Ugrás a tartalomhoz

Könyvtári információkeresés

Ungváry Rudolf, Vajda Erik

Typotex

Nemzetközi (és más) azonosító számok és kódok

Nemzetközi (és más) azonosító számok és kódok

Bármennyire is az olvasók, következésképpen a könyvtárak szükséglete volt, hogy az egyes megjelent dokumentumokat vagy éppenséggel azok meghatározott kiadását egyértelműen kereshetővé tegyék, az erre szolgáló eljárások kezdetei a könyvkereskedelemben születtek meg. A széles körben terjesztett dokumentumok raktári nyilvántartását, megrendelését, szállítását általában is, a számítógépes módszerek elterjedése után pedig különösen, hasonlíthatatlanul egyszerűbben, gyorsabban és megbízhatóbban lehetett intézni, ha rendelkezésre állt az adott dokumentum valamilyen egyértelmű, szabványos azonosító adata (száma). Mivel e számozás iránti igény a könyvkereskedelemből származott, az első azonosító szám nem művet azonosított, még csak nem is a mű adott kiadását, hanem adott kiadásának azonos kivitelű (fűzött, kötött stb.) és így azonos árú példányait. Az azonosító számnak egyértelműnek kellett lennie, így sem a kiadó, sem a terjesztő, sem a vevő nem engedhette meg magának az elírás fényűzését. Ezért az azonosító szám(ok)hoz a többi számjegyből egyértelmű algoritmus szerint kiszámítható ellenőrző szám járult. Az első szabványos azonosító számot, az SBN-t (Standard Book Number) az Egyesült Államokban hozták létre. Nemzetközi használatának terjedésével létrejött a nemzetközi szervezete, technikailag is megújították, meghatározták a hozzákapcsolandó országok (régiók, nyelvterületek) azonosítóit. Mára segítségével mind a kiadó, mind a könyv azonosítható. Így jött létre az International Standard Book Number (ISBN), vagyis a könyvek nemzetközi szabványos (azonosító) száma, illetve annak használata, nemzetközi és soknemzeti szabványosítása. Nem sok időnek kellett eltelnie, hogy először — az UNESCO bábáskodásával — a gyakran meglehetősen rakoncátlan életutat befutó időszaki kiadványok (és ezen keresztül az ezekben megjelent cikkek azonosításának egy feltétele), majd más dokumentumfajták nemzetközi azonosító száma is létrejöjjön. Újabb mérföldkőnek tekinthetjük az internet és az elektronikus dokumentumok megjelenése és elterjedése nyomán létrejött újabb „azonosító család” kialakulását.

Ide kívánkozik, hogy kezdetben (az ISBN hőskorában) a könyvtárosok némi fanyalgással fogadták az ISBN-t, különösen pedig azt, hogy az beépüljön a kor sok évszázados hagyományokra visszatekintő azonosító/kereső eszközeibe, a leíró katalógusokba, vagy hogy éppenséggel ISBN szerint elrendezett katalógusok épüljenek. A tartózkodás oka — eltekintve az újjal szemben szinte mindig megjelenő ellenállástól — az a fentiekben már említett tény volt, hogy az ISBN nem művet (bibliográfiai egységet), még csak nem is kiadást azonosított, hanem adott kivitelű/árú kiadást. Kétségtelen, hogy az azonosító számok katalogizálási célú, az ismert azonosító számú dokumentum keresését nagymértékben felgyorsító használata a számítógépes, online használható katalógusokkal terjedt el általánosan.

A nemzetközi azonosító számok adott dokumentumok részére történő kiadását és nyilvántartását nemzeti központok végzik — gyakran, így Magyarországon is — a nemzeti könyvtár keretében.

Mindeddig a nemzetközi azonosító számokról beszéltünk. Azonosító jelzete azonban nem egy esetben van egy-egy intézmény vagy intézménycsalád által közreadott kiadványoknak vagy hivatalos, kormányzati kiadványoknak is. Ezekről bővebben nem szólunk az alábbiakban, ami nem jelenti azt, hogy — az információforrásról szerzett értesülés tartalmától is függően — ezek nem tehetnének (például az ENSZ és szakosított szervezeteinek kiadványai, valamint más nemzetközi szervezetek kiadványai, hivatalos nemzeti kiadványok és különféle szervezetek mint kutatóintézetek, vállalatok és más intézmények kiadványai esetén) igen hasznos szolgálatot az információkeresőnek. Ez a könyvtárosoknak azt jelenti, hogy a bibliográfiai tételek készítésekor ne feledkezzenek meg az ilyen azonosítók leírásáról, illetve kereshetővé tételéről (bár természetesen már korábban, az állománygyarapítás során is hasznukat veszik). Kétségtelen azonban, hogy a legnagyobb figyelemre a nemzetközi azonosítók számíthatnak.

Ma „üzemszerű” használatban vagy közvetlenül bevezetés előtt — első lépésben eltekintve az interneten hozzáférhető elektronikus dokumentumok speciális azonosító számaitól — az alább felsorolt nemzetközi azonosító számok vannak:

Magyar (MSZ ISO) szabványok

  • MSZ ISO 2108:1994 Információ és dokumentáció. Könyvek nemzetközi azonosító számozása (ISBN)

  • MSZ ISO 3297:2000 Információ és dokumentáció. Időszaki kiadványok nemzetközi azonosító száma (ISSN)

  • MSZ ISO 10957:1997 Információ és dokumentáció. Kották nemzetközi szabványos azonosító száma (ISMN)

Magyarországon még nem honosított nemzetközi (ISO) szabványok és közvetlenül jóváhagyás előtt álló tervezeteik

  • ISRC ISO 3901:2001 Information and documentation — International Standard Recording Code (ISRC) — Hangfelvételek nemzetközi szabványos kódja

  • ISRN ISO 10444:1994 Information and documentation — International Standard Technical Report Number (ISRN) — Műszaki (kutatási) jelentések nemzetközi szabványos száma

  • ISWC ISO 15707 Information and documentation — International Standard Musical Work Code (ISWC) — Zeneművek nemzetközi szabványos kódja

  • ISAN ISO/FDIS (Committee Draft) 15706: 2002 — Information and Documentation — International Standard Audiovisual Number — Audiovizuális dokumentumok nemzetközi szabványos száma (A nemzetközi szabvány végleges szövegének megjelenése 2002-ben várható)

Tárgyalás alatt álló nemzetközi szabványjavaslatok

  • V–ISAN ISO/WD (Working Document) 20925–1 — Information and Documentation — Version Identifier for Audiovisual Works (V–ISAN) — Part 1: Format and use) 2001–11–21. Az audiovizuális dokumentumok verzióinak azonosítója 1. rész: Formátum és használat

    Folytatása, a V–ISAN 20925–2 az azonosító regisztrációs eljárásának szabályait fogja tartalmazni)

  • ISTC ISO/WD 2104 Information and Documentation — International Standard Textual Work Code (ISTC) Szöveges művek nemzetközi szabványos kódja (elsősorban szerzői jogi célokra készül és tartalmazza a megfelelő dokumentumfajta nemzetközi szabványos azonosító számára [kódjára] való hivatkozást is.)

Amerikai szabvány

  • SICI ANSI/NISO Z39.56–1996 Serial Item and Contribution Identifier — Időszaki kiadványok részegységeinek és közleményeinek (cikkeinek) azonosítója. (Hasonló azonosító szabványtervezetét dolgoztak ki [BICI — Book Item and Contribution Identifier] a könyvek részeinek: cikkeknek, tanulmányoknak ISBN-re alapozott azonosítására. Ez jelenleg tervezet-szakaszban van).

Az azonosító számok és kódok családfájának másik ága az interneten elérhető (hálózati) elektronikus dokumentumokat, illetve azok elérésének útját azonosítja. Ilyen mindenekelőtt az URL (Uniform Resource Locator, Egységes helymeghatározó), amit minden internethasználó jól ismer. Az URL a weblap (általánosítva az erőforrás) teljes címe az interneten.

  • Legelső eleme specifikálja azt a protokollt (hálózati szabványt), melyet használni kell az eléréshez. A weben alkalmazott hipertext adatátviteli szabvány esetében ez a http (Hypertext Transfer Protocoll).

  • Ezt követi (nem mindig) a „www”, mely azt adja meg, hogy a web tartománynevéről van szó.

  • Ami utána következik, az a tartomány vagy doménnév (domainnév). Ennek hierarchikusan legmagasabb szintű eleme a hierarchia jellegét (például „.com” a céges, kereskedelmi, „.edu” az oktatási, „.gov” a kormányzati) vagy a földrajzi helyet (például „.hu” vagyis Magyarország) adja meg, előtte pedig az ezen belüli tartomány(ok) neve szerepel. Például a http: //www.oszk.hu/ujdonsag/tezauruj.html címben a teljes doménnév az „oszk.hu” rész.

  • Utána következhet / jelekkel elválasztva az útvonal, melyen a tartományon belüli weblapok elérhetők (ez az előbbi példában az „ujdonsag/tezaruruj.html” rész).

Mint ismeretes, az URL mint azonosító „betegsége”, hogy érvényessége a hálózati dokumentumok kiszámíthatatlan életútja és a doménnevek változása miatt szerfölött bizonytalan. Tervezetek készültek az URL-ek változásainak nyomon követésére irányuló programokra, illetve kódokra (PURL — Permanent Uniform Resource Locator, illetve URN — Uniform Resource Name).

Jó, ha tudja a kereső, hogy az URL hierarchikus felépítése következtében az ETO-jelzetekhez hasonlóan használható fel keresésre, mert az útvonal lépésenkénti törlésével egyre magasabb hierarchiaszintű weblapok érhetők el a tartományon belül. Ha tehát nem találjuk a keresett weblapot az addig ismert címen, az URL fokozatos jobbról végzett csonkolásával eljuthatunk ahhoz a honlaphoz, melynek alárendelt weblapja a keresett weblap volt. Arra kell ügyelni, hogy az URL-t mindig a / jeleknél rövidítsük. Ezáltal fokozatosan kaphatjuk meg a „gazdadokumentumok” URL-jeit, melyekben könnyen akadhatunk a keresett dokumentumhoz hasonló dokumentumokra irányuló elágazásokra. Persze azt is tudni kell, hogy az így elért honlap nincs feltétlenül tartalmi kapcsolatban azokkal az internet-dokumentumokkal, melyeket ugyanennek az URL-nek hosszabb változata azonosít.

Az internetforrások „címe”, az URL mint azonosító kód általában csak egészében használható föl keresésre, noha várható, hogy előbb-utóbb megjelennek olyan keresőeszközök, melyekkel a részleteik alapján is kereshető. Például sejthető, hogy ingatlanközvetítő cégek URL-jei az „ingatlan” szórészt tartalmazzák, ennek alapján elég gyorsan lehetne kiválogatni az interneten a dokumentumaikat. Erre a célra már vannak eljárások: számos keresőszolgáltatásban lehetséges a már megtalált rekordok URL-jeihez hasonló URL keresése.

Az azonosító számokon kívüli, szabványosított elemek szerinti információkeresésről szólva először megemlítjük, hogy nemzetközi (és magyar) szabványok határozzák meg az országnevek, illetve a nyelvek kódjait is, nevezetesen az

  • MSZ EN ISO 3166–1:2000 Országok és igazgatási egységek nevének kódjai. 1. rész: Országnevek kódjai (ISO 3166–1), illetve az

  • MSZ 3400:2001 A nyelvek nevének háromjegyű betűkódjai,

amelyek közül az országnevek kódjainak szabványa a megfelelő nemzetközi szabvány honosított változata, míg a nyelvkód szabványa a vonatkozó nemzetközi szabvány felhasználásával készül, de az ott felsorolt nyelvek és kódok közül csak a hazai könyvtári gyakorlatban vélhetően előforduló kódokat tartalmazza.

Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy az azonosító számoknak az esetek túlnyomó többségében akkor van jelentősége, ha meghatározott dokumentumot keresünk. Kivételek bizonyos szempontból az ISBN-hez hasonló „hierarchikus” felépítésű azonosító számok, amelyeknek struktúrájából (lásd alább) következik, hogy — például az ISBN esetében — nemcsak valamely meghatározott ISBN-nel azonosított könyvet (pontosabban annak adott kivitelű és árú változatát [változatait] lehet ISBN-nel keresni, hanem egy ország (nyelvterület) illetve egy kiadó minden kiadványát is. Az ISBN szerkezete ugyanis az, hogy a mindenkor tízjegyű szám négy részből áll:

  • az ISBN nemzetközi központja által az ország vagy nyelvterület megjelölésére, annak, illetve könyvkiadásának méretével fordított arányban meghatározott számú számjegyből,

  • az illető ország vagy nyelvterület kiadói számára az ország ISBN ügynökségének (Magyarországon az Országos Széchényi Könyvtár) hatáskörében — a kiadó által a tapasztalati adatok alapján kiadott könyvek számával fordított arányban — meghatározott számú számjegyből[35],

  • az illető kiadó által kiadott könyvek részére, általában az ország ISBN ügynökségének feladatait ellátó intézmény által, a kiadó bejelentése alapján meghatározott értékű, a fentiek után a 9 számjegyből megmaradó számú számjegyből,

  • az — e célra meghatározott algoritmus alapján számított — egyszámjegyű ellenőrző számból.

Például a 963 9326 51 8 szerkezete: | ország | kiadó | könyv | ellenőrzőszám.

Ebből következik, hogy az ország (nyelvterület) számából és a kiadó számából álló, jobbról csonkolt ISBN-nel kereshetők egy kiadó kiadványai. Elvben nem kizárható — természetesen más ismérvvel „és” kapcsolatban — egy ország (nyelvterület) területén kiadott kiadványok keresése sem, de erre célszerűbb a későbbiekben még említendő országnév kód alkalmazása. A kiadók (országonként/nyelvterületenként meghatározott) azonosítói megállapíthatók a „Publishers International ISBN Directory” c. kiadványból.[36] A kották nemzetközi szabványos azonosító száma, az ISMN az azonosító szám felépítése tekintetében az ISBN-hez hasonló, de csak kilenc számjegyű és az ország (nyelvterület) megjelölésére szolgáló számjegyeket nem tartalmaz.

A legfontosabb alkalmazás azonban természetesen — mint minden egyéb azonosító számnál — az ismert ISBN-nel ellátott könyv keresése. Ez gyakorlatilag minden számítógépes könyvtári rendszerben lehetséges. Itt említendő meg, hogy ha a katalogizáló könyvtáros tudja, hogy az ISBN hibás, a katalogizálási szabályok szerint mind a hibás, mind a javított (helyes) ISBN-t is le kell írnia. Ezt (a megfelelő almezők tartalmát célszerűen „vagy” kapcsolattal összekapcsolva) a keresésnél indokolt figyelembe venni.

Az ISBN szerinti keresésnél gyakran eredményesebb az illető ország ISBN központjához, „ügynökségéhez” fordulni.

A másik típusú azonosító szám példája az ISSN. Az adott című, pontosabban az adott kulcscímű — vagyis adott főcímű, illetve a generikus című időszaki kiadványok számára (adott szabályok szerint) megállapított című — időszaki kiadvány részére az illető ország számára meghatározott számtartományból, az ország nemzeti ISSN központja (ügynöksége; Magyarországon az Országos Széchényi Könyvtár) megállapított ISSN semmi másról nem mond semmit, csak az a jelentősége, hogy az adott kulcscímű időszaki kiadványt azonosítja. Az ISSN nyolc, kötőjellel két négyes számcsoportra osztott számjegyből áll, amelyek közül a nyolcadik az ellenőrző szám. Mivel „nem beszélő” jellegű, nem használható az információkeresés folyamatában másra, mint az adott időszaki kiadvány keresésére. Az ISSN International Centre (Nemzetközi ISSN Központ) által gondozott időszakikiadvány-világbibliográfia online, illetve CD–ROM-on is rendelkezésre áll, és mind az adott ISSN-hez tartozó időszaki kiadvány adatainak, mind az adott kulcscímű időszaki kiadványt azonosító ISSN-nek a keresésére alkalmas.[37]

A további azonosító számok szerinti keresést nem ismertetjük, mert az nem tér el a fentiekben leírtaktól. A könyvtári gyakorlatban lényeges az adott dokumentumfajta nemzetközi azonosító számának vagy akár a kiadó, illetve közreadó által adott azonosító számnak a rögzítése a megfelelő mezőkben, és e lehetőségek figyelembe vétele a kereséskor, illetve a kereső figyelmének felhívása e lehetőségére a súgók útján.

A nemzetközi és hazai szabványok szerinti kódok: országnevek kódjai — a megjelenés helyének kódja és a nyelvkódok — a dokumentum nyelvének kódja) a keresés lényeges eszközei, ha általában nem is önmagukban, hanem más ismérvekkel kombinálva. Alkalmazásuk — különösen a nyelvkódoké — a keresés többi ismérveivel „és”, illetve „és–nem” kapcsolatban gyakori és hasznos, mindenkor, amikor adott nyelvű , illetve adott országban megjelent (tehát nem szükségképpen az adott országgal foglalkozó) dokumentumot keresünk. Természetesen e kereshetőséghez az szükséges, hogy ezeket a kódokat (amelyek az adatformátumok — mind a HUNMARC, mind a USMARC 008 hívójelű mezőjének meghatározott pozíciójában jelennek meg) az adott könyvtári rendszer kereshetővé tegye (ami ezeknek az ismérveknek az esetében általában megtörténik).

Léteznek egyéb, az adatformátumok említett 008 mezőjében szintén helyet kapott kódértékek, amelyek főbb dokumentumfajtánként igen sok jellemzőnek a kódját (meghatározott pozíción elhelyezett értékét) adják meg, igen speciális — ha nem is mindig teljesen logikus — rendszerben. Ha a (könyvtári) információkereső rendszer erre lehetőséget ad (sajnos ritkán, de terjedő tendenciával), akkor e jellemzők szerint is keresni lehet, természetesen az esetek túlnyomó többségében nem kizárólagos keresési szempontként, hanem „és” kapcsolatban. Ilyen szempontok (ismérvek) — egyebek között — a következők:

  • műfaj (dráma, esszé, levél stb.);

  • bibliográfia, szótár;

  • életrajzi kiadvány;

  • kormányzati kiadvány;

  • rendezvény kiadványa;

  • alkalmi kiadvány;

  • ún. intellektuális szint (oktatási dokumentum, ifjúsági irodalom, ismeretterjesztő irodalom stb.);

  • adathordozó (mikrofilm, vakírás, bibliofil kiadvány, különlenyomat stb.);

  • illusztráltság (térkép, arckép, tervrajz, címer stb.).

Ezeken kívül még számos — dokumentumfajtánként részletezett, az adott dokumentumfajtára jellemző — ismérv is kereshetővé tehető a 008 mező tartalmából. Ezeket az adatelemeket azonban nem mindig és nem következetesen adják meg (különösen akkor, ha a leírás olyan könyvtári rendszerben készül, amelyik nem az adatformátumra épül), ezért ilyenkor a kódértékek szerint végzett keresés lényegesen kevesebb találatot eredményez, mint ahány valójában lehetne (lásd a keresési példát a 11. ábrán).

Itt említendő még meg, hogy a 008 mező minden esetben megadott és keresés szempontjából is igen fontos, ezért a mutatók összeállításakor — helyes eljárás esetén — mindig figyelembe vett adata a megjelenési év (évszám) adata a 7–10 pozíciókon.



[35] Ez azt jelenti, hogy a sok könyvet kiadó kiadók rövidebb (kevesebb számjegyből álló kiadóazonosítót kapnak, és ezért több könyvre van számuk, mint a kisebbeknek (akárcsak az országoknál). Egy kiadónak újabb azonosítója is lehet, ha a korábbi már „betelt”.

[36] Publishers’ Interantional ISBN Directory / International ISBN Agency. — 16. ed. — München: Saur, 1989– CD–ROM változata: Publishers’ Interantional ISBN Directory Plus (CD–ROM)n / International ISBN Agency. — 1996/97– New Provindence, N. J.: Bowker, München: Saur, 1996–

[37] ISSN Compact (CD–ROM) / International Serials Data System. — 1992– Paris: Centre International Denregistrement des Publications en Série: Chadwick–Healey France, 1992– ISSN 1018–4783