Ugrás a tartalomhoz

A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945

Gergely Jenő

Pannonica Kiadó

IV/4. Katolikus nőmozgalmak és szervezetek

IV/4. Katolikus nőmozgalmak és szervezetek

Amennyire igaz a megállapítás a katolikus szervezetekre, hogy azok túlságosan szétaprózódottak, egymást átfedők és részben lhatástalanítókr voltak, úgy ez fokozottan áll a nők közötti szerveződésekre. Ezek teljes egészéről szinte lehetetlen áttekintést nyújtani, mi itt és most ezt meg sem kíséreljük. Helyette inkább azokra a nagyobb vagy markánsabb szervezetekre hívjuk fel a figyelmet, amelyek folyamatosan működtek és relatíve bizonyos társadalmi támogatottsággal is rendelkeztek.

Az életkor, foglalkozás, társadalmi állás, célok és funkciók szerint mélyen ta- golt nőmozgalmak országos koordináló szervezete volt a Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége. Valójában azonban ez csak egy Budapesten működő központ volt, tényleges összehangoló szerepet nem tudott betölteni. A Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetségének 1918. decembern1925. február közötti működéséről n a segélykérését megindokolandó n jelentését Szegedy-Maszák Aladárné terjesztette Csernoch bíboros elé. A szövetség 1918. december 18-án alakult meg, Zichy Rafaelné grófnő kezdeményezésére. Ehhez a következő, már működő nőszervezetek csatlakoztak: Katolikus Sajtóhölgybizottság, Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége, Katolikus Tisztviselőnők Országos Egyesülete, Siófoki Oltáregyesület, Katolikus Nővédő Egyesület, Katolikus Tanítónők Országos Egyesülete, Szent Margit Kör, Bonyhádi Katolikus Leányszövetség, Székesfehérvári Nővédő Egyesület, Székesfehérvári Oltáregyesület, Újpesti Szent Erzsébet Kör és további 400 egyéni tag. A szövetség 1919. augusztus 25-én újjáalakult, és működéséhez elsősorban a holland és norvég nőszervezetektől kaptak jelentős pénzeket.[346]

Az életkor szerinti szervezödések közül három szemezet tűnik fontosnak: a Katolikus Leányok Országos Szövetsége (KLOSZ), a Katolikus Leánykörök Szövetsége (KALÁSZ) és a Katolikus Dolgozó Leányok Országos Szövetsége (DL).

A Katolikus Leányok Országos Szövetsége (KLOSZ) a Katolikus Legényegyletek megfelelője volt: a gyáriparban, kisiparban, kereskedelemben foglalkoztatott katolikus leányok érdekvédelmi és nevelő szervezeteként működött. A falura nem terjedt ki, míg az értelmiségi pályákra készülő vagy ott dolgozó leányok számára szakmai rétegszervezetek álltak rendelkezésre. A KLOSZ az 1920-as években élvezte a püspöki kar támogatását, ami azonban nem tünik bőkezűnek: Csernoch bíboros 1924-ben pl. 25 000 inflációs koronát küldött a szövetségnek.[347]

Amint a katolikus legényegyletek az 1930-as évek közepétől átalakultak a hivatásrendi mozgalmak szerveivé (lásd a KALOT), úgy a leányok esetében ez 1939-ben történt meg. 1939. november 13-án tartotta alakuló gyűlését n a budapesti érseki helynök elnökletével n a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetsége. Itt fogadták el a KLOSZ alapszabályának módosítását és a néwáltoztatást.[348] A szövetség célja la gyárakban, kézműiparban és kereskedelemben dolgozó nők katolikus egyesületeinek autonómiájuk fenntartása mellett való egyesítése, valláserkölcsi, szakbeli és gazdasági érdekeik előmozdítása és egységes képviseleter (2. s). A Szövetség két szakosztályra oszlik: a Katolikus Dolgozó Nők, illetve a Katolikus Dolgozó Leányok szervezetére. A Szövetség élén egyházi tanácsadó áll, és az AC szellemében működik, annak ifjúsági szervezetébe tagolódik (Magyar Leányok Katolikus Akciója). Célkitűzéseit lelkigyakorlatok és zarándoklatok szervezésével, egyház-községi csoportok alakításával, szakmai képzéssel, jóléti akciók szervezésével, a szociális bajok orvoslásával, segélypénztárral és szaklap kiadásával akarja elérni. Az országos szövetséget egyházmegyei szervezetekre osztották (volna). Két lapja volt: a Dolgozó Nő és a Dolgozó Leány.

Az látszervezéskorr a KLOSZ-nak 77 csoportja volt, ebből 29 Budapesten működött.[349] Az átszervezés után is a szövetség lényegében megmaradt a dolgozó leányok szervezetének, ún. dolgozó nőcsoport igen kevés lett. Az 1939/40. évi beszámoló szerint a szövetségnek Budapesten 5, vidéken (Szegeden) egy otthona működött. 400 tag vett részt lelkigyakorlaton. A Dolgozó Leányoknak Budapesten 32, vidéken 107 csoportja működött (összesen 139 DL-csoport); a Dolgozó Nőknek Budapesten 6, vidéken 2 (összesen 8 DN-csoport) volt, mind összesen tehát 147 csoport. Rengeteg előadást tartottak. A csoportoknál ún. takarékperselyek működtek, amelyekből pl. kelengyesegélyt adtak a férjhezmenőknek.[350]

A szövetség fejlődése nem volt töretlen, hiszen az 1940n1941. évekről készített jelentés mindössze 89 DL-csoportot mutatott ki (29 Budapesten, 59 vidéken és 10 Erdélyben).[351] A területi gyarapodás következtében a DL és DN csoportok összes száma 1941 végére 172-re emelkedett, ebből 50 a fővárosban működött.[352] 1944 nyarára ez a szám már 230 tagcsoportra és 10 000 tagra növekedett a vezetőség Serédinek küldött jelentése szerint. Ugyanekkor püspök-védőnek Hamvas Endre csanádi püspököt kérték fe1.[353]

A foglalkozás vagy hivatás szerint szerveződő nőmozgalmak száma is jelentős volt. A Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége évente küldött beszámoló jelentést Esztergomnak a szokásos segélykérésekkel egyetemben. Persze szó sem volt országos szervezetről, inkább a főváros néhány úrihölgyének időtöltéséről. Nem a lháziasszonyokr n tehát egy család háztartását vezető édesanyák problémáival foglalkozott, hanem szociális és karitatív jótékonykodással. Így pl. az állásnélküli cselédlányokat védte az lelzülléstőlr, vagy pedig n már 1944-ben, a háború végén n kórházi lepedők, ruhák foltozását szervezte.[354] Kétségtelenül figyelmet érdemel az a vállalkozása, amit vasúti missziónak neveztek: a fővárosi pályaudvarokra érkező, zömmel falusi cselédlányokat fogadták és segítettek nekik ljobb házakhozr elszegődni. Formálisan ezt a munkát a Szent Zita Körök végezték. A háziasszonyok szövetsége az árvák és hadiárvák felkarolására ún. cselédképzőket is szervezett, megkönnyítendő ezek munkavállalását. A lháziasszonyokr alatt jelen esetben tehát elsősorban a cselédet tartó úri középosztálybeli hölgyek értendők. A szövetség munkáját nemcsak az egyház méltányolta, hanem a székesfőváros is. A közgyűlés 1928-ban és 1929-ben is részükre 2000 pengő támogatást szavazott meg.[355]

A katolikus tanítónők, tanárnők, tisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak egyesületeihez képest az egyházi és világi hatóságok nagyobb figyelmet fordítottak a munkásnők szervezésére. A Magyar Keresztény Munkásnők Országos Egyesülete még 1906-ban alakult meg a keresztényszocialista mozgalom keretei között. Vezetője Geöcze Sarolta volt.[356] Annak ellenére, hogy a szervezetnek 1919 után egyetlen nyilvántartott tagja sem volt (hanem mindössze 20 pártoló tag), a székesfőváros tanácsa évi rendszeres segélyben részesítette a szervezetet. 1921-től évi 5000 koronát, 1924-ben 100 000 koronát, 1927-től évi 240 pengő segélyt kaptak.[357] A 240 pengő nyilván semmire sem volt elegendő, a szervezet csak formálisan létezett. Éppen ezért az 1920-as évek végén Korányi Sarolta kezdeményezésére nem felekezetközi (keresztény), hanem katolikus felekezeti jellegű munkásnő szervezkedésbe fogtak. Koncepcióját 1928 áprilisában terjesztette Serédi bíboros elé. A katolikus munkásnő egyesületeknek a keresztény szociális szakszervezeteket megelőzően kellene működniük és tagjaikat erre nevelni. A katolikus munkásnő egyesületeket la plébános urakkal egyetértésben és az e házközségek erkölcsi és anyagi támogatásávalr tartotta megszervezendőknek.[358] Szembetűnő, hogy ismételten az egyházközségek kerülnek elő, amikor egy katolikus szociális mozgalom indításáról van szó. Az ipari és kereskedelmi téren dolgozó leányokat tartsák nyilván a hitoktatók és hitoktatónők, s kikerülve az iskolából, mint fiatal munkásnők lehetnének beszervezve. A munkásnő egyesületek élén katolikus lelkész-elnökök álljanak. Az országos szövetség egyházi vezetőjének Korányi Sarolta Ernszt prelátust hozta javaslatba.

Serédi nyilván nem zárkózott el a javaslat elől, mert Korányi Sarolta még az 1928. őszi püspöki konferencia elé terjesztette kérelmét, részint a kezdeményezés támogatása, részint anyagi segélyezése érdekében. Hangsúlyozta, hogy a katolikus munkásnők szervezése a plébánosok vezetése alatt, egyházközségenként történne. Kérte, hogy az egyes ordináriusok utasítsák erre a lelkészkedő papságot. A kezdeményezést Ernszt is támogatta.[359] A konferencia megtárgyalta a kérést és azt készséggel támogatta is, sőt azt is jegyzőkönyvbe vették, hogy felszólítják a papságot a szemezkedés támogatására. A kért évi 1000 pengőt azonban kollektíve nem szavazták meg, az anyagi támogatást az egyes ordináriusoktól külön-külön lehetett csak kérni.[360]

November közepén Korányi Sarolta arról tájékoztatta a prímást, hogy a kért anyagi támogatást csak a pécsi püspök (Virág Ferenc) ígérte meg, a székesfehérvári püspök anyagi nehézségei miatt nem tud adni, a többi ordinárius pedig nem is válaszolt a hozzájuk intézett kérelemre. Korányit azonban ez nem keserítette el. Apellálva Serédi külön katolikus szervezkedést támogató véleményére, most azt kérte tőle, hogy Hóka Imre fővárosi hittanárt (esztergomi egyházmegyés pap) bocsássa a szervezkedés rendelkezésére: fizetésének folyósítása mellett legyen feladata a katolikus munkásnők szervezésének központi vezetése.[361] Serédi bíboros elfogadta a javaslatot azzal a kikötéssel, hogy Hóka Imre hittanári feladatainak ellátása mellett vállalhatja a munkásnő-mozgalom szervezését.[362] Hóka a feladatot így is vállalta, és igenlő válaszában már nagyszabású terveket is kifejtett a hercegprímás előtt: valamennyi gyártelepet kataszterbe vesznek, hogy a munkásnők szervezését előbb Budapesten, majd országosan is megkezdhessék.[363]

A szervezés azonban Budapesten nem volt keresztülvihető Mészáros János érseki helynök, illetve az egyházközségek Központi Tanácsának közreműködése nélkül. Mészáros csak abban az esetben tartotta támogatandónak a kezdeményezést, ha a katolikus munkásnő egyesületek a területileg illetékes katolikus egyházközségek keretében alakulnak meg. Serédi ezt végül is méltányolta és utasította Ernsztet, Hóka Imrét és Korányi Saroltát, hogy a konkrét kérdéseket Mészáros helynökkel egyeztessék. Korányi Sarolta katolikus munkásnő mozgalma valóban megindult, azonban ez sem lett eredményesebb a korábbi hasonló kísérleteknél.

Az 1930-as évek közepén, a hivatásrendiség hatására kezdtek ismét a katolikus dolgozó leányok és nők szervezéséhez. Így jött létre a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetsége (DN és DL).[364] A Dolgozó Leányok (DL) megszervezésének a mintája n épp úgy, mint az ifjúmunkásoknál n a belga JOC leányváltozata, a JOCF volt. A kezdeményezést felkarolta Mészáros János érseki helynök is. A gyakorlati szetvező munkát és irányítást itt is szerzetesek végezték, mégpedig a Slachta Margit vezette Szociális Testvérek Társasága. A társaság két nővért, Rónai Paulát és Palágyi Natáliát bízta meg ezzel a munkával. Természetesen a Dolgozó Nők (DN) és a DL is betagozódott az Actio Catholicába. Közlönyük, a Dolgozó Leány első száma 1932 karácsonyán jelent meg. Egy év múlva, 1933 decemberében a működő 8 dolgozó leány csoport országos szövetségbe tömörült, amelynek alapszabályait ekkor láttamozták. A szövetség végül is lassan, de eredményesen fejlődött. 1944-re 250 helyi csoportjukban mintegy 10 000 tagot számlált.[365]

Módszereik a már ismertek voltak: vezetőképző tanfolyamok tartása, tanulmányi napok és kirándulások rendezése, évi seregszemlék stb. Feladataikat ők is kettősnek fogták fel: lelki és erkölcsi nevelő jellegűnek, illetve gyakorlati szociális segítésnek. Az előbbihez tartozott a vasárnap megszentelése, a káromkodás elleni fellépés, a lelkigyakorlatokon való részvétel. A másikhoz a munkaközvetítés, a lakásközvetítés, bizonyos áruk jutányos beszerzése, kelengye és menyaszszonyi ruha közvetítés stb. A DN-DL mozgalom legjelentősebb alkotása a tagok számára létesített otthonok fenntartása és vezetése volt. 1936n1944 között Budapesten 11 otthont nyitottak, átlag 50~0 férőhellyel. Vidéken Szegeden, Győrött és Újpesten volt otthonuk. 1939-ben pedig megnyílt az első katolikus munkásnő-üdülőjük Balaton-Jankovich telepen, majd ezt további három követte, amelyekben a beutaltak önköltségesen pihenhettek. A mozgalom vezetője az 1940-es évek első felében Salkaházi Sára szociális testvér volt, akinek munkáját Bernovits Vilma segítette. A nyilasok tudomására jutott, hogy az otthonokban üldözötteket rejtegetnek. Ezért 1944. december 27-én a Bokréta utca 3. sz. alatti otthonból a menekítettekkel együtt elhurcolták őket, és a Dunába lőtték.[366]

Bár a Katolikus Leánykörök Szövetsége (KALÁSZ) önálló jogi személyiségként működött megállapítható, hogy mind céljait tekintve, mind szervezését, módszereit illetően a KALOT lnői változatar volt.[367] Amint a KALOT létrejöttére a felvidéki előzmények n a SZKIE és a Prohászka-körök hatottak, úgy a KALÁSZ szervezői tapasztalataikat Stettner Andrea révén n Erdélyből hozták. A keletkezés körülményei is azonosak: míg a KALOT kereteit a legényegyletek szövetsége adta, a KALÁSZ burka a Katolikus Nőszövetség volt.

1934-ben a Magyarországra átjött Stettner Andrea kezdeményezésére és Luczenbacher Rita jelentős anyagi támogatásával vette kezdetét a KALÁSZ szervezése. A Katolikus Nőszövetség n amelynek elnöke gróf Zichy Rafaelné volt n 1935-ben Pécelen, főleg tanítónők részvételével tanfolyamot szervezett, amelynek célja a falusi leányok mozgalmának előkészítése volt. Már itt megfogalmazták a KALÁSZ célkitűzéseit (amelyek ugyancsak a KALOT éra rímeltek): lhitükben erős, erkölcsükben tiszta, nemzeti érzésükben öntudatos és gazdaságilag képzett családanyákat nevelni a falu fiatal leányaiból.r[368]

A KALÁSZ indulásához a kezdő tőkét Luczenbacher Rita biztosította, akinek atyja pettendi földbirtokos volt. A szervezésben fő munkatársa Stettner Andrea lett. A kezdeményezéshez megnyerték Mihalovics Zsigmondnak, az AC országos igazgatójának a támogatását is. Formálisan a szervezkedés központja a Katolikus Népszövetség Faluszervező Irodája volt, és a szükséges tájékoztató anyagot Tarisznya címmel küldték szét havi rendszerességgel.

A KALÁSZ-nak először Shvoy Lajos székesfehérvári püspök rokonszenvét sikerült elnyernie, és az egyházmegyében 1936 elején megkezdődhetett a szervezkedés. Az első leánykör Martonvásáron alakult meg. A mozgalom betagolódott az AC-be, és 1937-ben Budapesten már önálló székháza is lett. (Igaz, ezt Luczenbacher családi vagyonából vásárolta.) Az önállósodást jelentette, hogy 1939. február 12-én tartott alakuló gyűlésükön létrejött a Katolikus Leánykörök Szövetsége, a KALÁSZ, amelynek alapszabályait mind a hercegprímás, mind a BM jóváhagyta. Ettől kezdve megszűnt függésük a Katolikus Nőszövetségtől is.[369]

A KALÁSZ szervezése a püspökök közvetlen felügyelete és támogatása mellett történt. Egyházmegyénként szerveződött, az egyházmegyei titkárt a püspök nevezte ki és ő fizette. A KALÁSZ jó kapcsolatokkal rendelkezett a szerzetesrendekkel is. A legtöbb női rend tagjai szívesen vállaltak helyi KALÁSZ csoport vezetést, a férfi rendek közül elsősorban a bencések támogatták, ám a szervezet egyiktől sem került függő viszonyba.

A Katolikus Leánykörök Szövetségének alapszabályait a hatóságok 1939-ben láttamozták.[370] Évente ezt követően 1000 pengő államsegélyt kapott a Földművelésügyi Minisztériumtól, amely összeg, ha nem is nevezhető jelentéktelennek, mindenesetre mutatja, hogy mennyire értékelte a korabeli hatalom a falusi parasztifjúság lelki és testi képzésének, önmüvelődésének a támogatását. A KALÁSZ la hitében erős, erkölcseiben tisztar falusi leányok mozgalmát a hercegprímás és a püspöki kar támogatta.l[371] Az Esztergomi Főegyházmegyében 1940. szeptemberben indult el a KALÁSZ szervezése. 1941 nyarára már 69 faluban kb. 5000 tagja volt. A szevezet igen népszerű lett és gyorsan terjedt: 1941-ben 654 egyesületében 60 000 tagja volt.[372] Csak az esztergomi főegyházmegyében 1942-re 110 faluban müködött KALÁSZ csoport.[373]

A KALÁSZ sikerének titka ugyanaz volt, mint a KALOT-é. Jól tudta egyesíteni a vallásos egyesület jelleget és funkciót a hazafias neveléssel, a gyakorlati ismeretek átadásával, a népművészet és népi hagyományok ápolásával. Mint vallásos, katolikus egyesület szorgalmazta tagjai hitéletének elmélyítését, a misén való aktív részvételt, a gyakori szentáldozást. Így tett eleget a hitbuzgalmi feladatainak. De ehhez szervesen kapcsolta a leányok felkészítését az öntudatos női hivatás betöltésére, ám közelről sem valamiféle feminista szellemben, hanem annak tudatosításával, hogy a családanyától függ a család és az egész nemzet jövője.

A hazafias nevelés sem elsősorban jelszavakban és külsőségekben nyilvánult meg, hanem a népi hagyományok ápolásában. Felélesztették a már-már elfeledett népdalokat, népmeséket, népviseletet. (A nemzetiségi vidékeken a saját nemzetiségi hagyományokat.) Így érték el, hogy a leányok nem a városból tanult műdalokat énekelték, hanem a saját népdalaikat. A leánykörök, amelyek szinte minden faluban működtek, gyakran rendeztek lszínielőadásokatr, általában a központból kapott anyagok segítségével. A KALOT és KALÁSZ szetvezetek együttműködésével, a tanító segítségével olyan közös élmények születtek így, amelyek mind a szereplők, mind a közönség életében közösségteremtő és megtartó erőnek bizonyultak. A KALÁSZ különös gondot fordított arra, hogy tagjait a háziasszonyi erények fejlesztésére, a háztartási ismeretek elsajátítására késztesse. Ehhez megfelelő anyagot bocsájtott a helyi csoportok rendelkezésére. A magasabb szintű képzést szolgálták a KALÁSZ népfőiskolái. Az első 1941-ben nyílt meg Bodajkon, majd ezt követte a szadai népfőiskola.



[346] EPL Cat. 46/1799-1925.

[347] EPL Cat. C/1114-1924.

[348] Az új alapszabályt a hercegprímás EPL 3479/1940., a BM 146.640/1940-VII.a. sz. alatt 1940. szeptember 23-án láttamozta.

[349] EPL 8388-1940.

[350] EPL 5839-1940.

[351] EPL 4371-1941.

[352] EPL 2619-1941.

[353] EPL 7512-1944. A Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szösetségének 1944. szeptember 12-i beadványa Serédihez.

[354] EPL Cat. 46/1408-1925., és uo., 8602-1944.

[355] FL. Közgyűlési jkv. 1928. november 15., 1283. sz., 443. p., és 1929. november 14., 1241. sz., 361. p.

[356] Alakuló közgyűlés 1906. április 29. Alapszabály: 91.069/906-III/a. BM. sz. 1906. szeptember 27.

[357] FL. Főv. tan. üo. ir. 3014/921-IX.

[358] EPL Cat. 46/4268-1928. Korányi Sarolta 1928. április 11-i levele Serédihez.

[359] EPL Cat. 55/3318-1938. Korányi Sarolta 1928. október 2-i memoranduma a püspöki karhoz.

[360] EPL Ppki jkv. 1928. október 10., 2S. pont.

[361] EPL Cat. 46/4268-1928. Korányi Sarolta 1928. november 17-i levele Serédihez.

[362] Uo., 18. fol. Serédi 1928. november 28-i levélfogalmazványa Hóka Imréhez.

[363] Uo., 19-21. fol. Hóka Imre 1928. december 4-i levele Serédihez.

[364] Jolsvai Hedvig-Mona Ilona: A Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetsége: a DN és DL. In: Félbenmaradt reformkor. Miért akadt el az ország keresztény humanista megújulása? Róma, 1990. Katolikus Szemle kiad.,106-110. p.

[365] Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 107. p.

[366] Jelenleg megindult Salkaházi Sára boldoggá avatási eljárása.

[367] StettnerAndrea: Katolikus Leánykörök Szövetsége: a KALÁSZ. In.: Félbenmaradt reformkor. Id mű, 111n122. p.

[368] Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 113. p.

[369] Félbenmaradt reformkor. Id. mű, 114. p.

[370] FL.IV-1402/b.1003/1939.

[371] EPL 6056-1941.

[372] EPL 4149-1942.

[373] EPL 5285-1943.