Ugrás a tartalomhoz

Környezettechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

5.2. A hulladékok fogalma, csoportosítása, mennyiség, minőség

5.2. A hulladékok fogalma, csoportosítása, mennyiség, minőség

5.2.1 A hulladékok fogalma

A fogalom meghatározását nehezíti az, hogy az emberi tevékenységek sokfélesége következtében a hulladékok anyagi jellemzői is végtelenül sokfélék, ezért nehéz olyan – mindenki által elfogadható – rendező elveket találni, amelyek alapján a csoportosítás lehetővé válik.

A feladat összetettségére utal az is, hogy a hulladékok káros hatása elleni védelem a környezetvédelem egyik legfiatalabb és szabályozás alatti területe. Ennek megfelelően terminológiája a különböző nemzetközi törekvések ellenére sem egységes. Ezért a fogalmakat a jelentkező nehézségek elkerülésére a kérdés gazdasági-technológiai oldaláról közelítjük meg.

Általános értelemben hulladéknak tekintendő az ember:

  • mindennapi élete,

  • munkája,

  • gazdasági tevékenysége során keletkező,

  • a keletkezés helyén feleslegessé vált,

  • ott közvetlen fel nem használható,

  • különböző minőségű és halmazállapotú anyag, anyagegyüttes, termék, maradvány, tárgy, leválasztott szennyező anyag, szennyezett kitermelt föld, amelyet a tulajdonosuk sem közvetlenül felhasználni, sem értékesíteni nem tud és amelynek kezeléséről külön kell gondoskodni.

Védett környezeti közegbe kerülése: környezetszennyezés.

A hulladék fogalmát igen jól közelíti meg a gyakorlat és az igazgatás szemszögéből az EU direktívák meghatározása.

Hulladék

  • minden olyan anyag, anyag együttes, melytől

  • tulajdonosa

  • valamilyen úton meg akar szabadulni. Amennyiben ezt a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően teszi, akkor további károkat nem okoz.

A meghatározás tehát leszűkíti a hulladékfogalmat az anyagi kategóriára, ezért a hulladékgazdálkodáson belül nem beszélhetünk „hulladék-területről”, „hulladék-ener-giáról” stb.

A hulladék fogalmat ki kell egészíteni két – gyakorlati szempont alapján történő – további csoportosítással:

  • melléktermék: az az anyag, amelyet soros anyaghasználat jelleggel közvetlenül felhasználnak vagy értékesítenek;

  • másodnyersanyag, másodlagos energiahordozó: az a hulladék, amely a felhasználás helyére abban a formában került, ahogyan azt hasznosítják.

A hulladékok az anyagi rendszereknek egy sajátos csoportját alkotják. Amíg az anyagi rendszereknek egyes csoportjai szerkezeti-mechanikai, fizikai, kémiai stb. anyagi jellemzőkkel egyértelműen meghatározhatók, addig abban, hogy egy anyag, tárgy stb. hulladéknak minősül e vagy sem, az anyagi jellemzőkkel azonos súlyú szerepet játszanak a társadalmi, gazdasági tényezők is. Az, hogy egy adott anyagot, tárgyat, maradványt stb. az ember, a társadalom hulladéknak tartja-e vagy sem, függ az emberek anyagi helyzetétől, a társadalmi, a műszaki és a gazdasági fejlettség szintjétől.

A gyakorlati munkában szükség van arra, hogy az ismertetett, általános fogalmi meghatározással összefoglalt, különböző részekből álló hulladéktömeg bizonyos törvényszerűséget mutató rendszer egészét, szerkezeti vázát bemutassuk.

5.2.2. A hulladékok csoportosítása

A hulladékok osztályozása ma még nem egységes, az egyes osztályozási szempontok lényegében átfedik egymást illetve egy hulladék megjelölése gyakran több egymás melletti megnevezés alkalmazásával történik.

A fejlődési irányokat figyelembe véve úgy tűnik, hogy a hagyományos és az új természettudományos ismerteken alapuló osztályozás – bár átfedésekkel is – de lényegében egymás mellett, illetve keveredve használatos és hosszabb ideig megmarad még a gyakorlatban.

A hulladékok csoportosításának egységesítésére számos törekvés található, ezek megnyilvánulás formája az ún. hulladékkatalógus. (Ilyen nemzetközileg alkalmazott például az OECD, EU katalógus, a bázeli egyezmény melléklete vagy a német Abfallkatalog) A hulladékkatalógusok többségénél az előbb ismertetett „párhuzamos-sági-átfedési” elv érvényesül, vagyis egy hulladékfajtát egyidejűleg több csoportosítási szempont együttes tesz azonosíthatóvá. Ezek többségében a következők:

  • hulladék azonosító kód (egységes informatikai feldolgozás miatt),

  • hulladék eredet (kibocsátó „forrás”) meghatározása,

  • anyagi tulajdonságok,

  • kezelhetőség.

5.2.2.1. Eredet szerint

A hulladékok többféleképpen csoportosíthatók, ezek közül a legelterjedtebb, mert a Iegegyszerűbb az a felosztás, amely a keletkezés, az eredet szerint történik. A legtöbb országban két nagy csoportot különböztetnek meg:

  • a települési (vagy kommunális) és

  • a termelési (vagy ipari, beleértve a szolgáltatások és a mezőgazdaság területén keletkezőket is) hulladékok csoportját, ezeken belül rendszerint rögtön elkülönítik a „veszélyesnek”, illetve „nem veszélyesnek” ítélhető hulladékokat is.

Az első csoportba sorolják a közvetlen emberi szükségletek kielégítése folytán keletkező, nem ipari vagy egyéb tevékenységbőI származó, túlnyomórészt a háztartásokban keletkező hulladékokat.

Ezek a hulladékok:

  • elosztási és fogyasztási tevékenységből származnak;

  • összetételük és mennyiségük az életszínvonaltól, az életmódtól és ezen belül a fogyasztási szokásoktól erősen függ.

A második csoportba tartoznak azok a hulladékok, amelyek a különböző termelési tevékenységek során keletkeznek, vagyis az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén.

Ezek fő tevékenységek ( kitermelés, feldolgozás és szolgáltatás, fenntartás, szállítás stb.) szerint lehetnek:

  • technológiai eredetű hulladékok,

  • amortizációs (eredetű) hulladékok.

Ugyanakkor az eredet szerinti csoportosítás tovább bontható az egyes iparági, szolgáltatási kategóriák szerint. Ez alapján az egyes ipari hulladékfajták lehetnek:

  • vegyipari,

  • gépipari,

  • könnyűipari,

  • élelmiszeripari ezen belül pl.,

    • húsipari,

    • növényolaj-ipari stb. hulladékok.

5.2.2.2. Halmazállapot alapján

A halmazállapot alapján megkülönböztetünk

  • szilárd,

  • folyékony,

  • iszapszerű,

  • pasztaszerű hulladékokat.

A hazai szabályozás szerint a nem gázhalmazállapotú hulladékokról, hanem itt már légszennyező anyagokról beszélünk.

A halmazállapot szerinti kategóriák a gyakorlatban nem válnak el élesen, hiszen a hulladékártalmatlanítás (gyűjtés, szállítás, elhelyezés) során egymás mellett szerepelnek.

Meg kell említeni, hogy települési hulladékok a hazai gyakorlatban halmazállapot szerint például a következő csoportra oszthatók.

  • települési szilárd hulladékok ( háztartási szemét),

  • települési folyékony hulladékok (TFH azaz közcsatornába nem kerülő, szippantott szennyvizek, melyek a vízellátás megléte és a csatornázottság hiánya (közműolló) miatt nem kerülnek közvetlenül elvezetésre).

A továbbiakbana közcsatornába nem kerülő települési folyékony hulladék kezelését tárgyaljuk.

5.2.2.3. Környezeti hatás szerint

A hulladékok káros környezeti hatásainak fokozatos megismerése mellett fokozatosan megjelent a hulladékok ilyen jellegű csoportosítása.

Ennek megfelelően két alapvető kategória alkalmazása jelent meg:

  • a környezetre veszélyes,

  • a környezetre (jelen ismereteink szerint) nem veszélyes hulladékok csoportja.

A két kategória között átmenet van, hiszen az anyagi tulajdonságok kedvező, vagy kedvezőtlen változása dönti el a tényleges állapotot. Veszélyes hulladéknak tekintjük azt az anyagot (anyagmaradványt) mely

  • önmaga vagy bármelyik bomlásterméke,

  • közvetlenül vagy közvetve,

  • azonnal vagy késleltetetten az emberi életre, egészségre illetve az élővilágra károsító hatást fejthet ki.

A veszélyesség jellege szerint a hulladékfajták a következők lehetnek:

  • mérgező (toxikus),

  • fertőző,

  • tűz-és robbanásveszélyes,

  • mutagén (karcinogén),

  • korrozív,

  • radioaktív hulladékok.

A veszélyesség megítélése és a veszélyes hulladékok körének meghatározása a legkevésbé egységes, itt országonként jelentős eltérések vannak: egyes helyeken szélesebb körben, máshol konkrétabban meghatározott feltételek szerint sorolják ide a különleges szennyezettségű hulladékukat. Általában azok tartoznak ide, amelyek a vonatkozó előírásokban, illetve jogszabályokban rögzített határértékeknél nagyobb mennyiségben (koncentrációban) tartalmaznak bizonyos meghatározott veszélyes anyagokat.

A magyarországi szabályozás viszonylag igen széles körre terjeszti ki a veszélyes hulladéknak minősülő anyagokat.

A hazai szabályozás ugyanakkor a radioaktív hulladékokat külön jogi – műszaki kategóriába sorolja, valamint például a korroziv veszélyes hulladékokat a mérgező kategóriában szerepelteti.

5.2.2.4. A hulladékok kezelési osztályba sorolása

A fejlett ipari országokban már régen törekednek arra, hogy a hulladékokat a kezelési, feldolgozási, ártalmatlanítási igények szemszögéből is csoportosítsák. Ennek eredményeképpen születtek meg az ún. hulladékkatalógusok ( pl. a német vagy az osztrák Abfallkatalog,) amelyek az ismert hulladékféleségek teljes listáját tartalmazzák a következő főbb ismérvekkel:

  • egyedi kódszám,

  • eredet,

  • kezelési osztályba sorolás,

  • a hulladék jellegzetességére, kezelésére vonatkozó megjegyzések.

5.2.3. A hulladékok jellemzői (mennyiség, minőség)

5.2.3.1. A települési szilárd hulladék

A) Fizikai jellemzők
Mennyiség, térfogatsúly

A hulladékok mennyiségének a meghatározása a gyűjtés, szállítás gazdaságos tervezésénél (pl. a gyűjtőjáratok optimális kihasználása) a lerakóhelyek, égetőüzemek méretezése céljából nélkülözhetetlen.

A keletkező hulladékok összes mennyiségét általában súlyra (kg vagy t) és térfogatra (m3) adják meg, egy évre vonatkoztatva. A hulladékok további általános mérőszáma az egy lakos által évente „termelt” hulladék mennyisége (kg/lakos/év, ill. m3/lakos/év egységben).

A településszerkezet adottságától függően mérhető különbség adódik a főváros,a nagyobb városok és a községek hulladék kibocsátása között. .Budapesten az egy lakos által évente „termelt” hulladék mennyisége kb.1,1–1,2 m3-re becsülhető, városainkban kb. 0,9-1,2 m3, falvainkban kb. 0,6-1,0 m3 értékkel számolhatunk.

Általános mérőszámként hazánkban (1999) 1.0 m3/év/lakos laza települési hulladékvolumen vehető figyelembe.

Ezek a fajlagos hulladékkeletkezést szemléltető adatok nem tartalmazzák a települési hulladékokkal együtt kezelhető ipari hulladékoknak a mennyiségét.

A keletkező hulladékok mennyiségét és minőségét az új regionális és egyedi telepítésű (hídmérleggel ellátott) lerakóhelyeken valamint a fővárosban határozzák meg méréssel, a legtöbb helyen a gyűjtőjáratok fordulószámából következtetnek a mennyiségi adatokra. Ez természetesen néha tévedések forrása is lehet (pl. félig töltött konténerek stb.).

A köztisztasági szolgáltató szervezetek 1997-ben közel 18 millió m3 szilárd települési hulladékot kezeltek (gyűjtés, szállítás, ártalmatlanítás) (5.1. táblázat). Ez a mennyiség kb. 4,4–5 millió tonnának felel meg. 2005-ben a hulladékképződés kiváltó okait, tendenciáit figyelembe véve kb. 20–22 millió m3 szilárd hulladék mennyiséggel kell számolni.

5-1. táblázat - Az elszállított települési szilárd hulladék ártalmatlanítása területi egységenként, 1996 (1000 m3)

Területi egység

Rendezett lerakással

Rendezetlen lerakással

Égetőműben

Egyéb módon

Összesen

Budapest

1 557,0

2 391,0

3 948,0

Pest

1 287,8

273,1

24,2

1 585,1

Közép-Magyarország

2 844,8

273,1

2 391,0

24,2

5 533,1

Fejér

712,4

21,9

12,0

130,7

877,0

Komárom-Esztergom

691,7

30,6

0,2

722,5

Veszprém

800,7

39,9

1,9

842,5

Közép-Dunántúl

2 204,8

92,4

12,2

132,6

2 442,0

Győr-Moson-Sopron

953,6

0,8

954,4

Vas

317,5

6,9

3,1

327,5

Zala

334,1

20,6

354,7

Nyugat-Dunántúl

1 605,2

28,3

3,1

1 636,6

Baranya

460,9

88,7

5,7

555,3

Somogy

521,2

13,9

9,6

544,7

Tolna

200,7

56,2

4,1

261,0

Dél-Dunántúl

1 182,8

158,8

19,4

1 361,0

Borsod-Abaúj-Zemplén

1 099,6

164,4

115,7

1 379,7

Heves

748,0

54,1

17,5

819,6

Nógrád

194,4

49,2

10,4

254,0

Észak-Magyarország

2 042,0

267,7

143,6

2 453,3

Hajdú-Bihar

953,3

90,1

70,0

1 113,4

Jász-Nagykun-Szolnok

478,6

29,3

24,6

532,5

Szabolcs-Szatmár-Bereg

631,4

30,6

13,7

675,7

Észak-Alföld

2 063,3

150,0

108,3

2 321,6

Bács-Kiskun

579,0

70,4

38,5

687,9

Békés

526,9

22,9

24,4

574,2

Csongrád

655,2

203,9

13,0

872,1

Dél-Alföld

1 761,1

297,2

75,9

2 134,2

Összesen

13 704,0

1 267,5

2 403,2

507,1

17 881,8

Ebből: városok (Bp. nélkül)

9 525,9

713,0

12,2

304,8

10 555,9

községek

2 621,1

554,5

202,3

3 377,9


Az 5.1. ábra a hazai intézményi és a lakossági települési szilárd hulladék mennyiségi alakulását, az 5.2. táblázat pedig néhány külföldi más ország hulladék-képződési adatait szemlélteti.

5-1. ábra - Szilárd települési hulladék mennyiségének alakulása (ezer m3)

Szilárd települési hulladék mennyiségének alakulása (ezer m3)


5-2. táblázat - A keletkező hulladékok mennyisége néhány országban (et)

1980

1985

1990

1995

USA

137 350

149 144

177 539

189 696

Japán

43 950

43 470

50 440

50 304

Dánia

2 046

2 430

2 788

Németország

25 777

Olaszország

14 041

15 000

20 000

27 000

Hollandia

7 050

6 357

7 430

8 956

Lengyelország

9 489

10 661

11 098

11 352

Portugália

1 980

2 350

3 000

3 500

Spanyolország

10 100

10 600

12 546

14 296

Svédország

3 900

3 900

Egyesült Királyság

EU

114 000

119 000

138 000

153 000

Észak-Amerika

161 000

179 000

217 000

238 000

OECD

347 000

377 000

444 000

484 000


A hulladékképződés növekvő tendenciát, dinamikus mennyiségi növekedést mutat. Ez összefügg a fogyasztási szokások „modernizációjával”, másrészt a köztisztasági ellátás növekedésével.

1990. január 1-én a rendszeres köztisztasági szolgáltatásba bekapcsolt lakások száma 65% volt, 1996-ra már 76,7%-ra emelkedett és további növekedési tendencia tapasztalható.

A szilárd települési hulladékok tervezési adatainak meghatározásához egységes vizsgálati tematikát dolgoztak ki. Így a közös módszer szerint elvégzett vizsgálatok eredményei összehasonlíthatók.

Budapesten a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat végzett felmérést az egységes tematika szerint a települési szilárd hulladékok mennyiségének, minőségének meghatározására az alábbi gyűjtőkörzetek vizsgálatával:

  • távfűtéses kertnélküli lakóház (lakótelepi szemét),

  • kályhafűtéses kertnélküli lakóház,

  • kályhafűtéses kertes lakóház.

A keletkező hulladékok mennyiségét rendkívül sok tényező befolyásolja. A mennyiség évszakonkénti ingadozásokat mutat, az évi minimumok és maximumok értéke és helye változó. A hazai mérések szerint a hulladékok mennyisége minimumot mutat február-május hónapokban, majd a zöldség-és gyümölcsszezon megindulásakor erőteljesen megnő és szeptemberben eléri a maximumot.

Az átlagosan keletkezett tömeg távfűtésnél 150–200 kg/fő/év, kályhafűtésnél 250–270 kg/fő/év. A mennyiségek alakulásának irányzata: távfűtésnél kissé emelkedő, míg kályhafűtésnél kevésbé változik

A tömegen és térfogaton túlmenően a hulladék fontos fizikai jellemzője a térfogatsúly (t/m3), jelenleg hazánkban 0,20–0,25 t/m3 között változik. A külföldi és hazai vizsgálatok azt igazolják, hogy a települési szilárd hulladékok tömege alig növekedik, a térfogata viszont rohamosan nő. Ezzel együtt – világszerte – a térfogatsúly fokozatosan csökken. Ezt a jelenséget a hulladék fellazulásának nevezik, amely a hulla-dék-összetevő (hulladékminőség) változásával (papír, műanyag, csomagolóanyagok növekedése, a salak és hamu csökkenése) függ össze. A fellazulás folyamata budapesti adatokkal a 5.2. ábrán kísérhető nyomon.

5-2. ábra - Települési szilárd hulladék fellazulásának folyamata Budapest adatainak tükrében

Települési szilárd hulladék fellazulásának folyamata Budapest adatainak tükrében


Összetétel, minőség

A hulladék jellemzőinek, összetételének alakulását, változását vizsgáló tevékenységet összefoglalóan hulladékanalízisnek nevezzük. A tervezési gyakorlat számára a következő fizikai vizsgálatok eredményei lényegesek:

  • nedvességtartalom,

  • éghető anyag (szerves anyag-) tartalom,

  • hamutartalom,

  • fűtőérték,

  • méret (frakció) szerinti osztályozás,

  • mechanikai összetétel.

A főbb jellemzők alakulásáta fővárosi települési szilárd hulladékbana 5.3. táblázat adatai mutatják be.

5-3. táblázat - A fővárosi települési szilárd hulladék termikus hasznosítása szempontjából fontos főbb jellemzői 1991–1998. években

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

Nedvességtartalom (%)

42,6

42,2

34,8

37,5

41,5

40,6

41,5

45,0

Izzítási maradék (%)

26,1

28,5

35,5

31,0

29,6

30,4

25,9

36,7

Izzítási veszteség (%)

31,3

29,3

29,8

31,1

28,9

29,0

32,6

18,3

Összes szerves C (%)

17,2

18,4

19,2

17,7

19,6

19,2

20,4

17,5

Összes N (%)

0,7

1,7

1,2

0,8

0,7

0,6

1,1

1,5

Bomló szervesanyag-tartalom (%)*

51,7

54,8

50,8

49,0

57,7

55,8

60,2

54,9

Égéshő (kJ/kg)

7250

7770

8120

7450

7699

7780

8577

7510

Fűtőérték (kJ/kg)

6150

6340

6860

6340

6849

6794

7120

5900

Az évi vizsgált mintaszám (db)

111

141

160

95

101

117

78

60


* számított érték

A nedvességtartalom a települési hulladék minőségi jellemzői között az ártalmatlanítási módszer megválasztásánál, mint a mikrobiológiai tevékenység jellemzője, égetésnél mint elpárologtatandó víz jelentkezik. Értéke évszakonként változik.

Az izzítási veszteség (szervesanyag-tartalom) igen fontos adat, utal a hulladék komposztálhatóságára, éghetőségére. A hamutartalom (szervetlen anyag tartalom) előre jelzi a hulladék égetéses ártalmatlanításánál visszamaradó anyagmennyiséget.

A fűtőérték a hulladék eléghetőségének legjellemzőbb mutatója, mely a nedvességés hamutartalom függvényében szezonális ingadozást mutat. Várhatóan a hulladékok fűtőértéke az éghető csomagolóanyagok egyre nagyobb mennyisége miatt erőteljes növekedést mutat. Ez a budapesti szilárd hulladékoknál kb. 7500–8500 kJ/kg között változik.

A települési hulladék méret (frakció) szerinti osztályozása az egyes ártalmatlanítási eljárások (pl. komposztálás, gépesített válogatással történő újrahasznosítás) technológiájának kidolgozása során nyújt tervezési alapadatokat. A metodika szerint 5 frakcióméret szerint válogatnak. A szétválasztott mennyiségeket súly%-ban adják meg.

Az ártalmatlanítási, de különösen a hasznosítási eljárások megválasztásához lényeges adat a hulladékok mechanikai összetétele.

A szemét lényegében véve különböző anyagi minőségű alkotók keveréke. Ennek megfelelően a szétválasztásra kerülő anyagcsoportok a következők:

  1. szervetlen összetevők: (vas, fém, üveg, kő, porcelán, kerámia, hamu, salak stb.)

  2. szerves összetevők: (műanyag, gumi, bőr, textília, papír, karton, fa, csont, konyhai hulladék stb.).

A települési szilárd hulladékok átlagos összetételének alakulását Budapesten a 5.4. táblázat, 1998. évi összetételét az 5.3. ábra szemlélteti.

5-3. ábra - A fővárosi települési szilárd hulladék anyagcsoport szerinti megoszlása 1998. évben (m/m%)

A fővárosi települési szilárd hulladék anyagcsoport szerinti megoszlása 1998. évben (m/m%)


5-4. táblázat - A fővárosi települési szilárd hulladék összetételének alakulása 1991–1998. években

Vizsgált jellemző (m/m%)

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

Papír

17,9

18,5

17,1

18,2

17,0

19,0

22,7

18,3

(Eldobható papírpelenka)**

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

3,5

3,0

Műanyag

4,6

4,4

5,6

5,7

3,5

4,5

8,0

12,3

Textil

3,1

4,3

6,6

5,3

4,4

3,4

5,8

6,4

Növényi és konyhai hulladék

38,4

39,0

34,6

33,5

35,1

32,4

28,4

31,4

Üveg

3,4

4,8

5,0

4,7

3,1

3,0

2,8

4,7

Fém

4,3

4,4

4,8

4,0

4,2

3,8

2,2

3,9

Egyéb tovább nem válogatható

finom fr.

28,3

24,6

26,3

28,6

32,7

32,7

29,3

22,0

Veszélyes hulladék

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

n.v.

1,2

0,8

1,0

Potenciális másodnyersanyag (%)

33,2

36,4

39,1

37,8

32,1

33,7

41,5

45,6

Éghetőanyag-tartalma (%)

64

66

64

63

60

60

65

68

Az évi vizsgált mintaszám (db)

111

141

160

95

101

117

78

160


n.v. az adott időszakban nem vizsgált

** eldobható egészségügyi hulladék (eü.-betét, pelenka stb.), a papír frakció része

A tendenciákat figyelembe véve érdemes megvizsgálni a szemét minőségének (összetételének) várható alakulását a különböző alkotók várható változásainak függvényében.

A csomagolástechnikában a papír és műanyag növekvő mennyisége miatt a települési szilárd hulladéknál ún. fellazulási tendencia figyelhető meg. Ez különösen a gyűjtés, szállítás technikai megvalósítására hat ki. A hamu, salak, konyhai hulladéktartalom csökken. A hulladék összetétel további tendenciáit a 5.5. táblázat szemlélteti.

5-5. táblázat - A hulladékösszetétel további tendenciái

Minőségi jellemző

HATÁS

hamu, salaktartalom csökken

konyhai hulladék csökken

csomagolási hulladék-tartalom nő

egyéb hulladék nő

Térfogattömeg

Aprózottság

Portartalom

Nedvességtartalom

+

Szervesanyag-tartalom

+

+

+

Vízelszívó képesség

+

+

+

Fűtőérték

+

+

+

+

Papírtartalom

+

+

+

+

Műanyagtartalom

+

+

+

0

Üvegtartalom

+

+

+

0

Vastartalom

+

+

+

0

Színesfémtartalom

+

+

+

0

Mosószer-, festék-stb. maradványok mennyisége

+

+

+

0

Hulladékkeletkezés ütemének egyenletessége

+

+

+

Hulladék összetételének egyenletessége az év során

+

+

+


Jelmagyarázat: – csökkenő irányú hatás, + növelő irányú hatás, 0 jelentőség nélküli

Minden feldolgozási, ártalmatlanítási, hasznosítási eljárás tárgyalásakor utalunk a nem veszélyes kategóriába tartozó termelési és települési folyékony és iszapszerű hulladékoknak a települési szilárd hulladékokkal való együttes kezelése reális műszaki lehetőségeire és annak alkalmazási feltételeire. A szolgáltatás, kereskedelem – mivel ezek a szolgáltató egységek egy része általában a lakóházakban van – hulladékai szinte kivétel nélkül a települési (háztartási, kommunális) hulladékba kerülnek, elszállításukról a köztisztasági szervek gondoskodnak.

Ezeket természetesen egy fogalomkörben kezeljük a települési szilárd hulladékokkal. Kivételt képeznek az e kategóriában képződő veszélyes hulladékok.

Véleményünk szerint nem halasztható sokáig hazánkban sem a települési szilárd hulladékok toxikusságának csökkentése érdekében a toxikus (kémiai áramforrás, növényvédő szer, gyógyszer stb.) összetevők elkülönített gyűjtése, mert ennek következtében a települési szilárd hulladéknak csak egy kisebb hányadánál kell fokozott gondossággal eljárni a környezeti károk megelőzése érdekében.

A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat tájékoztató vizsgálatotokat végzett a települési szilárd hulladékban fellelhető kémiai jellegű veszélyes hulladékok mennyiségének felmérésére.

A felmérések szerint az ilyen anyagok részaránya 0,8–1,0 tö-meg%-nak mutatkozott, az 5.4. ábra szerinti megosztásban.

5-4. ábra - A fővárosi települési szilárd hulladék 1 m/m %-ában lévő veszélyes hulladék 1998 évben

A fővárosi települési szilárd hulladék 1 m/m %-ában lévő veszélyes hulladék 1998 évben


Ez is indokolja, hogy jobban kell szorgalmazni a veszélyes alkotók szelektív gyűjtését a hulladékkezelés első fázisában.

B) Kémiai jellemzők

A hulladék-ártalmatlanítás és hasznosítás szempontjából szükséges ismerni a hulladék bizonyos kémiai jellemzőit is.

  • A pH-mérés alapján megállapították, hogy a hulladék kémhatása éves átlagban közel semleges tartományban mozog nyáron enyhén savanyú, a téli időszakban enyhén lúgos kémhatású.

  • A hulladék mezőgazdasági hasznosítása szempontjából a trágyaérték megítéléséhez szükséges a nitrogéntartalom, P2O5,K2O meghatározása. Számottevő különbséget az egyes körzetekben a fenti összetevők százalékos arányában nem tapasztaltak.

  • A hulladék biológiai-mikrobiológiai bomlási folyamatainak lezajlásában a komposztálásos ártalmatlanítás alkalmazásakor a C:N arányának fontos jelentősége van.

A megfelelő arányszám, irodalmi adatok szerint kb. 25–35 közötti érték. Az 5.5. ábra a főbb fizikai-kémiai jellemzők alakulását mutatja be 1998. évben a fővárosi szilárd települési hulladékok esetében.

5-5. ábra - A fővárosi települési szilárd hulladék fizikai-kémiai jellemzői 1998-ban

A fővárosi települési szilárd hulladék fizikai-kémiai jellemzői 1998-ban


C) Biológiai jellemzők

A települési szilárd hulladékban gyakran megtalálhatóka legkülönbözőbb mikroorganizmusok, közöttük a fertőző betegségeket terjesztő kórokozók. A hulladék szerves anyaga a mikroorganizmusok élettevékenysége hatására bomlásnak indul. Ezért a gyűjtés-szállításnál törekedni kell a zárt rendszerű és teljesen gépesített megoldásokra. Az egyes ártalmatlanítási eljárások összehasonlításánál a műszaki szempontokon túlmenően a közegészségügyi hatásfokelemzés megállapításait is figyelembe kell venni.

A különféle forrásokból származó hulladékokban gyakran megtalálhatók a legkülönfélébb mikroorganizmusok, közöttük fertőző betegségeket is terjesztő kórokozók (vírusok, baktériumok, féregpeték stb.). Megfelelő körülmények között a kórokozók a hulladékokban hosszabb ideig (napok-hónapok) életképesen megmaradnak, onnan a talajba, a vízbe kerülhetnek, és közvetlen érintkezés útján is fertőzést okozhatnak.

Az 5.6. táblázat adatai jól szemléltetik a hulladékokban előforduló kórokozók és az általuk okozott betegségek sokféleségét. Az értékek jól érzékeltetik a hőhatás fontos szerepét a hulladékok kezelése (ártalmatlanná tétele) során. A hulladékokban hőhatás nélkül, természetes körülmények között egyes kórokozók igen hosszú ideig (hónapokig, sőt egy éven túl is) életképesen megmaradhatnak, különösen a spóraképzők és a bélféregpeték. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kórokozók a hulladékokban csak a fertőzés lehetőségét jelzik, az ilyen hulladék fertőzést terjesztő közegnek tekinthető.

5-6. táblázat - A hulladékokban előforduló kórokozók és az általuk okozott betegségek

Megnevezés

A KÓROKOZÓ

által okozott betegség

nedves közegben való elpusztításához

életképessége

szükséges hőmérséklet, °C

behatási idő, min.

hulladékokban, talajban

nap

Salmonella typhi

hastífusz

55–60

5–30

szennyvíz

6

szemét

4–115

Salmonella paratyphi B.

paratífusz

60

15–20

szemét

24–136

szennyvíz

23

Escherichia coli

60–80

15–20

szennyvíziszap

180–360

termőföld

200

Shigella dysenteriae

bacilláris dizentéria

55

60

szemét

10–40

szennyvíz

2–5

Mycobacterium tuberculosis

tuberkulózis

55–65

5–60

köpet

120–200

termőföld

150–180

Clostridium tetani

tetanusz

100

5–60

termőföld

évekig

Vibrio cholerae

kolera

50

30–60

szemét

1

szennyvíz

2–5

ürülék

20–30

Leptospira ictero haemorrhagiae

Weil betegség

szennyvíz

60

Poliomyelitis bírus

gyermekbénulás

50–60

10–30

szennyvíz

8–180

Hepatitis vírus

fertőző májgyulladás

60

140

szennyvíz

180

Ascaris (pete)

orsóférgesség

50–55

60

szemét

120

szennyvíz

90

5–7

szennyvíziszap

30

termőföld

évek

Trichinae spiralis (lárva)

borsóféreg

66,5

1

szemét

100–180

Entamoeba hystolytica

amőbás dizentéria

45

30

szemét

40–50

50

5


Megbetegedések és főként járványok kialakulásához más tényezők is szükségesek, nemcsak a kórokozó bekerülése az emberi szervezetbe, hanem a szervezet fogékonysága, a kórokozók elegendő száma stb.

5.2.3.2. Termelési hulladékok

A termelési hulladékok kezelése jelenlegi helyzetének megítéléséhez elengedhetetlen a keletkező hulladékok mennyiségének, minőségének,a kibocsátó iparágaknak,a területi megoszlásnak megismerése.

Az 1991-ben végzett országos felmérés adatait összegezve megállapítható, hogy a hazánkban keletkező termelési hulladékok mennyisége kb. 123 millió tonna. A keletkező hulladékok kb. 4%-a veszélyes, 96%-a nem veszélyes kategóriába sorolható (5.6. ábra).

5-6. ábra - Magyarországon keletkezett hulladékok és melléktermékek mennyisége

Magyarországon keletkezett hulladékok és melléktermékek mennyisége


A termelési hulladékoknak eredet szerint a következő fő csoportjai különböztethetők meg:

  • a gyártási tevékenység során az anyag-átalakítási műveleteknél természetszerűen képződő hulladékok, mint a tevékenység szükségszerű velejárói,

  • a karbantartás, időszakos üzemleállás, termékváltás során szükségszerűen képződő hulladékok,

  • a technológiai fegyelem be nem tartása és a berendezések hiányosságai miatt keletkező hulladékok,

  • az adminisztratív és szociális létesítményekből valamint az üzemépületek takarításából származó hulladékok,

  • a termelő létesítmények üzemi közterületeiről származó hulladékok.

A termelési hulladékok utolsó két csoportba tartozó részét – mi-vel azok a kommunális hulladékokhoz hasonló minőségi jellemzőkkel rendelkeznek – minden esetben a kommunális hulladékokkal együtt lehet és célszerű kezelni.

Az első három csoport termelési hulladékainak jelentős hányada a kommunális hulladékoktól elkülönített, speciális kezelést igénylő veszélyes hulladékok kategóriájába tartozik. Ezek a mérgező, korrozív, tűz-és robbanásveszélyes, fertőző és radioaktív hulladékok.

A keletkező termelési hulladékok mennyisége a statisztikai adatok ellentmondásos gyűjtése és értékelése alapján csak közelítő adatokkal határolható be. Iránymutatóként vehető, hogy hazánkban átlagosan a termelési folyamatok során felhasznált nyersanyagok mintegy 40%-ból hulladék lesz.

A termelési hulladékok nagy aránya az indokolatlanul magas anyag és energiafelhasználásra és a hulladékszegény technológiák hiányára utal.

A KSH 1997. évi adatai szerint az 5.7. táblázat tartalmazza a nem veszélyes termelési hulladékok 1995 évi mennyiségét, valamint ezeknek az ágazatonkénti megoszlását. Ebből az adatsorból látható, hogy kb 22% – természetesen iparáganként erősen különböző – hasznosítási aránnyal számolhatunk, ami igen kis érték.

5-7. táblázat - A nem veszélyes termelési hulladékok mennyisége ágazatonként, 1995 (tonna)

Ágazat

Kelet-kezett

Felhasz-nált

Ártalmat-lanított

Átadott (belföld)

Átadott (kül-föld)

Maradó

Felhalmozott

Felkínált

Vásárlási igény

Bányászat

10 122 930

44 793

386 693

197 333

9 494 112

89 470 445

150 117

132

Feldolgozóipar

3 812 043

514 170

786 777

2 120 529

24 091

366 477

43 584 033

263 974

1 815 838

Villamosenergia-, gáz-, hő-és vízellátás

2 877 941

314 855

1 354 856

400 729

807 500

65 092 672

127 821

64 000

Egyéb

2 181

132

12 2 035

1

Összesen

16 815 095

873 950

2 528 338

2 720 626

24 091

10 668 090

198 147 150

541 912

1 879 970


Forrás: Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium

A) Nem veszélyes termelési hulladékok

A legnagyobb hulladék kibocsátó a szénbányászat, amelynek hulladéka többségében szilárd halmazállapotú bánya-meddő. Bár a meddő a nem veszélyes hulladék kategóriába tartozik, egyrészt területeket foglal el (kb. 8 ezer ha), másrészt a tájképet rontja és egyben diffúz levegőszennyező forrás is.

Nagy mennyiségű termelési hulladék keletkezik a villamos energiaiparban, az erőművek környékén. Ezek képezik az összes hulladék kb. 20%-át (salak, mésziszap, pernye).

A textilipari termelés során szálas anyagból évente mintegy 32,0 ezer tonna keletkezik. Ennek legnagyobb része (18 ezer t) fonodai hulladék, a többi a szövési – kötési – kikészítési folyamatokból, valamint konfekcionálás során kerül ki. A papíriparban a szennyvizek tisztítása során 250–300 /év mennyiségben 4–5% szárazanyag tartalmú, nem szulfitos papíriszap és 8000 t/év mésziszap keletkezik.

A bútoriparban évente mintegy 38 ezer t fahulladék és 6 ezer tonna egyéb szilárd hulladék keletkezik.

Az élelmiszeriparban keletkező hulladékoknak kb. fele (53%-a) nem veszélyes vagy nagy szervesanyag-tartalmú növényi és állati eredetű anyag.

Az építő és az építő-anyagipar adja 28,0%-át, a nem veszélyes hulladékoknak. A mész-és cementgyártás, tégla-, cserép-, üvegipar, kőbányászat, a betonelem gyártó technológiák többségében szervetlen hulladékot (tégla, betontörmelék, meddő stb.) bocsátanak ki.

A közlekedés és a hírközlés hulladék anyagait vizsgálva megállapítható, hogy a nem veszélyes hulladékok körét a tönkrement, leselejtezett és elhasznált alkatrészek, roncs kocsik, hulladék kábelek, gumiabroncsok alkotják.

Ugyanakkor nem elhanyagolható mennyiségű nem veszélyes hulladék kerül ki a mezőgazdasági termelésből is mint potenciális biomassza (kukorica szár, szalma stb.).

B) Veszélyes hulladékok

A hulladékok mennyisége

A hazánkban keletkező veszélyes hulladékok mennyisége az egyéb termelési hulladékokhoz képest a 102/1996 (VII. 12) Korm. rendelet előírásai (kötelező termelői adatszolgáltatás) és a létrejött KM információs központ (VEHUR) adatfeldolgozása következtében lényegesen jobban követhető.

A veszélyes hulladékok mennyiségének alakulása az 1992–1996 közötti időszakban az 5.8. táblázat, a jelentősebb hulladék fajták mennyiségi rangsorát az 5.7 ábrán szemléltettük.

5-7. ábra - Az országban legnagyobb mennyiségben keletkező veszélyes hulladékok 1995-ben

Az országban legnagyobb mennyiségben keletkező veszélyes hulladékok 1995-ben


5-8. táblázat - A veszélyes hulladék évenkénti mennyisége és megoszlása eredeti (ezen belül fő- és alcsoportok) szerint

Megnevezés

1991

1992

1993

1994

1995

tonna

%

tonna

%

tonna

%

tonna

%

tonna

%

Növényi és állati eredetű hulladékok

697 935

27,74

730 747

27,41

680 954

26,69

583 661

24,90

556 115

24,25

Élelmiszer és élvezeti cikk gyártásának hulladékai

920

0,13

921

0,12

9

0,00

9

0,00

9

0,00

Növényi és állati eredetű zsírkészítmények hulladékai

64 031

9,17

75 793

10,37

63 412

9,17

72 155

12,36

81 616

14,67

Állattartási és vágóhídi hulladékok

545 067

78,10

590 869

80,85

558 674

82,27

450 108

77,11

414 367

74,51

Nyersbőr-és bőrkészítési hulladékok

42 891

6,15

39 094

5,35

34 546

5,01

39 309

6,73

38 060

6,84

Fahulladékok

5 424

0,78

4 595

0,62

4 104

0,60

3 647

0,62

2 554

0,45

Cellulóz-, papír-és kartonhulladékok

1 487

0,06

2 435

0,33

2 631

0,38

1 639

0,28

1 716

0,30

Egyéb növényi és állati eredetű hulladékok

38 115

5,46

17 041

2,33

17 578

2,54

16 794

2,87

17 794

3,20

Ásványi eredetű hulladékok (fémhulladék nélkül)

121 693

4,84

167 736

6,29

141 621

5,55

189 475

8,08

191 979

8,44

Fémhulladékok

3 252

0,13

1 903

0,07

2 022

0,07

3 013

0,12

2 693

0,11

Kémiai átalakítás hulladékai

1 687 156

67,06

1 745 949

65,49

1 707 260

66,92

1 547 446

66,02

1 515 164

66,62

Oxidok, hidroxidok, sók gyártási és felhasználási hulladékai

55 934

3,32

44 798

2,56

37 453

2,35

44 678

2,88

29 516

1,94

Savak, lúgok koncentrátumok gyártási és felhasznál ási hulladékai

872 238

51,70

800 999

45,87

724 764

41,87

699 877

43,28

515 082

33,99

Növényvédő, faanyagvédő szerek, gyógyszerek hulladékai

67 879

4,02

77 915

4,46

61 835

3,60

63 535

4,10

142 032

9,37

Kőolajipari, kőolajtermékek felhasználási hulladékai

520 833

30,87

633 781

36,60

710 797

42,22

618 554

39,97

729 929

48,17

Szerves oldószer, festék, lakk, gyanta stb. hulladékai

74 636

4,42

101 211

5,79

70 693

4,09

60 482

3,90

71 955

4,74

Műanyag-és gumihulladékok

1 721

0,10

2 228

0,12

2 524

0,14

4 916

0,31

2 277

0,15

Textilhulladékok (természetes és műszál)

14 057

0,83

11 001

0,63

12 126

0,69

11 199

0,72

11 237

0,74

Egyéb kémiai átalakítás hulladékai

79 857

4,73

74 016

4,23

87 068

5,00

74 205

4,79

13 136

0,86

Egyéb különleges hulladékok (kórházi hulladékok)

6 858

0,23

19 502

0,73

19 203

0,75

20 250

0,86

8 358

0,36

Összesen

2 515 896

100,0

2 665 837

100,0

2 551 060

100,0

2 343 845

100,0

2 274 309

100,0


Megjegyzés: A hulladékalcsoportok százalékos értékei a főcsoportokon belüli százalékos megoszlást mutatják, míg a főcsoportok százalékos értékei az összes hulladékmennyiségre vonatkoznak.

Forrás: Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, VEHUR-adatbázis

Az 1997-ben a keletkezett termelési hulladékok közel 4%-a (4,95 millió tonna) különleges kezelést igénylő veszélyes hulladék, amelyből 3,13 millió tonna a timföldgyártásnál keletkező tárolókban elhelyezett vörösiszap.

A veszélyes hulladékok jelentós környezet szennyező hatásuk miatt nem kezelhetők a települési hulladékokkal együtt, ezért elhelyezésüket és megfelelő ártalmatlanításukat külön úton, speciális módszerekkel kell megoldani. Nyilvánvaló, hogy a kb. 5 millió t veszélyes hulladék központi kezelése nem oldható meg, így a veszélyes hulladékok hulladékkezelési sajátosságainak alapján három csoportba sorolhatók:

  • nagy tömegben keletkező, különleges kezelést nem igénylő, általában rendezett lerakással elhelyezhető hulladékok (vörösiszap, élelmiszeripari szennyvíziszapok stb.),

  • megfelelő üzemen belüli kezeléssel újrahasznosítható vagy ártalmatlanítható hulladékok (fehérjetartalmú anyagok stb.),

  • központi kezelőtelepeken komplex feldolgozást igénylő veszélyes hulladékok (kőolajmaradék, galvániszap stb.).

A vegyipar területén elsődleges hulladékforrás a kőolaj-feldolgozó ipar. A hulladékok nagy része a technológiai berendezésekből távozó olajos emulzió, ill. a tisztítás során keletkező olajiszap. Ezen kívül a kőolaj-feldolgozó üzemek jelentős veszélyes hulladéka a kénsavas kezelés során keletkező savgyanta.

A gyógyszeripar is sokfajta veszélyes hulladékot, pl. a gyógyszergyártáskor keletkező szennyezett oldószert, gyártási anyalúgot, üstmaradékot bocsát ki.

A szervetlen alapanyag-gyártás (a növényvédőszer-gyártás, a műanyag alapanyag gyártás, a lakk-és festékgyártás stb. által kibocsátott hulladékok) számos környezetre veszélyes – összetevőt tartalmaznak (pl. ólom, kadmium, higany, ciánvegyületek stb.).

A gépipar veszélyes hulladékának fő tömegét a forgácsolási technológiákban keletkező hűtőemulziók, olajos iszapok, valamint a felületkezelés során elhasználódott galvánfürdők; savas, lúgos zsírtalanító fürdők, galvániszapok alkotják.

Az élelmiszeripar veszélyes hulladéka közül a húsipar és a baromfiipar állati eredetű, nagy szervesanyag-tartalmú, bomló és fertőzőképes anyaga jelentős. Külön meg kell említeni a szervesanyag-tartalmú szennyvizek tisztítása során keletkező szennyvíziszapokat és a zsírfogókból eltávolított zsírhulladékot.

A bőrgyári szennyvizek krómos iszapjai, valamint feldolgozásra nem kerülő bomlékony húslási maradék alkotják a könnyűipar veszélyes hulladékait.

A veszélyes hulladékok minősége

A veszélyes hulladék fogalom lényegében az anyagi tulajdonságoktól függő. Ennek megfelelően a veszélyességet kétféleképpen lehet eldönteni:

  • az eddigi ismereteink alapján, a technológia (eredet) jellegének figyelembe vételével, empirikus besorolás alapján (hulladéklista), vagy

  • a ténylegesen elvégzett laboratóriumi vizsgálatok értékelése alapján A nemzetközi és a hazai gyakorlatban mindkettő alkalmazott és szükség esetén jól kiegészítik egymást.

Az EU szabályozás olymódon működik, hogy a teljes termelési hulladéklistából kiemeli a veszélyesnek minősülő anyagokat és ezeket külön listában sorolja fel, úgy hogy a be és visszaillesztés logikai szálai megmaradnak.

A nemzetközi gyakorlat elsősorban az országhatárok közötti hulladék export-import-szállítás esetében alkalmazza a technológiai eredet és az anyagi minőség szerinti besorolást. Erre jó példa a veszélyes hulladékok országhatárokon át történő szállítását szabályozó ún. „Bázeli egyezmény” és ennek melléklete.

Az OECD szintén rendelkezik egy önálló, az EU listával nehezen konvertálható veszélyes hulladéklistával. Ez a hulladékexport-import vonatkozásában három önálló kategóriát tartalmaz:

  • piros kategória nem szállítható országhatáron át (PCB, dioxinhulladék),

  • sárga kategória egyedi engedéllyel szállítható,

  • zöld kategória korlátozás nélkül szállítható (pl. papír-, műanyag hulladékok).

A hazai jogi szabályozás szintén egy hulladéklistára épül, ennek egy részletét mutatjuk be a 5.9. táblázaton. (Ez csak a veszélyes anyagokat tartalmazza!). A szabályozás szerint minden veszélyes hulladékot a következő három azonosító határoz meg:

  • informatikai azonosító szám,

  • technológiai eredet szerinti, anyagminőséget is feltüntető megnevezés,

  • veszélyességi osztályba sorolás.

Azonosító szám

A veszélyes hulladék megnevezése

Veszélyességi osztály**

V 51528

cianid-tartalmú edzősó

I.

V 51529

nitrát-és nitrit-tartalmú edzősó

I.

5.2 Savak, lúgok és egyéb tömény oldatok gyártásából, felhasználásából származó hulladékok

5.2.1 Hulladék savak

V 52101

hulladék savak, savkeverékek, savak, pácok (erősen savas kémhatás)

I.

V 52102

hulladék savak, savkeverékek, savas pácok (pH=2)

II.

V 52103

egyéb savas kémhatású hulladékok

II.

5.2.4 Hulladék lúgok

V 52401

hulladék lúgok, lúgkeverékek, lúgos pácok (erősen lúgos kémhatás, pH=12,5)

I.

V 52402

hulladék lúgok, lúgkeverékek, lúgos pácok (pH=5)

II.

V 52403

egyéb lúgos kémhatású hulladékok

II.

5.2.7 Tömény oldatok hulladékai

V 52701

hipoklorit-szennylúg

II.

V 52702

elhasznált fixíroldatok

II.

V 52703

szulfit-szennylúg

II.

V 52704

cserzőfolyadékok

***

V 52705

elhasznált, szulfid-tartalmú fürdők

I.

V 52706

elhasznált, króm(VI)-tartalmú tömény oldatok

I.

V 52707

elhasznált, cianid-tartalmú tömény oldatok

I.

V 52708

cianid-tartalmú öblítő-és mosóvizek

I.

V 52709

elhasznált, fehérítő fürdők

***

V 52710

elhasznált, nehézfémsókat tartalmazó oldatok (nitrát-oldatok, rozsdátlanító, barnító fürdő stb.)

***

V 52711

nehézfémsókat tartalmazó öblítő-és mosóvizek

***

V 52712

réz-klorid oldat

II.

V 52713

vas-klorid oldat

III.

V 52714

elhasznált előhívó fürdő

II.

5.3 Növényvédő szerek, rovarirtó szerek, faanyagvédő szerek, égéskésleltetők, gyógyszerkészítmények hulladékai

5.3.1 Növényvédő szerek, rovarirtó szerek hulladékai

V 53101

lejárt szavatosságú és minősítése alapján fel nem használható növényvédő szerek, növényvédőszer-maradékok

***

V 53102

növényvédő szerek előállítása során keletkező hulladékok

***

V 53103

növényvédő szerrel szennyezett csomagolóeszközök

***

V 53104

növényvédő szerek tárolása során keletkező és felhasználásából származó egyéb hulladékok

***

V 53105

rovarirtó szerek tárolása során keletkező és felhasználásából származó egyéb hulladékok

***

5.3.2 Faanyagvédő szerek és égéskésleltető szerek hulladékai

V 53201

faanyagvédő szerek előállítása, tárolása során keletkező és felhasználásából származó hulladékok (beleértve a csomagolóeszközöket is)

***

V 53202

lejárt szavatosságú és minősítése alapján fel nem használható faanyagvédő szerek, faanyagvédőszer-maradékok

***

V 53203

égéskésleltető szerek előállítása, tárolása során és felhasználásából származó hulladékok (beleértve a csomagolóeszközöket is)

***

V 53204

lejárt szavatosságú égéskésleltető szerek, égéskésleltetőszer-maradékok

***

A veszélyességi osztályba sorolás egyben a kötelezően alkalmazandó kezelési eljárásra is utal.

A magyar jogi szabályozás szerint a következő veszélyességi osztályokat külön

5-9. táblázat - A hazai veszélyes hulladéklista (részlet)

I.

veszélyességi osztály

különösen veszélyes hulladék

II.

veszélyességi osztály

fokozottan veszélyes hulladék

III.

veszélyességi osztály

mérsékelten veszélyes hulladék


A mennyiben a új nem ismert technológiáról van szó vagy a hulladék tulajdonosa vitatja a hulladéklista besorolását, a tulajdonos kérelmére a minősítést megalapozó vizsgálatok alapján a KM Minősítő Bizottsága határozatot hoz a besorolásról.

A tulajdonos ugyancsak kérheti a veszélyes hulladékjegyzékben felsorolt veszélyes hulladékának más veszélyességi osztályba sorolását, vagy veszélytelenségének megállapítását

Az EPA és az EU a szabályozás jóval átláthatóbb és egyszerűbb, objektívabb, elegendő a leglényegesebb vizsgálati adatok hatósági bemutatása.