Ugrás a tartalomhoz

Környezettechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

5.7. A hulladékok gyűjtése, átmeneti tárolása

5.7. A hulladékok gyűjtése, átmeneti tárolása

A hulladékkezelés technológiai folyamatának első fázisa a hulladéknak a keletkezés üteméhez igazodó, szervezett, környezetkímélő összegyűjtése és készletezése az elszállításig. Ennek során alkalmazkodni kell a hulladék keletkezésének üteméhez, anyagi tulajdonságaihoz, a keletkezési és kezelő hely környezetéhez, jellemzőihez, valamint a gyűjtési módokhoz, azok változataihoz és a gyűjtési kapacitáshoz.

A hulladékok gyűjtése és szállítása egymással szoros kölcsönhatásban van, egységes rendszert képez. A hulladékok gyűjtésére – szállítására különböző módszerek alakultak ki, attól függően, hogy:

  • milyenek a hulladék tulajdonságai,

  • a keletkezési helyről milyen mennyiséget, milyen gyakran kell elszállítani,

  • melyek a gyűjtési és szállítási feladat megvalósítása iránti közegészségügyi és környezetvédelmi követelmények,

  • milyen gazdaságossági szempontok merülnek fel.

A hulladék gyűjtésének és szállításának összehangolt tárolási és anyagmozgatási folyamata a hulladékgyűjtési rendszer, amely lehet együtemű és kétütemű.

Az együtemű hulladékgyűjtés: a hulladék átrakás nélküli mozgatása ugyanazzal a szállító célgéppel, a gyűjtésből a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző létesítményig (5.19. ábra).

5-19. ábra - Együtemű gyűjtési rendszer

Együtemű gyűjtési rendszer


A kétütemű hulladékgyűjtés: a hulladék mozgatása a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző létesítményig, átrakóállomáson való átrakás (esetleg előkezelés) közbeiktatásával. A kétütemű hulladékgyűjtés lényegében a szállítási távolságok jelentős növekedése miatt – regionális rendszerek kiépítése – alakult ki. A kétütemű szállítást leginkább körzeti, regionális kezelőtelepekhez kapcsoltan alkalmazzák (5.20. ábra) a teljesítmények fokozása és a költségek csökkentése érdekében.

5-20. ábra - Kétütemű gyűjtési rendszer

Kétütemű gyűjtési rendszer


5.7.1. Gyűjtési módszerek, eszközök

A hulladékgyűjtési rendszer megvalósításának módja a gyűjtött hulladéknak a gyűjtés helyéről, meghatározott technológiai rend szerinti elszállítása.

Az együtemű hulladékgyűjtési rendszer módozatai: elhordásos, pneumatikus és vízöblítéses hulladékgyűjtés.

Az elhordásos hulladékgyűjtés: megfelelően kialakított eszközökben (tartályok, konténerek, szabványos gyűjtőedények) gyűjtött hulladéknak a gyűjtés helyéről alkalmas szállítóeszközökkel, meghatározott technológiai rend szerinti elszállítása.

Változatai: átürítéses, konténeres, zsákos hulladékgyűjtés.

Az átürítéses módszernek a gyakorlatban két megoldása van: a félpormentes és a pormentes. Az előbbinél a hulladékot a gyűjtőedényzetből nem zárt rendszerben ürítik a gyűjtő járműbe, ezért az ilyen nagy porképződéssel jár.

Az utóbbinál a gyűjtő jármű zárt, speciális felépítményű és az ehhez kapcsolódó szabványosított gépi beürítőszerkezettel rendelkezik. Gyűjtéskor a zárt, szabványos gyűjtőedény gépi emeléssel, zárt terű fedélnyitás közben, környezeti porképződés nélkül ürül a jármű zárt felépítményébe.

A pormentes változat felel meg a környezetvédelmi és közegészségügyi követelményeknek, mert:

  • korszerű, gyors és higiénikus megoldás,

  • por-és bűzmentes,

  • a tömörítéses szállítás gazdaságos.

Az átürítéses gyűjtés-szállítás hátrányai:

  • speciális célgép, edényzet, ürítőszerkezet szükséges hozzá,

  • nagy a beruházási és üzemeltetési költségigénye,

  • kiszolgáló személyzetet igényel.

A települési hulladékoknak világszerte legelterjedtebben alkalmazott gyűjtési-szál-lítási módszere.

A konténeres módszer gyűjtési munkafázisa során használatos, fémből vagy műanyagból készült különböző űrméretű edényzet (konténer) közvetlenül alkalmas a hulladék gyűjtésére, befogadására – majd azt szállítóeszközre helyezve – annak elszállítására. A szállítás folyamatában a megtelt konténert a gyűjtő jármű üresre cseréli (cserekonténeres gyűjtés-szállítás), majd a megtelt konténert magára emeli és elszállítja. A nyitott konténereket általában nem veszélyes termelési, a zárt konténereket pedig a települési hulladék gyűjtésére, szállítására alkalmazzák.

Ez utóbbiak – az ADR-előírásoknak megfelelő módosításokkal – szilárd veszélyes hulladékok szállítására is alkalmassá tehetők. A konténeres szállítás előnyei:

  • különféle, darabos hulladék befogadására is alkalmas az edényzet,

  • miután a tartály egyúttal maga a csomagolóanyag is, így az elszállítás higiénikus körülmények között történik,

  • a rakodás, szállítás munkaerőigénye minimális.

Hátrányai:

  • meg kell szervezni a konténerbe való gyűjtést,

  • csak a tömörítő berendezéssel ellátott edényzet űrtartalma használható ki igazán,

  • speciális szállítójármű kell, alkalmas felépítménnyel.

Ott célszerű alkalmazni, ahol nagyobb tömegű hulladék keletkezik és megoldható az összehordás, kevés a munkaerő és a feldolgozó-ártalmatlanító létesítmény közel van. A zsákos módszer a települési szilárd hulladék papír vagy műanyag zsákokban való gyűjtése, amelyhez a hagyományos, egyszerű szállítóeszközök is alkalmazhatók.

Előnyei:

  • olcsó, könnyen kezelhető gyűjtőeszköz,

  • az elszállítás egyszerű, olcsó járművekkel megoldható,

  • rugalmasan alkalmazkodik a változó hulladékmennyiséghez,

  • a lezárható zsákok miatt por-és bűzmentes,

  • a zsák újrafelhasználása elmarad, így nincs szükség kiegészítő munkafázisokra (tisztítás, fertőtlenítés), • olyan helyen is alkalmazható, ahol nincs szervezett és rendszeres hulladékszállítási szolgáltatás.

Hátrányai:

  • nem minden hulladék gyűjtésére alkalmas,

  • a megtelt zsákokat rövid időn belül el kell szállítani,

  • folyamatos zsákellátásról kell gondoskodni.

A zsákos települési hulladékgyűjtés és a szállítás elterjedőben van annak ellenére, hogy az összes szállítási térfogatnak a zsákos csak 2–3%-át éri el még a fejlett országokban is.

Elterjedésének oka, hogy:

  • jól alkalmazható az elkülönített (szelektív) hulladékgyűjtésben és -szállításban,

  • jó és gyors kiegészítő módszer a csúcsidőszaki hulladék keletkezéseknél (pl. üdülőterületeken),

  • megfelelően kielégíti a higiéniai követelményeket.

Az elhordásos hulladékgyűjtési módszereknél technológiai, egészségügyi és munkavédelmi szempontból egyaránt megfelelően kialakított típuseszközök használatosak. A szilárd települési hulladék mennyisége és a gyűjtőterület jellege (beépítettség, laksűrűség stb.) szerint különböző térfogatú típus-edényzetet alkalmaznak:

  • kistartályok (35, 50, 60 l űrtartalommal),

  • középtartályok (80, 110, 120, 240, 360 l űrtartalommal),

  • kiskonténerek (660, 770, 1100 l űrtartalommal),

  • konténerek (1,1 m3 feletti űrtartalommal).

A kiskonténerek és a konténerek guruló, üríthető és csererendszerben egyaránt használatosak.

Szerkezeti és formai kialakításuk szempontjai a következők:

  • időálló, tömör, nedvességet fel nem szívó, sima felületű, mechanikai igénybevételekkel szemben és vegyi hatásoknak ellenálló, tűzbiztos anyagból készüljenek,

  • jól záródó, könnyen mozgatható fedelük legyen,

  • könnyen és gyorsan üríthetők legyenek,

  • könnyen kezelhetők és tisztántarthatók legyenek, csekély önsúllyal rendelkezzenek,

  • beürítő-, ill. csererendszer esetén az emelőszerkezethez illeszkedve készüljenek.

Néhány középtartály és kiskonténer tipikus kialakítását és méreteit illusztrálja a 5.21. ábra. A konténerek változatos kivitelben, zárt és nyitott megoldásokkal egyaránt forgalmazottak, 4–5 m3 űrtartalomtól több tíz m-es befogadóképességig. A méreteknek kizárólag a szállítójármű felépítményi kialakítása és teherbírása szab határt.

5-21. ábra - Szabványos gyűjtőedényzet típusok (méretek mm-ben)

Szabványos gyűjtőedényzet típusok (méretek mm-ben)


a) 80 l-es edényzet; b) 240 l-es edényzet; c) 770 l-es edényzet; d) 1100 l-es edényzet

A gazdaságosabb szállítás érdekében terjedtek el az ún. öntömörítős konténerek, amelyeknél a megerősített szerkezeti kialakítású konténerbe hidraulikus tömörítőegységet építenek, amely a laza hulladékot a konténerbe tömöríti. (a szokásos tömörítési arány 1:5–1:8 közötti, a gyűjtött hulladékféleségek függvényében). Egy ilyen gyűjtőeszköz kialakítását mutatja be a 5.22. ábra.

5-22. ábra - Öntömörítős konténer elvi felépítése.

Öntömörítős konténer elvi felépítése.


1. hidraulika henger; 2. préselőszerkezet; 3. konténer; 4. tömörítőegység; 5. ürítőfal

Hasonló célt szolgálnak a nagy mennyiségben keletkező szilárd hulladék gyűjtésére az ún. telepített tömörítő berendezések is, amelyeket főként ipari és szolgáltató létesítményekben, bevásárló központokban, áruházakban előnyös telepíteni. Ezeknél a hidraulikus tömörítőegység fixen telepített és a gyűjtőkonténereket cserélik, majd elszállítják. Ezeknél a berendezéseknél használják a nagyméretű, több 10 m3 kapacitású zárt konténereket, amelyeknél az elérhető tömörítési arány hasonló az öntömörítős konténerekéhez.

A telepített tömörítő berendezés elvi kialakítására mutat be példát a 5.23. ábra.

5-23. ábra - Telepített tömörítő berendezés vázlata (méretek mm-ben)

Telepített tömörítő berendezés vázlata (méretek mm-ben)


1. hidraulikus tömörítőegység; 2. gyűjtőtartály; 3. adagológarat; 4. konténer; 5. konténerszállító jármű

Sajátos gyűjtőeszközöket igényel a veszélyes hulladékok gyűjtése és szállítása. Itt alapkövetelménya különböző veszélyes hulladékféleségek elülönített, szelektív gyűjtése. Ennek oka, hogy ezek az anyagok egymással reakcióba léphetnek, ami környezetbiztonsági, tűzbiztonsági és munkavédelmi szempontból káros hatásokat – hőfejlődés, gyulladás, robbanás, gázképződés, heves kémiai reakció – eredményez. A 5.23. táblázat az egymással összeférhetetlen hulladékokat tünteti fel.

5-23. táblázat - Az egymással összeférhetetlen hulladékok

Az A csoportba tartozó anyagok keverése a B csoportba tartozókkal nem engedhető meg, mert az egymásra hatás következménye hőfejlődés, gyulladás, robbanás, gázfejlődés, heves reakció lehet

I. csoport. Hőfejlődés, erős reakció

I/A

I/B

Acetiléniszap

Savgyanta

Lúgos maró folyadék

Savoldat

Lúgos tisztítószer

Akkumulátorsav

Lúgos korrozív folyadék

Vegytisztítószerek

Lúgos korrozív akkumulátorfolyadék

Savas elektrolit

Lúgos szennyvíz

Maratósav vagy oldószer

Mésziszap és más korrozív alkáliák

Folyékony tisztítószerek

Meszes szennyvíz

Páclé és más korrozív savak

Hidraulikus mész

Savas iszap

Használt lúg

Használt sav

Használt savkeverék

2. csoport. Tűz-vagy robbanásveszély

2/A

2/B

Azbeszthulladék

Tisztító oldószer

Berilliumhulladék

Elavult robbanóanyag

Kiöblítetlen növényvédőszer-tartály

Kőolajszármazék (hulladék)

Hulladék növényvédő szer

Oldószer

Hulladékolaj és más tűz-és robbanásveszélyes hulladék

3. csoport. Tűz-és robbanásveszély, tűzveszélyes, gyúlékony hidrogéngáz felszabadulása mellett

3/A

3/B

Alumínium

Minden 1/A és 1/B csoportba tartozó hulladék

Berillium

Kalcium

Lítium

Magnézium

Kálium

Nátrium

Cinkpor és más aktív fémek és fémhidridek

4. csoport. Tűz, robbanás vagy hőfejlődés; gyúlékony vagy toxikus gázok keletkezése

4/A

4/B

Alkoholok

Minden koncentrált hulladék az 1/A, az 1/B

Víz

csoportból Kalcium

Lítium

Fémhidridek

Kálium

Nátrium

SO2Cl2, SOCI2, PCl3,CH3SiCl3 és minden vízzel reagáló hulladék

5. csoport. Tűz, robbanás, heves reakció

5/A

5/B

Alkoholok

Koncentrált hulladék az 1/A vagy az 1/B

Aldehidek

csoportból

Halogénezett szénhidrogének

Hulladékok a 3/A csoportból

Nitrált szénhidrogének és más reakcióképes

szerves vegyületek

Vegyületek és oldószerek

Telítetlen szénhidrogének

6. csoport. Toxikus hidrogén-cianid vagy hidrogén-szulfid-gáz keletkezése

6/A

6/B

Használt cianid-és szulfidoldatok

Az 1/B csoport hulladékai

7. csoport. Tűz, robbanás vagy erős reakció

7/A

7/B

Klorátok és más erős oxidálószerek

Ecetsav és más szerves savak

Klór

Koncentrált ásványi savak

Kloritok

A 2/B csoport hulladékai

Krómsav

A 3/A csoport hulladékai

Hipokloritok

Az 5/A csoport hulladékai és más tűzveszélyes

Nitrátok

és gyúlékony hulladékok

Salétromsav, füstölgő

Perklorátok

Permanganátok

Peroxidok


Az egyes csoportokon belül az A oszlopban felsorolt anyagokat tartalmazó hulladékok keverése a B oszlopban felsoroltakkal nem megengedett.

További műszaki feltétel, hogy a tárolt anyag a gyűjtőedényzet anyagával ne lépjen reakcióba (5.24. táblázat). Ezek miatt a különböző típusú és halmazállapotú veszélyes hulladékok elkülönített gyűjtésére nagyon változatos, mindig a kezelendő hulladék anyagi jellemzőit figyelembe vevő gyűjtőeszköz-féleségek kerültek kialakításra és forgalmazásra. Ezek lehetnek zárt hordók, kannák, tartályok és konténerek egyaránt, amelyeken fel kell tüntetni a hulladék megnevezését, azonosító kódját és veszélyességi jellemzőit. Az ilyen eszköz más célra nem használható fel.

5-24. táblázat - A gyűjtőeszközök anyagával összeférhetetlen vegyi komponensek és elegyek

Tartály, konténer vagy betonfal anyaga

Összeférhetetlen

Acél

Ásványi savak, salétromsav, híg kénsav

Alkáli-alumíniumsók, nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid

Magnézium

Ásványi savak

Ólom

Ecetsav, salétromsav

Réz

Salétromsav, ammónium

Cink

Sósav, salétromsav

Ón

Szerves savak, alkáliák

Titán

Kénsav, sósav

Üvegszálas műanyag

95%-os kénsav, 50%-os salétromsav, 40%-os aromás oldószerek, fluortartalmú oldószerek, klórozott oldószerek

Vinilek (PVC)

Ketonok, észterek, aromás szénhidrogének

Klórozott gumik

Szerves oldószerek

Epoxi (aminok, poliamidok, poliészterek)

Oxidálósavak (salétromsav), ketonok

Poliészterek

Oxidálósavak, erős alkáliák, ásványi savak, ketonok, aromás szénhidrogének

Szilikonok

Erős ásványi savak, erős alkáliák, alkoholok, ketonok, aromás szénhidrogének


A veszélyes hulladékok gyűjtésére, tárolására szolgáló eszközök kialakítására vonatkozó követelményeket az ADR: Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (1979. évi 19. tvr.), valamint a RID: Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzat (1986. évi 2. tvr.) rögzítik.

A települési szilárd hulladéknak a gyűjtőedényzetben való tárolására az OTEK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) előírásai szerint kialakított tárolóhelyiséget, vagy tárolóteret kell megvalósítani úgy, hogy ott a hulladék tartályokba töltését, a tartályok kezelésének műveleteit, a járművek beállását minél egyszerűbben, zavarmentesen lehessen biztosítani. A tárolóhelyiségek épületeken belül, a tárolóterek kívül telepítettek.

A tárolóterek lehetnek nyitott rendszerűek, illetve zárt, ún. tároló szekrények (5.24. és 5.25. ábrák).

5-24. ábra - Nyitott hulladéktároló kialakítása (méretek cm-ben)

Nyitott hulladéktároló kialakítása (méretek cm-ben)


1. zöldsávval takart, tisztítható burkolatú típus; 2. épített, ajtóval zárható típus

5-25. ábra - Előregyártott hulladéktároló szekrény típusok (méretek cm-ben)

Előregyártott hulladéktároló szekrény típusok (méretek cm-ben)


1. egyszárnyú ajtóval; 2. kétszárnyú ajtóval

A termelési hulladékok gyűjtőhelyeit környezetet nem szennyező, nem károsító módon kell kialakítani. Jelenleg részletes előírások csak a veszélyes termelési hulladékok gyűjtőhelyének kialakítására vannak (102/1996. /VII.12./ Korm. rendelet a veszélyes hulladékokról), ahol a hulladék legfeljebb egy évig tárolható.

Az átmeneti tárolást rendszerint a veszélyes termelési hulladékoknál alkalmazzák, ha nem áll rendelkezésre hasznosítási vagy ártalmatlanítási eljárás, vagy fogadókészség meglévő létesítmények kapacitáskorlátai miatt. Az átmeneti tárolás időtartama szakaszosan korlátozott, a jelenlegi hazai szabályozásban legfeljebb három év lehet. Az átmeneti tároló telep kialakításának követelményeit és működtetési feltételeit a 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet írja elő. Az átmeneti tároló létesítése környezeti hatásvizsgálat köteles, kizárólag külterületen, vagy ipari övezetben létesíthető.

Az átmeneti tároló építhető az ipari üzem saját hulladékainak, illetve több üzem veszélyes hulladékának (körzeti átmeneti tároló) a raktározására egyaránt. A telephelyen meghatározott – hatóságilag engedélyezett – előkezelési technológiák is megvalósíthatók, ekkor beszélünk tároló-előkezelő telepről.

Az átmeneti tárolás technológiáját mutatják be az 5.26. és az 5.27. ábrák hordós, illetve ömlesztett tárolás esetén. Mindkét technológia lényegében azonos munkafázisokból áll (beszállítás, átvétel vizsgálattal, belső anyagmozgatás, tárolás, kiszállítás ellenőrzés, elszállítás).

5-26. ábra - Hordós csomagolású veszélyes hulladékok átmeneti tárolásának műveletei

Hordós csomagolású veszélyes hulladékok átmeneti tárolásának műveletei


5-27. ábra - Ömlesztett veszélyes hulladékok tárolási technológiája

Ömlesztett veszélyes hulladékok tárolási technológiája


a) ömlesztett hulladékok töltése; b) ömlesztett hulladékok ürítése

Az átmeneti tárolást újabban megfelelően előkezelt – osztályozott, bálázott – szilárd települési hulladék esetében is alkalmazzák. Ez az előkezelés rendszerint a szelektív gyűjtés utóválogatási műveletéhez kapcsolódó bálázást és légmentesen, fóliával történő lezárást jelent, ritkábban szárítással kombinálva. Célja, hogy a hulladék könnyű anyagait – ezek főként papír, fa és műanyag alapanyagú csomagolószerek –, amelyek energetikai célú hasznosításra különösen előnyösek, átmeneti időre – max. 5–6 hónapra – tárolják és a felhasználó hulladékégetőműben az igényeknek megfelelő ütemezésben hasznosítsák. Ez a módszer csak ott használható, ahol települési hulladékégetőművek üzemelnek és kapacitás kihasználásuk változó. A módszert a szelektív gyűjtést elterjedten használó fejlett ipari országokban szorgalmazzák (pl. Németország, skandináv államok).

5.7.2. A szelektív gyűjtés alkalmazásának jelentősége, eszközei

Mint azt az előző fejezetben láttuk, a veszélyes termelési hulladékoknál kötelező a szelektív gyűjtés és szállítás. A települési hulladékok szelektív gyűjtésére jelenleg nincs jogszabályi kötelezés, de ez műszaki-technológiai okok miatt sem szükségszerű.

A szelektív gyűjtés alkalmazásának céljai:

  • a hasznosítható alkotók feldolgozóiparba történő visszaforgatása,

  • a veszélyes alkotók elkülönített kezelésével a települési szilárd hulladék által okozott környezetterhelés csökkentése,

  • a szelektív gyűjtéssel elért mennyiség-redukció következtében a szükséges ártalmatlanítási (lerakóhelyi) kapacitások megtakarítása.

A szelektív gyűjtésre számos módszert dolgoztak ki és működtetnek, minden esetben a lakosság támogatásával. Magyarországon az elmúlt években végzett szelektív hulladékgyűjtési kísérletek azt mutatták, hogy bár az érintett lakosság környezet iránti érzékenységének fokozódása következtében nőtt a szelektív gyűjtésben való részvétel készsége és mértéke, azonban a nem kellő előkészítés, a sokszor szerencsétlenül, vagy éppen rosszul szervezett gyűjtési akciók eredménye lényegében negatív volt.

A külföldi tapasztalatok sora igazolja, hogy a szelektív hulladékgyűjtést csak alaposan, gondosan előkészített, jól szervezett és a lakosság együttműködését megnyerni tudó szolgáltatási rendszer kialakításával és folyamatos működtetésével lehet eredményesen megvalósítani. Emellett természetesen bizonyos externáliák is szükségesek, úgymint a támogató jellegű jogi szabályozás és a potenciális másodnyersanyagként hasznosítható alkotókat átvevő feldolgozóipar műszaki felkészültsége és nem utolsósorban gazdasági érdekeltsége.

A szelektív gyűjtés kialakításánál alapelv, hogy csak ott célszerű bevezetni, ahol már van hagyományos szervezett hulladékgyűjtés és rendelkezésre állnak a gyűj-tés-szállítás eszközei. A helyi adottságokhoz illeszkedve célszerű olyan kombinált megoldásokat alkalmazni a fokozatos bevezetés érdekében, amely egyaránt tartalmaz:

  • hulladékudvarokat,

  • gyűjtőszigeteket és

  • lakóházakhoz kötött szelektív elhordásos megoldásokat.

A szelektív gyűjtés kiterjedhet a település egészére, illetve annak egy-egy jól, a beépítési módok szerint lehatárolható területi egységére is (ez főként a bevezetési időszakban javasolt, hogy az érintett lakosság az újfajta gyűjtéshez hozzá tudjon szokni). Az egyes gyűjtőterületeket már csak szervezési okokból is jól le kell határolni.

A gyűjtőterületek kijelölését alapvetően:

  • a terület jellege, beépítettsége (családiházas-kertes, zártsorú-többszintes, egyedi magasházas, lakótelepi);

  • az ellátandó lakosszám, a keletkező hulladék mennyisége;

  • a hulladék térfogatsűrűsége, jellemzői, a szelektíven gyűjtendő alkotók mennyisége és részaránya;

  • a hulladékgyűjtés, -szállítás gyakorisága;

  • szállításszervezési és -gazdaságossági szempontok határozzák meg.

A családiházas, kertes beépítésű területeken a gyűjtőedényzet korlátozás nélkül elhelyezhető. A zártsorú, többszintes beépítésű területeken – rendszerint településcentrumok – a gyűjtőedényzet épületen belüli elhelyezése korlátozott, ezért a szelektív gyűjtés edényzetének egy részét a közterületen kell elhelyezni. Hasonló a helyzet az egyedi magasházas területeken. A lakótelepeken a szelektív gyűjtés a zöldterületeken létesített közterületi gyűjtőszigeteken oldható meg legelőnyösebben.

A szelektív gyűjtés kialakítása során figyelembe veendő fontosabb szempontok:

  • a hulladékkeletkezést helyhez minél közelebbi és lehető legkényelmesebb elkülönítést biztosító gyűjtőhelyek kialakítása,

  • a megközelítési távolság az érintett lakosok számára a lehető legkisebb legyen,

  • rugalmas, igényekhez alkalmazkodó kialakítás,

  • a települési környezetbe harmonikus illesztés, esztétikus kivitel.

A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek lehetnek lépcsőházban, közös helyiségekben, szeméttárolókban, kapu alatt, illetve a családi házaknál az udvaron. Fontos a praktikus helykihasználás, az olcsó és egyszerű műszaki megoldású kialakítás, a jó hozzáférhetőség és könnyű ürítési megoldás, valamint a könnyű tisztíthatóság, és ne zavarja a lakóház funkcionális működését.

A lakóházak közelében, ill. közterületeken kialakított gyűjtőhelyek (gyűjtőszigetek) esetében – az előző kritériumok betartása mellett – fontos a gyűjtőedényzet zárhatóságának biztosítása, a hulladékalkotók beürítéséhez könnyen hozzáférhető beürítő lehetőségekkel való ellátása, a közterületi funkciók zavartalanságának biztosítása, az esztétikus és környezetbe illeszkedő, de figyelemfelkeltő (színezés, felirat stb.) kivitel, valamint a gyűjtőjárművek számára a jó megközelíthetőség. A minél egyszerűbb, gazdaságosabb műszaki megoldásokra kell törekedni.

A gyűjtőszigetek előnyös telepítési helye a lakóövezeteken kívül a kereskedelmi egységek parkolói. Őrzés nélkül üzemelnek. A ráhordás minden esetben gyalogos formában történik, az ürítés és edényzetcsere gyűjtő-szállító célgépekkel. A gyűjtőszigeteken biztosítani kell a papír, a színes és fehér üveg, valamint az alumínium italos dobozok szelektív gyűjtését, amely kiegészíthető műanyag és szárazelem, esetleg textilhulladék elkülönített gyűjtésével.

A gyűjtősziget engedélyezése önkormányzati hatáskör, szakhatóságok bevonása nem szükséges, védőtávolság nincs.

A gyűjtőeszközök (edényzet) megválasztásánál a mai meglévő edényzet felhasználásával, annak kiegészítéseként ajánlatos az új típusú edényzetrendszert kialakítani.

Egyfunkciós (egyszer használatos) gyűjtőedényzet – műanyag vagy papírzsákok – előnye a könnyű kezelhetőség és olcsóság, a rugalmasság a változó igényekhez és a könnyű szállíthatóság. Ezzel szemben csak korlátozottan, meghatározott hulladékalkotók gyűjtéséhez használhatók és állandó megújításuk szükséges.

A többször használatos nehezebb edényzetek igen változatos, szabványos kivitelben készülnek (50, 70, 110, 120, 240, 660 és 1100 literesek műanyagból vagy fémből; 2,2–5 m3-esek fémből, esetleg többféle komponens együttes elkülönített gyűjtésére).

Követelmény a gyűjtendő alkotó jellegének megfelelő kialakítás, megfelelő kiképzésű bedobónyílás és az illetéktelen kivétel elleni biztosítás, a könnyű üríthetőség és tisztíthatóság, valamint a figyelemfelkeltő színezés és feliratozás, az esztétikus megjelenési forma, továbbá az időjárásállóság és szándékos rongálás elleni védelem. A lakóházaknál, ill. a gyűjtőpontokon (gyűjtőszigeteken) telepítendő konkrét gyűjtőedényzet típusok és azok számának meghatározása a települési adottságok és a gazdaságos járatszervezés alapján történik.

A szelektív gyűjtési rendszer sajátos, azt kiegészítő elemei a hulladékudvarok.

A hulladékudvarok segítenek a szelektív gyűjtés lakosság általi elfogadtatásában, szelektív gyűjtéshez történő hozzászoktatásban, iniciáló erőt jelentve a lakossági együttműködés biztosításában.

Az udvarokban a lakosság hulladékainak egy részét díjfizetés nélkül adhatja le, redukálva ezáltal a szemétdíjjal terhelt hulladék mennyiségét és csökkentve a szemétszállítási díjat, ami a lakosságnál megtakarítást eredményez. Szélesebb körű funkciókkal rendelkezik, mint a lakóházaknál, vagy a gyűjtőszigeteken telepített szelektív gyűjtés, azt komplexebbé, teljesebbé teszi.

Funkciói a következők:

  • a lakosság (esetleg intézmények) által behordott hulladékok átvétele,

  • az átadott hulladékok mennyiségi és minőségi adatainak nyilvántartása,

  • a begyűjtött hulladékok rövid idejű szelektív tárolása (az elszállítás menetrendjétől függően),

  • a hulladékok fizikai kezelése (aprítás, tömörítés, bálázás, válogatás stb.),

  • a begyűjtött hulladékok rendszeres elszállításának szervezése hasznosító vagy ártalmatlanító telephelyekre.

A hulladékudvarokban gyűjthető hulladékok köre:

  • másodnyersanyagként hasznosítható alkotók (papír, üveg, műanyag flakonok, fólia, fémhulladékok, alumínium italos dobozok, vashulladékok, fahulladék, textilhulladék);

  • termékdíj törvény hatálya alá tartozó hulladékok (gumiabroncs, hűtőszekrény);

  • darabos hulladékok (háztartási tárgyak és berendezések, elektronikai hulladékok, gépkocsironcs);

  • lakossági körből származó veszélyes hulladékok (szárazelem, akkumulátor, gyógyszer, festék-és lakkmaradékok csomagolóeszközeikkel, sütőzsírok, növényvédőszer maradékok, fénycső és izzó).

A zöldhulladékok gyűjtésére (nyesedék, fű, lomb) annak idényjellege és területi koncentráltsága (főleg kertváros) miatt, lomtalanítási jelleggel külön gyűjtőjáratok szervezése javasolható az ingatlanok elől, ill. azok közeléből. Erre a gyűjtőszigetek, hulladékudvarok hálózata valójában nem alkalmas, bár az udvarokon egy-egy ilyen célkonténer kihelyezése megoldható. A gépkocsironcsok gyűjtésére célszerű egyetlen központi helyet kijelölni, mert innen gazdaságosabb a továbbszállítás.

A hulladékudvarok által begyűjtendő hulladékok mennyiségét a település települési szilárd hulladékainak elemzése alapján lehet meghatározni. A gyűjtendő hulladékmennyiségnél figyelembe kell venni, hogy a vonzáskörzetében lévő lakosságnak – legalábbis az első 3–5 évben – csak a 20–40%-a veszi igénybe a külföldi tapasztalatok szerint. A kezdeti időszakot követően rendszerré váló, megszokott szolgáltatásnál is csupán az érintett lakosság legfeljebb 60–80%-os részvételével lehet számolni. Ez is csak akkor igaz, ha:

  • jogszabály is erősíti a használatot (pl. önkormányzati rendelet írja elő a szelektív hulladékgyűjtést),

  • a hulladékgyűjtő udvar igénybevétele nem okoz különösebb kényelmetlenséget a lakosság számára (távolság, helyszín stb.),

  • az udvar működéséről, annak használatáról rendszeres és részletes információkkal rendelkezik a lakosság.

A hulladékgyűjtő udvarok létesítésénél alapvető szempont a lakosság és a környezet biztonsága, de a költségtakarékosságot is figyelembe véve, a minimálisan szükséges edényzet egy részét fedett, zárt területen kell elhelyezni, míg más részük tető alatt vagy szabad területen tárolható.

A hulladékgyűjtő udvarba beszállított hulladékmennyiséget befolyásolják:

  • a lakosság által elfogadott ráhordási távolság, elérhetőség,

  • a nyilvántartási rend (mennyire igazodik a lakosság szabadidejéhez),

  • a fogadási feltételek megfelelősége (pl. könnyű parkolás).

Ismerve a külföldi tapasztalatokat és tekintettel a hazai lakosság környezeti tudatosságának relatíve alacsony színvonalára azzal kell számolni, hogy még a szelektív gyűjtésért valóban tenni akaró lakosság sem lesz hajlandó túl nagy távolságokat megtenni. Ezért legfeljebb 1–1,5 km ráhordási távolság vehető figyelembe a kezdeti időszakban, ami nem zárja ki ennek fokozatos bővülését (tapasztalatok szerint ez a ráhordási távolság legfeljebb 2–2,5 km-re bővülhet, főként a gépkocsival rendelkező lakosok miatt).

A gyűjtőszigetek esetében a ráhordási távolság ennél jelentősen kisebbre, legfeljebb néhány száz méterre tervezhető. A hulladékgyűjtő udvarokban a hulladékokat legfeljebb néhány hétig lehet tárolni, célszerű azonban azokat egy-egy fuvarnyi mennyiség összegyűlését követően azonnal a felhasználókhoz továbbítani. Az indokolatlanul hosszabb időn át tárolt hulladékok feleslegesen kötnek le tárolási kapacitást és helyet, ez gazdasági szempontból nyilvánvalóan kedvezőtlen. Ezért nagyon lényeges, hogy a potenciális átvevőkkel rendszeres, hosszútávú szerződésekkel biztosított együttműködés jöjjön létre.

Egy település számára fenti elemek kombinációjával kialakítandó szelektív gyűjtési rendszer megvalósítása sajátos logisztikai tervezést igényel, amelyet a hulladékgyűjtésben már alkalmazott számítógépes járatszervezéssel kell összehangolni.

A szelektív gyűjtési rendszer kialakításánál, tervezésénél irányadó szempont az a külföldi tapasztalat, miszerint még 100%-os lakossági együttműködés esetén sem le-het a hasznosítható alkotóknál a teljes mennyiség visszagyűjtésével számolni.

Az optimálisan elérhető visszagyűjtési arányok:

  • papírféleségeknél 60–70%,

  • műanyagoknál 30–40%,

  • fémeknél 80–90%,

  • üvegnél 60–70%,

  • textilhulladéknál 60–70%,

  • veszélyes alkotóknál 60–70%.

Ennek objektív okai vannak (pl. a papír és műanyag jelentős hányada ugyan relatíve tiszta és elkülönítetten gyűjthető, de nem kis része erősen szennyezett). Mindez akkor is igaz, ha a hasznosítható komponensek a szelektív gyűjtést követően utóválogatásra kerülnek.

A települési szilárd hulladékok veszélyes komponenseinek szelektív gyűjtésére a hulladékudvarok és részben a gyűjtőszigetek hálózata mellett, azt kiegészítve mobil begyűjtési módszer alkalmazása ajánlható. Ez lényegében egy speciális, zárt, a különböző veszélyes komponensek elkülönített fogadására alkalmasan kiképzett felépítménnyel rendelkező jármű meghatározott rendben történő üzemeltetését jelenti, amely egy vagy több, veszélyes komponensek gyűjtésére is felszerelt hulladékudvarhoz kapcsolódik.

A módszer lényege, hogy a mobil átvevőállomással, előre megszervezett és meghirdetett időben és módon – rendszerint hétvégeken –, szakképzett személyzet részvételével, célszerűen negyedéves vagy féléves gyakorisággal gyűjtik össze a veszélyes alkotókat. A megoldásban hazai tapasztalatok is rendelkezésre állnak. Ennek a módszernek és a hulladékudvarok hálózatának kombinációjával a veszélyes komponensek visszagyűjtési hatékonysága tovább javítható.

Meg kell jegyezni, hogy a veszélyes komponenseket is gyűjtő hulladékudvarok megvalósításáhoza környezetvédelmi hatóság engedélye nem nélkülözhető (102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet alapján).

A lakossági gyűjtés mellett külön figyelmet kell fordítani a termelő üzemek, intézmények települési szilárd hulladékainak szelektív gyűjtésére már csak azért is, mert ezeknél a hasznosítható részarány gyakran jelentősen meghaladja a szokásos kommunális hulladékét. A használatos konténeres gyűjtési formát megtartva, célszerűen a kétedényes gyűjtés valósítandó meg. Ennek lényege, hogy a hasznosítható komponenseket vegyesen gyűjtik egy edényzetben és a nem hasznosítható maradékot külön konténerben. A nagymennyiségű egyfajta hulladékot termelőknél így az egyféle hulladékot (pl. papírt) az egyik konténerben, az ártalmatlanítandót pedig egy másik konténerben gyűjtik. A kisebb hulladéktermelőknél a kisebb mennyiségű, de többféle hasznosítható hulladékot vegyesen gyűjtik az egyik konténerben, a maradékot pedig szintén egy másik konténerben.

Mind ez utóbbi, mind a lakossági szelektív gyűjtésből származó hasznosítható komponensek megfelelő piaci értékesítéséhez nélkülözhetetlen utóválogató, tisztítási funkciót is betöltő gépi technika alkalmazása. A válogatósor – előrostálás mobil dobrostával, mágneses vasleválasztás, munka-és egészségvédelmi szempontból megfelelően kiképzett kézi válogatószalag a csatlakozó gyűjtőkonténerekkel – funkciója, hogy az utóválogatással a szelektíven gyűjtött és az ipar számára hasznosítható alkotókat az átvételi igényeknek megfelelő minőségben (tisztaságban) állítsa elő, biztosítva így az értékesítés által megkövetelt homogenitást és minőségi feltételeket.

Az utóválogató gépsort szelektív gyűjtőhálózat kiszolgálására, kizárólag egy helyen, arra alkalmasan kiképzett hulladékudvarban célszerű telepíteni. Ez a hulladékudvar ipari területen létesítendő, tekintettel a műveletek por-és szagkibocsátására, valamint a jelentős gépjárműforgalomra. Egy ilyen utóválogatósor tipikus kialakítását mutatja be az

5.28. ábra. Az 5.29. ábra a szelektív gyűjtési rendszer elvi felépítését vázolja.

5-28. ábra - Utóválogatósor kialakítása.

Utóválogatósor kialakítása.


1. mobil dobrosta; 2. adagolószalag mágneses vasleválasztással; 3. telepített válogatószalag szortírozott anyagokat gyűjtő konténerekkel b) telepített rostával kapcsolt zárt, klímatizált kézi szortírozóegység 1. anyagfeladó egység; 2. szállítóheveder; 3. forgó dobrosta előválogatásra; 4. mágneses porleválasztás; 5. klímatizált kabinba telepített válogatószalag; 6. vezérlés és energiaellátás; 7. maradékanyag ártalmatlanításra

5-29. ábra - Szelektív gyűjtési rendszer folyamata

Szelektív gyűjtési rendszer folyamata


1. szelektív gyűjtés; 2. szállítás célgépekkel; 3. utóválogatás és szállítókonténerek tisztítása; 4. tisztított másodnyersanyagok szállítása a feldolgozó üzemekhez

A szelektív gyűjtés bevezetése a jelenlegi gyűjtőjármű állomány célgépeinek felhasználása mellett, azok részbeni lecserélését, korszerűsítését is megköveteli. A forgódobos járművek kizárólag a maradékhulladék gyűjtéséhez alkalmazhatók. A tömörítőlapos célgépek és a konténerszállító járművek viszont jól illeszthetők a szelektív gyűjtési rendszerhez.

A szelektív gyűjtésre való átállás megköveteli a számítógépes járatszervezés átalakítását is. A szállítások, gyűjtőjáratok egzakt megtervezésével és irányításával rugal-mas, a belső tartalékokat kihasználni tudó és gazdaságosan üzemeltethető logisztikai rendszer hozható létre. A szállítási útvonalak optimalizálását, az edényzetek és ürítési gyakoriságuk pontos nyilvántartását stb. nagymértékben segítheti a vonalkódos azonosítási rendszer.