Ugrás a tartalomhoz

Környezettechnika

dr. Barótfi István

Mezőgazda Kiadó

2.2. A szennyeződés forrásai, szennyező anyagok

2.2. A szennyeződés forrásai, szennyező anyagok

2.2.1. A szennyeződés forrásai

A légkörbe jutó szennyező anyagok tekintélyes része természetes eredetű. A Föld felületének nagyobbik hányadát kitevő hidroszféra jelentős mennyiségű aeroszolt termel. A hullámverés során a levegőbe kerülő vízcseppek beszáradva Na-, Ca-, K-, klorid-, szulfid-stb. ionokat vagy ezek egyszerű vegyületeit szolgáltatják. A tengeri eredetű légtömegekre ezeknek az anyagoknak viszonylag magas koncentrációi jellemzőek. A tengeri élővilág, mely produkcióbiológiai szempontból igen jelentős tényező, hatalmas mennyiségű anyagcsere terméket is termel. Ezek a parciális nyomásnak, a hőmérsékletnek és egy jellemző állandónak megfelelő mennyiségben oldódnak a vízben, ill. távoznak onnan a légkörbe. Legfontosabb ezek közül a szén-dioxid.

A litoszféra felületéről főleg szilárd fázisú szennyező anyagok származnak. A sivatagi és tengeri homok (SiO2,) az időjárási jelenségektől függően, gyakran igen magas koncentrációkban lehet jelen a légkörben. A talajok pora szerves alkatrészeket is tartalmaz, főleg azonban ásványok porából, karbonátokból, szulfátokból és oxidokból áll (pl. CaCO3, CaSO4, MgCO3, A12O3, ZnO, SiO2 stb.) Vulkáni tevékenység során porok, gőzök és gázok (H2S, SO2, HCI, CO, CO2) jutnak a levegőbe. Sztyeppék, bozótok, erdők tüzeinek égéstermékei a szén-dioxidon kívül kormot, ehhez kapcsolódva karcinogén szén-hidrogéneket hordoznak.

A növények és az állatok bomlástermékei, főleg a kéntartalmúak gyakran bűzösek: ammónia, kén-hidrogén, aminok és merkaptánok, indol és skatol stb. Az atmoszféra oxigén-és szén-háztartásának alakulását elsősorban a növényzet, másodsorban az állatvilág döntő módon befolyásolja. Kis szénatom-számú, egyszerű szén-hidrogének részben gázkitörések, részben szerves bomlástermékek gyanánt kerülnek a levegőbe. Közülük a metán, mint a szénciklus természetes része, meglehetősen állandó, jelentős koncentrációban mérhető: 1,2 ppm. A mezőgazdasági tevékenység részben ugyanolyan anyagokat juttat a levegőbe, mint amilyenek természetes körülmények között is keletkeznek. A mezőgazdaság kemizálódásával egy sereg új, a természet egyensúlya szempontjából is sok veszélyt rejtő anyag került alkalmazásra. Az insecticidek, herbicidek, fungicidek, melyek többnyire a klórozott szén-hidrogének, szerves foszfát-ész-terek, ditio-karbonátok és hormon hatású vegyületek csoportjaiba tartoznak, biológiailag aktív anyagok. Ezeknek pora, permete gyakran kerül a levegőbe, különösen ha repülőgépről szórják, permetezik őket nagy területekre.

Amíg tehát pár évtizede a mezőgazdaság csak kismértékű, főleg pedig helyi jelentőségű szennyező volt, ma már a biológiai egyensúly szempontjából veszélyes szenynyező forrás. Ismeretes, hogy a mesterséges eredetű levegőszennyeződés legnagyobb részét a közlekedés, az ipar, a háztartások tüzelése, valamint ezek komplexumai, a városok okozzák. Az előbbi források részesedési arányát illetően azonban változások történnek az idők során. Amíg néhány évtizeddel ezelőtt a közlekedés szerepe e tekintetben nem volt túl jelentős, ma a fejlettebb államokban a közlekedés a legnagyobb szennyező. Az egyéb eredetű szennyeződések ezekben az országokban csökkennek. Ennek okai:

  • az ipari szennyezők megrendszabályozása, környezetbarát technológiák alkalmazása,

  • kevésbé szennyező energiahordozók használata az erőművekben, iparban és a háztartási tüzelésben.

Régebben egy ország vagy terület levegőjének szennyezettsége rendszerint iparának fejlettségével volt arányos, később a fejlettséget a közlekedés okozta szennyeződés részesedései aránya jellemezte. Napjainkban a korszerűsödő gépjárműállomány (főleg a gazdagabb országokban, de hazánkban is,) a gépjárművek számának növekedése mellett sem növeli tovább a szennyezettséget. A levegőszennyező anyagok körforgását a 2.1. ábra mutatja. Az ábrán a szennyező hatásokat fekete nyilak jelzik. A nyilak vastagságával az arányokat jellemezzük, a bioszféra egészére.

2-1. ábra - A levegőszennyező anyagok körforgása

A levegőszennyező anyagok körforgása


Primer szennyező források, amelyek a szennyező anyagokat termelik és a légkörbe juttatják. Szekunder forrásoknak azokat nevezzük, ahonnan a levegőből egyszer már távozott, eltávolított, illetve a termelésből már kivont szennyező anyagok ismét a légkörbe kerülhetnek. Ilyenek a pernyehányók, meddőhányók vagy pl. a cementgyárak utakra, talajra, épületekre ülepedett pora, melyet a szél felkavar. Ilyenek a szeméttelepek, továbbá a szennyvizek, melyekből az elnyelt gázok, oldószerek gőzei kidiffundálnak.

A közlekedés általában port, kormot, különféle szén-hidrogéneket és származékait, kén-dioxidot szén-oxidokat (CO, CO2,) juttat a levegőbe. A robbanómotorok közül a dízel-üzem kipufogógáza a magas nyomáson lezajló égés következtében nitrogén-oxi-dokban dús (NO, NO2,NOX). A gázolaj kéntartalma SO2 alakjában jelenik meg a kipufogógázokban.

A benzin üzemű motorok kipufogógázai szén-monoxidot, benzingőzt, aldehideket, egyenes láncú és gyűrűs szén-hidrogéneket tartalmaznak. Az ólom-tetraetil adalékból származó ólom néhány éve még jelentős mennyiségű volt a levegőben, napjainkra azonban már a legtöbb országban, így hazánkban sem adagolják az üzemanyaghoz.

A repülőgépek levegőszennyező hatása is jelentős. Szennyező anyagaik: aldehidek, szén-oxidok, korom. Ez a hatás talajközeli rétegeket csak részben érint (pl. részecskék ülepedése).

A háztartási tüzelés, fűtés levegőszennyező hatásának fő oka a tökéletlen elégetés. Egységnyi tüzelőanyag mennyiség lényegesen több szennyezést okoz, ha kis tüzelőegységekben égetik el, mintha korszerű nagyüzemi kazánokban használnák fel. Szén használata esetén termelődik a legnagyobb mennyiségű legtöbb fajta szennyező anyag. Előnyösebb az olajtüzelés, míg a gáztüzelésnél szilárd szennyeződés gyakorlatilag nem keletkezik, nő viszont a nitrózus gázok emissziója.

2.2.2. A leggyakoribb szennyező anyagok és jellemzőik

Kén-dioxid

Színtelen, jellegzetesen szúrós szagú, köhögésre ingerlő gáz. Vízben nagyon jól oldódik azzal kénsavvá egyesül. A levegőnél nehezebb. Oxigénnel csak katalizátorok jelenlétében vegyül. Erélyes redukáló szer, a szerves festékek egy részét elszínteleníti. Napfény vagy katalizátor hatására a klórral szulfuril-kloriddá egyesül. Élő szervezetekre erősen mérgező hatású. Tisztán belélegezve fulladásos halált, néhány század százaléknyi mennyisége légzési nehézséggel járó mérgezési tüneteket okoz. Különösen érzékeny rá a növényzet. A légkörbe főleg nagy kéntartalmú szenek elégetése, kénsavgyártás, papírgyártás, kőolajipari technológiák során kerül. Kisebb mennyiségben olajtüzelésből, Diesel-motorok kipufogógázaiból is származik.

Oxidált nitrogénvegyületek

A nitrogén-monoxid színtelen, vízben kevéssé oldódó gáz. Nehezebb a levegőnél. Igen reakcióképes: a levegő oxigénjével nitrogén-dioxiddá alakul, mely folyamat a napsugárzás UV spektruma hatására különösen felgyorsul. Klórral nitrozil-kloridot alkot. A nitrogén-monoxidot a vér haemoglobinja megköti. Oxidálószer és víz jelenlétében salétromsavvá oxidálódik. Elemeiből igen magas hőmérsékleten, pl. villámláskor képződik.

A nitrogén-dioxid vörösbarna színű gáz, a levegőnél nehezebb. Ugyancsak reakcióképes, vízben azonban rosszul oldódik. A nitrogén-dioxid alacsonyabb hőmérsékleten nitrogén-tetraoxiddá alakul: már szobahőmérsékleten is jelentős a nit-rogén-tetraoxid aránya. Erélyes oxidálószer. A nitrogén-trioxid –10 °C körül forr. A képződő gáz nitrogén-dioxidra és nitrogén-monoxidra disszociál. Nitrózus gázok a műtrágyagyártás, műanyaggyártás, valamint nagy nyomáson végbemenő égési folyamatok (Diesel-motorok) során keletkeznek és jutnak a légkörbe. Erősen mérgező hatásúak.

Fluor

Az elemi fluor sárgászöld, szúrós szagú, a levegőnél sűrűbb gáz. Valamennyi elem közül a legreakcióképesebb. Hidrogénnel hevesen egyesül, a vizet is bontja. A hidrogén-fluorid szobahőmérsékleten forr. A H4F4 molekulák a hőmérséklet emelkedésével fokozatosan H2F2 majd HF-molekulákra disszociálnak. Vízzel minden arányban elegyedik. Az üveget oldja. A fluor és a hidrogén-fluorid az élő szervezetre igen veszélyes, nagyon agresszív méreg. A légkörbe az alumínium-kohászatban használatos folypát bomlása révén, üveggyárak és zománcművek tevékenysége során kerül. Műtrágyagyártás, tégla-és cserépégetés egyes esetekben ugyancsak fluort emittál. A fluorídok közül levegőszennyezőként főleg a vízben oldódó alkáli-fluoridok jöhetnek számításba.

Szén-monoxid

Színtelen, szagtalan, vízben kevéssé oldódó, szobahőmérsékleten nehezen oxidálható gáz. A levegőnél kissé nehezebb. Huzamos belégzés esetén rendkívül mérgező ember-re, állatra egyaránt. A vérben igen stabilis szén-oxid-haemoglobin alakjában halmozódik fel. Tökéletlen égés során keletkezik. Erőművek, kohók, gépjárművek nagy mennyiségben bocsátják a légkörbe.

Szilárd halmazállapotú szennyeződések (por, részecskék)

A légköri szilárd szennyeződések durva frakcióját ülepedő pornak, más néven szedimentumnak szokták nevezni. Vízben oldódó és vízben oldhatatlan, valamint szerves és szervetlen frakciókra szokták osztani. A hosszabb ideig lebegve maradó kisebb részecskék neve szálló por.(Ennek a frakciónak a nemzetközi elnevezése: TSP = Total Suspended Particulates.) A légzőszervekbe való lejutás eltérő mechanizmusa miatt megkülönböztetjük a 10 µm-nél kisebb részecskéket (PM 10 = Particulate Matter 10 µm,) és a PM 2,5 frakciót.

Egyes szennyező anyagok mérgező és halálos koncentrációit, néhány szagküszöb koncentrációt, továbbá a leggyakoribb szennyező anyagok jellemzőit a 2.1–2.3. táblázatok mutatják.

2-1. táblázat - Néhány levegőszennyező anyag mérgező és halálos koncentrációja

Anyag

Küszöbérték (mg/m3)

Küszöbérték (mg/m3)

Acetaldehid

20 mg/h 1–2 h alatt

Aceton

1–100 ml koncentrált gőz

Benzin

120 mg/l, 5–10minalatt

Benzol

65 mg/l, S–l0 min alatt

Bróm

3,5 mg/l

Hidrogén-bromid

1–1,5 mg/l

Hidrogén-cianid

40–80 mg/l, azonnal

Hidrogén-szulfid

0,5–2,0 mg/l, azonnal

Kén-dioxid

8 mg/l, 5–10 min alatt

Klór

2,5 mg/l, azonnal, 0,1 mg/l, 1/2–1 h alatt

Nitrózus gázok

0,2—0,5 mg/l

1 mg/l, 1 h alatt

Salétromsav

0,3–0,4 mg/l .

0,5–1 mg/l, 1 h alatt

Szén-monoxid

0,01%-os, 1–2h alatt

1%–os, azonnal 0,1%o–os, 1–2 h alatt

Triklór-etilén

30 mg/l


2-2. táblázat - Néhány anyag szaglásküszöb értéke

Anyag

Küszöbérték (mg/m3)

Anyag

Küszöbérték (mg/m3)

Mesterséges mosusz (trinitro-butit-xilol)

0,00008

Hidrogén-cianid Szén-diszulfid

1,0 2,6

Etil-merkaptán

0,0007

Akrolein

4,1

Allil-szulfid

0,0007

Amil-acetát

5,0

Vanillia

0,00005

Kén-dioxid

9,0

Vajsav

0,00002

Klór

14,0

Ozon

0,1

Formaldehid

24

Acetaldehid

0,12

Ammónia

37

Hidrogén-szulfid

0,3

Benzol

960

Piridin

0,7

Aceton

1100


2-3. táblázat - Légszennyező anyagok jellemző adatai

Anyag

Képlet

Molekulatömeg vagy atomtömeg

Sűrűség, g/m3

1 mg/n = xpp

Aceton

C2H2

58,08

0,792

0,388

Akrolein

C3H4O

56,06

0,841

0,400

Ami-acetát

C7H14O2

130,18

0,879

0,172

Ammónia

NH3

17,031

0,623 (0 °C)

0,32

Benzin

Elegy

0,68–0,74

Benzol

C6H6

78,11I

0,879 °C

0,287

Ciklohexanon

C6H10O

98,14

0,947

0,229

Fenol

C6H6O

94,11

1,071

0,238

Ftuoridok

F

18,998

1,695 g/l

1,18

Formaldehid

CH2O

30,03

0,815 (–20°C)

0,75

Hidrogén-fluorid

HF

20,01

0,987 g/l

1,112

Hidrogén-szulfid

H2S

34,08

1,54 (0 °C) g/l

0,66

Higany

Hg

200,59

13,546

0,117

Kén-dioxid

SO2

64,07

2,927 g/l

0,350

Kénsav

H2SO4

98,08

1,834

0,229

Klór

Cl2

70,91

1,557 (–34 °C)

0,315

Korom

„C”

Metil-alkohol

CH4O

32,04

0,792

0,70

Nítro-benzol

C6H5NO2

123,11

1,203

1,825

Nitrogén-dioxid

NO2

46,01

1,491 (0 °C)

0,488

Nitrogén-oxidok

NO, NO2,NxOY

Ólom

Pb

207,19

11,3734

0,108

Por, lebegő

1,30–2,00

Por, ülepedő

1,30–2,00

Salétromsav

HNO3

63,02

1,502

0,356

Sósav

HCl

36,47

1,194

0,62

Szén-monoxid

CO

28,01

1,25 g/l

0,80

Sztirol

C8H8

104,14

0,906

0,214

Toluol

C7H8

92,13

0,886

0,241

Triklór-etilén

C2HCl3

131,40

1,466

0,171

Xilol

C8H10

106,16

0,880

0,213


A légkörben lebegő élő szervezetek (baktériumok, vírusok, algák, spórák, pollen) neve aeroplankton. A természetes, szabad légkörben ezek közül az allergén pollenek okozzák a legtöbb gondot. Közismert képviselőjük a parlagfű (Ambrosia elatior).

A szilárd szennyeződések fő alkotói a égésből eredő pernye és korom, a talajfelszínről, cementiparból, kohászatból és számos más iparból származó por, amelyek összetétele igen változó. Megkülönböztetünk toxikus és közömbös porokat. A por-ha-tárérték a közömbös porra vonatkozik, toxikus porokra szigorúbb előírások érvényesek. Toxikusnak minősülnek a biológiailag aktív mezőgazdasági szerek porai, mint a peszticidek, fungicidek, herbicidek. Toxikus por az ólom is, valamint a különféle rákkeltő vegyületek, elsősorban a 3,4 benzpirén.

2.2.3. A levegőszennyező anyagok terjedése a légkörben

A légszennyeződés-meteorológia, a transzmisszió (szállítódás) tényezőinek ismeretében, a különböző méretű légszennyező folyamatokat vizsgálja a levegőminőség-terve-ző szimulációs modellek segítségével.

A kibocsátott légszennyező anyagok légkörben való tartózkodását, terjedését a levegő mozgása határozza meg. A szél a levegőmolekulák rendezetlen hőmozgásának, azaz diffúziójának eredménye. Vannak nagyméretű, rendezett légmozgások és szélfluktuációk, ez utóbbiak turbulens örvényeket képeznek. A légmozgások kialakulásában fontos szerepe van a függőleges hőmérsékleti és szélmezőnek.

A hőmérsékletnek a magasság növekedésével való csökkenési mértékét hőmérsék-let-gradiensnek nevezzük. A troposzférában a hőmérséklet gradiens értéke általában 0,65 °C/100 m. Vannak azonban olyan meteorológiai helyzetek, amelyek ettől eltérő értékeket alakítanak ki. Légszennyeződési szempontból különösen hátrányos, ha a hőmérséklet emelkedik a magassággal, ekkor a gradiens negatív. Ezt az állapotot inverziónak nevezzük. Általában kora reggel vagy éjszaka, derült égbolt és gyenge szél esetén alakul ki a talaj feletti rétegben. A vertikális szélstruktúrát a vízszintes síkban négy erőhatás alakítja ki:

  • a légnyomási különbségek következtében létrejövő szélkeltő, más néven gradi-ens-erő,

  • a mozgás folyamán keletkező súrlódási erő,

  • a mozgás következtében létrejövő Coriolis erő,

  • a mozgás pályagörbülete miatt keletkező centrifugális erő.

A felszíntől mért 500–1000 m vastag légréteg feletti részben az áramlás súrlódásmentesnek és stacionáriusnak tekinthető. A súrlódási erőt a talajfelszín közelében, az alsó, ezer méter vastagságú légrétegben kell figyelembe venni. Ez az erő a felszín által a légkörre gyakorolt ellenállásból származik. A súrlódási erő érdes, szaggatott térszínek felett nagyobb, egyenletes sík térszínek felett csekélyebb. A növényállomány jelentősen növelheti a súrlódási erő nagyságát. Lombhullató fákból álló erdők felett értéke nyáron nagyobb, mint télen. A súrlódás közvetlenül a földfelszín közelében a legnagyobb, hatása a felsőbb rétegekre a magasság növekedésével fokozatosan csökken.

Az áramláson belüli rendezetlen mozgásokat turbulenciának nevezzük. A turbulenciát termikus és mechanikus hatások hozzák létre. Ennek alapján két típusát különböztetjük meg: a termikus és a dinamikus turbulenciát. A termikus turbulencia kifejlődésében döntő része van a hőmérsékleti rétegződésnek. Minél nagyobb a turbulenciát előidéző hőmérséklet gradiens, annál nagyobb az a sebesség, amellyel a keveredés végbemegy. Nappal a besugárzás hatására a földfelszín felmelegszik és a légkör alsó rétege labilissá válik. A melegebb, tehát könnyebb légrétegek felemelkednek és ezek helyébe hidegebb légrészek süllyednek le. A nagy függőleges hőmérséklet gradiensű légtömegekben gyakori a talajközelben is az élénk turbulens mozgás. A kis függőleges hőmérséklet gradiensű légtömegekben viszont a gyakori szélcsend és a gyenge áramlás a jellemző.

A dinamikus turbulencia a felszín érdességi elemei által keltett örvénylő mozgás. Mértéke a felszíni érdességen kívül a szélsebesség nagyságától is függ. Minél nagyobb a szélsebesség, annál erősebb a turbulencia. A kétféle turbulencia általában egyszerre fordul elő, az egyik vagy a másik azonban dominálhat adott meteorológiai feltételek esetén. A dinamikai örvényesség szeles éjszakákon jelentős, a termikus örvények pedig a meleg nyári napokon uralkodnak.

A szennyező anyagok elszállítódását és keveredését a felszíni egyenetlenségek a sík felszínhez viszonyítva lényegesen bonyolítják. A városok beépítettsége a felszín anyagi minősége, a domborzat és a növényzet megváltoztatják a terjedés körülményeit. Helyi széljárások alakulnak a lejtők mentén, kiterjedt vízfelületek és szárazföldek határán.

Az épületek hatására vonatkozó vizsgálatok eredménye szerint akkor a legkedvezőbb a füstgáz elvezetése, ha a legmagasabb erőművi épületek hosszanti tengelyét szembeállítják az uralkodó széliránnyal, valamint ha a kéménynél uralkodó szélsebesség és a kéményből kilépő füstgáz sebességének aránya, megfelelő kéménymagasság esetén, 2–3 közötti. További tapasztalati tény az is, hogy az akadály által keltett dinamikus turbulencia akkor nem okoz leáramlást, ha a kémény legalább kétszer olyan magas, mint a kéményhossz húszszorosának megfelelő távolságon belüli akadály. Ha ezekről az arányokról nem gondoskodunk, számolhatunk azzal, hogy a kéményből kilépő füstgáz egy része bekerül a kémény mögötti zónába és lecsapódik a forrás közvetlen közelében.

A turbulens diffúzió ismeretében kvantitatív összefüggések állapíthatók meg a kibocsátások és a kialakuló immisszió között. Ez a matematikai modell nyilván csak közelítése a valóságos állapotnak, a tervezéshez és szabályozáshoz azonban jó segítséget nyújt. Hatásvizsgálatok esetén nélkülözhetetlen eszköz. A magas pontforrásból és a kiterjedt területi forrásból származó szennyező anyagok talaj-közeli koncentrációjának meghatározását magyar szabványok rögzítik.

A diffúzió klimatológia az alkalmazott éghajlattannak az ága, amely a légszennyező anyagok terjedése, hígulása és felhalmozódása szempontjából döntő fontosságú meteorológiai elemek és tényezők meghatározásával és vizsgálatával foglalkozik. Diffúzióklimatológiai vizsgálataink célja a számítógépes módszerek számára szükséges objektív kvantitatív, regionális jellegű diffúzió klimatológiai adatok megszerzése. A szennyező anyagok talajközeli koncentrációját turbulens-diffúziós egyenlettel határozhatjuk meg, az ipari paraméterek és a meteorológiai tényezők várható gyakoriságának ismeretében. Valamely adott forrás szennyező hatásának felméréséhez legalább egy éven keresztül mérni kell a hely jellemző diffúzió klimatológiai adatait. Ha nincsenek megfelelő részletességű adataink, akkor egy lehetőleg közeli, hasonló éghajlatú állomás sok évi adatsorával való összevetés ad lehetőséget arra, hogy meghatározzuk a várható immisszió értékét.

A szennyező anyagok diffúzióját előidéző komplex légköri mechanizmus két fő tényezője az áramlási és hőmérsékleti mező térbeli eloszlása, és annak időbeli változása. Ennek a megismeréséhez a hőmérsékleti viszonyok, a talaj-közeli és magassági szél folyamatos vagy időszakos mérésére van szükség. Az országban jelenleg magassági légállapot mérést két állomáson, magassági szélmérést 10, talaj-közeli szélregisztrálást közel 50 helyen, éghajlati észlelést pedig 100 állomáson végeznek. E meteorológiai tényezők felhasználásával nyerjük a diffúzió klimatológia tényezőit: a stabilitási paramétert, a talajszelet, a szélprofilt, ezek együttes gyakorisági eloszlását és a keveredési réteg vastagságát.

A légszennyeződés-meteorológia tevékenységi területe a lokális, városi, regionális, kontinentális és globális levegőminőség tervezése. Ennek keretében az alábbiakkal foglalkozik:

  • a transzmisszió tényezőinek mérése és vizsgálata,

  • levegőtisztaság-védelmi döntési modellek kialakítása és alkalmazása,

  • levegőszennyezettség-előrejelzés,

  • az alapterhelés megállapítása,

  • emisszió és immisszió közötti összefüggések kiszámítása.

Valamely vizsgált szennyező forrás környezetében alapterhelésnek nevezzük azt a távolabbi környezetből származó átlagos immissziót (I), amelyet olyan időjárási helyzetek immisszióiból mérnek vagy számítanak, amelyekben a vizsgált szennyező forrásból eredő koncentráció egy gyakorlati alapon meghatározott átlagos maximális értékközbe esik.

Valamely szennyező forrás környezetében ténylegesen mérhető koncentráció (Imax) az alapterhelés (Ia) és az adott forrás által okozott átlagos maximális koncentráció (Iv max) hatásából tevődik össze. Mivel Imax a levegőminőségi határértéknél (In max)na-gyobb nem lehet, a levegőkészlet terhelhetősége szempontjából gazdálkodni a levegőminőségi határérték és az alapterhelés különbségeként meghatározható tartományon belül lehet.

A hazai szabályozás a levegőkészlet-gazdálkodás érdekében számszerűen megadja az alapterhelés értékeket az ország valamennyi településére. Ezek az értékek azonban nem tisztán alapterhelés jellegűek, mert magukban foglalják a szabályozás más (pl. fokozott védelmi ) szempontjait is.

2.2.4. Tisztulási folyamatok

Ha a légkörbe jutó idegen anyagok változatlan formában az atmoszférában maradnának, akkor ennek összetétele viszonylag rövid idő alatt olyan változásokat szenvedne, hogy alkalmatlanná válna az ember és számos más élőlény számára. Szerencsére a levegőnek, akárcsak az élő víznek, természetes öntisztulása van. Azonban, ha a szenynyező anyagok kibocsátása egy adott mértékben megnő, új egyensúlyi helyzet áll be, melynél a levegőben lévő szennyezőanyag-tartalom az előzőkhöz képest valamivel magasabb. A kérdés azonban az, hogy az új egyensúlynak megfelelő atmoszférát és ennek következményeit a jelenlegi élővilág és az ember hogyan viseli el. Nem kell nagyméretű változásoknak bekövetkezni a légállapotban ahhoz, hogy néhány generáció múltán az ökoszisztémákban már valóban látványos változások következzenek be. Ez a levegőszennyeződés egyik nagy problémája, melynek veszélyessége lappangó voltában van.