Ugrás a tartalomhoz

Környezettechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

2.3. A levegő szennyezésének szabályozása

2.3. A levegő szennyezésének szabályozása

2.3.1. A levegőminőségi határértékek

A levegőtisztaság-védelmi vizsgálatok és intézkedések végső célja a megfelelő minőségű légköri levegő biztosítása az ember, az élővilág és a védendő anyagi javak igényei szerint. Ezért szükséges meghatározni és jogszabályban rögzíteni az elérendő célt: a légköri levegő megkövetelt minőségi jellemzőit.

A levegőminőségi határértékek (immisszió normák, In) megállapítása során igen sokféle követelménynek kell eleget tenni. Ezeket a követelményeket behatárolják a lehetőségek. A főbb szempontok az alábbiak.

  • Egészségügyi-toxikológiai szempontok. A szennyező anyag hatása az egészségre az expozíciós idő, a koncentráció, a szinergista és antagonista hatások stb. függvényében.

  • Környezetvédelmi szempontok. A természetes és mezőgazdasági növények, az állatvilág, az ökoszisztémák védelme. Épületek, műszaki létesítmények, műemlékek, műtárgyak, érzékeny technológiák védelme a fokozott korróziótól, ill. a káros hatásoktól.

  • A szabályozás módjainak alkalmazása. Határértékek differenciálása a védendő területek szerint. A határértékek differenciálása az expozíciós időtartamok, meteorológiai helyzetek, a szennyező technológiák szerint. A kibocsátások csökkentése technikai lehetőségeinek figyelembe vétele. Egyeztetés más (munkaegészségügyi, emissziós) normákkal.

  • Gazdasági szempontok. A népgazdaság, ill. az egyes üzemek teherbíró képessége a védekezési költségeket és a bírságokat illetően. Ösztönző jellegű bírságolási rend megalapozása.

  • Jogi szempontok. A határérték megjelenésének jogi formája, (rendelet, szabvány, irányelv stb.) hatásköre. Betartásának szankcionálása, ellenőrizhetősége, mérhetősége. A levegőminőségi határértékekkel kapcsolatos szabályozás alapjait az 5/1986. (VIII. 10.) Eü. M. sz. rendelet tartalmazza. A határértékek jegyzéke az MSZ 21854/1990. szabványban található. Ez 38 anyagra ad meg terület és időtartam szerint differenciált határértékeket. További mintegy 300 szennyező anyagra „tervezési határérték”-et állapít meg. Tartalmazza a szmogriadó elrendelését megalapozó határértékeket és a rákkeltő anyagok kockázati faktorát is. A szabványnak M1–M5 kiegészítései jelentek meg. Itt jelezzük, hogy az elfogadás előtt álló (2000) új levegőtisztaság-védelmi szabályozás a határértékek rendszerét, az Európai Unió követelményeinek megfelelően, megváltoztatja. (2.4–2.7. táblázatok)

2-4. táblázat - A határértékekkel részletesen szabályozott szennyező anyagok területi besorolástól függő határértékei (µg/m3)

Szennyező anyag

Veszé-lyességi fokozat

Kiemelten védett

Védett I.

Védett II.

övezetben

éves

24 órás

30 perces

éves

24 órás

30 perces

éves

24 órás

30 perces

Kén-dioxid

3

30

100

150

70

150

250

100

300

400

Szén-monoxid

2

1000

2000

5000

2000

5000

10×102

5000

10×102

20×102

Szálló por

3

30

60

100

50

100

200

100

200

300

Korom

1

20

50

50

25

50

150

50

150

300

Nitrogén-oxidok (mint NO2)

2

30

70

85

100

150

200

150

200

400

Nitrogén-dioxid

2

30

70

85

70

85

100

120

!50

200

Fluoridok*

a)

3

5

5

3

5

20

3

5

20

b)

2

6

10

10

6

10

30

6

10

30

c)

20

30

30

20

30

200

20

30

200


* a) gáz alakú fluoridok, mint F (HF, SiF4)

b) a szálló por vízben jól oldódó szervetlen fluoridjai (NaF, Na2SiF3)

c) a szálló por vízben kevésbé oldódó szervetlen fluoridjai (AIF, Na2AIF, CaF3)

2-5. táblázat - A határértékekkel szabályozott szennyezőanyagok területi besorolástól függő határértékei (µg/m3)

Szennyező anyag

Veszélyességi fokozat

Kiemelten védett

Védett I.

Védelt II.

övezetben

24 órás

30 perces

24 órás

30 perces

24 órás

30 perces

Ammónia

4

200

200

200

200

500

1500

Benzin

4

1500

1500

1500

5000

80×102

240×102

Benz(a)pirén

11

0,001

0,001

0,001

0,001

0,01

0,01

1,2-diklór-etán

2

700

700

700

700

700

700

Diklór-metán

4

3000

3000

3000

8000

8000

8000

Fenol

2

10

10

10

10

170

600

Formaldehid

2

12

12

12

35

35

35

Higanyvegyületek (Hg-ra számítva)

1

0,3

0,3

0,3

0,3

1

1

Kadmium és vegyületei (Cd-ra számítva)

1

0,05

0,05

0,05

0,05

0,05

0,05

Kénhidrogén

2

8

8

8

8

130

130

Kénsav

2

100

100

300

100

300

Klór

2

30

30

30

100

300

600

Mangán és vegyületei (Mn-ra számítva)

2

1

1

1

10

10

10

Metil-merkaptán és merkaptánok

2

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

Tertier-butil-merkaptán

2

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

Izo-propil-merkaptán Ólom és szervetlen

2

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

vegyületei (Pb-ra számítva) Ózon

1 1

0,3 100

0,3 110

0,3 100

0,3 110

0,7 100

0,7 110

Salétromsav

2

100

100

100

400

300

600

Sósav

2

50

50

50

200

150

300

Szén-diszulfid

2

5

5

5

30

300

600

Sztirol

3

3

3

3

3

3

3

Tetraklór-etilén

2

60

60

60

60

60

60

Toluol

3

200

200

200

600

600

600

Triklór-etilén

3

500

500

500

1000

1000

1000

Vanádium és vegyületei (V-ra számítva)

1

2

2

2

2

2

2

Benzol

4

100

100

100

300

300

300

Xilol

3

60

60

60

200

200

200


2-6. táblázat - Az ülepedő por és egyes toxikus komponenseinek területi besorolásától függő határértékei

Szennyező anyag

Veszélyességi fokozat

Határérték

Kiemelten védett

Védett I.

Védett II.

övezetben

Ülepedő por

4

30 napos

éves

12 g/m2, 30 nap

100 t/km2, év

16 g/m2, 30 nap

120 t/km2, év

21 g/m2,30nap

150 t/km2,év

Az ülepedő por egyes toxikus komponenseinek határértéke (µg/m2, 30 nap)

Kadmium

1

30 napos*

150

150

300

Ólom

1

30 napos

12×102

12×102

24x102

Fluoridok (vízoldható, mint F)

2

30 napos

50×102

50×102

100×102

Benz(a)pirén

1

30 napos

17

17

34


* az éves határérték ebből számítható.

Megjegyzés: A toxikus anyagok keverékporának veszélyességi fokozatát a legveszélyesebb komponense

határozza meg.

2-7. táblázat - A szmogriadó intézkedéseit megalapozó szennyezőanyag-határértékek

A szennyezőanyag neve

Készültségi fokozat

készültség

riadó I.

riadó II.

A szennyező anyag határértéke

Kén-dioxid

400

600

800

Nitrogén-dioxid

350

600

800

Szén-monoxid

20 000

30 000

40 000

Ózon

200

300

400

Kén-dioxid és szálló por együtt*

600

800

1 000


* Ha a szálló por több mint 200 µg/m3

Tervezési célokra szükséges egy olyan határozott immisszió érték megadása, amely a területre vonatkozóan reprezentálja az év jelentős részében uralkodó, jellemző szennyezettséget. Erre a célra a terhelési index fogalmát és értékét vezetjük be. A terhelési index értékét az ország valamennyi településére a 4/1986. (VI.2.) OKTH sz. rendelkezés tartalmazza. A terhelési index számított érték. A várható jogszabály-vál-tozás ezeket is módosítani fogja.

A levegő szennyezettségét az immisszió mérési eredmények alapján minősítjük. A minősítés fő szempontjai a rendeletben előírt levegőminőségi határértékekkel való egybevetés. A levegőt szennyezettnek minősítjük, ha a jellemző immisszió koncentrációk a megengedett határértékeket meghaladják. Erre vonatkozóan az 5/1990 (XII.6.) NM és a 17/1993 (VIII.25.) NM sz. rendeletek intézkednek.

A határértékek közül mindig az adott területre és időtartamra vonatkozót kell figyelembe venni. Az ország területe általában „védett I” területi kategóriába tartozik. Ebből kerülnek kijelölésre a „kiemelten védett” és „védett II” kategóriába tartozó területek. Előbbi a Környezetvédelmi Minisztérium, utóbbi a települési önkormányzat hatáskörébe tartozik.

Az időtartam szerint vagy a 24 órára vonatkozó napi átlagot (In), vagy a naponta egyszer, legfeljebb fél órán át megengedett maximális értékeket (In max) kell egybevetni mérési a mérés eredményeivel, aszerint, hogy mintavételeink 24 órán át, vagy 30 percig tartottak. Hosszú időtartamok átlagait az éves határértékekhez (Inév ) kell viszonyítani.

A méréseknek megfelelő gyakorisággal kell történniük. Általában az egy esztendőn át tartó, mindennapos vagy folyamatos mérést kell megvalósítani. A minimálisan elfogadható mérésszám az egyhavi átlag megadásához (ha a mérések egy évnél rövidebb ideig tartanak ) nyolc nap, az évi átlag megadásához havonta két nap. A szennyezettség alakulásának napi, heti ritmusát, valamint a csúcsértékeket csak a folyamatos üzemű regisztráló mérőeszközök biztosítják.

Az értékelést fűtési és fűtés nélküli időszakra (fűtési időszak: október-március, fűtés nélküli időszak: április-szeptember) külön kell elvégezni. A határértékeket meghaladó immisszió esetében a levegő szennyezett. Mivel az átlagok az esetleges csúcsértékeket elfedik, vizsgálni kell az időszakban mutatkozó maximális koncentrációkat, ill. a 90%-os kumulált gyakoriságot.

A minősítendő területről, megfelelő állomássűrűség esetén szennyezettség-eloszlá-si térképet készíthetünk. Ez ábrázolhatja az egyes szennyező anyagok azonos koncentrációit összekötő görbéit (az azonos immisszióval bíró területek körülhatárolása), vagy a határértéket meghaladó koncentrációk gyakoriságát a területen, óra/év egységben, ugyancsak izo-vonalakkal.

Nem közömbös, hogy a szennyezettség mekkora népességet, milyen természeti, mezőgazdasági környezetet, milyen anyagi javakat érint, esetleg károsít. A helyzet megítéléséhez figyelembe kell venni az erre vonatkozó statisztikai és más adatokat.

A levegőben jelen lévő szennyező anyagok nem egymástól elszigetelten fejtik ki hatásukat. Biológiai, egészségügyi szempontból az egyidejűleg ható szennyező anyagok szinergikus hatásúak is lehetnek.

A levegő minősítése egyrészt szükséges lehet kiterjedt területek (régiók, agglomerációk) és települések esetében. Másrészt szükséges lehet szűkebb területen (környezeti hatásvizsgálat, lakossági panasz kivizsgálása stb.) vagy valamely szennyező forrás környezetében. Az első esetben (település, régió) a minősítés során általában a következő szempontokat kell figyelembe venni:

  • a szennyező anyagok fajtái és veszélyességük (toxicitásuk)

  • a szennyező anyagok jellemző koncentrációi, területi, időbeni alakulásuk,

  • az érintett lakosság, természeti és anyagi javak,

  • az észlelt egészség-károsodások, környezeti károk,

  • a terület védettsége (védettségi kategória, üdülőterület stb.),

  • a szennyezettség kiterjedése (helyi, városi, regionális),

  • a szennyezettség tendenciája (hosszabb időre vonatkozó adatsorok birtokában),

  • a jellemző szennyező források,

  • a meteorológiai, orográfiai, terjedési összefüggések,

  • városrendezési, ipartelepítési stb. szempontok, levegőtisztaság-védelmi tervek,

  • lakossági panaszok, kártérítési peres eljárások stb.

Valamely szennyező forrás környezetére, ill. szűkebb területekre érvényesíthető szempontok a következők (esetenként az adatbeszerzési forrás megjelölésével):

  • a szennyező forrás helye és környezete, beépítettség, más szennyező üzemek, érintett lakosság stb.

  • a forrás emissziója (emisszió-bevallás, hatósági mérés, emisszió határérték, bírság,

  • a környező terület immiszió viszonyai rendszeres vagy időszakos mérések, koncentrációk,

  • szennyezőanyag-fajták, határérték-túllépés gyakoriságok,

  • meteorológiai és helyrajzi viszonyok, terjedési irány, uralkodó szél, a domborzat hatása, halmozódási lehetőség,

  • védőtávolságok betartása, védettségi kategória megállapítása,

  • a szennyező forrás levegőtisztaság-védelmi berendezései (kéménymagasság, leválasztó berendezés fajtája, hatásfoka, üzemvitele, szennyező technológiai folyamatok zárttá tétele stb.)

  • a tervezett emisszió csökkentési intézkedések, beruházások, (megfelelő dokumentálással),

  • üzemi technológiai kérdések, rekonstrukció, bővítés, kitelepítés, gyártmány változtatás, technológia korszerűsítés,

  • környezeti károk: növénykárok, mezőgazdasági kártétel, korróziós károk,

  • a lakosság körében felmerülő panaszok, esetleges peres eljárások,

  • üzemi és területi, gyógyító és megelőző szervek adatai a lakosság egészségére vonatkozóan (háziorvos, szakrendelés, kórház, ÁNTSZ),

  • korábbi ellenőrzések alkalmával foganatosított intézkedések végrehajtásának vizsgálata.

2.3.1.1. A levegő minőségét mérő-ellenőrző szervezetek

A jogszabály szerint a levegőtisztaság-védelmi feladatok ellátásáért és koordinálásáért a Környezetvédelmi Minisztérium felelős. Részfeladatok és felelősség hárul a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési, a Közlekedési, Vízügyi és Hírközlési, valamint az Egészségügyi Minisztériumra.

A kibocsátások mérése, ellenőrzése a Környezetvédelmi Minisztérium és szervei (Környezetvédelmi Felügyelőségek, Környezetgazdálkodási Intézet, Környezetvédelmi Intézet) hatáskörébe tartoznak.

A háttérszennyezettség, a nagytávolságú terjedés vizsgálatával, terjedésszámításokkal az Országos Meteorológiai Szolgálat szakintézménye, a Központi Légkörfizikai Intézet foglalkozik. Vizsgálataikat nemzetközi szabványok szerint végzik. Fő állomásaik Farkasfán, Nyírjesen, a Hortobágyon, Kecskemét mellett, Majláth-pusztán és Fertőrákoson, szennyező forrásoktól távol működnek.

1974 óta üzemel az Országos Immisszió-mérő Hálózat, mely az Egészségügyi Minisztérium hatáskörében, az OKK–Országos Környezetegészségügyi Intézet szakmai irányításával működik. A területi munkát (mintavétel, analízis, ) a megyei és fővárosi ÁNTSZ intézetek (korábban KÖJÁL-ok) végzik. Jelenleg 106 településen és régióban 656 mérőhelyen végeznek 24 órás expozícióval gáz-, ill. 30 napos expozícióval porméréseket (ún. RIV hálózat). Ezeknek a méréseknek az adatai laboratóriumi feldolgozás és értékelés után, egyhavi késéssel válnak hozzáférhetővé.

A „real time” hálózatban 33 monitor állomást üzemeltetnek az ÁNTSZ intézetek, további 5 monitor állomást a Környezetvédelmi Felügyelőségek kezelnek. Az adatok telefonvonalon, URH átvitellel vagy gépi adathordozón jutnak a helyi és fővárosi központokba.

A további 9 db gépkocsiba épített monitor állomás közül 6 az ÁNTSZ intézetek, 3 a Környezetvédelmi Felügyelőségek kezelésében van.

Az adatok az OKK-OKI-ban működő adatkezelő központban kerülnek részletes feldolgozásra. A fővárosi monitor hálózat 8 állomásának adatait az ÁNTSZ Fővárosi Intézete értékeli. A feldolgozott adatokat félévenként közli az Egészségtudomány c. folyóirat.

A KGI–Környezetvédelmi Intézetben Referencia laboratórium üzemel, mely ellátja az immisszió mérésére szolgáló monitorok rendszeres bemérést is. Nemzetközi interkalibrációkban vesz részt, mely lehetővé teszi a mérési eredmények összevetését más országokéval. A méréseket végző laboratóriumok többsége akkreditálva van.

2.3.1.2. Az Európai Unió követelmény-rendszere

Az Európai Unió határozatokkal és irányelvekkel szabályozza a tagországok kötelezettségeit és jogait a levegőminőség mérésével és ellenőrzésével kapcsolatban. A szabályozás főbb vonásai az alábbiak.

Az ország területén ki kell jelölni a különböző szennyezettségű régiókat. Általában a 250 ezernél több lakost magába foglaló agglomerációk alkothatnak egy egységet. Ki kell jelölni a határértéket meghaladó mértékben szennyezett területeket, valamint olyan területeket, melyeken ún. tűréshatárt vezetünk be, egy meghatározott időtartamra. Ez a tűréshatár a határérték feletti koncentráció. Ezekre a területekre intézkedési terveket kell készíteni és megvalósítani, 2 éves határidővel. A területek ilyen besorolása évenként felülvizsgálandó.

A határozatok megállapítják a levegőminőségi határértékeket a leggyakoribb szennyező anyagokra nézve. A határérték rendszer időtartam és terület szerint differenciált, újabb irányelvek kiadása várható, a rendszer nem végleges. Különbség a hazai szabályzástól, hogy az egyes szennyező anyagok határértékei időtartamuk szerint nem egységesek: vannak 1 órás, 6 órás, 8 órás, 24 órás stb. határértékek. Vannak továbbá ún. irányértékek, melyeknek záros határidőn belüli elérésére törekedni kell. Ezek szigorúbbak a határértékeknél.

A területek kijelölésére, és a határértékek betartásának ellenőrzésére méréseket kell végezni. Kötelező mérések jelenleg az alábbiak: kén-dioxid, nitrogén-dioxid, a szálló por (TSP, PM10), a szén-monoxid, az ózon, a benzol. Néhány év haladékkal mérésre kötelezettek a nehézfémek, a rákkeltő szénhidrogének. Mindezek méréséhez megfelelő mérőhálózat kiépítése szükséges. Általában folyamatos üzemű (real time) monitor állomásokra van szükség. Számukat az irányelvek a szennyezettség és az exponált lakosság függvényében szabályozzák. Az állomások elhelyezésénél figyelembe kell venni a maximálisan terhelt városrészeket, a közlekedés hatásának kitett városrészeket, valamint egy tiszta levegőjű kontroll területet is.

A városi, ill. szennyezett területi mérőhálózat mellett háttér-szennyezettség mérő állomásokat kell létesíteni. Ezek száma hazánk viszonylatában 4–6 között van.

Nagy súlyt helyez az Unió a minőség-biztosításra és minőség-ellenőrzésre (QAQC). Ez előírja a referencia laboratóriumok létesítését, akkreditálását, a mérőeszközök rendszeres nemzeti és nemzetközi ellenőrzését. Összefüggenek ezzel az adatkezelésre vonatkozó irányelvek is, melyek megszabják az adatok érvényességének kritériumait. Ilyen pl. az, hogy az átlagok képzéséhez a folyamatos mérési adatok legalább 75%-ának érvényesnek kell lenniük.

Az információcsere az EU államok között kölcsönös. Az adatszolgáltatási kötelezettség azokra az anyagokra vonatkozik, melyeknek mérése kötelező. Csak a kritériumoknak megfelelő (valid) adatok közölhetők. Intézkednek az irányelvek a lakosság rendszeres tájékoztatásáról is, a média utján.

Az Európai Unió követelmény-rendszerének megvalósítása volumenében és minőségében is bővíti ismereteinket az ország levegőminőségi állapotáról. A rendszer bevezetése és üzemeltetése azonban jelentős gazdasági konzekvenciákkal jár.

2.3.2. A légszennyező anyagok kibocsátásnak szabályozása

A helyhez kötött légszennyező források szennyezőanyag kibocsátásának 1999-ben még érvényes, átfogó szabályozása 13 éve lépett hatályba. Az 1986-ban megjelent jogszabályokat az akkori társadalmi, politikai, gazdasági viszonyoknak és műsza-ki-technikai szintnek megfelelően dolgozták ki. A szabályozás a maga idejében megfelelő módon szolgálta a levegőtisztaság-védelem ügyét és több éven át betöltötte feladatát, mára azonban elavult előírásai és főleg határérték-rendszere nem felel meg a ’90-es években végbement gazdasági-politikai változások és műszaki fejlődés szintjének és az Európai Unió követelményeinek. A jogszabályalkotók előrelátásának köszönhetően a szabályozásba beépített, néhány rugalmas megoldás tette csupán lehetővé, hogy az mindeddig hatályban maradjon. A kor követelményeinek megfelelő modern szabályozás kidolgozása ma már elkerülhetetlen.

A Környezetvédelmi Törvény előírásainak betartása, illetve Magyarország Európai Unióhoz történő jövőbeli csatlakozása érdekében okvetlenül szükséges a levegőtiszta-ság-védelem teljes újraszabályozása.

A szabályozás kidolgozása több éve megkezdődött, amelynek során döntően az Európai Unió előírásait, illetve – ahol ilyen nincs – a fejlett környezeti kultúrájú európai országok jogszabályait vették alapul. Az új, komplex szabályozásnak 1999. augusztusáig csupán néhány eleme lépett hatályba, az új követelményeknek megfelelő, általános előírásokat rögzítő kormányrendelet és annak valamennyi végrehajtási rendelete még nem jelent meg, ezért az alábbiakban bemutatott szabályozási rendszer ismertetése műszaki, szakmai tervezeteken alapul, amelyek az elfogadás folyamán módosulhatnak. Az új szabályozás már hatálybalépett elemeire a szövegben egyértelmű utalás történik.

2.3.2.1. A szabályozás alapelvei, általános előírások

A környezet védelmének szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény alapelvként az alábbiakat mondja ki:

„A környezethasználatot úgy kell megszervezni, hogy:

  • a legkisebb mértékű környezetterhelést és igénybevételt idézze elő,

  • megelőzze a környezetszennyezést,

  • kizárja a környezetkárosítást.

A megelőzés érdekében a környezethasználat során a leghatékonyabb megoldást kell alkalmazni. A környezetet veszélyeztető, vagy károsító környezethasználó köteles azonnal befejezni a veszélyeztető vagy károsító tevékenységet. A környezethasználó köteles gondoskodni a tevékenység által bekövetkezett környezetkárosodás megszüntetéséről, a károsodott környezet helyreállításáról.”

A törvény a levegő védelme érdekében előírja, hogy:

„A levegőt védeni kell minden olyan mesterséges hatástól … , amely minőségét

veszélyeztető, vagy egészséget károsító módon terheli. A tevékenységek, létesítmények tervezésénél, megvalósításánál, folytatásánál, valamint a termékek előállításánál és használatánál törekedni kell arra, hogy a légszennyező anyagok kibocsátása a lehető legkisebb mértékű legyen”.

Az új szabályozás alapelveinek rögzítése során a Környezetvédelmi törvény, az Európai Unió 84/360/EEC számú (Az ipari üzemek légszennyezésének csökkentése) és a 96/61/EC számú (Az integrált szennyezés, megelőzés és csökkentés) direktíváinak előírásait kell figyelembe venni.

A levegőtisztaság-védelem alapelvei a következők:

  • A légszennyezést okozó tevékenységek tervezése, megvalósítása és működtetése során minden lehetséges intézkedést meg kell tenni azért, hogy a légszennyező anyagok keletkezését megelőzzék, illetve azok kibocsátását a legkisebb mértékűre csökkentsék. Ennek érdekében a rendelkezésre álló legjobb technikákat kell alkalmazni (best available technique: BAT).

  • A BAT figyelembevételével kibocsátási határértékeket (emissziós határérték) kell megállapítani és azokat, mint minimális követelményt be kell tartani. Mi a BAT? A BAT (vagy röviden leghatékonyabb megoldás) a korszerű technikai színvonalnak megfelelő, legjobb rendelkezésre álló technika, amelyet a kibocsátások megelőzése és – amennyiben a megelőzés nem valósítható meg – a kibocsátások csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátási határértékek megállapításának alapjául szolgál. A BAT meghatározásához használt kulcsfogalmak értelmezése a következő:

    • a legjobb azt jelenti, hogy az alkalmazott technika a leghatékonyabb a környezet egészének magas szintű védelme érdekében.

    • a rendelkezésre álló technika az, amelynek fejlesztési szintje lehetővé teszi az érintett ágazatokban történő alkalmazását, elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett, függetlenül attól, hogy a használni kívánt technikát az adott országban gyártják, állítják elő, vagy máshol. Az elfogadható gazdasági feltételek megítélésénél a költségek és a haszon arányát kell mérlegelni.

    • a technika fogalmába beleértendő az alkalmazott technológia és módszer, amelynek alapján a berendezést (technológiát, létesítményt) tervezik, építik, karbantartják, üzemeltetik és működését megszüntetik. Nyilvánvaló tehát, hogy a BAT nem „csúcstechnikát” jelent, hanem a piacon elérhető, megfelelő működési referenciával rendelkező eljárásokat, amelyek alkalmazása gazdaságilag is elfogadható.

  • A tevékenységek folytatása során biztosítani kell, hogy a légszennyező anyagok kibocsátása ne okozza a környezeti levegő jelentős szennyezését. Ezért a levegőminőségi határértéket (immissziós határértékek) be kell tartani.

    • Ha egy területen a már ott működő légszennyező források kibocsátásainak következtében a levegő oly mértékben szennyezett, hogy az tovább nem terhelhető, akkor ezen a területen új légszennyező anyag-kibocsátás nem engedhető meg. Új légszennyező forrás ekkor csak abban az esetben létesíthető, ha a tervezett kibocsátással egyenértékű emissziót a határterületen kiváltanak. Az egyenértékű kibocsátás nem azonos tömegáramú emissziót jelent, hanem olyan szennyezőanyag áram-mérséklést, amely a hatásterületen az újonnan kibocsátott szennyező anyag mennyiséggel okozott szennyezettség növekedéssel azonos mértékű szennyezettség csökkentést eredményez. A levegőminőségi határérték betartása úgy is elérhető, hogy a BAT-nál nagyobb hatásfokú technikát alkalmaznak és a BAT alapján meghatározottnál alacsonyabb kibocsátásokat érnek el. A megfelelő megoldások kiválasztása gazdasági és műszaki megfontolások kérdése.

  • A létesítményeket, a tevékenységeket és a levegőtisztaság védelmét szolgáló intézkedéseket az integrált szennyezés megelőzés és csökkentés elvének figyelembevételével kell megvalósítani.

Nevezetesen:

  • A környezet egészének védelmét kell elsődlegesnek tekinteni. A levegő szennyezését csökkentő beavatkozás nem okozhatja más környezeti elem szennyezését.

  • A hulladékok keletkezését el kell kerülni, amennyiben hulladék keletkezik, azt újra kell hasznosítani, ahol ez műszaki, gazdasági szempontok miatt nem lehetséges, ártalmatlanítani kell.

  • Hatékony energiafelhasználást kell megvalósítani.

  • A balesetek megelőzése és következményeik mérséklése érdekében intézkedéseket kell tenni.

Általános és egyéb előírások:

  • A levegővédelmi követelményeket az országos, regionális, helyi és műszaki tervezés során figyelembe kell venni.

  • Légszennyező hatású létesítmények építéséhez, működtetéséhez, tevékenységek megkezdéséhez, végzéséhez a környezetvédelmi hatóság hozzájárulása vagy engedélye szükséges. Nem engedélyezhető olyan új tevékenység megkezdése, ami határérték-túllépést okoz.

  • A meglévő létesítményeknek megfelelő türelmi idő után (3–8 év) kell a kibocsátási határértékeket betartani. Az a létesítmény, amely a türelmi idő lejárta után nem tartja be a kibocsátási határértékeket, nem üzemeltethető.

  • Olyan új légszennyező források körül, amelyek a környezeti levegő minőségére jelentős hatást gyakorolnak, védelmi övezetet kell kialakítani.

A védelmi övezet fajtái:

  • a helyhez kötött légszennyező források körül kialakított védőterület és

  • a közút mentén kijelölt védősáv.

A védelmi övezet nagysága 50 és 1000 m között változhat a tevékenység légszennyező hatásától függően.

  • Azokon a területeken (övezetekben és agglomerációkban), ahol a légszennyező anyagok koncentrációja meghaladja a levegőminőségi határértéket, szennye-zés-csökkentési terveket kell készíteni.

  • A légszennyező források szennyezőanyag kibocsátását rendszeresen ellenőrizni kell. Az ellenőrzés történhet:

    • folyamatos méréssel,

    • időszakos méréssel,

    • műszaki becsléssel.

  • A légszennyező források jellemzőiről és a kibocsátott szennyező anyagok mennyiségéről rendszeresen adatot kell szolgáltatni.

  • A helyhez kötött diffúz légszennyező forrásokat úgy kell kialakítani, működtetni és fenntartani, hogy abból a lehető legkevesebb légszennyező anyag kerüljön a környezetbe. Ennek érdekében a leghatékonyabb megoldást (BAT) kell alkalmazni.

  • A bűzzel járó tevékenységek során a BAT alkalmazásával meg kell akadályozni, hogy a lakosságot zavaró bűz kerüljön a levegőbe.

  • A környezeti levegő minőségét, szennyezettségét az ország területén rendszeresen ellenőrizni, mérni kell.

2.3.2.2. A kibocsátási határértékek (Emisszió-határértékek)

Fogalmak*[1]

Anyag: bármely kémiai elem és annak vegyületei. Légszennyező anyag: a levegő minőségét hátrányosan befolyásoló anyag, amely az emberi tevékenység következtében került a levegőbe, és amely káros lehet az ember egészségére, vagy a környezet minőségére, károsíthatja az anyagi javakat, megakadályozhatja vagy befolyásolhatja a környezet jogszerű használatát.

Levegőterhelés: valamely anyag levegőbe bocsátása.

Levegőszennyezés: légszennyező anyag levegőbe bocsátása.

Kibocsátási határérték: a levegőnek jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékű szennyezése, amely nem léphető túl. Légszennyező forrás: a berendezésnek, illetőleg létesítménynek az a pontja, illető

leg felülete, amelyből, illetve amelyről légszennyező anyag kerül a levegőbe.

Fajtái: helyhez kötött pont-, felületi (diffúz)-, vonal-és mozgó légszennyező forrás. A helyhez kötött légszennyező pontforrásokra

  • technológiai kibocsátási határértékek,

  • egyedi kibocsátási határértékek,

  • össztömegű kibocsátási határértékek állapíthatók meg.

A technológiai kibocsátási határértékeket minden esetben a BAT figyelembevételével kell megállapítani, ezért értékük a technikai, gazdasági és társadalmi fejlődéssel időben változik.

A technológiai kibocsátási határértékek két fő csoportra oszthatók:

  • általános technológia kibocsátási határértékek,

  • eljárás specifikus technológiai kibocsátási határértékek.

Értékük függ:

  • a légszennyező anyag tömegáramától,

  • a légszennyező anyag minőségétől, veszélyességétől,

  • a legjobb rendelkezésre álló technika szintjétől.

A technológiai kibocsátási határértékek különböző mértékegységben adhatók meg. Pl.

  • koncentráció: mg/m3 füstgáz, ppm, térf.%.

  • termékspecifikus érték: g/GJ, g/kWh, kg/t termék, g/m2 termék.

  • a felhasznált nyersanyag mennyiségére vonatkoztatott érték: tömeg%.

Az egyedi kibocsátási határértéket akkor állapítja meg a hatóság, ha

  • a technikai és műszaki fejlődés meghaladja az országos érvényű határértékek megállapításához alapul vett BAT szintjét és annál szigorúbb határérték betartását is lehetővé teszi.

  • az adott terület légszennyezettsége olyan magas, hogy a levegőminőségi határértékek betartásához nem elégséges a BAT alkalmazása, annál hatékonyabb intézkedések szükségesek a légszennyező anyag kibocsátás megelőzésére illetve csökkentésére.

Az egyedi kibocsátási határérték mindig szigorúbb, mint az országosan érvényes határértékek.

Össztömegű kibocsátási határérték egy meghatározott területre vagy termelési ágra szennyezőforrás-csoportra megállapított, kibocsátható szennyezőanyag összmennyiség. Megállapításának célja, hogy egy adott területen esetleg az egész ország területén egy meghatározott forráscsoport kibocsátásának fokozatos tervszerű mérséklését lehessen elérni. Kiemelt alkalmazási területe a határokon átterjedő légszennyezések mérséklésére szolgáló nemzetközi egyezmények tervszerű teljesítésének biztosítása. Ilyen esetekben a nemzetközi egyezmények bizonyos szennyező anyagok kötelező csökkentését írják elő az ország számára meghatározott idő alatt (pl. kén-dioxid, nitrogén-oxidok, illékony szénhidrogének stb.). E kötelezettség teljesítésének elősegítésére szolgálhat az össztömegű kibocsátási határértékek alkalmazása. (Jelenleg az 50 MWth vagy annál nagyobb bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekre kerültek megállapításra.)

A) Általános technológiai kibocsátási határértékek

Az általános technológiai kibocsátási határértékeket szennyező anyag csoportokra állapítják meg a szennyezőanyag fizikai, kémiai tulajdonságai és a környezetre gyakorolt hatása alapján. Külön határérték rendszer vonatkozik az alábbi anyagcsoportokra:

  • a szilárd szervetlen anyagok,

  • a gáz és gőznemű szervetlen anyagok,

  • a szerves anyagok,

  • a rákkeltő anyagok.

Az egyes anyagcsoportokon belül a szennyezőanyagokat osztályba sorolják és a veszélyességi osztályokra a légszennyező anyag tömegáramától függő kibocsátási határértéket állapítanak meg. Az egyes anyagcsoportokra tervezett határértékeket és a szerves anyagok osztályba sorolását a 2.8–2.12. táblázatok tartalmazzák.

2-8. táblázat - Általános kibocsátási határértékek. Szilárd anyag és poralakú szervetlen anyagok (tervezet)

Légszennyező anyag

Légszennyező anyag tömegárama (kg/h)

Kibocsátási határérték (légszennyező anyag koncentráció) (mg/m3)

0 osztály

0,5-ig

150

szilárd anyag

0,5-nél anyag

50

A osztály

0,001 vagy ennél nagyobb

0,2

poralakú szervetlen anyagok

Cd és vegyületei, Cd-ként

Hg és vegyületei, Hg-ként

Tl és vegyületei, Tl-ként

B osztály

0,005 vagy ennél nagyobb

1,0

As és vegyületei, As-ként

Co és vegyületei, Co-ként

Ni és vegyületei, Ni-ként

V és vegyületei, V-ként

Se és vegyületei, Se-ként

Te és vegyületei, Te-ként

C osztály

0,025 vagy ennél nagyobb

5,0

Cr és vegyületei, Cr-ként

Cu és vegyületei, Cu-ként

Mn és vegyületei, Mn-ként

Pb és vegyületei, Pb-ként

Pd és vegyületei, Pd-ként

Pt és vegyületei, Pt-ként

Rh és vegyületei, Rh-ként

Sn és vegyületei, Sn-ként

cianodok, könnyen oldódóak

(pl. NaCN), CN-ként

fluoridok, könnyen oldódóak

(pl. NaF), F-ként megadva


Ugyanabba az osztályba tartozó több anyag együttes jelenléte esetén is meg kell tartani a fenti határértékeket.

2-9. táblázat - Általános kibocsátási határértékek. Gőz- vagy gáznemű szervetlen anyagok (tervezet)

Légszennyező anyag

Légszennyező anyag Tömegárama (kg/h)

Kibocsátási határérték (légszennyező anyag koncentráció) mg/m3

A osztály

arzén-hidrogén, klórcián, foszgén, foszforhidrogén, anyagonként

0,01 vagy ennél nagyobb

1

B osztály

bróm és gőz-vagy gáznemű vegyületei, HBr-ként Cl2, HCN, H2S, fluor és gőz-vagy gáznemű vegyületei, HF-ként, anyagonként

0,05 vagy ennél nagyobb

5

C osztály

gőz-vagy gáznemű szervetlen klórvegyületek, amelyek nem az A osztályba tartoznak, HCl-ként összesen

0,3 vagy ennél nagyobb

30

D osztály

kén-oxidok (kén-dioxid és kén-trioxid) SO2-ként, nitrogén-oxidok (nitrogén-monoxid, nitrogén-dioxid) NO2-ként szén-monoxid, ammónia, anyagonként

5,0 vagy ennél nagyobb

500


Ugyanabba az osztályba tartozó több anyag együttes jelenléte esetén is megkell tartani a fenti határértékeket.

2-10. táblázat - Általános kibocsátási határértékek. Szerves anyagok (tervezet)

Osztály

(a táblázat szerint)

Légszennyező anyag tömegárama (kg/h)

Kibocsátási határérték (légszennyező anyag koncentráció) (mg/m3)

A

0,1 vagy ennél nagyobb

20

B

2 vagy ennél nagyobb

100

C

3 vagy ennél nagyobb

150


Ugyanabba az osztályba tartozó több anyag együttes jelenléte esetén is meg kell tartani a fenti határértékeket.

2-11. táblázat - Általános kibocsátási határértékek. Rákkeltő anyagok (tervezet)

Légszennyező anyag

Légszennyező

anyag tömegárama (kg/h)

Kibocsátási határérték

(légszennyező anyag koncentráció) (mg/m3)

A osztály

azbeszt (mint finom por)

benz(a)pirén

berillium és vegyületei (Be-ként, belélegezhető formában)

dibenz(a, h) antracén

2-naftilamin összesen

0,0005 vagy ennél nagyobb

0,1

B osztály

arzén-trioxid, arzén-pentoxid, arzénessav és sói,

arzénsav és sói (As-ként, belélegezhető formában)

Cr(VI) vegyületek, kálcium-kromát, króm(III)-

kromát, stroncium-kromát, és cink-kromát (Cr-ként megadva);

Co – fémkobalt, nehezen oldódó kobaltsók (belélegezhető porok vagy aeroszolok formájában Co-ként);

3,3’-diklór-benzidin, dimetil-szulfát, etilén-imin,

Ni – fémnikkel, nikkel-szulfid és szulfidos ércek,

nikkel-oxid és nikkel-karbonát, nikkel-tetrakarbonil

(belélegezhető porok és aeroszolok formájában

Ni-ként) összesen

0,005 vagy ennél nagyobb

1

C osztály

akrililnitril, benzol, 1,3-butadién,

1-klór-2,3-epoxipropán (epi-klórhidrin),

1,2-dibróm-etán,

1,2-epoxi-propán, etilén-oxid, hidrazin, vinil-klorid összesen

0,025 vagy ennél nagyobb

5


Ugyanabba az osztályba tartozó több anyag együttes jelenléte esetén is meg kell tartani a fenti határértékeket.

Az azbeszt kifejezés alatt a következő szálas szilikátokat kell érteni:

– krokidolit (kék azbeszt)

– aktinolit

– anthofillit

– crisotil

– amozit (barna azbeszt)

– tremolit

2-12. táblázat - Szerves anyagok osztályba sorolása (tervezet)

Megnevezés

Képlet

Osztály

acetaldehid

C2H4O

A

aceton

C3H6O

C

akrilsav

C3H4O2

A

akrilsav-etil-észter

lásd etil-akrilát

akrilsav-metil-észter

lásd metil-akrilát

akrolein

lásd 2-propenál

alkil-alkohol

C

alkil-ólomvegyületek

A

anilin

C6H7N

A

benzil-klorid

lásd alfa-klór-toluol

bifenil

C12H10

A

2-butanon

C4H8O

C

butil-acetát

C6H12O2

C

butilglikol

lásd 2-butoxietanol

butiraldehid

C4H8O

B

2-butoxi-etanol

C6H14O2

B

ciklohexanon

C6H10O

B

cumol

lásd izopropilbenzol

diaceton-alkohol

lásd 4-hidroxi-4-metil-2-pentanon

dibutil-éter

C8H18O

C

dietanol-amin

lásd 2,2-iminodietanol

dietil-amin

C4H11N

A

dietil-éter

C4H12O

B

di-(2 etilhexil)-ftalát

C24H38O4

B

dizobutil-keton

lásd 2,6-dimetilheptán-4-on

dizopropil-éter

C6H14O

C

difenil

lásd bifenil

1,2-diklór-benzol

C6H4Cl2

A

1,4-diklór-benzol

C6H4Cl2

B

diklór-difluór-metán

CCl2F2

C

1,1-diklór-etán

C2H4Cl2

B

1,2-diklór-etán

C2H4Cl2

A

1,1-diklór-etilén

C2H2Cl2

A

1,2-diklór-etilén

C2H2Cl2

C

diklór-fenolok

C6H4Cl2O

A

diklór-metán

CH2Cl2

C

dimetil-amin

C2H7N

A

dimetil-éter

C2H6O

C

N,N-dimetil-formamid

C3H7NO

B

2,6-dimetil-heptán-4-on

C7H14O

B

dioktil-ftalát

lásd di-(2-etilhexil)-ftalát

1,4-dioxán

C4H8O2

A

ecetészter

lásd etilacetát

ecetsav

C2H4O2

B

ecetsav-butil-észter

lásd butilacetát

ecetsav-etil-észter

lásd etilacetát

ecetsav-metil-észter

lásd metilacetát

ecetsav-vinil-észter

lásd vinilacetát

etanol

lásd alkilalkoholok

éter

lásd dietiléter

etil-acetát

C4H8O2

C

etil-akrilát

C5H8O2

A

etil-amin

C2H7N

A

etil-benzol

C8H10

B

etilén-glikol

C2H6O2

C

etilénglikol-monoetiléter

lásd 2-etoxietanol

etilénglikol-monometiléter

lásd 2-metoxietanol

etil-glikol

lásd 2-etoxietanol

etil-klorid

lásd klóretán

etil-metil-keton

lásd 2-butanon

2-etoxi-etanol

C4H10O2

B

fenol

C6H6O2

A

formaldehid

CH2O

A

2-furaldehid

C5H4O2

A

furfurál, furfurol

lásd 2-furaldehid

furfuril-alkohol

C5H6O2

B

glikol

lásd etilénglikol

hangyasav

CH2O2

A

hangyasav-metil-észter

lásd metilformiát

4-hidroxi-4-metil-2-pentanon

C6H12O2

C

2,2-imino-dietanol

C5H6NO2

B

izobutil-metil-keton

lásd 4-metil-2-pentanon

izopropenil-benzol

C9H10

B

izopropil-benzol

C9H12

B

klór-acetaldehid

C2H3ClO

A

klór-benzol

C6H5Cl

C

2-klór-1,3-butadién

C2H5Cl

B

klór-ecetsav

C2H3ClO2

A

klór-etán

C2H5Cl

C

klór-metán

CH3Cl

A

kloroform

lásd triklór-metán

2-kloroprén

lásd 2-klór-1,3 butadién

2-klórpropán

C3H7Cl

B

alfa-klór-toluol

C7H7Cl

A

krezolok

C7H8O

A

lakk csiszolatpor

A

maleinsavanhidrid

C4H2O3

A

merkaptánok

lásd tioalkoholok

metakrilsav-metil-észter

lásd metilmetakrilát

metanol

lásd alkilalkoholok

metil-acetát

C3H6O2

B

metil-akrilát

C4H6O2

A

metil-amin

CH5N

A

metil-benzoát

C8H8O2

C

metil-ciklohexanonok

C7H12O

B

metilén-klorid

lásd diklórmetán

metil-etil-keton

lásd 2-butanon

metil-formiát

C2H4O2

B

metil-glikol

lásd 2-metoxietanol

metil-izobutil-keton

lásd 4-metil-2-pentanon

metil-klorid

lásd klórmetán

metil-kloroform

lásd 1,1,1-triklóretán

metil-metakrilát

C5H8O2

B

4-metil-m-feniléndiizocianát

C9H6N2O2

A

4-metil-2-pentanon

C6H12O

C

N-metil-pirrolidon

C5H9NO

C

2-metoxi-etanol

C3H8O2

B

naftalin

C10H8

B

nitro-benzol

C6H5NO2

A

nitro-fenolok

C6H5NO3

A

nitro-krezolok

C7H7NO3

A

nitro-toluolok

C7H7NO2

A

olefin-szénhidrogének (az 1,3-butadién kivételével)

C

paraffin-szénhidrogének (a metán kivételével)

C

perklór-etilén

lásd tetraklóretilén

pinének

C10H16

C

piridin

C5H5N

A

2-propenál

C3H4O

A

propionaldehid

C3H6O

B

propionsav

C3H6O2

B

szén-diszulfid

CS2

B

szénkéneg

lásd széndiszulfid

sztirol

C8H8

B

tetrahidrofurán

C4H8O

B

1,1,2,2-tetraklór-etán

C2H2Cl4

A

tetraklór-etilén

C2Cl4

B

tetraklór-metán

CCl4

A

tioalkoholok

A

tioéterek

A

o-toluidin

C7H9N

A

toluién-2,4-diizocianát

lásd 4-metil-m-feniléndiizocianát

toluol

C7H8

B

trietil-amin

C6H15N

A

1,1,1-triklór-etán

C2H3Cl3

B

1,1,2-triklór-etán

C2H3Cl3

A

triklór-etilén

C2HCl3

B

triklór-fenolok

C6H3OCl3

A

triklór-fluor-metán

CCl3F

C

triklór-metán

CHCl3

A

trimetil-benzolok

C9H12

B

vinil-acetát

C4H6O2

B

xilenolok (a 2,4-xilenol kivételével)

C8H10O

A

2,4-xilenol

C8H10O

B

xilolok

C8H10

B


Az egyes osztályokhoz rendelt kibocsátási határérték koncentráció az osztályban szereplő valamennyi szennyezőanyag együttes koncentrációjára vonatkozik. A határértékek a megadott légszennyező anyag tömegáram nagyságnál nagyobb kibocsátásokra érvényesek.

Az általános technológiai kibocsátási határértékek érvényesek minden olyan esetben, amikor az egyes technológiákra vonatkozó eljárás specifikus technológiai kibocsátási határértékek, vagy az adott pontforrásra egyedi kibocsátási határértékek nincsenek meghatározva.

B) Eljárásspecifikus technológiai határértékek

Eljárás specifikus technológiai határértékeket állapítanak meg egy sor olyan technológiára, amelyek fejlettségi szintje bizonyos szennyezőanyagok tekintetében szigorúbb, vagy enyhébb követelmények betartását teszi lehetővé. Az eljárás-specifikus technológiai határértékek – a részletesen szabályozott technológiák kivételével – csak az adott eljárás meghatározott anyagaira vonatkoznak, a technológiákból kikerülő egyéb, szennyező anyagokra az általános technológiai kibocsátási határértékeket kell alkalmazni. A tervek szerint első lépcsőben mintegy 40 technológiára állapítanak meg eljárás specifikus határértéket. Ezek felsorolását a 2.13. táblázat tartalmazza. Az eljárás specifikus határértékkel szabályozott technológiák száma idővel bővül.

2-13. táblázat - Eljárás-specifikus határértékkel szabályozott technológiák (tervezet)

– Üveg-és üvegszál gyártás

– Cementgyártás

– Mészkő, bauxit, dolomit, magnezit, kvarcit, vagy samott égetése

– Mészgyártás

– Perlitgyártás

– Kupolókemencék

– Helyhez kötött benzin és dízel üzemű belső égésű motorok

– Gépek, berendezések, alkatrészek, termékek üzemi festése

– Szenek brikettálása

– Kokszgyártás

– Agyagalapú kerámiagyártmányok égetése

– Aszfaltkeverés, gyártás

– Alumíniumolvasztó berendezések

– Fémolvasztó berendezések, beleértve a színesfémek és ötvözeteik – kivéve az alumíniumot – finomítására szolgáló berendezéseket

– Ferroötvözetek elektrotermikus vagy fémtermikus eljárásokkal történő előállítása

– Ásványolaj vagy folyékony ásványolaj származékok tárolása, töltése

– Tűzi ónozás

– Felületkezelés salétromsavval

– Ólomakkumlátorok gyártása

– Ásványi anyagok (különösen bazalt, diabáz, salak) olvasztása

– Nemvas fémek gyártása

– Acél vagy öntöttvas olvasztása

– Salétromsavgyártás

– SO2,SO3,H2SO3,H2SO4 gyártás

– Alumínium elektrolízis

– Klórgyártás

– Klóralkáli elektrolízis

– Kéngyártás

– 1,2-diklór-etán és vinil-klorid gyártás

– Akril-nitril előállítás

– Növényvédőszer-gyártás

– Maleinsavanhidrid és etil-benzol gyártás

– Poli-vinil-klorid gyártás

– Poliakrilnitril műanyaggyártás

– Akrilnitril szál készítése

– Viszkózák előállítása és megmunkálása

– Üvegszálak vagy ásványszálak átitatása műgyantákkal

– Farost lemez gyártás

– Cukorgyártás

– Zöldtakarmány szárítók

– Kávé, pótkávé, termékek, kakaó és terménypörkölés


A kupolókemencékre, az ólomakkumlátorok gyártására, a klórgyártásra, a klóralkáli elektrolízisre, a poli-vinil-klorid gyártásra tervezett, valamint a helyhez kötött földgázüzemű motorokra vonatkozó specifikus előírásokat a 2.14. táblázat tartalmazza példaként.

2-14. táblázat - Eljárás-specifikus technológiai kibocsátási határértékek (tervezet)

Kupolókemencék: (mg/m3)

Kibocsátási határérték (mg/m3)

(légszennyező anyag koncentráció)

Szilárd anyag

CO

8 t/h kapacitásig

250

1100

8 t/h kapacitás felett

150

1000

Ólomakkumlátorok gyártása:

Szilárd anyag kibocsátási határérték 5 g/h tömegáram fölött

0,5 mg/m3

Kénsavgőzök kibocsátási határértéke összegyűjtés és leválasztás után

1 mg/m3

Klórgyártás:

Klór kibocsátási határérték

1 mg/m3

cseppfolyósításnál

6 mg/m3

Klóralkáli-elektrolízis:

Amalgámos technológiánál a kibocsátási határérték (éves középértékben)

új berendezés esetén

1,5 g higanygőz/t klór

meglévő berendezés esetén

2 g higanygőz/t klór.

Poli-vinil-klorid:

Vinil-klorid kibocsátási határérték (havi átlagban):

PVC tömeggyártásnál:

10 mg vinil-klorid/kg PVC

szuszpenziós homopolimerizáló

100 mg vinil-klorid/kg PVC

szuszpenziós kopolimeráció

400 mg vinil-klorid/kg PVC

mikroszuszpenziós és emulziós PVC

1500 mg vinil-klorid/kg PVC

Helyhez kötött földgázüzemű gázmotorok (32/1993 (XII. 23.) KTM rendelet):

Az új gázmotorok

Négyütemű motorok:

NOx (NO2 kifejezve)

500 mg/m3

CO

650 mg/ m3

Összes szénhidrogén C1-ben kifejezve, a metán kivételével

150 mg/ m3

Kétütemű motorok:

NOx (NO2-ben kifejezve)

800 mg/ m3

CO

650 mg/ m 3

Összes szénhidrogén C1-ben kifejezve, a metán kivételével

150 mg/ m3

A megadott határértékek fizikai állapotú, száraz füstgázra vonatkoznak, 5 % O2 tartalom mellett.

Az 5 %-nál nagyobb etán tartalmú földgázok esetében az összes szénhidrogén-tartalom C1-ben kifejezve, a metán kivételével 250 mg/ m3, a motor névleges teljesítményén mérve.

Az 1994. január 1. előtt már meglévő 3 MW vagy annál nagyobb bemenő hőterhelésű motor:

Négyütemű motorok:

(NO2 kifejezve)

1500 mg/m3

CO

1000 mg/ m3

Összes szénhidrogén C1-ben kifejezve, a metán kivételével

300 mg/ m 3

Kétütemű motorok:

(NO2-ben kifejezve)

1500 mg/ m3

CO

850 mg/ m3

Összes szénhidrogén C1-ben kifejezve, a metán kivételével

300 mg/ m3

A megadott határértékek fizikai normál állapotú, száraz füstgázra vonatkoznak, 5% O2 tartalom mellett, a motor névleges teljesítményén mérve.


Részletesen szabályozott technológiák

Az olyan technológiai folyamatokat, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a környezetre és speciális, jellemzőik indokolják részletes előírásokkal szabályozzák.

Ilyen részletes előírások vonatkoznak, pl.:

  • a tüzelési eljárásokra,

  • a hulladékok égetésére,

  • a motorbenzinek tárolására és szállítására,

  • az illékony szerves vegyületek felhasználására.

Ezekre a technológiákra vonatkozó szabályozások a kibocsátási határértékeken túlmenően részletes előírásokat tartalmaznak többek között a technológiák működtetési feltételeire – az üzemeltetési paraméterekre, a kibocsátások és működési jellemzők ellenőrzésére, mérésére és az adatszolgáltatásra, illetve egyéb műszaki követelményekre.

a) A tüzelési technológiák légszennyező anyag kibocsátásainak szabályozása

A nagytömegű légszennyező anyagok (kén-dioxid, nitrogén-oxidok, por, szén-mono-xid) jelentős része, esetenként döntő többsége, az energia-előállítást szolgáló tüzelési technológiákból származik. A kén-dioxid és a nitrogén-oxidok határokon átterjedő szennyezőanyagok, amelyek jelentősen hozzájárulnak a savas esők kialakulásához, és amelyek kibocsátásának mérséklésére Magyarország által aláírt, nemzetközi egyezmények vonatkoznak.

A tüzelő berendezések technológiai kibocsátási határértékeit és egyéb előírásait

  • a bemenő hőteljesítményét,

  • a tüzelőberendezés fajtáját és

  • a felhasznált energiahordozó fajtáját

figyelembe véve különböző módon szabják meg.

Az 50 MWth és az ennél nagyobb hőteljesítményű tüzelőberendezések (nagy tüzelőberendezések) légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről 1998-ban jelent meg Magyarországon szabályozás (22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet).

Ez az a tüzelőberendezés csoport, amely a tüzelési technológiákból származó légszennyező anyagok döntő többségét bocsátja ki, és amelynek kibocsátásait az Európai Unió 88/609/EEC és a 94/66/EC direktívái szabályozzák. A magyar jogszabály döntően harmonizál az EU fenti direktíváival.

A nagy tüzelőberendezések kibocsátási hatásértékeit a 2.15–2.18. táblázatok tartalmazzák a berendezések hőteljesítménye és a felhasznált tüzelőanyag fajtája szerint.

2-15. táblázat - 50 MWth és annál nagyobb hőteljesítményű, szilárd tüzelőanyaggal üzemeltetett tüzelőberendezések technológiai kibocsátási határértékei

Szennyező anyag

Kibocsátási határértékek (mg/m3)

50 ≤ Pth //<// 100

100 ≤ Pth //<// 500

Pth ≥ 500

Szilárd anyag

100

50

50

Szén-monoxid

250

250

250

Nitrogén-oxidok

650

650

650

(NO2-ben kifejezve)

*

*

*

Kén-dioxid és kén-trioxid

2000

***

400

(SO2-ben kifejezve)

**

Kloridok (HCl-ben kifezeve)

200

100

100

Fluoridok

30

15

15


Névleges bemenő hőteljesítmény: Pth (MWth)

Megjegyzések:

* Lignittüzelés esetén max. 300 mg/m3. Fluidtüzelésű kazán esetében 200 mg/m3.

** Amennyiben a hazai szenek tüzelése során a 2000 mg/m3 határérték nem tartható meg, elégséges a 60 %-os kéntelenítési arány.

*** 2000 és 400 mg/m3 között lineáris a csökkenés. A kibocsátási határérték = 2000-4 (Pth-100) mg/m3.

Amennyiben a hazai szenek esetében ez nem tartható meg, elégséges a 85%-os kéntelenítési arány. Fluidtüzelésű kazán esetében legalább 85%-os kéntelenítési arány.

Hazai szénnel történő tüzelésnek kell tekinteni, ha a bevitt hőteljesítmény több mint 50 %-át hazai

szénnel biztosítják.

Tüzelőanyagnak minősített szilárd anyag (nem szén) esetén: kadmium-, kobalt-, króm-, nikkel-, ólom-, vanádium- és arzénkibocsátás esetén a határérték nem haladhatja meg az 1 mg/m3 határértéket.

A hazai gyártású hibrid-fluid tüzelési rendszerre történt, illetve történő átalakítás esetében, az átalakításra került, illetve kerülő szilárd tüzelésű tüzelőberendezéseknél meg kell tartani az alábbi előírásokat: kén-dioxid kibocsátás csökkenésnek (kéntelenítési aránynak) legalább 60%-osnak, 2005. január 1., illetve 2008. december 31-ét követően legalább 75%-osnak kell lennie, a füstgáz nitrogén-oxid koncentrációja legfeljebb 600 mg/m3 lehet.

A hibrid-fluidtüzelésű berendezéseknél – ha a kéntelenítési arány nem éri el a 60%-ot – a határérték-túllépés mértéke a tényleges kéntelenítési arányhoz és a 60%-os kéntelenítési arányhoz tartozó kén-dioxid kibocsátások különbsége.

Az mg/m3-ben kifejezett koncentrációk száraz (vízmentes), 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású, 6% oxigéntartalmú füstgázra vonatkoznak.

2-16. táblázat - A folyékony tüzelőanyaggal üzemeltetett berendezések technológiai kibocsátási határértékei

Szennyező anyag

Kibocsátási határértékek (mg/m3)

50 ≤ Pth //<// 300

300 ≤ Pth //<// 500

Pth ≥ 500

Szilárd anyag

50

50

50

Szén-monoxid (CO)

175

175

175

Nitrogén-oxidok (NO2-ben kifejezve)

450

450

450

Kén-dioxid és kén-trioxid (SO2-ben kifejezve)

1700

**

400

Kloridok (HCl-ben kifezeve)

30

30

30

Fluoridok (HF-ben kifejezve)

5

5

5

Fémek* és arzén együtt

3

3

3


Névleges bemenő hőteljesítmény: Pth (MWth)

Megjegyzések:

* Az alább felsorolt elemek veendők figyelembe: kadmium, kobalt, króm, nikkel, ólom, vanádium.

** 1700 és 400 mg/m3 között lineáris csökkenés. A kibocsátási határérték = 1700-6,5 (Pth-300) mg/m3.

A folyékony tüzelőanyaggal üzemelő, 500 MWth és az annál nagyobb bevitt névleges hőteljesítményű régi tüzelőberendezések füstgázában 2002. december 31. után.

az arzén, kadmium, kobalt, króm, nikkel, ólom és vanádium együttes koncentrációja legfeljebb 3 mg/m3 lehet,

a kén-dioxid koncentrációja legfeljebb 2100 mg/m3 lehet.

Az mg/m3-ben kifejezett koncentrációk száraz (vízmentes), 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású, 3% oxigéntartalmú füstgázra vonatkoznak.

2-17. táblázat - A gáz halmazállapotú tüzelőanyaggal üzemeltetett tüzelőberendezések technológiai kibocsátási határértékei

Szennyezőanyag

Kibocsátási határérték (mg/m3)

Szilárd anyag

5

Szén-monoxid

100

Nitrogén-oxidok (NO2-ben kifejezve)

350

Kén-dioxid és kén trioxid földgáztüzelés esetén

(SO2-ben kifejezve)

35

*


Megjegyzések:

* Kőolajfinomításnál keletkező alacsony fűtőértékű, gáz (fűtőgáz) és kohógáz esetén: 200 mg/m3.

Kokszoló kemencegáz (kamragáz) esetén 400 mg/m3.

Az mg/m3-ben kifejezett koncentrációk száraz (vízmentes), 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású,

3% oxigéntartalmú füstgázra vonatkoznak.

2-18. táblázat - A gázturbinák technológiai kibocsátási határértékei

Szennyezőanyag

Kibocsátási határérték (mg/m3)

50 ≤ Pth //<// 300

Pth ≥ 300

Szilárd anyag (korom)*

4

2

Szén-monoxid (CO)

100

100

Nitrogén-oxidok (NO2-ben)

– olajtüzelés esetében

200

170

– gáztüzelés esetében

150

90

Kén-dioxid és kén-trioxid (SO2-ben kifejezve)

– olajtüzelés esetében

115

115


Megjegyzések:

* Feketedési szám a Bacharach skála szerint.

Az mg/m3-ben kifejezett koncentrációk száraz (vízmentes), 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású, 15 % oxigéntartalmú füstgázra vonatkoznak.

Az egyidejűleg többféle tüzelőanyaggal üzemeltetett tüzelőberendezéseknél a technológiai kibocsátási határértéket a felhasznált tüzelőanyagok bevitt hőteljesítményének arányában kell meghatározni.

Az új tüzelőberendezéseknek a kibocsátási határértéket a rendelet hatálybalépésének időpontjától, a meglévő tüzelő berendezéseknek – néhány kivételtől eltekintve – 2005. január 1-ig, illetve 2008. december 31-ig kell teljesíteni a berendezés rendeltetésétől függően.

A villamosenergia-termelésre szolgáló erőművek tüzelő berendezéseire országos össztömegű kibocsátási határértéket is megállapítottak, ennek számszerű adatait a 2.19. táblázat mutatja be.

2-19. táblázat - A villamos energia termeléséről, szállításáról, és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény hatálya alá tartozó 50 MWth és az ennél nagyobb bemenő névleges hőteljesítményű tüzelőberendezések éves engedélyezett összkibocsátása

Az éves összkibocsátás mértéke:

1. kén-dioxid

– 2000. január 1. után legfeljebb 425 ezer t/év

– 2002. január 1. után legfeljebb 380 ezer t/év

– 2005. január 1. után legfeljebb 250 ezer t/év

2. nitrogén-oxidok

– 2000. január 1. után legfeljebb 40 ezer t/év

– 2002. január 1. után legfeljebb 38 ezer t/év

– 2005. január 1. után legfeljebb 30 ezer t/év


Az egyes erőművekre vonatkozó össztömegű kibocsátási határértéket a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség állapítja meg.

Ha valamely gazdálkodó szervezet a részére megállapított kibocsátási kontingenst nem használja ki (pl. azért, mert leválasztó berendezést helyezett üzembe), azt részben vagy egészben átengedheti más szervezet részére a Főfelügyelőség jóváhagyásával.

A tüzelőberendezések légszennyező anyag kibocsátásait rendszeresen ellenőrizni kell.

A 300 MWth névleges bemenő hőteljesítménynél nagyobb, új tüzelőberendezéseket folyamatos szennyezőanyag-kibocsátást mérő, valamint a füstgázállapotot ellenőrző, mérő és adatrögzítő műszerekkel kell felszerelni.

Folyamatosan mérni kell a füstgáz

  • kén-dioxid, nitrogén-oxid, szén-monoxid, szilárdanyag és oxigéntartalmát,

  • a hőmérsékletét, sebességét és nyomását.

A füstgáz nedvességtartalmát időszakosan kell mérni.

Földgáz tüzelés esetén nem szükséges mérni a kén-dioxid és szilárdanyag tartalmat.

Meglévő berendezéseket megfelelő türelmi idő után kell felszerelni folyamatos mérőműszerekkel.

A 300 MWth névleges bemenő hőteljesítménynél kisebb tüzelőberendezések esetén a légszennyező anyagok kibocsátását évente kell megméretni erre feljogosított szervezettel.

Az Európai Unió a közeljövőben tervezi a nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó direktívák módosítását. Ennek során elsősorban a kibocsátási határértékek és a mérési előírások szigorítása várható, illetve beépül a direktívába az integrált szennyezésmegelőzés elve. Az EU előírások megváltozása után a magyar jogszabály is módosításra kerül.

A 140 kWth – 50 kWth hőteljesítményű tüzelőberendezések kibocsátásának szabályozása szintén a bemenő teljesítmény kategóriától, a felhasznált tüzelőanyag fajtájától és a tüzelőberendezés típusától (kazán vagy gázturbina) függő technológiái határértékekkel történik.

A 140 kWth termikus hőteljesítményű, döntően lakossági és kommunális fűtésre használt tüzelőberendezések szennyezőanyag kibocsátásának szabályozása és ellenőrzése a kötelező termékminősítés keretében történik majd.

b) A hulladékégetés légszennyező anyag kibocsátásainak szabályozása

A hulladékok égetése olyan technológiai folyamat, amelynek során a bevitt anyagokat termikus oxidációval ártalmatlanítják. Az eljárás sajátossága, hogy a bevitt anyagok (hulladékok) összetétele nem állandó, sok esetben nagy mértékben ingadozik, ami jelentősen befolyásolja az égetők füstgázában megjelenő szennyező anyagok fajtáját és mennyiségét.

Az égetésre bevitt hulladék fajtájától és az alkalmazott technológiától függően a hagyományos tüzelési technológiákra jellemző szennyezők mellett különösen veszélyes légszennyező anyagok keletkezhetnek (pl. sósav, hidrogén-fluorid, nehézfémek, dioxinok és furánok). Ez a körülmény indokolja a szigorú technológiai előírások és hatékony környezetvédelmi intézkedések betartását a környezetszennyezés elkerülése érdekében.

A hulladékok égetésére vonatkozó levegőtisztaság-védelmi előírásokat a 11/1991.

(V. 16.) KTM rendelet rögzíti. A rendelet kidolgozásánál figyelembe vették az Európai Unió

  • 89/429/EEC sz. a meglévő települési hulladék égetőkről szóló, illetve a

  • 89/369/EEC sz. az új települési hulladékégetőkről szóló direktíváit, valamint

  • az akkor még pusztán tervezet formában lévő 94/67/EC sz. a veszélyes hulladékégetőkről szóló EU direktíva előkészítő anyagait.

A magyar előírás fejlettebb, mint az EU-nak a kommunális hulladékok égetésére vonatkozó direktívái, de csak részben harmonizál – mivel előbb keletkezett – a 94/67/EC irányelvvel.

A magyar jogszabály hatálya kiterjed valamennyi olyan berendezésre, amelyben hulladékot égetnek (függetlenül attól, hogy a veszélyes hulladék vagy kommunális termelési hulladék). (Az EU ezt jelenleg külön szabályozza és bizonyos hulladékokra, mint pl. különböző termelési hulladékok, nincs szabályozása.)

A jelenleg érvényes magyar jogszabály és a veszélyes hulladékokra érvényes direktíva határértékeit a 2.20. táblázat, az égetésre előírt műszaki paramétereket a 2.21. táblázat mutatja be.

2-20. táblázat - Technológiai kibocsátási határértékek hulladékégetés esetében (mg/m3)

Szennyezőanyag

A hulladékégetés

szabályairól szóló

11/1991. (V. 16.) KTM rendelet szerint Félórás középérték

A veszélyes hulladék égetéséről

szóló 94/67/EC direktíva szerint

Félórás középérték

Napi középérték

A*

B*

Szilárd anyag

30

30

10

10

Kén-dioxid

200

200

50

50

Nitrogén-oxidok (NO2)

400

Szén-monoxid

100

100

50

Sósav (HCl)

50

60

10

10

Hidrogén-fluorid (HF)

2

4

2

1

Elégetlen szénhidrogének (TOC)

20

20

10

10

Szennyezőanyag

A mintavételi idő

átlagában

A mintavételi idő átlagában

(minimum 30 min; maximum 8 h)

Meglévő berendezés

Új berendezés

Higany

0,1

0,1

0,05

Cd, Ta összesen

0,1

0,1

0,05

As, Se, Ni, Co, Te összesen

1,0

1,0

0,5

Dioxinok és furánok összesen (TE)

1×10–7

1×10–7


* A: a félórás átlagértékek nem léphetik túl az „A” értéket éves szinten vagy

B: a félórás átlagértékek 97%-a nem lépheti túl a „B” értéket éves szinten

2-21. táblázat - Üzemviteli feltételek hulladékégetés esetében

11/1991. (V. 16.) KTM rendelet szerint

94/67/EC direktíva szerint

Tartózkodási idő a berendezés tűzterében, illetve utóégetőjében

min. 2 s

min. 2 s

Füstgáz hőmérséklet

nem klórtartalmú hulladék

850 ±50°C

min. 850 °C

klórtartalmú hulladék

1150 ± 50 °C

min. 1100 °C

Kimenő füstgáz oxigén tartalma

min. 6 térf. %

min. 6 térf. %

Vonatkoztatási oxigén tartalom

Névleges kapacitás ≥ 1000 kg/h

11 %

11 %

//<// 1000 kg/h

17 %


A magyar szabályozás nem alkalmaz napi határértéket és nem ad választási lehetőséget a 100% és 97% érték között, ezzel szemben nitrogén-oxidokra is tartalmaz előírást.

A szennyező anyagok kibocsátását az égető kapacitásától függően folyamatosan vagy időszakosan (évente legalább egyszer) mérni kell.

A dioxinok és furánok határértékének (0,1 ng/m3) megadása toxicitás egyenértékben történik (TE). Az egyes vegyületek toxicitási tényezőit a 2.22. táblázat tartalmazza.

2-22. táblázat - Dioxinok és furánok toxicitási tényezői

Vegyület neve

Toxicitási tényező

2,3,7,8

– Tetra-klordibenzo-dioxin

1

1,2,3,7,8

– Penta-klordibenzo-dioxin

0,5

1,2,3,4,7,8

– Hexa-klordibenzo-dioxin

0,1

1,2,3,7,8,9

– Hexa-klordibenzo-dioxin

0,1

1,2,3,6,7,8

– Hexa-klordibenzo-dioxin

0,1

1,2,3,4,6,7,8

– Hepta-klordibenzo-dioxin

0,01

– Octa-klordibenzo-dioxin

0,001

2,3,7,8

– Tetra-klordibenzo-furan

0,1

2,3,4,7,8

– Penta-klordibenzo-furan

0,5

1,2,3,7,8

– Penta-klordibenzo-furan

0,05

1,2,3,4,7,8

– Hexa-klordibenzo-furan

0,1

1,2,3,7,8,9

– Hexa-klordibenzo-furan

0,1

1,2,3,6,7,8

– Hexa-klordibenzo-furan

0,1

2,3,4,6,7,8

– Hexa-klordibenzo-furan

0,1

1,2,3,4,6,7,8

– Hepra-klordibenzo-furan

0,01

1,2,3,4,7,8,9

– Octa-klordibenzo-furan

0,001


A toxicitási egyenérték meghatározásához az egyes vegyületek mért mennyiségét meg kell szorozni a toxicitási tényezővel és az így nyert mennyiségek összegezhetők. Az Európai Unió a közeljövőben tervezi a nem veszélyes hulladékok égetésére vonatkozó előírásainak alapvető módosítását. Ennek keretében:

  • megmarad a veszélyes hulladékok égetésére vonatkozó 94/67/EC direktíva,

  • egy új irányelvet dolgoznak ki a települési és egyéb nem veszélyes hulladékok égetésére. Ennek határértékrendszere döntően megegyezik a veszélyes hulladékok égetésére vonatkozó értékekkel.

Az új direktíva elfogadása után a jelenlegi magyar szabályozás is átdolgozásra kerül az EU előírásainak megfelelően. Ennek során többek között a tervek szerint

  • bevezetik a napi középértékeket a határértékeknél,

  • szigorítják a mérési előírásokat,

  • érvényre juttatják az integrált szemléletet, a szennyvízkikibocsátásokra és az energiahatékonyságra vonatkozó előírások is megjelennek,

  • hulladék és nem hulladék együtt égetése esetén vegyes határértéket vezetnek be; a vegyes határérték alábbi képlettel történik:

C= V h C h + V t C t V h + V t MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr4rNCHbGeaGqik8vrps0lbbf9q8WrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbba9q8WqFfea0=yr0RYxir=Jbba9q8aq0=yq=He9q8qqQ8frFve9Fve9Ff0dmeaabaqaciGacaGaaeqabaWaaeaaeaaakeaacaWGdbGaeyypa0ZaaSaaaeaacaWGwbWaaSbaaSqaaiaadIgaaeqaaOGaeyyXICTaam4qamaaBaaaleaacaWGObaabeaakiabgUcaRiaadAfadaWgaaWcbaGaamiDaaqabaGccqGHflY1caWGdbWaaSbaaSqaaiaadshaaeqaaaGcbaGaamOvamaaBaaaleaacaWGObaabeaakiabgUcaRiaadAfadaWgaaWcbaGaamiDaaqabaaaaaaa@4A46@

ahol:

C – vegyes határérték,

Vh – a hulladék égetéséből származó füstgáz mennyisége,

Ch – a hulladékégetés határértéke,

Vt – a technológiai folyamathoz használt tüzelőanyagból származó füstgáz mennyisége,

Ct – a technológiai folyamatra vonatkozó határértékek.

c) Illékony szerves vegyületek (volatile organic compounds, VOC) kibocsátásának szabályozása

Illékony szerves vegyületek azok a szerves vegyületek, amelyek gőznyomása 293,15 K fokon egyenlő, vagy meghaladja a 0,01 kPa-t, vagy a felhasználás speciális körülményei között ezzel azonos illékonyságúak. Néhány VOC-nak tekintett vegyület felsorolását tartalmazza a 2.23. táblázat.

2-23. táblázat - Néhány illékony szerves vegyület (VOC)

Nr.

Vegyület anyag neve

Nr.

Vegyület anyag neve

1.

Aceton

17.

Izo-propil-alkohol

2.

Benzin

18.

Kloroform

3.

Benzol

19.

Klór-propán

4.

Butil-acetát

20.

Metil-alkohol

5.

Butil-alkohol

21.

Metil-etil-keton

6.

Ciklohexán

22.

Metil-izobutil-keton

7.

Dietil-amin

23.

Metil-klorid

8.

Diklór-benzol

24.

Metilén-klorid

9.

Diklór-etán

25.

O-nitro-toluol

10.

Ecetsav

26.

Szén-tetraklorid

11.

Etil-acetát

27.

Sztirol

12.

Etil-alkohol

28.

Tetrahidrofurán

13.

Etil-benzol

29.

Toluol

14.

Etilén

30.

Triklór-etán

15.

Etilén-glikol

31.

Triklór-etilén

16.

Izo-butil-alkohol

32.

Xilol


A VOC-k a légkörbe kerülve a napfény hatására a nitrogén-oxidokkal reakcióba lépnek és ózon keletkezik. A troposzférikus ózon az oxidáló szmogok tipikus komponense. Károsítja a légzőszerveket, a növényi sejteket, légúti megbetegedéseket okoz, irritálja a szemet, a szerkezeti anyagok korrózióját idézi elő. Ezért indokolt, hogy a kibocsátásukat külön előírások szabályozzák. Az Európai Unió 99/13/EC sz. direktívája rögzíti a VOC felhasználás és kibocsátás szabályait, amely alapul szolgál a magyar szabályozás kidolgozásához is.

A direktíva mintegy 20 tevékenységre állapít meg, általában az oldószer felhasználás mértékétől függő

  • véggáz-kibocsátási határértékeket (mg C/Nm3)

  • diffúz kibocsátási határértéket (az oldószer bevitel%-a)

  • összkibocsátási határértéket (a teljes technológiára vonatkozó, a gyártott termék egységnyi mennyiségére számított oldószer tömeg g/kg, g/m2, g/db vagy bevitt oldószer%-a).

Néhány technológia VOC kibocsátási határértékeit a 2.24. táblázat tartalmazza. Minden létesítménynek és berendezésnek teljesíteni kell

  • a véggáz kibocsátási határértéket és a diffúz kibocsátási határértéket, vagy

  • az összkibocsátási határértéket.

2-24. táblázat - VOC kibocsátási határértékek az oldószerfelhasználás függvényében 1999/13/EC számú EU irányelv

Tevékenység (Oldószer-fogyasztási küszöbérték t/év)

Küszöbérték (Oldószer fogyasztási küszöbérték t/év)

Kibocsátási határérték a véggázokban

(mg C/Nm3)

Diffúz kibocsátási határértékek (az oldószer bevitel %-ában)

Össz. Kibocsátási határértékek

Különleges előírások, kivételek, megjegyzések

Új Meglévő

Új Meglévő

1 Hőrögzítéses rotációs ofszetnyomás (//>//15)

15–20

//>//25

100

20

30 (1)

30 (1)

(1)A késztermékben lévő oldószer mara-dék nem tekintendő a diffúz kibocsátás részének.

2 Faanyag impregnálás

100 (1)

45

11 kg/m3

(1)Nem vonatkozik a karbolsav-val (kre-zollal) történő impregnálásra.

3 Cipőgyártás (//>//5)

25 g/pár

A teljes kibocsátási határérték a kész lábbeli-párra vonatkoztatott oldószer kibo-csátással (gr) van kifejezve.

4 Bevonóanyagok (festékek), lakkok, nyomdafestékek és ragasztók gyártása

(//>//100)

100–1000

//>//1000

150

150

5

3

az oldószerbevitel 25 %-a;

az oldószerbevitel 3 %-a

A diffúz kibocsátási értékek nem tartalmazzák azt az oldószer mennyiséget, amelyet a bevonóanyag részeként, zárt tartályban értékesítenek.

5 Gyógyszerészeti termékek gyártása (//>//50)

20 (1)

5 (2)

15 (2)

az oldó-szer-bevitel 5 %-a

az oldószer-bevitel 15 %-a

(1) Ha olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyeknél megengedett a visszanyert oldószerek újrafelhasználása, a kibocsá-tási határérték a véggázokban 150.

(2) A diffúz kibocsátási értékek nem tar-talmazzák azt az oldószermennyiséget, amelyet a termék vagy készítmény része-ként, zárt tartályban értékesítenek.


Külön határértéket rögzít a szabályozás a különösen veszélyes anyagokra az alábbiak szerint:

  • A rákkeltő, mutagén vagy mérgező anyagokat (a 67/548/EEC direktíva szerinti R45, R49, R60 és R61 jelzéssel) kevésbé veszélyes anyagokra kell kiváltani, ha ez nem lehetséges, akkor 10 g/h-nál nagyobb emisszió esetén a kibocsátási határérték: 2 mg/m3.

  • Halogénezett szerves oldószerek (R40): ha az emisszió nagyobb, mint 100 g/h, a kibocsátási határérték 20 mg/m3. A meglévő berendezéseknek legkésőbb 2007. október 31-ig kell teljesíteni a határértékeket.

Különleges engedmény adható azon meglévő berendezések üzemeltetőjének, aki már végrehajtott VOC csökkentő intézkedést, és ezért teljesíti az alábbi határértékeket:

  • 50 mgC/Nm3 utóégetőknél

  • 150 mgC/Nm3 bármely más VOC csökkentési technológiával. Ezen üzemeltetők a nemzeti jogszabály hatálybalépésétől számított 12 évig mentesülnek füstgáz emissziós határértékek betartása alól.

A kivétel nem vonatkozik a különösen veszélyes anyagokra.

Az irányelv lehetőséget ad az üzemeltetőknek és az országoknak csökkentési tervek készítésére. Ebben az esetben a kibocsátási határértékeket nem szükséges minden létesítményre betartani, de legalább olyan mértékű szennyezőanyag kibocsátás-csökke-nést kell elérni, mintha a határértékeket betartották volna. Ez lehetőséget ad az országok számára a leggazdaságosabb megoldások alkalmazására.

A kibocsátási határértékek betartását ellenőrizni kell. A 10 kg/h össz-szén emisszió felett folyamatos mérőrendszert kell kiépíteni. Ennél kisebb kibocsátás esetén időszakos mérések elvégzése szükséges.

A motorbenzinek az illékony szerves vegyületek jól elhatárolható csoportja. Felhasználásuk széles körben elterjedt rendkívül nagy mennyiségben, ezért az összes VOC kibocsátásban jelentős részarányt képviselnek (Magyarországon az összes VOC kibocsátás 8%-a). Ezért indokolt, hogy a motorbenzinek által okozott légszennyezés csökkentésére külön előírások vonatkozzanak.

A motorbenzinek tárolásakor, töltésekor és szállításakor keletkező szénhidro-gén-emisszió korlátozásáról a 9/1995. (VIII. 31.) KTM rendelet rendelkezik, amely az Európai Unió erre vonatkozó, 94/63/EC sz. direktívájával harmonizál. A motorbenzinek tárolásakor és elosztásakor a legnagyobb szennyező források

  • a tároló tartályok légzői,

  • a szállító tartályok légzői,

  • a benzinkutak tároló tartályainak légzői, valamint

  • a gépjárművek tároló tartályai.

A tartályok töltésekor az áttöltött benzin mennyiségével azonos térfogatú benzingőzzel telített levegő kerül a környezetbe és ezzel nagymértékben szennyezi a levegőt. A benzingőz környezetbe kerülése megfelelő technika alkalmazásával megelőzhető vagy jelentős mértékben csökkenthető.

A jogszabály előírásai szerint:

A tároló tartályokat és a benzinszállító járművek tartályait úgy kell kialakítani, hogy az áttöltés során a töltött tartályból kilépő, benzingőzzel telített levegőt visszavezessék abba a tartályba, amelyből a töltés történik. Ezt a gázvisszavezető rendszert gázingának nevezik.

A gépjárművek tartályainak töltésekor kilépő benzingőzt is vissza kell vezetni az üzemanyagtöltő állomás tárolótartályába (pisztoly gáz visszavezetés).

A föld feletti, szabadon álló motorbenzin-tároló tartályokat felületkezeléssel (hő elleni védelemmel, fényvisszaverő bevonattal) kell ellátni.

A benzingőz visszatartása (alapvetően nagy térfogatú tárolótartályok esetén) véggáz kezelő rendszerek (adszorberek, véggáz-hűtők, égetőberendezések) alkalmazásával is megoldható.

A gőzvisszavezető és –kezelő rendszerek akkor felelnek meg az előírásoknak, ha:

  • Helyhez kötött tartályból szállító jármű tartályába, illetve szállító jármű tartályából helyhez kötött tartályba töltenek át motorbenzint, akkor

    • a motorbenzin áramlás csak a gőzvisszavezető rendszer csatlakoztatása esetén indul meg,

    • a gőzvisszavezető rendszer a gőzvisszavezetés időtartama alatt legalább 95%-os hatásfokkal megakadályozza a motorbenzin-gőzök környezetbe jutását;

  • A benzintöltő állomáson csak olyan töltőszeleppel ellátott áttöltőfejet (pisztolyt) alkalmaznak, amely a gépjárműtankból kiszorított motorbenzin-gőzöket visszavezeti a töltőállomás tárolótartályába,

    • passzív védelem esetén

      • a gőzvisszavezető rendszerben kis áramlási ellenállás mellett biztosított a szabad gőzátáramlás,

      • az áttöltőfej (pisztoly) töltőszelep ellennyomása a gyártó adatai szerinti maximális értéket nem lépi túl,

      • a töltőszelepnek a gépjármű üzemanyagtartályához csatlakozó tömítőkarimái nincsenek kirepedve, vagy egyéb más, tömítetlenséget okozó meghibásodást nem mutat,

    • aktív védelem esetén

      • az üzemanyagtartály töltésekor a tartályból kiszorított gőzök vákumszivattyú segítségével kerülnek – csővezetéken – vissza a föld alatti tartályba,

      • a tömítés nélküli gőzvisszavezető rendszerekben visszavezetett levegő motorbenzingőz elegy térfogata nem lehet nagyobb, mint az áttöltött üzemanyag 105%-a;

  • A helyhez kötött tárolótartályok esetében

    • a véggázkezelő berendezések vagy egyéb műszaki megoldások leválasztási hatásfokának legalább 95%-os hatásfokúnak kell lennie,

    • ha a véggázkezelő pontforrásnak minősül, a 95% hatásfokú leválasztás mellett a pontforrásra vonatkozó követelményeket is be kell tartani.

  • A véggázvisszavezető rendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok egymáshoz csatlakoztathatók legyenek.

Új létesítmények csak a fenti előírások betartásával létesíthetők. Meglévő létesítményeket a benzinforgalomtól függő türelmi időn belül (3–10 év) kell ellátni az előírt műszaki védelemmel. A légszennyezés mérséklését szolgáló berendezések működőképességét és hatásfokát rendszeresen ellenőriztetni kell.



[1] * Az itt megadott fogalmak alapvetően az Európai Unió előírásait figyelembe véve kerültek megadásra, ezért nem minden esetben azonosak a jelenleg érvényes magyar szabályozással.