Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

23.4. Homoktövis

23.4. Homoktövis

Az Elaegnaceae (ezüstfafélék) családba tartozó homoktövis botanikai neve Hippophaë rhamnoides L. 1-3,5 méter magas bokorrá vagy 6 méteres fává nőhet. Hajtásai rendszerint tövisesek. A vesszők kérge sötétszürke vagy barnásfekete, rücskös.

Levelei szórt állásúak, megnyúlt lándzsa alakúak, ép szélűek, rövid levélnyélbe szűkülnek. Színükön zöldek, fonákjukon ezüstösek. A levelek fonáka és a hajtások sűrű, pikkelyszerű szőrökkel fedettek, ezért ezüstösen csillogóak.

A vadon termő homoktövis szél porozta, kétlaki növény, de ismert olyan kultúrváltozata is, amelynek virágai termőt és porzót egyaránt tartalmaznak (Burmisztrov, 1972).

Virágai aprók, nem feltűnőek. A virágpárna hiányzik, a vacok cső alakú, amelyen sziromszerű sárga vagy barnás csésze van. Virágok csak a friss hajtásokon differenciálódnak, ezért kizárólag a vesszőkön terem. Nálunk április végén vagy május első napjaiban virágzik, egy időben a levelek megjelenésével. A hímivarú virágok barnás árnyalatúak, barkaszerűek, a nővirágok sárgák.

Termése alsó állásó magházból keletkezik, bogyószerű, benne kőmaggal, amelyen hosszanti csatorna fut végig. A vad alak gyümölcse borsószem nagyságú. A nemesített fajták termése jóval nagyobb, 100 bogyó tömege 70 g.

A bogyók augusztusban–szeptemberben érnek be. Formájuk hengeres vagy körte, színük citrom-, narancssárga és piros. A termések a vesszők hosszirányában sűrűn tömörülnek.

A gyümölcs íze kesernyés-savanyú, sajátos aromával, amely emlékeztet az ananász illatára. Friss fogyasztásra nem alkalmas. A termések hullásra nem hajlamosak, egész télen a fán maradnak.

A homoktövis hosszan fejlődik, a negyedik-hatodik évben fordul termőre. Az ültetvény gazdaságos életkora húsz év.

Gyökérrendszere a talaj felső rétegében helyezkedik el. Kiterjedése oldalirányban meghaladja a koronáét. Laza talajban 60 cm-ig, kötött talajban 40 cm-ig hatol. Gyökerein nitrogénkötő baktáriumokat tartalmazó gümők vannak.

Bogyója vitaminokban és ásványi sókban gazdag. Olaja baktericid hatása miatt keresett gyógyszer, gyümölcshúsa értékes élelmiszer-alapanyag.

A gyümölcshúsból különleges zamatú dzsem, zselé, ivólé, bor és likőr készíthető. Kissé fagyott gyümölcsét egyesek nyersen is fogyasztják.

A gyümölcs olajából a gyógyszeripar fájdalomcsillapítót, nőgyógyászati gyulladásgátlót, nehezen gyógyuló fekélyek kezelésére alkalmas kenőcsöket és sugárártalom elleni szereket készít.

Dekoratív, ezüstös levelű díszcserjeként már 150 éve szaporítják.

Természetes élettere Észak-Európa, Észak- és Közép-Ázsia, ahol a folyók, patakok laza, homokos hordalékán tenyészik. Egy-egy példánya nálunk is előfordul.

Ipari növényként való elterjedése szoros kapcsolatban van az Altaji Gyümölcstermesztési Kutató Intézet sikeres nemesítőmunkájával. Itt már az 1920-as években mintegy tizenöt nagy termésbiztonságú, tövis nélküli fajtát állítottak elő.

Oroszországban nagy területen, mintegy 10 000 hektáron termesztik. Elterjedt az Észak-Kaukázusban, Közép-Ázsiában, Altajban, valamint Nyugat- és Kelet-Szibériában. Kisebb mennyiségben a skandináv államokban és Romániában is termesztik. Üzemi kísérletei több nyugat- és közép-európai államban is megtalálhatók.

A hazai honosítási kísérletek a hetvenes évek elején kezdődtek el a Kertészeti Egyetem Növénynemesítési Tanszékén, Tamássy István vezetésével. Néhány évvel később a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet Fertődi Állomásán valamint a Mezőgazdasági Minősítő Intézetben is megindult a fajtaértékelés (Porpáczy, 1987; Porpáczy és Porpáczyné, 1987, 1988; Dénes, 1994).

Első hazai üzemi telepítésére a közelmúltban került sor a Dánszentmiklósi és Albertirsai Termelőszövetkezetben.

Az Altaji Gyümölcstermesztési Kutató Intézet laboratóriumának elemzése szerint a gyümölcs 1,04-2,44% savat, 2,42-6,67% cukrot, 0,021-0,058% cseranyagot, 2,8-7,8 mg% olajat, 39-316 mg% C-vitamint, 0,9-10,9 mg% karotint tartalmaz (Burmisztrov, 1972).

A túlérett bogyókban a cukortartalom 1,5-2,5-szeresére emelkedhet, a savtar talom, cserzőanyag-tartalom és C-vitamin-tartalom egyidejű, számottevőcsökkenése mellett. Ha a dér megcsípi a termést, a C-vitamin-tartalom 19-33 mg%-ig is visszaeshet. A C-vitamin mellett 0,016-0,039 mg% B1-, 0,030-0,056 mg% B2- és 0,8 mg% E-vitamint tartalmaz.

Hosszú nappalos növény, de honosításkor kozmopolitaként viselkedik, ezért termesztése sikert ígér hazai körülményeink között is.

Az Altaji Gyümölcstermesztésti Kutató Intézetben a nem szelektált vad magoncokkal 4 kg/bokor (3,3 t/ha), az intézetben előállított fajtákkal 16 kg/ bokor (13,3, t/ha), rendkívüli évben 24 kg/bokor (20 t/ha) termést értek el. A homoktövis kiegyenlítetten és megbízhatóan terem (23.7.ábra).

23-7. ábra - Terméssel berakódott homoktövis ág (Fotó: Porpáczy Aladár)

Terméssel berakódott homoktövis ág (Fotó: Porpáczy Aladár)


Kétlaki növény lévén az ültetvénybe nő- és hímvirágú egyedeket kell kiültetni. Ezek aránya általában 9 :1. Magoncok telepítése esetén – ami nem javasolható – meg kell várni a faiskolában az első virágzást (a harmadik évet), hogy a szaporítóanyag nemek szerint szétválogatható legyen. A porzós fa ugyanis nem hoz termést.

A világon először Altaj vidékén állítottak elő homoktövisfajtákat. Az erősen tövises, vad formáktól eltérően ezek gyengén tövisesek vagy tövis nélküliek. Korán fordulnak termőre, termékenyek és a szüretet megkönnyítő nagy, hosszú kocsányú bogyókat érlelnek.

Porzófajtaként minden nőivarú fajtához egyaránt bevált az Opülityel muzsskaja fajta. Ezt sakktáblaszerűen helyezik el az ültetvényben.

A nőivarú fajták közül jó hazai tapasztalataik vannak a Vitaminnaja, a Zolotoj pocsatok és Dar katumin fajtákkal. Kedvelt még a Novoszty Altaja, a Csujszkaja, a Prevoszhodnaja, az Obilnaja, az Oranzsevaja, a Zolotyisztaja és a Maszlicsnaja is (23.6. és 23.7. táblázat).

23-6. táblázat - Nyolcéves homoktövisültetvény növekedési adatai (Pentegova és mtsai, 1983)

Fajta

Famagasság (m)

Koronaátmérő (m)

Törzskörméret

10 cm magasan (cm)

Törzsmagasság (cm)

Novoszty Altaja

Dér Katuni

Zolotoj pocsatok

Vitaminnaja

Maszlicsnaja

Baskausz–6

3,2 ± 0,2

2,8 ± 0,01

2,9 ± 0,01

3,3 ± 0,1

2,9 ± 0,04

3,5 ± 0,1

3.0 ± 0,0

2,9 ± 0,04

2,7 ± 0,1

2,8 ± 0,10

2,8 ± 0,40

2,7 ± 0,03

35,0 ± 0,4

35,0 ± 0,3

32,0 ± 0,1

45,0 ± 0,2

30,0 ± 0,5

32,0 ± 0,1

40,0 ± 0,3

31,0 ± 0.2

75,0 ± 1,0

83,0 ± 1,2

55,0 ± 0,8

70,0 ± 1,2


23-7. táblázat - A homoktövisfajták beltartalmi összetevői (Pentegova és mtsai, 1983)

Fajta

Szárazanyag

Cukor

Titrálható sav

Vitamin (C, mg%)

Olaj (%)

százalék

Novoszty Altaja

9,9

4,73

2,51

53,1

3,28

Dar Katuni

8,8

4,23

2,26

72,1

4,19

Zolotoj pocsatok

8,9

4,85

2,71

68,4

3,69

Vitaminnaja

9,1

4,72

2,68

153,0

3,43

Maszlicsnaja

8,8

4,26

2,17

61,5

3,71

Baskausz- 6

11,3

5,61

2,44

191,6

3,13


Homoktövis-nemesítés a skandináv államokban is folyik, eredményeik egyelőre elmaradnak az észak-ázsiaiaktól. Németországban nemesített nőivarú fajták a Leikora és a Hergo. Hímivarú fajtájuk a Pollmix. Romániában előállított nőivarú fajta a Serpeni és a Delta Dunai.

Művelési rendszer. A homoktövis fénykedvelő növény, ezért köztesként nem telepíthető. Kedvező tenyészterülettel fényigénye kielégíthető.

Fagytűrő. Szibériában a – 50 °C-t is károsodás nélkül elviseli. Virágainak a tavaszi fagyok sem ártanak.

Termesztésére a jó vízgazdálkodású talaj a legmegfelelőbb. Erősen kötött talajban gyökérzete nagyon gyengén fejlődik.

Telepítésére a sík és az enyhén lejtős terület egyaránt alkalmas. Öntözéssel a bogyó mérete és hozama megkétszerezhető.

A homoktövis a laza, levegős, jó vízgazdálkodású homok- vagy homokos talajokat kedveli. A talaj 15%-nál magasabb kalcium-karbonát-tartalma visszavetheti fejlődésében.

A talaj ültetés előtti tápanyagfeltöltése, a terület előkészítése, ültetése megegyezik a fekete ribiszkénél leírtakkal.

Hazai viszonyaink között 4,5-5 m sor-, illetve 2,2-2 m-es tőtávolság javasolható, így 1 hektárra 990 illetve 1000 fácska ültethető.

A homoktövist általában egytörzsű, alkalmanként kéttörzsű bokorfává neveljük.

Alakító metszése során az elültetett szaporítóanyagon a legerősebb vesszőt hagyjuk meg törzsnek. A többit tőből eltávolítjuk. Ha a törzs az első évben nem érte el a 60-80 cm magasságot, metszéssel kényszerítjük, hogy a következő évben tovább növekedjen. A törzsmagasság elérése után kialakítjuk a korona vázrészeit. Fiatal ültetvényben ügyelni kell az elszáradt vesszők és gyökérsarjak folyamatos eltávolítására.

Termőkori metszése folyamatos ritkításból áll. Mivel csak az egyéves vesszőkön hoz termést, a cél ezek arányának javítása. Az öt-nyolc éves ágakon a vesszők aránya erősen csökken, ezért az idős termőrészeket folyamatosan újakra kell lecserélni. A nagyon elöregedett ültetvényeket – az erőnléttől függően – a tősarjakról újítják fel.

Talajművelés, tápanyag-gazdálkodás. A homoktövisnek egészséges fejlődés esetén a hatodik évben el kell érnie a 2,5-4 méteres magasságot. Ez csak folyamatos tápanyag-utánpótlás, öntözés és növényápolás mellett lehetséges.

Sekély gyökérzete, valamint a sérült gyökér fokozott sarjképzési hajlama miatt ápolására sekély sorközművelést alkalmazhatunk.

A tápanyag-utánpótlást talaj-, illetve lombelemzés alapján kell elvégezni. Amennyiben ezt nem tehetjük, tápanyag-utánpótlására a fekete berkenye igénye az irányadó.

Öntözés. Termése késő őszig, gyakran októberig is a fán marad. A termésfejlődéssel egy időben, július végén, augusztus elején megy végbe a virágok kialíkulása is. Ekkor a nagyobb adagú öntözés (50 mm) a bogyófejlődést és a kedvező rügydifferenciálódást egyaránt elősegíti.

Betakarítás. A gyümölcs szürete a növény biológiai adottsága miatt nehézkes. A vesszők teljes hosszában és a levélhónaljakban szorosan ülő, rövid kocsányú bogyókat nehéz megfogni. Egy szedő naponta 25-35 kg termést tud leszedni, ezért kézi szedése nem gazdaságos.

Szibériában a szürettel megvárják az első fagyokat, ezután már kézzel is könnyen lerázzák, majd összegyűjtik a termést. A fagyott bogyók beltartalmi összetevői kedvezőtlenül megváltoznak. A biológiai érték megőrzése érdekében még a fagyok előtt tanácsos szüretelni, ezért a terméssel megrakott ágakat lemetszik a fákról, és az e célra kialakított cséplőgéppel szedik le a bogyókat. Az állandó visszametszés hatására azonban az ültetvények idő előtt legyengülnek.

A homoktövisnél hiányzik a kocsányízesülés abszcissziós rétege, ezért kocsányleválása Ethrellel nem befolyásolható.

Az esetenként 10% olajat is tartalmazó gyümölcshúsból külön kell választani a levet és az olajat.