Ugrás a tartalomhoz

Integrált gyümölcstermesztés

Soltész Miklós

Mezőgazda Kiadó

23.3. Festőbodza

23.3. Festőbodza

A Caprifoliaceae családba tartozó feketebodza, a Sambucus nigra L. évelő, fás bokor, 6 méter magasra is megnőhet. Tőhajtások képzésével ritka, levegős bokorrá alakul. A fekete bodza hazánkban is nagy alakgazdagságban fordul elő a lombos erdők cserjeszintjében.

Virágai öttagúak, porzói ránőttek a párta csövére. A bodza apró, sárgásfehér virágai bogernyőben állnak.

Gyümölcse nagy mennyiségben tartalmaz vitaminokat, makro- és mikroelemeket, cukrokat, savakat, cseranyagokat és pektint. Legnagyobb értéke hét antocianin-komponensből álló gazdag színanyagtartalma, amely a gyümölcskészítményeket bordóvörösre színezi. Fő antocianin-komponensei: cianidin-3- -szam- bubiozid-3-glükozid, cianidin-3-szambubiozid-5-glükozid. Nemcsak színezék-ként alkalmazható más gyümölcskészítményekhez, hanem önmagában is kiváló dzsem készíthető belőle. Virágát a gyógyszeripari teakeverékben, megfázásos betegségek gyógyítására használja fel.

A legtöbb festőbodzát az USA-ban termesztik. Kisebb mennyiségben Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban és Ausztriában is termesztik.

Magyarországon a vad gyümölcs begyűjtése folyik. Ebből évente 2000-4000 tonnát exportálunk a nyugati piacokra és közel ugyanennyi a hazai felhasználás. Exportlehetőségeinket erősen korlátozza a változó minőség. A fajtával szemben támasztott követelmény az ernyőn belüli együttérés és a legalább 5 mm bogyóátmérő. Ezeket az előírásokat csak szelektált, klónozott szaporítóanyaggal lehet biztosítani.

A hazai honosítómunka 1978-ban kezdődött. A természetes hazai állományból 1979-ben kezdődött a tartósítóipari célra alkalmas típusok szelekciója (Porpáczy és László, 1983, 1984; Porpáczy, 1987). Hétszázötven anyafát jelöltek ki és minősítettek, a további részletes elemzést a legjobbnak ítélt 64 törzsfán végezték el. Gyümölcsbeltartalmi vizsgálatot a legjobb 13 klónnál végeztek (23.4. táblázat).

23-4. táblázat - A bodzaklónok beltartalmának és elemvizsgálatának eredményei (a beltartalmi értékek nyers tömegre, az elemvizsgálatok száraz tömegre vonatkoznak) (Porpáczy és László, 1984)

A minta száma

Szárazanyag

(%)

pH

Titrálható sav (citromsav)

C-vitamin

(mg%)

Antocianin

(E × 250 = 527nm)

Cukor

(%)

P

(%)

K

(%)

Ca

(%)

13

28,1

5,07

0,40

18,81

180,0

5,76

0,16

1,22

0,49

26

24,94

4,96

0,32

18,50

145,0

4,94

0,23

1,48

0,50

33

25,95

4,47

0,25

19,20

225,0

4,84

0,19

0,81

0,38

41

23,86

4,54

0,29

25,25

215,0

3,55

0,25

0,98

0,38

42

34,52

4,34

0,26

18,50

157,5

3,80

0,26

1,38

0,47

49

27,67

4,95

0,64

13,70

179,7

3,80

0,21

0,96

0,48

269

25,34

4,38

0,59

23,15

362,5

3,32

0,15

0,94

0,41

472

20,75

4,72

0,44

16,30

205,5

3,55

0,24

1,10

0,54

479

26,91

4,78

0,35

31,25

270,0

5,34

0,22

1,12

0,37

480

25,68

4,12

0,32

12,55

209,5

4,26

0,23

1,08

0,49

481

24,92

4,48

0,60

21,75

210,5

2,60

0,33

1,32

0,57

484

23,55

4,32

0,38

10,95

201,2

4,44

0,28

1,22

0,45

500

23,30

4,72

0,48

7,15

84,7

5,34

0,24

1,25

0,54


Az egyes klónok érési ideje között 30 nap különbség van. Legkorábban, augusztus 15-én a 478-as klón érik, legkésőbb, szeptember 15-én a 269-es. Az érési idő a többi klónnál is túlnyomórészt szeptember 1. és 10. közé tehető. A hazai szelekció kiemelkedő eredménye a Fertődi 33 klón, ami a Haschberg fajta jó porzója.

Az átlagos bogyótömeg 0,09–0,45 között változott, a kocsánytömeg pedig 1,2–6,6 g között volt (23.5. táblázat). A bokronkénti termés 9-22 kg volt (tájékoztató adat).

23-5. táblázat - A bodzaanyanövények érési ideje és termésük jellemzői (Porpáczy és László, 1984)

A klón száma

Érési idő

Ernyőtömeg (g)

Kocsány-tömeg (g)

Ernyőnkénti bogyószám (db)

Átlagos bogyótömeg (g)

13

augusztus 20.

32,1

2,2

207

0,15

26

augusztus 20.

39,2

3,2

289

0,35

33

szeptember 1.

100,6

3,8

319

0,31

41

szeptember 5.

45,7

3,1

487

0,09

42

augusztus 25.

40,4

1,2

318

0,12

49

szeptember 5.

43,1

3,6

448

0,16

269

szeptember 15.

36,5

2,5

265

0,17

472

augusztus 25.

46,2

2,6

375

0,12

478

augusztus 15.

72,8

4,1

573

0,12

480

szeptember 5.

141,3

6,4

925

0,15

481

szeptember 5.

80,3

6,6

496

0,16

484

szeptember 5.

111,2

3,4

680

0,16

500

szeptember 1.

186,2

5,5

410

0,45


Az Európában nemesített fajták öntermékenyek. Ausztriában a Haschberg (23.5. ábra) (nálunk is fő fajta) és a Donau fajtákkal évről évre 14-25 t/ha termést érnek el (Strauss és Novak, 1982). A Haschberg fajtára jellemző a középerős növekedés, a nagy bogernyő és bogyó (450 db, 5 mm feletti átmérő), a jó termékenyülés, a középkorai érés, a nagy termésbiztonság, az ernyőn belüli együttérés. Törzses fává jól alakítható.

23-5. ábra - A Haschberg bodzafajta termése (Fotó: Porpáczy Aladár)

A Haschberg bodzafajta termése (Fotó: Porpáczy Aladár)


A folyamatban lévő fajtavizsgálatok alapján leginkább együtt érő a Tubling, legerősebb növekedésű a Prägarten osztrák fajta. A Dániában nemesített fajták közül Közép-Európában is jól termeszthető a Sambu fajta. Hasonlóan jó a Korsor is. A Németországban nemesített fajták közül a Hamburg a legáltalánosabban termesztett.

Államilag minősített fajtával még nem rendelkezünk, hazai termesztésre a Haschberg és a Sambu fajta javasolt. Klón-összehasonlító kísérletek és üzemi próbatermesztés alapján termesztésre javasoltak még az F–6., F–8., F–14., F–16., F–33. és F–45. klónok.

Művelési rendszer. A bodza egyenletes és jó gyümölcsszíneződéséhez elegendő fény kell. A túlságosan sűrű ültetés kedvezőtlen a részterméskék együttérésére. A kompakt növekedésű fajták (Haschberg, Sambu) termesztésére általánosan alkalmazott tenyészterület az 5,5×3,5 m (520 db/ha). A nagyobb termetű fajtákat (Prägarten) 6×3,5 m-es kötésben is ültetik (476 db/ha).

A telepítéshez lehetőleg kétéves, 120-140 cm magasságú suhánghoz hasonló ültetvényanyagot alkalmazzunk (Porpáczy és Porpáczyné, 1990).

A fekete bodza természetes állapotban eléri a 6 méteres magasságot is, ami megnehezíti a kézi szedést, ezért metszéssel olyan formát kell kialakítani, ami a lehető legtöbb gyümölcs betakarítását teszi lehetővé a talajszintről, mérsékli a tősarjképződést, és egyenletes termésmennyiséget ad az egymást követő években.

A bodzabokor hajtásainak csúcsdominanciája nagyon erős, ezért 2-2,5 méteres hajtást is fejlesztenek egy év alatt. Gazdasági célkitűzéseinknek az 1-1,2 méter törzsmagasságúra nevelt „bodzafa” felel meg leginkább.

Alakító metszése. A faiskolából beszerezhető szaporítóanyagot fás dugványozással állítják elő. Ennek erős gyökérzete és egy vagy két erős vesszeje van. Ültetés után csak egy vesszőt hagyunk meg, amit visszametszünk az alsó két fejlett rügyre. Az első évben a növény két erőteljes hajtást hoz a visszametszett vesszőből, de a rejtett rügyekből is kaphatunk gyenge hajtásokat. Május végén hajtásválogatással meghagyjuk a felső rügyből keletkezett legfejlettebb hajtást, ezt karóhoz kötjük, hogy egyenesen fölfelé növekedjék. A meghagyott hajtás még abban az évben elérheti a 2 méteres magasságot. A következő évben a kívánt törzsmagasság felett két nódusszal visszametsszük a suhángot. Ennek hatására négy erős koronavesszőt kapunk (sudár nélkül), és kifejlődik néhány gyenge törzserősítő is (Strauss és Novák, 1982; Schmidt, 1987).

Első fázisban a koronavesszőket (erős növekedés esetén, megfásodás után még abban az évben) két-két nóduszra metsszük vissza. Az ikerrügyekből alul gyenge, lelógó termő vesszők képződnek. A felső rügyekből feltörő, erős vesszők fejlődnek, amelyeket a második fázisban újra két-két rügyre metszünk vissza. Ezek al- só rügyeiből újra lecsüngő termő vesszők alakulnak ki. A felső rügyekből fejlődő erős vesszők közül a külsőket hagyjuk meg, a belsőket tőben kimetsszük, hogy a korona belseje levegős legyen. Egyúttal a törzserősítőket is eltávolítjuk. Így kialakul a kívánt korona, ami 15-25 különböző korú gallyból, illetve vesszőből áll (23.6. ábra).

23-6. ábra - A bodza metszése (Porpáczy, 1987) Felső sor: az első metszési fázis és hatása; Alsó sor: a második metszési fázis és hatása

A bodza metszése (Porpáczy, 1987) Felső sor: az első metszési fázis és hatása; Alsó sor: a második metszési fázis és hatása


A továbbiakban ritkító metszéssel tartjuk termőegyensúlyban a koronát.

Talajművelés, tápanyag-gazdálkodás. A szélsőségesen gyenge területeket leszámítva, nem igényes a termőhelyre. Sem a talaj fizikai összetétele, sem a kémhatása nem befolyásolja termeszthetőségét. Leginkább mégis az ember által bolygatott rudeális területeken telepszik meg, mert ott nitrogén- és vízigénye jobban kielégül. A nitrogénben és szerves anyagban gazdag, közepes mésztartalmú talajon feltűnően jól fejlődik. Síkon és lejtőn egyaránt termeszhető.

Az egyenként rendszeresen kifejlődő 2 méteres hajtások képzéséhez és a 30-50 kg gyümölcs beérleléséhez a tápanyagot rendszeresen pótolni kell.

A talaj telepítés előtti feltöltési szintjére a következők az irányadók (a 0-40 cm-es talajrétegben mg/100 g talajra vonatkoztatva):

P2O5

K2O

homok

homokos vályog vályog

agyag, nehézagyag

8–12

15

20

25

A termőültetvények tápanyag-utánpótlását Ausztriában szennyvízderítő-iszap adagolásával biztosítják. Alkalmanként mélyműtrágyázást is alkalmaznak.

A bodzaültetvényeket a harmadik évtől rendszerint füvesítik, kizárólag a facsíkot tartják gyommentesen.

Öntözés. A bodza vízigényes növény. Főleg a gyümölcsfejlődés középső szakaszában, július közepén–végén igényel sok vizet. Jó vízgazdálkodású területen öntözés nélkül is termeszthető. Gyökérzete mélyre hatoló.

Betakarítás. Európában kizárólag kézzel szüretelik a termést. A kézi szedés teljesítménye nagymértékben függ a termés mennyiségétől. A vadon termő bodza begyűjtése alkalmával 20 kg/óra teljesítményre számíthatunk.

Amerikában megoldották a bodza gépi betakarítását. A gyümölcsöt ernyőstől, egy menetben szüretelik. Vastagabb rétegben (20 cm felett) léeresztésre hajlamos.

Szedésre érett az a gyümölcs, amelynek részterméskéi 95%-ban bordósfeketére színeződtek.