbe a hallásküszöbgörbe. Tetszés szerinti frekvenciájú és intenzitású hang hangosságszintje annyi phon, amennyi az azzal szubjektíven azonosan hangosnak ítélt 1000 Hz-es tisztahang hangnyomásszintje, dB-ben. A hallószerv érzékenysége az egészen magas és a mély hangok felé jelentősen csökken, de a csökkenés mértéke függ az intenzitástól is, a görbék nagyobb hangnyomásszintek esetén laposabbak lesznek.

6-23. ábra - Az egyenlő hangosságszintek görbéi (phon-görbék)

Az egyenlő hangosságszintek görbéi (phon-görbék)


Két hang közül az egyiket akkor értékeljük szubjektíven kétszer olyan hangosnak, ha a hangosságszintek különbsége 10 phon. Az így megállapított hangosságskála son-ban, arányos a hangosságérzettel. 1 son 40 phonnak felel meg. Az N hangosság és az LN hangosságszint összefüggése:

N= 2 0,1( L N 40) ésLN40+33logN MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr4rNCHbGeaGqik8vrps0lbbf9q8WrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbba9q8WqFfea0=yr0RYxir=Jbba9q8aq0=yq=He9q8qqQ8frFve9Fve9Ff0dmeaabaqaciGacaGaaeqabaWaaeaaeaaakeaacaWGobGaeyypa0JaaGOmamaaCaaaleqabaGaaGimaiaacYcacaaIXaGaeyyXICTaaiikaiaadYeadaWgaaadbaGaamOtaaqabaWccqGHsislcaaI0aGaaGimaiaacMcaaaGccaaMe8UaaGjbVlaaysW7caaMe8Uaamy6aiaadohacaaMe8UaaGjbVlaaysW7caaMe8Uaamitaiaad6eacqGHijYUcaaI0aGaaGimaiabgUcaRiaaiodacaaIZaGaeyyXICTaciiBaiaac+gacaGGNbGaamOtaaaa@5EE1@

A hangosságszintek meghatározására több eljárást dolgoztak ki, amelyekkel vizsgált zaj frekvenciaelemzésének eredményeiből a hangosságszintek jó közelítéssel kiszámíthatók. Ezek közül a két legfontosabb a Stevens-és a Zwicker-eljárás. Ma már hangosságmérő műszereket is forgalmaznak.

6.4.2. Súlyozott hangnyomásszintek

A zaj emberre gyakorolt hatásának jellemzésére szabványosan az A-hangnyomásszin-tet alkalmazzuk. Az A-hangnyomásszint a hangnyomásszint-mérőkbe beépített A-szűrővel (6.24.ábra) mért hangnyomásszint, amely a műszerről közvetlenül leolvasható.

6-24. ábra - Az A- B-, C- és D-súlyozószűrű csillapítása a frekvencia függvényében

Az A- B-, C- és D-súlyozószűrű csillapítása a frekvencia függvényében


Az A-szűrő a phon-görbékből származtatott súlyozószűrő, amely a halláséhoz hasonló hatást fejt ki a mért hangokra. Az A-szűrő csillapításmenetének értékeit a 6.6. táblázat tartalmazza.

Oktávsáv-középfrekvencia, Hz

Tercsáv-középfrekvencia, Hz

Az A-szűrő csillapítása, K, dB

31,5

25

–44,7

31,5

–39,4

40

–34,6

63

50

–30,2

63

–26,2

80

–22,5

125

100

–19,1

125

–16,1

160

–13,4

250

200

–10,9

250

–8,6

315

–6,6

500

400

–4,8

500

–3,2

630

–1,9

1000

800

–0,8

1000

0

1250

+0,6

2000

1600

+1,0

2000

+1,2

2500

+1,3

4000

3150

+1,2

4000

+1,0

5000

+0,5

8000

6300

–0,1

8000

–1,1

10000

–2,5

Az A-hangnyomásszint szabványos jele és mértékegysége: LpA vagy LA, dB, de alkalmazható az Lp vagy L, dB (A) jelölés is. A terc-, ill. oktávszintek ismeretében az A-hangnyomásszint számítható:

L pA =10log i=l n 10 0,1( L i + K i ) MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr4rNCHbGeaGqik8vrps0lbbf9q8WrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbba9q8WqFfea0=yr0RYxir=Jbba9q8aq0=yq=He9q8qqQ8frFve9Fve9Ff0dmeaabaqaciGacaGaaeqabaWaaeaaeaaakeaacaWGmbWaaSbaaSqaaiaadchacaWGbbaabeaakiabg2da9iaaigdacaaIWaGaeyyXICTaciiBaiaac+gacaGGNbWaaabCaeaacaaIXaGaaGimamaaCaaaleqabaGaaGimaiaacYcacaaIXaGaeyyXIC9aaeWaaeaacaWGmbWaaSbaaWqaaiaadMgaaeqaaSGaey4kaSIaam4samaaBaaameaacaWGPbaabeaaaSGaayjkaiaawMcaaaaaaeaacaWGPbGaeyypa0JaamiBaaqaaiaad6gaa0GaeyyeIuoaaaa@52F7@

ahol:

Li – az i-edik terc-vagy oktáv-hangnyomásszint, dB;

Ki – az A-szűrő csillapítása az i-edik terc-vagy oktávsávban;

n – a terc-vagy oktávsávok száma.

A mérési eredményeket a műszer időkarakterisztikája (időállandója) is befolyásolja. Három időállandót szabványosítottak:

  1. lassú (S), megfelel hozzávetőlegesen 4 dB/1000 ms jelváltozási sebességnek; a műszer mutatója lassabban mozog, a zajt bizonyos mértékig átlagolja, a gyors változású zajt nem követi teljesen;

  2. gyors (F), megfelel hozzávetőlegesen 4 dB/125 ms jelváltozási sebességnek; a műszermutató szaporán mozog, a zajt bizonyos mértékig átlagolja, csak az egészen gyors változású zajt nem követi teljesen;

  3. impulzus (I), megfelel hozzávetőlegesen felfutáskor 4 dB/35 ms, lefutáskor 4 dB/3000 ms jelváltozási sebességnek; impulzusos zajok csúcsainak mérésére használjuk, mert felfutáskor az igen gyors jeleket is követi, lefutása viszont késleltetett.

A használt időállandót egyes esetekben fel kell tüntetni a szint jelében. A szabványos jelölés: LAS, LAF vagy LAI, de találkozhatunka régebbi jelöléssel is: a mértékegység jelében tüntették fel az időállandó jelét: dB(AS), dB(AF vagy dB(AI).

Az A-szűrő mellett szabványosítottak más súlyozószűrőket is (6.24.ábra), de ezek használata korlátozott. Rezgésméréskor is használunk súlyozást, az egész emberi testre ható rezgések esetében a súlyozószűrő átviteli függvénye:

w( lω )= [ 1+ jω 5,62π ] 1 MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr4rNCHbGeaGqik8vrps0lbbf9q8WrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbba9q8WqFfea0=yr0RYxir=Jbba9q8aq0=yq=He9q8qqQ8frFve9Fve9Ff0dmeaabaqaciGacaGaaeqabaWaaeaaeaaakeaacaWG3bWaaeWaaeaacaWGSbGaeqyYdChacaGLOaGaayzkaaGaeyypa0ZaamWaaeaacaaIXaGaey4kaSYaaSaaaeaacaWGQbGaeqyYdChabaGaaGynaiaacYcacaaI2aGaeyyXICTaaGOmaiabec8aWbaaaiaawUfacaGLDbaadaahaaWcbeqaaiabgkHiTiaaigdaaaaaaa@4B93@

azaz egy olyan aluláteresztő szűrő, amely kb. 5 Hz-ig nem változtatja a jelet, felette pedig az egyre nagyobb frekvenciájú összetevőket egyre jobban csillapítja.

6.4.3. Egyenértékű hangnyomásszint

A környezetünkben észlelt zajok többsége nem állandó, hanem az idő függvényében kisebb vagy nagyobb mértékben változik. Az időben változó zajok jellemzésére olyan állandó zajt keresünk, amelynek hatása az emberre ugyanaz, mint a vizsgált változó zajé. Ez a mennyiség az egyenértékű A-hangnyomásszint (egyenértékű A-szint), jele LAeq, mértékegysége dB. Ez lényegében az A-szűrővel mért intenzitásátlagból képzett szint:

L Aeq =10log 1 T t 1 t 2 p A 2 ( t ) p 0 2 dt MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr4rNCHbGeaGqik8vrps0lbbf9q8WrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbba9q8WqFfea0=yr0RYxir=Jbba9q8aq0=yq=He9q8qqQ8frFve9Fve9Ff0dmeaabaqaciGacaGaaeqabaWaaeaaeaaakeaacaWGmbWaaSbaaSqaaiaadgeacaWGLbGaamyCaaqabaGccqGH9aqpcaaIXaGaaGimaiabgwSixlGacYgacaGGVbGaai4zamaalaaabaGaaGymaaqaaiaadsfaaaWaa8qmaeaadaWcaaqaaiaadchadaqhaaWcbaGaamyqaaqaaiaaikdaaaGcdaqadaqaaiaadshaaiaawIcacaGLPaaaaeaacaWGWbWaa0baaSqaaiaaicdaaeaacaaIYaaaaaaaaeaacaWG0bWaaSbaaWqaaiaaigdaaeqaaaWcbaGaamiDamaaBaaameaacaaIYaaabeaaa0Gaey4kIipakiaadsgacaWG0baaaa@52BE@

ahol:

pA(t) – az A-szűrővel súlyozott hangnyomás időfüggvénye, (Pa),

p0 – 2·10–5 Pa,

t1 és t2 – a vonatkoztatási idő kezdete és vége, (s),

T – t2t1 a vonatkoztatási idő, (s).

Az integráló zajszintmérők az egyenértékű A-hangnyomásszintet a képlet szerint mérik, és az eredményt közvetlenül kijelzik. Ha az egyes ti részidőkre vonatkoztatott i egyenértékű A-hangnyomásszinteket ismerjük, a T vonatkoztatási időre az LAeq egyenértékű A-hangnyomásszint:

L Aeq =10log( 1 T t i 10 0,1 L i ) MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr4rNCHbGeaGqik8vrps0lbbf9q8WrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbba9q8WqFfea0=yr0RYxir=Jbba9q8aq0=yq=He9q8qqQ8frFve9Fve9Ff0dmeaabaqaciGacaGaaeqabaWaaeaaeaaakeaacaWGmbWaaSbaaSqaaiaadgeacaWGLbGaamyCaaqabaGccqGH9aqpcaaIXaGaaGimaiabgwSixlGacYgacaGGVbGaai4zamaabmaabaWaaSaaaeaacaaIXaaabaGaamivaaaadaaeabqaaiaadshadaWgaaWcbaGaamyAaaqabaGccaaIXaGaaGimamaaCaaaleqabaGaaGimaiaacYcacaaIXaGaeyyXICTaamitamaaBaaameaacaWGPbaabeaaaaaaleqabeqdcqGHris5aaGccaGLOaGaayzkaaaaaa@50CF@

A zajt az idő függvényében akkor tekinthetjük állandónak, ha az A-hangnyo-másszintek ingadozása 5 dB-en belül marad. Állandó zaj esetén a szintek L Am átlaga közelítően egyenlő az egyenértékű A-hangnyomásszinttel, tehát elegendő a szintek számtani átlagolása:

L Am = L Ai n L Aeq ha L max L min 5dB MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr4rNCHbGeaGqik8vrps0lbbf9q8WrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbba9q8WqFfea0=yr0RYxir=Jbba9q8aq0=yq=He9q8qqQ8frFve9Fve9Ff0dmeaabaqaciGacaGaaeqabaWaaeaaeaaakeaacaWGmbWaaSbaaSqaaiaadgeacaWGTbaabeaakiabg2da9maalaaabaWaaabqaeaacaWGmbWaaSbaaSqaaiaadgeacaWGPbaabeaaaeqabeqdcqGHris5aaGcbaGaamOBaaaacqGHijYUcaWGmbWaaSbaaSqaaiaadgeacaWGLbGaamyCaaqabaGccaaMc8UaaGPaVlaaykW7caaMc8UaaeiAaiaabggacaaMc8UaaGPaVlaaykW7caaMc8UaamitamaaBaaaleaaciGGTbGaaiyyaiaacIhaaeqaaOGaeyOeI0IaamitamaaBaaaleaaciGGTbGaaiyAaiaac6gaaeqaaOGaeyizImQaaGynaiaaykW7caaMc8Uaaeizaiaabkeaaaa@6310@

ahol:

LAi – az A-hangnyomásszint pillanatnyi értéke, dB,

n – a mérési adatok (minták) száma.

Az idő függvényében változó zaj egyenértékű A-hangnyomásszintjét meghatározhatjuk a zaj statisztikai elemzésével is. Ekkor egyenlő időközökben megállapítjuk az A-hangnyomásszint pillanatnyi értékeit, és ezeket osztályokba soroljuk. Másodpercenként legalább 2–3 adatot célszerű megállapítani, az osztályszélesség ne legyen nagyobb 5 dB-nél. Ezek segítségével az LAeq egyenértékű A-hangnyomásszint:

L Aeq =10log( 1 N j=1 k n j 10 0,1 L j ) MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr4rNCHbGeaGqik8vrps0lbbf9q8WrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbba9q8WqFfea0=yr0RYxir=Jbba9q8aq0=yq=He9q8qqQ8frFve9Fve9Ff0dmeaabaqaciGacaGaaeqabaWaaeaaeaaakeaacaWGmbWaaSbaaSqaaiaadgeacaWGLbGaamyCaaqabaGccqGH9aqpcaaIXaGaaGimaiabgwSixlGacYgacaGGVbGaai4zamaabmaabaWaaSaaaeaacaaIXaaabaGaamOtaaaadaaeWbqaaiaad6gadaWgaaWcbaGaamOAaaqabaGccqGHflY1caaIXaGaaGimamaaCaaaleqabaGaaGimaiaacYcacaaIXaGaeyyXICTaamitamaaBaaameaacaWGQbaabeaaaaaaleaacaWGQbGaeyypa0JaaGymaaqaaiaadUgaa0GaeyyeIuoaaOGaayjkaiaawMcaaaaa@56DD@

ahol:

Lj – a j-edik osztály határainak középértéke, dB,

k – az osztályok száma,

nj – a j-edik osztályba eső, egyenlő hosszúságú időszakokra vonatkozó mérési adatok száma,

N – Σ nj a mérési adatok összes száma a vonatkoztatási idő alatt.

A statisztikai elemzéshez célszerű a gyors (F) időállandót használni, bár az egyenértékű A-hangnyomásszintre lényegében azonos értéket kapunk lassú (S) időállandó használata esetén is. Más a helyzet, ha az impulzus (I) időállandóval mérjük a zajt. A hirtelen változásokat tartalmazó zajokra ekkor nagyobb egyenértékű szintet kapunk a nagy lecsengési idő miatt. Az LAIeq és az LASeq különbsége annál nagyobb, minél több a zaj impulzustartalma. Ha a zajban nincs hirtelen változás, akkor itt sem tapasztalunk különbséget.

Statisztikai elemzésre a 6.7. táblázatban láthatunk példát.

6-7. táblázat - Közúti közlekedési zaj mérési eredményeinek statisztikai elemzése

Az osztályok alsó és felső határa, dB

Gyakoriság, nj

Relatív gyakoriság, %

Kumulatív relatív gyakoriság, %

60-65

108

5,40

100,00

65-70

288

14,40

94,60

70-75

793

39,65

80,20

75-80

591

29,55

40,55

80-85

174

8,70

11,00

85-90

45

2,25

2,30

90-95

1

0,05

0,05

Összesen:

2000

100,0


A mérési idő 600 s; számlálási periódus 0,3 s; osztályszélesség 5 dB; a mérési adatok száma 2000, időállandó F.

Az egyenértékű A-hangnyomásszint előző képletével számolt értéke LAeq = 77,4 dB ≈ 77 dB.

6.4.4. Statisztikus szintek

Az LN statisztikus szintnek azt a szintet nevezzük, amelyet a változó zaj a vonatkoztatási idő N %-ában meghalad. A statisztikus szintek meghatározását az előző táblázat alapján mutatjuk be. Akumulatív relatív gyakoriságokat az osztályok alsó határaihoz rendeljük. A statisztikus szinteket interpolálással határozhatjuk meg. (Pontosabb, grafikus meghatározást Gauss-papíron végezhetünk.) A táblázat szerint pl. L95% = 65 dB; L11% = 80 dB.

A statisztikus szintek felvilágosítást adnak a zajszintek változásának nagyságáról, azonban hatósági megítélésre, határértékekkel való összevetésre csak különös esetekben alkalmasak. Az L90…L99 mennyiségek a háttérzajnak, az L50 szint a szintek középértékének, az L1 a legnagyobb szintek átlagának felelhet meg.

6.4.5. Zaj-és rezgésmérés

A hangok mérésekor mindig szem előtt kell tartanunk a vizsgálat célját. A leggyakoribb célok lehetnek: a zajterhelés megítélése (lakóhelyi vagy munkahelyi környezetben), a zajcsökkentés módszerének, eszközeinek megválasztása, tervezési adatok gyűjtése vagy a megvalósult tervek ellenőrzése.

Bármi is a célunk, arra kell törekednünk, hogy a vizsgált zaj jellemzőit tozítatlanul, a többi zaj hatásától függetlenül határozzuk meg. A nem vizsgált zajoknak a mérés időpontjában is ható komponenseit, amelyeket erre az időre sem tudunk elkerülni, alapzajnak nevezzük. Az alapzaj hatását le kell választanunk a mérés eredményeiről, ez az eljárás az alapzajkorrekció. Ilyenkor a következőképpen járhatunk el:

  1. Ha a mérés idejére az alapzajt ki tudjuk kapcsolni, alapzajkorrekcióra nincs szükség, hiszen a mért értékek a vizsgált zaj jellemzői.

  2. Ha az alapzaj kikapcsolására nincs lehetőségünk, akkor két állapotban mérünk: egyszer a vizsgált zaj és az alapzaj eredő jellemzőit határozzuk meg, egyszer pedig a vizsgált zajforrást kikapcsolva az alapzaj jellemzőit mérjük meg. Ezután a két eredmény alapján a vizsgált zaj jellemzőit számítással határozzuk meg.

  3. Ha erre sincs lehetőség, akkor a zajforrástól eltávolodva olyan helyet keresünk, ahol az alapzaj jellemzői feltehetően olyanok, mint az eredeti mérési pontban, s az alapzaj jellemzését ezen az új helyen végezzük el. Egyebekben a számítást ugyanúgy végezzük el, mint a b) pontban.

A méréseknek mindig az a céljuk, hogy a vizsgálathoz szükséges mennyisége(ke)t meghatározzuk. A zajterhelés megítélésekor például az ún. megítélési szintet (LAM, korábban: mértékadó A-hangnyomásszint) kell megadnunk.

LAM = LAeq + Kimp + Kton

ahol:

LAeq – az alapzajkorrekció után kapott, a vizsgált zajra jellemző egyenértékű A-hangnyomásszint,

Kimp – a vizsgált zaj impulzusos jellegét kifejező korrekciós tag,

Kton – a vizsgált zaj tonális jellegét kifejező korrekciós tag,

A vizsgálati eljárásról szóló szabvány (ez esetben jelenleg: MSZ 18150-1:1998) pontosan közli a megítélési szint meghatározásának szabályait.

6.4.6. Műszerek

A hangnyomásszint meghatározásához analóg vagy digitális műszereket használunk. Az analóg műszerekben a mikrofon által elektromos jellé alakított hanghullám jelformáló áramkörökön át jut a kijelzőig, míg a digitális műszerekben a jelet számokká alakítva számítógép határozza meg az eredményt.

A műszerek közül az alábbi készülékek a legfontosabbak: mikrofon, hangnyomásszint-mérő, jelrögzítő, kijelző.

A mikrofonok közül akusztikai mérésekre a kondenzátormikrofonok váltak be a legjobban. A mikrofon membránját rács védi a mechanikai sérülésektől. Az előerősítő általában egybe van építve a mikrofonnal.

A mikrofonok mérete – általában inch-ben van megadva –a mérni kívánt frekvenciasávtól függ: ultrahangok méréséhez kisebb, infrahangokéhoz nagyobb átmérőjű mikrofont használunk. A környezeti zajok méréséhez legtöbbször 1/2”-os mikrofont alkalmazunk.

Szabadtéri mérések során a vizsgált forrásból a hanghullámok kitüntetett irányból érkeznek, ezek méréséhez ún. szabadtéri mikrofont használunk. Szobában, teremben a sok visszaverődés miatt a hullámok bármely irányból várhatók, ekkor a diffúz téri mikrofonok használata javasolható.

A hangnyomásszint-mérő azokat az elektronikus jelformáló funkciókat látja el, amelyek során a jel a detektáláshoz szükséges formát kapja: erősítés, frekvenciaszűrés stb. A műszeren beállíthatók az erősítés paraméterei (méréshatár), a szűréshez szükséges beállítások (súlyozószűrő, időállandó). A jel általában a kimenetről tovább vezethető jelrögzítőre (analóg kimenet), számítógépre vagy nyomtatóra (soros vagy párhuzamos kimenet). A műszerek többsége ma már digitális (processzorvezérelt) eszköz.

Jelrögzítőként analóg vagy digitális magnót ill. számítógépet használhatunk. A jelrögzítéskor a jelet olyan állapotában őrizzük meg, amelyből a frekvenciaszínkép visszaállítható. Analóg jelrögzítőn mágneses jelként, digitális berendezésben file formájában tároljuk az adatokat. Ha származtatott mennyiségeket rögzítünk, akkor adatrögzítésről beszélünk.

A kijelző műszerek feladata a mérés eredményeinek általában grafikus megjelenítése. Ez történhet képernyőn vagy papíron. Régebben szintírókat, XY-írókat használtak, ma inkább nyomtatókat és számítógépeket alkalmaznak erre a célra.