Ugrás a tartalomhoz

Környezettechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

4. fejezet - 3. A vízszennyezés csökkentése

4. fejezet - 3. A vízszennyezés csökkentése

3.1. A szennyezés hatása, a vízi ökoszisztéma jellegzetességei

A Földünket körülvevő vékony hártya a földrajzi burok; bolygónk mindennapi tevékenysége itt zajlik. A földrajzi burok elemei az atmoszféra, a litoszféra és a bioszféra. A bioszféra, vagyis a Föld benépesült része, részben az atmoszférában, részben a litoszférában helyezkedik el. Tehát a víz – a levegővel együtt – életközeg. Ez a közeg viszonylag bőségesen áll rendelkezésünkre, hiszen Földünk kétharmadát víz borítja. A viszonylagos bőséges helyzet mögött szigorú a realitás: a Földünk vízkészletének csupán 2%-a édesvíz s a fokozódó vízszennyeződések miatt ennek is egyre kevesebb hányada felel meg mindennapos céljainknak. A vízszennyeződés „szerencsére” nem természeti, hanem emberi – antropogén – hatás, így a szennyezés mértékének szabályozása is az emberek kezében van.

Vízszennyezésnek nevezünk minden olyan rendszerint mesterséges, külső hatást, mely a felszíni és felszín alatti vizek minőségét úgy változtatja meg, hogy a víz alkalmassága a benne zajló természetes folyamatok biztosítására és az emberi használatra csökken vagy megszűnik.

A vízminőség – a víz tulajdonságainak összessége – mind a természetes, mind az emberi használatot érinti. Egy adott térség vizeinek minősége – a hidrometerológiai viszonyok mellett – visszatükrözi a vízgyűjtőterületen folytatott ipari, mezőgazdasági tevékenységet, a település szerkezetét, a terület sajátságos hasznosítását. A természetes vízminőség mindenkor a hidrológiai állapotokhoz kötődik. Ez a hidrológiai helyzetet a vízgyűjtő talajgeológiai tulajdonságai és a meteorológiai körülmények – csapadék, napfény, hőmérséklet – szabályozzák. Egy adott vízi ökoszisztéma a természetes szelekció általi hidrológiai változásokhoz adaptálódik. Ugyanakkor a szennyező-anyag-kibocsátást és az ezzel összefüggő szennyezőanyag-terhelést nem a természetes folyamatok, hanem az emberi tevékenység adott szintje határozza meg.

Az életfeltételek változásának mértéke és a változások gyakorisága megzavarhatja a stabilizálódott ökoszisztémát, s ez olyan mellékfunkciókhoz vezet, ahol a fejlődés irányát és sebességét más, néhány faktor határozza meg. A drasztikus ökológiai változások csökkenthetik az ökoszisztéma önfenntartó kapacitását és ez az adott rendszerben a fajok diverzitásának és bőségének csökkentéséhez vezet. A leromlott diverzitás az ökoszisztémát még sérülékenyebbé teszi és meghosszabbítja a regenerálódási szakaszt.

Az emberi tevékenység felgyorsítja az anyagok áramlását az ökoszisztémán belül és kívül egyaránt. Az intenzív mezőgazdaság és erdészet nagyobb fokú erózióhoz vezet és ez a talajok tápanyag-visszatartó kapacitását csökkenti. Az ipari tevékenység a nyersvíz-kivétellel és a szennyezett víz visszavezetéssel közvetlenül, a levegőbe és a talajra kibocsátott emisszió révén közvetve hat a vízi ökoszisztémára. A levegőből kirakódó szennyező anyagok helyileg és nagyobb térségben is növelik a talajok és a vizek savasságát. A talaj degradációja és a savas lerakódások fokozzák a veszélyes anyagok és a növényi tápelemek víz általi kimosódását. Ez a víz szennyezettségét „diffúz” módon növeli.

A vízi ökoszisztéma néhány vonatkozásban teljesen eltér a szárazfölditől. A víz fizikai, kémiai tulajdonsága, valamint a vízáramlás eróziós hatása miatt a különböző anyagok és energiák áramlása a vízi rendszerben relatíve gyorsabb. Az áramlás már eleve meghatározza a vízi ökoszisztéma felépülését a fotoszintetizáló autotróf szervezeteken keresztül, a növény-és húsevő szervezetig bezárólag. Az oxigénviszonyok döntően hatnak az előforduló szervezetekre, s ezáltal meghatározzák a víz lebontó képességét, a lebomlás milyenségét, végsősoron az adott víz minőségét. A víz minőségét tehát közvetlenül jelzi a vízi ökoszisztéma, az előforduló flóra és fauna összetétele.

A 3.1. ábra egy kommunális szennyvíz hatását mutatja be. Ha egy szerves-anyag-tartalmú szennyvizet természetes állapotú folyóba vezetünk, akkor a szerves anyag meginduló lebomlása miatt, annak oldott oxigéntartalma lecsökken. A csökkent oxigénviszonyok miatt csak azok az organizmusok maradnak meg, melyek képesek az oxigént a felszínről felvenni vagy eltűrik az alacsony oxigéntartalmat is. Az igényesebb halak elmenekülnek, s csak a kevésbé igényes, toleráns halak képesek a szennyvízbevezetés alatt elszaporodni. Amikor a baktériumok valamennyi bevezetett szenynyező anyagot lebontották, az oxigénviszonyok és ezzel együtt a teljes flóra és fauna visszaáll az eredeti, szennyvízbevezetés előtti természetes állapotra.

3-1. ábra - A kommunális szennyvíz hatása a folyó élővilágára

A kommunális szennyvíz hatása a folyó élővilágára