Ugrás a tartalomhoz

Környezettechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

7. fejezet - 6. A zaj-és rezgésvédelem

7. fejezet - 6. A zaj-és rezgésvédelem

6.1. A zaj környezeti hatásai

A zaj a XVIII. század, az iparosodás óta életünk állandó kísérőjévé vált. A XX. században a közlekedés fejlődésével a településeken élők zajterhelése folyamatosan emelkedett. A zajnak e két fő forrása mellett az építkezések zaja is jelentős mértékben hat az emberekre. Az ember egyéb tevékenységei, mindennapi élete, háztartása, szórakozásai sem mentesek a zajkeltéstől. Ebben a fejezetben azokról a fizikai, technikai és jogszabályi tudnivalókról lesz szó, amelyek a zajvédelem megértéséhez szükségesek.

6.1.1. A zaj emberre gyakorolt hatásai

Az embernek az a szerve, amellyel a hangot érzékeli, igen bonyolult és kifinomult „műszer”. A fülnek három fő részét különböztetjük meg: A külsőfül a fülkagylóból, a hallójáratból és az azt lezáró dobhártyából áll. A középfül a hallócsontocskákat (kalapács, üllő és kengyel) és az azokat felfüggesztő izmokat foglalja magába. A belsőfül tartalmazza azt a mechanikai-idegi átalakító szervet (a Corti-szervet), amely a egy folyadékban felfüggesztett, rugalmas hártyán elhelyezkedő, elektrokémiai elven működő sejtek millióinak csoportját jelenti. (A belsőfül működésének leírásáért kapott orvosi Nobel-díjat 1961-ben Békésy György.) A hallószervhez tartozik tágabb értelemben az idegi pályák kötege, amelyen a jel az agyba jut, továbbá az agyi átkapcsolóállomások, valamint az agykéregnek az a része, amelyet hallóközpontnak nevezünk. A zajnak csak a durvább hatásai észlelhetők magában a fülben, a zavarásérzet és más, jólismert hatások az agyban keletkeznek.

A zaj főbb hatásat az alábbi csoportokba foglalhatjuk:

A halláskárosodás tulajdonképpen a hallásküszöb időszakos vagy végleges megemelkedése, azaz az erős hangok okozta nagyobb igénybevétel az érzékelősejtek kifáradásához vezet. Végletes esetben ezek a sejtek a hirtelen és erős hang hatására részlegesen elpusztulhatnak.

A zaj hat a beszéd érthetőségére, figyelmünkre a beszélgetés vagy előadás során. Ha zajban kell beszélnünk, korlátozva érezzük magunkat, önkéntelenül küzdünk a láthatatlan gát ellen, felemeljük a hangunkat, ingerültebben leszünk.

A zajnak alvászavaró hatása is van. Zajban nehezebben alszunk el, felébredünk, illetve nyugtalanul alszunk. Mérhető az alvás fázisainak megzavarása, ébredés után fáradtabbnak érezzük magunkat.

A zajosságérzet is mindennapi tapasztalatunk. Gyakori a megszokás, de vannak zajok, amiket mindig zavarónak érzünk. Azok a zajok is fárasztanak, amelyeket tudatosan nem fogunk fel, ill. csak akkor figyelünk fel rájuk, amikor elhallgatnak. Komfortérzetünket befolyásolják, nem tudunk feloldódni, kikapcsolni. Ugyanakkor vannak hangok, amelyeket pihentetőnek érzünk (a természet hangjai: vízesés, levélzizegés, madárfütty stb.), továbbá használunk bizonyos hangokat függönyként a zajok ellen (walkman – halláskárosodást okozhat! –, háttérzene stb.).

További hatások figyelhetők meg bizonyos testi és lelki folyamatokban (vérnyomás, légzésszám, feszültség stb.), az ember munkájában, teljesítményében, a figyelem vándorlásában, azaz hatása van a zajnak mindennapi életünkre az emberi magatartás és egymás-mellett élés zajainak következtében.

6.1.2. A zaj hatása az élővilágra

Annak ellenére, hogy a zajhatásait az emberek esetében is nehéz mérni illetve bizonyítani, kiterjedt kutatásoknak köszönhetően számos állatfaj esetében sikerült kimutatni zaj által okozott károsodásokat.

A zaj állatokra gyakorolt hatása nagy mértékben függ az egyed rendszertani besorolásától. Az állatok esetében a különböző hangok érzékelése kulcsfontosságú a túlélésük szempontjából, hallásuk többnyire jóval kifinomultabb és érzékenyebb mint az emberé, így nagyobb mértékben reagálnak a zajokra. A zaj hatásai az állatok esetében is okozhat közvetlenül halláskárosodást valamint közvetett hatásként befolyásolja viselkedésüket, szaporodásukat valamint táplálkozásukat. Hosszú távú kutatásra alapozott eredmények elsősorban háziállatok, valamint kísérleti állatok esetében áll rendelkezésünkre. Vadon élő állatok egyedei és populációi esetében bekövetkező változások és annak okainak vizsgalatához több éves adatsorok szükségesek.

Laboratóriumi állatokon elvégzett kísérletek során kisemlősök (fehér egér, patkány, tengerimalac stb.) esetében 100 és 130 dB közötti értékeknél tapasztaltak halláskárosodást. Szintén kisemlősök esetében hosszú távon zajnak kitett egyedek vérnyomása növekedett, szaporodásukban zavar keletkezett, alacsonyabb számban és kisebb testtömegű egyedeket hoztak világra. Elsősorban egerek esetében magas volt a fejlődési rendellenességgel született egyedek száma.

Haszonállatok esetében az állatok viselkedésének megváltozását (pl. menekülési reakció), többek között magas vérnyomást, a vér összetevőnek megváltozását (pl. tejelő marha esetében egy 97 dB hangerősségű traktor hatására jelentősen csökkent a vér hemoglobinszintje), valamint tejhozam csökkenést tapasztaltak. Hasonlóan a többi állatcsoporthoz a haszonállatokat is elsősorban a hirtelen bekövetkező, nem állandó hanghatások zavarják a legjobban.

A zaj vadon élő állatokra gyakorolt legnyilvánvalóbb hatása a menekülési reakció előidézése. A különböző fajok meglehetősen különböző módon reagálnak a zajhatásokra. Egyesek képesek hozzászokni a zajokhoz, jó példa erre a városlakó állatok né-pes csoportja. Azonban számos faj esetében egy hirtelen bekövetkezett hanghatás (pl. szuperszónikus repülőgép által előidézett hangrobbanás) elég ahhoz, hogy sikertelen legyen egy szaporodási ciklus (ez különösen madarak esetében jellemző). Érdekességképpen meg lehet említeni, hogy egy galamb hallása a 10 Hz-alatti tartományban 50 dB-el érzékenyebb az emberénél.

További gerinces (hüllők, kétéltűek, halak) és gerinctelen fajok esetében is van káros hatása a zajnak. A már említett fajokhoz hasonlóan, halláskárosodás, táplálkozásiés szaporodási rendellenesség, pánik reakció, kannibalizmus és akár 50%-os élethossz csökkenés tapasztalható hang hatására.

A számos megfigyelés és adat ellenére még további, összetettebb vizsgálatok szükségesek a zaj okozta pontos fiziológiai, populációdinamikai stb. változások feltárásához.